Sulikezdés

Mesevilág volt a szünet,
Ám elmúlnak mind a nyarak,
S őszundorom valós tünet:
Vár a legborúsabb barakk!

Anyám felver korán reggel,
Szememben még ott az álom,
S mehetek tankönyvsereggel!
Hű, a sulit de utálom!

Egész nap csak tanulhatok,
Az iskola sötét verem!
Tolltartóm egy sárga fatok,
Padtársamat ezzel verem.

Tök gáz itt a menzakaja,
Nincs soha se csipsz, se kóla,
S levesbe lóg szakács haja!
Szörnyű ez a dög iskola!

Ebéd után napközi vár,
Újra nyomnak kemény padok.
Diákként az élet sivár.
Rabok legyünk, vagy szabadok?

„Az évnyitói csasztuskák nonpluszultrája, a nemzetoktatási himnuszok kvintesszenciája, az életigenlő madrigálköltészet szinekvánonja, a kárpediem szuperlativuszok perpétummobiléja, a ... - jóvan má elég lesz petike!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Költő bácsi, nálunk a menzán a szakács bácsinak nem a haja van a kajában – mert amúgy is tök kopasz – hanem a hónaljszőre, de az nem baj, mert az új Old Spice, amit használ, immár házikolbászos lecsó illatban is kapható! Én speciel ezért is szeretem az iskolát!” /Bélpokol Bönyéc, a Vitéz Nagybányai Horthy Miklós Lovastengerészeti Szakirányú Általános Iskola 3.c osztályos tanulója/

„Nem lenne olyan rossz az iskola, ha nem kellene benne folyton csak tanulni, tanulni, tanulni… Már a közoktatásban is visszatérünk a lenini útra?! Útra da vécsera ucsítyszja, ucsítyszja, ucsítyszja?!” /Lusta Lajos, a debreceni Vlagyimir Putyin Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola 8.b osztályos tanulója/

„Ne nyafogjanak a diákok, mert nekünk, pedagógusoknak se könnyű ám! Használhatatlan tankönyvekből tanítunk túlméretezett osztályokat éhbérért, miközben se kréta, se fénymásolópapír! Ráadásul most már időnk sincs a megélhetésünket biztosító idényjellegű balatoni konyhai mosogatásra!” /Megroggyant Menyhértné Hajszolt Hajnalka, középiskolai magyartanár és osztályfőnök/

„Úgy, költő úr, szóval maga most a tanuló ifjúság szellemi megrontásán és az iskolarendszer elleni lázításán munkálkodik? Akkor én most idehívom Maflás szakaszvezetőt, aki egy gumibotnak látszó ideológiai meggyőző eszközzel az ön fejének a rendszer kompatibilissé formálásán fog munkálkodni. Ordítson csak nyugodtan, ugyanis NB I-es meccs lévén itt a stadion lelátóin a pár száz fizetett ügynökünkön kívül úgysincs senki.” /Csávás Kálmán űrmester, a Látens Ellenzéki Költőket Veréssel Átformáló Rendészet (LEKVÁR) parancskiadási főelőadója/

„A költő iskolaundora a társadalmi kötöttségek közé beilleszkedni nem tudó deprimált individuum profánul abszolutizált allegóriája. Az iskola itt nem az Alma Mater akol melegét, hanem a farkastörvények közé való kiakolbólítottság mókusordító hidegét szimbolizálja. Az öntudatlan és önfeledt mesevilág ideiglenes szabadságából a tartós rabságon át a petőfista forradalmi hevület tudatos szabadságvágyáig jutva a költő végigjárja az obligát karakterfejlődés lélekromboló szamárlétráját. Az elkerülhetetlen beszürkülés végül katarzisba fullad s mindezt utánozhatatlan keresztrímekkel! Irodalmi Nobel-díjat Frady Endrének!” /Lantpengető Ludvigné Hevület Hedvig, a Szájtáti Szajkó c. rácsodálkozó irodalmi portál főállású zsinórmértéke/

„Jaj, lebuktam! Kénytelen vagyok kamingautolni! Be kell valljam, hogy amikor Barguzinban részt vettem a szovjet rakétaprogram propagandaosztályának málenkíj robot közmunkaprogramjában, időnként titokban használtam a lágerlaboratórium időgépét és ott fedeztem fel magamnak a jövőben Frady Endre költészetét, akitől a közismert Rabok legyünk, vagy szabadok? sort is plagizáltam. Szégyellem magam, de köszönöm, hogy elmondhattam!” /Alexander Petrovics, orosz-magyar koprodukciós költő/

„Ne üljünk fel a bérrettegő liberálbolsevik álértelmiség tudjukkik által gerjesztett vaklármájának! A nemzeti közoktatásunk helyzete szilárd, mint a gránikemény alkotmány, és világszínvonalú, mint a magyar labdarúgás! Mi itt központilag felülről mindent jobban átlátunk és hivatalból mindent jobban tudunk! Aki mást állít, az hazudik, és az nincs velünk, és aki nincs velünk, az ellenünk van, és aki ellenünk van, annak jobb, ha egyáltalán nincs is!” /Síkideg Slambuc, a Közműveltséget Lángpallossal Irtó Központ (KLIK) függetlenített párttitkára/

„Mi ez a szellemi vérfertőzés?! Anyám szerint nálam jobban senki sem utálta az iskolát, de Frady Endre dilettáns iskolaundora akaratom ellenére most szinte megszerettette velem! Ki ez a szánalmas rímkupec, aki a jóindulatú szánalmam kivívása helyett a szokott bárgyú tehetségtelenségével megutáltatja velem utálatom tárgyának utálatát?! Azt hiszem, be kell feküdnöm a pszichoanalitikusom kése alá és megműttetnem a lelkemet!” /Puzsér Róbert, meghasonlott kritikus/

„Itt Texasban a gyerekek az iskolában hittan mellett csak rólam tanulnak, így mind nagyon boldogok. Azt a néhány elégedetlenkedőt pedig Holdhoz vágtam.” /Chuck Norris/

„Közös jövőnk az oktatás minőségén múlik. Én már látom az alagút végét – mindjárt beérünk…” /Dr. Vátesz Vergény, futurológus/

Iskola tavasszal

Unalmas az összes isi,
Ha a napfény áprilisi.
Tanulási kedv már apad,
S börtön a szűk iskolapad.

Jön a fecske, jön a gólya,
S bezárt diák bús egója
Szállni vágyik vélük messze…
Kicsöngetés vajha lesz-e?!

Utóvédharcol a tanár,
Tépett szájából dől tan ár,
Ám a tavasz mindent gátol,
S szorgalom szabin van mától.

Szerelem kell, nem a töri,
Stréber, aki magát töri!
Legyen folyton lyukasóra,
Suli váltson freedom show-ra!

Ámde otthon nagy a szigor,
Nincs fülig száj fölött víg orr.
Pofon csattan: Nuku wifi!
S mégis leckét ír az ifi…

„We don't need no education. We don't need no thought control. No dark sarcasm in the classroom. Teachers leave them kids alone! Hey! Teachers! Leave them kids alone! All in all it's just another brick in the wall. All in all you're just another brick in the wall.” /Pink Floyd, együttes/

„Tüdüm tüdüm tüdümdüdüm düdüm düdüm düdűűűűm düdüdüdümm! Ez az druszám, énekeljünk nekik!” /Pink Panther, rajzfilmpárduc/

„Na, a két kornyikáló rózsaszín most jelentkezik az igazgató úrnál egy intőért, holnap pedig beszélni szeretnék a szülőkkel!” /Ókor Ottokár, gyomorfekélyes töritanár/

„Igyi szudá, moj durák gyerek! Te kapni balsój tasli, hogy fal adni jiscso raz! Lényin szkazal: ucsítyszja, ucsítyszja, ucsítyszja! Csinyálni meg dámásnyeje zadaányije! Davaj, davaj! Nesze, kapni makarenkói pofon!” /Szigor Igor, ideiglenesen hazánkban állomásozó apuka és metrószerelő/

„A mai fiatalok el vannak kényeztetve és finnyásak! A menzán például nem eszik meg a finom moslékot, amit a hizlaldában a saját disznóink szájától vonunk meg! Borúsan látom a jövőt!” /Mócsing Menyhért, az Egyesült Gyermek Éheztetési és Megnevelési Ármádia (EGYÉMÁ!) munkatábori főszakácsa/

„Költő úr, ha nem tudja megkülönböztetni a börtönt az iskolapadtól, akkor a kettőből az egyikben biztosan nem ült! Nem is baj, hogy életfogytig bent vagyok, mert szabadlábon esetleg összefutnánk!
Jobb verset írok én itten
Magáénál benn a sitten!”
/Lokomotív Lajos, visszaeső vonatrabló és amatőr költő/

„Figyeljetek már, gyerekek! Frady Endre bácsi írt nekünk és rólunk egy szép páros rímes verset! Óra végéig mindenki megtanulja, de síri csendben, mert dolgom van! Nincs véletlenül valakinél egy normál A hang?” /Líra Leóné Oktáv Oktávia, magyar-ének szakos tanár és maszek hegedűhangoló/

„Ismét zseniális mű, el se hiszem. A tömeggyártásnak van előnye, egyszer-egyszer csak megcsillan itt valami jól elrejtett érzék. Csak ne lenne ez a költészetre érzékeny terület az esetek 99 %-ban elnyomva rettenetesen! Ha így haladunk még 2-300 vers és kinyerünk belőle 10 igazán remeket. Csak éljük túl a többi agysorvasztását!” /P. Gergő, a költő reál műveltségű mérnökkollégája/

„Ilyen plasztikus költeményt az iskolai tavaszi fáradtságról a nagy Csomeláky Ibrány máig feldolgozhatatlan halála óta még senki sem alkotott! A fáradhatatlan Frady Endre fáradságot és olvasót nem kímélve könyörtelenül szembesíti a társadalmat azzal a ténnyel, hogy a tavasz – mintegy a szélsőségek közötti karaktertelen ütközőpontként - örökre és jóvátehetetlenül beszorult a tél és a nyár közé. Ezért a művéért idén neki ítéljük oda a Csomeláky Ibrány Emlékérmet.” /özv. Csomeláky Ibrányné Múlthozragadt Melánia, a Csomeláky Ibrány Tisztelőinek Társasága (CSITT) tiszteletbeli elnöke/

„A tavaszi fáradtságot nyomokban sem tartalmazó irodalmi csúcsparazita tovább élősködik a költészet gazdaállatán! Anyám szerint hitetlen rosszcsontként nem imádkoztam eleget Nazianzi Szent Gergelyhez, az írók és költők védőszentjéhez, hogy vagy vegye már le a kezét erről a szellemi rágcsálóról, vagy tegye rá, de lendületből és egy nagy dorongot szorongatva! Hát, ha én Frady Endre helyében lennék, akkor ez után a klapanciám után befejezném a pálya- és ámokfutásomat, saját kezűleg semmisítenék meg mindent, amit eddig írtam, bocsánatot kérnék az emberiségtől, majd a további grafomán kísértések elkerülése végett mielőbb megszűnnék létezni! Ja, és a feltámadáskor beteget jelentenék!” /Puzsér Róbert, kritkus/

„Sajnos Frady Endrével szemben tehetetlen vagyok. Én magam is kapom a verseit és folyamatosan forgok a síromban. Egy szerencsém, hogy halott szentként sosincs hányingerem!” /Nazianzi Szent Gergely/

„Amikor elkap a tavaszi fáradtság, akkor nem csak egy szemgolyóval nyomom ki az összes fekvőtámaszt, hanem használom mind a kettőt.” /Chuck Norris/