Iskolakezdés

Iskolába megy a kölök,

S úgy tűnik, hogy rossz a kedve:

- Ma vért iszok s embert ölök,

Mint egy szovjet jegesmedve!

Na, jó, nem ölök, csak ütök,

S rúgok, s közben morgok zordon,

S bambán néz sok fafejű tök,

Mint csehszlovák rendőrkordon!

Suli ótvar, ósdi, ódon,

S agyamnak az összes tan árt,

S keletnémetjuhász módon

Megharapok minden tanárt!

Nem kegyelmezhetek máma,

Senki fiát meg nem szánok,

Példaképként hatnak rám a

Bősz jugoszláv partizánok!

E vad monológja után

Vígan nyeli el a kapu,

S rám-terhelten nézek bután

Én, a lelki kuka apu…

„A jelzők alapján azt hihetnénk, hogy a mű a költő korai korszakából való, ám ez valójában nem ifjúkori nosztalgia, hanem időskori demencia. A virtuóz szellemi reflex mára már inkább csak reflux, mely felböfögi mindazon országok nevét, melyek a költő fiatalkori odalátogatásai után hamarosan megszűntek létezni. A művész valódi bűbáj gyermekeinek egy fiktív rosszalkodó kölök általi megszemélyesítése antagonisztikus ellentétben áll a költő nebulókori stréber önmagával, miáltal mára már bűntudatot érez egykori iskolaszeretete mián. A már-már Frady Endre védjegyének tekinthető kristálytiszta keresztrímek valami avítt bájjal teszik mattá a bensőben tomboló rombolni vágyás fékevesztett patináját. Letehetetlen léleklíra!” /Entellektüel Exegézisné Hovatovább Hermeneutika, az Anyám De Jól Nézki Eme Kultikus Irodalom! (ADJNEKI!) c. mértékadó szellemi szublimációs szakportál szuverén személyiségjegykezelője/

„Hé, apu, ez nem így volt! Én sosem beszélek se versben, se dőlt betűvel! A suli amúgy tényleg tök tré!” /a költő fikcióként materializálódott kölke/

„Szeretjük az iskolakezdést, mert a menzák állapota miatt rengeteg diák jár be hozzánk a teljes zsebpénzét kajára költeni és a kártyaleolvasók csipogása könnyűzene a füleinknek!” /Lidl Ricsárd és Aldi Meola, zenés áruházlánci üzletemberek/

„Ajjaj!!! A vers címének köze van a vers tartalmához?! A versnek van tartalma??! A vers betűi szavakká, a szavak mondatokká, a mondatok szöveggé állnak össze???! A versszakok felépítése központi koncepcióról árulkodik????! A verset nem az öncélú szójátékok és a muszájrímek tartják össze?????! ...Barátaim, olvasótársak, legyetek bátrak, költőnket erős megrázkódtatás érte!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Hogy volt?! Hogy volt?! Vissza! Vissza! Feleim, hullámozzunk!!! Hosszú hallgatás és halogatás után végre egy szókimondó szellemi szemkilövetés, amivel nem kiszúrják a szemünket, hanem felnyitják, és nem betömik a szánkat, hanem megtöltik, mégpedig nyomokban tartalmat tartalmazó témavázlatfüzetlapok garmadájával! Éljen és virágozzon a hogyishívják! Köszönjük, humán polgártárs!” /Átlag Ányos, az Óriási Tömegigény Van Azonnali Rendre (ÓTVAR) c. közrendészeti raklap propagandistája/

„Teljesen egyetértek a verssel, én is rühellem az iskolakezdést! Ha anyám nem rugdosna ki az ágyból és nem fuvarozna el a bejáratig az öreg Suzuki Swiftjével, én se mennék be az évnyitóra! Utálom azokat a dögunalmas beszédeket! Főleg a sajátomat!” /Dr. Dagonya Dezső, iskolaigazgató/

„Milyen agresszívvá teszi a sok videojáték a mai fiatalokat! 100 éve ilyen biztos nem fordult elő…” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Ádám pocok, ha mi 100 éve, 1921 szeptemberében nem lettünk volna még a mai fiataloknál is sokkal agresszívabbak, akkor ma Sopron Ausztriához tartozna! Mi az ágfalvi csatában nem videó, hanem vaduló játékokkal kergettük vissza az osztrák csendőrséget a trianoni határon túlra!” /Durics Hilmi Huszein, budai főmufti és a Rongyos Gárda muszlim alegységének katonai vezetője/

„Hát, lehet, hogy jobb lett volna mégis videojátékoznotok…” /Sopron/

„Mi ez a vérlázító semmirekellés, ki ez a senkinek is kevés sehonnai nullabugris?! Igaz, hogy én is világéletemben utáltam az iskolát, ám az iskolautálásról szóló dilettáns Frady Endre verseket még jobban utálom! Egy elszabadult betonszivattyúval mesterségesen lélegeztetett több hónapos vadvízi hulla szürkészöld pikkelysömöre egy felüdítő esztétikai élményzuhatag ehhez a kivagyi fanyalgáshoz képest! Ne lássam anyám emlékét iskolai nyitóünnepségen elszavalni, ha még egyszer azt üzenem bárkinek is, hogy ne üsse Frady Endrét ott, ahol éri munkásököllel, vasököllel! Földet rá, földet rá!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én szerettem volna iskolába járni, de nem fért be a vállam a vasbeton keretű acélkapun. Amikor ennek ellenére mégis bementem, akkor a gyászszertartás után megkértek, hogy az újjáépítés után inkább maradjak otthon, és majd postán kiküldik a színjeles bizonyítványt.” /Chuck Norris/

Tanárok

Volt egyszer egy jó tanárom.
Nem is egy, hanem tán három.
Volt az öt is, húsz, vagy hatvan…
Nem biztos, hogy száz alatt van.

Vagy az idő szépít talán,
S nem is volt a sulink falán
Általam írt krétafirka:
„Aki tanul, stréber birka!”?

Régi élővilág órák…
Hol az idő szinte jó rák
Módján hátrafelé úszott,
S én csak ültem, mint egy túsz ott.

Mégis szép emlék e terem!
Meghallgattuk, mi hol terem,
S mely tengert nem úszik ponty át,
S néztük Fáskertiné kontyát.

Találgattuk, szétesik-e
(Nem csak szétes, van egy ike!),
Ám az túlélt telet, nyarat,
Mint az emlék, s egyben maradt.

Matekóra, történelem,
Mengyelejev s jó sok elem,
Kísérletek, füst és korom…
Így illant el ifjúkorom.

Iskola tavasszal

Unalmas az összes isi,
Ha a napfény áprilisi.
Tanulási kedv már apad,
S börtön a szűk iskolapad.

Jön a fecske, jön a gólya,
S bezárt diák bús egója
Szállni vágyik vélük messze…
Kicsöngetés vajha lesz-e?!

Utóvédharcol a tanár,
Tépett szájából dől tan ár,
Ám a tavasz mindent gátol,
S szorgalom szabin van mától.

Szerelem kell, nem a töri,
Stréber, aki magát töri!
Legyen folyton lyukasóra,
Suli váltson freedom show-ra!

Ámde otthon nagy a szigor,
Nincs fülig száj fölött víg orr.
Pofon csattan: Nuku wifi!
S mégis leckét ír az ifi…

„We don't need no education. We don't need no thought control. No dark sarcasm in the classroom. Teachers leave them kids alone! Hey! Teachers! Leave them kids alone! All in all it's just another brick in the wall. All in all you're just another brick in the wall.” /Pink Floyd, együttes/

„Tüdüm tüdüm tüdümdüdüm düdüm düdüm düdűűűűm düdüdüdümm! Ez az druszám, énekeljünk nekik!” /Pink Panther, rajzfilmpárduc/

„Na, a két kornyikáló rózsaszín most jelentkezik az igazgató úrnál egy intőért, holnap pedig beszélni szeretnék a szülőkkel!” /Ókor Ottokár, gyomorfekélyes töritanár/

„Igyi szudá, moj durák gyerek! Te kapni balsój tasli, hogy fal adni jiscso raz! Lényin szkazal: ucsítyszja, ucsítyszja, ucsítyszja! Csinyálni meg dámásnyeje zadaányije! Davaj, davaj! Nesze, kapni makarenkói pofon!” /Szigor Igor, ideiglenesen hazánkban állomásozó apuka és metrószerelő/

„A mai fiatalok el vannak kényeztetve és finnyásak! A menzán például nem eszik meg a finom moslékot, amit a hizlaldában a saját disznóink szájától vonunk meg! Borúsan látom a jövőt!” /Mócsing Menyhért, az Egyesült Gyermek Éheztetési és Megnevelési Ármádia (EGYÉMÁ!) munkatábori főszakácsa/

„Költő úr, ha nem tudja megkülönböztetni a börtönt az iskolapadtól, akkor a kettőből az egyikben biztosan nem ült! Nem is baj, hogy életfogytig bent vagyok, mert szabadlábon esetleg összefutnánk!
Jobb verset írok én itten
Magáénál benn a sitten!”
/Lokomotív Lajos, visszaeső vonatrabló és amatőr költő/

„Figyeljetek már, gyerekek! Frady Endre bácsi írt nekünk és rólunk egy szép páros rímes verset! Óra végéig mindenki megtanulja, de síri csendben, mert dolgom van! Nincs véletlenül valakinél egy normál A hang?” /Líra Leóné Oktáv Oktávia, magyar-ének szakos tanár és maszek hegedűhangoló/

„Ismét zseniális mű, el se hiszem. A tömeggyártásnak van előnye, egyszer-egyszer csak megcsillan itt valami jól elrejtett érzék. Csak ne lenne ez a költészetre érzékeny terület az esetek 99 %-ban elnyomva rettenetesen! Ha így haladunk még 2-300 vers és kinyerünk belőle 10 igazán remeket. Csak éljük túl a többi agysorvasztását!” /P. Gergő, a költő reál műveltségű mérnökkollégája/

„Ilyen plasztikus költeményt az iskolai tavaszi fáradtságról a nagy Csomeláky Ibrány máig feldolgozhatatlan halála óta még senki sem alkotott! A fáradhatatlan Frady Endre fáradságot és olvasót nem kímélve könyörtelenül szembesíti a társadalmat azzal a ténnyel, hogy a tavasz – mintegy a szélsőségek közötti karaktertelen ütközőpontként - örökre és jóvátehetetlenül beszorult a tél és a nyár közé. Ezért a művéért idén neki ítéljük oda a Csomeláky Ibrány Emlékérmet.” /özv. Csomeláky Ibrányné Múlthozragadt Melánia, a Csomeláky Ibrány Tisztelőinek Társasága (CSITT) tiszteletbeli elnöke/

„A tavaszi fáradtságot nyomokban sem tartalmazó irodalmi csúcsparazita tovább élősködik a költészet gazdaállatán! Anyám szerint hitetlen rosszcsontként nem imádkoztam eleget Nazianzi Szent Gergelyhez, az írók és költők védőszentjéhez, hogy vagy vegye már le a kezét erről a szellemi rágcsálóról, vagy tegye rá, de lendületből és egy nagy dorongot szorongatva! Hát, ha én Frady Endre helyében lennék, akkor ez után a klapanciám után befejezném a pálya- és ámokfutásomat, saját kezűleg semmisítenék meg mindent, amit eddig írtam, bocsánatot kérnék az emberiségtől, majd a további grafomán kísértések elkerülése végett mielőbb megszűnnék létezni! Ja, és a feltámadáskor beteget jelentenék!” /Puzsér Róbert, kritkus/

„Sajnos Frady Endrével szemben tehetetlen vagyok. Én magam is kapom a verseit és folyamatosan forgok a síromban. Egy szerencsém, hogy halott szentként sosincs hányingerem!” /Nazianzi Szent Gergely/

„Amikor elkap a tavaszi fáradtság, akkor nem csak egy szemgolyóval nyomom ki az összes fekvőtámaszt, hanem használom mind a kettőt.” /Chuck Norris/

Tanévkezdés

Fanni és Kincső

Iskolás lett immár Kincső,
Könnyezik az összes szem.
Óvodában többé nincs ő,
 Ebből látszik, öregszem.

Idő fut, mint tanyasi kos,
Soha-soha nem henyél.
Fanni - tyűha! - hatodikos,
Sudár, mint a fejszenyél.

Én vagyok csak aggó fószer,
Hajló korom fejbe csűr.
Alábbira kéne jó szer:
Külcsín hiány s belbecs űr.


* * * * * * *


„Külcsín hiány, belbecs űr?! Úgy érted, hogy randa vagy és agyatlan? Csavala romalé, hát nyalom a hangodat tesó, én is ilyen vagyok, oszt' mégis annyi a lóvém, mint a nyű! Ilyen adottságokkal legyél te is celeb, oszt' dőlni fog a lé, tesókám!” /Győzike, a showman/

„Költő úr, a gyerekeihez gratulálok, de ne írjon róluk verset, mert azzal jelentősen ront az összhatásukon! A kedves felesége előtt pedig meghajtom a fejem, mert nyilvánvaló, hogy valami emberfeletti ellensúlyt kell képezzen a lányaik életében, ha normálisan akarnak fejlődni. Az utolsó sorához is gratulálok, amennyiben megígéri, hogy valóban ez a sor lesz a végső.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Anya! Apát elnézve én tényleg nem értelek téged!” /Fanni/

„Tisztelt Frady apuka! Örülünk, hogy lányai a mi iskolánkba járnak, de arra kérjük, hogy szülői értekezletekre és fogadóórákra lehetőleg az anyukát tessék beküldeni! Ön addig is pihenhet! Önre fér!” /a gyermekek osztályfőnökei/

„Külcsín hiány és belbecs űr? Ez nem probléma! Ha felkeresi a Dr. Frankenstein Plasztikai Sebészeti és Agyátültetési Klinikát, a bajai rögvest orvosolva lesznek! Ön újjászületik, mi pedig meggazdagszunk! Ne feledje, a vérszipoly is ember, csak kicsit vastagabb a pofáján a bőr!” /Dr. Wastagbőr Winnetou, sebész és skalpbőrdíszműves/

„Fut a nyavalya! Nem kerget a tatár! Ha meg kerget, akkor felöklelem, megtaposom és bifszteket csinálok belőle!” /tanyasi kos/

„Jaj, jaj! Ez tényleg felöklel és megtapos! Auuuu!!!” /tatár bifsztek/

„Nálam a külcsín és a belbecs is rendben van. Aki nem hiszi, járjon utána mankóval, mert kettétöröm!” /Chuck Norris/

Kicsi kobra

Fáj a kicsi kobra lába,
Nem tud menni iskolába.
Se a balra, se a jobbra
Nem tud ráállni e kobra.

„De hisz’ nincs is lába neki!
Akkor mi áll belőle ki?” -
- Szisszen szomszéd viperáné -
„Lándzsa ez, egy indiáné!”

„Jaj, de ciki ez a blama,
Nem mehetek suliba ma!”
- Bőg és alél kicsi kobra…
Iskolánál lesz majd szobra.

Iskola dal

Itt van az ősz, hull az alma,
Iskola most kaput kitár.
Erről szól e kicsi dal ma,
S emiatt peng most a gitár.

Lehetsz Jolán, Tas, vagy Gábor,
Skywalker, vagy Amidala,
Vár vidéki almatábor
Szüretelni, sala-lala!

Korán kelős kemping után
Rád ugrik a tanári kar,
Nehogy meghaljál már bután,
És a sok tan agyat csikar.

Tanévnek az ősze, tele
S tavasza is ezzel megy el.
Tudással lesz fejed tele.
(Az, hogy „tele”, ugye egy el?)

Tanulni vágy szinte éget,
Töröm-töttöm taram-tattam,
Ez a kis dal itt ér véget,
Jó, hogy erről dalolhattam!