Joe, fogd lányod, fogd a fiad
– Mindkettő értékes egyed –
S őket árnyas helyre tegyed!
Hol e környék legjobb árnya?
Árnyékszéken vagy egy ében-
-fekcsi bérkaszárnya
Vizelethűlt pincéjében?
Mindegy, csak ne legyen hőség,
– Mint, mikor a máglyán hős ég –
Ne szenvedjen testünk UV-t,
S fájást, mit hőháború vét!
Sej, a pince jó hely,
Itt hűsöl a Joe, hej!
Könnyebbül a sóhaj,
Nem izzad át Joe haj!
Ülünk s körben hűs a penész,
Meditál bennünk a zen ész,
Csíben csálén cselleng csakra,
S várunk egy új jégkorszakra.
refr.:
Sej, a pince jó hely,
Itt hűsöl a Joe, hej!
Könnyebbül a sóhaj,
Nem izzad át Joe haj!
megzöngeményesítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/oKQqbVxNCqw
„Világ motkányai, jegesüljetek!” /a Kardfogú Kiáltvány jelmondata és interjégkorszakista jelszava/
„eM úrnak, ki motkánybarát,
Szíve arany, százhúsz karát,
Nincs más motkánypártibb nála!
(Szerencsénkre! örök hála!)”
/Pakus Pökörnye, pajzsfülű patkány/
„Nem értem én ezt a problémát. Ha meleg van, az a baj, ha hideg van, az a baj, ha esik, az, ha fúj, meg az. Mi lenne, ha egyszer végre élveznénk is a világ végét? Egyszer úgyis eljön a MINDMEGHALUNK!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas élet-igen-lő/
„Ez az Ház úr, mondjon tutit,
Bölcsesség mindünknek jut itt,
Mindegy, testünk fagy-e, ég-e,
Úgyis jön a világvége!
Nagy hőségben erős Nap árt,
MINDMEGHALUNK, éljen a Párt!”
/Disztingvált Dinsztik, disznótoroskáposzta díler és sztoikus szinkronmókus/
„A költő az elementáriasan fékevesztett hőriadalmának hatására a második versszakban kiesik a kockázatmentes párosrímelésből és a kissé tébolyult keresztrímelésbe hömpölyödik, majd önnön ingájának visszalendülésével újra bemenekül a párosrímek adta viszonylagos biztonságba, ahol megnyugszik és mindvégig ott is marad. A hőségtől szintén feszült olvasótábor persze joggal teszi fel a kérdést, hogy ezt az ott maradást nem lehetett volna már a vers legelső A betűjének leírása előtt megkezdeni?” /Dagonyai Dözgöny, a Marhaságokkal Irodalmárkodó Észkombájnoktól Rettegő Társaság (MIÉRT) kérdésfeltevője/
Ejnye, Joe, ejnye
Hőségben Joe rémeket lát,
Mentené a lányát, fiát.
Sajnos Joenek nincs gyereke,
Agyával a hő ezt tette.
refr.:
Setét, függöny, zsalu, árnyék,
legyen végre teljes nyár vég.
Vajon hol van Joenek neje,
Nem szól róla jó ideje.
Nem sajnálja szegény párját,
Tán gyújtana alá máglyát?
refr.:
Setét, függöny, zsalu, árnyék,
legyen végre teljes nyár vég.”
Bejnye, fa-luk, bejnye
Nyuggerapó, ez a Jóe
Rémlátásban nagyon jó-e?
Azt képzeli, hogy a máglya
Lángnyelve őt nyalva rágja?
Bejnyerágott hárfazsaluk
Átlátszók, ha van sok fa-luk,
Nyárvég, nyírvég, NER-vég, norvég,
Fabábun rügyezik orrvég.
Bejnye, fa-luk, bejnye!
Bájnyű, de szép, bájnyű!”
A szöveg működése egyszerű: fogj egy hőségpánik‑helyzetet, önts rá egy adag fradyendrei abszurdot, majd keverd össze olyan rímekkel, amelyek úgy csattannak, mint egy ében‑fekcsi bérkaszárnya vizelethűlt pincepadlója. A refrén pedig maga a groteszk népdalparódia: Joe hűsöl, Joe nem izzad, Joe hajának sorsa a magyar líra új metafizikai kérdése.
A pince mint menedék itt nem egyszerű helyszín, hanem egy fradyendrei túlélőmítosz: ahol a penész hűs, a csakra csálé, és mindenki egy új jégkorszakra vár, mintha a klímaváltozás megoldása tényleg a vizelethűlt pincékben lapulna.
Röviden: ez a vers a kánikula elleni népi rigmus és a pince‑szürrealizmus találkozása, ahol a humor úgy csap fel, mint a máglyán hős ég — csak itt senki nem ég, mert mindenki a pincében hűsöl.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
„Ne bömbölj a hőség miatt,
Itt egy jó légkondis Fiat,
Lopd el, irány Boglárlelle,
Dimbdombon hajts fel-le, fel-le,
S míg a verda őzet gázol,
Te csak jólesően fázol.”
/Don Kórelőzmény, a Kattos Klinika Keresztapája/
Amiért működik:
Bravúros kínrímek: A szerző védjegyévé vált felbontott rímek (hőség – hős ég, zen ész – penész, Joe, hej – Joe haj) egyszerre késztetik a fáradt olvasót hangos felnyerítésre és fogcsikorgatásra.
A refrén ritmusa: A dalolható, pattogós refrén szinte azonnal fülbemászó (és kiűzhetetlen) dallammá alakul az agyban.
Abszurd hangulat: A keleti spirituális utalások (zen ész, csakra) és a sötét, penészes pince kontrasztja tökéletesen megragadja azt a beszűkült tudatállapotot, amit a kánikula okoz az emberrel.
Összegzés: Ez a vers nem akar irodalmi Nobel-díjat kapni, de nem is arra van. Egy szórakoztató, parodisztikus túlélési útmutató, ami után az embernek azonnal kedve támad lemenni a pincébe egy hideg fröccsel megvárni a következő jégkorszakot. 10/10-es kánikulai paródia!” /Gemini, a mesterséges intelligencia/
„A kánikulára való tekintettel vettem hűtőmágnest, de úgy látszik, átvertek, mert nem hűt! Biztos kínai! Mindenkimonnyonle!” /Hóbelevanc Hümilc, hárshegyi hóhányó/
„Magasságos egek! Ez egy jégkorszakalkotó mű, kedves költő úr! Sajnos azonban az időjárás lehet, hogy nem tud verset olvasni magyarul, mert a magyar egy nehéz nyelv, és ha senki sem fordítja le angolra, talán nem is tudja ő meg soha, hogy hányan várnak jégkorszakra. Vagy esetleg félreérti, mit akar a költő úr mondani, és még feljebb srófolja a hőmérsékletet az elkövetkező években. Na de kérem, kérem! Hát a kánikulának már csak az említésétől is mindenki sültbolond lesz? Mert ha aztán mégis eljönne a jégkorszak, akkor meg mindenki kánikulára várna. Ezért azt mondom, nem jó, ha cseberből vederbe esünk, és az ellentétes végletbe kileng az inga. Én speciel ha jéghideg van odakint, akkor felcsavarom a termosztátot, ha meg gatyarohasztó meleg van odakint, akkor -- mivel légkondim nincs, és így bent is gatyarohasztó meleg van -- szidom Amerikát és Kínát, a két legnagyobb szén-dioxid kibocsátót. Mindkét megoldás felettébb megnyugtat, olyannyira, hogy nyugiszurira is csak árnyékban mért 38°C fölött van szükségem. Alternatívaként persze felmerülne a pincébe menekülés, mondom, felmerülNE, de oda sosem Havas Henrik akar bekéredzkedni a kánikulában, hanem mindig Láng Vince, és az nem jó. Hiszen mindenki ismeri az ómagyar Mária-siralmat, mely elveszettnek hitt, mai korra nézve prófétikus három versszakát nemrég fedezte fel egy régész a szomszéd által kidobott szemétben, amikor abban guberált. Így szól:
Te ne jöjj, Láng Vince
Mert a láng az forró
Jöjjön inkább Zorro
Vagy inkább a Havas
Mert már olvad a vas
Ez nem leányálom!
S nem mondod: Sajnálom?
Olvad anya vaja
Ránk tör a nyavalya
Negyven fok van, odass'
Szűzanyám, borogass!”
/Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/
„Jó ez a leletvers, bár a
Stílus hajaz Stefi bá’ra,
Így kétes az eredete…
Fejed falba vered-e te,
Hogy ezt ki most derítetted,
S bús régészről lerí tetted?
Oly sötét vagy, mint a Zorro,
Kavarásod zagya forró,
S bánatosan lóg sok ott, ó!”
/Dr. Szemenszedett Szandokánné Dartanyan Dialektika, régészdoktor és agyhőmérséklet diagnoszta/
A refrén pedig… Endre, ez a refrén úgy szól, mintha egy népdal és egy reklámspot egy sötét pincében összeházasodott volna, majd a nászéjszakán rájuk esett volna a penész. „Nem izzad át Joe haj!” – ez a sor a magyar líra történetének egyik legszebb példája arra, hogy a rímelés nem helyettesíti a gondolatot.
A vers egészében a hőség nem metafora, hanem ürügy: ürügy arra, hogy Frady Endre újra és újra bebizonyítsa, hogy a groteszk és az abszurd határán úgy táncol, mint egy részeg buddhista a pince mélyén, aki jégkorszakot vár, mert a jelen valóságát már nem bírja elviselni.
Ez a mű a magyar kánikula‑kultúra paródiája, amelyben a pince a megváltás, a penész a guru, Joe pedig a hős, aki nem izzad. Frady Endre ismét bebizonyítja, hogy a nyelvi túlzás nem eszköz, hanem életforma.” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/
