Májusi hőőő...

Betör májusban a nyár már?!

Megszikkad az összes sár vár,

Szétolvad a legó STÁR WÁR,

Bőrünkre leégéskár vár!

Jobban örülnék a fagynak!

Jót tesz az a szürkeagynak,

Ha a rút hők békén hagynak,

S nem érzem a fejem hegynek!

Vulkánhegyként zúgó fej fáj,

Arcom sápadtfehér tejtáj,

Tyű, de serceg rajtam hej, háj!

Támadj mínusz, hajrá, huj-huj!

Hűlj le, május, hűljél te le,

Mint a régmúlt legtöbb tele,

Mínuszokkal legyél tele!

Télért Esdő Ló az TEL-e?

Ehej-csehej, selelele!

„Meg tudom magyarázni! Ez nem az, aminek látszik! Tisztelt bíróság, drága bírónő úr, csak elviselhetetlenül melegem volt kicsinyég! Ígérem, legközelebb nem bántom a májust, csak közeledjen végre a tél! Egyszer megjavulok ééééén, jóóó legyek maaaajd! Ártalmatlan és ártatlan vagyok! Kegyelem!” /F. Endre, büntetlen előéletű budapesti költőgigász/

 „Gyakorlott Frady-olvasók is visszahőőőőkölnek a műben található rengeteg hőőő(kör)ségtől.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Őőő… ez aaa… őőő… mindazonáltal… őőő… legfőőő… őőő… bb… őőő… hőőő…” /Őőőőssy Őőődőőőn, főőőispááán/

„Hogyha ló lenne a hő,

Azt mondanám neki: Hőőő!

Meg is állna rögvest ő

Ruszos akcentussal: Чтő?!”

/Szusi Szása, japán-orosz időjárás-mágus cowboy/

„A költő olyan könnyedén táncol át bokorrímből kancsalrímbe és vissza, mint vodkával doppingolt szovjet balett táncosnő a hattyúk tava egyik partjáról a másikra, miközben szalonnabüdösen izzad, mint a májusfa gyümölcsével jóllakott volgai hajóvontató a folyó déli deltájában. A mű végén megjelenő eszperente kurjongatás a katartikus metamorfózis és a delírium tremens elegyének minősített esete. Frady Endre verse legalább annyira esélyes az irodalmi Nobel-díjra, mint özv. vitéz Drabacskay Gyurgyalagné Csofánki Debella nemrég megjelent Kese lovam, egyél akciós zabot, vagy nyereg alá puhítalak! című akciólírája. Vegyék, vigyék, olvassák!” /Beszt Zellerné Eladássy Lista, a Sóvárgó Olvasókat Katarzisba Kergető Kiadó (SOKKK) hatásvadász ügyi főelőadója/

„A nyitó vers folytatása:

Hűljél május, hűljél te le,

Mínuszokkal legyél tele!

Nappal legyen bősz sötétség,

Éjjel szikrázón süssön a Nap.

Na, de ez mind lágy semmiség,

Lábfejemen legyen kalap.

Szürkeagyam eltünedez,

A munkámnak nem hasznos ez.

A fejemet érzem hegynek,

Száznak látom a Hiszekegyet.”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legkalaplábúbb kommentelője/

„Nyuggerapó kalaplábú,

Vicces kedvű, nem tör rá bú;

Hiszegyet hív hiszekszáznak,

S engem röhejgörcsök ráznak!”

/Rekeszizom Rezsőné Rigófütty Rezsilla, a Röhögve Emelkedjünk Csomolungmáig Csodacsapat (RECCS) kalaptalan lábú edzőnője/

„Van erre egy szép magyar népdal:

Télen nagyon hideg van,

Nyáron nagyon meleg van.

Soha nincs jó idő,

Mindig esik az eső.”

/M. András, a költő legállandóbb és legnépdallantóbb kommentelője/

„eM úr egyszer itten van,

eM úr másszor ottan van,

Soha sincs helyben ő,

Agyra gyúr és fejbe’ nő.”

/Népdal Nándor, elmerengető személyi edző és agyalapi irigy/

„Ejnye-bejnye, hüje május,

Túl a kríziseden má’ juss!”

/falfirka a Magyar Állami Jóidőt Utángyártó Sufnituningilda (MÁJUS) homlokzatán/

„Mi ez a bicskanyitogató semmitmondás, ez a túlfűtött izzadságszag?! Frady Endre, az irodalom káposztafejű Mekk Mestere kulturálatlanul megnyalta a show-t és rögvest maga alá verítékezett! Ha szegény anyám májusban szült volna, akkor most feljelenthetném ezt a morális taknyot születésnap gyalázásért, és a döntő bizonyítékként benyújtott förmedvényvers olvastán nincs az a rögtönítélő vérbíró, akinél megúszná szigorított életfogytiglani szabadságvesztésnél kevesebbel! Skandalum! Statárium! Sújtóbomba!” /Puzsér Róbert, kritikus és vérszagra gyűlő éji vad/

„Amikor időnként felugrom a Nap felszínére, akkor 5500°C-os hőségben fejem belőle a naptejet olyan intenzitással, hogy szegény Nap beleizzad. Mérsékelten mélymagyar májusi műmájer marhára megmurdelne!” /Chuck Norris/

Hőguta

Gutul (mongol csizma)

Gutul a hő, egyre gutul,
Ám a csúcson még nem jut túl,
Hanem halad feljebb egyre,
Hetven celziuszos hegyre.

Növekszik a hő, a hőő, hőőő…
Röhög rajtunk: höhö-hőhő!
S néhány UV löket után
Kánikulaként üt gután!

Szikkad a föld, csak só meg szik,
Népünk párologva fekszik,
S izzadt Kaszás tunyán arat…
Hű, de rühellem a nyarat!


Jaj, költő bácsi, ne tessék már nem szeretni a nyarat! Én úgy imádom, amikor a családdal levonatozunk Rekettyés Alsóra és egész nap csak pancsolunk a langyosra pisilt Balcsiban! Jaj, úgy élvezem én a strandot!” /Dögönyei Dönci, a Nagyhányássy-Akvaparkhy Hüttyő Általános Tanintézet (NAHÁT) 3.c osztályos tanulója/

„Mi van panelprolikám, nincs otthon légkondi?! Ugye milyen jó lenne levágni a maga emeletét és kertes házat csinálni belőle?! Ott aztán hűsölhetne a vetrece árnyékában és hallgathatná a náditilinkó dalát! Merjen egyszerű lenni!” /Vasbeton Vigorc, a Lakhatást Univerzáló Központ (LUK) panelracionalizációs főelőadója/

„Nem mondom, hogy nem fájt, de legalább gyorsan túlestünk rajta, nem?! A csekély hőkésleltető képességű panelok lebontási kampányturnéjának főcímdal-nemzethalálvíziójában az Alkotó tevőlegesen is megkezdi a panelek szakszerű lebontását, majd a helyüket behinti ródsóval. E fiúból tananyag lesz, akárki meglássa!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Sok mélyütés után az utolsó két sor egész elviselhető. Volt benne értékelhető rész, nem sok, de ez is valami. Ahogy egy dakota közmondás tartja: Gyerünk, csináljuk meg...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Mivel melegben a testek kitágulnak, így kellő hő hatására Magyarország is megnő és újra Nagy-Magyarország lesz! A trianoni határaink eléréséhez számításaim szerint körülbelül 627°C hőmérséklet szükségeltetik. Igaz, hogy belepusztulunk, de régi dicsőségünk csak megér ennyit!” /Szittya Szomor, nyereg alatti húspuhító kisiparos/

„Tényleg sokat érek, mert hatalmas vérdíj van rám kitűzve amiatt, hogy Zalán átfutva késeltem az éji homályban.” /Régi Dicsőség, szökésben lévő nemzetbiztonsági őr/

„Gutul! Milyen gyönyörű új szó, gyerekek! Gutul a hő! Az a hő, melynek növekedését vizualizálva a Költő új dimenziókba ragadtatta magát! Az őszi születésű poéta őszinte nyárutálatának jól kézben tartott fatalizmusa és rezignált eufóriája – nem, Szotymándi fiam, nem EU-fóbiája! – szóval mindez együtt és persze külön-külön is új távlatokat gerjeszt, sőt ösztökél! Nem, Szotymándi, ez nem a Halloween, nem az ősz töke! Add ide az ellenőrződet és a holnapi fogadóórára apád-anyád idejöjjön!” /Eukaliptusz Euzébióné E-útdíj Eutanázia, a Dilajossy Igric Szak-Közép Oskola (DISZKO) magyartanára és maszek eukarióta tenyésztő/

„Gutul, mi?! Gutul! Áááá!!! Hő, hőő, hőőő, höhöhöhő, he?! Ááááá!!! Nem, anyám, nem vesztem meg, csak hivatalból Frady Endrét olvasok és pszichoszomatikusan fájok! Hű, de rühellem a versét!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A gutul nem Frady Endre találmánya, hanem egy ősmagyar szó. Egy talán kevésbé ismert nyelvemlékünkből, a Mocsárdi Budiépítő Kézikönyvből származik: Mugura gutul uszta verdeng hungrica liptya! Innen került Batu kán közvetítésével a mongol nyelvbe, ahol a vécére nem gyalog sietők lovaglócsizmáját hívják gutulnak. Lásd a fenti képet!” /Dr. Henyevészi Hököny, a Gót-Urdu-Türkmén-Ugor Lingvisztika (GUTUL) tanszék docense/

„Amikor itt Texasban kifekszem napozni, az UV sugarak szörnyet halnak, ahogy fénysebességgel nekicsapódnak a hasfalamnak.” /Chuck Norris/

Nyári zápor

Nyári zápor égi állat,
Felhőszájból folyat nyálat,
Amely hűsen püföl, belep,
S mocsár lesz a lakótelep.

Mocsárlakó lesz a telep,
Korrodál a gólyakelep,
S lisztes méhpempővé ázik
Minden mézeskalács házik

Ó, méhpempő méhhé ázik,
S elúsznak a matek házik.
Nyári záporállat tombol
S kockát mos ki nagy pitonból.

Kockátlanul bőg a piton,
Törzsfejlődik üregi ton,
S fákra költöznek a halak.
Nyári zápor vicces alak!

Oszlik a nyár pora, hője,
Fröcsögve elmossa ő, jeee!

„Nagyon helyes, hogy a költő nem enged a kétségtelenül erős kísértésnek, hogy a versébe olcsó hangulatkeltésként a villámlást és az azt kísérő dörgést is belevegye, mert pontosan tudja, hogy akkor már nem záporról, hanem zivatarról szólna a vers, és másképp kéne szigetelni a tetőt, hogy a villámhárításról már ne is beszéljünk! A vers egyébként versnek kétségkívül gyengébb, mint meteorológiai leírásnak, de hát ebben az országban egyre kevesebben értünk ahhoz, amit csinálunk.” /Dr. Kumulusz Köblény, okleveles meteorológus és ingatlanügynök/

„Csúnya költő bácsi! Nyáron nincsenek is matek házik, mert VAKÁCIÓ van! Ne tessék már ilyenkor is felidegesíteni!” /Pöffeteg Pistike, 3.c. osztályos tanuló/

„Segítség! Egy ragadozó tonhal van az üregemben! Ez harap! Ááááá…” /egy ázott üregi nyúl/

„Ha Darwin ma élne, akkor Frady Endrét az evolúciós skáláján valahol a kockátlan piton és az üregi ton között nyíló zsákutcában helyezné el és nem is tévedne nagyot. Ó, bárcsak villámló zivatarállat lehetnék a magányos fafeje tövében reszkető költő fölött! Hú, de odasújtanék! Anyám azt mondja, hogy ne dörögjek már ennyire, de hát ő a hibás! Minek tett ennyi babot a levesbe?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Felháborító hazugág, hogy mocsárrá változik a lakótelepünk! A korszerű és folyamatosan karbantartott csatorna-, járda- és úthálózatunk révén még a legnagyobb felhőszakadás idején is gyorsan elvezetjük a vizet és sármentesen közlekedünk. Mi, hogy miért látszom csak nyaktól fölfelé? Miért-miért?! Csakért! Dagonyázom! Igen, öltönyben! Miért, tilos?!” /Iszap Emil, polgármester és közpénzmágnás/

„Minden ’o’ betű leáztt a nyavalyás nyári zápr miatt a mézeskalács házikmrl és egy frintt sem fizet az a kntár Állami Biztsít!” /Vasrrú bába/

„Ezek a gagyi kínai fénykardok már egy kis esőt sem bírnak ki! Ez is zárlatos lett, megrázott és most itt fekszem szénné égve! Úgy nézek ki, mint egy mondabeli sötét sith lovag! Hé, húzzanak el innen azzal a fekete kitinpáncéllal! Áááá…” /Anakyn Skywalker/

„Bocs fiúk! Nem nyári zápor volt, csak én könnyeztem az időszámításom előtti kiskori képeimet nézegetve. Hej, de szép voltam már rőtszakállú kisbabaként is!” /Chuck Norris, az Erő/

Napfény keringő

Nyoma sincs a fagyos Bering-
-szoros partján pálmaháznak,
S legfelül bár napfény kering,
Csóró csukcsok mindig fáznak:

„Ellepett már minket a hó
S szügyig fagytunk, úgyhogy az a
Szitu: Te Nap, ne légy tahó!
Adj több hőt, vagy húzzál haza!”

Stupid a Nap, meg is retten,
Fenyegetésnek enged, és
Amit érünk mind itt tetten,
A globális melegedés.


„Köszönjük a költő úrnak, hogy végre érthetően elmagyarázta azt a tudományos rejtélyt, hogy mi okozza a globális felmelegedést! Ígérjük, hogy megemlítjük az érdemeit a királynőnek és könnyen lehet, hogy Önt hamarosan Sir Fradyként fogja tisztelni a brit birodalom.” /brit tudósok/

„Ne hazudozzon itt költő elvtárs! Mi abban lennénk érdekeltek, hogy teljesen befagyjon végre az a nyavalyás Bering-szoros, mert akkor úgy átkorcsolyáznánk Alaszkába, mint a huzat!  Alaszka már Nyugat?” /Szása Csukcsin, csóró csukcs/

„Ebbe a debil Amerikába már tényleg csak ezek a csukcs menekültek hiányoznának! Még jó, hogy van ez a globális felmelegedés, különben lángszóróval kéne olvasztani a jeget, hogy át ne özönöljenek!” /George Toplák, magyar származású alaszkai eszkimó/

„Ha ez vers, akkor én ózonlyuk vagyok! Bárcsak annyi UV sugár zúdulna rajtam keresztül Frady Endrére, hogy felforrna, mint a Dózsa György! Nem, mama, nem a Rózsa Gyuri! Nem mama, nem minden paraszt celeb, de minden celeb paraszt!  Nem mama, nem őrültem meg, hogy egy szál semmiben ordibálok fejen állva a hűtőszekrény tetején! Igen mama, megint a Frady Endre hozott ki a sodromból! Igen mama, áááááááá!!!!!!!!!!!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Hideg-meleg? Globális-lokális? Nap-Hold? Bering-Kiring? Hő-hó? Hű-ha? Remélem, van középút, különben... különben? Különben van, aki dühbe jön? Vagy megy? Nagy kérdések ezek... S a válaszok? Valahol biztosan ott vannak? Ott? Vagy inkább itt? Vannak? De mit jelent vanni? És mit nem? Húha!” /Török Gábor, politikai elemző/

„Rímek? Pfúj! Ritmus? Nyál! Kötött szótagszám? Hányinger! Halál a szabatos lírára! Abcúg Frady! Éljen a szabadvers!” /Dögléczi Tufa, kortárs költő és köztéri kutyagumidíler/

„Nem vagyok stupid, csak sajnálom a szerencsétlen csukcsokat! Az ózonlyukról pedig nem én tehetek, hanem az elmúttnyóccév! Mindenki monnyonle!” /Nap, közepes méretű csillag/

„Szeretem a csukcsokat! Meg a pingvineket és a fókákat!” /Iceball, falánk jegesmedve/

„Ha nem hagytam volna ott idejekorán ezt a nyafogós bandát, sosem lett volna részem abban az élményben, hogy kettéfejelhettem azt a gagyi Teatonicot! Mi, hogy Titanic? Mindegy, az előbbinek legalább volt valami értelme!” /Jajdehideg Jenő, jéghegy/

„Most örülök igazán, hogy már meghaltam, mert, ha élnék, mindent összehánynék, ha ilyen nagy sebességgel kellene forognom a síromban!” /Ady Endre/

Fagyos évkezdet

Irgum-burgum, bizony, sej én
Nem kezelem nagyon lazán
Azt, hogy január elsején
Bedöglött itthon a kazán!

Nincs meleg víz, nincsen fűtés,
Celziuszunk egy-két-három.
Minden radiátor hűt és
Nézi, hogy a csodát várom.

Csodát csodát!  Szerelőkét,
Aki kitalálja, mi hol
Rossz és helyrehozza Ő két
Ütéssel s bent tüzet csihol.

Egy óra múlva jön, mondta
Telefonban imént, ah Ő,
S lassan, mint két hajóvonta
Találkozunk s dől majd a hő!