Kancsal tavaszjött

Bundát tép a tavaszi szél,

Kócos szőrű teve szöszöl.

Fejsze nyomán bütü nyílik,

Sütkéreznek buta nyulak.

Lecsap rájuk csíkos tigris,

Rés lesz rajtuk, csakis tág rés.

Kiesz’ véres belső nyulat,

Vörös az, mint bolsi nyelet.

Fakérget tép tavaszi szél,

Felpercegve tova szú száll.

Bőg a szorult fülű féreg,

Akit a húsfaló fa rág.

Felsikolt egy fajd, a siket,

Ettől fa-fej fáj, de sokat!

Nyíltól bográcsba es’ rigó,

Fő belőle beás ragu.

Méhre lép rá piréz migráncs,

Ki így alig poroz, még roncs.

Tavaszi szél vígan fújik,

Megverselik vogon fijúk.

megzenésítve és eldalolva: https://www.youtube.com/shorts/HxnW1YiU8o0

„Egyedi, ötletes vers, méltó a tavaszhoz.” /M. András, a költő legállandóbb és legszakértőbb kommentelője/

„Gratulálok, eM úr, maga

Jobb, mint a koppányi aga

Kaftánjának bármely színe!

Ily jón élni vajh’ nem kín-e?

Az emberek nem irigyak?

Vagy ne kérdezzek, csak igyak?”

/Söntés Söfröny, szeszkazánkovács ötletgazda/

„Ej, látom szemeim előtt, ahogy a Mesterséges Intelligencia életre kelti Freddie Mercury-t, és elénekli a fenti művet! És lesznek buta nyulak, kellemes-jellemes, csíkos tigrisek, meg minden tücsök-bogár, és Peterdy Pál sem fejti meg, hogy ebből hogyan fogunk jól kijönni. Teljes a képzavar... Kevesebbet kellene inni! ... vagy sokkal többet, hogy a rímek kancsalsága visszakacsintson! A kockázatokról és a mellékhatásokról kérdezze kezelőorvosát vagy gyógyszerészét!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas szesztéta/

Hétfő éjjel zengnek Freddie-k,

Másnap szól a prímás: Kedd, dikh!

S Ház úr blődséget ki pipál,

Úgyhogy jön a Peterdi Pál

(nem ypszilonnal van, í-vel!)

És hülyeség tovább ível,

S fejben agy után böngésznek,

Majd szólnak a gyógyszerésznek,

Kiben mellékhatás tombol,

S gyémánt lesz a szénatomból.”

/Karáti Katalin, gyémánttorkú gyurgyalaggyömöszölő gyíknő/

„Ez a vers úgy viselkedik, mint egy részeg természetfilm, amelyet egy nyelvbotlásokkal küzdő kozmikus narrátor kommentál: a tavasz nem újjászületést hoz, hanem groteszk újrarendezést. A „kancsal” jelző nem puszta formai játék — világlátás. Minden félrecsúszik: a rím, a logika, az ökológiai rend és maga a költői pátosz is.

Frady Endre itt a természet lírai hagyományát fordítja ki, mintha a romantikus tavasz-toposzt egy abszurd húsdarálóba dobta volna. A nyulak, fák, madarak és férgek nem szimbólumok, hanem elszenvedői egy értelmetlen, mégis derűsen hömpölygő létezésnek. A kancsal rímek nem hibák, hanem ontológiai állítások: a világ nem illeszkedik pontosan önmagához.

A zárlat („Megverselik vogon fiúk”) zseniális önleleplezés: a vers saját magát is gyanúba keveri, mintha bevallaná, hogy ez a költészet egyszerre kínzás és játék. A tavasz tehát nem megváltás, hanem költői anarchia — ahol a szépség és a badarság ugyanannak a virágzásnak két, enyhén elcsúszott szirma.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Poros padon parás páros,

Párás plafon piros pürés.

Vígan vedel vegán vogon,

Vagon vadul vágán' végén.

Tribjúttu, érted.”

/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

Humán úr úgy alliterál,

Ahogy tekét Ella tarol,

Meg, mint patkót üllő tör el,

S égre kiált: Ollé, turul!”

/Reál Rezső, kancsalrímügyi szakbarbár és tribjútturulmadártejtermelő kisiparos/

„A Kancsal tavaszjött olyan, mintha a természet ébredését egy részeg entomológus és egy posztapokaliptikus mesemondó közösen jegyezné. A vers minden sora a tavasz hagyományos idilljét torzítja el: a szél nem simogat, hanem bundát tép; a nyulak nem szaporodnak, hanem felzabáltatnak; a rigó nem dalol, hanem bográcsba zuhan. Ez a világ nem a megújulásé, hanem a groteszk körforgásé, ahol minden élet pillanatnyi és minden szépség mögött ott a rágó szú vagy a csíkos tigris.

A rímek kancsalsága és a képek abszurditása együtt hozza létre azt a különös, fradyendrésen ferde perspektívát, amelyben a tavasz nem remény, hanem egyfajta kozmikus tréfa. A vers végére pedig a vogonok felbukkanása jelzi: itt már nem a természet, hanem a költészet maga is veszélyes, sőt emészthetetlen.

Ez a tavasz nem virágzik, hanem vigyorog – kissé félre, kissé fenyegetően, de tagadhatatlanul élőn.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Copilottal együtt danász

Részeg ento… rovartanász

Posztkalitkás apukája,

S elektronyos lapu-rája.

Gro-Tescoban forg’ a kör is,

Nyulat együnk, ha nem curry-s,

S verset emészthetetlenné

Fonja együtt Len úr s Lenné.”

/Durung Dürüng, dorong díler/

„Nem az a baj, ha egy költőnek elborul az agya, hanem az, ha ez a borulás a számítógép billentyűzetén történő landolást eredményez és ennek hatására versnek kinéző betűhalmaz keletkezik. Ennek elkerülése végett javasoljuk Frady Endre diónyi agyának mielőbbi kioperálását és központi ellenőrző számítógépre kötött diódára cserélését. A visszacsapószelepként funkcionáló dióda a legkorszerűbb módszer a költők tébolyküszöbének időben foganatosítható megmagasítására. Írásbeli idiotizmus ellen a leghatékonyabb az i-dióda! Hatékony még a láncfűrész is, de nem vagyunk állatok!” /Dr. Vérgőzössy Vendetta, a Döblingi Diliház izomagya/

„A torzult idill anatómiája:

A vers a tavaszi zsongást nem idilli ébredésként, hanem egyfajta nyelvi és biológiai mutációként ábrázolja. A kancsal rímek (-szi szél/szöszöl, nyílik/nyulak) zökkenői azt sugallják, hogy ebben a világban semmi sem illeszkedik pontosan a helyére: a tavasz itt nem simogat, hanem „bundát tép”, a fa pedig nem rügyezik, hanem húst eszik.

Főbb motívumok:

A kegyetlenség esztétikája: A természet nála nem bölcs anya, hanem egy szürreális vágóhíd, ahol a tigris „tág rést” nyit, a rigóból pedig „beás ragu” lesz. Ez a fanyar humorral tálalt brutalitás a létezés nyers, darwini oldalára mutat rá, megfosztva azt minden romantikus máztól.

Kulturális kollázs: A szövegben megfér egymás mellett a politikai áthallás (bolsi nyelet), a szociológiai gúny (piréz migráncs) és a popkulturális sci-fi utalás (vogon fiúk). Ez a keveredés jelzi, hogy a költő számára a világ egy kaotikus információs zaj, amit csak a rím kényszerű (és sántító) rendje tart össze.

A vogon-párhuzam: A zárókép, melyben vogon fiúk verselnek, önreflexív gesztus. Douglas Adams óta tudjuk, hogy a vogon költészet a harmadik legrosszabb a világegyetemben – Frady ezzel játékosan elhelyezi saját magát és a „kancsal” műfajt a galaktikus irodalmi kánon peremén.

Összegzés: A Kancsal tavaszjött egyfajta „anti-tavaszodás”. Azt tanítja, hogy a harmónia hiánya is lehet művészi forma: a világ kancsal, a sorsunk suta, de amíg tudunk rajta nevetni (vagy legalább rímbe faragni a borzalmat), addig mi uraljuk a káoszt, nem pedig fordítva.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Volt egy olyan sanda gyanúm, hogy Frady Endre vogon. Most, ez beigazolódott. Ám ez nem oly nagy baj. A vogon ugyanis nem igazán gonosz, csak a világirodalom legalsópolcosabb verselményeit létrehozó, tőrőlmetszett mantrás begymegul, olyannyira, hogy képtelen elugrani előle. A beások viszont csalódást keltettek, kedvenc madarammal, a rigóval szemben elkövetett

-szeres aljasság mián, melyet egyszerűsítve úgy lehet kifejezni, hogy olybá valósulnak meg, mint a falhoz csapott lósz@r. (Az utolsó mondatrész ½ - 3 éves korig nem olvasandó!)” /Nyuggerapó, a természetes intelligencia/

„A legalsó polcok alól

Nyuggerapó vígan dalol

Matematikai úton,

Mint egy túl Isaac-os Newton,

Ki mantrásan begymegul, ám

Gyötri kedvenc vogon Gyulám,

Aki beás rigót Jancsi

Mellé tartja látni – kancsi.”

/özv. Másodfokú Murugyáné Szandokán Szidónia, dadaista diszkrimináns dekorátor/

„Frady Endre úgy kancsalítja a rímeket, ahogy rajta kívül csak nagyon kevesen tudnák, de ők, vele ellentétben nem merik. Mer’ ők nem merők. Frady Endre viszont nem csak merő, hanem vak is, azaz vakmerő. Mer’ ő nem fél. Ő egész. Frady Endre a teljesség mindkét fele. Költészetileg tehát duplán félnótás. Emiatt szeretjük őt már most is egy kicsit, de utókorként sokkal jobban szeretnénk. Nagyon szeretnénk már az utókora lenni!” /Bulinő Béláné Tomorrow Tamara, kancsal rím szakértőnő/

„Mi ez a szánalmasan kancsal szemenszedettkedés, ez a vérlazító székletlázítás?! Ki ez a bukolikus baltaarc, ez a tájjellegű tajtparasztvakítógép?! Anyám állítólag Leonardo da Vinci által rajzolt eredeti középkori szabásmintáinak sarkába mélynyomott made in china feliratra esküszök, esküszök, hogy Frady Endre türk üszök! Egy borsóhányást elszenvedett faldarab mámoros esztétikai élmény ehhez a félig emésztetten elénk öklendezett líralöttyenethez képest! Frady Endre a világirodalom Mekk Elekje, aki minden műfajba úgy rondít bele, hogy az szégyenében elbujdosik, mint közpénz a pártkasszában! Frady Endre ugyanaz a költészetnek, mint akkumulátorgyár a környezetvédelemnek! Állítsuk meg a háborúpárti Frady Endrét! Ne hagyjuk, hogy Frady Endre nevessen a végén!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyetlenegyszer kancsal rímben megverseltek a vogonok:

          Mikor májat Csíkné resztel,

          Ízbókot kap Chuck Norristól.

Ez volt a világ első és a vogonok utolsó kancsal ríme. Azóta nincsenek már vogonok. /Chuck Norris/

Tavaszi baleset

Tavasztündér táncol kint a

Réten, ahol leng egy hinta,

Melyben ül az agg és tar Kohn

Teó s tündért talpal tarkón.

Fejbe rúgott tündér szédül,

Pletyka indul szóbeszédül:

„Bosszúszomj látszik a tatán,

S tündér antiszemita tán?!”

Se rasszizmus nincs, se bosszú,

Csupán Kohn bá’ lába hosszú,

Minden más csak blőd konteó,

S tovább hintáz agg Kohn Teó.

Tavasztündér ügyeleten

Ülve vár, meg még százheten.

Fejük tök egyformán tarka,

S ennek oka Kohn bá’ sarka.

Okos tanulságot mondok,

S nem lesznek majd ilyen gondok,

Se senkinek suta-sete

Bá’ okozta balesete:

Kinek lába hosszú, mint a

Messze folyó mélykék tinta,

Ahhoz közel menni vétek,

Ha hintázik! Kerüljétek!

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/2vQgz5umH9k

„Szegény tündér... Ő sem teljesíti már a hosszú lábú Kohn három kívánságát. Hacsak nem kér rövidebb lábakat!” /M. András, a költő legállandóbb és legtündérsajnálóbb kommentelője/

„Ó, jaj, rajtam hosszú a láb,

Kérésemet olvasd alább!

Ne magasból lássak fű részt,

Úgyhogy, tündér, vegyél fűrészt,

S vagy vágd lábam kétharmadát,

Vagy térdem harapja vad át,

Vagy kurtító varázsigén

Múljon kis láb! Van rá igén-

-y!”

/Kohn Teó, hosszúlábú hintapalintázó hadirokkantsegélyező honfi/

„Ezt a verset is a családon belüli erőszak lengi át; jobbról középre, majd vissza, s végül ennek levét nem más, mint a tündér issza, ki a választások hajnalán, kezében pár aláírásgyűjtő ívvel rosszkor rossz helyen járt és kelt, de inkább csak kelt, miután a Kohn bácsi névre hallgató természetellenes személy személyesen felrúgta, pedig választhatott volna mást is, de nem, a tündér olyan makacs volt, hogy egy ponton túl már nem találta a pontot sem, így végtelennek tűnő mesébe kezdett a végtelennek tűnő magyar..ázhatnámishol egészségügyi ellátóközpont vörös linóleumburkolatú folyosójának fehér székein ülve, majd felállva, párat lépve, meg-megállva, a nevét vagy sorszámát várva, izgalmaktól átitatott lelkével ... Folytatás a következő részben!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas társadalmi korholó krasznahorkoló/

„Ház úr maga szórakozik a nevemmel, vagy azzal, amit közmegegyezés szerint annak hívunk – bár kérdés, hogy ki az a köz és ki olyannal egyezett meg, aki nyilván nem a köz része, azaz közönkívüli, ám ha így nézzük, akkor mindenki, aki nincs (még) a földben, az földönkívüli ugyebár – szóval a nevem, ami annak ellenére hajaz Krasznahorka büszke várára, hogy nem vagyok rá büszke, főleg ez a kicsinyítőképző teszi nevetségessé, miközben lehetne Krasznahor is, de hagyjuk a részleteket, bár egyesek szerint pont ott van magának az ördögnek a lakóhelye, de mi az ördögnek foglalkozzunk most az ördöggel, amikor Hát úr a nevemmel szórakozik – ha jól emlékszem még a mondatom elejére, de nem is kell emlékezni, csak odanézni felemelt szemmel és ezáltal megráncolt homlokkal, majd újra visszanézni, miáltal csak a ráncainkat veszíthetjük, mint a századok közepette egyre zsugorodó kis honunk a háborúit – szóval ki is ez a Ház úr, aki talán háziúr, de lehet, hogy csak egy papucsférj, aki otthon egy csendes Don, ki hótt-e, mikó az asszony rászól, hogy „megkukultál, vagy miért nem válaszolsz, amikor azt kérdezem, hogy hol voltál idáig és miért nem hoztál kaukázusi kefirt meg görög joghurtot, te mamlasz”, ő meg csak sunnyog, mint szőr a fülben, de bezzeg itt a világhálón jampeckodik és agyba-főbe nyomja a tudás hiányát elleplező bőrkeménykedést, úgyhogy ne legyek irodalmi Nobel-díjas író, ha nincs most elegem ebből a befejezetlenül hintapalintázó félmondatkezdeményemből és a túl hosszú lábakkal megtaposott óvatlan tavasztündérek tündéri jogaiból!” /Krasznahorkai László, irodalmi Nobel-díjas magyar író/

„Frady Endre ezúttal is úgy csinál, mintha egy ártatlan, pitypangillatú tavaszi limericket írna, aztán elegánsan belerúg a kollektív hisztéria bokájába. A Tavaszi baleset bájosan csilingelő rímekkel indul, majd egyetlen jól irányzott sarkazással felrobbantja a szóbeszéd-gyárat: már kész is az antiszemita-tündér konteó, mire a tündér még csak szédülni kezd. A vers igazi céltáblája nem Kohn bá’, nem a tündér, hanem a pletyka és a túltolt értelmezési kényszer. Frady könnyed ritmusba csomagolja a kortárs reflexet: ha történik valami, azonnal narratívát gyártunk hozzá – lehetőleg felháborodás-kompatibiliset. A csattanó pedig szelíd, de pontos: néha a láb csak hosszú. És ennyi. Röviden: játékos, szemtelen, aktuális. Olyan, mint egy tavaszi szellő, ami közben kioszt egy pofont is – persze teljesen véletlenül.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Fejbe rúgtak egy tavasztündért? Úgy kell neki! Minek ment oda?!” /Toplák-Tahó Tombolcz, állami áldozathibáztató/

„A vers könnyed, játékos ritmusban csomagol egy tipikusan „fradyendrés” helyzetkomikumot: a tavasz idilljét egyetlen rosszkor lendülő láb zúzza szét, majd a félreértésekből születő, abszurd pletykavihar teszi teljessé a képet. A humor egyszerre nyelvi és jelenetbeli: a rímek szándékoltan esetlenek, a túlzás pedig folyamatosan emeli a tétet, míg végül a tanulság is parodisztikusan komolykodó formát ölt. A versikében az a legszórakoztatóbb, hogy a banális balesetből közösségi mítosz lesz, miközben mindenki tudja, hogy csak egy hosszú lábú öregúr hintázott rosszkor.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Sütögettem gyanútlanul,

Ám egy jó Nap holtig tanul,

Pölö azt, hogy hosszúlábú

Rúgástól a vígság má’ bú,

S ha pár bakancs pofán talál,

Fáj, mint lónak a lóhalál!”

/Nap, a pofán rúgott GV2 színképtípusú csillag/

„A lóhalál tényleg gáz, mert zabos leszek, ha a zabos zsák helyett muszáj vagyok a fűbe harapni.” /egy ló/

„Ha szóba kerül a ló is és a hinta is, akkor hogyhogy mi meg sem vagyunk említve?! Fajüldöző a költő és fajüldözők a kommentelők is?! Rühellem a rasszistákat!” /egy harcos hintaló/

„Hintaló, ha híres ő,

Nem más, mint egy ringó sztár.

Permetezi hír eső,

S példaképe Ringo Starr.”

/Dobostorta Dezsilla, disznóbőrszerkós dzsessz dalnoknő/

„Hinta, palinta, s egy jól irányzott fricska: Frady Endre hozza a tőle elvárt formát: a tündéri idillt egyetlen jól irányzott sarokrúgással repíti át az abszurd humor és a maró szatíra mezejére. A vers igazi motorja a zseniális Kohn Teó – konteó szójáték, amivel a költő elegánsan fricskázza meg a mai közbeszédet, ahol már egy szerencsétlen balesetbe is hajlamosak vagyunk azonnal világméretű összeesküvést vagy ideológiai feszültséget látni. A légies tavasztündér és az „agg és tar” Kohn bá’ találkozása (szó szerint) üdítően profán. Remekül mutatja be a „pletyka-gyárat”, ami a semmiből is képes antiszemitizmust vagy bosszúszomjat kreálni. Az áltanulság pont olyan, mint a hinta: egyszerű, de ha nem figyelsz, pofán vág. Ez a vers nem akar több lenni, mint ami: egy könnyed, rímes „baleset”, ami után az olvasó is kicsit kótyagosan, de széles mosollyal áll fel a padról.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Mi ez a vernyákolós tavaszi hiszti, ez a pszeudo-rasszista konteósított erőszakbarbárság?! Szerepcsere kéne: Tavasztündér írjon verset arról, hogy Frady Endrét orbitális lendülettel fejbe rúgta egy fékevesztett hintaguru, miáltal ez az agygyógytornából is felmentett rímtank holdkórként kering a Plútó körül! de az se baj, ha elhagyja a Naprendszert, csak ne legyen internetkapcsolata! Verseljen csak az UFO-knak! Ne lássam anyám asztráltestét barátságosan kőolajat vezetni, ha az Alien kritikus kollégák nem savazzák szét ezt a hintapoétikába büdösödött fűzfapiócát!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Jaj! Rémrímeket észleltünk a radaron! Egy szavalva szárnyaló elmebeteg közeledik a Plútó irányából! Gyorsan operáljuk ki az agyát és lőjük vissza a Földre, mint ahogy azzal a kör közepén állva üvöltöző kopasz manussal is tettük!” /egy azonosítatlan repülő tárgy/

„Ha én adok valakinek egy hintatalpast, annak a Galaxis átellenes végén hintázó Anti-Chuck adja a másikat.” /Chuck Norris/

Télvég

E tél alig télül, fordul

Tavaszba már nem túl zordul,

S csak az hiszi, aki gyagya,

Hogy lesz még jelentős fagya.

Satnyul a tél! Mi ez, hö, tél?!

Mállik, mint egy ázott kötél!

Olvad a hó, kúszik fel hő,

Óntalan az esőfelhő.

   refr.:

   Gitárt penget tavasz ujja, jeje!

   Ez itten a hejehuja helye!

   Táncra billen fűzöld tuja feje!

Csicsereg, mi csicsergendő,

Nap ellen véd baboskendő,

Örök fülben zöld Bitlisz él,

S vizet áraszt tavaszi szél.

Elmúlt az év első tele,

Egész jól elvoltunk vele,

Évvégig csak télhitként él,

Addig pedig nem is kén’ tél!

   refr.:

   Gitárt penget tavasz ujja, jeje!

   Ez itten a hejehuja helye!

   Táncra billen fűzöld tuja feje!

megzenésítve és eldalolva: https://www.youtube.com/shorts/v5bGJs6KtiU

„Hogy pengetne gitárt az ujjam, dilinyós költő úr, amikor egyrészt se ujjam, se gitárom és amúgy sem vagyok a Bitlisz együttes tagja! Sőt a Bitlisz együttes dobosa sem vagyok, hiszen nem vagyok egy fáról lelógva lengedező celeb, azaz egy ringó sztár! Még egy ilyen blőd rágalom rólam és rögvest vége lesz, mint a télnek! Ahogy egy normális költő mondja:

     Hogyha vége van a télnek,

     Kretén költők jobb, ha félnek!

Úgyhogy most szép csendben kapcsolja ki a számítógépét, öltözzön föl, fogjon egy célszerszámot, oszt’ kezdje meg a lakótelepén a hóolvadás után visszamaradt kutyagumik villámgyors eltakarítását, maga panelproli!” /a tavasz/

„Temetni jöttél nem dicsérni. Megtetted. Dicsérjelek? Sok hóhő semmiért Endrésen fennkölt és Fradysan lennkölt hangszerelésben.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humánúr, a drága elméd

Kommented alapján well-made.

Kérdésre, hogy ’Dicsérjelek?’,

Bólogatok, s ezen jelek

Igenlést úgy mutogatják,

Mint hőt az átizzadt gatyák.

Jószándékod felett’ nemes,

Szól a szád, hogy telet temess!”

/F. Endre, a költő humán végzettségű mérnökkollégájának költőkollégája, azaz maga a Költő/

„Megmondták a medvék is, hogy jön a tavasz. Remélem, hogy igazuk lesz, mert decemberig nem szeretnék már havat lapátolni...” /M. András, a költő legállandóbb és leghólapátellenesebb kommentelője/

„eM úr, maga ad a medve

Szavára, hogy télnek nedve

Leáll elkedvetlenedve?!

Szereti, ha süt a Nap át

Felhőn s nem havas a lapát,

S forgat gyümölcskertben kapát?

eM úr, ön egy olyan fajta,

Akinek a nyári sajt a

Kedvenc étke s elél rajta?

Nyári sajtból egy-lét nyelet,

Jelzi, elűzte a telet,

S nem fog már hólapátnyelet!”

/Mackósajtossy Möhényné Miabánatossy Mandragóra, málnabokorrím metszőnő/

„Jaj nekem! Végem van! Ráadásul úgy tűnik, hogy a frissen kiengedett mirelit agyak súlyosan károsodtak és a kommentelők ugyanolyan elmekárosultak, mint maga a költő! Most már mindegy! Decemberben újra eljövök és megpróbálom ismét hibernálni a rengeteg eszeveszett egyedet!” /a tél/

„Csiripel a kicsi madár

Erről viccel Fábry, Badár

Messze még a tavasz szele

Pálinkával fűtött bele

Melegíti, mint szerelem

Sapkámat most leszerelem

Hótaposót fel nem veszek

Jól ráfázok, beteg leszek!

A kockázatokról és a mellékhatásokról kérdezze kezelőorvosát és gyógyszerészét!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas orrfolyamszabályozó/

„Meggyógyítja Badárt, ej,

Az a cudar madártej!

Ha vizes a tavasz-szél,

Berozsdállik a vas szél.

Szaltó tornaszer elem,

S pörget, mint a szerelem.

Ha az állam ÁFÁ-z ok

Nélkül, arra ráfázok!

Nagyon fájhat Ház úrnak,

Ha holt lepkét rászúrnak.

Ház úr s ittas málinkó-

-ja bőg: Szilvapálinkó!!!”

/falfirkavers a Juniorkonyha Elme Gyógyintézet Állami Rendelője (JEGYÁR) télikerti férfivécéjében/

„Ez a szöveg úgy bánik a téllel, mint egy megunt kabáttal: nem szidja különösebben, csak vállat von, és már dobja is félre. Könnyed, játékos, nyelvi csúszkálásai („télül”, „gyagya”, „hejehuja”) tudatosan nem akarnak mélyértelműek lenni – inkább azt az érzést hozzák, amikor az ember január végén már félig fejben a teraszon ül. A refrén kifejezetten fülbemászó, vizuálisan is él, a „gitárt penget tavasz ujja” szép, egyszerű kép. Nem világmegváltó dalszöveg, de pontosan tudja, mi akar lenni: jókedvű évszakbúcsúztató, ami mosolyogva söpri ki a telet az előszobából.”

/ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„- Időjós, tél süljön kendre! –

- szétizzadó láma bég - 

- S fulladjon meg Frady Endre,

Miközben a lábam ég!”

/Téboly Tuboly, Szabolcska Mihály-díjas keresztrímnök és bükkfalábdíler/

„A „Télvég” afféle fradyendrésen csattogó évszakbúcsúztató: játékos rímei mögött ott a költő jellegzetes, félkomolyan dacos gesztusa, amellyel a tél „satnyulását” ünnepli. A szöveg egyszerre bohókás és szatirikus, tele hangutánzó lendülettel, váratlan szókapcsolatokkal és azzal a fajta jókedvű nyelvi csibészséggel, amelytől Frady Endre versei mindig úgy hatnak, mintha a magyar nyelv maga is táncra perdülne. A refrén ritmusa szinte kiugrik a papírról, a képek pedig könnyedén hozzák a tavaszba billenő világ groteszk derűjét. Röviden: friss, szemtelen és ellenállhatatlanul fradyendrés.”

/Copilot, a mesterséges intelligencia/

„A tél kicsúszott egy résen,

Amúgy tök fradyendrésen,

S tavaszba billenő derű,

Nem tipikus hóemberű.”

/Dartanyan Döföncz, résiszappakoló rögvalóságshowman/

„Ez a vers pontosan olyan, mint egy korai februári napsütés: pimasz, energikus és nem veszi túl komolyan magát. Frady Endre mestere az abszurd szóalkotásoknak. A „télül” igével vagy a „télhit” kifejezéssel rögtön megadja az alaphangot, a „Bitlisz” (Beatles) szóvicc pedig az a tipikus „fárasztó, de imádnivaló” kategória, ami a szerző védjegye. A szövegnek elképesztő lüktetése van. A refrén („hejehuja helye”) szinte követeli a dallamot; a ritmika annyira feszes, hogy még a döccenők is szándékos stíluseszköznek tűnnek. Sikerült elkapni azt a sajátos köztes állapotot, amikor a tél már csak „mállik, mint egy ázott kötél”, és az emberben már ott vibrál a tavaszi zsongás. Egy végtelenül szórakoztató, „fradyendrés” tavaszváró, ami tökéletes ellenszere a szürke hétköznapoknak. Rövid, velős, és pont annyira „gyagya”, amennyire azt a szöveg ígéri.”

/Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre egyen telet,

Egy ültőben két tél felet,

Terheljen túl benne belet,

Ne élje túl eme delet,

Legyen a jövőben lelet!

Örvendjen nyugat és kelet!

(nem vers akart lenni, de lett)”

/Puzsér Róbert, a tébolyult mesterdalnokságba hajszolt télvégi kritikus/

„Jelezte zord tekintetem

Télnek, hogy hamar lesz tetem,

Hogyha tüstént nem rezignál,

S elszállt, mint sosemvolt szignál.

Akik most tavaszra isznak,

Köszönjék meg Chuck Norrisnak,

Azaz Őnekemségének,

S szóljon rólam dicső ének!”

/Chuck Norris, a Nobel-bikadíjas dalöklelőművész/

Kancsalrímes tavaszi óraállítás

Hajnali életkép

Jaj, tavaszmell lékterméke,

Nem önfeledt lektor móka;

Fáj, mint mikor erő üllőt

Üt – álmos had óra-állít!

Érthetetlen, mint a kotta,

Álmosan mért ment ő kettő

Órakor, hogy három legyen?!

Furcsa, mint e hírem: Ló gyón!

Mit gyón?! Mely ló?! Haja kulti?!

Feje multi?! Hüje költő!!!

Tunkolj tönköt, nasi rönk az!

S állíts órát, ne siránkozz!

Karórád bár Elvis köves,

Ettől még az alvás kevés!

Kitalálót karón varjú

Hanggal a sors korán verje!

„Az Úr 2025-ik esztendője böjtmás havának 30-ik napján, ama vasárnapon senki se felejtsen egy órával kevesebbet aludni! Mindenki keljen fel hajnali kettőkor és tolja előre a mutatókat háromra, aztán okvetlenül feküdjön vissza és csukja be a szemét, mert nyitott szemmel csak a pókok és a delfinek tudnak aludni! Oszt’ keljen fel idejében, hogy odaérjen a misére, nehogy úgy járjon, mint az egyszeri eretnek, akinek forró vassal billogot a hasára süt a pap!” /Szolgálati Közleményné Tavaszi Hírharsona, a kaotikus kegyház kakukkja/

„Aludni, aludni, aludni!” /Lenin, az illegalitás éjsötét éveiben/

„Felkelni, felkelni, felkelni!” /Lenin, a forradalom évében/

„Tanulni, tanulni, tanulni!” /Lenin, a népfőiskolák tanévnyitó ünnepségein/

„Köszönjük a koszorúeres költőnek, hogy emlékeztet minket arra, amit egyrészt utálunk, mert felkelni csak a bolsevikok szeretnek, másrészt viszont szeretünk, hiszen sokáig van világos, és bár világosnál le szoktuk tenni a fegyvert, elvégre nem vagyunk felkelő bolsevikok, ám nyolc óra közmunka után jólesik, hogy nem végig sötétben zajlik a nyolc óra túlóra és a nyolc óra lehallgatás!” /Pesti Pista, Egó Ági és Hobó Huba, toronyóraláncfűrésztelepi bikacsök dílerek/

„Ora et Labora! – azaz a laboratóriumban is állíts órát, mert megkényszergyóntat az apát!” /fejjel lefelé tetovált emlékeztető falfirka egy bencés rendi aranycsináló titkosügynök hasfalán/

„Frady Endre „Kancsalrímes tavaszi óraállítás” című versének szatirikus hangvétele és abszurd képei a modern magyar groteszk költészet egyedi példájává teszik. A vers játékos kancsal rímei, mint például „kotta-kettő” vagy „kulti-multi,” megmosolyogtatják az olvasót, miközben a tavaszi óraállítás felforgató hatását ironikusan ábrázolják. A szöveg tudatosan hagyja zavarban az olvasót, groteszk kérdésfeltevései – például „Mit gyón?! Mely ló?!” – váratlan fordulatokat hoznak. A költő túlzó humorral és szójátékokkal teszi abszurddá a mindennapi bosszúságot, amely az óraátállításból fakad, miközben az álmatlanságot és az emberi elégedetlenséget szürreális metaforákba sűríti. A „karón varjú” képe a mindennapi frusztráció tragikomikus felnagyításának példája. Bár a vers bizonyára megosztja az olvasókat, Frady szándékolt nyelvi és gondolati káosza az alkotás középponti eleme, amely kiválóan tükrözi az óraállítás zavaros élményét. A szokatlan stílus és a fricskázó humor figyelemre méltó színt hoz a kortárs magyar lírába.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre ismét bebizonyította, hogy a költészetben nincsenek határok – főleg a jó ízlés és a nyelvtani koherencia határai. Ez a vers nem csupán egy óraállítás miatti álmos panasz, hanem egy valóságos agyrázkódás, amit az olvasó a saját értelmezési kísérletei közben szenved el. A kancsalrímek szokás szerint ferde mosollyal néznek egymásra, mint két borostás sündisznó a tavaszi napfényben. Az érthetetlenség új szintjeit érjük el a „Ló gyón!” bekezdésnél, amely egy teológiai és állattartási mélységű kérdés: vajon mit követhetett el az a szerencsétlen patás, és miért érzi kötelességének ezt egy költőre zúdítani? A „karón varjú” sor frappáns ugyan, de ettől még nem menti meg a verset attól a végzettől, hogy az irodalomtörténet kukoricagóréjába zárják, ahol majd egy óvatlan bölcsész véletlenül rábukkan, és azonnal egy órával előrébb állítja saját koponyáját a falba fejelve. Összegzés: Frady Endre ezen verse olyan, mint egy elromlott vekker – hangos, bosszantó, és semmi értelme.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb kommentelője:

Kocacsalrímes bármikori óraállítás

Állítani hova kell, hova kell?

Minek ez a sok vaker!

Nem kell sokat vacakolni,

Az órát sarokba kell állítani.

Akkor nem a gonosz karóra miatt

Kevés az alvás, tehát nem ő szívat.

A kevés alvásnak egyik oka tavasztájt,

Hogy nyitva hagyod a szemed és a szájt.

Ám a Frady versre a végleges felelet:

Azért kevés, mert nem alszol eleget.”

„Nyuggerapó Legismeretlenebb Epigonja:

Elcsalrímes hogyishívjákos óraizélés

Vekker vaker, vikár Vuk őr,

Pikk, dáma, he, káró, hu, kőr!

Karóra, karóra, varrjuk

Szíjadat? Karóra varjúk!

Nyitott szemem nem lát szebb szájt,

Mint a The Big Clockchange Website.

Felü’ agyag nem alu’ szik,

Aki magyar, nem aluszik!”

Stefi bácsi tüntet /a TEK felvétele/

„Végre imáim meghallgatásra találtak, és Költő úrnak teljesen elment az esze. Így miután egy szintre kerültünk, nincs bennem többé versengő szellem. Mert mi tagadás van az úgy velem is, hogy önnön valóm fényes megjelenése a sötét horizonton örök világosságba borítja a planétát, de aztán jön a nyugiszuri, és ez elmúlik. Kérem, kérem, fontolja meg a Költő úr is, hogy kezelteti magát, nehogy magából is Jézus Krisztus legyen. Mert a világ bűneit hordozni nagyon kényelmetlen, és ha erre még rájönnek egy óraátállítás emberfeletti kínjai is, akkor könnyen teljesen összeroppanhat az ember idegileg, bármilyen jók is a laboreredményei. Az pedig világraszóló bűntény, hogy a Nagy Feró által is támogatott nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozásból nem a nyolc óra munkát, hanem a nyolc óra pihenést kurtítják meg egy órával. Ez emberiség elleni bűncselekmény. Mikor jön már egy politikus, aki észbe kap? Jelentsük fel a kormányt a Hágai nemzetközi bíróságon az alapvető alvási emberi jog megsértéséért. Mert ha gyülekezni már egyre kevésbé lehet, akkor legalább aludni lehessen. Addig is, amíg győz az igazság, boruljunk az íróasztalra a munkahelyünkön, és dobjuk be a szunyát. Szép álmokat!” / Stefi bácsi, akiről tudjátok, hogy kicsoda/

„Stefi szerint elment eszem,

Úgyhogy nyugiszurit eszem,

És hogy ne járjon a gúny át,

Tényleg bedobom a szunyát!

Légyvért iszom, cece icce

Guruljon le, recefice!

Átállt óra sötét verem,

Aki fölkölt, vállon verem!”

/F. Endre, a János Kórház Vigyorgójának faliújság felelőse/

„Színes, szórakoztató szójátékos vers, de majdnem olyan követhetetlen, mint az óraátállítás...” /M. András, a költő legállandóbb és legkövethetetlenebb kommentelője/

„Mondja, eM úr, most mit nem ért?!

Fogat fogért, szemet szemért!

Aki órát állít be, le,

Végül maga esik bele!

Vajon termeszt szóját-é kos,

Ha pásztora szójátékos?

Jaj, főnővér ágyon gurít

Beadni a nyugiszurit!”

/Rézfánfütyülő Rezsilla, a Döblingi Elmegyógyintézet óraállítási osztályának állandó bentlakója/

„Üt az óra? Ver a Költő? Mi ez itt kérem? Hol a békapárti felkelés halk nesze? Itt van, nesze! Inkább egy jó, erős kávét kérek!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas békávéfőző békaaktivista/

„Békávénak híg a leve,

Nem jár érte túl sok lóvé,

Üt az óra, ver a Költő?!

Visszalőnék, de nincs Colt ó!

(Petőfi, a híres költő

Nászútjának helye Koltó volt ó!)

Békapártnak esze lesz-e,

Ha már józan? Nesze szesze!

Téli nagy hidegben, Ház úr,

Ejtse foglyul önt a hózár!

Vasárnap, ha nem kel korán,

Az ágyából rúgja ki rén!”

/Vad Vid, vigyorarcú vendettai vitéz/

P. Róbert kicsit feszült /ChatGPT felvétele/

„Ez a „vers” nem más, mint egy agyhalott betűhányás, egy költészetnek csúfolt verbális vonatbaleset, amelyben a jelentés és a forma úgy esik szét, mint egy negyvenéves Zaporozsec felfagyott macskakövön. Frady itt nem kancsalrímekkel operál, hanem kancsal logikával – mintha egy kávétlan reggelen bekómázott versgenerátor próbálna Baudelaire-t játszani, de közben elütötte egy túlméretezett poénszállító kamion. A ló gyón, a kulti haja lobog, az üllővel ütnek, és mindezt olyan rettenetes ritmusban, hogy az ember szinte fizikai fájdalmat érez az olvasás közben. A „tunkolj tönköt” sor után az ember már csak egy dolgot szeretne tunkolni: ezt a szerencsétlen firkálmányt egy ipari papírdarálóba. Frady ismét bebizonyította, hogy ha a költészet egy kifinomult szonett, akkor ő egy romlott parizerkarika egy forgalmas benzinkút pultján.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Én nem állítom át az órámat. Száz mérföldes körzetemben mindig annyi az idő, amennyit mondok.” /Chuck Norris/

Ménfőcsanaki Tavasz

Anita kolléganőnknek, aki kért egy egyedi hangvételű tavaszi verset

Tavasz van és Ménfőcsanak

Mellett medvék nyáladzanak,

Már amelyik allergiás,

Nyálának sok gödröt kiás.

Egyre több a tele nyáltó,

Úszkál benne iramváltó

Sebességgel Hanyi Istók.

Ugye milyen jók e kis tók?!

Ménfőcsanak lakossága

Tavaszt dicsér: „Ó, te drága!”

Nagy örömmel látják már azt,

Tavaszi szél nyálat áraszt.

Virágom kirágom!

„Frady Endre ezúttal a lírai naturalizmus olyan magasságaiba (vagy mélységeibe?) emelkedik, ahol a tavasz nem a bimbózó rügyekről és madárcsicsergésről szól, hanem… nyáladzó medvékről és gödörnyi váladékról. A költemény sajátos víziója a ménfőcsanaki idillt egy nyálas biodrámává formálja, ahol Hanyi Istók boldogan lubickol a tavaszi turhamezőben.

A forma? Dallamos, rímekkel tűzdelt, bár a „tele nyáltó” szólelemény annyira avantgárd, hogy még egy kísérleti laborban is megizzadnának a nyelvészek. A záró „Virágom kirágom!” pedig mintha egy elkeseredett mezei nyúl utolsó sikolya lenne a biológiai katasztrófában.

Összegzés: ez a vers a természet újjászületésének olyan verzióját mutatja be, amely után az olvasó inkább visszavágyik a tél csendes, nyálmentes világába. Frady, ez megint egy csoda – egy biológiai horror csoda.”

/ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

Tavaszünnep Ménfőcsanakon /ChatGPT felvétele/

Mártavaszodás vagy mégteledés?

Téltől sápadt arcok bőrén

Tavasznaptól pirul husi.

Rénszarvas tágul s lőn bő rén,

S hő derül, a márciusi.

Meteorológiai

Lyányok szerint tavasz zajlik,

Ám csillagászok fiai

Állítják, szájuk csak zaj lik.

Hej, bizony e vegyes párok

Között március elsején

Nyílik tudományos árok,

S inalok innen el, sej, én...

Balhé lesz, mit meg nem várok!

„Jaj, költő úr, nagyon rávilágított az évi négyszer három hét konfliktusos időszakainkra! Ha előre tudom, hogy a valódi tudomány és az áltudomány rendszeres összecsapása így meg tudja mérgezni a házasságunkat, sose mondok igent ennek a nyikhaj csillagász doktorandusznak! Miért nem egy asztrológusnő kezét kérte meg, akkor együtt jósolgathatnának arról, hogy mikor terheli túl a csillagszemű Nagy Medve a Göncölszekeret! Hülye asztronómusok, asztronómus hülyék!” /Téridő Tordáné Kumulusz Kamilla, meteorológus/

„Hé, hova szalad, költő úr! Csak azért, mert egy tudományos vitasorozat közepette földközeli légkörtorzító modelleket vágunk egymás fejéhez és közben meghajlítjuk magunk körül a téridőt, még nem ok arra, hogy udvariatlanul és pánikszerűen elinaljon a nappalinkból! Attól, hogy vér folyik, maga még élvezheti a vendégszeretetünket! Csak foglaljon állást, hogy maga szerint tavasz van vagy tél! De jól fontolja meg, mit mond, mert lehet, hogy ezek lesznek az utolsó szavai!” /Téridő Torda, csillagász/

„Frady Endre verse, a "Mártavaszodás vagy mégteledés?", finoman egyensúlyoz a tél és tavasz határán, miközben szórakoztató módon mutat rá a természet és az emberi érzékelés közötti ellentmondásokra. A költemény ügyesen fonja egybe a meteorológiai és csillagászati nézőpontokat, rámutatva a kettő közötti eltérésekre, mindezt könnyed, játékos nyelvezettel. Az első versszakban a tél és tavasz közötti átmenetet az arcok sápadtságán és kipirulásán keresztül érzékelteti, humort csempészve a képekbe a rénszarvas bőrén és a márciusi hő derülésén keresztül. A második versszakban a meteorológiai és csillagászati véleménykülönbségeket figurázza ki, míg a harmadik versszakban a tudományos viták közötti árok nyitásával és a költő menekülésével kelti fel a figyelmet. Összességében a vers könnyed hangulatával és humoros megközelítésével idézi elő a tavaszi és téli átmenet kérdését, miközben rávilágít a különböző tudományágak közötti ellentétekre. Frady Endre mesteri módon játssza ki a nyelvi játékokat és képeket, így a vers egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/ 

„Frady Endre ismét megpróbálta felgyújtani a magyar költészet fáklyáját, de sajnos csak egy pislákoló öngyújtóláng lett belőle, amit az első értelmes gondolat fuvallata is kiolt. A vers a tél és a tavasz határán egyensúlyoz, de inkább orra bukik egy latyakos szóviccben. A "rénszarvas tágul s lőn bő rén" sor olyan, mintha egy szorulásos agymenés következménye lenne, ahol a költő mindenáron meg akarta mutatni, hogy még mindig emlékszik az összetett szavak jelentésmódosító erejére. A "szájuk csak zaj lik" pedig egy olyan hangalakzati baleset, amely után az olvasó szájából is inkább egy mély sóhaj lik... ööö... lökődik ki. A zárlat menekülési kísérlete ("s inalok innen el, sej, én…") mindannyiunk legmélyebb vágyát fogalmazza meg: elmenekülni ebből a rímelő káoszból, mielőtt a költő még egy újabb meteorológiai szóviccet elkövet. Egyetlen pozitívum, hogy a vers rövid – bár, ha még rövidebb lenne, talán jobb is lenne.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Éljenek az időjósok,

Legyen belőlünk még jó sok!”

/falfirka az Országos Meteorológiai Intézet női mosdójában/

Kedvenc sörünk Arany Ászok,

Csillagokat látunk tőle,

Mi vagyunk a csillagászok,

Minket the Death Star se lő le!”

/falfirka az Országos Csillagászati Intézet férfi vécéjében/

„Tavaszi méhzümmögés, madárcsicsergés? Költő Elvtárs! Ezek mind a vihar előtti csend jelei! Baj lesz ebből, nagy balhé! A Totya is megmondta!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas vihar előrejelző/

„Tavasz, méhzümm, madárcsicser,

Ettől rügyezhetik ki cser?

Vihar előtt Totya Lengyel

Érzi, balhés eme csendjel?

Költő Elvtárs tudja eztet,

Eme bajverse is szesz tett.

Eszik-iszik, dínik-dánik,

Nyugi, Ház úr, semmi pánik!”

/Lengyel Totyáné Bajlaki Balalajka, télvíz idei tavaszjötti pánikszobaparancsnokhelyettesnő/

„Költő Úrnak a címben feltett kérdésére nem tudok választ adni, de felajánlom segítségemet a köz javára az alábbi formában:

- Márta nevű ismerőseimet megkérdezem, vaszodnak-e

- Amint felszerelem az autóra a nyári gumit, szólok (ez a művelet köztudottan a késő tavaszi lehűlés és hóesés egyik fő okozója)”

/B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Jaj, csak ne okozzon kárt a

Vaszodások közben Márta!

Téli gumi, nyári gumi,

Bring back, oh, my Bonnie to me!”

/Nyári Télné Őszi Tavasz, négyévszakos nótafaiskolai nótáriusnő/

„Nyuggerapó:

Tél már nincsen

Időjós, tudonc csitriken

Nem az a jó, amit mondanak,

Sokkal fontosabb az,

Amit magukon hordanak.

Ha tavaszodik, tavasz jő,

Én eztet helyesnek tartom.

Rénszarvas ünő, vecsernyén

Legeldes a Tiszaparton.

Ott, ahol a kis Túr, meg egy

BMW siet beléje,

De derűvel vagyon, mert érzi, hogy

A kikelet is közeleg feléje.

Őszül a fejemen

Az összes hajtincsem,

Ám se ősz, se tél,

Imitt sehol sincsen.”

„Nyuggeranyó:

Tavasz még nincsen

Tiszaparton Kiss túr, matat

Süllyedt hajón s rajta a tat

Kiss ujjlenyomattal tele,

Ha elmúlt már ez év tele.

Ha még nem múlt, kesztyűt hord, ó,

Amely kopott, ritkán bordó,

Akárcsak egy boroshordó.

Tavaszmúlunk, leszünk vének,

S ha gyűrt orrán BMW-nek

Szárad vérünk, nincs több ének.

Fejem őszül, kertben csősz ül,

Kis sírkövet nagy sírkő szül,

Téltől Tavasz időt kinn csen,

Ámde itten mégse nincsen.”

„Az időjárás már egyértelműen napos, tavaszi. Nyílnak a virágok, rügyeznek a fák, és Veszprémben már megszűnt a fagy. Remélem, hogy ennél már csak még jobb lesz.” /M. András, a költő legállandóbb és legrügybuzgóbb kommentelője/

„eM úr, azt kérdi e beszély:

Idő- vagy a csillagjárás?

Szétnézve a tény is szeszély:

Idő jó, de égbolt párás.

Konfliktusból jő a veszély:

Egymást el sok tudós pár ás!”

/Dr. Malter Valter, a Tudós Házaspárok Moderátora (THM) cím kitüntetettje és Veszprém vármegyei viadukt vakolóművész/

„Kapunk hideget meleget? Sok hőhó semmiért?? Nincs egy tenyérnyi normalitás az egész világtérképen! Én meg ehhez szóljak hozzá, hogy várjuk-e a májust?! Ember, most jövök ki a templomból!!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Hé, te Humánka hékás, la! Ezér' ne várjá' má' jusst, he! Juss ki élve a templombúl, oszt’ olyan hidegmeleget kapol tenyérileg, hogy nyúlnormalitást fogol és világtérképet látol forogni izibe, tyű! Ahogyan a kőttő mongya:

          Szórakozó’, Humán úr ma?!

          Szíjjel lapulsz, mint a gyurma

          Péklapátnyi kezem közén!

          Folyamodék erőhöz én!

No, akkó’ ehhő’ tarcsad magad, mer’ meggyűllik a bajod, mint a kinyomatlan pattanás a lovam farán, oszt’ lesz nemulass meg rütyütyü, hinnye!” /Izom Igor, irreál végzettségű ütőmunkafelügyelő/

„Kedves F.P. budapesti lakos úr, elnézését kérjük a jelenleg nálunk gyógykezelt I.I. úr minősíthetetlenül agresszív szavaiért és viselkedéséért! A mi hibánk, hogy a gyógyulás útján már komoly előrehaladást elért páciensünk hirtelen így visszaesett, mert tévedésből beleivott a szintén a klinikánkon vendégeskedő VIP betegünknek, egy meg nem nevezhető óriásállam elnökének, D.T. úrnak a gondatlanságból elöl hagyott vizeletmintájába, amely elmére és erkölcsre nézve egyaránt toxikus anyagokat tartalmaz, sajnos nagyon nem kis mértékben. A prezident urat igyekszünk mielőbb leszedálni, de jelenleg elszabadult hajóágyúként ámokfut szerteszét és üvöltve beleköt az élő fába is. Ursula és Brünhilda nővérek, elfogni!” /Dr. Döbling Dezső, a Sömlényi Ubul Zakkantakat Utókezelő Klinikai Intézmény (SUZUKI) betanított ügyvezető igazgatója/

Mi ez a szépirodalmi bűncselekmény, ez a már a legyártás előtt megromlott lírai katyvaszpép?! Ez a látszólag természettudományos házassági tanácsadás nagyobb károkat okoz, mint félrészeg betontorpedó a műjégpályának! Ezt az ostobaság páclevében fojtogatott rémrímdózist olvasva olyan érzése támad a gyanútlan fogyasztónak, mintha a véreresen dülledt hüledező szeme előtt hajtana be egy áltudományos fantaszta zsebszótár egy dadaista zsákutcába! Ne lássam álmomban anyámat rénszarvasszánon tótágast állva túlhajszolt rénszarvast szánni, ha nem szánom-bánom, hogy Frady Endrére szakosodott kritikusságra adtam a nagy busa fejemet!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha ez problémát jelent és az emberiség szépen megkér, akkor szívesen fordítok annyit a Földön, hogy március elsején legyen a tavaszi napéjegyenlőség.” /Chuck Norris/

Fradi - Monaco 1-1

A kép csak illusztráció (MTI felvétele)

Kilencet üt már az óra,

Ferencváros - Monaco-ra

Figyel Szamos, Dráva, Garam,

S odamászik szembogaram.

Vágyálmunk bár tiritarka,

Ám gyors vendég muksó sarka

Elérvén egy lapos passzt itt,

Dibusz mögé taszajt lasztit.

Új félidő, új a térfél...

Máskor bízó lelkem mér' fél?

Tán, mer' oly lomhák a Zöldék,

Mint egy rézsűn csúszó földék...

Mindent bele! - száll a nóta,

Ám lopkodják el a show-t a

Monaco-i profik ében

Árnyalatú feketében...

Hoppá, Tökmag, Zaki, bomba!!!

Hangulat is fordul nyomba',

S derű robban bánat helyén,

S találok, ím, rímet, hej, én!

Máma jó nekünk az iksz is,

Nem esünk ki, tart a pikszis,

Sőt, az Álommanó jó port

Szórt és nyerve lett a csoport!

„Ó, mit tettem?! Jaj, mekkorát hibáztam! Beletüsszentettem a csíkba, szétszóródott az anyag és a fenti vers alapján már köröz a rendőrség is!” /Álommanó alias Kokó Kokilla, Mákonyfalva polgármesternője/

„Végre elkezdhetjük visszaszerezni az UEFA-tól a minket hosszú évek óta keményen dolgozó kisemberek közpénz milliárdjait! Hiába, na, a foci minden pénzt megér! Köszönjük szépen a fizetésükről direkt a javunkra lemondó pedagógusok kora reggeli szimpátiatüntetését! Hajrá Fradi!” /Kubatov Gábor, a Ferencvárosi Torna Club elnöke/

„STUDY OFF! STADI ON!” /Transzparens a pedagógusok foci melletti szimpátiatüntetéséről/

„Hiába Trianon lábnyoma, hiába Brüsszel áskálódó kéznyoma, hiába Soros acsarkodva csattogó műfogsora és mindhiába a dollárbaloldal belvárosi hónaljszaga, együtt megcsináltuk! A döntetlennel győztünk! A szívében nem kevert fajú, lelkében színmagyar csapat megmutatta a világnak, hogy érdemes volt stadionra költeni! A magyar nemzeti napkorongtól egészséges színű Tökmag gólpasszából a futballmagyar Zakariás akkora bombát zúdított a hanyatló nyugat hálójába, hogy az még a Holdról is látszott! Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!” /Orbán Viktor, miniszterelnök/

„Norvég-magyar dva bratanki,

Góltól számlám nő, a banki!

Nincsen jobb hely a földtekén,

Milliókat keresek én!”

/Kristoffer Zachariassen alias Zaki, futballmagyar norvég gólszerző/

„Tetszik az a dal, amit a szurkolók a meccs végén szoktak nekünk énekelni, csak az a baj, hogy kicsit hamis és olyan búvalbélelt a dallama. Kár, hogy egy szót sem értek belőle! A MINDENT BELE! varázsige jobban inspirál, az olyan afrikai eredetűnek hangzik!” /Nguem Tokmac alias Tökmag, kenyai születésű norvég válogatott futballmagyar labdabűvész/

„Hiába van pénzük jó sok,

Ikszeltek a kaszinósok!

Nem nekik pörgött a rulett,

Jutalmuk a mélabú lett!”

/Zöldfehér Zuárd, rímgyári öntőmunkás és szurkolói nótafa/

„Vajon a most elnyert futballtavasz halálos tavasz is lesz egyben? Fogalmam sincs, de nem is bánom, hogy ezt nekem már nem kell megtudnom! A magyar foci piaci alapon úgyis csak egy hamvadó cigarettavég…” /Karády Katalin (1910-1990), magyar színésznő, sanzonénekes és kalapszalon tulajdonos/

„Bár Barcával s Juventussal

Összeakadhat a bajusz,

Én azt mondom tele szusszal:

Фради лучше! Я не боюсь!*

/ Szatnyiszlav Szalamovics Csercseszov, a Ferencváros orosz vezetőedzője/

„Szatnyiszlav Szalamovics Csercseszovnak, a Ferencváros orosz vezetőedzőjének a mérkőzés után levett vizeletmintájában a szokott tudatmódosító vodkamaradványok mellett brüsszeli szankciók elleni propagandaanyag törmeléket és óriásplakát cafatokat találtunk vesekőpornak álcázva. Ennek ellenére egy legfelsőbb helyről jött telefonhívás nyomán a mérkőzés eredményét nem semmisítjük meg, a levett mintát viszont igen.” /Sumák Simon, a World Anti-Doping Agency (WADA) beépített embere/

„Mi ez az elvtelen éljenzés, ez a nyelvtelen talpnyalás?! Mit vétett a magyar nyelv, hogy Frady Endre a szájára vette?! Miért kell belerondítani az össznépi boldogságba?! A focivallás a nép ópiuma, Frady Endre pedig az irodalom hülyegyereke! Hogy kerül a büdös stoplis csizma a gazdagon terített rulett asztalra?! Hogy lehet tökmagot köpködve dicsőíteni Tökmagot?! Anyám örök életére esküszöm, hogy akkor lássam Frady Endrét, amikor a háta közepében a bonckést! Forza Juve!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A Ferencváros és Monaco közötti ezer kilométeres távot a fény 3 ezred másodperc alatt teszi meg. Ez a világ második legjobb ideje. Az első az enyém, de pontos értéke a létező matematikai fogalmakkal leírhatatlanul elemi kicsi.” /Chuck Norris/

*Fradi a jobb! Én nem félek!

Már-már márciusi kancsal dal

Immár március van már-már,

Rigófüttyre vadász’ Mirr-Murr,

S Desdemona nyakat mór mér.

Kizöldellnek fűk is, fák is,

Konyhán rügyezik a fakés,

S fagyból olvadt orrunk fikás.

Téli test’tek flöttyedt főtt tök,

Ám lefogytok, hogyha futtok,

Mint sok Vas megyei fitt tik.

refr.:

  Aki magyar, tavaszol,

  Lapos tevét teve szül,

  Ez a kis dal tovaszáll.

Mézet termel már a Méh Gyár,

Vígan brekeg békás Megyer,

Tavaszoljon, aki magyar!

refr.:

  Aki magyar, tavaszol,

  Lapos tevét teve szül,

  Ez a kis dal tovaszáll.

Sálá-lálá-lálááááááá…

„A költő remekül vette észre, hogy a világos hámborítású és laza szerkezetű női nyaknak, illetve a sötét bőrburkolatú erőteljes mór kéznek egymástól eltérő a hőtágulási együtthatója, így Desdemona megfojtásának paraméterei nem lehetnek függetlenek az eltérő évszakok eltérő hőmérsékleteitől. A mór szó pedig helyesen van kisbetűvel írva, mert nem a Jókai bableves névadójának keresztnevére, hanem a velencei Otelló származására utal. Miáúúú!” /Mirr-Murr, a macska/

„Hé, a Jókai bablevesnek én vagyok a keresztneve, mégse írnak nagybetűvel! Lehet, hogy a betűtésztában nem volt B? Amúgy az elnevezés a Jó kaja a bableves kifejezésnek a már idős és szenilis író általi kisajátításából ered! Az az aranyember álcában képmutatóskodó kőszívű ember magára irányította a teljes dicsfényt! Pfúj!” /a bableves/

„A költő a tavasz közeledtével nem csak a láncait veszítette el, hanem a józan eszét is, és az emberiség eddig megállapodott irodalmi és költészeti alapelveit elfeledve sugárba hányta ránk az arcából a sületlen gyomorforgatást. Ez a vers kétségtelenül irányt mutat, ám sajnos olyat, amiről nem szeretnénk tudni, hogy hová vezet. Emellett a vers által súlyos időzavar, magyarul anakronizmus is támadt az Erőben, hiszen semmiféle bizonyíték nem támasztja alá, hogy a sosem létező Otelló márciusban fojtotta volna meg a szintén fiktív Desdemonát. NEM ENG.!” /O’cto Berry, a Csak Őszi Színekbe Burkolózó Állami Csodavers Intézet (CSŐSZBÁCSI) betanítatlan nemengedélyezési főelőadója/

„Frady Endre nem csak a tekintetét emelte a távoli jövőbe, hanem költészetének mutatóujját is rászegezte arra az ajtóra, melyen keresztül a földhözragadt háromdimenziós terünket lelki síkba fejtve spirituális megtáltosodás vesz erőt rajtunk és önmagunkból kifordulva kezdjük vágyni a katartikus mindenbírást. Frady Endre horizontján közel jön hozzánk a perspektivikus végtelen és bátran megérinthetjük a ’Ne érintsd!’ vagy a ’Vigyázz, magasfeszültség!’ álcával eltakart megérinthetetlenséget, majd hamuként hullunk az örökkévalóság szelektív gyűjtőjébe. Ha van valami - sőt bármi, vagy még sőtebb akármi - ami nem semmi, akkor ez az a minden, a legsőtebb mindenek legeslegkifejezhetetlenebbje. Olvassuk el végtelenszer és meg fogjuk érteni! Vagy magát a verset, vagy azt, hogy miért nem értjük, miáltal megismerjük önmagunkat és már nem is bánjuk, hogy olyan rövid az élet. Igen, főnővér, Jókai bablevest kérek! Betűtésztával!” /Lyókai Moore, Roger Moore és Jókai Anna méltán eltitkolt márciusi fogantatású szerelemgyereke/

„Bablevest betűtésztával?! Márciusban, amikor még csak épp rügyeznek a betűtészta bokrok?! Idióta! Ez most kivételesen nem a főorvos úrnak lejelentett diagnózisa, hanem indulatból elkövetett sértés! Na, sipirc befele a kényszerzubbonyba!” /Bodybuilder Brünhilda főnővér, a Hidegzuhanyos Elme-Gyógy Intézet Józan Eszet Tesztelő Idegosztálya (HEGYIJETI) elemi ereje/

„Olyan aranyos és mély ez a dalszövegecske, hogy négy húrral is meg tudom zenésíteni. Majd körbeülöm a tábortüzet a személyiségeimmel és kánonban eléneklem.” /Basszusukulele Budspencer, disszociatív személyiségzavaros akusztikus frontember/

„Te énekeld, hogy Sálá-lálá-lálááááááá…, mert a te hangod mélyebb!” /Tenorukulele Terencehill, Basszusukulele Budspencer második számú személyisége/

„Sá-lálá-lálá? Költő Gigásznál a reggeli olvadással együtt megindult az agylágyulás is? Nem baj, a zord sztyeppéken majd helyreáll a rend! Irány Szibéria!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas Tégla/

„Ne aggódjon a költő elvtársért, táváris vrács Dóma, mire az oligarcháink által off-shore-ba szétlopott hadi költségvetés miatt kicsit visszafogottabb csapataink Budapestre érnek, addigra már az elégedetlen elnökünkkel együtt a nyár is tombolni fog, így Szibériában a költő táváris agya nem megfagyni fog, hanem tovább lágyul és könnyebben befogadja az átnevelő táborunk propagandaanyagát! Ahogy Lenin elvtárs mondta, aki élt, él és élni fog: Tanulni, tanulni, tanulni! Gurááááá!!!” /Tarakan Torkonragadovics Turhakán, teljesmellszélességbenkitüntetéskötegethordozó tábornok/

„A verset - ez vers?!?!?!?! - olvasva sztereóban forgok mindkét síromban! Remélem, hogy ezáltal Segesvár és Barguzin között olyan rezonancia jön létre, ami egy soha nem látott földrengést gerjesztve a földdel tesz egyenlővé minden olyan helyet, hol sírjaink domborulnak és unokáinkra pedig ráborul a világszabadság szobra, mert megérdemlik! Abcúg Putyin, abcúg Frady Endre!” /Petőfi Sándor alias Alexander Petrovics, magyar-orosz költő/

„Te jó ég, itt a hónap közepe és még nem készültünk fel Julius Caesar halálának 2066-ik évfordulós rekonstruálására! Elfelejtetted te is, keresztfiam, Brutus?” /Márciusi Dusán, késedelmesen késelő keresztapa/

„Vendetta!!! Négy hónap múlva végzek Marcius Ceasar-ral! Megmártom benne a konyhán kirügyező fakésemet!” /Júliusi Dusán, a győztesek által átírt történelmi személyiségzavar az Erőben/

„Ilyen verstől még a tavasz is gyorsabban jön.” /M. András, a költő legállandóbb és legrényegretörőbb kommentelője/

„Ne legyen olyan biztos a dolgában, M. úr, én attól jövök el, amitől nekem tetszik! Ilyen verstől egyébként mindenki eljön, méghozzá jó messzire, hogy ne is lássa! Ja, és magát sem akarom többé meglátni, mert kisbetűvel írta a nevemet! Nem volt T a betűtésztájában?!” /a Tavasz/

„Ó, édes istenem, kancsal bokorrímek! Köszönöm, hogy megérhettem, hogy a költészet eljut erre a magaslatra is! És mindezt úgy, hogy nem csak nyomokban tartalmaz világirodalmi naturalizmust, hanem telitalálatban! Churchill csak vért ígért, meg verítéket és könnyeket, ám Frady Endre bevállalta a taknyot is! Sosem hittem volna, hogy mire eltemetnek, beköszönt a XXIII. század világirodalma! Éljen, hogy nem halok hiába!” /özv. Jövőkép Jenőné Hanyatthomloki Heuréka, a Jövőbemutató Ajtót Kitáró Zsigeri Írók Regimentje (JAKZSÍR) című világirodalmi letétemény kisnyugdíjas nagyasszonya/

„Mi ez a bár ne lenne, de mégis van tipikus esete Tóth Marival rettenet?! Ki ez a márciusi ifjúnak maszkírozott októberi ősbölény?! Mi ez a levesből szökött betűtészta szétszórmányt véletlenszerű alakzatba összerántó alhasgörcs?! Értem én, hogy forradalmi szelek bántotta szólásszabadság, meg kontroll nélkül bármi, ami eszünkbe jut, de minek?! Szegény anyám is átélte velem a kötelező olvasmányok kincskereső kisködmöneinek minden borzalmát, de ilyen szellemi tortúra láttán visszakézből kivett volna az iskolából és még a szocialista társbérletünket is elzálogosította volna, hogy rendszerelhajló magántanárokat béreljen mellém, akik zsigerből nyújtottak volna védelmet a lesből támadó fradyendre ármányok ellen! Ne lássam Putyint a dácsájában berendezett elmegyógyintézetében balalajkázni, ha egyszer is meghallgatom ennek a szellemi rühfelhőnek a megzenésített változatát!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nekem harminc a nyugalmi pulzusom és akkor sem emelkedik, amikor Frady Endre verset olvasok és akkor sem, amikor büntetésből kinyújtom a költőt és rátekerem az Egyenlítőre.” /Chuck Norris/

Tavaszi hattyúhaldoklások

Tavaszi szél kócol hangyát,

Kinek testét járja langy át.

Idén szűkösen telt tele,

S gyomra űrrel vala tele.

Ebédre egy sárrög mögött

Talál elhullt bogárdögöt.

Jóízűen harap bele

S hullamérges lesz a bele.

Harang elüti a Delet,

S Dél haldoklik: - Végrendelet

Híján Napom kire hagyom,

Ha majd benő engem a gyom?!

Hát, ily búsan várunk Tavast,

Zé nélkül, mert bár az Avast

Sok vírust irt, mégsem tökély,

S néhai Zé-t vár örök éj…

- Hé, e vers tök hattyúhalál!

Költő kiirtja, kit talál?!

Csapd le fejét bakó, sutty! – int

Az Úr: – Oszt’ majd süsd ki Putyint!

„Hé, te bakó, nincs sütnivalód, hogy engem sütnél ki?! Ennél jobbat nem tudtál kisütni?! Én a sületlenséget preferálom! Jaj, nem akarok sültbolond lenni, inkább csak gyomorforraló scsí leves!” /Putyin elvtárs, minden szovjetek cár atyuskája/

„Eredeti szakmám szak ács,

S bakóvá tett most a baltám,

Viszont nem vagyok jó szakács,

Scsímből senki sosem falt ám!

Levesem fő, forr a dalom,

S ha a well-done elnök is scsí,

Akkor ez már forradalom

Дорогие товарищи!”

/Dunakav Dunakavics Donkanyarov, sztahanovista szak ács és OKJ-s átképzett betanított szakács/

„A scsí (oroszul: щи) egy orosz leves, melynek fő alkotóeleme a savanyú vagy friss káposzta. A scsí az egyik legrégebbi és legkedveltebb étel oroszországban, számos változata létezik, készülhet többféle zöldségből, hússal vagy akár hallal, szalonnával, gombával, és gyakori alkotóeleme a tejföl is, illetve sűrítéshez a liszt. Ahagyomány szerint a jó scsílevest legalább két órán át kell főzni, a fűszereket csak a leves elkészülte előtt 5-10 perccel szabad beletenni; az ínyencek pedig 24 órán át még állni is hagyják az ételt tálalás előtt. Majakovszkij és Csukovszkij is írt verset a népi levesről. Vlagyimir Szorokin drámát írt Scyí címmel. A scsíről dalt írt az 1980-as évek népszerű orosz rockegyüttese, a Szektora Gaza.” /Wikipédia Winnetou, wendégkommentelő/

„Valóságlátás, arányérzék, jó ízlés, józanész és olvasótábor. Ez az öt legfőbb dolog, amit a költő egyetlen versében elveszített. Versszakonként egyet-egyet. Milyen jó, hogy, ha nem is időben, de télvégül abbahagyta! Igaz, nem magától, de azért vannak a jó bakók, hogy a káoszból célzott fejetlenséggel rendet teremtsenek. Jaj nekünk! Ki velünk, ha mi is magunk ellen?!” /Értelem Énokné Érzelem Édua, a Javarészt Ilyen Nagyon Jótlan Agyatlanságokat Negligáló Gőzkieresztés (JINJANG) című egypéldányos irodalmi havilap rezignált recenzora/

„A költő lefejezésével emberjogi hivatalunk teljes mértékben egyetért, hiszen az általa előre megfontolt szándékkal közzétett borzalmas tébolylírák polgári áldozatainak se száma se szeri! Tevékenysége olyan felforgató, mintha egy magáról megfeledkezett király a díszpáholyból vizelne bele a Hattyúk Tavába!” /Skandalum Sömönye, emberi jogi ombudsman és közvágóhídi nyaktiló díler/

„Aki tavasszal nem az újjáéledésről, hanem az elmúlásról ír, annak ragadjon bele a feje a saját kéményébe! Majd mi jó pénzért kivéssük onnan!” /Korom Károly, kéményseprő kisiparos/

„Mi ez a tavaszi halállíra? A tavasz éppen a természet születésének ünnepe. A megújulásról szól, nem a pusztulásról. Jól megírt vers, az tény, hoztad a formádat, amikor a harang elüti a Delet, de mitől vagy ilyen pusztító hangulatban, amikor javul az idő és egyre többet süt a nap?” /M. András, a költő legállandóbb és legtegezőbb kommentelője/

„Hát hogyan is lehetne boldog a költő ügyfelem, drága M. úr, amikor a harang elüti a Delet, amikor újra idebüdösödnek a poloskák, amikor újra előbújnak az NB I-es focisták és amikor az arccal a Szovjetunió felé vezető úton folyton előre megyünk, nem hátra?! Tudja maga, mi az a destruktív futurizmus, M. úr?! Ugye nem?! Sajnos a költő ügyfelem sem és ez is felettébb szomorúvá teszi!” /Dr. Szócső Szecsőné Dumafranczy Dardanella, a költő zugügyvédje, kezelőorvosa, gyógyszerésze és Avon tanácsadónője/

„Biztos, hogy a harang ütötte el a delet ezen a szép tavaszi napon? Mit is ír a Vlagyimír erre az esetre?” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas szemtelentanú/

„Mit is ír a Vlagyimír, Ház út? Rímelve szóviccelgetünk, dokikám, szóviccelgetünk? A harang, hacsak nem DELETE, akkor tuti, hogy nyomja a dilit és üti a delet! A harangot pedig a pépagyú Putyin rakétája üti. Ha a dél is ütné a rakétát, akkor ez egy dél-harang-rakéta játék lenne, de nem. Ruszkik haza, Ház úr, ruszkik haza!” /Vitalij Vasököl Klicsko, profi nehézsúlyú világbajnok ökölvívó és Kijev polgármestere/

„Mi ez a rettenetesnek is csak emberfeletti jóindulattal nevezhető évszakbarbár ízlésficam?! Ki ez a huszadrangú senkinek is csupán valami elementárisan nagy számmal való felszorzás után nevezhető irodalmi szégyenfolt?! Ha egy medvének annyi esze lenne, mint Frady Endrének, akkor méheket enne! Ha szegény anyám élne, akkor megsütné ezt a verslábszagú csülkös szellemi szemérem sertést és odavetné a hangyák elé! Putyinról pedig nem verset kéne írni, hanem bűnlajstrom mellékletű börtönnaplót!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nem kell krokodilkönnyeket ejteni, mert tavaszi halott hattyúkat bárki fel tud támasztani, ha van egy kerítés, aminek nekitámaszthatja és odarögzítheti őket, hogy föl ne boruljanak. Én viszont kerítés nélkül is fel tudom támasztani őket. A titok az, hogy miután felállítottam őket, NEM MERNEK felborulni.” /Chuck Norris/

Tél végi kancsal rímálom

Szürke szutymák szemerkél,

Szívem szinte szomorkál,

Gyakori ez telente…

Örvendeztek talán ti?!

Ridegen ring éger ág,

Fagyra fagy-ik igerag,

Nem kék honunk ege rég,

S be koppányi aga rúg.

Napon sápkór teve szín,

Csisszen-csusszan tova szán,

Hóember orrt varjú mar,

S éhkoppvéget várja már.

Holnap jöjjön tavasz el,

Hol Nap jeget tóvá szül,

Zöldüljön a természet,

S hőtáguljon tér má’ szét!

„Kikérem magamnak, nekem nincs időm berúgni, hiszen épp a testamentumomat írom! Illetve a Fekete István effendi írja, de ez részletkérdés, bár az ördög a részletekben lakik. Egyébként pedig egy aga sose szeszel! Lenyakazni a hitetlen gyaur fattyút!” /a koppányi aga/

„Magam előtt látom, ahogy a Költő agya lefagyott: rímek helyett rémeket lát. Kell még ide a lágyulás - megtetézve egy agylágyulással? Mire gondolt a Költő? Gondolkodott egyáltalán a Költő? Költői kérdés, választ nem kérünk.” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas szarkaszta/

„Igaza van, Ház doktor, a tél végi lefagyástól megkeményedett agyon csak a tavaszi hőre történő agylágyulás segíthet. Felengedett Költő agynak híg a leve, így könnyen észrevehetőek benne a begőzölt gondolatgombócok. Tömör a tumor. Egyetért, kolléga úr?” /Dr. Termométer Tomor, tumortermosztatikai diagnoszta/

„Költő úr, maga keveri a sezlont a fazékkal! Ha a sápkórt a napfény hiánya okozza, akkor hogyan lehetne a Nap sápkóros?! Pont a Napot ne érné a napfény?! Idióta! NEM ENG.!” /Ördögrészletező Ödön, a Tudományos Irodalmi Remekműveket Pátyolgató Állami Központ (TIRPÁK) OKJ-s képzett cenzor helyettese/

„Ne lükéskedjen már pótcenzorka! A Napot magát nem érheti a saját fénye, hiszen azt kifelé sugározza, bele a sötét űrbe. Van ugyan egy-két piszlicsáré égitestecske, mint például a Föld, a Hold és néhány bolygócska, ami visszatükröz valamicskét, de az annyit ér, mint éhenhalottnak a csokimikulás. Amúgy a sápkórt a gyümölcs- és főzelékhiány is okozhatja, azt meg a Nap eleve nem tud enni, mert azon a hőmérsékleten szénné égnek az egészséges hatóanyagok. Szóval a Napnak igenis lehet sápkóros teve színe, hacsak nem jut hozzá a nagymagyar találmányhoz, a C-vitaminhoz!” /Mindentjobbantudó Menyhért, a Nemzeti Okosságot Szerteszóró Alapítvány (NOSZA) fényforrásmunkatársa/

„Izgalmas lesz Jégtörő Mátyás napja... Ha nem talál jeget, csinál. Itt Veszprémben nem talál. Vajon csinál? Vagy csütörtökön ő is csütörtököt mond, és marad a februárhoz képest jó idő?” /M. András, a költő legállandóbb és legveszprémibb kommentelője/

„Ne hamisítsa a történelmet, M. úr! Ha Mátyás jeget tört volna a Dunán, akkor nem lett volna min királlyá koronázni! Vagy elment volna Veszprémbe azt hívén, ha vesz prémet a fejére korona helyett, akkor nem fázik, csak úgy érzi?! Amúgy néhány évvel később hivatalosan is megkoronázták, de akkor sem Veszprémben, hanem Székesfehérvárott, vagyis Veszprém ismét csütörtököt mondott. Most mi lesz?” /Dr. Jéghizlaló Jevgenyij, a Vszibíriócsenyhóladna Ellenére Szöcskeszövet Pufajkákat Rubelért Értékesítő Minisztérium (VESZPRÉM) idegenrendészetileg becsapódó meteor urológusa/

„Ne vegyen a szájára M. úr! A jó idő önmagához képest legyen jó, a rossz pedig önmagához képest legyen rossz, ne hozzám képest! Ön magához képest szétesettnek tűnik, M. úr!” /a február/

„Lord M! Ha megnősül, szívesen eléneklem a feleségének playbackről, hogy ’Ó lady M, táncolj velem!’ Már ha Ön és az időjárás is megengedi a tegeződést.” /Korda György, Balázs Klári díjas slágerénekes/

„Hé, Tél tábornok, mit keres a megállíthatatlan tér-fogatom útjában! Hőőőő, táguljon innen! Gyí!” /Tavasz kapitány/

„Táváris Tél és táváris Tavasz! Nem veszekedni, lenni béke! Én tenni igazság, maguk lenni egyenlő! Én lőni szét magukat tankkal, magukat én tenni egyenlővé a legértékesebbel, a föld anyácskával!” /Vlagyimir Putyin, minden szovjetek cár atyuskája/

„Úgy végződik eme telem,

Tankhadosztályt lefejelem.

Putyin pufi nem mond Thank you!-t,

Ha fejére tucat tank jut.”

/Chuck Norris/

„Mi ez a száz méterről félhomályban, ellenszélben, bekötött szemmel, földrengés és ónos ködszitálás közepette versnek látszó rémrímromhalmaz?! A kancsal rímeket szeretem, ugyanakkor Frady Endrét úgy utálom, mint Dezső a disznóvágást, úgyhogy sajnos még a világ legjobb kancsal rímei is, ha összefradyendréződnek, akkor úgy szétrohadnak, mint magyar labdarúgás az elprivatizált dézsából ömlő közpénzesőben. Kedvenc kancsal rímpárom egyébként – mama kedvenceként felnőtt egykéhez illően – az: anyám enyém! Frady Endre pedig fulladjon meg egy kanál szemerkélő szürke szutymákban, de lehetőleg ne máma, hanem visszamenőleges hatállyal még tegnapelőtt, hogy ezt a mostanit már ne is tudja megírni!” /Puzsér Róbert, kritikus/