Fradi - Monaco 1-1

A kép csak illusztráció (MTI felvétele)

Kilencet üt már az óra,

Ferencváros - Monaco-ra

Figyel Szamos, Dráva, Garam,

S odamászik szembogaram.

Vágyálmunk bár tiritarka,

Ám gyors vendég muksó sarka

Elérvén egy lapos passzt itt,

Dibusz mögé taszajt lasztit.

Új félidő, új a térfél...

Máskor bízó lelkem mér' fél?

Tán, mer' oly lomhák a Zöldék,

Mint egy rézsűn csúszó földék...

Mindent bele! - száll a nóta,

Ám lopkodják el a show-t a

Monaco-i profik ében

Árnyalatú feketében...

Hoppá, Tökmag, Zaki, bomba!!!

Hangulat is fordul nyomba',

S derű robban bánat helyén,

S találok, ím, rímet, hej, én!

Máma jó nekünk az iksz is,

Nem esünk ki, tart a pikszis,

Sőt, az Álommanó jó port

Szórt és nyerve lett a csoport!

„Ó, mit tettem?! Jaj, mekkorát hibáztam! Beletüsszentettem a csíkba, szétszóródott az anyag és a fenti vers alapján már köröz a rendőrség is!” /Álommanó alias Kokó Kokilla, Mákonyfalva polgármesternője/

„Végre elkezdhetjük visszaszerezni az UEFA-tól a minket hosszú évek óta keményen dolgozó kisemberek közpénz milliárdjait! Hiába, na, a foci minden pénzt megér! Köszönjük szépen a fizetésükről direkt a javunkra lemondó pedagógusok kora reggeli szimpátiatüntetését! Hajrá Fradi!” /Kubatov Gábor, a Ferencvárosi Torna Club elnöke/

„STUDY OFF! STADI ON!” /Transzparens a pedagógusok foci melletti szimpátiatüntetéséről/

„Hiába Trianon lábnyoma, hiába Brüsszel áskálódó kéznyoma, hiába Soros acsarkodva csattogó műfogsora és mindhiába a dollárbaloldal belvárosi hónaljszaga, együtt megcsináltuk! A döntetlennel győztünk! A szívében nem kevert fajú, lelkében színmagyar csapat megmutatta a világnak, hogy érdemes volt stadionra költeni! A magyar nemzeti napkorongtól egészséges színű Tökmag gólpasszából a futballmagyar Zakariás akkora bombát zúdított a hanyatló nyugat hálójába, hogy az még a Holdról is látszott! Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!” /Orbán Viktor, miniszterelnök/

„Norvég-magyar dva bratanki,

Góltól számlám nő, a banki!

Nincsen jobb hely a földtekén,

Milliókat keresek én!”

/Kristoffer Zachariassen alias Zaki, futballmagyar norvég gólszerző/

„Tetszik az a dal, amit a szurkolók a meccs végén szoktak nekünk énekelni, csak az a baj, hogy kicsit hamis és olyan búvalbélelt a dallama. Kár, hogy egy szót sem értek belőle! A MINDENT BELE! varázsige jobban inspirál, az olyan afrikai eredetűnek hangzik!” /Nguem Tokmac alias Tökmag, kenyai születésű norvég válogatott futballmagyar labdabűvész/

„Hiába van pénzük jó sok,

Ikszeltek a kaszinósok!

Nem nekik pörgött a rulett,

Jutalmuk a mélabú lett!”

/Zöldfehér Zuárd, rímgyári öntőmunkás és szurkolói nótafa/

„Vajon a most elnyert futballtavasz halálos tavasz is lesz egyben? Fogalmam sincs, de nem is bánom, hogy ezt nekem már nem kell megtudnom! A magyar foci piaci alapon úgyis csak egy hamvadó cigarettavég…” /Karády Katalin (1910-1990), magyar színésznő, sanzonénekes és kalapszalon tulajdonos/

„Bár Barcával s Juventussal

Összeakadhat a bajusz,

Én azt mondom tele szusszal:

Фради лучше! Я не боюсь!*

/ Szatnyiszlav Szalamovics Csercseszov, a Ferencváros orosz vezetőedzője/

„Szatnyiszlav Szalamovics Csercseszovnak, a Ferencváros orosz vezetőedzőjének a mérkőzés után levett vizeletmintájában a szokott tudatmódosító vodkamaradványok mellett brüsszeli szankciók elleni propagandaanyag törmeléket és óriásplakát cafatokat találtunk vesekőpornak álcázva. Ennek ellenére egy legfelsőbb helyről jött telefonhívás nyomán a mérkőzés eredményét nem semmisítjük meg, a levett mintát viszont igen.” /Sumák Simon, a World Anti-Doping Agency (WADA) beépített embere/

„Mi ez az elvtelen éljenzés, ez a nyelvtelen talpnyalás?! Mit vétett a magyar nyelv, hogy Frady Endre a szájára vette?! Miért kell belerondítani az össznépi boldogságba?! A focivallás a nép ópiuma, Frady Endre pedig az irodalom hülyegyereke! Hogy kerül a büdös stoplis csizma a gazdagon terített rulett asztalra?! Hogy lehet tökmagot köpködve dicsőíteni Tökmagot?! Anyám örök életére esküszöm, hogy akkor lássam Frady Endrét, amikor a háta közepében a bonckést! Forza Juve!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A Ferencváros és Monaco közötti ezer kilométeres távot a fény 3 ezred másodperc alatt teszi meg. Ez a világ második legjobb ideje. Az első az enyém, de pontos értéke a létező matematikai fogalmakkal leírhatatlanul elemi kicsi.” /Chuck Norris/

*Fradi a jobb! Én nem félek!

Már-már márciusi kancsal dal

Immár március van már-már,

Rigófüttyre vadász’ Mirr-Murr,

S Desdemona nyakat mór mér.

Kizöldellnek fűk is, fák is,

Konyhán rügyezik a fakés,

S fagyból olvadt orrunk fikás.

Téli test’tek flöttyedt főtt tök,

Ám lefogytok, hogyha futtok,

Mint sok Vas megyei fitt tik.

refr.:

  Aki magyar, tavaszol,

  Lapos tevét teve szül,

  Ez a kis dal tovaszáll.

Mézet termel már a Méh Gyár,

Vígan brekeg békás Megyer,

Tavaszoljon, aki magyar!

refr.:

  Aki magyar, tavaszol,

  Lapos tevét teve szül,

  Ez a kis dal tovaszáll.

Sálá-lálá-lálááááááá…

„A költő remekül vette észre, hogy a világos hámborítású és laza szerkezetű női nyaknak, illetve a sötét bőrburkolatú erőteljes mór kéznek egymástól eltérő a hőtágulási együtthatója, így Desdemona megfojtásának paraméterei nem lehetnek függetlenek az eltérő évszakok eltérő hőmérsékleteitől. A mór szó pedig helyesen van kisbetűvel írva, mert nem a Jókai bableves névadójának keresztnevére, hanem a velencei Otelló származására utal. Miáúúú!” /Mirr-Murr, a macska/

„Hé, a Jókai bablevesnek én vagyok a keresztneve, mégse írnak nagybetűvel! Lehet, hogy a betűtésztában nem volt B? Amúgy az elnevezés a Jó kaja a bableves kifejezésnek a már idős és szenilis író általi kisajátításából ered! Az az aranyember álcában képmutatóskodó kőszívű ember magára irányította a teljes dicsfényt! Pfúj!” /a bableves/

„A költő a tavasz közeledtével nem csak a láncait veszítette el, hanem a józan eszét is, és az emberiség eddig megállapodott irodalmi és költészeti alapelveit elfeledve sugárba hányta ránk az arcából a sületlen gyomorforgatást. Ez a vers kétségtelenül irányt mutat, ám sajnos olyat, amiről nem szeretnénk tudni, hogy hová vezet. Emellett a vers által súlyos időzavar, magyarul anakronizmus is támadt az Erőben, hiszen semmiféle bizonyíték nem támasztja alá, hogy a sosem létező Otelló márciusban fojtotta volna meg a szintén fiktív Desdemonát. NEM ENG.!” /O’cto Berry, a Csak Őszi Színekbe Burkolózó Állami Csodavers Intézet (CSŐSZBÁCSI) betanítatlan nemengedélyezési főelőadója/

„Frady Endre nem csak a tekintetét emelte a távoli jövőbe, hanem költészetének mutatóujját is rászegezte arra az ajtóra, melyen keresztül a földhözragadt háromdimenziós terünket lelki síkba fejtve spirituális megtáltosodás vesz erőt rajtunk és önmagunkból kifordulva kezdjük vágyni a katartikus mindenbírást. Frady Endre horizontján közel jön hozzánk a perspektivikus végtelen és bátran megérinthetjük a ’Ne érintsd!’ vagy a ’Vigyázz, magasfeszültség!’ álcával eltakart megérinthetetlenséget, majd hamuként hullunk az örökkévalóság szelektív gyűjtőjébe. Ha van valami - sőt bármi, vagy még sőtebb akármi - ami nem semmi, akkor ez az a minden, a legsőtebb mindenek legeslegkifejezhetetlenebbje. Olvassuk el végtelenszer és meg fogjuk érteni! Vagy magát a verset, vagy azt, hogy miért nem értjük, miáltal megismerjük önmagunkat és már nem is bánjuk, hogy olyan rövid az élet. Igen, főnővér, Jókai bablevest kérek! Betűtésztával!” /Lyókai Moore, Roger Moore és Jókai Anna méltán eltitkolt márciusi fogantatású szerelemgyereke/

„Bablevest betűtésztával?! Márciusban, amikor még csak épp rügyeznek a betűtészta bokrok?! Idióta! Ez most kivételesen nem a főorvos úrnak lejelentett diagnózisa, hanem indulatból elkövetett sértés! Na, sipirc befele a kényszerzubbonyba!” /Bodybuilder Brünhilda főnővér, a Hidegzuhanyos Elme-Gyógy Intézet Józan Eszet Tesztelő Idegosztálya (HEGYIJETI) elemi ereje/

„Olyan aranyos és mély ez a dalszövegecske, hogy négy húrral is meg tudom zenésíteni. Majd körbeülöm a tábortüzet a személyiségeimmel és kánonban eléneklem.” /Basszusukulele Budspencer, disszociatív személyiségzavaros akusztikus frontember/

„Te énekeld, hogy Sálá-lálá-lálááááááá…, mert a te hangod mélyebb!” /Tenorukulele Terencehill, Basszusukulele Budspencer második számú személyisége/

„Sá-lálá-lálá? Költő Gigásznál a reggeli olvadással együtt megindult az agylágyulás is? Nem baj, a zord sztyeppéken majd helyreáll a rend! Irány Szibéria!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas Tégla/

„Ne aggódjon a költő elvtársért, táváris vrács Dóma, mire az oligarcháink által off-shore-ba szétlopott hadi költségvetés miatt kicsit visszafogottabb csapataink Budapestre érnek, addigra már az elégedetlen elnökünkkel együtt a nyár is tombolni fog, így Szibériában a költő táváris agya nem megfagyni fog, hanem tovább lágyul és könnyebben befogadja az átnevelő táborunk propagandaanyagát! Ahogy Lenin elvtárs mondta, aki élt, él és élni fog: Tanulni, tanulni, tanulni! Gurááááá!!!” /Tarakan Torkonragadovics Turhakán, teljesmellszélességbenkitüntetéskötegethordozó tábornok/

„A verset - ez vers?!?!?!?! - olvasva sztereóban forgok mindkét síromban! Remélem, hogy ezáltal Segesvár és Barguzin között olyan rezonancia jön létre, ami egy soha nem látott földrengést gerjesztve a földdel tesz egyenlővé minden olyan helyet, hol sírjaink domborulnak és unokáinkra pedig ráborul a világszabadság szobra, mert megérdemlik! Abcúg Putyin, abcúg Frady Endre!” /Petőfi Sándor alias Alexander Petrovics, magyar-orosz költő/

„Te jó ég, itt a hónap közepe és még nem készültünk fel Julius Caesar halálának 2066-ik évfordulós rekonstruálására! Elfelejtetted te is, keresztfiam, Brutus?” /Márciusi Dusán, késedelmesen késelő keresztapa/

„Vendetta!!! Négy hónap múlva végzek Marcius Ceasar-ral! Megmártom benne a konyhán kirügyező fakésemet!” /Júliusi Dusán, a győztesek által átírt történelmi személyiségzavar az Erőben/

„Ilyen verstől még a tavasz is gyorsabban jön.” /M. András, a költő legállandóbb és legrényegretörőbb kommentelője/

„Ne legyen olyan biztos a dolgában, M. úr, én attól jövök el, amitől nekem tetszik! Ilyen verstől egyébként mindenki eljön, méghozzá jó messzire, hogy ne is lássa! Ja, és magát sem akarom többé meglátni, mert kisbetűvel írta a nevemet! Nem volt T a betűtésztájában?!” /a Tavasz/

„Ó, édes istenem, kancsal bokorrímek! Köszönöm, hogy megérhettem, hogy a költészet eljut erre a magaslatra is! És mindezt úgy, hogy nem csak nyomokban tartalmaz világirodalmi naturalizmust, hanem telitalálatban! Churchill csak vért ígért, meg verítéket és könnyeket, ám Frady Endre bevállalta a taknyot is! Sosem hittem volna, hogy mire eltemetnek, beköszönt a XXIII. század világirodalma! Éljen, hogy nem halok hiába!” /özv. Jövőkép Jenőné Hanyatthomloki Heuréka, a Jövőbemutató Ajtót Kitáró Zsigeri Írók Regimentje (JAKZSÍR) című világirodalmi letétemény kisnyugdíjas nagyasszonya/

„Mi ez a bár ne lenne, de mégis van tipikus esete Tóth Marival rettenet?! Ki ez a márciusi ifjúnak maszkírozott októberi ősbölény?! Mi ez a levesből szökött betűtészta szétszórmányt véletlenszerű alakzatba összerántó alhasgörcs?! Értem én, hogy forradalmi szelek bántotta szólásszabadság, meg kontroll nélkül bármi, ami eszünkbe jut, de minek?! Szegény anyám is átélte velem a kötelező olvasmányok kincskereső kisködmöneinek minden borzalmát, de ilyen szellemi tortúra láttán visszakézből kivett volna az iskolából és még a szocialista társbérletünket is elzálogosította volna, hogy rendszerelhajló magántanárokat béreljen mellém, akik zsigerből nyújtottak volna védelmet a lesből támadó fradyendre ármányok ellen! Ne lássam Putyint a dácsájában berendezett elmegyógyintézetében balalajkázni, ha egyszer is meghallgatom ennek a szellemi rühfelhőnek a megzenésített változatát!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nekem harminc a nyugalmi pulzusom és akkor sem emelkedik, amikor Frady Endre verset olvasok és akkor sem, amikor büntetésből kinyújtom a költőt és rátekerem az Egyenlítőre.” /Chuck Norris/

Tavaszi hattyúhaldoklások

Tavaszi szél kócol hangyát,

Kinek testét járja langy át.

Idén szűkösen telt tele,

S gyomra űrrel vala tele.

Ebédre egy sárrög mögött

Talál elhullt bogárdögöt.

Jóízűen harap bele

S hullamérges lesz a bele.

Harang elüti a Delet,

S Dél haldoklik: - Végrendelet

Híján Napom kire hagyom,

Ha majd benő engem a gyom?!

Hát, ily búsan várunk Tavast,

Zé nélkül, mert bár az Avast

Sok vírust irt, mégsem tökély,

S néhai Zé-t vár örök éj…

- Hé, e vers tök hattyúhalál!

Költő kiirtja, kit talál?!

Csapd le fejét bakó, sutty! – int

Az Úr: – Oszt’ majd süsd ki Putyint!

„Hé, te bakó, nincs sütnivalód, hogy engem sütnél ki?! Ennél jobbat nem tudtál kisütni?! Én a sületlenséget preferálom! Jaj, nem akarok sültbolond lenni, inkább csak gyomorforraló scsí leves!” /Putyin elvtárs, minden szovjetek cár atyuskája/

„Eredeti szakmám szak ács,

S bakóvá tett most a baltám,

Viszont nem vagyok jó szakács,

Scsímből senki sosem falt ám!

Levesem fő, forr a dalom,

S ha a well-done elnök is scsí,

Akkor ez már forradalom

Дорогие товарищи!”

/Dunakav Dunakavics Donkanyarov, sztahanovista szak ács és OKJ-s átképzett betanított szakács/

„A scsí (oroszul: щи) egy orosz leves, melynek fő alkotóeleme a savanyú vagy friss káposzta. A scsí az egyik legrégebbi és legkedveltebb étel oroszországban, számos változata létezik, készülhet többféle zöldségből, hússal vagy akár hallal, szalonnával, gombával, és gyakori alkotóeleme a tejföl is, illetve sűrítéshez a liszt. Ahagyomány szerint a jó scsílevest legalább két órán át kell főzni, a fűszereket csak a leves elkészülte előtt 5-10 perccel szabad beletenni; az ínyencek pedig 24 órán át még állni is hagyják az ételt tálalás előtt. Majakovszkij és Csukovszkij is írt verset a népi levesről. Vlagyimir Szorokin drámát írt Scyí címmel. A scsíről dalt írt az 1980-as évek népszerű orosz rockegyüttese, a Szektora Gaza.” /Wikipédia Winnetou, wendégkommentelő/

„Valóságlátás, arányérzék, jó ízlés, józanész és olvasótábor. Ez az öt legfőbb dolog, amit a költő egyetlen versében elveszített. Versszakonként egyet-egyet. Milyen jó, hogy, ha nem is időben, de télvégül abbahagyta! Igaz, nem magától, de azért vannak a jó bakók, hogy a káoszból célzott fejetlenséggel rendet teremtsenek. Jaj nekünk! Ki velünk, ha mi is magunk ellen?!” /Értelem Énokné Érzelem Édua, a Javarészt Ilyen Nagyon Jótlan Agyatlanságokat Negligáló Gőzkieresztés (JINJANG) című egypéldányos irodalmi havilap rezignált recenzora/

„A költő lefejezésével emberjogi hivatalunk teljes mértékben egyetért, hiszen az általa előre megfontolt szándékkal közzétett borzalmas tébolylírák polgári áldozatainak se száma se szeri! Tevékenysége olyan felforgató, mintha egy magáról megfeledkezett király a díszpáholyból vizelne bele a Hattyúk Tavába!” /Skandalum Sömönye, emberi jogi ombudsman és közvágóhídi nyaktiló díler/

„Aki tavasszal nem az újjáéledésről, hanem az elmúlásról ír, annak ragadjon bele a feje a saját kéményébe! Majd mi jó pénzért kivéssük onnan!” /Korom Károly, kéményseprő kisiparos/

„Mi ez a tavaszi halállíra? A tavasz éppen a természet születésének ünnepe. A megújulásról szól, nem a pusztulásról. Jól megírt vers, az tény, hoztad a formádat, amikor a harang elüti a Delet, de mitől vagy ilyen pusztító hangulatban, amikor javul az idő és egyre többet süt a nap?” /M. András, a költő legállandóbb és legtegezőbb kommentelője/

„Hát hogyan is lehetne boldog a költő ügyfelem, drága M. úr, amikor a harang elüti a Delet, amikor újra idebüdösödnek a poloskák, amikor újra előbújnak az NB I-es focisták és amikor az arccal a Szovjetunió felé vezető úton folyton előre megyünk, nem hátra?! Tudja maga, mi az a destruktív futurizmus, M. úr?! Ugye nem?! Sajnos a költő ügyfelem sem és ez is felettébb szomorúvá teszi!” /Dr. Szócső Szecsőné Dumafranczy Dardanella, a költő zugügyvédje, kezelőorvosa, gyógyszerésze és Avon tanácsadónője/

„Biztos, hogy a harang ütötte el a delet ezen a szép tavaszi napon? Mit is ír a Vlagyimír erre az esetre?” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas szemtelentanú/

„Mit is ír a Vlagyimír, Ház út? Rímelve szóviccelgetünk, dokikám, szóviccelgetünk? A harang, hacsak nem DELETE, akkor tuti, hogy nyomja a dilit és üti a delet! A harangot pedig a pépagyú Putyin rakétája üti. Ha a dél is ütné a rakétát, akkor ez egy dél-harang-rakéta játék lenne, de nem. Ruszkik haza, Ház úr, ruszkik haza!” /Vitalij Vasököl Klicsko, profi nehézsúlyú világbajnok ökölvívó és Kijev polgármestere/

„Mi ez a rettenetesnek is csak emberfeletti jóindulattal nevezhető évszakbarbár ízlésficam?! Ki ez a huszadrangú senkinek is csupán valami elementárisan nagy számmal való felszorzás után nevezhető irodalmi szégyenfolt?! Ha egy medvének annyi esze lenne, mint Frady Endrének, akkor méheket enne! Ha szegény anyám élne, akkor megsütné ezt a verslábszagú csülkös szellemi szemérem sertést és odavetné a hangyák elé! Putyinról pedig nem verset kéne írni, hanem bűnlajstrom mellékletű börtönnaplót!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nem kell krokodilkönnyeket ejteni, mert tavaszi halott hattyúkat bárki fel tud támasztani, ha van egy kerítés, aminek nekitámaszthatja és odarögzítheti őket, hogy föl ne boruljanak. Én viszont kerítés nélkül is fel tudom támasztani őket. A titok az, hogy miután felállítottam őket, NEM MERNEK felborulni.” /Chuck Norris/

Tél végi kancsal rímálom

Szürke szutymák szemerkél,

Szívem szinte szomorkál,

Gyakori ez telente…

Örvendeztek talán ti?!

Ridegen ring éger ág,

Fagyra fagy-ik igerag,

Nem kék honunk ege rég,

S be koppányi aga rúg.

Napon sápkór teve szín,

Csisszen-csusszan tova szán,

Hóember orrt varjú mar,

S éhkoppvéget várja már.

Holnap jöjjön tavasz el,

Hol Nap jeget tóvá szül,

Zöldüljön a természet,

S hőtáguljon tér má’ szét!

„Kikérem magamnak, nekem nincs időm berúgni, hiszen épp a testamentumomat írom! Illetve a Fekete István effendi írja, de ez részletkérdés, bár az ördög a részletekben lakik. Egyébként pedig egy aga sose szeszel! Lenyakazni a hitetlen gyaur fattyút!” /a koppányi aga/

„Magam előtt látom, ahogy a Költő agya lefagyott: rímek helyett rémeket lát. Kell még ide a lágyulás - megtetézve egy agylágyulással? Mire gondolt a Költő? Gondolkodott egyáltalán a Költő? Költői kérdés, választ nem kérünk.” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas szarkaszta/

„Igaza van, Ház doktor, a tél végi lefagyástól megkeményedett agyon csak a tavaszi hőre történő agylágyulás segíthet. Felengedett Költő agynak híg a leve, így könnyen észrevehetőek benne a begőzölt gondolatgombócok. Tömör a tumor. Egyetért, kolléga úr?” /Dr. Termométer Tomor, tumortermosztatikai diagnoszta/

„Költő úr, maga keveri a sezlont a fazékkal! Ha a sápkórt a napfény hiánya okozza, akkor hogyan lehetne a Nap sápkóros?! Pont a Napot ne érné a napfény?! Idióta! NEM ENG.!” /Ördögrészletező Ödön, a Tudományos Irodalmi Remekműveket Pátyolgató Állami Központ (TIRPÁK) OKJ-s képzett cenzor helyettese/

„Ne lükéskedjen már pótcenzorka! A Napot magát nem érheti a saját fénye, hiszen azt kifelé sugározza, bele a sötét űrbe. Van ugyan egy-két piszlicsáré égitestecske, mint például a Föld, a Hold és néhány bolygócska, ami visszatükröz valamicskét, de az annyit ér, mint éhenhalottnak a csokimikulás. Amúgy a sápkórt a gyümölcs- és főzelékhiány is okozhatja, azt meg a Nap eleve nem tud enni, mert azon a hőmérsékleten szénné égnek az egészséges hatóanyagok. Szóval a Napnak igenis lehet sápkóros teve színe, hacsak nem jut hozzá a nagymagyar találmányhoz, a C-vitaminhoz!” /Mindentjobbantudó Menyhért, a Nemzeti Okosságot Szerteszóró Alapítvány (NOSZA) fényforrásmunkatársa/

„Izgalmas lesz Jégtörő Mátyás napja... Ha nem talál jeget, csinál. Itt Veszprémben nem talál. Vajon csinál? Vagy csütörtökön ő is csütörtököt mond, és marad a februárhoz képest jó idő?” /M. András, a költő legállandóbb és legveszprémibb kommentelője/

„Ne hamisítsa a történelmet, M. úr! Ha Mátyás jeget tört volna a Dunán, akkor nem lett volna min királlyá koronázni! Vagy elment volna Veszprémbe azt hívén, ha vesz prémet a fejére korona helyett, akkor nem fázik, csak úgy érzi?! Amúgy néhány évvel később hivatalosan is megkoronázták, de akkor sem Veszprémben, hanem Székesfehérvárott, vagyis Veszprém ismét csütörtököt mondott. Most mi lesz?” /Dr. Jéghizlaló Jevgenyij, a Vszibíriócsenyhóladna Ellenére Szöcskeszövet Pufajkákat Rubelért Értékesítő Minisztérium (VESZPRÉM) idegenrendészetileg becsapódó meteor urológusa/

„Ne vegyen a szájára M. úr! A jó idő önmagához képest legyen jó, a rossz pedig önmagához képest legyen rossz, ne hozzám képest! Ön magához képest szétesettnek tűnik, M. úr!” /a február/

„Lord M! Ha megnősül, szívesen eléneklem a feleségének playbackről, hogy ’Ó lady M, táncolj velem!’ Már ha Ön és az időjárás is megengedi a tegeződést.” /Korda György, Balázs Klári díjas slágerénekes/

„Hé, Tél tábornok, mit keres a megállíthatatlan tér-fogatom útjában! Hőőőő, táguljon innen! Gyí!” /Tavasz kapitány/

„Táváris Tél és táváris Tavasz! Nem veszekedni, lenni béke! Én tenni igazság, maguk lenni egyenlő! Én lőni szét magukat tankkal, magukat én tenni egyenlővé a legértékesebbel, a föld anyácskával!” /Vlagyimir Putyin, minden szovjetek cár atyuskája/

„Úgy végződik eme telem,

Tankhadosztályt lefejelem.

Putyin pufi nem mond Thank you!-t,

Ha fejére tucat tank jut.”

/Chuck Norris/

„Mi ez a száz méterről félhomályban, ellenszélben, bekötött szemmel, földrengés és ónos ködszitálás közepette versnek látszó rémrímromhalmaz?! A kancsal rímeket szeretem, ugyanakkor Frady Endrét úgy utálom, mint Dezső a disznóvágást, úgyhogy sajnos még a világ legjobb kancsal rímei is, ha összefradyendréződnek, akkor úgy szétrohadnak, mint magyar labdarúgás az elprivatizált dézsából ömlő közpénzesőben. Kedvenc kancsal rímpárom egyébként – mama kedvenceként felnőtt egykéhez illően – az: anyám enyém! Frady Endre pedig fulladjon meg egy kanál szemerkélő szürke szutymákban, de lehetőleg ne máma, hanem visszamenőleges hatállyal még tegnapelőtt, hogy ezt a mostanit már ne is tudja megírni!” /Puzsér Róbert, kritikus/

Tavaszjöttke

Rügyezik a miabánat,

Csicsereg már fenn a fán a t-

-engelice minden fia;

Sok madár, kész zajmaffia!

Hójelmezét zöldre kicser-

-éli most a kerti csicser-

-iborsó s egy giga lepkény-

-i folton a csigarepkény.

Illan mackó téli álma,

Barlang előtt bután áll ma.

Tavaszi széltől e medve

Izzad; árad pórusnedve.

Érkezik az első fecske;

Nyárhoz egy még kevésecske,

Ám ha slepp is jön a tanyár-

-a, akkor beköszönt a nyár.

Tavasz apró, nem egy USA,

S kisebbségi komplexusa

Lett, mi présben tél s nyár között

Eklatánsan kiütközött.

„Nem csodálkozom szegény tavaszon! Télen az emberek telelnek, síelnek, szánkóznak, hóembert építenek; nyáron nyaralnak, fürdenek, napoznak, vízisíelnek… De tavasszal nem tavaszolnak és ősszel sem őszölnek! Maximum őszülnek, de az évszakfüggetlen! Mi csak mellékévszakok vagyunk a főévszakok közé bepréselve, helykitöltésnek jobb híján! Csoda-e, ha pszichológiai zavaraink lesznek attól, hogy minket senki sem szeret?! Engem ráadásul még az iskolakezdés miatt is utálnak a gyerekek! Brühühü!” /az ősz/

„Medvének süt Nap rá hasár-

-a, amitől mélyül a sár!

Minden olvad, szutykos, ragad…

Tavasz, lőjed főbe magad!”

/Február Fridolin főhadnagy, Tél tábornok kárörvendő klapancia készítője/

„A vers megszakadó sorai, következő sorban folytatódó szavai tökéletesen szemléltetik a tegnapelőtti (2022.02.02 szerdai) veszprémi időjárást. A napsütést néha eső, néha hódara, a hódarát eső, a délutáni esőt szivárvány, azt pedig szél szakította meg. Szegény medvék nem tudták, kibújjanak, vagy bebújjanak, csak bambán álltak a küszöbön. ahogy a küszöbön áll a jó idő is, egy enyhe február képében, ám a március még bekeményíthet...” /M. András, a költő legállandóbb és legmeteorológusabb olvasója/

„Hűs szél fújja Veszprémet?

Okos, aki vesz prémet!”

/Irha Igor, OKJ-s képzett szűcs és cobolyprém díler/

„Barlangja bár kőszoba,

Időjárást kiszabó

Hely a medve küszöbe.”

/Kőpapírolló Kösztöny, az M. András által magát megszólítva érző szerencsejáték-függő kancsal-rímtechnológus/

„Annak a hatalmas szivárványnak az Uráltól a Lajtáig ért az íve! Ahogy a magát nagy magyarnak tartó barguzini orosz költő, Alekszander Petrovics megfogalmazta méltatlanul elfeledett kétsorosában:

          Nem volt immár sivár Ványa

          Léte, mert volt szivárványa.

Éljen a vodkanaranccsal megöntözött szovjet-magyar örök versbarátság!”

/Vlagyimir Putyin, a magyar nép megbonthatatlan nagy testvére/

„Bormann nem is sejtette, hogy a tengelice nem keverendő össze a tengeralattjárókat is kikémlelő berlini orosz ügynökkel, mert az előbbi fedőneve stiglic, az utóbbié Stirlitz. Bár mindkettőjük tavaszának volt legalább tizenhét pillanata, előbbi se megszemélyesítővel, se magyar hanggal nem rendelkezett, míg utóbbinak kijutott mindkettő: Vjacseszlav Tyihonov és Bitskey Tibor. Ugye milyen igazságtalan az élet, miközben az idő soha-soha meg nem áll és az órák róják szüntelen az útjukat? – gondolta Stirlitz.” /Both Béla, a narrátor magyar hangja/

„Igaza van költő úr, egy fecske nem csinál le minden nyaralót, még nagyon erős hasmenés esetén sem!” /özv. Guanó Gézáné Trágyahordó Trauma, a vízparti nyugdíjas madárszéklet takarítónő/

„’Rügyezik a miabánat?’ Borzas RAPkény-szerben sem tudott ilyet Geszti Péter összecsapni – max. csak a két kezét, majd széttárni: költői a kérdés?” /Dr. Ház - Juniorkonyha-díjas iBorsó/

„Tudja Lujza, Gizi, Eszti,

Ily rímekben király Geszti,

Rímpárokat meghegeszti!

Oda se néz, pörög agya,

S Fradyt veri irigy ragya,

Mert ugyebár űbergyagya!”

/nemecsek erna, a Pál Utcai Lányok Intézete (PULI) és a Gesztit Imádó Tarkatekintetű Tinédzserek Elmefickándozásban Gyönyörködő Lelkileg Elemelkedett Társasága (GITTEGYLET) einstandolt szemceruzáinak hiányfelelőse/

„Nagyon szeretem a Tavaszt, de lehet, hogy egy kicsit elfogult vagyok!” /Príma Vera, reneszánsz ember és aloévera díler/

„Frady Endre, az enjambement koronázatlan királya ismét odatette magát, ahol előzőleg valaki más volt, de elmenekült a költő bukolikus költészetének hagymás tokaszalonnás tavaszi tekercs szagélménye elől. Igazi juhhónaljzsírillatú pásztoridill!” /Nyájas Nyihámor, az Enjambement Gyártó Költészeti Egyesület (EGYKE) félikertornya/

„Mi ez a bárgyún gügyögő izzadt medveverítékpatak csobogást imitáló szellemi szennylézuhatag?! Csigarepkény, ó anyám, csigarepkény?! Miért véget nem érő lény ez a véglény?! Örökkévalóságnak tűnik minden egyes sora, mire a szegény kétkezi megélhetési kritikus elvergődik a tökéletesen értelmetlen betűsor egyik végétől a másikig! Eklatánsan ki vagyok ütközve!!!” /Puzsér Róbert, kétkezi megélhetési kritikus/

„Itt Texasban tavasszal sok a tornádó, azaz a pusztító erejű viharos forgószél. Ezt a meteorológusok az éghajlati zónák keveredésével magyarázzák, én viszont a pörgőrúgás edzésem előtt megevett chilis babbal.” /Chuck Norris/

Szelek, havak

Hideg szelek s havak vannak!

Cudarosan jó hír annak

Eme örömtorta szelet,

Aki szeret havat s szelet.

Hogyha szélhósak a telek,

Fehér minden akol s telek.

Hóbirka az égig bég, sőt

Zeng ’Ez a harc lesz a végső!’-t.

Ám hiába bégi: Bee-bee!,

Mert a tavasz köszönt be-be,

S múlnak hideg szelek s havak,

S csak úgy nem látja ezt, ha vak.

Ajánlás:

Herceg, te dicső hun Keve!

Serceg forró Napnak heve,

Vak hónyájnak híg a leve,

Belelép egy migráns teve,

Kinek dromedár a neve.

„Keve mondabeli alak, hun vezér a III. században. Létezésére nincs bizonyíték. A monda szerint leányát Attila hun király vette feleségül, ő maga pedig a szász Veronai Detre elleni harcban esett el, amikor átkelt a Dunán.” /wikipédia/

„Neve mávár! Szevelevek évés havalavak?! Teveve neveve meveg nevem drovomevedávár! Leve vevele!” /Keveve, divicsövő huvun heverceveg, avakivinevek avaz avajávánlávás szóvól/

„Mit makogsz itt, te szerencsétlen?! Nem olvastad a wikipédián, hogy te nem is léteztél, hiszen nincs rád bizonyíték? Mondjuk, akkor nem is csoda, hogy nem olvastad, mert aki nincs, az nem tud olvasni arról, hogy sose volt. Na de, ha mégis olvastad, akkor az meg pont az bizonyítja, hogy mégiscsak voltál, nem? Vagy még most is vagy annak ellenére, hogy egyáltalán nem is vagy?! Hmm… migráns teve legyek, ha értem! Olvasni viszont alanyi jogon nem tudok! Bee-bee!” /a vak hóbirka/

„Migráns teve, mi, költő úr?! Magyarországon nincs migráns teve! Hogy kerülne az ide?! Hogyan és miért ugrana át egy teve egy három méter magas drótkerítést?! Vagy talán a gólya hozza, mint szemérmes családokban a kisbabát?! Vagy a szél által a kerítésre ráfújt hódombon másztak át azok a böhöm dromedárok, he?! Na, most leül a hűvösre és átírja a verset! Nem kell sietnie, életfogytiglan ráér!” /Csávás Kálmán erőkarnagy, a Sittre Ültetett Géniuszok Életfogytiglan Rendészete (SÜGÉR) ököljogi ombudsmanja/

„Migráns tevejogi ombudswomanként úgy érzem, meg kell, hogy szólaljak, csak jelenleg nincs mit mondanom, úgyhogy inkább csöndben maradok, amíg fentről meg nem mondják, hogy mi legyen az önálló véleményem.” /Dr. Omedár Ottokárné Tétova Túrórudilla, OKJ-s képzett zugügyvéd és migráns tevejogi ombudswoman/

„Ki nem állhatom a migráncsokat! Vegyenek példát rólunk és maradjanak ott, ahová valók! Annak idején mi is elhagyhattuk volna Levédiát és Baskíriát, hogy elmenjünk és erőszakkal elfoglaljuk a tejjel-mézzel folyó Kárpát-medencét, oszt' mégis maradtunk a fenekünkön! Ja, nem...” /Hunormagor Huba, ősmagyar árvalányhaj díler/

„Szélhó?! Hóbirka?! Hónyáj?! Honnan szalajtották magához ezeket a torzonborz szótorzókat, költő úr?! Melyik iskolák nyelvtan és irodalom óráiról hiányzott maga rendszeresen?! Most támogassam, tűrjem, vagy tiltsam?! Na, amíg megiszok egy forralt bort ebben a szeles-havas hidegben és eldöntöm, addig is NEM ENG.!” /Szivornya Szilárd, a Poézist Univerzálisan Kezelő Intézmény (PUKI) nyelvvizsga híján bölcsész diploma nélkül maradt főcenzora/

„Költő elvtárs, maga szerint hóbirkák éneklik az Internacionálét?! Maga birkanyájnak tartja a proletariátust, a munkásosztály kőkemény vasöklét pedig hőre olvadó hókupacnak?! Hát milyen munkás-paraszt maga?! Értelmiségi lumpenproletár, aki ideológiailag elhajló?! Hát vágtában tiporja el, haj, ló, csuhajja!” /Gyalu Gyula, élmunkáskáder és munkadalnok/

„Tavasszal hóbirka-ól vad,

Ahogy sok hóbirka olvad!”

/Hópásztor Hugóné Hanyatthomloki Halleluja, hószobrász és havasi gyopár díler/

„Ezentúl te írod majd a Vmeteo előrejelzését?” /M. András, a költő legállandóbb és legtegezőbb olvasója/

„Hát, ha jól megfizetik... Most miattad rákerestem a gugliban arra, mi az a Vmeteo, úgyhogy már tudom. Amúgy sok munkájuk lehet, mert Veszprém megyében mindig gyakori az időjárás.” /F. Endre, a költő saját magája/

„Ki ez a fény részleges visszaverésén kívül semmihez sem értő mentális hóbirka?! Mi ez az időjárás jelentésbe bújtatott álbukolikus műbégetés?! Anyám örök életére esküszöm, olyannyira bűn rossz ez a vers, hogy csak alig pár száz ennél rosszabbat olvastam eddigi életemben, de az is mind Frady Endre volt! Hogy tud egyetlen ember egyszerre minden irodalmi műfajban a legeslegrettenetesebb lenni?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Mivel Texasban a legforróbb nyárban is megőrzöm a hidegvéremet, száz mérföldes környezetemben nem olvadnak meg a hóbirkanyájak, a migráns tevecsordák pedig illedelmesen megvárják a határon, hogy beengedem-e őket. Én, a rend vagyok a lelke mindennek.” /Chuck Norris/

Téli tavasz

Decemberben nyílik ki cser,
Tombol rajta madárcsicser,
S nyulak foga zöld fűt metél?!
Globálisan langyul e tél!

Meleg szellő ingat fűt-fát,
Bő napsugár hője fát fűt,
Ég az erdő, ég a mező,
S izzad a tűzoltók zöme.

Időjárás mjért nem téli,
Ajgner Szilárdot sem féli?!
Hol van a hó, hol van a jég,
Bősz UV-tól fejen haj ég?!

Követeljünk brutál telet,
Tüntessünk a kemény fagyér’,
S pattanjon meg null fok felett
Tavasztündérben az agyér!

(hótánc!)

„A költő a rímképlet önfeledten őrjöngő váltogatásával az időjárás globális zavartságának követhetetlenségét kívánja szimbolizálni. Az értelem és a zárt logikai lánc látszólagos távolmaradása szabadon engedi a bizonytalan egyéb költők és epigonjaik által értelmezési gúzsba kötött olvasók fantáziáját és befogadási önfeledtségét. Ahány olvasó, annyi jelentés. Ahány alázatos műértő, annyi rácsodálkozás. Ahány gyász, annyi csontváz. Nyugodjunk békében!” /Eklektika Elemérné Szemantika Szidónia, a Lejtmeneti Lóhalál c. irodalmi folyóirat főszerkesztője/

„A nemzetközi időjárási helyzet fokozódik! Az éghajlat nem habos torta!” /Virág elvtárs/

„Értem én, bár nem szeretem, hogy tavaszi szél vizet áraszt, Virág elvtársam, Virág elvtársam, de miért decemberben?! Tél tábornok már merényletet sem akar elkövetni ellenem?!” /Bástya elvtárs/

„Kegyvesztett lettem Bástya elvtárs és visszamenőleges hatállyal lefokoztak! Állítólag volt a bűnöm, hogy nem utaltam elég társasági adót a stadionok gyepfűtésére…” /Tél közlegény/

„A december legyen december, elvtársak! De egy kis budapesti tavasz miatt globális klímakatasztrófát kiáltani?! Hűvösre szeretne kerülni a Művészúr?! Nem az idő túl meleg, a lakcím nem elég kontinentális! Egy kis munka a vendégszerető Norilszk nikkel-palládiumbányáiban sok tüntetően klímatudatos ifjú hevült kedélyét hűtötte már tartósan a kritikus hőmérséklet alá. Pányimájetye?” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Táváris F. Pjotr humánovics! Mi százhetvenötezer lakosként egy emberként büszkék vagyunk arra, hogy az embert próbáló hideg időjárás, a napfény téli konstans hiánya, az igen magas légszennyezettség, az irreálisan magas árak és az általános elszigeteltség miatt Norilszkot számos felmérésben választották a földkerekség legélhetetlenebb városának. Győztünk!” /Jevgenyij Tarakanovics Gyedmaróz, többszörös Gulág-díjas norilszki lokálpatrióta/

„Hű, de jó lenne a budapesti izzadás helyett Norilszkban fagyoskodni kicsinyég! Ott még a dilettáns Tavasztündér rút taknya is szépen csillogó jégcsap lenne!” /F. Endre, verejtékező költőgigász/

„Ide figyeljen, maga esztétikai mélypont, ha még egyszer zaklatni meri Tavasztündér elvtársnőt, akkor megszüntetjük az állami támogatását, oszt’ próbáljon megélni a piacon! Jót is fog magának tenni a kora hajnali almásláda pakolás!” /Rímirtó Rezső, az Állami Verstani Hivatal (ÁVH) függetlenített párttitkára/

„Nem érdemlem meg a személyemet ért kritikákat! Miután az egyszereplős meghívásos közbeszerzésen a Mészáros&Mészáros&Fia&Lánya&Sógora&Komája Kft nyerte a téli időjárás szabályozását, engem bíztak meg a futballpályákat játszhatatlanná tévő zord tél enyhítésével. Feladatomat jól végeztem és úgy gondolom, bőven megérdemeltem a világrekord összegű sikerdíjamat!” /Tavasztündér/

„Költő lakótárs, maga itt annyi hetet-havat hord össze, hogy abból két tél is kitelne! Én meg sózhatnék meg lapátolhatnék inamszakadtáig és kiköphetném a pejslimet! Idióta! Ne csodálkozzon, ha névtelenül följelentem!” /özv. Lapát Lajosné, tömbházmester/

„Mi ez az ásatag rakoncátlankodás, ez a lárvalétű szégyentelenkedés?! Anyám egy ’Mjért Ajgner?!’ sikoltással kivetette magát a konyhaablakon, de nyolcvan centi zuhanás után szerencsére előbb ért földet ill. sarat, mielőtt elkezdhettem volna kimondani, hogy ’szótagszám’! Frady Endrének pedig legyen ez a legesleghidegebb tele és fagyjon bele a sós hóval tele bele!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Az én nevemet – ráadásul szándékosan helytelenül – a szádra ne vedd kutyaütő költőcske, mert olyan talajmenti fagyot jósolok alád, hogy arról koldulva odafagy a petyhüdt üleped! Márpedig az én jóslataim 50%-os pontossággal mindig bejönnek: vagy igen, vagy nem!” /néhai Aigner Szilárd (1946-2016), meteorológus/

„Mivel itt Texasban a kérésem az időjárás számára parancs, így mindig annyi fok van, amennyit mondok. Ráadásul, ha úgy tartja kedvem, akkor egyszerre tud húsz fok lenni Celziusban, Kelvinben és Fahrenheitben is. ” /Chuck Norris/

Béla varja

Addig fehér Béla varja,
Amíg a hó betakarja.
Az jelzi majd tavasz jöttét,
Ha a színe újra söttét.

Béla varja gyakran setét,
Mint egy koszos lúdtalpbetét.
Ám, ha csupasz, rózsaszín ő,
Míg a tolla újra kínő.

Ha tápra lel Béla varja,
Nincsen, aki elzavarja,
Mert ő senkitől se retteg,
Kivéve, ha nagyon betteg.

Béla varján nincsen csizma,
Mert erős a csüdi izma,
Ám, ha netán mégsem izmos,
Kihal, mint a kommunizmos.

Kár!

„Kár, költő úr, hogy ennyire agyatlan! Ha lett volna, lenne és/vagy fogna lenni varjam, akkor a leghatározottabban tiltakoztam volna, tiltakoznék és/vagy fognék tiltakozni, hogy ilyen becsületsértő debilségeket írkál!” /Béla, akinek nem volt, nincs és nem lesz varja/

„Fogna lenni?! Fognék tiltakozni?! Béla!!! Ülj le, egyes! Alá!!!” /Piri néni, Béla egykori magyartanára/

„Kár, hogy nem voltam, nem vagyok és nem leszek! Így nem járhat át a kár öröm!” /Béla nem létezett, nem létező és/vagy nem létezni fogó varja/

„Car?! You need car? Rent a car! Cheap car! How are you cheap car?” /Rezső, Béla manchesteri migráns autódílere/

„How are you cheap car?!?!?! Jaj, te és a Béla haverod!!! Háromszor aláhúzott egyes alá!!!” /Piri néni, Rezső és Béla egykori angoltanára/

„Hóvarjú,
How are you?”
/Télapó Tádé, middlesbrough-i migráns költő és betanított áruházi idénymikulás/

„Ha varjú csíp, kár éri a szememet! Kár! Jaj!” /a kereszten állítólag varjú kicsípte szemű bal lator/

„Hogyha tényleg bűnbánó a kereszten a lator,
Akkor nem kell neki cédulát vennie, Luther?”
/Varjú atya, Béla eretnek gyóntatópapja/

„A zárlatból ítélve kétségkívül (Ady Endre barátja) Kun Béla varjáról lehet szó, aki civilben Vörös Rébék. Fehér varja mindenkinek lehet, aki mindig elvakarja, mint Karóvaljött Attila. Vérszagra gyűl a forradalmár.” /F. Péter, a költő Bélát csak hírből ismerő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Hé, költő csávó, hiába erős a külső csüdöm, mer’ edzem ám, de ha télen nincs rajtam csizma, kockára fagy a virgácsom, he! Még szerencse, hogy havi öt millából futja jeticsizmára! Zsír!” /Varjú II Vendel, a Varjúdombi SE védekező középpályása/

„A versszakok végi meggyötört rímek okozta katarzissal a költő azt sugallja, hogy a magasabb rendű örömökért be kell vállalni az alacsonyabb rendű szenvedést, azaz éptelen testben nem néptelen a lélek, sőt! Aki rágni képtelen, az nem maradhat péptelen, így a költő kis adagokban intravénásan adagolja szellemi tápot, spirituális beöntésként mintegy. A károgó varjú a magyar közoktatás énekesmadár képzésnek meredek metaforája. Béla pedig annak a szimbóluma, hogy nem attól válik valaki igazi Bélává, hogy Bélának keresztelték, hanem aki Béla akar lenni, annak a szívében kell Bélává válnia, még ha egyébként Lajos is lenne!” /Linóleum Lajos, testéptelenítő és betanított magyar-testnevelés szakos tanár/

„Kár, hogy nem vagyok varjú, mert akkor most rárepülnék Frady Endrére, és bár nagyon nem csípem, most nagyon csípném. Főleg a két szemét, hogy ne csak belsőleg legyen szemtelen, hanem külsőleg is! Anyám szerint a gyenge szóvicceim azt mutatják, hogy olyan elszánt dühvel harcolok Frady Endre ellen, hogy lassan már magam is Frady Endrévé válok! Jaj, ne! Jézus, segíts! Ígérem, jó leszek és ezentúl majdnem mindig megeszem a paradicsomleveset!” /Puzsér Róbert, Béla kedvenc kritikusa/

„Róbert fiam, bizony mondom néked, ma veled eszem a paradicsomlevesből!” /Názáreti Jézus, Béla és Róbert megváltója/

„Íme, a teológiai válasz arra kérdésre, hogy a paradicsom zöldség-e vagy gyümölcs! Jézus szavaiból nyilvánvaló, hogy gyümölcs, hiszen Ő megemlítette és Ő sosem beszél zöldségeket.” /Vega Tarjánné Fauna Flóra, kertészeti teológus/

„Itt nálunk Texasban minden varjú olyan színű, amilyennek én mondom. A fény ugyanis tudja, hogy vagy olyan hullámhosszal verődik vissza, amilyet én akarok, vagy én verem olyanná.” /Chuck Norris/

„Norris apó ismét fényezi magát, úgyhogy már megint egy lószérumnyi nyugiszurit kell beadatnom neki. Kár!” /Brünhilda főnővér, a Megbuggyant Akcióhősöket Mindhalálig Unatkoztató Szeretetotthon (MAMUSZ) készletgazdálkodási csoportvezetője/

Tavaszragály

Tavasz jő, akár a pestis,
S rögvest Buda is meg Pest is
Izzadni fog, mint egy szaun-
-ában péppé málló faun.

Afrikából fecske, gólya
Száll, s ha megy a hasikója,
Akkor ősi szittya kereszt-
-ény fejünkre trágyát ereszt.

Kúsznak büdös poloskák is,
S hiába fújkálunk rá kis
Chemotoxot, zúdul inváz-
-ió s zöldell sok kitinváz.

Téli fagyott kutyagumi
Olvad s dől a szagcunami,
Panelprolik orrérzéke-
-lője tombol, nincs benn béke.

Óraállítástól álmos
Arcot szájból csorgó nyál mos,
S meleg langytól nem véd hőszig-
-etelés… Aludjunk őszig!

„Te jó Isten, mi ez a rettenet? Ez maga a bűn. Költészet előre megfontolt szándékkal elkövetett meggyilkolása esete megalapozottan áll fenn jelen esetben. Ez tömegpusztító lett.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Pfúj! Ez gusztustalan! Undorítóbb, mint egy olyan lakás, ahol az ablakokon bélszínű a roló! Ehhez én túl tavaszi fáradt vagyok! Nem is olvasom tovább, hanem inkább elmegyek ebédelni! Ma becsinált marha és vargabél van az üzemi étkezdében! Amúgy pedig NEM ENG.!” /Gázló Gézáné Lógáz Lea, a Brutálisan Életszagú Lírák Garmadájának Állami Zúzdája (BÉLGÁZ) betanított segédcenzora/

„Óraállítás egy gyilok,
Fáradtságtól bekakilok!”
/Dr. Csasztuska Szilveszter, kortárs költő és az Utolsó Kenet Klinika bioritmus szekciójának ütemfelelőse/

„Mizu?! Fluor nincs a versben, csak faun?! Vérciki!” /Fluor Tomi, médiaceleb/

„Mintegy 650 éve egy kolléga így írt a plebsz által csak "tavasz"-ként ismert tünet együttesről:
Ha március fagyának erejét
április langy esője veri szét,
bőséges nedvet minden érbe hajtva
termékenységet küld szét a talajba;
ha Zephyrus már édesen lehel
és minden zsenge rügy életre kel;
ha félútját az ifjú nap az égen
maga mögött hagyta a Kos jegyében,
s kik éjszaka nyílt szemmel alszanak,
dalolnak már a kicsi madarak,
mert torkukban a természet remeg
-akkor a nép zarándokútra megy,
s távoli szenteket keresve vággyal
idegen partokon jár pálmaággal.
Ő is innen ugrott el tehát, csak kicsit másképp landolt. Geoffrey gyakorlata talán tetszetősebb, de Endréének magasabb a pontértéke.”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Köszönöm, humán úr, hogy megemlékezett rólam! Ha nem haltam volna meg 1400-ban, akkor okvetlenül megtanultam volna magyarul, hogy ne Vas Pista kollégámnak kelljen fáradnia a Canterbury mesék általános előbeszédének fordításával, de hát így jártunk.” /Geoffrey Chaucer, az első angol nyelven alkotó költő/

„Ugyan Geoffrey, szóra sem érdemes! Épp ráértem. De ki ez a Frady Endre?!” /Vas István, költő és műfordító/

„Frady Endre egy közveszélyes métely, egy gennyes felfeslés az univerzum testén! Frady Endrét már pocskondiázni sem érdemes, hiszen minden verse önmaga ellen beszél! Anyámat e költő miazmás kipárolgású közegéből kiszakítandó befizettem egy bolygóközi utazásra! Inkább kis zöld marsi Anikók bombázzák kifacsart tévé kettes tényekkel, mint Frady Endre a verslábszagával!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Frady Endre, a minden kulturális konvencióval és kontraszelekciós közmegegyezéssel szembemenés szuperhőseként ismét gyomorszájon térdeli a kortárs kánon porlepte semmitmondását! Tistálykriszta rímcsengései és feketéllő gyászmeneteket is megnevettető enjambement-jai az egy szónak is száz a vége élmény utóízét hagyják az olvasó tavaszi fáradtságtól álomittas aurájában. Igazi hiánypótcselekvő nihillíra!” /Tyűdeihaj Tyomákné Lyalydecsuhaj Lyolánka, a Cizellált Alkotási Folyamatot Aktualizáló Társaság (CAFAT) szépirodalmi sziklaszirtje/

„Micsoda?! Afrikai migráns madarak hasmenése csúfítja el szent nemzeti keresztény fejünk fölött a glóriát?! Hát nem! Helikoptert és gépágyút ide, oszt’ ízibe levadászom az összeset!” /Semmilyen Solt, a Közpénzből Duhajkodó Naplopótök Platform (KDNP) puskatusolási főelőadója/

„A minap láttam valakit, aki helikopterről akart gépágyúval madárra vadászni, de felugrottam és a szemöldökömmel összekócoltam a propellerét. Most gólyaguanó alá van eltemetve.” /Chuck Norris/

Tavasz, szerelem

Tavaszban alélt az aksi,
s lemerült, már szerelem;
sokkal gyengébb, mint a paksi,
csak másfél volt per elem.

Februárvég hideg tele
miatt illant ereje;
feszültséggel nincsen tele,
üres, mint fals derelye.

(Derelyét, melyben nincs túró,
se lekvár, se pemete,
megátkozta tán az Úr, ó,
s éhen halt pár remete.)

Tavasz gyomra igen gyenge,
telet így nem öl tőre,
s nem segít rajt’ kutyabenge.
Rákapcsoljam töltőre?

Hidegháborgatni telet
James Bondokat terel M,
s győz a nyugat, veszt a kelet,
míg a tavaszt szerelem…

„Költő úr, ha már feltéve, de meg nem engedve kozmopolitizálva anglicizál, akkor tudhatná, hogy a kelet nem veszt, hanem íszt. A veszt az a nyugat. Minek vesz és isz szeszt, aki angolul csak ugat?! Amúgy még ez a relatíve legkevésbé értelmetlen rész a versében. NEM ENG.!” /Faék Fikusz, a Nemzeti Irredenta Huntudat Irodalmi Lapja (NIHIL) betanított főcenzora/

„Tavasz nevű UAZ problémái az ukrán tél után. Remek mű, de Ennek van bármi értelme???” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„A jól kiképzett olvasótábor napcserzette, fagyaszalta hátán, kérem, fát lehet vágni, vagy akár bármit. Költő költ, olvasótábor nem kérdez, pajzsra emel! Oszolj!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Paks?! Üres derelyétől éhen halt remeték?! Klerikális reakció?! Hidegháború?! James Bondok?! M?! Mi ez a halódó nyugat gerjesztette liberálbolsevik rémhírterjesztés?! Na, a sikeres pofonláda feszegetés után most sürgősen búcsúzzon el a szeretteitől és irány a végtelen hómező! Futás a horizontig és vissza! Négyszer!” /Csávás Kálmán sátorsámánnagy, a Nemzetellenes Anarchistákat Hólapáttal Átnevelő Tábor (NAHÁT) táborparancsnoka/

„James Bondnak nincsen többes száma, mert ő párját ritkítja, és terelgetni sem hagyja magát, mert annál öntörvényűbb a gentlemanus! A hidegháborút pedig már régóta nem a kelet, hanem a globális felmelegedés ellen vívjuk. A vers egyébként annyira kínos, hogy a 007-es ügynök már úton is van önhöz! Költő úr, nyugodjon békében!” /M, ánglius titkosszolgálati főnök/

„Frady Endre? Kár érte, kiváló ügynök volt!” /Bádszpenszer Terenszhill/

„Mennyit keres Putyin
Paksi atommutyin?”
/Csasztuska Szilveszter, a Regionális Orosz Szamizdat Alkotók Titkos Országos Magazinja (ROSZATOM) illegális poétája/

„Csasztuska Szilveszter? Nem kár érte, gyenge költő volt! Jelenleg a Szibériai Közmunka Program Kőfejtő Brigádjának (SZKP KB) csákányfelelőse.” /Vlagyimir Putyin, posztszovjet cár/

„Igazi hidegháborús aktuállíra, melyben úgy tobzódnak a szimbólumok, mint fals derelyében a semmi! A tavasz lemerült akkumulátorát egy nemzetvesztő atomerőmű fenyegető árnyékában szerelő költő önnön mindentudásának pesszimista sehovávezetését gyúrja életszagúra ebben a borongós össznépi reménytelenségben. A torkot gyógyító pemetefű és a gyomorbarát kutyabengekéreg hófödte szerepeltetése Frady Endre zöld-fehér elkötelezettségét heroizálja már-már pegazusivá. James Bond legyen a talpán az, akit nem vág földhöz ez a letaglózó életműgörgeteg!” /Szotyolai Tökmagné Timur Lenke, a Balsorsmentességben Levitálva Asszociáló Bukolikus Létlírák Alaplapja (BLABLA) c. hetilap recenzora/

„Ahhoz, hogy egy derelye üres lett légyen, nem szükséges megátkoznom. Elég, ha a szakács kilopja és/vagy kifelejti belőle a lekvárt. Ez esetben látám, hogy ez nem jó és megbüntetém és/vagy megbocsájtám néki vala.” /az Úr/

„Ugyan már, ki hal éhen, ha van üres derelyéje?! Csak a lúzerek! Egy gyakorlott remete dugig telerakja sáskával és erdei mézzel, oszt’ úgy jóllakik vele, hogy hetednapig se fogy ki a széklete!” /Erdei Ede, remete/

„Fekáliából is lehet szobrot építeni, ha valaki a nagy zöld döglegyek tetszését akarja elnyerni! Hiába mondtam anyámnak, hogy egy bűzhödt Frady förmedvényt csak gázálarcban, vegyvédelmi kesztyűben és szöges végű távtartó bottal megpiszkálva szabad csak megnyitni, ő a romantikusnak tűnő cím láttán félretette az óvintézkedéseket és egy lendülettel beleolvasott! Most a pszichiátrián tartják mesterséges kómában! Ezt az irodalmi dögkutat olvasva minden út kómába vezet?! Darált Frady Endrével töltött derelyét minden kannibál család asztalára!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Tavasz, szerelem? A nők évszaktól függetlenül mind szerelmesek belém, ami természetes is, hiszen én vagyok a tökéletes férfi, az intergalaktikus ideál. Nincs a világon olyan ember, aki ezt kétségbe vonná. Már nincs.” /Chuck Norris/

„A verset és a kommenteket elolvasva haladéktalanul utasítottam a szakállamtitkáromat, hogy intézkedjen mind a hárshegyi, mind pedig a lipótmezői elmegyógyintézet soron kívüli újranyitásáról. Frady Endrének dupla vastagságú cserélhető nyári és téli gumiszobát rendeltem.” /Dr Szürkeállomány Szigfrid, a Krónikus Agyi Rendellenességek Általános Minisztériuma (KARÁM) vezetője/

Iskola tavasszal

Unalmas az összes isi,
Ha a napfény áprilisi.
Tanulási kedv már apad,
S börtön a szűk iskolapad.

Jön a fecske, jön a gólya,
S bezárt diák bús egója
Szállni vágyik vélük messze…
Kicsöngetés vajha lesz-e?!

Utóvédharcol a tanár,
Tépett szájából dől tan ár,
Ám a tavasz mindent gátol,
S szorgalom szabin van mától.

Szerelem kell, nem a töri,
Stréber, aki magát töri!
Legyen folyton lyukasóra,
Suli váltson freedom show-ra!

Ámde otthon nagy a szigor,
Nincs fülig száj fölött víg orr.
Pofon csattan: Nuku wifi!
S mégis leckét ír az ifi…

„We don't need no education. We don't need no thought control. No dark sarcasm in the classroom. Teachers leave them kids alone! Hey! Teachers! Leave them kids alone! All in all it's just another brick in the wall. All in all you're just another brick in the wall.” /Pink Floyd, együttes/

„Tüdüm tüdüm tüdümdüdüm düdüm düdüm düdűűűűm düdüdüdümm! Ez az druszám, énekeljünk nekik!” /Pink Panther, rajzfilmpárduc/

„Na, a két kornyikáló rózsaszín most jelentkezik az igazgató úrnál egy intőért, holnap pedig beszélni szeretnék a szülőkkel!” /Ókor Ottokár, gyomorfekélyes töritanár/

„Igyi szudá, moj durák gyerek! Te kapni balsój tasli, hogy fal adni jiscso raz! Lényin szkazal: ucsítyszja, ucsítyszja, ucsítyszja! Csinyálni meg dámásnyeje zadaányije! Davaj, davaj! Nesze, kapni makarenkói pofon!” /Szigor Igor, ideiglenesen hazánkban állomásozó apuka és metrószerelő/

„A mai fiatalok el vannak kényeztetve és finnyásak! A menzán például nem eszik meg a finom moslékot, amit a hizlaldában a saját disznóink szájától vonunk meg! Borúsan látom a jövőt!” /Mócsing Menyhért, az Egyesült Gyermek Éheztetési és Megnevelési Ármádia (EGYÉMÁ!) munkatábori főszakácsa/

„Költő úr, ha nem tudja megkülönböztetni a börtönt az iskolapadtól, akkor a kettőből az egyikben biztosan nem ült! Nem is baj, hogy életfogytig bent vagyok, mert szabadlábon esetleg összefutnánk!
Jobb verset írok én itten
Magáénál benn a sitten!”
/Lokomotív Lajos, visszaeső vonatrabló és amatőr költő/

„Figyeljetek már, gyerekek! Frady Endre bácsi írt nekünk és rólunk egy szép páros rímes verset! Óra végéig mindenki megtanulja, de síri csendben, mert dolgom van! Nincs véletlenül valakinél egy normál A hang?” /Líra Leóné Oktáv Oktávia, magyar-ének szakos tanár és maszek hegedűhangoló/

„Ismét zseniális mű, el se hiszem. A tömeggyártásnak van előnye, egyszer-egyszer csak megcsillan itt valami jól elrejtett érzék. Csak ne lenne ez a költészetre érzékeny terület az esetek 99 %-ban elnyomva rettenetesen! Ha így haladunk még 2-300 vers és kinyerünk belőle 10 igazán remeket. Csak éljük túl a többi agysorvasztását!” /P. Gergő, a költő reál műveltségű mérnökkollégája/

„Ilyen plasztikus költeményt az iskolai tavaszi fáradtságról a nagy Csomeláky Ibrány máig feldolgozhatatlan halála óta még senki sem alkotott! A fáradhatatlan Frady Endre fáradságot és olvasót nem kímélve könyörtelenül szembesíti a társadalmat azzal a ténnyel, hogy a tavasz – mintegy a szélsőségek közötti karaktertelen ütközőpontként - örökre és jóvátehetetlenül beszorult a tél és a nyár közé. Ezért a művéért idén neki ítéljük oda a Csomeláky Ibrány Emlékérmet.” /özv. Csomeláky Ibrányné Múlthozragadt Melánia, a Csomeláky Ibrány Tisztelőinek Társasága (CSITT) tiszteletbeli elnöke/

„A tavaszi fáradtságot nyomokban sem tartalmazó irodalmi csúcsparazita tovább élősködik a költészet gazdaállatán! Anyám szerint hitetlen rosszcsontként nem imádkoztam eleget Nazianzi Szent Gergelyhez, az írók és költők védőszentjéhez, hogy vagy vegye már le a kezét erről a szellemi rágcsálóról, vagy tegye rá, de lendületből és egy nagy dorongot szorongatva! Hát, ha én Frady Endre helyében lennék, akkor ez után a klapanciám után befejezném a pálya- és ámokfutásomat, saját kezűleg semmisítenék meg mindent, amit eddig írtam, bocsánatot kérnék az emberiségtől, majd a további grafomán kísértések elkerülése végett mielőbb megszűnnék létezni! Ja, és a feltámadáskor beteget jelentenék!” /Puzsér Róbert, kritkus/

„Sajnos Frady Endrével szemben tehetetlen vagyok. Én magam is kapom a verseit és folyamatosan forgok a síromban. Egy szerencsém, hogy halott szentként sosincs hányingerem!” /Nazianzi Szent Gergely/

„Amikor elkap a tavaszi fáradtság, akkor nem csak egy szemgolyóval nyomom ki az összes fekvőtámaszt, hanem használom mind a kettőt.” /Chuck Norris/

Tavaszi óraállítás

Falióra ütött: Kettő!
Megkordult a madár gyomra,
Jó nagy lélegzetet vett ő,
S átkakukkolt pont háromra.

Eltűnt létünkből egy óra
Végleg, mint sosemvolt izé,
Mi felült egy hanta-lóra,
S minket nem kárment már Bizet.

Se Beethoven, se Bach, se Liszt
Nem szerz’ időt zene helyett,
S futni nem enged fűre Liz-t
Óra, mit meg madárfej ett.

Száll az időfaló kakukk,
Csőrében percvéres agyar,
Sajtó jő, villannak vakuk,
S órát állít, aki magyar!

„Két lehetőség között őrlődöm: vagy egyszerűen absztrakt koholmány, érthetetlen sorokkal, vagy már túl nagy felfoghatatlan magasságokban jár a költői gondolat. Egy újabb a világ nagy rejtélyeiből, megfejtése nem egy órát vesz el a létünkből, ez az egy biztos...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Reál úr, ez nem vagy-vagy, hanem is-is, de nem középisis fokon ám!” /F. Endre, költőgigász/

„Irodalmilag az időtemető versek rendjébe sorolható, azon belül egyedi fiókba kerül: az időmértékes vers Frady-féle antitézise. Pszichoanalitikailag az elmúlástól való ősi szorongás megszemélyesítésnek álcázott ellenségkép-keresésben történő feloldási kísérleteként értelmezhető. Zeneileg: nem értelmezhető. De a Moha és Páfrány főcímzenéjének egyidejű hallgatása enyhíti a káros mellékhatásokat: https://www.youtube.com/watch?v=TjwxgL4AoLY ” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Anyám szerint ez a vers rossz, de szerintem túl elnézően ítéli meg, mert ez a slendrián klapancia még a bűnrossznál is bűnrosszabb alávaló hulladéklíra! Frady Endre a vérlázító tehetségtelenség minősített esete! Ha Szent Istvánt akarnám plagizálni, azt skandálnám vértolulva, hogy: Felnégyelni! Felnégyelni!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A minden jel szerint megbomlott elméjű költő időtartamlírája még ebben a kaopszichotikus állapotában is mérföldkő a magyar irodalom rögös országútján annak ellenére, hogy nálunk inkább a kilométerkő dívik, de egy korszakos zseni ezt is megoldja, mint Nagy Sándor a gordiuszi csomót. Igazi katartikus téridő megzenésítés, mely képtelenségre csak az lehet képes, aki egyszerre szenved tér-, idő- és képzavarban, és eme fájdalmát a líra eszközével kakukkolja belénk. Eszköztelen mindenbírhatás!” /Rögvalóság Rezsőné Eccehomo Elalélia, a Rácsodálkozó Rekettye c. lírakertészeti versgyomlálda kapabíró főszerkesztőnője/

„Vágó úr, kérem, a versben elrejtett egy darab zenemű az alábbi kettő – Bizet: Carmen és Beethoven: Für Elise. Jelöljük meg a c-t! Ha jó lesz, akkor tovább szeretnék játszani! Ha nem, akkor is!” /Dr. Okos Ottokár, szellemi vetélkedő játékos/

„Hát, Ottokár, sajnos nem jó a válasz! Mi Liszt Ferenc Bach zongora átirataira gondoltunk, mint például a Változatok Johann Sebastian Bach Weinen, Klagen, Sorgen, Zagen című kantátája témájára. Sajnos most el kell búcsúznunk, úgyhogy legyen máskor milliomos!” /Vágó István, kvízmester és műsorvezető/

„Hajnali kettő óra nulla-nulla perc. Stirlitz tudta, hogy most kell előreállítania az óráját.” /Both Béla, a narrátor szinkronhangja/

„Az keljen fel hajnalban órát állítani, akinek két anyja van! Mire megjegyzem, hogy előreállítottam, már állíthatom is vissza, oszt’ megint előre! Ezt is a piszkos kommunisták találták ki! Heeej merazelmúttnyóccév! Stirlicc takaroggy! Stirlicc takaroggy!” /Egyszerű Egyed, betanított faék ki- bekalapáló/

„Mivel a portugálok elleni meccsünk szombaton késő este fejeződne be és még csak akkor kezdenénk el sörözni, így nem tudnék hajnali kettőkor felkelni órát állítani, ezért inkább lemondtam a válogatottságot. Nem akarok a reggeli misén álmosan pofára esni, mint a zsíros kenyér!” /Böde Dani, a Ferencváros centere/

„Amikor a születésnapomra kapott falióra először kezdett kakukkolni, a szemöldökömmel téptem ki belőle a kakukkot és egy politikust tettem a helyére. Azóta a faliórám óránként hazudik.” /Chuck Norris/

Tavaszváró

Tavasznak a beköszönte
Villanyozza vajon önt-e
S szíve szerelemmel telt-e,
Mint sok bölcs ésszel az ELTE?

Ha a szellő szellik langgyal,
Önből válik-e egy angyal,
S lelkében zöld tavaszi cser
Lombján szól-e madárcsicser?

Midőn a rét illatárja
Az ön orrát általjárja,
Szférák zenéjét vajh’ hallá,
S léte átalakul dallá?

Hűs záport az Úr, ha leönt,
Derű aranyozza be önt
Március e kies hetén?
Micsoda?! Nem?! Ön egy kretén!

„Nem vagyok kretén, csak ki nem állhatom a langyos és gejl időjárást! Vesszen a globális felmelegedés! Éljenek a zordabbnál zordabb telek!” /Iglu Vugri, eszkimó jeti/

„Ha ezt a mormota olvasná, úgy megijedne, hogy soha többet elő se jönne, nuku tavasz... Még szerencse, hogy nem tud olvasni. Bár én se tudnék...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Ki zajong és vernyákol itt, hogy ne tudjak aludni?! Ja, már megint az a reálos?! Jellemző! Hajrá Barca!” /Marmota Monax, erdei mormota/

„És a rügyek?! Hogy maradhattak ki egy tavaszt köszöntő versből a rügyek?! Ezt jelenteni fogom! Ebből vizsgálat lesz! A honoráriumából le lesz vonva a konzekvencia!” /Negyedipszilon Félix, a Bimbó és Rügy Fakasztó Központ (BRFK) titkos rügynöke/

„Hatszáz évvel ezelőtt és ezerhatszáz kilométerrel arrébb ugyanezen időjárási és etológiai körülmények megdöbbentően hasonló sorok papírra vetésére késztették egy egyszerű borász irodalmi tehetség dolgában jóval kevésbé elkényeztetett fiát. Isteni szerencse, hogy egyáltalán hallottunk róla. Nem kérdés viszont, hogy hatszáz év múlva melyik feldolgozás szerepel majd 4. osztályos déd-...-dédunokáink irodalomtankönyvében.

Canterbury mesék
Általános előbeszéd (részlet)
(ford.: Vas István)

Ha március fagyának erejét
április langy esője veri szét,
bőséges nedvet minden érbe hajtva
termékenységet küld szét a talajba;
ha Zephyrus már édesen lehel
és minden zsenge rügy életre kel;
ha félútját az ifjú nap az égen
maga mögött hagyta a Kos jegyében,
s kik éjszaka nyílt szemmel alszanak,
dalolnak már a kicsi madarak,
mert torkukban a természet remeg -
akkor a nép zarándokútra megy,
s távoli szenteket keresve vággyal
idegen partokon jár pálmaággal.”

/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Köszönöm önnek, ó jó humán úr, hogy egy lapon említ a nagy Frady Endrével! Mi itt a Westminster apátságban lévő Költők sarkában, a holt költők társaságában nagyon szeretjük őt, mert változatosságot hoz az unalmas örökkévalóságunkba, ugyanis minden verse után órákig forgunk a sírunkban.” /Geoffrey Chaucer, az első angol nyelven alkotó költő/

„Mi ez a kulturális bűncselekmény, ez a totális közízlésrombolás?! Kinek kell ez az aberrált antilíra?! Ha ez a feketeöves évszakgyalázó közkívánatra hajlandó lett volna téli álmot aludni, akkor most nem kellene a tavaszi fáradtságtól összeaszott agycsökevényéből izzadságszagú kínrímeket kipréselnie! Anyám szerint Frady Endre irodalmi szabadesésén már csak a Jóisten segíthetne azzal, ha magához szólítaná. Hinnye, de vidám szertartás lenne!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Majd akkor lesz tavasz, ha engedélyezem neki. Ha önhatalmúlag beköszönt, rügyön rúgom, és addig marad a tél, amíg el nem hajtom nyaralni.” /Chuck Norris/

Tavasz

Utóvédharc-vesztes a hó,
Rügyezik a kerge pázsit,
Ha tovább nő a hő, hahó,
Hamarosan leend plázs itt!

Alul zöld a, felül kék a
Langyot adó hogyishívják,
S vartyogva jelzi sok béka,
Épp a közeljövőt ívják.

Újjászületés, mi zajol,
Halak keletkeznek, ebik,
Tudja varangyos-mama jól,
Egyik szép a másik szebbik.

Magasra hág jó hangulat,
Bélben a bor kilenc icce,
Aki magyar, bőszen mulat,
Itt a Tavasz, recefice!

„Költő úr, kilenc icce az körülbelül hét liter! Ennyi bortól nem csodálom, ha maga úgy érzi, hogy vartyogó varangyok ívnak a bélrendszerében! Csak nekünk ne akarja javasolni, hogy ugyanígy hánykolódva fogadjuk a tavaszt, mert különben vasvillával megyünk a maga legközelebbi író-olvasó találkozójára! Imádkozzon, hogy az a legközelebbi is a butykófalvi művelődési házban legyen, mert az legalább 80 km-re van innen, és mire mi odaérünk, maga már árkon-bokron túl lehet!” /Cudar István, a guzsalytömörkényi disznóhizlalda tápadagolási menedzsere/

„Jaj, Pistám, a szél üssön bele abba a busa fejedbe! Még hogy tápadagolási menedzser, te mosléklapátoló, te! Ezt a költőt is ugyanúgy elijesztenéd, mint ahogy múltkor a Nihil-díjas Rémrím Rezső hátán is szétverted a trágyás fatalicskát, csak mert annyit értesz az irodalomhoz, mint Csoffadt bakter a bakteriológiához?! Miért is nem mentem inkább feleségül a Huttinger Hubához?! Igaz, hogy ő is bunkó, de ő legalább kőgazdag!” /Cudar Istvánné Ihaj Csuhajka, a guzsalytömörkényi könyvtár takarítónője/

„Az altamirai bőgő bölény mellett felfedezett, kevesek által ismert, eleddig a művész hosszúra sikerült szignójának hitt, de valójában önállóan érvényes megnyilvánulás félhivatalos mai magyar változata, a műfordításért Koszorús Költőnknek örök hála és dicsőség.” /F. Péter, a koszorús költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Tavaszváró Frady Endre klaviatúrájából ismét egy egyedi természetű természetlíra, egy bukolikus idill bukott elő, mely negédes miazmájával édesbúsan bágyasztja a merengőn bambuló tömegek verselő varázslatra vágyó vertikális venyigéjét. Igazi igére szomjazó vény igény egyengetés a félholt lelkek megelevenítő kezelőorvosának és gyógyszerészének virtuális tollából! Megrészegítően letehetetlen olvasmány!” /Ójaj Ottóné Ahdetyű Atavisztika, középiskolai magyartanár és gyógynövény díler/

„Ezt a nemzetrontó borzadalmat tízszer kellene elolvasnom, hogy egyszer majdnem megértsem, de anyám szerint már most olyan szederjesen céklaszínű a fejem, hogy a további bármi helyett sürgősen keressem fel Dr. Köpölyt, a háziorvosunkat! Frady Endre nagyobb terrorveszélyt jelent az agyamra nézve, mint az IRA, az ETA, a Vörös Brigádok, a Hajdú Péter és az Alkaloida együttvéve! Tanúvédelmet akarok és belülről zárható fradyhatlan gumicellát!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Srácok, srácok! Van egy remek együttes névötletem! Pokolba a Quarrymen, a Silver Beat és a Beatles nevekkel! Itt a legjobb: Hajdú Péter és az Alkaloida! Mit szóltok?! Na, ki a király?! Hééé… neee…” /James Earlydead, a Beatles együttes iskolás korában össze-vissza vert és méltán elfeledett dobosa/

„Nálunk Texasban nincs tavasz. Itt a nyarat az általam tüsszentett tornádók vezetik be.” /Chuck Norris/

Tavaszjött

Kikeleti madárcsivit
Zöldje mindent* felülmúló,
(*Fradit s kettévágott kivit)
S tavaszi szélt orrán fú ló.

Lovat bánt a tavaszi szél,
Napsütésben puffad hasa,
Zöldell, mint agg párizsi szél,
S mosodát nyit Mosó Masa.

Párizsi zöld szélén bogár,
S ki kitinbe harap bele,
Alél, mert a vendégfog ár
Magas, mint egy folyó tele.

Ha a folyó tele, árad.
Hömpölyög a köztereken
S elsodorja házad-várad…
Tavasz jön s pár pofont leken.


„Ez a kép- és időzavarokban bővelkedő könnyed kora tavaszi blődli annyira feldobta a hangulatomat, hogy amikor a hatnapos parizerem kizöldült szélén ülő pincebogár páncélján megcsillant a pajkos napfény, mosolyogva pattantam felpuffadt lovamra, aki a megáradt folyó hullámain gumicsónakként lebegve ringatott engem a langyvörös naplemente felé.” /Máz Ironika, pszichomédium és hangulatember/

„Ha előre tudom, hogy egy ilyen bugyuta antiversben jelenik meg a Mosó Masa Mosodája, akkor lehet, hogy inkább meg sem írom. Még jó, hogy a Gőgös Gúnár Gedeont elkerülte a végzet!” /Varga Katalin, néhai Kossuth-díjas költő/

„A Ferencvárosi Torna Club nevében a leghatározottabban tiltakozunk, hogy egy liberálbolsevik fűzfapoéta a legősmagyarabb egyesületet egy félbevágott gagyi idegenszívű új-zélandi gyümölccsel tegye egy zárójelbe! Megvárunk! Megvárunk!” /Zöldsas Ferenc, vezérszurkoló és vagyonőr/

„Ez a jobb híján költőnek nevezett ármány – bár aki nincs jobb híján, az lekenhet neki egy egészséges tavaszi pofont, hogy a Fiatal Anarchisták Ligája (a FAL) adja neki a másikat – már megint kipréselt magából valamit, amibe a gyanútlan kritikus belelép és aztán hetekig sikálhatja a talpát! Anyám szerint az ilyen költőket kötelezni kéne arra, hogy a terméküket egyből gyűjtsék zacskóba és helyezzék el az erre kijelölt helyeken. Ez azon kivételes esetek egyike, amikor igazat kell adjak neki.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A nagy ívű keresztrímes mű az önfeledt életörömtől jut el a lassú elmúlás jelein át a halálig és a mindent le- és elmosó megtisztulásig. A beköszöntő tavaszt csivitelve éljenző madarak hatására optimistán kisvállalkozásba fogó Mosó Masa örömét korán beárnyékolja a puffadt lóból készülő penészedő parizer sokat sejtető képe, ám a tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom, parizerből a bogarat kirágom, kirágom hangulat mégsem nyomja rá lelkére a bélyegét, mert a kiáradás kijózanító pofonja visszarántja a létbe, mely nehéz ugyan, de legalább minden relatív. Igyunk!” /Botsáska Bertold, középiskolai magyar-történelem szakos tanár és mosodai bedolgozó/

„Drága a műfog?! Hát persze! Egyrészt mihez képest, másrészt pedig hiába csökken a rezsi, ha közben meg nő az ÁFA! Akinek nem tetszik, az vegyen olcsó kínai fafogat, négyet egy százasért! Az igényesek továbbra is hozzám jönnek! Guten Tag, Herr Wurst! Nehmen Sie Platz!” /Dr. Protkó Pál, hévízi fogszakorvos és műkincskereskedő/

„Das Ááááááááá…” /Horst Wurst, osztrák marhafelsálügynök/

Tavaszi óraállítás

Jaj, az óra fut előre
S alig alszunk! Milyen dőre
Tekintetű eszevesztett
Elme találta ki eztet ?!

Nem elég, hogy nagy hó belep
S gólyába fagy be a kelep,
Hajnal kettőkor lesz három!
Hazudnék, hogy alig várom.

Vekkerek, ha felráznának,
Crype diem! – Sírj a mának!
Lélek már kész, de a hús vét,
Fárasztó lesz ez a Húsvét.


„Jaj, költő úr, ne nyavalyogjon már, hanem sanyargassa meg azt a petyhüdt, lustálkodni vágyó testét és a restség bűnétől megszabadulva könnyű lélekkel kezdjen el levitálni! Lehetőleg kinn a szabadban, nehogy beverje a fejét a henye luxuslakásának a plafonjába! Éhezz, fázz, virrassz és mihamarabb túl leszel mindenen!” /Vízissza Szent Endre, dunakanyari remete/

„Melyik szól bele a találmányomba?! Különben is, ősszel majd visszakapja a most elvesztett egy órát! Addig fél lábon is kibírja, nem?! Ha mindkettő megvan neki, vágassa le az egyiket! Ki nem állhatom ezeket a kontinentális fanyalgókat!” /Prof. One O’Clock, az óraállítást feltaláló brit tudós/

„Tök mindegy, mennyi az idő, a gyerekeim hétvégén úgyis mindig hajnalban kukorékolnak!” /Kolonc Gyuláné Terhelt Matild, ötgyerekes anyuka/

„Jaj, de jó, hogy rövidebb lesz az éjszaka! Mielőbb mehetek haza csicsikálni!” /Bagoly Rezső, éjjeliőr és kasszafúró/

„Rossz téma! Rossz vers! Rossini: Sevillai borbély! Borbély?! Csak az arcszőrzetemet ne! Tíz pont! Jaj, félrebeszélek! Mindig ez van, ha anyám egy órával korábban kelt a megszokottnál. Pedig már többször óva intettem. Természetesen nulla pont!” /Puzsér Róbert, álmos kritikus/

„Köszönöm költő úr, hogy figyelmeztetett! Kínos lett volna, ha egy órát kések az általam celebrált vasárnapi miséről.” /Ferenc pápa/

„Ha a rövidebb éjszaka alatt nem lenne ideje leomlania a magos Déva várának, akkor talán megúsznám, és nem kellene átváltoznom malterrá és szelemenné.” /Kőműves Kelemenné/

„No, anyjuk ügynök, ez a terved nem jött be! Be kell épülnöd téglaként!” /Kőműves Kelemen, szabadkőműves és titkosszolgálati főmunkatárs/

„Ezek a magyarok már az időugrásnál és a fütyülős baracknál tartanak, mi pedig a Disneyland és a pankráció óta semmi újat nem adtunk a világnak. Azt hiszem, itt az ideje egy újabb agyelszívásnak. Frady Endrét nyugodtan otthon hagyhatják.” /az idegességében fütyülős Barack Obama/

„Az idő soha-soha meg nem áll, az órák róják szüntelen az útjukat, a pillanat úgy illan, tovaszáll, mint gyors folyón suhanó hab, annyi csak… a pillanat.” /St. Irlitz Tutta/

Kályhagyári évszakok

(megzenésítendő dalszöveg)

Nyár van újra, nyár!
A Balaton csúcsra jár,
Szabadság miatt a kályhagyár
Alig termel már.

Tél jön, szörnyű tél!
Jaj, jegesen bőg a szél!
Kályhagyár megint bőséget él,
Éhkopptól se fél.

Ősz van közben, ősz!
Avarban oson a csősz,
Csúzlizok, elkap, kérdezi bősz
Tekintettel: Lősz?!

Tavasz nincs sehol?
A szerelem hol dalol?
Kályhagyár csősznője tudja jól,
S csősz után lohol.

Dalnak vége már,
Boldog a csősz házaspár,
Kályhagyár csillagos égre vár,
Kell egy hőhatár.

Tohonya tavasz

Talán tohonya a tavasz,
Ám, ha végre eljő, Kawas-
-aki hátról nyilaz Ámor,
S rózsaszínű ködös mámor
Terjed, mint az okosteló.

(Azon nézed asztat, te ló,
Hogy, aszongya hű, de kafa,
Zöldül majd a tarhonyafa,
S harcmező lesz nagy rét, hol vad
Hóemberek hada olvad!)

Jöjj, mint Koplárovics Béci,
S ne tohonyulj tavasz, lécci!

Szevasz Tavasz!

„Szevasz Tavasz!” – bőgnek rám.
Itt helytelenkednek, s lám,
Hogyha kend jön, elmennek.

Kend a lelke mindennek!