Mesevilág volt a szünet,
Ám elmúlnak mind a nyarak,
S őszundorom valós tünet:
Vár a legborúsabb barakk!
Anyám felver korán reggel,
Szememben még ott az álom,
S mehetek tankönyvsereggel!
Hű, a sulit de utálom!
Egész nap csak tanulhatok,
Az iskola sötét verem!
Tolltartóm egy sárga fatok,
Padtársamat ezzel verem.
Tök gáz itt a menzakaja,
Nincs soha se csipsz, se kóla,
S levesbe lóg szakács haja!
Szörnyű ez a dög iskola!
Ebéd után napközi vár,
Újra nyomnak kemény padok.
Diákként az élet sivár.
Rabok legyünk, vagy szabadok?
„Az évnyitói csasztuskák nonpluszultrája, a nemzetoktatási himnuszok kvintesszenciája, az életigenlő madrigálköltészet szinekvánonja, a kárpediem szuperlativuszok perpétummobiléja, a ... - jóvan má elég lesz petike!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Költő bácsi, nálunk a menzán a szakács bácsinak nem a haja van a kajában – mert amúgy is tök kopasz – hanem a hónaljszőre, de az nem baj, mert az új Old Spice, amit használ, immár házikolbászos lecsó illatban is kapható! Én speciel ezért is szeretem az iskolát!” /Bélpokol Bönyéc, a Vitéz Nagybányai Horthy Miklós Lovastengerészeti Szakirányú Általános Iskola 3.c osztályos tanulója/
„Nem lenne olyan rossz az iskola, ha nem kellene benne folyton csak tanulni, tanulni, tanulni… Már a közoktatásban is visszatérünk a lenini útra?! Útra da vécsera ucsítyszja, ucsítyszja, ucsítyszja?!” /Lusta Lajos, a debreceni Vlagyimir Putyin Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola 8.b osztályos tanulója/
„Ne nyafogjanak a diákok, mert nekünk, pedagógusoknak se könnyű ám! Használhatatlan tankönyvekből tanítunk túlméretezett osztályokat éhbérért, miközben se kréta, se fénymásolópapír! Ráadásul most már időnk sincs a megélhetésünket biztosító idényjellegű balatoni konyhai mosogatásra!” /Megroggyant Menyhértné Hajszolt Hajnalka, középiskolai magyartanár és osztályfőnök/
„Úgy, költő úr, szóval maga most a tanuló ifjúság szellemi megrontásán és az iskolarendszer elleni lázításán munkálkodik? Akkor én most idehívom Maflás szakaszvezetőt, aki egy gumibotnak látszó ideológiai meggyőző eszközzel az ön fejének a rendszer kompatibilissé formálásán fog munkálkodni. Ordítson csak nyugodtan, ugyanis NB I-es meccs lévén itt a stadion lelátóin a pár száz fizetett ügynökünkön kívül úgysincs senki.” /Csávás Kálmán űrmester, a Látens Ellenzéki Költőket Veréssel Átformáló Rendészet (LEKVÁR) parancskiadási főelőadója/
„A költő iskolaundora a társadalmi kötöttségek közé beilleszkedni nem tudó deprimált individuum profánul abszolutizált allegóriája. Az iskola itt nem az Alma Mater akol melegét, hanem a farkastörvények közé való kiakolbólítottság mókusordító hidegét szimbolizálja. Az öntudatlan és önfeledt mesevilág ideiglenes szabadságából a tartós rabságon át a petőfista forradalmi hevület tudatos szabadságvágyáig jutva a költő végigjárja az obligát karakterfejlődés lélekromboló szamárlétráját. Az elkerülhetetlen beszürkülés végül katarzisba fullad s mindezt utánozhatatlan keresztrímekkel! Irodalmi Nobel-díjat Frady Endrének!” /Lantpengető Ludvigné Hevület Hedvig, a Szájtáti Szajkó c. rácsodálkozó irodalmi portál főállású zsinórmértéke/
„Jaj, lebuktam! Kénytelen vagyok kamingautolni! Be kell valljam, hogy amikor Barguzinban részt vettem a szovjet rakétaprogram propagandaosztályának málenkíj robot közmunkaprogramjában, időnként titokban használtam a lágerlaboratórium időgépét és ott fedeztem fel magamnak a jövőben Frady Endre költészetét, akitől a közismert Rabok legyünk, vagy szabadok? sort is plagizáltam. Szégyellem magam, de köszönöm, hogy elmondhattam!” /Alexander Petrovics, orosz-magyar koprodukciós költő/
„Ne üljünk fel a bérrettegő liberálbolsevik álértelmiség tudjukkik által gerjesztett vaklármájának! A nemzeti közoktatásunk helyzete szilárd, mint a gránikemény alkotmány, és világszínvonalú, mint a magyar labdarúgás! Mi itt központilag felülről mindent jobban átlátunk és hivatalból mindent jobban tudunk! Aki mást állít, az hazudik, és az nincs velünk, és aki nincs velünk, az ellenünk van, és aki ellenünk van, annak jobb, ha egyáltalán nincs is!” /Síkideg Slambuc, a Közműveltséget Lángpallossal Irtó Központ (KLIK) függetlenített párttitkára/
„Mi ez a szellemi vérfertőzés?! Anyám szerint nálam jobban senki sem utálta az iskolát, de Frady Endre dilettáns iskolaundora akaratom ellenére most szinte megszerettette velem! Ki ez a szánalmas rímkupec, aki a jóindulatú szánalmam kivívása helyett a szokott bárgyú tehetségtelenségével megutáltatja velem utálatom tárgyának utálatát?! Azt hiszem, be kell feküdnöm a pszichoanalitikusom kése alá és megműttetnem a lelkemet!” /Puzsér Róbert, meghasonlott kritikus/
„Itt Texasban a gyerekek az iskolában hittan mellett csak rólam tanulnak, így mind nagyon boldogok. Azt a néhány elégedetlenkedőt pedig Holdhoz vágtam.” /Chuck Norris/
„Közös jövőnk az oktatás minőségén múlik. Én már látom az alagút végét – mindjárt beérünk…” /Dr. Vátesz Vergény, futurológus/
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vakáció. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vakáció. Összes bejegyzés megjelenítése
2017. szeptember 1., péntek
Sulikezdés
Címkék:
diákélet,
iskolakezdés,
iskolapad,
menzakaja,
napközi,
őszundor,
szeptember 1,
tankönyv,
vakáció
2013. június 18., kedd
Nyári zápor
Nyári zápor égi állat,
Felhőszájból folyat nyálat,
Amely hűsen püföl, belep,
S mocsár lesz a lakótelep.
Mocsárlakó lesz a telep,
Korrodál a gólyakelep,
S lisztes méhpempővé ázik
Minden mézeskalács házik
Ó, méhpempő méhhé ázik,
S elúsznak a matek házik.
Nyári záporállat tombol
S kockát mos ki nagy pitonból.
Kockátlanul bőg a piton,
Törzsfejlődik üregi ton,
S fákra költöznek a halak.
Nyári zápor vicces alak!
Oszlik a nyár pora, hője,
Fröcsögve elmossa ő, jeee!
„Nagyon helyes, hogy a költő nem enged a kétségtelenül erős kísértésnek, hogy a versébe olcsó hangulatkeltésként a villámlást és az azt kísérő dörgést is belevegye, mert pontosan tudja, hogy akkor már nem záporról, hanem zivatarról szólna a vers, és másképp kéne szigetelni a tetőt, hogy a villámhárításról már ne is beszéljünk! A vers egyébként versnek kétségkívül gyengébb, mint meteorológiai leírásnak, de hát ebben az országban egyre kevesebben értünk ahhoz, amit csinálunk.” /Dr. Kumulusz Köblény, okleveles meteorológus és ingatlanügynök/
„Csúnya költő bácsi! Nyáron nincsenek is matek házik, mert VAKÁCIÓ van! Ne tessék már ilyenkor is felidegesíteni!” /Pöffeteg Pistike, 3.c. osztályos tanuló/
„Segítség! Egy ragadozó tonhal van az üregemben! Ez harap! Ááááá…” /egy ázott üregi nyúl/
„Ha Darwin ma élne, akkor Frady Endrét az evolúciós skáláján valahol a kockátlan piton és az üregi ton között nyíló zsákutcában helyezné el és nem is tévedne nagyot. Ó, bárcsak villámló zivatarállat lehetnék a magányos fafeje tövében reszkető költő fölött! Hú, de odasújtanék! Anyám azt mondja, hogy ne dörögjek már ennyire, de hát ő a hibás! Minek tett ennyi babot a levesbe?!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Felháborító hazugág, hogy mocsárrá változik a lakótelepünk! A korszerű és folyamatosan karbantartott csatorna-, járda- és úthálózatunk révén még a legnagyobb felhőszakadás idején is gyorsan elvezetjük a vizet és sármentesen közlekedünk. Mi, hogy miért látszom csak nyaktól fölfelé? Miért-miért?! Csakért! Dagonyázom! Igen, öltönyben! Miért, tilos?!” /Iszap Emil, polgármester és közpénzmágnás/
„Minden ’o’ betű leáztt a nyavalyás nyári zápr miatt a mézeskalács házikmrl és egy frintt sem fizet az a kntár Állami Biztsít!” /Vasrrú bába/
„Ezek a gagyi kínai fénykardok már egy kis esőt sem bírnak ki! Ez is zárlatos lett, megrázott és most itt fekszem szénné égve! Úgy nézek ki, mint egy mondabeli sötét sith lovag! Hé, húzzanak el innen azzal a fekete kitinpáncéllal! Áááá…” /Anakyn Skywalker/
„Bocs fiúk! Nem nyári zápor volt, csak én könnyeztem az időszámításom előtti kiskori képeimet nézegetve. Hej, de szép voltam már rőtszakállú kisbabaként is!” /Chuck Norris, az Erő/
Felhőszájból folyat nyálat,
Amely hűsen püföl, belep,
S mocsár lesz a lakótelep.
Mocsárlakó lesz a telep,
Korrodál a gólyakelep,
S lisztes méhpempővé ázik
Minden mézeskalács házik
Ó, méhpempő méhhé ázik,
S elúsznak a matek házik.
Nyári záporállat tombol
S kockát mos ki nagy pitonból.
Kockátlanul bőg a piton,
Törzsfejlődik üregi ton,
S fákra költöznek a halak.
Nyári zápor vicces alak!
Oszlik a nyár pora, hője,
Fröcsögve elmossa ő, jeee!
„Nagyon helyes, hogy a költő nem enged a kétségtelenül erős kísértésnek, hogy a versébe olcsó hangulatkeltésként a villámlást és az azt kísérő dörgést is belevegye, mert pontosan tudja, hogy akkor már nem záporról, hanem zivatarról szólna a vers, és másképp kéne szigetelni a tetőt, hogy a villámhárításról már ne is beszéljünk! A vers egyébként versnek kétségkívül gyengébb, mint meteorológiai leírásnak, de hát ebben az országban egyre kevesebben értünk ahhoz, amit csinálunk.” /Dr. Kumulusz Köblény, okleveles meteorológus és ingatlanügynök/
„Csúnya költő bácsi! Nyáron nincsenek is matek házik, mert VAKÁCIÓ van! Ne tessék már ilyenkor is felidegesíteni!” /Pöffeteg Pistike, 3.c. osztályos tanuló/
„Segítség! Egy ragadozó tonhal van az üregemben! Ez harap! Ááááá…” /egy ázott üregi nyúl/
„Ha Darwin ma élne, akkor Frady Endrét az evolúciós skáláján valahol a kockátlan piton és az üregi ton között nyíló zsákutcában helyezné el és nem is tévedne nagyot. Ó, bárcsak villámló zivatarállat lehetnék a magányos fafeje tövében reszkető költő fölött! Hú, de odasújtanék! Anyám azt mondja, hogy ne dörögjek már ennyire, de hát ő a hibás! Minek tett ennyi babot a levesbe?!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Felháborító hazugág, hogy mocsárrá változik a lakótelepünk! A korszerű és folyamatosan karbantartott csatorna-, járda- és úthálózatunk révén még a legnagyobb felhőszakadás idején is gyorsan elvezetjük a vizet és sármentesen közlekedünk. Mi, hogy miért látszom csak nyaktól fölfelé? Miért-miért?! Csakért! Dagonyázom! Igen, öltönyben! Miért, tilos?!” /Iszap Emil, polgármester és közpénzmágnás/
„Minden ’o’ betű leáztt a nyavalyás nyári zápr miatt a mézeskalács házikmrl és egy frintt sem fizet az a kntár Állami Biztsít!” /Vasrrú bába/
„Ezek a gagyi kínai fénykardok már egy kis esőt sem bírnak ki! Ez is zárlatos lett, megrázott és most itt fekszem szénné égve! Úgy nézek ki, mint egy mondabeli sötét sith lovag! Hé, húzzanak el innen azzal a fekete kitinpáncéllal! Áááá…” /Anakyn Skywalker/
„Bocs fiúk! Nem nyári zápor volt, csak én könnyeztem az időszámításom előtti kiskori képeimet nézegetve. Hej, de szép voltam már rőtszakállú kisbabaként is!” /Chuck Norris, az Erő/
Címkék:
hő,
kockás piton,
lakótelep,
matek házi,
méhpempő,
mézeskalács házikó,
mocsár,
nyál,
nyár,
por,
tonhal,
törzsfejlődés,
vakáció,
vasorrú bába,
zápor
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)