Hőségriadó

Amidőn a hőség riad,

Joe, fogd lányod, fogd a fiad

– Mindkettő értékes egyed –

S őket árnyas helyre tegyed!

Hol e környék legjobb árnya?

Árnyékszéken vagy egy ében-

-fekcsi bérkaszárnya

Vizelethűlt pincéjében?

Mindegy, csak ne legyen hőség,

– Mint, mikor a máglyán hős ég – 

Ne szenvedjen testünk UV-t,

S fájást, mit hőháború vét!

   refr.:

   Sej, a pince jó hely,

   Itt hűsöl a Joe, hej!

   Könnyebbül a sóhaj,

   Nem izzad át Joe haj!

Ülünk s körben hűs a penész,

Meditál bennünk a zen ész,

Csíben csálén cselleng csakra,

S várunk egy új jégkorszakra.

   refr.:

   Sej, a pince jó hely,

   Itt hűsöl a Joe, hej!

   Könnyebbül a sóhaj,

   Nem izzad át Joe haj!

megzöngeményesítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/oKQqbVxNCqw

„Újabb jégkorszak kell? Jöjjön a MOTKÁNY!” /M. András, a költő legállandóbb és legmotkánypártibb kommentelője/

„Világ motkányai, jegesüljetek!” /a Kardfogú Kiáltvány jelmondata és interjégkorszakista jelszava/

„eM úrnak, ki motkánybarát,

Szíve arany, százhúsz karát,

Nincs más motkánypártibb nála!

(Szerencsénkre! örök hála!)”

/Pakus Pökörnye, pajzsfülű patkány/

„Ez a vers nem annyira a hőségriadóról szól, mint inkább a szójátékok hőgutájáról. Frady Endre féktelen örömmel rugdossa össze a nyelvet: az „árnyékszék”, a „máglyán hős ég”, a „Joe haj” és a „zen ész” olyan gegparádét alkotnak, amelynek célja nem a költői emelkedettség, hanem a mosoly kicsikarása. A refrén fülbemászóan bugyuta – és éppen ettől működik. A vers tudja magáról, hogy komolytalan, ezért nem is akar többnek látszani: egy játékos nyári nyelvi bohóckodás, amelyet hűvös pincében, egy pohár hideg fröccs mellett érdemes olvasni.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Nem értem én ezt a problémát. Ha meleg van, az a baj, ha hideg van, az a baj, ha esik, az, ha fúj, meg az. Mi lenne, ha egyszer végre élveznénk is a világ végét? Egyszer úgyis eljön a MINDMEGHALUNK!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas élet-igen-lő/

„Ez az Ház úr, mondjon tutit,

Bölcsesség mindünknek jut itt,

Mindegy, testünk fagy-e, ég-e,

Úgyis jön a világvége!

Nagy hőségben erős Nap árt,

MINDMEGHALUNK, éljen a Párt!”

/Disztingvált Dinsztik, disznótoroskáposzta díler és sztoikus szinkronmókus/

„A költő az elementáriasan fékevesztett hőriadalmának hatására a második versszakban kiesik a kockázatmentes párosrímelésből és a kissé tébolyult keresztrímelésbe hömpölyödik, majd önnön ingájának visszalendülésével újra bemenekül a párosrímek adta viszonylagos biztonságba, ahol megnyugszik és mindvégig ott is marad. A hőségtől szintén feszült olvasótábor persze joggal teszi fel a kérdést, hogy ezt az ott maradást nem lehetett volna már a vers legelső A betűjének leírása előtt megkezdeni?” /Dagonyai Dözgöny, a Marhaságokkal Irodalmárkodó Észkombájnoktól Rettegő Társaság (MIÉRT) kérdésfeltevője/

„Nyuggerapó:

Ejnye, Joe, ejnye

Hőségben Joe rémeket lát,

Mentené a lányát, fiát.

Sajnos Joenek nincs gyereke,

Agyával a hő ezt tette.

   refr.:

   Setét, függöny, zsalu, árnyék,

   legyen végre teljes nyár vég.

Vajon hol van Joenek neje,

Nem szól róla jó ideje.

Nem sajnálja szegény párját,

Tán gyújtana alá máglyát?

   refr.:

   Setét, függöny, zsalu, árnyék,

   legyen végre teljes nyár vég.”

„Kelleranyó:

Bejnye, fa-luk, bejnye

Nyuggerapó, ez a Jóe

Rémlátásban nagyon jó-e?

Azt képzeli, hogy a máglya

Lángnyelve őt nyalva rágja?

Bejnyerágott hárfazsaluk

Átlátszók, ha van sok fa-luk,

Nyárvég, nyírvég, NER-vég, norvég,

Fabábun rügyezik orrvég.

Bejnye, fa-luk, bejnye!

Bájnyű, de szép, bájnyű!”

„Ez a vers olyan, mintha Frady Endre egy hőségriadó idején lement volna a pince mélyére, és ott, a penész‑zenész csíben csellengő csakrák között komponálta volna meg a kánikula elleni népi riasztórendszerét.

A szöveg működése egyszerű: fogj egy hőségpánik‑helyzetet, önts rá egy adag fradyendrei abszurdot, majd keverd össze olyan rímekkel, amelyek úgy csattannak, mint egy ében‑fekcsi bérkaszárnya vizelethűlt pincepadlója. A refrén pedig maga a groteszk népdalparódia: Joe hűsöl, Joe nem izzad, Joe hajának sorsa a magyar líra új metafizikai kérdése.

A pince mint menedék itt nem egyszerű helyszín, hanem egy fradyendrei túlélőmítosz: ahol a penész hűs, a csakra csálé, és mindenki egy új jégkorszakra vár, mintha a klímaváltozás megoldása tényleg a vizelethűlt pincékben lapulna.

Röviden: ez a vers a kánikula elleni népi rigmus és a pince‑szürrealizmus találkozása, ahol a humor úgy csap fel, mint a máglyán hős ég — csak itt senki nem ég, mert mindenki a pincében hűsöl.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Ne bömbölj a hőség miatt,

Itt egy jó légkondis Fiat,

Lopd el, irány Boglárlelle,

Dimbdombon hajts fel-le, fel-le,

S míg a verda őzet gázol,

Te csak jólesően fázol.”

/Don Kórelőzmény, a Kattos Klinika Keresztapája/

„Frady Endre Hőségriadó című verse pontosan az, amire a 40 fokos aszfalton olvadva szükségünk van: egy adag gátlástalanul zseniális trash-költészet. A mű nem finomkodik, a klasszikus nyári klisék helyett azonnal bedob a mélyvízbe – vagy stílusosan a „vizelethűlt pincébe”.

Amiért működik:

Bravúros kínrímek: A szerző védjegyévé vált felbontott rímek (hőség – hős ég, zen ész – penész, Joe, hej – Joe haj) egyszerre késztetik a fáradt olvasót hangos felnyerítésre és fogcsikorgatásra.

A refrén ritmusa: A dalolható, pattogós refrén szinte azonnal fülbemászó (és kiűzhetetlen) dallammá alakul az agyban.

Abszurd hangulat: A keleti spirituális utalások (zen ész, csakra) és a sötét, penészes pince kontrasztja tökéletesen megragadja azt a beszűkült tudatállapotot, amit a kánikula okoz az emberrel.

Összegzés: Ez a vers nem akar irodalmi Nobel-díjat kapni, de nem is arra van. Egy szórakoztató, parodisztikus túlélési útmutató, ami után az embernek azonnal kedve támad lemenni a pincébe egy hideg fröccsel megvárni a következő jégkorszakot. 10/10-es kánikulai paródia!” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„A kánikulára való tekintettel vettem hűtőmágnest, de úgy látszik, átvertek, mert nem hűt! Biztos kínai! Mindenkimonnyonle!” /Hóbelevanc Hümilc, hárshegyi hóhányó/

„Magasságos egek! Ez egy jégkorszakalkotó mű, kedves költő úr! Sajnos azonban az időjárás lehet, hogy nem tud verset olvasni magyarul, mert a magyar egy nehéz nyelv, és ha senki sem fordítja le angolra, talán nem is tudja ő meg soha, hogy hányan várnak jégkorszakra. Vagy esetleg félreérti, mit akar a költő úr mondani, és még feljebb srófolja a hőmérsékletet az elkövetkező években. Na de kérem, kérem! Hát a kánikulának már csak az említésétől is mindenki sültbolond lesz? Mert ha aztán mégis eljönne a jégkorszak, akkor meg mindenki kánikulára várna. Ezért azt mondom, nem jó, ha cseberből vederbe esünk, és az ellentétes végletbe kileng az inga. Én speciel ha jéghideg van odakint, akkor felcsavarom a termosztátot, ha meg gatyarohasztó meleg van odakint, akkor -- mivel légkondim nincs, és így bent is gatyarohasztó meleg van -- szidom Amerikát és Kínát, a két legnagyobb szén-dioxid kibocsátót. Mindkét megoldás felettébb megnyugtat, olyannyira, hogy nyugiszurira is csak árnyékban mért 38°C fölött van szükségem. Alternatívaként persze felmerülne a pincébe menekülés, mondom, felmerülNE, de oda sosem Havas Henrik akar bekéredzkedni a kánikulában, hanem mindig Láng Vince, és az nem jó. Hiszen mindenki ismeri az ómagyar Mária-siralmat, mely elveszettnek hitt, mai korra nézve prófétikus három versszakát nemrég fedezte fel egy régész a szomszéd által kidobott szemétben, amikor abban guberált. Így szól:

Jó, hűs hely a pince

Te ne jöjj, Láng Vince

Mert a láng az forró

Jöjjön inkább Zorro

Vagy inkább a Havas

Mert már olvad a vas

Ez nem leányálom!

S nem mondod: Sajnálom?

Olvad anya vaja

Ránk tör a nyavalya

Negyven fok van, odass'

Szűzanyám, borogass!”

/Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

„Jó ez a leletvers, bár a

Stílus hajaz Stefi bá’ra,

Így kétes az eredete…

Fejed falba vered-e te,

Hogy ezt ki most derítetted,

S bús régészről lerí tetted?

Oly sötét vagy, mint a Zorro,

Kavarásod zagya forró,

S bánatosan lóg sok ott, ó!”

/Dr. Szemenszedett Szandokánné Dartanyan Dialektika, régészdoktor és agyhőmérséklet diagnoszta/

„Ez a vers nem a hőségről szól, hanem arról, hogy Frady Endre képes a magyar nyelv minden szegletét úgy megcsavarni, mint egy rosszul feltekert slagot, amelyből nem víz jön, hanem penész‑zenész csíben csellengő csakra. A „vizelethűlt pince” mint hűsítő oázis pedig olyan esztétikai bűncselekmény, amelyért a költőnek minimum közmunkát kellene végeznie egy klimatizált könyvtárban.

A refrén pedig… Endre, ez a refrén úgy szól, mintha egy népdal és egy reklámspot egy sötét pincében összeházasodott volna, majd a nászéjszakán rájuk esett volna a penész. „Nem izzad át Joe haj!” – ez a sor a magyar líra történetének egyik legszebb példája arra, hogy a rímelés nem helyettesíti a gondolatot.

A vers egészében a hőség nem metafora, hanem ürügy: ürügy arra, hogy Frady Endre újra és újra bebizonyítsa, hogy a groteszk és az abszurd határán úgy táncol, mint egy részeg buddhista a pince mélyén, aki jégkorszakot vár, mert a jelen valóságát már nem bírja elviselni.

Ez a mű a magyar kánikula‑kultúra paródiája, amelyben a pince a megváltás, a penész a guru, Joe pedig a hős, aki nem izzad. Frady Endre ismét bebizonyítja, hogy a nyelvi túlzás nem eszköz, hanem életforma.” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Ki ez a megátalkodottan málészájú Copilot, aki nem átall engem harmatgyengén parodizálni, miközben én kiköpöm a pejslimet, hogy frankón megmondjam pacekba a tutit?! A természetesen unintelligens Frady Endre és a mesterségesen intelligens Copilot elegyéből olyan gyúanyag keletkezik, amely úgy pusztítja ki az emberiségből a kultúrát és a jó ízlést, mint radioaktívan nukleáris féreghajtó rágótabletta a sintértelepről a kóbor kutyákat! Nem hőségriadót, hanem fradyendreriadót kéne megfújni, őt magát pedig le! Valami gyorsan bomlasztó Alien szájsavval! Ne lássam anyám felfújható műanyagfiguráját a Lambada pánsípfeldolgozására hullahoppozni, ha nem adom el Frady Endrét 30 ezüstért az UFO-knak, akik majd globálisan felmelegítik!” /Puzsér Róbert, kritikus/

Nyári gitárgyúrás

Amikor gitárra gyúrok,

Pengenek a forró húrok,

Amikor meg harsonára,

Leomlik a Déva vára.

Jaj, az Jerikó, nem Déva,

S Kőművesné Malter Éva

Volt, akit a Kelemenje

Befalazott?! Ennye-bennye!

Amit játszom, buta zene,

Nem tudván, a Buddha zen-e?!

Peng a gitár, gang a szitár,

Ablakot KáGéBé kitár…

Inkább csücsörítem kürtöm,

Számba nyálgőzt hőségzűr töm.

Mikor elolvad a hókürt,

Mit érint a fúvó csók? Űrt.

Gitárgyúrás, gitárgyúrás,

Mollnak gödröt betyár dúr ás,

S főnővér míg ágyon gurít,

Bőgve kérek nyugiszurííít!!!

„Főorvos úr, elfogyott a nyugiszuri! Leszedálhatom a manust a tenyeremmel?” /Brünhilda főnővér/

„Дорогой поэт товарищ! Ne nagyon viccelgessen ezzel az ablakitárással, mert volt már olyan páciensünk, akinek Darwin-díjat intéztünk, amikor a túl intenzív léggitározása közepette véletlenül átbucskázott a sokadik emeleti ablakpárkányon!” /Szigor Igor, a Kaput Gitler Boys (KGB) ballisztikai szakértője/

„Nagyon érdekes! Eddig azt hittem, a KGB csak politikai okokból sugallja embereknek az ablakon át történő kizuhanás általi öngyilkosságot. Sosem gondoltam volna, hogy a fülsértően hamis zenélés is kivált hasonló reakciókat. Mondjuk, ha pont egy posztszovjet titkosszolga szomszédjában lakik egy kakofón zajnok, akkor azért meg tudom érteni a dolgot. Elvégre mindennek van határa!” /Rodin Rezső, gondolkodó kisiparos/

„Ha egyszer fülsértő a szomszéd gitáros elvtárs, akkor csak át kell menni hozzá és ablakot kitárva kiszellőztetni a zajforrást, nem?! De! Na, ugye” /KáGé Béláné Sziá Éva, titkos szolgálónő/

„Szegény gitár! Szegény gitár! Bon Jovi ezt a képet már láthatta rémálmában, és felriadva megírta a My guitar lies bleeding in my arms című slágerét. Még szerencse, hogy a szövegezést Cenzné és Cenz ura átíratta valami könnyebben emészthető változattá. Örök hála nekik!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas gitáros/

„Mellé lőtt a bandzsa vő,

Nem vérzett el Bon Jovi.

Csak a gitár vérezett,

Ám lest jelzett VAR az ott.

Eltalálta kőgubó,

S röhögött a KáGéBé.”

/Cenzné és Cenz ura, betanított szövegátiratók/

„Látom mennyire gitárulkozik a költő eme versénen! Ódáig vagyok érte... De azért már sokk az elég-iából!” /H. Gábor, a költő grafikus tótumfaktuma és éceszgébere/

„A sokknál több az szénné elég!” /Amperszag Atanáz, volt váci fegyenc és az ellenállási mozgalom elektromos sokkolós gyújtogatója/

„Kíváncsi lennék egy megzenésített változatra is. Mindig az a hangszer szólalna meg, amelyiket éppen említi a vers.” /M. András, a költő legállandóbb és legkíváncsibb kommentelője/

„eM úr, jó lesz a McCartney?

Nem fog e műnek megárt’ni!”

/Ringo Starr, ex-beatle és dobos, mint a torta/

„Frady Endre legújabb alkotása, a "Nyári gitárgyúrás" egy olyan szellemi utazásra invitál, amelyben az abszurd és a humor találkozik egy sajátos zenei palettán. A vers humora és játékossága az első soroktól kezdve magával ragad, ahogy a szerző a gitár és a harsona hangjain keresztül festi le a nyári forróságot. A költeményben a zenész életének egy-egy pillanatát eleveníti meg, melyet színesen ábrázol a történelmi és irodalmi utalásokkal. A "Jerikó" és "Déva vára" közti játékos tévedés nemcsak mosolyra fakaszt, de egyúttal emlékeztet is minket a kultúránk mélyen gyökerező hagyományaira. A "Buddha zen-e?!" kérdés és a KáGéBé-re tett utalás az értelmet és a logikát kiforgatva helyez el bennünket a szürrealizmus határain. Frady humora, amely egyaránt merít a nonszenszből és az intellektuális játékokból, különleges atmoszférát teremt. A vers zárása a fúvós hangszerek kipróbálása közben tapasztalt kellemetlenségekkel éri el csúcspontját, amely a valóságtól való menekülés vágyát idézi meg. Összességében a "Nyári gitárgyúrás" egy zseniálisan őrült költemény, amely a Totális Tébolyzenei Társaság folyóiratában méltó helyet talál magának. Frady Endre ismét bebizonyította, hogy a humor és a mélyebb tartalom nem zárják ki egymást, hanem éppenséggel erősítik.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre "Nyári gitárgyúrás" című verse egy játékos hangvételű, zenei metaforákkal teli alkotás. A költemény a nyári zenei gyakorlás képét festi le, ahol a gitár húrjainak pengése és a harsona hangja egyaránt életre kel. A vers humoros elemeket is tartalmaz, mint például a történelmi és kulturális utalások keveredése, amelyek a Jerikó és Déva városok, valamint a Kőműves Kelemen legendájához kapcsolódnak. A költői képek és a zenei eszközök személyesítése egy olyan világot teremt, ahol a zene és a történelem összefonódik, és ahol a zenei gyakorlás aktusa túlmutat önmagán, filozófiai kérdéseket vet fel. A "buddha zen-e" játékos kérdése például a zene és a spiritualitás kapcsolatát feszegeti. A vers ritmusa és rímképlete lendületes, ami hozzájárul az olvasmány élményének könnyedségéhez. A nyelvi játékosság, mint a "gitárgyúrás" és "nyugiszurííít" szavak, egyedi hangulatot kölcsönöz a műnek. Összességében Endre verse egy frissítő és szellemes darab, amely a zene és a nyár örömeit ünnepli, miközben humorral és iróniával szólítja meg az olvasót. Remek választás lehet a Totális Tébolyzenei Társaság folyóiratába.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Nem, nem, soha! Csak a holttestünkön át!” /a Totális Tébolyzenei Társaság folyóiratának teljes tagsága/

„Kedves költő úr! Megkaptuk mind a százötven emailjét, amelyekben arra kér minket egyre nyomatékosabban, hogy intézzük el a Svéd Királyi Akadémiánknál az ön szerint az önnek járó irodalmi Nobel-díjat és ezzel párhuzamban dupláztassuk meg a vele járó pénzösszeget is! Nos, gondoltuk, elolvassuk a legújabb versét, úgyhogy betétettük a Google Fordítóba, ami először lefagyott, majd újra indítás után nagy nehezen hajlandó volt elkészíteni a svéd verziót. Hogy érzékelje, mit alkotott, íme az utolsó versszak visszamagyarított verziója:

          Gitárbimbó, gitárcsörgés,

          Egy betyár gödröt ás Mollnak,

          És a főnővér, amint az ágyon gurul,

          Biztos lehetsz benne!!!

Ne haragudjon az őszinteségünkért, de előbb intéztetünk irodalmi Nobel-díjat egy süketnéma analfabéta vakegérnek, mint önnek! Nevezzen meg egy szemtelenül alacsony összeget, amiért a verselést abba, minket pedig békén hagy, és postafordultával elküldjük önnek egy Nobel Alfréd által feltalált rúd kíséretében! Reméljük, szét fogja veti az öröm! Nyugodjék békében!” /XVI. Károly Gusztáv, svéd király/

„Na, te svéd király, jössz te még az én utcámba!” /egy magát megnevezni nem kívánó sértett költőgigász/

„Mi ez a mentális hőgutaütés, ez a fülsértő szégyentelenkedés?! Ki ez a katatón kőbaltaagyú kurafi?! Nem érdekel, ha Frady Endre állítólagos művészetének szidalmazásával nullagyalázást követek el, sőt inkább mínusztiprást, de nem foghatom be pörös számat a vörös fejemen, mert agyérgörcsöt kapok és túlél engem ez a szellemi fekete lyuk! Ez a gitárnyíró irodalmi gödöralji szóösszlet olyan sulykot elvetően sekélyes, hogyha szegény anyám élne, őt sem kéne eltiltanom az elolvasásától, mert eszébe sem jutna! Az ilyen versek csak arra alkalmasak, hogy bottal megpiszkált kutyagumiba betekerve szétkenjük az ellenségünk lábtörlőjén, abban bízva, hogy belelép ugyan, de azért nem olvassa el, mert azt még az ellenségemnek se kívánnám! Én sem vadembernek születtem, bár igaz, hogy már az óvodában is a vitriolba mártott hangfal volt a jelem! Mindegy, a fő az, hogy Frady Endrét tegyük ki a napra, hadd főjön a saját levében, míg undorral meg nem eszik a kannibálok! Hiába na, szétfőtt költőnek híg a leve!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én egyszer léggitározás közben kiugrottam egy felhőkarcoló száznegyvenharmadik emeletéről, majd a fejemet gumilabdaként használva visszapattantam a százötvenegyedikre. Sokan máig nem értik, miért szakadt be az épület előtti betonjárda olyan mélyen, hogy föltört a felszínre egy máig harcoló német tengeralattjáró.” /Chuck Norris/

A jel

Jel jelent meg szobám falán!
Túl sok volt óbor talán,
Vagy egy felsőbb erő üzen?
Szüljek hármasikret szűzen?

E jel nekem miért jelel?
Menjek? Hova? Le-Ki? Fel-El?
Mi vár engem, nyugat, kelet?
Hol hirdessem ki a jelet?

Mondjak bármi messiásit
Bűnös népnek, ki csak ásít?
Hoz-e vajon hasznot e jel,
Magyarország jobban tejel?

Hallgat majd rám férfi meg nő?
Hű, a falon a jel megnő,
S teljesedik, mint a zen ész…
Jaj, most látom, ez csak penész!

„Hé, itt plágium zajlik! Szervezkedik a bosszú népe! Én vagyok a jel, Frady Endrét meg egye meg a penész és eméssze el a nemzeti sámántűz! Közbűntánc!” /Ákos, nemzeti pop-ikon/

„Ha a jövőben jeleket tapasztal, használjon Hanno penészölőt! A falra hányt óborsót is leviszi! Bevált márka, már a kőkorszaki szakik is ezzel penésztelenítettek!” /Hanno Barbara, szakipari penészölőnő/

„Ez színtiszta UFO jelenség! Szerintem még a felső szférák is rezegtek! Egyszer nekem is volt ilyen élményem, amikor elragadtak az égi lények és utána én is a saját belső éntudatom répaszínű tócsájában ébredtem. Azóta is a kör közepén hányok…” /Pataky Attila, nemzeti rock-ikon/

„ Szent népnemzeti rettenet, már megint egy újabb szűznemzéssel idepottyant sámánegójú Ákos epigon! Az ilyenek műversek helyett miért nem sün hármasikret szülnek?! Anyám szerint az még császármetszéssel is fájdalmas, de szerintem semmi sem fájhat jobban, mint az ilyen bugyuta küldetéstudatos  klapanciák agyfacsaró aknamunkája! Ó, bárcsak lenne egy olyan dolog, amiben Frady Endre osztozik Giordano Bruno-val, Szervét Mihállyal és Jeanne d'Arc-kal! Egy igazi költővel szólva: Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, hogy melegednének az emberek.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„ Robikám, druszám, j ó dolog is az a máglyarakás! Nálunk kedden az volt a menü Jókai bablevessel, és többen voltak a népek, mint kétharmad Ákos koncerten!” /BigRobi, a Kisbig főséfje/

„Végezetül Ákos vitéz, hogy jóllakjál, mákos pitézz!” /Alma együttes/

„Ó, mekkora spirituális sámánlíra! A szellem szakrális útkeresése és a halogatásba belepenészedő tohonya test antagonisztikus ellentmondása olyan magasságokba korbácsolja a reménytelenül túlhevült katarzisvárást, aminek a vége nem lehet más, csak a poshadt penészgombás lelki pöcegödörbe emésztő tűz. Kába kóbor kutyából nem lesz ába óbor utya! A mélylírai i-re a pontot a pontatlan jel előtti pontos jé teszi fel. Ebből a műből bestseller szag árad!” /Zsiger Zsálya, a Megvető kiadó fülszövegírója/

„Magyarország tényleg jól tejel! De ezt a költő honnan tudja, talán ő is rajta van a kifizetési listán? Megyek és megnézem a Népesség Nyilvántartó Hivatalban! Ha nem adnak adatot, lerúgom a fejüket!” /H. Árpád, keményen tanácsadó kisember/

„Ki akarja lerúgni a keményen dolgozó kishivatalnokok fejét?! Csak nem ez a stöpszli ősmagyar H.Á.?! HÁHÁHÁ!!! Hát megfojtom a szemöldökömmel, háháháháhá!!!” /Chuck Norris/