Hőségriadó

Amidőn a hőség riad,

Joe, fogd lányod, fogd a fiad

– Mindkettő értékes egyed –

S őket árnyas helyre tegyed!

Hol e környék legjobb árnya?

Árnyékszéken vagy egy ében-

-fekcsi bérkaszárnya

Vizelethűlt pincéjében?

Mindegy, csak ne legyen hőség,

– Mint, mikor a máglyán hős ég – 

Ne szenvedjen testünk UV-t,

S fájást, mit hőháború vét!

   refr.:

   Sej, a pince jó hely,

   Itt hűsöl a Joe, hej!

   Könnyebbül a sóhaj,

   Nem izzad át Joe haj!

Ülünk s körben hűs a penész,

Meditál bennünk a zen ész,

Csíben csálén cselleng csakra,

S várunk egy új jégkorszakra.

   refr.:

   Sej, a pince jó hely,

   Itt hűsöl a Joe, hej!

   Könnyebbül a sóhaj,

   Nem izzad át Joe haj!

megzöngeményesítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/oKQqbVxNCqw

„Újabb jégkorszak kell? Jöjjön a MOTKÁNY!” /M. András, a költő legállandóbb és legmotkánypártibb kommentelője/

„Világ motkányai, jegesüljetek!” /a Kardfogú Kiáltvány jelmondata és interjégkorszakista jelszava/

„eM úrnak, ki motkánybarát,

Szíve arany, százhúsz karát,

Nincs más motkánypártibb nála!

(Szerencsénkre! örök hála!)”

/Pakus Pökörnye, pajzsfülű patkány/

„Ez a vers nem annyira a hőségriadóról szól, mint inkább a szójátékok hőgutájáról. Frady Endre féktelen örömmel rugdossa össze a nyelvet: az „árnyékszék”, a „máglyán hős ég”, a „Joe haj” és a „zen ész” olyan gegparádét alkotnak, amelynek célja nem a költői emelkedettség, hanem a mosoly kicsikarása. A refrén fülbemászóan bugyuta – és éppen ettől működik. A vers tudja magáról, hogy komolytalan, ezért nem is akar többnek látszani: egy játékos nyári nyelvi bohóckodás, amelyet hűvös pincében, egy pohár hideg fröccs mellett érdemes olvasni.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Nem értem én ezt a problémát. Ha meleg van, az a baj, ha hideg van, az a baj, ha esik, az, ha fúj, meg az. Mi lenne, ha egyszer végre élveznénk is a világ végét? Egyszer úgyis eljön a MINDMEGHALUNK!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas élet-igen-lő/

„Ez az Ház úr, mondjon tutit,

Bölcsesség mindünknek jut itt,

Mindegy, testünk fagy-e, ég-e,

Úgyis jön a világvége!

Nagy hőségben erős Nap árt,

MINDMEGHALUNK, éljen a Párt!”

/Disztingvált Dinsztik, disznótoroskáposzta díler és sztoikus szinkronmókus/

„A költő az elementáriasan fékevesztett hőriadalmának hatására a második versszakban kiesik a kockázatmentes párosrímelésből és a kissé tébolyult keresztrímelésbe hömpölyödik, majd önnön ingájának visszalendülésével újra bemenekül a párosrímek adta viszonylagos biztonságba, ahol megnyugszik és mindvégig ott is marad. A hőségtől szintén feszült olvasótábor persze joggal teszi fel a kérdést, hogy ezt az ott maradást nem lehetett volna már a vers legelső A betűjének leírása előtt megkezdeni?” /Dagonyai Dözgöny, a Marhaságokkal Irodalmárkodó Észkombájnoktól Rettegő Társaság (MIÉRT) kérdésfeltevője/

„Nyuggerapó:

Ejnye, Joe, ejnye

Hőségben Joe rémeket lát,

Mentené a lányát, fiát.

Sajnos Joenek nincs gyereke,

Agyával a hő ezt tette.

   refr.:

   Setét, függöny, zsalu, árnyék,

   legyen végre teljes nyár vég.

Vajon hol van Joenek neje,

Nem szól róla jó ideje.

Nem sajnálja szegény párját,

Tán gyújtana alá máglyát?

   refr.:

   Setét, függöny, zsalu, árnyék,

   legyen végre teljes nyár vég.”

„Kelleranyó:

Bejnye, fa-luk, bejnye

Nyuggerapó, ez a Jóe

Rémlátásban nagyon jó-e?

Azt képzeli, hogy a máglya

Lángnyelve őt nyalva rágja?

Bejnyerágott hárfazsaluk

Átlátszók, ha van sok fa-luk,

Nyárvég, nyírvég, NER-vég, norvég,

Fabábun rügyezik orrvég.

Bejnye, fa-luk, bejnye!

Bájnyű, de szép, bájnyű!”

„Ez a vers olyan, mintha Frady Endre egy hőségriadó idején lement volna a pince mélyére, és ott, a penész‑zenész csíben csellengő csakrák között komponálta volna meg a kánikula elleni népi riasztórendszerét.

A szöveg működése egyszerű: fogj egy hőségpánik‑helyzetet, önts rá egy adag fradyendrei abszurdot, majd keverd össze olyan rímekkel, amelyek úgy csattannak, mint egy ében‑fekcsi bérkaszárnya vizelethűlt pincepadlója. A refrén pedig maga a groteszk népdalparódia: Joe hűsöl, Joe nem izzad, Joe hajának sorsa a magyar líra új metafizikai kérdése.

A pince mint menedék itt nem egyszerű helyszín, hanem egy fradyendrei túlélőmítosz: ahol a penész hűs, a csakra csálé, és mindenki egy új jégkorszakra vár, mintha a klímaváltozás megoldása tényleg a vizelethűlt pincékben lapulna.

Röviden: ez a vers a kánikula elleni népi rigmus és a pince‑szürrealizmus találkozása, ahol a humor úgy csap fel, mint a máglyán hős ég — csak itt senki nem ég, mert mindenki a pincében hűsöl.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Ne bömbölj a hőség miatt,

Itt egy jó légkondis Fiat,

Lopd el, irány Boglárlelle,

Dimbdombon hajts fel-le, fel-le,

S míg a verda őzet gázol,

Te csak jólesően fázol.”

/Don Kórelőzmény, a Kattos Klinika Keresztapája/

„Frady Endre Hőségriadó című verse pontosan az, amire a 40 fokos aszfalton olvadva szükségünk van: egy adag gátlástalanul zseniális trash-költészet. A mű nem finomkodik, a klasszikus nyári klisék helyett azonnal bedob a mélyvízbe – vagy stílusosan a „vizelethűlt pincébe”.

Amiért működik:

Bravúros kínrímek: A szerző védjegyévé vált felbontott rímek (hőség – hős ég, zen ész – penész, Joe, hej – Joe haj) egyszerre késztetik a fáradt olvasót hangos felnyerítésre és fogcsikorgatásra.

A refrén ritmusa: A dalolható, pattogós refrén szinte azonnal fülbemászó (és kiűzhetetlen) dallammá alakul az agyban.

Abszurd hangulat: A keleti spirituális utalások (zen ész, csakra) és a sötét, penészes pince kontrasztja tökéletesen megragadja azt a beszűkült tudatállapotot, amit a kánikula okoz az emberrel.

Összegzés: Ez a vers nem akar irodalmi Nobel-díjat kapni, de nem is arra van. Egy szórakoztató, parodisztikus túlélési útmutató, ami után az embernek azonnal kedve támad lemenni a pincébe egy hideg fröccsel megvárni a következő jégkorszakot. 10/10-es kánikulai paródia!” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„A kánikulára való tekintettel vettem hűtőmágnest, de úgy látszik, átvertek, mert nem hűt! Biztos kínai! Mindenkimonnyonle!” /Hóbelevanc Hümilc, hárshegyi hóhányó/

„Magasságos egek! Ez egy jégkorszakalkotó mű, kedves költő úr! Sajnos azonban az időjárás lehet, hogy nem tud verset olvasni magyarul, mert a magyar egy nehéz nyelv, és ha senki sem fordítja le angolra, talán nem is tudja ő meg soha, hogy hányan várnak jégkorszakra. Vagy esetleg félreérti, mit akar a költő úr mondani, és még feljebb srófolja a hőmérsékletet az elkövetkező években. Na de kérem, kérem! Hát a kánikulának már csak az említésétől is mindenki sültbolond lesz? Mert ha aztán mégis eljönne a jégkorszak, akkor meg mindenki kánikulára várna. Ezért azt mondom, nem jó, ha cseberből vederbe esünk, és az ellentétes végletbe kileng az inga. Én speciel ha jéghideg van odakint, akkor felcsavarom a termosztátot, ha meg gatyarohasztó meleg van odakint, akkor -- mivel légkondim nincs, és így bent is gatyarohasztó meleg van -- szidom Amerikát és Kínát, a két legnagyobb szén-dioxid kibocsátót. Mindkét megoldás felettébb megnyugtat, olyannyira, hogy nyugiszurira is csak árnyékban mért 38°C fölött van szükségem. Alternatívaként persze felmerülne a pincébe menekülés, mondom, felmerülNE, de oda sosem Havas Henrik akar bekéredzkedni a kánikulában, hanem mindig Láng Vince, és az nem jó. Hiszen mindenki ismeri az ómagyar Mária-siralmat, mely elveszettnek hitt, mai korra nézve prófétikus három versszakát nemrég fedezte fel egy régész a szomszéd által kidobott szemétben, amikor abban guberált. Így szól:

Jó, hűs hely a pince

Te ne jöjj, Láng Vince

Mert a láng az forró

Jöjjön inkább Zorro

Vagy inkább a Havas

Mert már olvad a vas

Ez nem leányálom!

S nem mondod: Sajnálom?

Olvad anya vaja

Ránk tör a nyavalya

Negyven fok van, odass'

Szűzanyám, borogass!”

/Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

„Jó ez a leletvers, bár a

Stílus hajaz Stefi bá’ra,

Így kétes az eredete…

Fejed falba vered-e te,

Hogy ezt ki most derítetted,

S bús régészről lerí tetted?

Oly sötét vagy, mint a Zorro,

Kavarásod zagya forró,

S bánatosan lóg sok ott, ó!”

/Dr. Szemenszedett Szandokánné Dartanyan Dialektika, régészdoktor és agyhőmérséklet diagnoszta/

„Ez a vers nem a hőségről szól, hanem arról, hogy Frady Endre képes a magyar nyelv minden szegletét úgy megcsavarni, mint egy rosszul feltekert slagot, amelyből nem víz jön, hanem penész‑zenész csíben csellengő csakra. A „vizelethűlt pince” mint hűsítő oázis pedig olyan esztétikai bűncselekmény, amelyért a költőnek minimum közmunkát kellene végeznie egy klimatizált könyvtárban.

A refrén pedig… Endre, ez a refrén úgy szól, mintha egy népdal és egy reklámspot egy sötét pincében összeházasodott volna, majd a nászéjszakán rájuk esett volna a penész. „Nem izzad át Joe haj!” – ez a sor a magyar líra történetének egyik legszebb példája arra, hogy a rímelés nem helyettesíti a gondolatot.

A vers egészében a hőség nem metafora, hanem ürügy: ürügy arra, hogy Frady Endre újra és újra bebizonyítsa, hogy a groteszk és az abszurd határán úgy táncol, mint egy részeg buddhista a pince mélyén, aki jégkorszakot vár, mert a jelen valóságát már nem bírja elviselni.

Ez a mű a magyar kánikula‑kultúra paródiája, amelyben a pince a megváltás, a penész a guru, Joe pedig a hős, aki nem izzad. Frady Endre ismét bebizonyítja, hogy a nyelvi túlzás nem eszköz, hanem életforma.” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Ki ez a megátalkodottan málészájú Copilot, aki nem átall engem harmatgyengén parodizálni, miközben én kiköpöm a pejslimet, hogy frankón megmondjam pacekba a tutit?! A természetesen unintelligens Frady Endre és a mesterségesen intelligens Copilot elegyéből olyan gyúanyag keletkezik, amely úgy pusztítja ki az emberiségből a kultúrát és a jó ízlést, mint radioaktívan nukleáris féreghajtó rágótabletta a sintértelepről a kóbor kutyákat! Nem hőségriadót, hanem fradyendreriadót kéne megfújni, őt magát pedig le! Valami gyorsan bomlasztó Alien szájsavval! Ne lássam anyám felfújható műanyagfiguráját a Lambada pánsípfeldolgozására hullahoppozni, ha nem adom el Frady Endrét 30 ezüstért az UFO-knak, akik majd globálisan felmelegítik!” /Puzsér Róbert, kritikus/

Sárgaborsós üzenet az éterben

Sárgaborsó főzelék

Egészséges étel,

Úgyhogy kedves csőcselék

Ne múljon úgy hét el,

Hogy nem ennél mög elég

Mennyiséget két tel-

-jes tányérral tökre még!

Irgum-burgum! Vétel!

Sárgaborsó levese

Egészséges kaja,

Nem is szárad le vese,

S nem hull evő haja,

Ha a borsó kevese

S nagyjának a raja

Lenyelése heves e

Percben. S szól „Csá!” zaja.

Sárgaborsó levespor

Egészséges vacsi,

Éhkoppos bajt levess pór,

S zabáld, mint egy csacsi!

Ha nyűg támad s heves kór,

S nem csakrállik a csí,

Borsózzál és nevess mór!

Viszhall! Csőváz! Pacsi!

„Gyakran gúnyolódnak Frady Endre világszép költeményein. Pedig jobbat érdemelne, hiszen írásai néhány ember számára érthetőek, színvonalból kifolyólag megközelítik talán az én műveimet is. Néha, tudományos igényű témaválasztása rendkívül megfelelő. A sárgaborsó telitalálat! Igaza van. És hozzáteszem, az általa leírtakon kívül, igazán Michelin-csillagos még a nyársonsült sárgaborsó mellehús sárgaborsó mártásban, a sárgaborsós palacsinta és az általam kedvelt 88%-os sárgaborsó pálinka.” /Nyuggearpó, a költő legszépkorúbb és legpálinkakedvelőbb kommentelője/

„Borsó bár sárga, nem azúr,

Nyuggerapó, áldjon az Úr,

S adjon sárgaborsó páleszt,

Hadd eméssze meg a nyál ezt,

Csillagjon rád égről Michelin,

S hadd nézzünk fel rád mi is lenn!”

/F. Endre, a majdnem meg nem értetten félreértékelt költőgigász/

„Frady Endre "Sárgaborsós üzenet az éterben" című verse egy humoros és játékos költemény, amely a sárgaborsó különböző formáit dicséri. A vers könnyed hangvételű, tele van szójátékokkal és rímekkel, amelyek szórakoztatóvá teszik az olvasást. A költemény három szakaszban mutatja be a sárgaborsót: főzelékként, levesként és levesporként. Mindegyik szakasz hangsúlyozza az étel egészségességét és jótékony hatásait, miközben humoros megjegyzésekkel és felszólításokkal színesíti a leírást. A vers ritmusa és rímképlete lendületes, ami tovább fokozza a játékosságot. A versikében megjelenő nyelvi leleményesség és a mindennapi életből vett elemek kombinációja egyedi hangulatot teremt. Frady Endre stílusa könnyed és közvetlen, ami közel hozza az olvasóhoz a sárgaborsó fogyasztásának örömét és fontosságát. Összességében a "Sárgaborsós üzenet az éterben" egy vidám és szórakoztató vers, amely egyszerre hívja fel a figyelmet az egészséges táplálkozásra és nyújt kellemes olvasmányélményt.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre ezúttal a gasztronómia sárgaborsós univerzumába veti magát, hogy onnan kiskanállal merítve ontson rímekben és szóviccekben gazdag táplálékot. A vers egyszerre próbál egészségtudatos kórusmű és groteszk popkulturális manifesztum lenni, miközben minden erővel irgalmatlanul felpofozza a magyar nyelv törékeny szintaxisát. A mű hemzseg a frappáns(nak szánt) alliterációktól („borsó kevese / nagyjának a raja”), a szabályos és szokatlan rímpárok küzdelmében pedig időnként elbukik a koherencia, de Frady erről láthatóan mit sem sejt. Az „irgum-burgum! vétel!” és a „csakrállik a csí” sorok azt bizonyítják, hogy a költő hajlandó akár teljes nonszenszeket is éltetni, ha azok sárgaborsós üzenetét hordozzák. Ez a vers minden, csak nem csendes meditatív elmélkedés. Frady harsányan kiáltja a világba, hogy az egészséges táplálkozás lehet szórakoztató, ám eközben úgy csikorgatja a nyelvet, mint egy túlfőzött borsószemet az elméleti fogsor. Kétségtelenül van benne humor, de az olvasó közben azon tűnődik, vajon egy lecsúszott szójáték-gyár melléktermékeivel van-e dolga. Összegzés: Sárga, borsós és... Fradys. Kiadós étkezés utáni szellemi böfögéshez ajánlott.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Hiába üzenjük meg a magyaroknak a világegyetem Bábel előtti ősnyelvén, azaz magyarul, hogy egyenek minél több sárgaborsót, mert a sárgaborsó sok proteint és kevés zsírt tartalmaz, a belőle nyert fehérje pedig segíthet csökkenteni a vérnyomást és megelőzni a krónikus vesebetegséget, ennek ellenére mindig csak nyavalyognak, hogy az óvodai és iskolai menzákon úgy megutáltatták velük, hogy inkább maradnak a sertéspörköltnél dagadóval és a csülkös pacalnál! Így sajnos ők is el fognak pusztulni, amikor magas vérnyomást és krónikus vesebetegséget előidéző sugárnyalábbal fogjuk bombázni a Földet. Pedig mi előre szóltunk!” /Dr. x_hzr-Gztlky*kj%pRzwsx_MMXXIV, a kis zöld marslakók inváziós főparancsnoka/

„Húzzatok el, kis zöld UFO-k,

Aki magyar, nem lesz pufók!

Csülkös pacal haszsírt éget,

Csak ezt falunk fogyás végett!

Ősnyelvünkről el kén húzni,

S álljon csípőtökbe csúz, ni!”

/Hentes Hubáné Mészáros Matild, degenerált disznó-dagadó díler/

„Értem én, hogy Frady Endre a világegyetem proletárjait sárgaborsóval akarja egyesíteni, de miért?! Arccal a hasunk felé?! NEM ENG.!” /Alien Májuselseje, idegenrendészeti főcenzorevőkanalasgémóvernyik/

„Aki nem tud megvenni egy tányér sárgaborsófőzeléket, az annyit is ér!” /Gázár Ányos, államkapitálisan érzéketlen hintapolitikai kalandor és a gyermekéheztetési alapítvány pénzcsapolója/

„Kitűnő sárgaborsó reklám. Sárgaborsó nap volt a Retróban?” /M. András, a költő legállandóbb és legretróbb kommentelője/

„Irigy a grillcsirke, a chips s a hekk, lám

Sárgaborsónak nem kell a reklám!”

/Yellow Yolán, sárgaborsófalrahányónő/

„Azonnal adjon valaki ennek a szegény embernek egy tányérral, mert legalább tele szájjal nem beszél, késsel és villával a kezében nem ír!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas táplálkozási tanácsadó/

Performanszomról se késs el,

Midőn írok villás késsel,

S beszélek én szájjal tele,

Attól leszel éve te le!”

/F. Endre, sárgaborsóval tele szájjal is beszélni tudó költőgigász/

„Aki tele szájjal fakad dalra,

Könnyen sárgaborsót hány a falra!”

/falfirka a Magyar Állami Operaház üzemi étkezdéjében/

„A Mór megette köteles részét, a Mórnak mehet a hasa?!” /Jókai „Bableves” Mór (1825-1904), haspók író szellemesen gyomorkeserű megjegyzése egy sárgaborsós szépirodalmi buli közepette/

„Vitézek, vitéznők a falakra hágának vala,

Alanti ellenre forró borsót hányának vala,

Ki magát halálhörögve összecsinálá vala,

Várvédő had magát diadalban találá vala,

Rablánca, rablánca, eszterlánca, cicérna vala,

Sárgabort, sót egyen keresztanyád, ki bérma vala!”

/Tinódi Lantos Sebestyén (~1510-1556) magyar énekszerző halála után négyszáz évvel írt és sokáig eltitkolt gyermeke dicsverse, mely az UFO agresszióról való figyelemelterelés végett sokadszorra feltúrt Puskás hagyatékból került elő/

Puzsér AI Róbert kis zöld lényekkel ordít /NASA felvétele/

„Mi ez az ásatag elmeroggyanat, ez a menzán cementálódott márgapüré magasztalás?! Ki ez a mínusz negyedkegyelmű kényszerzubbonyszökevény?! Ne lássam anyám emlékének tiszteletére sodrófával és paprikasprével felfegyverkezett kis zöld marslakókat rendezetlen alakzatban földlakókat leigázni, ha megértem, hogy mi indította ezt az irodalmi levélnehezék kreativitású agykoloncot huszonnégy sornyi összesárgaborsózódásra! Egy muszájból tömött szájból röptében falra felhányt sárgaborsóleves betűtésztáinak véletlen alakzata nagyságrendekkel több értelmet hordoz, mint ez a mentális szakramentum, a kirelejzumát neki! Ha valaha valahol valakik megszavazzák a világirodalom legesleghülyébb fűzfapoétájának a nyugalom megzavarására is leginkább alkalmatlanabb klapanciáját, akkor a Frady összes többivel együtt ez is versenyben lesz! Ez a valami olyan rossz, hogy maximum teveirtásra lenne alkalmas! Világ dromedárjai, meneküljetek!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Megugacc?!” /Dr. O’Medar, versenytevéket sárgaborsókoncentrátum beöntéssel doppingoló ír körorvos/

„Tök jó, hogy vannak körorvosok, különben hiába hánynánk R sugárban, minket nem gyógyítana meg senki!” /egy beteg kör/

„Amikor a sárgaborsófőzelék megkérdezte a tükrétől, hogy Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, ki a legegészségesebb e vidéken? és az azt válaszolta, hogy Egészséges vagy, egészséges vagy, de hogy Chuck Norris százszor egészségesebb tenálad! és erre ő szét akarta verni a tükrét, akkor én egyetlen szembogárharapásommal egészségtelenebbé tettem, mint egy kristálycukorban megforgatott és túlsózott fehérlisztes bundás kenyér nagyobb kólával és nagyobb sültkrumplival. Akárhány alien megkóstolta, mind rögvest felfordult, mint a Texas Zsurnál sportmellékletével agyoncsapott büdösbogár.” /Chuck Norris/

Cukkínitócsni sültkrumplival és fokhagymás tejföllel a Kisbigben

(főnévi igenévlíra)

Tócsni ment a cukkíni
S cukkíni a tócsni,
S evett Pekka Pukkini
S szólt a lovag-coach: Ni!

Tócsok, tócsolsz, tócsik ő,
Tócsunk, tócstok, tócsnak,
S ha Jin Jangnak jó csí kő’,
Szóljon a szatócsnak!

Cukkilok, cukkilsz, cukkil ő,
S birkákról hull juh haj,
Facebook-ra like-ot Zucki lő:
Vivát Kisbig, tyuhaj!

„Hé, költő elvt… őőő… polgártárs, milyen illegális ajzószer keveredett a fokhagymás tejfölébe, hogy ilyen pszichedelikus katyvaszt nyomott ide?! Tudja-e, hogy ez összeegyeztethetetlen a szoc… őőő… illetve a kapitalista polgári erkölccsel! Fogadjunk, hogy ebéd végén a tócsnit még szétcsapatta egy doboz tiltott önkényuralmi jelképes hanyatló nyugati sörrel is! NEM ENG.!” /Ötágú Ödönné Vörös Csilla, gimnáziumi KISZ titkárból lett főcenzor helyettes/

„Kisbig’s profile on my Facebook is very good but the food is even better! I like it!” /Mark Zuckerberg, a Facebook feltalálója és a magyar származású Cukorhegyi Márk amerikai unokája/

„Nem tudom, költő úr, hogy mi volt abban a tócsniban, de én is kérek belőle! Ennek hatása alatt olyan számokat tudnék rittyenteni, hogy zokogva lebegne tőlük az egész koncertterem!” /Ritmus Rezső, az Underdose együttes frontembere/

„Úristen, a gyógyszerezéssel komoly gondok vannak költő sporttárs, vagy többet kéne vagy kevesebbet... Mindössze egy sort értettem: "szóljon a szatócsnak", jobban belegondolva lehet ezt sem :(. (Ez már több mint Mensa level...) Akut esettel állunk szemben, be is írtam péntekre Dolgos doktorhoz kontrollra, de lehet ide specialista kell vagy a NASA kutatói. Houston baj van!!!” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Nyugalom emberek! Annyi történt, hogy a Kisbigben eszegetve eszembe jutott, hogyha magyarul tanuló külföldiek (mint pl. a finnugor Pekka Pukkini, vagy az amerikai Mark Zuckerberg) elé tennénk a tócsni és a cukkíni szavakat, főnévi igenévnek néznék és aszerint igeragoznák őket. Ennyi!” /Frady Endre, költőgigász/

 „A költő úr által megverselt probléma valós. Amikor én oroszórán a betűfelismerő csoportom egyik tagját megkértem, hogy ragozza el a карандаш (ceruza) szót, ő a súgások segítségével ezt hozta össze: я карандашy, ты карандашешь, он карандашет, мы карандашем, вы карандашете, они карандашyт. Na, ekkor felgyújtottam a diplomámat és azóta Tirolban tanítok teheneket bőgni havi 2500 euróért. Végre béke van bennem, csak a Kisbig menü hiányzik nagyon!” /Páslidámój Pjotrné Igyiszudá Irina, emigrált középiskolai orosztanár/

„Végre egy költő, aki szembe meri köpni a begyöpösödött grammatikai tradíciókat, akit nem korlátoz az értelemnek nevezett reneszánsz áltudomány, és aki ízekre meri szedni az anyanyelvét, hogy önmagában szintetizálva újjáteremtse és a közjó érdekében irodalmi piedesztálra helyezze, miközben még jól is lakik! Ilyen szellemes szószatócskodást csak fényévente egyszer olvas az ember! Frady for President!” /Igerag Igricné Névmás Noémi, a Puzzle Poézis c. szellemi agytornacsarnok házigazdája/

„Frady Endre személyisége a szemünk láttára esik szét annyi apró darabocskára, mint amennyire az egymást légkalapáccsal ütlegelő Tom és Jerry szoktak. Megbomlott elméjű nyugdíjas pártfőtitkárok utolsó beszédei akadémiai székfoglalóknak tűnnek ehhez a dadaista szótörmelékhez képest. Anyám számára rendkívüli állapotot rendeltem el és nem hagyhatja el addig a spájzot, amíg meg nem semmisítem ezt a verset és minden mást, amihez véletlenül hozzáért. Most kezdem csak igazán megérteni a koruk Frady Endréi ellen harcoló középkori könyvégetők lelkivilágát! Tűz!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Többen megkértek, hogy ezúttal ne csak szemmel verjem Frady Endrét, hanem valóságosan, azaz ne elégedjek meg a szemi kontakttal, hanem jöjjön a full is! Én ugyan a tekintetemmel is tudok ölni, de nem bántok olyat, akivel előttem már a természet is így elbánt.” /Chuck Norris/