Tavaszjöttke

Rügyezik a miabánat,

Csicsereg már fenn a fán a t-

-engelice minden fia;

Sok madár, kész zajmaffia!

Hójelmezét zöldre kicser-

-éli most a kerti csicser-

-iborsó s egy giga lepkény-

-i folton a csigarepkény.

Illan mackó téli álma,

Barlang előtt bután áll ma.

Tavaszi széltől e medve

Izzad; árad pórusnedve.

Érkezik az első fecske;

Nyárhoz egy még kevésecske,

Ám ha slepp is jön a tanyár-

-a, akkor beköszönt a nyár.

Tavasz apró, nem egy USA,

S kisebbségi komplexusa

Lett, mi présben tél s nyár között

Eklatánsan kiütközött.

„Nem csodálkozom szegény tavaszon! Télen az emberek telelnek, síelnek, szánkóznak, hóembert építenek; nyáron nyaralnak, fürdenek, napoznak, vízisíelnek… De tavasszal nem tavaszolnak és ősszel sem őszölnek! Maximum őszülnek, de az évszakfüggetlen! Mi csak mellékévszakok vagyunk a főévszakok közé bepréselve, helykitöltésnek jobb híján! Csoda-e, ha pszichológiai zavaraink lesznek attól, hogy minket senki sem szeret?! Engem ráadásul még az iskolakezdés miatt is utálnak a gyerekek! Brühühü!” /az ősz/

„Medvének süt Nap rá hasár-

-a, amitől mélyül a sár!

Minden olvad, szutykos, ragad…

Tavasz, lőjed főbe magad!”

/Február Fridolin főhadnagy, Tél tábornok kárörvendő klapancia készítője/

„A vers megszakadó sorai, következő sorban folytatódó szavai tökéletesen szemléltetik a tegnapelőtti (2022.02.02 szerdai) veszprémi időjárást. A napsütést néha eső, néha hódara, a hódarát eső, a délutáni esőt szivárvány, azt pedig szél szakította meg. Szegény medvék nem tudták, kibújjanak, vagy bebújjanak, csak bambán álltak a küszöbön. ahogy a küszöbön áll a jó idő is, egy enyhe február képében, ám a március még bekeményíthet...” /M. András, a költő legállandóbb és legmeteorológusabb olvasója/

„Hűs szél fújja Veszprémet?

Okos, aki vesz prémet!”

/Irha Igor, OKJ-s képzett szűcs és cobolyprém díler/

„Barlangja bár kőszoba,

Időjárást kiszabó

Hely a medve küszöbe.”

/Kőpapírolló Kösztöny, az M. András által magát megszólítva érző szerencsejáték-függő kancsal-rímtechnológus/

„Annak a hatalmas szivárványnak az Uráltól a Lajtáig ért az íve! Ahogy a magát nagy magyarnak tartó barguzini orosz költő, Alekszander Petrovics megfogalmazta méltatlanul elfeledett kétsorosában:

          Nem volt immár sivár Ványa

          Léte, mert volt szivárványa.

Éljen a vodkanaranccsal megöntözött szovjet-magyar örök versbarátság!”

/Vlagyimir Putyin, a magyar nép megbonthatatlan nagy testvére/

„Bormann nem is sejtette, hogy a tengelice nem keverendő össze a tengeralattjárókat is kikémlelő berlini orosz ügynökkel, mert az előbbi fedőneve stiglic, az utóbbié Stirlitz. Bár mindkettőjük tavaszának volt legalább tizenhét pillanata, előbbi se megszemélyesítővel, se magyar hanggal nem rendelkezett, míg utóbbinak kijutott mindkettő: Vjacseszlav Tyihonov és Bitskey Tibor. Ugye milyen igazságtalan az élet, miközben az idő soha-soha meg nem áll és az órák róják szüntelen az útjukat? – gondolta Stirlitz.” /Both Béla, a narrátor magyar hangja/

„Igaza van költő úr, egy fecske nem csinál le minden nyaralót, még nagyon erős hasmenés esetén sem!” /özv. Guanó Gézáné Trágyahordó Trauma, a vízparti nyugdíjas madárszéklet takarítónő/

„’Rügyezik a miabánat?’ Borzas RAPkény-szerben sem tudott ilyet Geszti Péter összecsapni – max. csak a két kezét, majd széttárni: költői a kérdés?” /Dr. Ház - Juniorkonyha-díjas iBorsó/

„Tudja Lujza, Gizi, Eszti,

Ily rímekben király Geszti,

Rímpárokat meghegeszti!

Oda se néz, pörög agya,

S Fradyt veri irigy ragya,

Mert ugyebár űbergyagya!”

/nemecsek erna, a Pál Utcai Lányok Intézete (PULI) és a Gesztit Imádó Tarkatekintetű Tinédzserek Elmefickándozásban Gyönyörködő Lelkileg Elemelkedett Társasága (GITTEGYLET) einstandolt szemceruzáinak hiányfelelőse/

„Nagyon szeretem a Tavaszt, de lehet, hogy egy kicsit elfogult vagyok!” /Príma Vera, reneszánsz ember és aloévera díler/

„Frady Endre, az enjambement koronázatlan királya ismét odatette magát, ahol előzőleg valaki más volt, de elmenekült a költő bukolikus költészetének hagymás tokaszalonnás tavaszi tekercs szagélménye elől. Igazi juhhónaljzsírillatú pásztoridill!” /Nyájas Nyihámor, az Enjambement Gyártó Költészeti Egyesület (EGYKE) félikertornya/

„Mi ez a bárgyún gügyögő izzadt medveverítékpatak csobogást imitáló szellemi szennylézuhatag?! Csigarepkény, ó anyám, csigarepkény?! Miért véget nem érő lény ez a véglény?! Örökkévalóságnak tűnik minden egyes sora, mire a szegény kétkezi megélhetési kritikus elvergődik a tökéletesen értelmetlen betűsor egyik végétől a másikig! Eklatánsan ki vagyok ütközve!!!” /Puzsér Róbert, kétkezi megélhetési kritikus/

„Itt Texasban tavasszal sok a tornádó, azaz a pusztító erejű viharos forgószél. Ezt a meteorológusok az éghajlati zónák keveredésével magyarázzák, én viszont a pörgőrúgás edzésem előtt megevett chilis babbal.” /Chuck Norris/

Napkollektor

Nincs fűtés, mert nem süt a Nap,

S nem műkszik a napkollektor!

Kihűlt testtel fekszik kanap-

-éján szegény Hlavács Hektor.

Imáját az Úrhoz esdi:

„Megbántam, hogy nem egy ósdi

Kályhát vettem modernesdi-

-zés helyett! Most van fázósdi!”

Úr szól: „Por s homu vagy isa!”

S napkollektort fúj szét szele,

S meleget ád, globálisa-

-t, s Hlavács Hektor boldog vele!

(hőtánc!)

„Ne szórakozzon, költő úr! Ilyen imbecil nevet adott nekem és még hőtáncoljak is, ráadásul (zárójelben), dőlt betűvel?! Hát a tetőről lefújt napkollektor passzírozza magát a fagyott aszfaltba, maga szaftagyú lumpenproletár!” /Hlavács Hektor, kanapékovács/

„A földi problémák - mint a globális felmelegedés és a lokális halálra fagyás - szakrális megoldásának vágyát vallásos áhítattal elegyítő hitművész enjambement beszúrásokkal megtört keresztrímei az új és az ó között véres verítékkel feltöltött szakadék között kifeszítendő hőhíd terheit hordozzák. A kortárs költészet pontifex maximusza isa-isa por és homu, de nem egyedül, mert vele együtt mindannyian vogymuk, hiszen mindenünk közös; jelesül még a Nap is kollektív, mint a tudatunk, amely máma már nem hasad tovább. Nyugodjunk békében!” /Éntudatlan Énokné Skizofrén Skolasztika, az Irodalomba Hibbant Létértelmetlen Embertorzók Társasága (IHLET) c. internetes kor- kör- és kórkép főszerkesztője/

„Nem nyavalyogni kéne, hanem felhőkarcolókat építeni és azok tetejére telepíteni a napkollektorokat, mert a felhők fölött mindig kék az a hogyishívják, amiről énekelni szoktak azok az idegesítő akárkik azokban az izékben a neten! Építési engedély se kell, csak sok-sok beton, meg acél és rengeteg toronydaru, oszt’ hadd szóljon! Közbeszerzek, oszt’ közbe szerzek, hehe! Okosba’ jut is, marad is! Élni és félni hagyni! Atommáglyára, ki ellenszegül! Proszit!” /Torony Tibor, a Felhőkarcoló Építőiparon Regnáló Cég (FÉRC) tulajdonosa és atomerőmű díler/

„Nap kolléga, magát nem zavarja, hogy komplett idióták sütkéreznek a fényében? Lehet, hogy össze kéne hívni egy napközi értekezletet, mielőtt az emberiség mindenhová elérő keze máshol is otthagyja az ökológiai lábszagát. Megbízzak egy napkollektort?” /Alfa Centauri, napszomszéd/

„Mitvét ettem?! Mitvét ettem?!” /Nap, egy G2V színképtípusú csillag/

„Á, szóval te zabáltad meg a férjemet, de dagadt hőgömb?! Hát ezért nem jött még vissza a felhőkarcoló tetején végzett napkollektor szerelésből?! Köpöd vissza?!” /Mitve Menyhértné Tetemes Titanilla, égitestépítő személyi edző/

„Ó, Istenem, nem tudnád a nejem bi- és tricepszét kicsit szűkíteni, az agyát meg némiképp bővíteni, hogy ne csak szkanderezni lehessen vele, hanem beszélgetni is?!” /Mitve Menyhért, napkollektor szerelő/

„Hű, de bölcs döntés volt a kegyelmet is beleépítenem az alapcsomagba, mert különben most okvetlenül lesújtanék!” /az ÚR/

„Mi ez az élvhajhász szellemi kannibalizmus és ki ez a világirodalmi verőlegény, ez a rím-zombi?! Annyiban vitatkoznék az előttem szólóval, hogy Frady Endre esetében a kegyelmet nem kéne ennyire komolyan venni és ilyen bő kézzel osztani! Osztani pofonokat kéne! Ha az egy nagyból és a sok kicsiből kéne választani, én a sok nagyot javasolnám! Anyám szerint ne ordítozzak kidagadó nyaki erekkel, mintha a vendetta lett volna a jelem az oviban, hanem üljek vissza mellé a kanapéra együtt megnézni a Bosszúállók rendezői változatát, pedig ki nem állhatom ezeket a puding romantikus filmeket!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer kifeküdtem napozni a háztetőre és a hasfalamat akartam napkollektornak használni, de be kellett gipszelni az UV-sugarakat, mert szilánkosra törtek, amikor fénysebességgel nekicsapódtak az izomkockáimnak.” /Chuck Norris/

Fizioterápia

Könyökömön áram jön ki,
Ami előbb oda bement,
Állapotom ettől önkí-
-vületi (hopp, enjambement!).

Tyű, megleptek rút rökönyök,
Rá is csodálkoztam nyáron:
„Mi a bánat, teniszkönyök?!
Ágyúzza szét Gábor Áron!”

Ámde Doktor Falucskai
Lőpor helyett Lidocaint
Áramoltat be a mai
Tudás szerint, ám óva int:

„Van-e remény? Talán… szóval
Vagy javul, vagy nem a karja,
S ha viszket is, lángszóróval
Semmiképpen ne vakarja!”

„Ágyúval teniszkönyökre?! Való igaz, költő bajtárs, hogy a rézágyúm kartácstüze eltünteti a teniszkönyökét, de ugyanakkor magából is ezer darabos kirakójátékot csinál!” /Gábor Áron, ágyúöntő és tüzértiszt/

„Juuujjjj, olyan érzés mintha egy gátfutáson lennék. Minden rímnél beverem a térdem, akarom mondani könyököm a gátba, de futok tovább önnön pusztulásom felé. Az orvosi leleményesség eme szintje viszont bámulatos: gyakorlatilag bármivel lehet gyógyítani: rézágyú, lángszóró, áram, lidocain, bár a jedi erőt és fénykardot nagyon hiányolom a költőtől...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Á propos gátfutás: az enjambement eredetileg átlépést/ átugrást jelentett (jambe = láb), így a költő úrnak stílszerűen tényleg a térdét kéne delejeztetni. Magával az átugrálással nincs is gond, csak nem mindegy min, miért és milyen gyakran. Bónusz málusz: a versbe pilátusként belekeveredett reumatológus szakorvos nem is sejthette, hogy hovatovább Holger tanár úrhoz hasonló hírnévre van kilátása. Ami meg azt az iontoizét illeti, az télleg használhat, de csak ha a gyógytornát sem hanyagoljuk el: a napi betévő hólapátolás, meg krampácsolás csodákra képes - kérdezze terrorelhárítóját, kiképzőtisztjét.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Áram és teniszkönyök?! Az ember nem várna ilyen laikus és slendrián megfogalmazást egy költőtől! A jobb cubitus táján epicondylitis lateralis humeri generálódott, ami miatt tíz alkalmas Lidocain iontophoresis kezelésre utaltam be önt a fizioterápiára! Melyik szót nem érti?!” /Dr. Falucskai Lajos, ortopéd szakorvos/

„Frady Endrének nem a Fehérvári úton a könyökét, hanem Döblingben az agyát kéne elektrosokk alá venni! Rányomni egy váltóáram/egyenáram kombót, oszt’ hadd szikrázzon az AC/DC! Anyám szerint az is lehet, hogy az egész Osztrák-Magyar Monarchia teljes áramkészlete sem lenne elegendő fűzfapoétánk sötétbe borult elméjének megvilágosodásához, de szegény mama annak idején valami influenzajárvány miatt pont akkor hiányzott az iskolából, amikor az I. világháború végeredményét vették. Csak a kiegyezésre emlékszik, mert abból érettségizett. Remélem viszont, hogy Frady Endréből még az ükunokám sem fog!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Enjambement mint rím, költő úr, enjambement?! Azt nem úgy kell ejteni, hogy enjambement, hanem anzsamböma! Akkor viszont a második sorának úgy kéne szólnia, hogy ’Ami előbb oda böma’! Idióta! Na, azt viszont idiótának kell ejteni! Magát meg fejre kéne, ha ez nem történt volna meg gyerekkorában! NEM ENG.!” /Dr. Kőkemény Kenéz, a Rímtisztaságra Ügyelő Hivatal (RÜH) főcenzora és még főbb pecsétőre/

„Egy vers, ami egyszerre felráz és gyógyít, ami fájva csillapít fájdalmat, ami mennyet és poklot megjárva a végkifejletet hagyja elúszni az állandóan változó jövő bizonytalan ködóceánján. Történelem, orvostudomány és elektro- illetve pirotechnika jár itt kéz a kézben megrökönyödött körtáncot egy világfájdalommal átitatott könyök körül. Az első versszak szótörése a teniszkönyök reccsenésének lélekbe markoló apoteózisaként jajkiáltja be a teljes művet, mely annyira megbizsergeti egész szellemünket, hogy önfeledt irodalmi vakarózhatnékunk támad. Persze semmiképp sem lángszóróval!” /özv. Arany Érné Achtung Antagonisztika, az Állami Lézerkard- és Lángszóróbontó Vállalat ÁFA-mentes Nyugdíjasklubjának (ÁLLVÁNY) irodalmi vezetője/

„Ha meglátogat, egy könnyed rántással helyre tudom hozni Frady Endre teniszkönyökét. Ha nem szakad ki vállból a karja, akkor másnap már teniszezhet is.” /Chuck Norris/