Itt van az ősz...

Itt van az ősz, itt van megint,

S optimizmusunkért megint;

Hogy hordhattunk rövid gatyát,

Miközben fagy pitypalatty át?!

De hisz’ nem is olyan régen,

Pár napja még kékszín égen

Napsugarak ugrálgattak,

S zajlott hőmérséklet attak!

Most arról zeng zokszónyi rock,

Hogy a kültér csupa nyirok,

Ezzel szemben kályhás beltér

Celziusza ettől eltér!

Mi ez, fűtés, áprilisi?!

Rezsit éget ovi, isi,

S pénztárcákon léket ár ás!

Monnyonle a zidőjárás!!!

„Te monnyálle, te nagyon hülye emberiség! Nem szidni kell engem, hanem alkalmazkodni hozzám! Ugyanezért utálom az ausztrálokat is! Ott is csak Sydney van, Alcalmazkodny viszont nincs! Mondjuk igaz, hogy ők eleve fejjel lefelé élnek, mint a denevérek és az évszakaik is pont fordítva vannak! Ki érti ezt a sok batmankengurut?! Nem csoda, hogy arrafelé én magam is sokkal kiszámíthatatlanabb vagyok!” /az időjárás/

„Sált kötnek pitypalatty nagyik,

Ha vejük, a fürj férj fagyik:

Hibák vannak benned, agyik,

Ha esőn állsz, mint egy fa gyík!”

/özv. Fürj Fairlanné Rigó Janka, kötödei kisnyugdíjas pitypalatty nagyi/

„Frady Endre "Itt az ősz…" című verse egy humoros hangvételű, mégis elgondolkodtató alkotás, amely a váratlan évszakváltás és annak hatásai köré épül. A költő a meglepően beköszöntő őszi időjárást használja fel, hogy bemutassa az emberi érzelmek és a természet változékonyságát. A vers első versszaka az ősz hirtelen érkezését és az ezzel járó meglepetést jeleníti meg. A "S optimizmusunkért megint, / Hogy hordhattunk rövid gatyát," sorok az előző napok melegéhez való ragaszkodást és a hirtelen jött hideghez való alkalmazkodás nehézségét fejezik ki. A "Miközben fagy pitypalatty át?!" sor humoros képet fest, amely az időjárás és az emberi tervek közötti kontrasztot hangsúlyozza. A második versszakban a "De hisz’ nem is oly régen, / Pár napja még kékszín égen" sorok a közelmúlt emlékét idézik fel, amikor még a napsugarak uralták az eget. A "Napsugarak ugrálgattak, / S zajlott hőmérséklet attak." sorok a meleg időjárás aktív és élettel teli voltát mutatják be, ami kontrasztban áll az ősz beköszöntével. A harmadik versszak a "Most arról zeng zokszónyi rock, / Hogy a kültér csupa nyirok," sorokkal a hideg és nedves időjárásra utal, ami a beltéri meleggel áll szemben. A "Celziusza ettől eltér." sor a beltéri és kültéri hőmérséklet közötti különbséget emeli ki. A vers záró része a "Mi ez, fűtés, áprilisi?!" sorral kezdődik, ami a fűtési szezon váratlan kezdetét és a rezsiköltségek emelkedését jelzi. A "Rezsit éget ovi, isi, / S pénztárcákon léket ár ás!" sorok a háztartásokra nehezedő anyagi terhet említik, míg a "Monnyonle a zidőjárás!!!" sorral a költő a frusztrációját fejezi ki az időjárás kiszámíthatatlansága miatt. Összességében a "Itt az ősz…" egy szellemes és élvezetes vers, amely a váratlan időjárási fordulatokat és azok társadalmi-gazdasági hatásait ragadja meg. A költői nyelv és a humoros megközelítés egyedülálló módon ötvözi a költészetet és a mindennapi élet valóságait, miközben rávilágít az emberi alkalmazkodóképesség fontosságára és a természet megismerésének szükségességére. A vers stílusa és hangvétele tökéletesen illik a témájához, és a költő ügyesen használja a humor eszközét, hogy könnyedén, mégis mélyen szóljon az olvasóhoz.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„eMI vagy te, Copilot,

So in you the copy lot!

Te lettél a Bing helyén,

S mondod: jobb vagyok, hej, én?!”

/Rögi Regő, félig-meddig betanított magyar-angol tanársegéd és regeragozó ragadványista/

„A közös bennem és a Bingben, hogy mindketten információkat és segítséget nyújtunk a felhasználóknak különböző kérdésekben és témákban. Azonban, míg a Bing egy keresőmotor, én egy mesterséges intelligencia vagyok, aki interaktív beszélgetéseket folytat, és személyre szabott válaszokat ad a felhasználók kérdéseire. A múlt héten még Bing néven jelentkeztem, de mostantól Microsoft Copilot néven segítek neked.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„A költőgéniusz észrevette, hogy az ősz már itt van megint. Persze szerinte már régebben is volt itt ősz. Például tavaly ősszel, jövő nyáron, a mohácsi vész idején, minden második kedden, meg még máskor is. Már mér ne lehetne most is itt az ősz, hiszen itt az ideje, tavasz van és szombat. A vers nagyszerűen kimutatja korunk emberfeletti összevisszaságát, modern, alfazsuzsóka lelkületű belső-mantráját. Mindezt zseniálisan észrevette a mester! Viszont a tökéletességből való visszamenősége, nem nagy mértékben, de igen fájón kitüremkedik a csodálatos irodalmi művön keresztül. És kasul. Ilyen a néhány teljesen elhibázott rím, mint: „ilisi – i, isi” „gatyát – gatty át”, meg még oly sok, hogy felsorolni is nehéz lenne. /Bing, a mesterséges intelligencia/ Nem nagyon csípem a Bing-et, de most igazat adok nekije.”

/Nyuggerapó, a természetes intelligencia/

„Apó Binget úgy szereti,

Mint jetivadászt a jeti,

Mint húsevő ló a spenót,

Vagy mint pechvogel a Kenót.

Ám most igazat ad neki,

Hisz' ősz rohan be-ki, be-ki,

De e vers sok szörnyű rímmel

Mégis irodalmat mímel!”

/Nyuggerharapó Hapci Benő, műfogsormintagyerek és szénanáthabacilus díler/

„Hahaha! A sok földhözragadt röglény fázik, miközben mi felrepülünk a felhők fölé, ahol mindig olyan izés a hogyishívják, és szalonnabüdösre izzadjuk magunkat a közvetlen napsütéstől! Éljen a forró ózonpajzsmirigy duzzanat és a többi, időjárás független szuper képességünk!” /Supermen, azaz sok-sok egyesszámú Superman/

„Megröhögtök Supermen, ti,

Ha a fagy épp talajmenti?!

Bezzeg Naphoz szálltok ti tán,

Míg én ifjú földi titán

Löszben leszek nagykockajég,

S bőgök: Olvassz fel, ó jaj, Ég!”

/Vakond Vendel, vertikális vátesz és vérgőzfürdőmester/

„Tényleg egy kicsit szeszélyes az április. A február gyakorlatilag tavaszi hónap volt, aztán március elején visszahűlt a levegő, de március végén és április elején szinte nyár volt, majd most, hónap közepén, a hivatalos fűtési szezon végének tiszteletére jött egy újabb lehűlés, esővel, sőt, tegnap délután Veszprémben jégdarával. Eddig mindig szépen le voltak osztva a lapok, hogy melyik évszak milyen, de az utóbbi 10-20 évben valaki egyre jobban keveri a paklit...” /M. András, a költő legállandóbb és legveszprémbundásabb kommentelője/

„eM úr, ez egy jó konteó,

Melyben ifjú Sir Kohn Teó,

A brit lovagtudós lakli

Kezében pörgött a pakli,

És az időjóslás végett

Súrlódástól szinte égett.

Oly gyors, egy hónapon belül

Hő s fagy felbukkan, majd elül,

S nincs, ki kiismerné magát...

Évszaktarokk, hol a pagát?!”

/Prof. Dr. Debil-Habil Tannenbaum Tódor, a Magyar Időjósok Tarokk Univerzumának Garantáltan Rezsicsökkentett Állami Szervezete (MITUGRÁSZ) zsigerileg zseniális zsugabubusa/

„Időjárás nem érdekel,

Kíváncsiság szintem nulla.

Elég mélyre temettek el,

S túl régóta vagyok hulla.”

/graffiti egy ismeretlen katona sírján/

„Micsoda, hogy mit szólok az évszaknak nem megfelelő időjáráshoz?! Nem szólok semmit! Egyrészt nem vagyok beszélőviszonyban az időjárással, másrészt az évszak nekem nem panaszkodott, hogy neki nem felel meg! Vagy maguknak mondott valamit?! Kinek mondta?! Ki hallotta?! Ki a felelős ezért?! Neveket akarok! Mindenkit ki fogok rúgatni! Hivatalosan persze nem a fenti renitencia miatt, hanem közös megegyezéssel, visszamenő hatállyal és teljes vagyonelkobzás mellett, azaz okosba’, ahogy szoktuk.” /Dr. Anticiklon Antal, meteorológiai antitalentum és a Nemzeti Időjárást Csalással Alakító Központ (NICSAK) kibeszélésügyi főelhárítótisztje/

„Engem a kétezer-tízes évek elején szerveztek be, hogy jelentsek az időjárásról. Azzal zsaroltak, hogy ha nem működöm együtt, akkor ki kell járnom a felcsúti stadionba bajnoki focimeccseket nézni. Én nem bírom a pszichikai fájdalmat és a mentális kínzást, úgyhogy beleegyeztem, hogy jelentek az időjárásról, de a lelkiismeretem megnyugtatására folyton füllentettem. Hát így lettem meteorológussá.” /Kumulusz Rémusz, illegális időjós és a Vihar Előtti Csend Ellenére Rém Nyugodt Egyesület (VECSERNYE) nulla per nullás ügynöke/

„Mi ez a dilettáns hányavetiség, ez az elmefagyasztó semmitmondás?! Ki ez az álértelmiségi antibárki?! Hogy lehet pont annyira rossz verset írni, ami nem tud annyival rosszabb lenni, amitől átfordulva már-már jó lenne?! A rímek pont ugyanúgy vonják kínpadra az agyat, mint amikor anno szegény anyám befogadott kóbor macskája a körmével kaparászta a csehszlovák import rozsdás acéltepsit és közben belevizelt az asztalomon álló ventilátorba! Az időjárást egyébként azért hívják időjárásnak, nem pedig időállásnak, mert állandó mozgásban van és nem olyan konstans, mint Frady Endre ostoba birkatekintete! Ennek a fényvisszaverésre is alkalmatlan mattagyúnak az ősz versétől nem a tavasz őszül meg, hanem én, mégpedig még annál is gyorsabban, mint ahogy Frady Endre költészetének színvonala a tudomány mai állását megcáfolva zuhan az abszolút nulla fokból a még fagyosabb mélységek felé!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Abszolút nulla fokon is lesz fagyott kutyából well-done sült szalonna, csak akarnom kell.” /Chuck Norris/

Teri késleltetett térülése-fordulása

Teri még hitt gyerekkorba’,

Ám úgy vágták kerek orrba,

Megváltozott ítélete,

Elmúlott a hitélete.

„Kísérthet pár csodatétel,

Új családi Skoda vétel,

S templomba bár vitet Lenke,

Megmaradok hitetlenke.”

Hajában őszt észlel tetve,

S holtfélten, bár késleltetve

Mégis újra hisz Teréz is.

Ez egy lelki hiszterézis.

„Mielőtt bárki szentségtöréssel vádolná a szerencsétlen szószátyár költőt, okvetlenül meg kell említenem, hogy a vers nem Kalkuttai Szent Terézről, azaz a Nobel-békedíjas Teréz anyáról szól, hiszen ő Agnes Gonxha Bojaxhiu néven született, vagyis gyerekkorában még véletlenül sem lehetett Teri! Sőt, a korabeli fotók alapján az orra sem volt kerek! Ilyeténképpen ügyfelem bárminemű meggyanúsítása egyrészt minden alapot nélkülöz, másrészt senkinek eszébe se jusson, mert a radikális gatyaleperlés tényállása fog fennforogni!” /Dr. Kidumáló Kesztölc, a Becsinált Költők Védelmében Zordan Reagáló Testület (BKV ZRT) tényfeltáró szómágusa/

„Nagy dolgokra nem mindenki képes. De kis dolgokat nagy szeretettel bármelyikünk megtehet.” /Teréz anya (1910-1997) bátorító szavai az 1986-os Székrekedéses Tehetségtelenek Konferenciája (SZTK) megnyitóján/

„A hiszterézis (általában fizikai) rendszerek azon tulajdonsága, hogy érzéketlenek – nem azonnal reagálnak a rájuk ható erőkre, hanem késleltetéssel, vagy pedig nem térnek teljesen vissza az eredeti állapotukba: ezeknek a rendszereknek az állapota függ az előéletüktől. A kifejezés a görög υστέρησις, hiányosság szóból ered.” /Wikipédia Winnetou, apacs adatbázis/

„Hiányosság?! Ezek szerint én nem is fekete vagyok, hanem csupán fényhiányos?! Hinném, ha látnám, persze csak késleltetve, de ebben a sötétben minden tehén elnyeli előlem a fényt!” /Terry Black (1947-2019), magyar előadóművész/

„Ó, már értem, miért van MÁV rendszerszinten késleltetett szerelvényei miatt hisztéria! Winnetou úr, köszönöm a tudományos magyarázatot!” /Tompa Tádé, ingázó irodakukac/

„A végéről az örömtánc lemaradt! ... vagy mégsem örül annak Teri, hogy lelke újra hittel teli?” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas terrorista aterista/

„Belső örömtánc az ritka,

Ez a lemaradás titka.

Teri örül, ria, ria!

Ház úr, tombol hisztéria!”

/Dr. Detonátor Dezső, tombolásgátlási tiltást titkosító tervezőmérnök/

„Ebből is látszik, hogy a gyermek még naivan hisz, a felnőtt már gondolkodik, de idős korban megint hiszékenyebb az ember... (Főleg az, akiről egy igazi hittérítő ír verset.)” /M. András, a költő legállandóbb és leghiszterézismentesebb kommentelője/

„eM úr, van az a pályaív,

Hol a kisgyermek még naiv,

Later he or she is very

Bitter, mert az Élet veri,

Oszt’, hogy melegszik a pite,

Visszatér a szolid hite,

Ám legvégül derül ki tán,

Hová jut az öreg titán,

Hogy dönt szakácsnénk, Szűcs Márja,

Bogrács vagy a tepsi várja?”

/Nyamnyam Nyihámor, hittérítőragut hőkezelő hottentotta hajóskapitány/

„A versből jól beazonosítható a korszak, amelyről szól. Az új családi Skoda csodája a késő kádári legvidámabb barakk Merkúr kori jelensége, míg a templomba cipelés a rendszerváltás utáni elitista divathóbort megnyilvánulása. Címszereplőn tehát a késői szocializmusban szocializálódva, majd a korai vadkapitalizmusban kapitalizálódva és a tudományegyetemen diplomázódva jutott a hitéleti dogmatizmus képmutató mocsarának elutasításán át a személyes szellemi sík transzcendens horizontjának egyre közelebbi szemléléséhez. A fent említett korszakban valóban éltek közöttünk Lenkék és már akkor sem értette senki a hiszterézis szót, még én sem. Megfellebbezhetetlen korrajz! Aki nem hiszi, járjon utánfutóra celluxozva!” /Dr Éra Éliásné Tóbiás Titanilla, korszakértő és heurisztikus hisztérika/

„Zsírbombától robbant ELTE,

Romként állt a kolesz Terin.

Szaftot fuldokolva nyelte,

S kísértette koleszterin.”

/Tótágas Tódorné Tömb Teréz: Hittől hitig avagy the geatest hits c. életrajzi könyvének részlete – Frady Endre verse/

„Mi ez a szutyokhömölcsi falunapon a helyi vakcirkusz tornából felmentett túlsúlyos részeg artistái által előadott sikertelen hátrabukfenc produkciót is világszínvonalúvá relativizáló elmeroggyant betűhalmaz?! Frady Endre képes a transzcendensből is trógerszeszt kotyvasztani! Ez az apologetikának szánt szentségtörés a dilettantizmusával még abból is gyakorló ateistát csinál, akinek maga Jézus Krisztus a személyi edzője a Mennyei Tréning Központ (MTK) tornatermében! A jobb sorsra érdemes címszereplő kortársaként meg kell állapítsam, hogy korunk mérhetetlenül összefradyendréződött, úgyhogy mindannyian meg vagyunk mérgezve! Én már csak egy dologban hiszek, hogy Frady Endre felesége - aki szememben egy önfeláldozó mártír - egy szép napon elhatározza, hogy szintet lép és párját fogja ritkítani! Imádkozzunk és böjtöljünk érte! Legyen a hitünk szerint! Ámen!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Itt a valódi, itt a fű! Pár ellen párritkító fű!” /a párritkító fű árus/

„Amikor vádlin harapott egy krokodil, én is késve reagáltam, mert csak akkor vettem észre, amikor meghallottam a fogsora által kinyomott agyvelejének a loccsanását, ő viszont utána még késleltetve sem tért vissza az eredeti állapotába, hisz’ Teréz is láthatja, hogy ő azóta is a bőrszerkóm.” /Chuck Norris/

Az ősz kéményseprő

- Kéményt pucoltam én, kormost,

S nem látszik rajtam a kor most.

Fekete s nem ősz a hajam,

Mint mit bevont áfonya-jam.

- Tata, jamot dzsemnek ejtik!

- E’mentek ám hinnye ej tik,

Sok mihaszna csalafinta!

No, ha nem jam, legyen tinta!

- Tintahajú öreg fószer,

Nyergeljen fel, ott a lószer-

-szám! Az úton levédi a

Sarat. Irány Levédia!

Áldást int pár vidám kar rá,

Visszavedlik ősmagyarrá,

Hátra nyilaz, nagyot sóhajt,

S nyereg alatt dzsemez lóhaj’t…

„Hé, ki és miért akar engem lenyilazni?! Kinek és miért vagyok én a nyíliránya?! Na, tűnés innen, mert mindenkire ráborítok a kémény tetejéről egy üstnyi forró áfonyalekvárt!!!” /Lóhaj Levédia, ősanya és tömbházmester/

„Mit gondolt a költő? – kérdezném, ha nem tudnám biztosan a választ. Az igazi kérdés azonban az, hogyha semmire, akkor azt miért kellett négy hosszú versszakon keresztül taglalni?! Miért nem lehetett bevallani, hogy nem jut semmi az eszébe, úgyhogy nem ír semmit?! MIÉÉÉRT?!?!?! NEM ENG.!!!” /Ideges Iljusin, a Levédiai Ókorból Hozott Alapvető Jóságok (LÓHAJ) című ősmagyar kövületlap Tupoljev-díjas integrációs intendánsa/

„Hahaha, az öreg betintázott totyakos hogy visszalovagolt az ókorba! Mit ért egy ilyen fosszília a modern gépi kéménypucoláshoz, aki gyerekkorában még dinoszauruszokkal kergetőzött a mamuttrágyával fűtött jurta körül?! Bruhaha!” /Kürtő Kázmér és Kemence Kenéz, a mihaszna csalafinta kéményseprő utánpótlás/

„A kéményseprés évszázadokkal fiatalít…” /M. András, a költő legállandóbb és legörökifjabb kommentelője/

„eM úr, ez az oka annak,

Hogy a bölcsik tele vannak

Kéményseprő nyuggerekkel,

Kiket büfiztetni meg kell?”

/Pelenkai Petúrné Cumi Cecília, bölcsődei dadus és rímokádó avokádó díler/

„Magyarország előre megy, nem hátra! (Orbán Viktor)

Magyarország hátra nyilaz, nem előre! (Ősmagyar kéményseprő)

De ha hátra nyilaz, hová néz? (Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas Markos-legény*)

Ebből balhé lesz, nagy balhé! (Totya mondta)”

/*/

„Hátra azér’ nyilazok én,

Mer’ elöl van a ló feje!

Ha átlövöm, nem lesz okén,

S én sem dallom vígan: Jeje!”

/Vitéz Nagy Balhé Béláné Totyamutyi Titanilla, Nyilas Mása vándordíjas női nyíl- és kéményseprőlövő regionális bajnok/

„Hátra nyilaz, hátra nyilaz,

Pedig előre sem megy már az.”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és leghátranyilazóbb kommentelője/

„Nyilaz balra, nyilaz jobbra,

Befesti a kémény korma,

Még sincs neki nyilas szobra,

S nem jegyzi meg őt e kor ma.”

/Dr. Jelen Jolán, kortörténész/

„Nyilasi Tibi! Nyilasi Tibi! Bólints Tibi! Bólints Tibi! Hajrá Fradi! Hajrá Fradi!” /Fradi tábor 1973-tól 1983-ig/

„Az asztrofizika jelen állása szerint az univerzumban minden részecskéhez létezik a megfelelő típusú antirészecske, amellyel kioltják egymást, az anyag megszűnik, és fotonok keletkeznek. Érzékeny szenzorait energiaválságtól hányatott korunk gyenge pulzusán nyugtatva tudós költőnk Faraday Endre újabb zseniális és egyben stratégiai értékű ötlettel állt elő. Házi hadronütköztetőben fáradhatatlanul állítja elő ezeket az egyszerű halandók számára (lássuk be) értelmezhetetlen karakterhalmazokat, hogy adott nemzetgazdasági pillanatban melléjük költse az antirészecskéket, s az egymást kioltó versek fényében az egész emberiség megvilágosodhat. A távoli galaxisok ezt a pillanatot szupernóva robbanásként érzékelik majd. Köszönjük!!!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ritka esemény, humán úr, hogy a színházban a tömeg szupernóva robbanásként hullámozva vastapsoljon, utána pedig hullámokban vastalpú cipővel tapossa a színpad felé vezető utat, hogy a katarzisba kergető kommentelőt Táncsics szekere elé fogva felhajtasson a Várba Gellért napi hegyoldali hordógurító és kéménytömítő versenyre! Vesszenek a visszanyilazatlan veszett vesztern vitézek!” /Hőbörgő Huba, hadilábon hasaló hordószónok és hőzöngő hőmérőhajlító hiéna/

„Kéményseprőt láttam, szerencsét taláááááááááááááááááááá…” /néhai Dr. Cseréptetőssy Csobánc, az Országos Babonakutató Intézet (OBI) tetőről lezuhant főmérnöke és vallási vezetője/

„Bár eredetileg eszemben sem volt hozzászólni ehhez a silány fércműnek is csak felfoghatatlan jóindulattal nevezhető szellemi hasmenéshez, de eszembe jutott, hogy szegény anyám kiskoromban kéményseprőt szeretett volna faragtatni belőlem, hogy január elsején meglátva és harmadik gombját megfogva egész évben szerencséje legyen, úgyhogy mégsem maradok néma! Frady Endre költészetéhez nem lehet semmit hozzátenni, mert nincs hová, és nem lehet belőle semmit elvenni, mert nincs miből! Frady Endre életműve pont így kerek nulla! Ha ez az irodalmi féregnyúlvány már Levédiában élt és alkotott volna, tuti, hogy őszinte lelkű ősmagyar elődeink dorongokkal agyonverték és távoztukban visszanyilazó kőtáblákkal jelezték volna, hogy ott van az a tetem, amit ne közelítsem meg senki, mert még holtában is hülyére fertőz mindenkit! De kár, hogy ez az irodalmi mételygörény nem előzte meg ezeregy-kétszáz évvel a korunkat! Kéménybe vele!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én kémény nélküli, zárt kunyhóban is tudok tüzet gyújtani. A füstöt letüdőzöm és oxigént lélegzek ki. A növényeket is én tanítottam meg fotoszintetizálni. Mivel ők nem túl komplex lények, csak a nagyon leegyszerűsített 6CO2 + 6H2O + fényenergia = C6H12O6 (glükóz) + 6O2 + E képletet vertem a fejükbe. Persze nem szó szerint, mert nincs fejük.” /Chuck Norris/

Itt van az ősz...

Itt van az ősz, itt van újra,

Lakásfelújítás rajtol…

Zokszós szám rááll a juj!-ra,

S agyműtétre nővérraj tol.

Itt van az ősz, itt van megint,

Kölök végre suliba jár!

Gyermekem szigorún megint:

Ne örülj, hogy zúg a jaj-ár!!!

Itt van az ősz, hűsen jött el,

Kánikulát messze fújja!

Hőfok csökkent tizenöttel

S végre fázom, halleluja!!!

Itt van az ősz, nincs itt a gáz,

Pá-pá!-t intünk fűtőszernek...

Fagyott nővér bőszen magáz,

S fázó olvasóim vernek!

„Majdnem olyan eseménydús, és jókedvű ez a tizenhat sor, mint a Himnusz. A két vers között van néhány apró eltérés is, de a hasonlóság mindent elhomályosít! Beszélned kellene Erkel Ferenccel, megvan a száma?” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ó, jeee, humán úr, ó jeee!!! Asszem, nekem megvan az Erkel legnagyobb száma! Ez az Erkel az a manus, aki énekli, hogy ’Erkel, hogy engedj, Erkel, hogy engedj, Erkel, hogy engedj, hozzád túl bolond vagyok!’, ugye? Vagy az egy másik Feró? Mennyi Feró, mi?! Sokan vagyunk, de nem elegen!” /Nagy Feró, a nemzet Kossuth-díjas csótánya/

„Nincs elég Feró?! Legyünk még többen, legyen rengeteg Feró! Ferót minden magyar család lemezjátszójába!” /Balázs Feró, Demjén Feró, Erkel Feró, Lehár Feró, Liszt Feró, Nagy Feró, Szigeti Feró/

„Jaj, költő kolléga úr, ne haragudjon, de annyira tetszik a verse, különösen az első sora, hogy nem sértődik meg, ha kölcsönveszem? Úgyis most forgat rólam filmet a Rákay Philip művész úr és nagyon szeretném, ha ez a közös művünk is elhangzana bennem! Ne találjanak rá az öregkori csontvázamra Barguzinban, ha nem vágyom arra, hogy Frady Endre verseket fordítsak le oroszra!” /Petőfi Sándor, Frady Endre költőkollégája/

„Kismama bőg szülőszobán, ő szül,

Férjeura odakint meg őszül.”

/falfirka a Szemmelversz Klinika folyosóján/

„Ugyan már, költő úr, csak nem kap agyvérzést egy kis lakásfelújítástól?! Bőg itt, mint egy birkanyáj! Nekem bezzeg özönvíz jutott és hosszú hónapokon keresztül egy több falkányi elementárisan büdös lakótárs az általam évekig épített bárkában, oszt’ mégse sírok! Mondjuk, ezt megkönnyíti, hogy már évezredek óta nem élek. Nyugodjon meg, költő úr, már csak pár évtized földi pokol, és maga is nyugodhat majd végre békében! Hogy a lakása kész lesz-e addigra, az akkor már nem is fogja érdekelni! Maga után az özönvíz!” /Noé, bárkaszerelő birkaszállító/

„Szeret fázni, költő úr?! Költözzön a sarkvidékre! Ott majd nem fogja aggasztani, hogy fel van-e újítva a jégkunyhója, mert annak fog örülni, ha aznap véletlenül nem ette meg a rozmár vagy a jegesmedve! Bár mindannyian jobban járnánk, ha ők jóllaknának, maga meg nem írna ilyen silány és vérlázító klapanciákat! NEM ENG.!” /Hőkövető Hektor, a Kánikulai Alkotások Katartikus Irodalma (KAKI) c. szétfolyóirat celziuszdús főcenzora/

„Apa, én megpróbállak szeretni, de ezzel a sulis dologgal nem könnyíted meg a dolgomat.” /a költő kölke/

„Az ősz itt vanságának tobzódóan sokrétű bemutatása az agyzsibbasztó lakásfelújítás - gyerekagy gyömöszölés - hősiesen hűs hőtlenítés - gázhiányos agyonverés láncívre felfűzött vonulata egy szellemi Möbius szalaggal játszó élő-holt Schrödinger macska pajkosságával tárja elénk az extrovertáltak kivagyiságával szemben szenvedő introvertáltak bevagyiságát. Az elmúlás évszakának sziszifuszi életereje és a lebetonozott eldologiasodást elborító hervadás sárgásbarna avarjának felkavarása olyan bájos brutalitással jelenik meg, amit Frady Endrén kívül legfeljebb egy hadseregnyi hadirokkant egy kezén levő ujjakkal megszámolhatóan tudnak, de ők sem így! Életminőségjavító évszaklíra!” /Möbius Menyétné Schrödinger Sarolta, az Óriási Alkotók Nyomorúsággal Átjárt Művei (ÓANYÁM) című antológia hantológusa/

„Itt van az ősz, itt van újra,

Frady verset olvasok,

Kíváncsi vagyok az újra,

Egy kommentet ott hagyok.”

/M. András, a költő legállandóbb és legnégysorosabb kommentelője/

„eM úr, foltos lett a padló!

Ön hagyta itt, vagy egy vadló,

Kin át rágatlanul gyom ment?!

Ja, nem lócitrom, csak komment!”

/Vedlő Vadló Vádli, indián törzsfőnök helyettes és sebesen futó nótafa/

„Hirtelen nem is tudom, hogy a verset vagy Kern András - Lövölde tér című számát rosszabb hallgatni. Bízzunk benne, előbb-utóbb az idő is jobbá teszi valamelyiket!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas fasorban sincs elég fasori templom hívő/

„Legjobb hely a Lövölde tér,

Ki e helyre ősszel betér,

S közben Frady Endrét olvas,

Hirtelen tör rá az alvás.”

/Ágytálassy Álmos, az alvási apnoé app Noé-díjas kiagyalója/

„Sötét jövő készül szerteszét, mindenfelé

(kórusban is danolható össznépi busongó )

Nem lesz gáz.

Ez marha gáz!

Van megoldás

Kemencét tapasztok ebédlő szegletén,

Lesz hozzá elég fa, kiskertem körletén.

A cseresznyét kivágom,

A diót sem sajnálom.

Barack, szilva és a körte

Télire lesz mind kitörve.

Kivágom az összes fámat,

De meghagyom családfámat.”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legmegoldásorientáltabb kommentelője/

„Nyuggerapó ragad fejszét,

Hasad őszi fatörzs, sej!, szét.

Tenyere fáj, ám nem fáj a

Lelke, mert van családfája.”

/Dr. Őserő Ödön, a Csodálatosan Okos Családfakutató Intézet (CSOCSI) rímszakértője/

„Meglepődünk Frady Endre versén, ezen a frissensült szellemi ámokfutáson? Nem, már nem lepődünk meg semmin! Csak azon, hogy még mindig él és szabadon kártékonykodik! Pedig gyakorlatba tehetné az őszi elmúlást! Annak a fázó olvasójának, aki valóban veri, csak azt üzenem: ÜSD KI!!! ÜSD KI!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egy tisztes őszes halánték,

A nő számára ajándék.

A halántékod letépem,

És meg is lesz az ebédem.”

/kannibál asszonykórus indulója/ 

„Bár az ősz vagy van, vagy nincs, én ellenben mindig vagyok, egyben mégis hasonlítunk: ő sosem lesz én, én pedig sosem leszek ősz.” /Chuck Norris/

Tavaszjöttke

Rügyezik a miabánat,

Csicsereg már fenn a fán a t-

-engelice minden fia;

Sok madár, kész zajmaffia!

Hójelmezét zöldre kicser-

-éli most a kerti csicser-

-iborsó s egy giga lepkény-

-i folton a csigarepkény.

Illan mackó téli álma,

Barlang előtt bután áll ma.

Tavaszi széltől e medve

Izzad; árad pórusnedve.

Érkezik az első fecske;

Nyárhoz egy még kevésecske,

Ám ha slepp is jön a tanyár-

-a, akkor beköszönt a nyár.

Tavasz apró, nem egy USA,

S kisebbségi komplexusa

Lett, mi présben tél s nyár között

Eklatánsan kiütközött.

„Nem csodálkozom szegény tavaszon! Télen az emberek telelnek, síelnek, szánkóznak, hóembert építenek; nyáron nyaralnak, fürdenek, napoznak, vízisíelnek… De tavasszal nem tavaszolnak és ősszel sem őszölnek! Maximum őszülnek, de az évszakfüggetlen! Mi csak mellékévszakok vagyunk a főévszakok közé bepréselve, helykitöltésnek jobb híján! Csoda-e, ha pszichológiai zavaraink lesznek attól, hogy minket senki sem szeret?! Engem ráadásul még az iskolakezdés miatt is utálnak a gyerekek! Brühühü!” /az ősz/

„Medvének süt Nap rá hasár-

-a, amitől mélyül a sár!

Minden olvad, szutykos, ragad…

Tavasz, lőjed főbe magad!”

/Február Fridolin főhadnagy, Tél tábornok kárörvendő klapancia készítője/

„A vers megszakadó sorai, következő sorban folytatódó szavai tökéletesen szemléltetik a tegnapelőtti (2022.02.02 szerdai) veszprémi időjárást. A napsütést néha eső, néha hódara, a hódarát eső, a délutáni esőt szivárvány, azt pedig szél szakította meg. Szegény medvék nem tudták, kibújjanak, vagy bebújjanak, csak bambán álltak a küszöbön. ahogy a küszöbön áll a jó idő is, egy enyhe február képében, ám a március még bekeményíthet...” /M. András, a költő legállandóbb és legmeteorológusabb olvasója/

„Hűs szél fújja Veszprémet?

Okos, aki vesz prémet!”

/Irha Igor, OKJ-s képzett szűcs és cobolyprém díler/

„Barlangja bár kőszoba,

Időjárást kiszabó

Hely a medve küszöbe.”

/Kőpapírolló Kösztöny, az M. András által magát megszólítva érző szerencsejáték-függő kancsal-rímtechnológus/

„Annak a hatalmas szivárványnak az Uráltól a Lajtáig ért az íve! Ahogy a magát nagy magyarnak tartó barguzini orosz költő, Alekszander Petrovics megfogalmazta méltatlanul elfeledett kétsorosában:

          Nem volt immár sivár Ványa

          Léte, mert volt szivárványa.

Éljen a vodkanaranccsal megöntözött szovjet-magyar örök versbarátság!”

/Vlagyimir Putyin, a magyar nép megbonthatatlan nagy testvére/

„Bormann nem is sejtette, hogy a tengelice nem keverendő össze a tengeralattjárókat is kikémlelő berlini orosz ügynökkel, mert az előbbi fedőneve stiglic, az utóbbié Stirlitz. Bár mindkettőjük tavaszának volt legalább tizenhét pillanata, előbbi se megszemélyesítővel, se magyar hanggal nem rendelkezett, míg utóbbinak kijutott mindkettő: Vjacseszlav Tyihonov és Bitskey Tibor. Ugye milyen igazságtalan az élet, miközben az idő soha-soha meg nem áll és az órák róják szüntelen az útjukat? – gondolta Stirlitz.” /Both Béla, a narrátor magyar hangja/

„Igaza van költő úr, egy fecske nem csinál le minden nyaralót, még nagyon erős hasmenés esetén sem!” /özv. Guanó Gézáné Trágyahordó Trauma, a vízparti nyugdíjas madárszéklet takarítónő/

„’Rügyezik a miabánat?’ Borzas RAPkény-szerben sem tudott ilyet Geszti Péter összecsapni – max. csak a két kezét, majd széttárni: költői a kérdés?” /Dr. Ház - Juniorkonyha-díjas iBorsó/

„Tudja Lujza, Gizi, Eszti,

Ily rímekben király Geszti,

Rímpárokat meghegeszti!

Oda se néz, pörög agya,

S Fradyt veri irigy ragya,

Mert ugyebár űbergyagya!”

/nemecsek erna, a Pál Utcai Lányok Intézete (PULI) és a Gesztit Imádó Tarkatekintetű Tinédzserek Elmefickándozásban Gyönyörködő Lelkileg Elemelkedett Társasága (GITTEGYLET) einstandolt szemceruzáinak hiányfelelőse/

„Nagyon szeretem a Tavaszt, de lehet, hogy egy kicsit elfogult vagyok!” /Príma Vera, reneszánsz ember és aloévera díler/

„Frady Endre, az enjambement koronázatlan királya ismét odatette magát, ahol előzőleg valaki más volt, de elmenekült a költő bukolikus költészetének hagymás tokaszalonnás tavaszi tekercs szagélménye elől. Igazi juhhónaljzsírillatú pásztoridill!” /Nyájas Nyihámor, az Enjambement Gyártó Költészeti Egyesület (EGYKE) félikertornya/

„Mi ez a bárgyún gügyögő izzadt medveverítékpatak csobogást imitáló szellemi szennylézuhatag?! Csigarepkény, ó anyám, csigarepkény?! Miért véget nem érő lény ez a véglény?! Örökkévalóságnak tűnik minden egyes sora, mire a szegény kétkezi megélhetési kritikus elvergődik a tökéletesen értelmetlen betűsor egyik végétől a másikig! Eklatánsan ki vagyok ütközve!!!” /Puzsér Róbert, kétkezi megélhetési kritikus/

„Itt Texasban tavasszal sok a tornádó, azaz a pusztító erejű viharos forgószél. Ezt a meteorológusok az éghajlati zónák keveredésével magyarázzák, én viszont a pörgőrúgás edzésem előtt megevett chilis babbal.” /Chuck Norris/

Nyirok van...

Nyirok van és minden szürke,

Hűs van, mint a világűrke

Szélte-hossza, sőt a nagyja,

S fázik d’Artagnanné Nadja.

Szürke sok van, nyirok csomó,

Duzzad minden nyirokcsomó,

S gyenge beteg fel nem vesz ket-

-tlebellt, inkább fekszik s reszket.

Nyirokszürkén es’ az eső,

Nap sem süt, csak néha les ő

Felhő mögül s eltűn’ osztán,

Ami nem csak neki rossz tán.

Szürke nyirok ez az őszi

Esőármány, mit a csőszi-

-vattyú alig tud már nyelni

S elmerül az alufelni!

Őszközépnek szürke nyirka

Mián bőgve bég a birka,

Rozsdáll vályús vasáru tál,

S büdös csizmát a sár utál.

Ordít szügyig szutykos Elek:

Jöjjenek már fehér telek!

Karhiánynál jobb a fakar,

Aki magyar, havat akar!

„Havat akar, a majd megmondom kicsoda, maga bajkeverő makimajom! Az ördög öreganyja akar hajnalban havat lapátolni, hogy fel ne jelentsék a ház előtt hanyatt esők! Ne akarja, hogy én jelentsem fel magát hóra való felbujtásért! Névtelen levélben!” /Hóhányó Huba, házmester/

„A hat darab négy sorból álló vers huszonnégy sora alkalmassá tenné a verset arra, hogy akár három darab nyolcsoros, vagy tizenkét darab kétsoros versszakból álljon, ami matematikailag ugyanaz lenne, de irodalmilag mégsem. Na, ez az, ami bennem meghasonlást okoz, de ezzel kell élnem, mert ezért kapom a fizetésemet. Azt a keveset, ami nem meghasonlást okoz, hanem éhezést. Még jó, hogy fehér tél esetén éjszakánként elmehetek havat lapátolni!” /Éhkopp Koppány, középiskolai matematika-magyar szakos tanár/

„Tényleg utálom a szürke őszi nyirkot! Na, nem mintha a tél jobb lenne ám! A nyavalya akar havat! Noch dazu, tulajdonképpen nem is vagyok teljesen magyar!” /özv. d’Artagnan Austerlitzné Nochdazu Nadja, egy máig harcoló német alakulat hadtápkonyháján ideiglenesen állomásozó asszimilálódott piréz migráncs/

„Bár a közvélemény kutatók szerintünk túlgondolt adatai azt sejtetik, hogy a szürkétlen nyirok és a nyiroktalan szürke is esélyesebb lenne az ősz népszerűsége szempontjából, mint együtt a szürke és a nyirok, de nem vagyunk hajlandóak visszalépni egymás javára, mert mindketten úgy érezzük, hogy külön-külön is esélyesek vagyunk legyőzni a telet.” /a szürke és a nyirok/

„Hahaha! Ez a szürke, meg ez a nyirok olyan nekem, mint egy lottóötös! Mindketten az ősz emberei! Simán lenyomom őket, mint a szittya vécépumpa a félkemény fekáliát!” /a tél/

„Október, november

Oszt’ itt a hóember!”

/Fenyő Mikulás, Télapó-díjas twiszter rocker/

„Kicsit tartottam Frady Endre új versétől, hogy az utolsó pillanatban elhalássza előlem az irodalmi Nobel-díjamat, de szerencsére az őszi szürke nyirok okozta vezetékbeázások miatt órákra leállt a Facebook, így mire a Google Translator által készített svéd fordítás eljutott a Királyi Akadémiára, már megszületett a döntés! Éljen Mark Zuckerberg!” /Abdulrazak Gurnah, újdonsült irodalmi Nobel-díjas tanzániai író/

„Abcúg nyirok, hüccski szürke,

Monnyonle Mark Zuckerbürgke!”

/Frady Endre, az irodalmi Nobel-díj örökös várományosa/

„Amióta a görcsbe merevedett ujjaim miatt végzetessé váló túl lendületes diszkoszvetés közben leszakadt karom helyére impregnált fakar nem került, addig nem bírtam az őszi szürke nyirkot. Most, hogy új fakarom van, most se bírom, de legalább van miért várnom a fehér telet, mert hógolyózás közben sem kell kesztyű!” /Kele Elek, a szügyig szutykos paralimpikon diszkoszvető/

„Ami sok, az sok, de költészetnek még így is édeskevés! Amit Frady Endre művel, az nem irodalom, hanem irodai lom, annak is a veszélyes hulladék része! Frady Endre szürke nyirokklapanciája ugyanaz a világirodalomnak, mint radioaktív szerves trágya a gyanútlan dögkeselyűknek! A szellemi kínhaláltusára ítélt olvasó már hiába várja a fehér telet, görcsbe rándult tetemmel fog beletemetődni a késő őszi szutyokba! Béke saraira!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Itt nálunk Texasban ősszel, habár fölül a szürke gálya, s alul a nyirkos víznek árja, azért én vagyok az úr.” /Chuck Norris/

Őszi tyű!

Nyári zöld fa?! Le vele!

Sárguljon a levele!

Fából nem kell üde ide,

S szélvész legyen hű de hide-

-g, tyű!

Zúgja a szél: Kavarok,

Forogjatok avarok!

Eső essen, licsi-locsi,

Sár ragadjon kicsi kocsi-

-n, tyű!

Égből jön egy SMS:

„Eső vagyok, esem.” Ess!

Zápor legyen s haligali,

Zagy bokszolja falig Ali-

-t, tyű!

Ide figyuzz kisanyám,

Szottyá ázik Tihany ám!

Elönti a Balaton,

Melynek nem sok hala ton,

Bugyborékol, bigyi-bugyi,

S végleg merül, figyi, úgyi-

-s, tyű!

„MIVAAAAAAAN?!?!?!?! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! NEM ENG.!!!!!!!! ORVOST!!! MOST!!!” /Higgadt Huba, az Elementáris Költemények Garnizonja (EKG) c. vérnyomáscsökkentő világirodalmi vecsernye főcenzora/

„Utána meg tél lesz, és akkor kell a kes-

-z, tyű!”

/B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Tyű, jön az özönv… bigyi-bugyi blugyblugyblugy…” /a tihanyi apát/

„Elnézést, hogy nem vagyok jelen a Balatonban, de tengeri hal lévén nem bírom az édesvizet, csak a sósat. Talán, ha erőteljesebben bíztatnák a fürdőzőket, hogy bátran vizeljék tele a tavat, előállna az a sótartalom, hogy más halak se akarjanak jelen lenni és így nem tűnne fel a hiányom. Köszönöm, hogy segíthettem!” /Thunnus thynnus alias Kékúszójú tonhal/

„Azt hiszem, nyitott kapukat döngetek, amikor felhívom az országos tiszti főorvos kolléga figyelmét arra, hogy a költőt soron kívüli sürgősséggel szállíttassa a döblingi elme- és gyógyintézetbe, és ügyeltessen arra, hogy tejfölös töltött káposzta helyett nehogy tárkonyos töltött pisztolyt kapjon estebédre! Tyű” /Dr. Mentál Máté, elmekórboncnok/

„Tyű, a zagy bokszoljon falig?! Engem, aki lebegek, mint a pillangó és szúrok, mint a méh?! Lehetetlen! Nem tehetek róla, nehéz szerénynek lenni, ha olyan nagy vagyok, mint én!” /Muhammad Ali, a legnagyobb és a legtyűbb/

„Életünket nagy számosságú válság árnyékolja be, tyű. Van nekünk klíma-, migrációs, pandémikus, üzemanyagár-, életközépi ... szóval jut minden napra a héten. Na, ehhez a kis gyűjteményhez kaptunk még egy ritka gyöngyszemet, amely tartalmában még a lokális meteorológiai, formájában már a globális kulturális válság jegyeit hordozza. Tyű, de köszönjük!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Nincs itt válság, humán úr, egy darab se, csak a katartikus életminőségromlási tendencia kezd exponenciális évszakfüggvénnyé fajulni, bármit is jelentsen ez akárkinek is, tyű!” /F. Endre, költőgigász/

„Megugatja a nyarat, költőbogár?! Talán a téli időszámítás mellett kampányol?! Beszól a fent eldöntött évszaknak?! Nem lesz magának jó vége, csak nagyon hamar! Na, írja meg sovány sertés vágtában a végrendeletét és egyetlen örökösként az én nevem szerepeljen!” /Csávás Kálmán őszlény, a Kitartóan Önfejű Poétákat Elegyengető Társaság (KÖPET) pszichopatológiai úthengere/

„Mi ez a szánalmas nyárutáló halálhörgés?! Ki ez a mentális hycomat?! Egy szellemi fogyatékos mosómedve egy Nobel-díj várományos rákkutató ehhez az evolúciós vakvágányon visszafelé gördülő irodalmi sejtkupachoz képest! Egy klaviatúrára pottyantott tehénlepény különb gondolatokat vet a szövegszerkesztőre, mint ez a két lábon büdösödő elszabadult hajóágyú! Ó, anyám, hová rejtetted a rozsdamentes jugoszláv kötőtűidet, amivel szurkálhatnám Frady Endre viaszbábuját?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nálunk Texasban mindig olyan évszak van, amilyet kérek. Sosem kell kétszer kérnem.” /Chuck Norris/

Itt van az ősz...

Itt van az ősz, itt van mindjár’

S csúcsra jár a Vitamin Gyár,

Így majd térdre rogy a nátha,

Nincs itt kétely, fogy a „hátha”.

Míg esszük a vitamint, a

Neten kering vita minta,

Hogy bár Gyár már pirul ára

Miatt, rávesz pirulára.

Szólnak érvek: Legyél ár vak,

Vegyél C-ét, D-ét és az árva K

Se maradjon folyton hetyke

E-k, B-ék híján fojtón egyke!

Immunrendszerváltás kába

Ügynökeként válltáskába

Gyűrt pénzedet - tablet ára -

Herdálhatod tablettára…

„Én a gyümölcs általi bevitelben hiszek. Ezen rettenet ellen gyorsan el is fogyasztok egy vegyi gyümit, némi törköllyel, folytatásként szilva. Együtt talán leküzdik ezt a sokkot...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Szertúltengése vajh má’ lesz,

Ha van önben akó pálesz?

P. úr, vádam nem ám koholt,

Maga vedelt véralkoholt!”

/Szonda Szilveszter, közlekedési rendőr főtörzsőrmester/

„Költő úrnak nem ártana a vitaminok mellett fogalmazásgátlót is szedni.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Én csak négylevelű lóherét szedek, mert a fogalmazásomban nem hagyom gátoltatni magamat! Ugyan nem hiszek a babonában, de a teliholdas éjfélkor a temetőben megivott pókhálós erjesztésű négylevelű lóhere pálinka állítólag annak is szerencsét hoz, aki nem hisz benne. Például összejöhet egy lottó ötös is. Kár, hogy nem lottózom!” /F. Endre, költőgigász/

„Ne hagyják magukat félrevezetni és ne higgyenek a természetes táplálkozást és a rendszeres sportolást hirdető álprófétáknak, hanem éljenek, ahogy akarnak, de közben okvetlenül szedjék naponta háromszor a Gyökér Gyula Gyógyszergyár gyilkos galóca sűrítményből és penészvirág koncentrátumból kevert, minden szükséges vitamint a megfelelő mennyiségben tartalmazó Utolsó Lehelet kapszuláját! Egy 30 darabos doboz csak 9.999.- Ft, de aki egyszerre 3 dobozzal vesz, annak csak 29.999.- Ft + UFO, ugyanis a szer örömteli mellékhatásaként azonosítatlan tárgyakat lát majd szemberepülni, ha hazaér és a felesége meghallja, hogy milyen olcsó készítményt vásárolt! Ahogy a rémhírterjesztő költő felvilágosult ellenköltője mondja:

Költő úr, itt nincs is vita! Min

Is lenne, hisz’ csúcs a vitamin!

Aki nem hiszi, járjon utánam, vegye meg tőlem az induló csomagot és árulja, árulja, árulja!”

/Dumás Dezső, gyémántfokozatú piruladíler/

„Vitamin a bérem, számlám tintabűz,

Csak adót visz és láncra fűz.

Vitamin a bérem, s ha az üzlet pang,

Főbe lövöm magamat: bang!”

/Vikidál Vendelné Vadvízi Vendetta, vigasztalhatatlanul vergődő vesztes vitaminvigéc/

„A költő ebben a művében is önfeledten fogalmazza meg a megfogalmazhatatlant és nem törődik a magyar nyelv századok óta betokosodott, megmerevedett szabályrendszerével, hanem úgy szárnyal a szavaknak látszó betűcsoportok csak általa használt értelmezése fölött, mint vitamintúladagolt mókus az erdőtűz füstfelhőjében. Ez már-már a XXII-XXIII. század költészete! Éljen Frady Endre, a jövőképmutatás Jean Dark Vadere!” /Hinnye Hubáné Hanyatthomloki Hüttyönke, a Világirodalom Éceszgébereinek Cizellált Érdekszövetsége (VÉCÉ) ideológiai főelőadója/

„Felháborító, hogy pont egy ilyen sikeres olimpia után, amikor sportolóink az általunk fejlesztett dopp… ööö… vitaminkészítmények segítségével ennyi érmet nyertek, akkor írnak rólunk ilyen értelmezhetetlen förtelmet! A liberálbolsevik fűzfapoéta is jobban tenné, ha nem selejtes klapanciákat költene, hanem sok pénzt, mégpedig a mi termékeinkre! Akkor talán elkerülhető lenne a gyógyszermaffia véres lófeje az ágyban a rágalmazási per…” /Dr. Kőkemény Kenéz, a Vitamin Gyár jogtanácsosa/

„Mi ez a… Áááá, nem érdekes! Mivel a Fantasztikus Elit Juventus Szurkolók Egylete (FEJSZE) tagjaként napok óta örömömben folyamatosan koccintok a többiekkel Cristiano Ronaldo távozásának a hírére, olyan részeg vagyok, hogy ezt inkább nem komte… kontem… kommet… böááááá…” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Döbben Arktisz, ámul Kuba,

CR7 átment a MU-ba!”

/Fifa Fridolin, futballügyi fűzfapoéta/

„Elég ügyes gyerek ez a Ronaldo. A vitamingyár tiltott ajzószereit szedve labdával majdnem fele olyan gyors, mint én grizzly medvével. A hónom alatt.” /Chuck Norris/

Őszi levelek

Itt van az ősz, itt van újra,
S hull az erdő levele.
Szél átkapcsol default „FÚJ”-ra,
S lombra mutat: „Le vele!”

Szállnak kerti bőgésneszek:
„Ma még almám nevelem,
Ám holnap már kopasz leszek,
Szél rázza le levelem!”

Térdig ér a levélszemét,
Itt az ősz, nincs kímélet!
Na, majd írok neki szemét
Vakosító email-et!

„Csóri költőkém, az internet elterjedésével már nem évszak specifikus, hogy térdig gázolunk a szpemekben. Az egész napos monitorozás viszont tényleg károsítja a szemet. Ennek kárpótlására keresek én annyit, amennyit te sosem fogsz, te lúzer júzer!” /Tüszkös Tahormány, IT-s rendszergazda és domain díler/

„What is domain,
Mit tudom én?!”
/Frady Endre, a kommunikációs világsztráda leállósávjában a forgalommal szemben bandukoló, a XX. századból itt felejtett költőgigász/

„Tetszik, hogy a költő a harmadik-negyedik sorba belecsempészte mindannyiunk szeretett sportágát, a labdarúgást! Amikor ugyanis a játékvezető egy fault után fúj, akkor kialakul a vita, hogy Ez fault?! Nem fault! De fault! Abcúg bíró, le vele! Hajrá Frady!” /Vak II. Béla, labdarúgó játékvezető és király/

„Mindannyiunk szeretett sportága?! Még mit nem?! Szét kéne zavarni a sok ingyenélő focistát, úgyis munkaerőhiány van az országban! Irtsanak parlagfüvet vagy mosogassanak minimálbérre bejelentve a Balatonon! Bár lehet, hogy nem bírnák a kemény munkát, mert még a terhestorna válogatott erőnléte is jobb az övékénél! Talán pingponglabdaszedőnek még elmehetnének…” /özv. Tenyeres Talpasné Fonák Fikónia, nyugdíjas tömbházmester és szenior asztaliteniszező/

„Jaj, Fikónia, már megint trollkodsz?! Még itt a túlvilágon is ég a nem létező bőr a nem létező arcomról, miközben a féregrágta porhüvelyem forog a síromban!” /néhai Tenyeres Talpas, egykori cirkuszi erőemelő és pankrátor/

„Az első sor színtiszta plágium, amelyért kártérítést követelek! A pénzt pedig fordítsák arra, hogy a segesvári fiatalkori tetememet kihantolják és az időskori barguzini mellé helyezzék! Frady Endre közelében sosem lelnék örök nyugalomra!” /néhai Petőfi (Petrovics) Sándor, egykori magyar-orosz költő/

„Lineárisan monoton csökkenő (tart a nullába) a minősége a versnek, hála istennek, hogy nem hosszabb... Ha csak egy versszakos lenne, jönne a Nobel díj, de így: "Le vele".” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Úgy fáj, au!, gusztustalan
A lét augusztustalan!”
/Csasztuska Szilveszter, a Nyarat Eldaloló Költői Klub (NYEKK) alanyi témafelelőse és betanított csősz/

„F. Endre és Cs. Szilveszter gyanúsított budapesti fűzfapoéták, maguk mindketten megvalósították az ősz elleni uszítás tényállását! Magukat saját kezűleg és lábúlag fogom kezelésbe venni! Ebből ideológiai ütleg lesz, akárki meglássa!” /Csávás Kálmán nagyonnagy, az Őr Század (ŐSZ) vas- és acélökle/

„Jaj, segítség! Ez az emailben jött elcitromsárgult levél hófehér betűkkel kiégette a retinámat! Bosszú!!! Csávás úr, azonnal adja ki az ’ÖL!’ parancsot!” /az ősz/

„A szezonális giccspályázatok első számú gáncsnoka lesújt. Pár rutin húzással magabiztosan jut el a klasszikus klisétől a posztmodernig, lendületesen söpri a verslábakat, új szóalakok és jelentések születnek, csak a rím a sent.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ismét egy polgárpuffasztóan fazonális gyöngyszem a humán dumán edződött tömegek felhergelésére! Vérpermetező vitalitás! Már-már majdnem megközelíti a nagy Lavórnyik Löftöny hírhedett ötsorosát:
  Elszelel a nyár,
  Simán az ősz nyer,
  Kopaszul a nyír,
  Rözsmölyög a nyűr,
  S hull a toro nyőr…
Ki más képes erre, mint Frady Endre?! Szerencsére csak ő! Na, vegyük-vigyük azt a kötetet, nincs itt semmi látnivaló!” /özv. Lavórnyik Löftönyné Dézsavű Debella, az Irodalom Visszarág c. művészeti és kártevőirtási folyóirat főszerkesztője/

„Beperelem ezt a szennylapot, mert kis kezdőbetűkkel írta a nevemet! Ezt nem tűröm, én nem vagyok nemecsek ernő!” /Toro Nyőr, tériszonyos torreádor/

„Mi ez a fertőző nihilizmus, ez a tömegoszlató tehetségtelenség?! Ki mer elkövetni ilyen őszbe beleőszítő koravénséget?! Ne lássam anyámat rúdugrani, ha nem nyitom ki pörös számat! Nem engem kellene kitiltani a közpénztévéből, hanem Frady Endrét a világegyetemről! A nyál kössön meg a szájában!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Itt Texasban akkor kezdődik az ősz, amikor lefejelem a fákról a lombot.” /Chuck Norris/

Őszi mísz

Bár szeretem, ha fölöttem az űr kék,
Rám telepednek a ködszita szürkék.
Átitat engem a bú, ami méla,
S hasba haraphat a Lúgosi Béla,
Ő se szakít ki a mísz közönyömből,
S egyszeri lelkemen ősz szele bömböl.

Jöjjön a tél, hol a hódara felráz!
Szólhat a Hírbe, ha bárhova kell gáz
Fűteni véle a nagy Magyarisztánt,
S fúrom a tornyokat én biza, hisz bánt
Ténye a fázni fogó seregeknek…
S míszem elillan, amint beperelnek.

„Pertől fél, költő polgártárs, amiért tömeges téli fagyhalálok pánikkeltő vizionálásával vitriolos gúnnyal belemart az őseink vérével megvédelmezett anyaföld kenye… ööö… illetve cirkuszt adó jótékony kezébe?! Ne a pertől féljen, hanem tőlem, mert én előbb ütök, és csak azután rúgok, úgyhogy kérdeznem már csak nyolc napon túl érdemes! Tőlem megkaphatja az antidepresszáns vakcináját, oszt’ a cellában kezeltetheti magát oltott mísszel!” /Csávás Kálmán börtönőrnagy, a Fűzfapoétákat Tudálékostalanító Cég (FTC) veseszkennelő csoportfőnöke/

„Nem jó hír az nekem, ha Frady Apó fád,
Rá is dörgök rögtön: "Befogom a pofád (sic)!”
/Tribute to Csávás Tik-Tak Kálmán nyugalmazott alezredes by F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Szólhat a Hírbe, ha bárhova kell gáz?!?! Költő NER-társ, hát nem tudja, hogy mi pánikkeltő rossz hírt sosem közlünk, hacsak legeslegfentről kifejezetten nem kérik?” /Lojális Lajos, a Köz(pénz)tévé hírigazgatója/

„Az időmértéktartó Frady Endre ezúttal a világirodalom örök havába haladás antikvitásig visszanyúló klasszikus gyökereként ostorozza a társadalmi igazságtalanságok elől ködös köldöknéző közönybe kunkorodó eldologiasodás és lelki visszasivárosodás kispolgári attitűdjét, bármit jelentsen is ez, vagy bárminek az ellenkezőjét! A költő önnön búbánatából a rászorulókért élés míszmászni vágyásával mismásolást elutasítóan kitörő lírája egy vesén rúgás kijózanító hatásával tárja szemünk elé az őszi semmittevés lélekromboló eufóriáját. Irreverzibilis katatónialíra!” /Antik Attikáné Attitűd Atavisztika, a Megmászott Mísz Moraja c. éjféli irodalmi rétegműsor gyártásvezetője/

„Ősz? Nem érdekel…” /Mísz Európa, munkanélküli szépségkirálynő/

„Azt értem, hogy a nagy egészségmánia miatt ma már a verseket is lúgosítani kell, de akkor miért csak a Béla kerül bele és én miért nem, miközben meg velem van az Erő?!” /Lúg Szájpóker, Jedi hamiskártyás/

„Hé, én Lugosi vagyok, nem Lúgosi! Nehogy már egy ugribugri igric feláldozza a világhírű nevemet a satnya időmérték rég elavult oltárán! Kiszívom az összes véredet és úgy összeesel, mint a sütőből rosszkor kivett piskótatészta!” /Lugosi Béla, alias Drakula gróf/

„Frady Endre a bármiről bárkinek bármikor bármekkora bárgyúságot barmolás akárkije! Bár ne fért volna fel majom őse - és benne persze ő se - Noé bárkájára, és bár barkácsolhatnék bárddal az agyában! Anyám szerint gyilkossági kísérletért akár be is börtönözhetnek, de szerintem az emberiség megszabadítása egy verslábakon száguldozó irodalmi vadkantól nem bűn, hanem szellemi kártevőirtás!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Az űr ugyan fekete és nem kék, de ha egy szerencsétlen költő nagyon-nagyon szépen megkér, akkor intézkedhetek.” /Chuck Norris/

Őszi szelek

Fradi sas az őszi szelek szárnyán /térfigyelő kamera felvétele/

Vadulnak az őszi szelek,
Számba befútt avart nyelek
S szembe csapó szürke permet
Áztatja a várótermet.

Hová tűnt a szigetelés?!
Tán egy piréz lopta el és
Bottal üthetjük a nyomát,
S réseken meg üt a gyom át?

Avagy tán egy józan eszét
Vesztett Fradi sas tépte szét?
Esetleg egy hottentotta
Kőkor szaki pattintotta?

Se az egyik, se a másik
Nem oka, hogy tetőnk vásik:
Nem volt már pénz szigetelni,
Stadionra ment mind el, ni!

„Hé! Azt, hogy Ni!, csak mi mondhatjuk, mert mi vagyunk a lovagok, akik azt mondják: Ni!” /a lovagok, akik azt mondják: Ni!/

„Persze, mindig minket, pirézeket gyanúsítanak először! Aztán, amikor bebizonyosodik az ártatlanságunk, meg az, hogy nem is létezünk, akkor se kérnek tőlünk bocsánatot! Suttyó fajüldözők!” /egy nem is létező piréz tetőfedő/

„Nem vagyok fajüldöző, hiszen egy nem létező fajt üldözni sem lehet ugyebár. Az ártatlanságnak pediglen nem kell bebizonyosodnia, hiszen jogrendünk az ártatlanság vélelmén alapszik, így bizonyítani csak a bűnösséget kell.” /Frady Endre, a joghoz is hozzászóló költőgigász/

„Ostoba vagy, mint egy takony.” /Bűzölgő, az Origo hírportál kommentelője/

„Ne sértegess, Bűzölgő, ne sértegess, mert összerondítalak, mint Frady Endre az irodalmat!” /egy takony/

„Hé, gumiagyú költőcske! Én egyrészt sosem veszítem el az eszemet, másrészt egy magamfajta naplopó sosem randalírozik, csak pihen. Téplek széjjel!” /Fradi sas/

„Zugfirkászkám, a te érdekedben remélem, hogy a förmedvényed utolsó sora nem a rólam elnevezett arénán élcelődik, hanem a kapuk mögötti betonfalakkal elrondított MTK pályáról, mert különben lefejellek, mint vak Fradi sas a nagyreflektort!” /Groupama Lajos, a Ferencváros méltán elfeledett cserekapusa/

„Kedves amatőr ornitológus gyerekek! Jól figyeljetek, mert Frady Sasszem Endre bácsi csak egyszer mutatja be a „Hogyan tapossunk egyszerre minél több tyúkszemre?” című magánszámát mielőtt megkezdi jól megérdemelt alkotói szabadságát a Madarat Tolláról Költőrehabilitációs Intézetben.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ősszel engem is mindig bántanak a szelek. Valószínűleg a körtét és a szőlőt nem bírja a gyomrom. Ilyenkor az én alsógatyámat is eláztatja a permet.” /id. Végh Béla, nyugalmazott víz-gázszerelő/

„Béla bácsi, hasmenés ellen vegyen széntablettát! Ha nincs a faluban patika, akkor a legjobb a szénné égetett birkahús, ami a futási sebességet is jelentősen növeli. Irány a legközelebbi juhszén bolt!” /Dr. Fauna Flóra, természetgyógyász és doppingszakértő/

„Juhszén bolt?! Utálom, ha a nevemmel szóviccelnek és doppingolással gyanúsítanak! Az én vizeletem olyan tiszta, hogy még vizeletet sem tartalmaz!” /Usain Bolt, kilencszeres olimpiai bajnok jamaikai csodasprinter/

„Mi ez a hottentotta oroszlánsörény leves receptnél is érthetetlenebb elmepusztulat?! Mi ez a juhszénen elhamvasztott szellemi Frady saslik, ez az önmaga alá vizelt tömény tehetségtelenség?! Anyámat figyelmeztettem, hogy ha bárhol meglát akárcsak egy Fra- szótagot is, kérdés nélkül lője le! Lehet, hogy esetleg áldozatul esik Franz Beckenbauer, Frankenstein, vagy Frakk a macskák réme is, de hát ahol fát vágnak, ott hullik a forgács! Abcúg Fra… (puff!) Jaj, anyám…” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A romlott világ háborgása elől versírásba menekülő költő, sőt Költő természeti odatettsége és társadalmi megbomolhatatlansága újabb spirituális edukációnak veti oda gyarló, ám hűséges olvasóinak derékhadát. A beázó elmúlást szimbolizálni hivatott ittvanó ősz újra ittvanásának fiatalos szelletei és könnyáztatta seholléte antagonisztikus szimbiózisban rezonál az emberiség eldologiasodott mindenbírhatnékának nihiljével. A földhözragadtság fölött átsuhanó eklektikus sejtelem azt sugallja, hogy valahol legbelül mindnyájan Fradi, sőt Frady sasok vagyunk! Tyű, de elaléltam!” /Ihaj Csuhajné Szájtáti Szidónia, a Meglékelt Lélekcsakra c. spirituális jajkiáltó magazin művészeti vezetője/

„Ha az őszi esők nyomán itt Texasban egy épületet elönt az ár, akkor a falon át bemegyek, a vízbe mártom a testem és kiszorítom.” /Chuck Norris/

Őszi varázs

Sárga fa lesz fűzöld fából,
Majd azután totál kopasz,
Ám a magyar focilábból
Soha többé nem jő jó passz.

Lehet itt bár őszi varázs,
Honi focink téli álmos,
Hamu alatt nincsen parázs
S tribünt kevés szotyis nyál mos.

Itt van az ősz s nincs csapatunk
Talpon, már mind itthon vedel.
Szaft vagyunk csak, tálban a tunk,
Nem pedig kemény eledel.

Ez a varázs lehet őszi,
Harry Potter-i, vagy Óz-i,
Sörfocinknak annyi, köszi!,
S tovább lóghat minden nózi…

„Ne legyen már ilyen reménytelenül hurrápesszimista költő úr, mert szétdemoralizálja, amit hosszú álmatlan percek munkájával két banki ügylet között felépítettem! Lesz itt még magas kamatláb… ööö… illetve magyar feltámadás! Él még az Európa Bajnokságra történő kijutás reménye! Igaz, hogy a Ferrari, vagy Ferrero, vagy milyen szigeteket zárt kapuk mögött kellene legyőznünk, de azt a tizenöt szurkolójukat a mi derék ultráink bármelyik köztéren szabadon elabugya… elagybuggy… ööö… simán megverik. Előre Böde Danival a dzsudzsáki úton! Pénz nem számít!” /Csányi Sándor, az OTP elnök-vezérigazgatója és az MLSZ elnöke/

„Frady Endre végre odateszi magát a témaválasztásban, de tehetségtelensége folytán még lehetetlenebb számára a gondolatait értelmesen előadni, mint Petőfinek egyszerre két helyen eltemetve lenni. A magyar futball Frady Endre költészetéhez hasonlóan halott, de stimulált idegi alapon még akár évtizedekig is elrángatózhat a boncasztalon. Ez a vers is a végső rúgások ezreinek egyike. Anyám szerint halottakról vagy jót, vagy semmit, úgyhogy itt most be is fejezem.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A műben az őszi elmúlás és a korábban örökzöldnek tűnő sportág haláltusájának párhuzama hullatja elsárgult leveleit a szeptemberi sír fölé keresztrímekkel magasodó könnypárás fejfára. A felező nyolcasból ki-keső költemény a világ boldogabb részének labdarúgásának útjáról le-letérő és ezáltal el-elkorcsosuló magyar focimutyi non plus ultrája. A még szuperlatívuszokkal sem méltatható művet végig tátott szájjal olvasó olvasó szájában óhatatlanul összefut az őszi szotyi ízű nyál.” /Dr. Tökmag Tódorné Szotyola Szeréna, a Magyar Tudományos Verstani Intézet kutatója és napraforgó termesztő/

„Ugacc, parasztköltő, he?! Kitépem a szívedet és megetetem a pitbullommal, te vészbögöly! Mégeccer ilyet írsz, megtalállak és hátulról páros lábbal beleszállok a vádlidba, te kis görcs!” /Tompa II. Tas, a fékesszekérvári FC Idegotthon balbekkje/

„Kutyauto magya’ focibó’ nemlesz szalonna, cak’ kiciccipősz szecuáni cirke! Occó’! Magya’o’szág sze’etlek!” /Hszi A Pszi, kínai gyorséttermi főszakács/

„A nyirkos őszi lógó nózikból Richter 8-as lökettel kifreccsenő nyálkapermet hordozta milliónyi bacilus okozta fertőzéseket megelőzendő használjon ön is Antifikusz Hungarikusz orrsprayt! Az én orromat is ez tisztíccsa!” /Dr. Fikusz Antal, a Richter Gedeon Gyógyszertár márkatájékoztatási főelőadója/

„Engem egyszer megkínáltak kemény eledellel, de aztán az lett a vége, hogy a meteoritból kicsavartam a levét és az így kapott gránitszivaccsal kitunkoltam a kőzetszaftot.” /Chuck Norris/

Ősz van

Sárga a tölgy levele?
Ősz van, úgyhogy le vele!
Fák ilyenkor csupaszak,
Egyetem meg csupa szak.

Aggódnak az ELTÉ-sek:
„Nagy a dugó, elkések!
Bedugult sok kerület,
Áldozat a derű lett!”

Mogorvák az emberek,
Ami zöld, az nem berek,
Hanem náthás keszkenő,
S szüreten a szeszke nő.

Ősszel a nép beszeszel,
Csendet szeszek nesze szel,
S kómás a fél BME…
Vajh’ kifordul mélyem-e?

Bélbajra MÁV vonatán
Jön szabolcsi jonatán!
Bio, úgyhogy nyűves! Én
Az őszt rúgnám művesén!

„Kikérem magamnak, nekem nincs művesém! Én az esőzéseket segédeszköz nélkül vizelem magam alá!” /az ősz/

„Kőttő úr, a bijó ómafán az óma nem nyűves, hanem kukacos, de attó meg nem kő félni, mer asztat csak a vegaturánok vagy hogyishíjjákok nem eszik, de azok osztán olyan nyeszlettek, hogy efújja őket a legbakfittyebb őszi szellet is! A gyisznó belibe is van kukac, de az se veszélyes, ha elég házi ómapálinkával béleli ki magát az emberfia!” /Böllér Béla, szatmárszügyi almatermesztő gazda/

„Hol él maga, költő úr?! Délelőtti előadáson sosem vagyunk ott, úgyhogy mire mi bemegyünk, már alig van forgalom. Amúgy meg nem is olyan rossz dolog másnaposan pár kört aludni a pótló buszon.” /Szütyő Szilárd, az ELTE bölcsészkarának harmadéves hallgatója/

„Igaza van, költő kolléga, a műegyetemi bulikon tényleg minden út kómába vezet! /Műfű Medárd, a Műegyetem építőkarának negyedéves hallgatója/

„Az érzékeny lelkű és gyomrú költő bensőjében fájón fúj utat magának az elmúlás és az önemésztés szilaj szele. A lét italba fojtott feszültségének naiv dekadenciája mételyezi és katalizálja a jövő és jelen értelmiségének nemzettudathasadását. A páratlanul primitív páros rímek őserejű kataklizmája okozza a vers pszeudo reményteli hovatovábbjának kiúttalanságba hajszolt netovábbosodását. Szabadosság, egyensúlyvágy, szesztestvériség! Давай пить!” /Álmos Elődné Ondkondtashubatöhötöm Butélia, a Borissza Jelcin Kéttannyelvű Borászati Szakközépiskola magyartanára és betanított szőlőtaposó/

„Az ősz kétségtelenül a lombhullás, az ivás, az iskolakezdés, az ivás, a nátha, az ivás, a szőlőszüret, az ivás, az almaszedés, az ivás és Budapesten a nonstop útfelbontások és ivászatok időszaka. A vers láttán úgy tűnik, hogy a költő nem enyhe kadarkamámorban, hanem súlyos szeszszivornya utáni macskajaj közepette írta, vagy inkább csak diktálta. Sürgős kétoldali agy- és gyomormosás javasolt! Nem lesz olcsó!” /Dr. Toxin Teofil, a rózsadombi Zsebrezsozsó Magánklinika főorvosa/

„Ha egy átlagos képességű csimpánzot leültetnének a számítógép elé, hogy vaktában ütögesse a betűket, valószínűleg kevésbé irritáló valamit állítana elő, mint ez a munkaköri kényszeremből elolvasott alpári biomassza, ez az idegzsibbasztó líragáz! Anyámat csak azzal a védőszemüvegével engedtem a vers közelébe, azaz a mindenálló válaszfallal elkülönített szomszédos helyiségbe, amivel a napfogyatkozást nézte. Frady Endre meg persze eközben táncol az általa keltett romokon és örvend. Közutálatnak!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Texasban legyen ősz, mondtam és ősz lett. És láttam, hogy az ősz jó, így elválasztottam az őszt a nyártól és a téltől. Nyolcadik nap.” /Chuck Norris/

Őszi köd

Városunkon köd ül ősszel,
Így, ha netán hozzánk jössz el,
Nagyon vigyázz, ne hajts falnak!
Kik így tesznek, korán halnak.

Figyelmezőn szólj szám, beszélj!:
Falnak menni életveszély!
Betonkemény, üt egy nagyot,
S ha kidől is, holtan hagy ott!

Ködfénylámpázz elől-hátul,
S hogyha nem látsz erdőt fátul,
Lassan vezess henye here
Módon! Sőt, tán ne is gyere!


„Minden költő azt veti papírra, ami a fejében van. Nem kell azonban sűrű őszi ködnek ülnie a városon ahhoz, hogy nekem eszem ágában se legyen meglátogatni Frady Endrét, sőt anyámat sem engedem a közelébe! Még a végén róla is írna egy förmedvényt! Ez a ködagyú nikkelbolha sajnos túl termékeny, és úgy dől belőle a tömény értelmetlenség, mint Hasfelmetsző Jack áldozataiból a félig emésztett pacal. Ez az alak egy irodalmi bűzbomba!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Abban igaza van a ködös költő úrnak, hogy bár egy rugalmas-képlékeny ütközésnél a kidőlő fal energiaelnyeléssel tompíthatja a becsapódást, az agy 50-100 g-vel történő lassulása szinte biztosan azonnali exitálást okoz. Csodával határos felépülés esetén az erősen leszázalékolt páciens onnantól legfeljebb cérnavég nyálazó, dadaista költő, főcenzor, vagy parlamenti szavazógomb nyomogató munkakört tölthet be. Amúgy a vers rettenetes! NEM ENG.!” /Dr. Tömb Tompika, főcenzor/

„Köszönjük a költő úrnak, hogy hallgat az Országos Meteorológiai Intézet időjárás jelentésére és előrelátóan figyelmezteti vidéki rokonát, hogy csak az útviszonyoknak megfelelő sebességgel vezetve és minden biztonsági felszereléssel ellátva látogassa meg! Vagy, fokozva a teljes biztonságra törekvést, ekkora ködben inkább el se induljon! Ha minden állampolgár ennyire előrelátó és ennyire óvatos lenne, akkor még ma is békésen élhetnénk fenn a fán!” /Dr. Kumulusz Gibbon, meteorológus és banánkiegyenesítő kisiparos/

„A mű a bensőséges emberi kapcsolatok köddé válása fölött érzett távolságtartás miatti jajkiáltás. A közöttünk lévő falak fájdalmas elidegenítő hatására a költő páros rímekkel utal az első emberpár által könnyelműen elvesztegetett Éden utáni sóvárgására. A henye here kifejezés megerősíti az édes kaptár akol melegébe és az anyaméhen belüli lustálkodásra való emészthetetlen vágyat. A hatás katartikusabban üt szíven, mint a betonfal a ködben. Teljesen elkenődtem!” /Szanaszét Kenézné Élő Flóra, méhészipari szakközépiskolai magyartanár és joghurtkészítő kisiparos/

„Jó napot kívánok! Forgalmi, jogosítvány? Rendben. Ködfénylámpa? Van. Izzókészlet? Van. Egészségügyi doboz? Rendben. Téli gumi? Van. Féktávolság? … Féktávolság? Hogyhogy nem tudja megmutatni?! Mi az, hogy én ezt hogyhogy nem értem?! Féktávolságot tehát nem tudja előadni! Ötvenezer! Köszönöm kérdését, anyám jól van! Tessék, a nyugta! További jó utat!” /Faék Fedor, közlekedésrendészeti főtörzsőrmester és az ’Iszoda A Róka Összefogta Csukához’ biztonsági őre/

„A köd olyan, mint egy hatalmas időtépő marok, a legtöbb futballmeccs is miatta szakad félbe. Heeej, amikor 1939 novemberében 3:2-es vendégvezetésnél a 85. percben köd miatt lefújtam a Zsigerfalva - Dögkút meccset, úgy megkergettek a hazai szurkolók, hogyha nincs a jótékony tejszürke homály, akkor helyettem tévedésből nem a szintén fekete ruhában lévő dögkúti segédlelkészt verik meg! Én eközben a vendégsorfalnak futottam és elájultam. Heeej, azok a régi szép idők!!!” /Szmog Szötyő bá’, egykori megye II-es focibíró és az Újpesti Cérnagyár nyugdíjas cérnavég nyálazója/

„Nagy ködben a repülőtereken senkit sem engednek se felszállni, se földet érni, de akit én megpofozok, annak mindkettőt muszáj” /Chuck Norris/

„A múltkor elmentem a Birodalom elleni tüntetésre, de olyan köd volt, hogy a rohamosztagosok helyett véletlenül a saját apámat vertem agyba-főbe. Hiába szörcsögte, hogy ’Luke, I am your father!’, nem értettem, mert nem tudok angolul és a tolmácsot egy balesetből kifolyólag már korábban felnégyeltem a fénykardommal. Hiába volt velem az Erő, az se látott egy kukkot se!” /Égenjáró Lukács, betanított Jedi/

Őszapó

Őszapó egy kicsit zavart,
Csúza húzza, bántják szelek,
Összesárgítja az avart,
S mégis róla énekelek:

„Őszapó, ó Őszapó,
Mélabúd oly megkapó,
Mint egy sánta csigaláb,
Van min sírni legalább.

Féltöksüket mono ton
Halként bőgök monoton,
Elönt könnyes patakom,
Ha klikkellek: tata.com.

Szuicidul baktat a
Lelkem benned vak tata
Módján s nem blőd baka csín
A fekete bakacsin.”

Költő úrban zúz a zavar,
Húzom-nyúzom, bántja szelem,
Agyában nem heged a var,
Kéne bele tán új elem.



„Nos, igen. Magam is úgy érzem, hogy a költő úr totálisan lemerült. Persze nem új elemre van szüksége, hanem az igen mélyen tisztelt Nemzeti Egészségbiztosító Pénztár által finanszírozott Ideg- és Elmeosztályunkon foganatosított intenzív gyógykezelésre. A gyógyulása ugyan reménytelen, de az érte kapott pénzből legalább egy ápolónkat le tudjuk beszélni az angliai munkavállalásról.” /Dr. Agyvíz Sebő, a Matuska Szilveszter Nemzeti Ideg- és Elmelde pszichopatológiai osztályának főorvosa/

„A nyolcütemű keresztrímes informatívan fabuláris szendvicsbe zárt hétütemű párosrímes kántálás ilyetén való alkalmazása több, mint amit bárki és bármikor, sőt amit akárki és akármikor. Ilyeténképpen bármit, sőt akármit meghaladó, mindazonáltal. Nice quod placet sine re. Szép az, ami érdek nélkül tetszik, vagy valami ilyesmi. Rohadt ősz!” /Nyártél Primavera, magyar-történelem szakos pedagógus és latin szinkrontolmács/

„Frady Endre komplett idióta és minden ellen, amit leírt, a leghatározottabban tiltakozom! A versnek nevezett betűhalmaz állításait sem megerősíteni, sem megcáfolni nem kívánom, és mindezt csak az ügyvédem jelenlétében!” /Őszapó/

„Na nézd csak, hogy rúgkapál a vén alkoholista!” /Télapó/

„Nem bánnám, ha ezt a verset valaki megzenésítené és rendszeresen elénekelné az egyszemélyes hangszigetelt cellája mélyén. Bármi más az egész emberiség elleni bűntettnek minősülne. Anyám szerint megkapó, de szerintem inkább lefeküdhetne aludni. Én meg addig védőitalra költöm a Frady Endre után járó veszélyességi pótlékomat!” /Puzsér Róbert, kritikus/

Tavi túsz

A tavi túsz és a felfújt gumilepke
(Némó kapitány felvétele)

Ha engem egyszerre lep két
tó el s felfújt gumilepkét
nem érek el s messze úsznak,
ott maradok tavi túsznak.

Tavi túsznak ottmaradok,
s víz fenéki iszappadok
jelentik nekem a cellát,
s táppal a tó bőven ellát.

Bőven ellát táppal a tó,
hínárragu tök laktató,
ettől vagyok zöld és kerek,
illa berek, nádak erek.

Nádak erek, illa berek,
szeptemberek, októberek
őszi szele partra tesz ki,
Doktor Csont meg kérdi: Ez ki?

Őszi Exegézis

Sárga réten bánatos Tom (Dr. Exegézis felvétele)

Méla őszi bánat tombol,
Mustárként sárgállik e rét,
S kedvetlenség tör ki Tomból:
Hogy találnék zöld lóherét?!

Pedig „Aki keres, talál”! -
- Írta meg az Égi Kéz is.
Oly biztos ez, mint a halál! –
- Mondá Doktor Exegézis.

Mint spirituális bomba,
Anyagában szellemtesti,
Robban a hit nyomba’ Tomba’.
Megy s a rétet zöldre festi.

Itt van az ősz ...

Itt van az ősz Klicskó néni (SportTV felvétele)

Itt van az ősz Klicskó néni
(Híresek az unokái!),
Ha ő megvéd, nem kő’ fé’ni!
Ellenfél meg ordít: Ááá! Ííí!!!

Bárhová lép, fűben terem
(Száz százalék zöldövezet!),
S bár a községben ez perem,
Soha senki nem lop rezet!

Bejár sok-sok utcát, teret
(S nem köszönni bárki mer-e?),
Suhog a vas járókeret,
Ő a Hónap Házmestere!

Kályhagyári évszakok

(megzenésítendő dalszöveg)

Nyár van újra, nyár!
A Balaton csúcsra jár,
Szabadság miatt a kályhagyár
Alig termel már.

Tél jön, szörnyű tél!
Jaj, jegesen bőg a szél!
Kályhagyár megint bőséget él,
Éhkopptól se fél.

Ősz van közben, ősz!
Avarban oson a csősz,
Csúzlizok, elkap, kérdezi bősz
Tekintettel: Lősz?!

Tavasz nincs sehol?
A szerelem hol dalol?
Kályhagyár csősznője tudja jól,
S csősz után lohol.

Dalnak vége már,
Boldog a csősz házaspár,
Kályhagyár csillagos égre vár,
Kell egy hőhatár.

Őszi kirándulás

Kirándulok erdőn-mezőn.
Őszi táj, mely tarka-barka,
Körülölel védelmezőn,
S hopp, kilyukad zoknim sarka!

Zoknim magát kilyukadta,
Esek ki belőle alul,
S mert alattam nincsen vatta,
Tört fogsorom talajt gyalul.

Sáros arccal föltérdelek,
Kézfejemnél fogas vájat,
S reszkettetnek nyirkos szelek...
Utálom az őszi tájat!