Őszi mísz

Bár szeretem, ha fölöttem az űr kék,
Rám telepednek a ködszita szürkék.
Átitat engem a bú, ami méla,
S hasba haraphat a Lúgosi Béla,
Ő se szakít ki a mísz közönyömből,
S egyszeri lelkemen ősz szele bömböl.

Jöjjön a tél, hol a hódara felráz!
Szólhat a Hírbe, ha bárhova kell gáz
Fűteni véle a nagy Magyarisztánt,
S fúrom a tornyokat én biza, hisz bánt
Ténye a fázni fogó seregeknek…
S míszem elillan, amint beperelnek.

„Pertől fél, költő polgártárs, amiért tömeges téli fagyhalálok pánikkeltő vizionálásával vitriolos gúnnyal belemart az őseink vérével megvédelmezett anyaföld kenye… ööö… illetve cirkuszt adó jótékony kezébe?! Ne a pertől féljen, hanem tőlem, mert én előbb ütök, és csak azután rúgok, úgyhogy kérdeznem már csak nyolc napon túl érdemes! Tőlem megkaphatja az antidepresszáns vakcináját, oszt’ a cellában kezeltetheti magát oltott mísszel!” /Csávás Kálmán börtönőrnagy, a Fűzfapoétákat Tudálékostalanító Cég (FTC) veseszkennelő csoportfőnöke/

„Nem jó hír az nekem, ha Frady Apó fád,
Rá is dörgök rögtön: "Befogom a pofád (sic)!”
/Tribute to Csávás Tik-Tak Kálmán nyugalmazott alezredes by F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Szólhat a Hírbe, ha bárhova kell gáz?!?! Költő NER-társ, hát nem tudja, hogy mi pánikkeltő rossz hírt sosem közlünk, hacsak legeslegfentről kifejezetten nem kérik?” /Lojális Lajos, a Köz(pénz)tévé hírigazgatója/

„Az időmértéktartó Frady Endre ezúttal a világirodalom örök havába haladás antikvitásig visszanyúló klasszikus gyökereként ostorozza a társadalmi igazságtalanságok elől ködös köldöknéző közönybe kunkorodó eldologiasodás és lelki visszasivárosodás kispolgári attitűdjét, bármit jelentsen is ez, vagy bárminek az ellenkezőjét! A költő önnön búbánatából a rászorulókért élés míszmászni vágyásával mismásolást elutasítóan kitörő lírája egy vesén rúgás kijózanító hatásával tárja szemünk elé az őszi semmittevés lélekromboló eufóriáját. Irreverzibilis katatónialíra!” /Antik Attikáné Attitűd Atavisztika, a Megmászott Mísz Moraja c. éjféli irodalmi rétegműsor gyártásvezetője/

„Ősz? Nem érdekel…” /Mísz Európa, munkanélküli szépségkirálynő/

„Azt értem, hogy a nagy egészségmánia miatt ma már a verseket is lúgosítani kell, de akkor miért csak a Béla kerül bele és én miért nem, miközben meg velem van az Erő?!” /Lúg Szájpóker, Jedi hamiskártyás/

„Hé, én Lugosi vagyok, nem Lúgosi! Nehogy már egy ugribugri igric feláldozza a világhírű nevemet a satnya időmérték rég elavult oltárán! Kiszívom az összes véredet és úgy összeesel, mint a sütőből rosszkor kivett piskótatészta!” /Lugosi Béla, alias Drakula gróf/

„Frady Endre a bármiről bárkinek bármikor bármekkora bárgyúságot barmolás akárkije! Bár ne fért volna fel majom őse - és benne persze ő se - Noé bárkájára, és bár barkácsolhatnék bárddal az agyában! Anyám szerint gyilkossági kísérletért akár be is börtönözhetnek, de szerintem az emberiség megszabadítása egy verslábakon száguldozó irodalmi vadkantól nem bűn, hanem szellemi kártevőirtás!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Az űr ugyan fekete és nem kék, de ha egy szerencsétlen költő nagyon-nagyon szépen megkér, akkor intézkedhetek.” /Chuck Norris/

Őszi köd

Városunkon köd ül ősszel,
Így, ha netán hozzánk jössz el,
Nagyon vigyázz, ne hajts falnak!
Kik így tesznek, korán halnak.

Figyelmezőn szólj szám, beszélj!:
Falnak menni életveszély!
Betonkemény, üt egy nagyot,
S ha kidől is, holtan hagy ott!

Ködfénylámpázz elől-hátul,
S hogyha nem látsz erdőt fátul,
Lassan vezess henye here
Módon! Sőt, tán ne is gyere!


„Minden költő azt veti papírra, ami a fejében van. Nem kell azonban sűrű őszi ködnek ülnie a városon ahhoz, hogy nekem eszem ágában se legyen meglátogatni Frady Endrét, sőt anyámat sem engedem a közelébe! Még a végén róla is írna egy förmedvényt! Ez a ködagyú nikkelbolha sajnos túl termékeny, és úgy dől belőle a tömény értelmetlenség, mint Hasfelmetsző Jack áldozataiból a félig emésztett pacal. Ez az alak egy irodalmi bűzbomba!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Abban igaza van a ködös költő úrnak, hogy bár egy rugalmas-képlékeny ütközésnél a kidőlő fal energiaelnyeléssel tompíthatja a becsapódást, az agy 50-100 g-vel történő lassulása szinte biztosan azonnali exitálást okoz. Csodával határos felépülés esetén az erősen leszázalékolt páciens onnantól legfeljebb cérnavég nyálazó, dadaista költő, főcenzor, vagy parlamenti szavazógomb nyomogató munkakört tölthet be. Amúgy a vers rettenetes! NEM ENG.!” /Dr. Tömb Tompika, főcenzor/

„Köszönjük a költő úrnak, hogy hallgat az Országos Meteorológiai Intézet időjárás jelentésére és előrelátóan figyelmezteti vidéki rokonát, hogy csak az útviszonyoknak megfelelő sebességgel vezetve és minden biztonsági felszereléssel ellátva látogassa meg! Vagy, fokozva a teljes biztonságra törekvést, ekkora ködben inkább el se induljon! Ha minden állampolgár ennyire előrelátó és ennyire óvatos lenne, akkor még ma is békésen élhetnénk fenn a fán!” /Dr. Kumulusz Gibbon, meteorológus és banánkiegyenesítő kisiparos/

„A mű a bensőséges emberi kapcsolatok köddé válása fölött érzett távolságtartás miatti jajkiáltás. A közöttünk lévő falak fájdalmas elidegenítő hatására a költő páros rímekkel utal az első emberpár által könnyelműen elvesztegetett Éden utáni sóvárgására. A henye here kifejezés megerősíti az édes kaptár akol melegébe és az anyaméhen belüli lustálkodásra való emészthetetlen vágyat. A hatás katartikusabban üt szíven, mint a betonfal a ködben. Teljesen elkenődtem!” /Szanaszét Kenézné Élő Flóra, méhészipari szakközépiskolai magyartanár és joghurtkészítő kisiparos/

„Jó napot kívánok! Forgalmi, jogosítvány? Rendben. Ködfénylámpa? Van. Izzókészlet? Van. Egészségügyi doboz? Rendben. Téli gumi? Van. Féktávolság? … Féktávolság? Hogyhogy nem tudja megmutatni?! Mi az, hogy én ezt hogyhogy nem értem?! Féktávolságot tehát nem tudja előadni! Ötvenezer! Köszönöm kérdését, anyám jól van! Tessék, a nyugta! További jó utat!” /Faék Fedor, közlekedésrendészeti főtörzsőrmester és az ’Iszoda A Róka Összefogta Csukához’ biztonsági őre/

„A köd olyan, mint egy hatalmas időtépő marok, a legtöbb futballmeccs is miatta szakad félbe. Heeej, amikor 1939 novemberében 3:2-es vendégvezetésnél a 85. percben köd miatt lefújtam a Zsigerfalva - Dögkút meccset, úgy megkergettek a hazai szurkolók, hogyha nincs a jótékony tejszürke homály, akkor helyettem tévedésből nem a szintén fekete ruhában lévő dögkúti segédlelkészt verik meg! Én eközben a vendégsorfalnak futottam és elájultam. Heeej, azok a régi szép idők!!!” /Szmog Szötyő bá’, egykori megye II-es focibíró és az Újpesti Cérnagyár nyugdíjas cérnavég nyálazója/

„Nagy ködben a repülőtereken senkit sem engednek se felszállni, se földet érni, de akit én megpofozok, annak mindkettőt muszáj” /Chuck Norris/

„A múltkor elmentem a Birodalom elleni tüntetésre, de olyan köd volt, hogy a rohamosztagosok helyett véletlenül a saját apámat vertem agyba-főbe. Hiába szörcsögte, hogy ’Luke, I am your father!’, nem értettem, mert nem tudok angolul és a tolmácsot egy balesetből kifolyólag már korábban felnégyeltem a fénykardommal. Hiába volt velem az Erő, az se látott egy kukkot se!” /Égenjáró Lukács, betanított Jedi/

Őszapó

Őszapó egy kicsit zavart,
Csúza húzza, bántják szelek,
Összesárgítja az avart,
S mégis róla énekelek:

„Őszapó, ó Őszapó,
Mélabúd oly megkapó,
Mint egy sánta csigaláb,
Van min sírni legalább.

Féltöksüket mono ton
Halként bőgök monoton,
Elönt könnyes patakom,
Ha klikkellek: tata.com.

Szuicidul baktat a
Lelkem benned vak tata
Módján s nem blőd baka csín
A fekete bakacsin.”

Költő úrban zúz a zavar,
Húzom-nyúzom, bántja szelem,
Agyában nem heged a var,
Kéne bele tán új elem.



„Nos, igen. Magam is úgy érzem, hogy a költő úr totálisan lemerült. Persze nem új elemre van szüksége, hanem az igen mélyen tisztelt Nemzeti Egészségbiztosító Pénztár által finanszírozott Ideg- és Elmeosztályunkon foganatosított intenzív gyógykezelésre. A gyógyulása ugyan reménytelen, de az érte kapott pénzből legalább egy ápolónkat le tudjuk beszélni az angliai munkavállalásról.” /Dr. Agyvíz Sebő, a Matuska Szilveszter Nemzeti Ideg- és Elmelde pszichopatológiai osztályának főorvosa/

„A nyolcütemű keresztrímes informatívan fabuláris szendvicsbe zárt hétütemű párosrímes kántálás ilyetén való alkalmazása több, mint amit bárki és bármikor, sőt amit akárki és akármikor. Ilyeténképpen bármit, sőt akármit meghaladó, mindazonáltal. Nice quod placet sine re. Szép az, ami érdek nélkül tetszik, vagy valami ilyesmi. Rohadt ősz!” /Nyártél Primavera, magyar-történelem szakos pedagógus és latin szinkrontolmács/

„Frady Endre komplett idióta és minden ellen, amit leírt, a leghatározottabban tiltakozom! A versnek nevezett betűhalmaz állításait sem megerősíteni, sem megcáfolni nem kívánom, és mindezt csak az ügyvédem jelenlétében!” /Őszapó/

„Na nézd csak, hogy rúgkapál a vén alkoholista!” /Télapó/

„Nem bánnám, ha ezt a verset valaki megzenésítené és rendszeresen elénekelné az egyszemélyes hangszigetelt cellája mélyén. Bármi más az egész emberiség elleni bűntettnek minősülne. Anyám szerint megkapó, de szerintem inkább lefeküdhetne aludni. Én meg addig védőitalra költöm a Frady Endre után járó veszélyességi pótlékomat!” /Puzsér Róbert, kritikus/

lila köd

kortárs költő ül a lila
ködben muhammad ali la-
-posra vert áldozatai
módján bár e boksz nem tai

nem mind alany ami fényel
s nem téríti őt e tény el
attól hogy állítmányig e-
-gy vers se jut el ha nincs ige

mályvakobold kormos üszke
ég lelkére amíg büszke
porásóval szikár port ás
modern lila anteportás


„Ez a mű csak Seöres Wándornak a Nyirkabáj c. egyszavas versével tehető egy piedesztálra, vagy esetleg még Pepssy Félix Melankólájával, bár sajnos egyikre se hasonlít, de ugyanúgy a totális hovátehetetlenség szabadesésével zuhan rá a felkészületlen, ám sóvárgó lelkek líravákuumos gyomorszájára. Rándul egyet és úgy is marad. E mű szétszedi, mondhatni lapra szereli az olvasót, majd addig üti-veri, amíg már egy őszinte katarzis is csak a véget hozhatja közelebb. Ez a boldogtalanságnak már-már olyan foka, mely legfeljebb a nagy Jaj Jenő Ürömpörköltjéből sajdul elő. Ám az a sajdulás korántsem ez a sajdulás. Itt a fájás olyan őszinte, mint zuhanó alpinistában az ááááááááááááááááááá!!! Áááááááállatjó! Menten magam alá alélok!” /Dr. Eltebölcsésszy Homány, versesztéta és prózamondóverseny zsűritag/

„Nana, Hománykám, nana! Ne hasonlítsd hozzám ezt a senkit, mert marokra fogok egy darabot az érzékeny alanyi lelkemből és addig csuvellázom a tajtra redőzött tokádat, míg bevallod, hogy belőlem plagizáltad a doktori címedet, te gnúagyú gőzhermelin!” /a nagy Jaj Jenő, cizellált lelkű kortárs költő/

„Na végre! Megmozdult valami. Lehet ugyan, hogy csak az orrom hegye, mert nem bírja a versből áradó dillettantizmus macskavizeletre hajazó ízét-bűzét, de mégis csak mocorog. Ha véletlenül egyben nyeltem volna le működés közben egy betonkeverő gépet, az sem tudná jobban felforgatni a gyomrom, mint ez az SMS nyelvű klapanciáta! Ettől még Assisi Szent Ferenc is minden bizonnyal habzó szájjal sikoltozva és puszta kézzel kezdte volna széttépni a mező vadjait és az ég madarait. Ha jó anyám megtudná, hogy elolvastam, ráfektetne a térdére és a hátamon törné el a karját.” /Puzsér Róbert, kritikus és bulvárirtó celebvadász/

„Érdemes szót ejteni a lila ködről, bár szívem szerint nem nevezném meg sem a színt, sem a légköri jelenséget. Egy szín megnevezésével meg nem nevezetté nyilváníthatnánk-e az összes többit és ki tudja, mi történne a kihagyott légköri jelenségekkel? Van-e jelentése a versnek? Ha van és elmondjuk, akkor vajon nem hallgatjuk-e el a többi jelentést, amit esetleg másoknak jelent? Ha versnek nevezzük, nem orrol-e meg a többi műfaj? Esetleg maga a vers műfaja? Lehet-e valódi faj a műfaj? Kijelenthetünk-e egyáltalán bármiről bármit anélkül, hogy valamit ne szorítanánk háttérbe? Mondhatunk-e akármit egyáltalán? Szerintem talán, de csak akkor, ha kellően hosszan tesszük, hogy egyrészt minél többek szájízének megfeleljen, másrészt, hogy megtöltse a szerződéses tartalmat. Ezt gondolom tehát e versről, de lehetnek mások, akik vagy ennek az ellenkezőjét, vagy urambocsá valami közbensőt gondolnak. Legyünk kőkemények és merjünk mindenre bólogatni!” /Török Gábor, szókimondó elemző/

„Purpura obducto – der lila Nebel – a lila köd… Immáron bevallhatom, hogy azért mondtam le az őrállói hivatásomról, hogy legyen időm ezt a művet hosszasan tanulmányozni. Már fel is kértem Google bíborost a latin és a német fordítás elkészítésére. Pá, híveim, pápá!” /XVI. Benedek, ex-pápa/

„Fényel?! Fééényel?!?!?! Nem zavarik, hogy forogom az síromban-ben?! Suk-sükölés is lesz?!” /Lőrincze Lajos, néhai nyelvész professzor/

„Csupa kisbetűvel írtad a nevemet, te cirkálósúlyú pondró?! Nesze egy jobbhorog! Na, ez jól elkenődött! Mossák már fel, mert összerímeli itt nekem a padlót!” /Muhammad Ali, nehézsúlyú profi boksz világbajnok/

„Ki a nyavalya az az anteportás?!” /mályvakobold/

„Őőő… Hannibál Anteportás görög hadvezér volt, aki idomított zsiráfokkal kelt át a Kard hágón és állandóan hátrafelé kellett nyilaznia, mert elöl útban volt a zsiráfnyak, aminek a tetején ott volt a zsiráf feje, amire rátett egy almát, hogy nyíllal lelője, de nem tudta, mert az almát az oroszok ellopták és Trójába vitték, ahol a falósejtek megették és Molotov koktélt ittak hozzá, de ő a Napóleon vezette porosz tankhadosztály segítségével elfoglalta Bécsnek büszke várát és onnan bombázta ki Trójából a megszálló afrikai csapatokat, majd megölette testvérét Heródes Anteportást és német-római császárrá koronáztatta magát a Duna jegén… Közvetlen ezután… De tanárnő úr?! Hogyhogy egyes?!” /Kamu Kálmán, érettségiző diák/

Mély vers

Magánysámli lila tájon (egy csikidám felvétele)

Lila tájra rogyó ködök
Magánysámlin heverésznek.
Alábújván kiböködök
Egészeként üres résznek.

Üres résznek egészeként,
Melynek mindegy, haljon, éljen,
Léthordóba töltök be ként
Mulya molyként mályva-mélyen.

Mályva-mélyen böködök én,
Rám omlanak magánysámlik,
S bamba keddek bús köldökén
Kora őszi hétfő hámlik.

Hámló hétfő őszi kora
Ellenére fut az ámok,
S elárulja, jő Szikora
Robi és a csikidámok.

Csikidámok s Robi jőnek?!
Talán mégsem! Népem, remélj!
Üzenem férfinak s nőnek:
Bárgyú bár e versem, de mély.

A gólya és a bödön

Gólyamadár röpül
Keresztül a ködön,
Hóna alatt köpül-
-t vajjal teli bödön.

Szárnyával, ha fel és
Alá verdes ködön
Át, hónaljban kelés
Marad csak s nem bödön.

Ha meg leszorított
Szárnnyal húz át ködön,
Sikoly hallik itt-ott,
Zuhan ő s a bödön.

Míg töpreng a gólya
Fenn szállván át ködön,
Vadászútját rója
Lenn Puskássy Ödön.

Égre mered puska,
Célt kutat az Ödön,
S hull a nagy butuska
Fejére egy bödön.

Vajnemfalós gólya
Menekül a ködön,
S mint ős-falós Trója,
Hősihal a bödön.