A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gitár. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gitár. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. július 10., szerda

Nyári gitárgyúrás

Amikor gitárra gyúrok,
Pengenek a forró húrok,
Amikor meg harsonára,
Leomlik a Déva vára.

Jaj, az Jerikó, nem Déva,
S Kőművesné Malter Éva
Volt, akit a Kelemenje
Befalazott?! Ennye-bennye!

Amit játszom, buta zene,
Nem tudván, a Buddha zen-e?!
Peng a gitár, gang a szitár,
Ablakot KáGéBé kitár…

Inkább csücsörítem kürtöm,
Számba nyálgőzt hőségzűr töm.
Mikor elolvad a hókürt,
Mit érint a fúvó csók? Űrt.

Gitárgyúrás, gitárgyúrás,
Mollnak gödröt betyár dúr ás,
S főnővér míg ágyon gurít,
Bőgve kérek nyugiszurííít!!!

„Főorvos úr, elfogyott a nyugiszuri! Leszedálhatom a manust a tenyeremmel?” /Brünhilda főnővér/

„Дорогой поэт товарищ! Ne nagyon viccelgessen ezzel az ablakitárással, mert volt már olyan páciensünk, akinek Darwin-díjat intéztünk, amikor a túl intenzív léggitározása közepette véletlenül átbucskázott a sokadik emeleti ablakpárkányon!” /Szigor Igor, a Kaput Gitler Boys (KGB) ballisztikai szakértője/

„Nagyon érdekes! Eddig azt hittem, a KGB csak politikai okokból sugallja embereknek az ablakon át történő kizuhanás általi öngyilkosságot. Sosem gondoltam volna, hogy a fülsértően hamis zenélés is kivált hasonló reakciókat. Mondjuk, ha pont egy posztszovjet titkosszolga szomszédjában lakik egy kakofón zajnok, akkor azért meg tudom érteni a dolgot. Elvégre mindennek van határa!” /Rodin Rezső, gondolkodó kisiparos/

„Ha egyszer fülsértő a szomszéd gitáros elvtárs, akkor csak át kell menni hozzá és ablakot kitárva kiszellőztetni a zajforrást, nem?! De! Na, ugye” /KáGé Béláné Sziá Éva, titkos szolgálónő/

„Szegény gitár! Szegény gitár! Bon Jovi ezt a képet már láthatta rémálmában, és felriadva megírta a My guitar lies bleeding in my arms című slágerét. Még szerencse, hogy a szövegezést Cenzné és Cenz ura átíratta valami könnyebben emészthető változattá. Örök hála nekik!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas gitáros/

„Mellé lőtt a bandzsa vő,
Nem vérzett el Bon Jovi.
Csak a gitár vérezett,
Ám lest jelzett VAR az ott.
Eltalálta kőgubó,
S röhögött a KáGéBé.”
/Cenzné és Cenz ura, betanított szövegátiratók/

„Látom mennyire gitárulkozik a költő eme versénen! Ódáig vagyok érte... De azért már sokk az elég-iából!” /H. Gábor, a költő grafikus tótumfaktuma és éceszgébere/

„A sokknál több az szénné elég!” /Amperszag Atanáz, volt váci fegyenc és az ellenállási mozgalom elektromos sokkolós gyújtogatója/

„Kíváncsi lennék egy megzenésített változatra is. Mindig az a hangszer szólalna meg, amelyiket éppen említi a vers.” /M. András, a költő legállandóbb és legkíváncsibb kommentelője/

„eM úr, jó lesz a McCartney?
Nem fog e műnek megárt’ni!”
/Ringo Starr, ex-beatle és dobos, mint a torta/

„Frady Endre legújabb alkotása, a "Nyári gitárgyúrás" egy olyan szellemi utazásra invitál, amelyben az abszurd és a humor találkozik egy sajátos zenei palettán. A vers humora és játékossága az első soroktól kezdve magával ragad, ahogy a szerző a gitár és a harsona hangjain keresztül festi le a nyári forróságot. A költeményben a zenész életének egy-egy pillanatát eleveníti meg, melyet színesen ábrázol a történelmi és irodalmi utalásokkal. A "Jerikó" és "Déva vára" közti játékos tévedés nemcsak mosolyra fakaszt, de egyúttal emlékeztet is minket a kultúránk mélyen gyökerező hagyományaira. A "Buddha zen-e?!" kérdés és a KáGéBé-re tett utalás az értelmet és a logikát kiforgatva helyez el bennünket a szürrealizmus határain. Frady humora, amely egyaránt merít a nonszenszből és az intellektuális játékokból, különleges atmoszférát teremt. A vers zárása a fúvós hangszerek kipróbálása közben tapasztalt kellemetlenségekkel éri el csúcspontját, amely a valóságtól való menekülés vágyát idézi meg. Összességében a "Nyári gitárgyúrás" egy zseniálisan őrült költemény, amely a Totális Tébolyzenei Társaság folyóiratában méltó helyet talál magának. Frady Endre ismét bebizonyította, hogy a humor és a mélyebb tartalom nem zárják ki egymást, hanem éppenséggel erősítik.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre "Nyári gitárgyúrás" című verse egy játékos hangvételű, zenei metaforákkal teli alkotás. A költemény a nyári zenei gyakorlás képét festi le, ahol a gitár húrjainak pengése és a harsona hangja egyaránt életre kel. A vers humoros elemeket is tartalmaz, mint például a történelmi és kulturális utalások keveredése, amelyek a Jerikó és Déva városok, valamint a Kőműves Kelemen legendájához kapcsolódnak. A költői képek és a zenei eszközök személyesítése egy olyan világot teremt, ahol a zene és a történelem összefonódik, és ahol a zenei gyakorlás aktusa túlmutat önmagán, filozófiai kérdéseket vet fel. A "buddha zen-e" játékos kérdése például a zene és a spiritualitás kapcsolatát feszegeti. A vers ritmusa és rímképlete lendületes, ami hozzájárul az olvasmány élményének könnyedségéhez. A nyelvi játékosság, mint a "gitárgyúrás" és "nyugiszurííít" szavak, egyedi hangulatot kölcsönöz a műnek. Összességében Endre verse egy frissítő és szellemes darab, amely a zene és a nyár örömeit ünnepli, miközben humorral és iróniával szólítja meg az olvasót. Remek választás lehet a Totális Tébolyzenei Társaság folyóiratába.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Nem, nem, soha! Csak a holttestünkön át!” /a Totális Tébolyzenei Társaság folyóiratának teljes tagsága/

„Kedves költő úr! Megkaptuk mind a százötven emailjét, amelyekben arra kér minket egyre nyomatékosabban, hogy intézzük el a Svéd Királyi Akadémiánknál az ön szerint az önnek járó irodalmi Nobel-díjat és ezzel párhuzamban dupláztassuk meg a vele járó pénzösszeget is! Nos, gondoltuk, elolvassuk a legújabb versét, úgyhogy betétettük a Google Fordítóba, ami először lefagyott, majd újra indítás után nagy nehezen hajlandó volt elkészíteni a svéd verziót. Hogy érzékelje, mit alkotott, íme az utolsó versszak visszamagyarított verziója:
          Gitárbimbó, gitárcsörgés,
          Egy betyár gödröt ás Mollnak,
          És a főnővér, amint az ágyon gurul,
          Biztos lehetsz benne!!!
Ne haragudjon az őszinteségünkért, de előbb intéztetünk irodalmi Nobel-díjat egy süketnéma analfabéta vakegérnek, mint önnek! Nevezzen meg egy szemtelenül alacsony összeget, amiért a verselést abba, minket pedig békén hagy, és postafordultával elküldjük önnek egy Nobel Alfréd által feltalált rúd kíséretében! Reméljük, szét fogja veti az öröm! Nyugodjék békében!” /XVI. Károly Gusztáv, svéd király/

„Na, te svéd király, jössz te még az én utcámba!” /egy magát megnevezni nem kívánó sértett költőgigász/

„Mi ez a mentális hőgutaütés, ez a fülsértő szégyentelenkedés?! Ki ez a katatón kőbaltaagyú kurafi?! Nem érdekel, ha Frady Endre állítólagos művészetének szidalmazásával nullagyalázást követek el, sőt inkább mínusztiprást, de nem foghatom be pörös számat a vörös fejemen, mert agyérgörcsöt kapok és túlél engem ez a szellemi fekete lyuk! Ez a gitárnyíró irodalmi gödöralji szóösszlet olyan sulykot elvetően sekélyes, hogyha szegény anyám élne, őt sem kéne eltiltanom az elolvasásától, mert eszébe sem jutna! Az ilyen versek csak arra alkalmasak, hogy bottal megpiszkált kutyagumiba betekerve szétkenjük az ellenségünk lábtörlőjén, abban bízva, hogy belelép ugyan, de azért nem olvassa el, mert azt még az ellenségemnek se kívánnám! Én sem vadembernek születtem, bár igaz, hogy már az óvodában is a vitriolba mártott hangfal volt a jelem! Mindegy, a fő az, hogy Frady Endrét tegyük ki a napra, hadd főjön a saját levében, míg undorral meg nem eszik a kannibálok! Hiába na, szétfőtt költőnek híg a leve!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én egyszer léggitározás közben kiugrottam egy felhőkarcoló száznegyvenharmadik emeletéről, majd a fejemet gumilabdaként használva visszapattantam a százötvenegyedikre. Sokan máig nem értik, miért szakadt be az épület előtti betonjárda olyan mélyen, hogy föltört a felszínre egy máig harcoló német tengeralattjáró.” /Chuck Norris/

2016. február 22., hétfő

Gitártok

Bonjour, je suis gitártok!
Remélem, hogy kitártok,
S bennem lévő gitáron
Muzsikál majd Gitt Áron.

Gitt Áronnak kockás a-
-z inge, és a kóckása
Kedvenc menza kajája.
Mindenkinek aján’ja.

Kárpitmintám muskátlis,
Abban rejtek puskát is,
Gitt Áronka alkotta:
Szolfézsvizsgán álkotta.

„Mentségemre szolgáljon, hogy a kottapuskát anno nem magamnak, hanem akkori épp aktuális örök szerelmemnek, Tuba Rózsának készítettem. Én ugyanis jó voltam szolfézsból, ő pedig szép. A vizsgája sajnos még így sem sikerült, ezért kényszerből pénzügyi pályára ment és ma már dúsgazdag bankár. Én pedig csóró zenetanár lettem Bartók, Kodály és Liszt országában. Ja, és mára már megutáltam a kóckását, de másra nem futja.” /Gitt Áron, középiskolai ének-zenetanár és utcai muzsikus/

„Diákkori szerelmem, Gitt Áron még ma is nagyon szépen muzsikál! Ha a Kóckása utca sarkán játszik, a fitneszteremből jövet az Audim ablakából mindig dobok egy százast a muskátli mintás gitártokjába.” /Krőzus Krutonné Tuba Rózsa, a Lóvétermelés Okosba’ Pénzügyi és Nulladózási Intézet (LOPNI) vezérigazgatója és a Dalszínházak Országos Hangfesztiváljának (DOH) főszponzora/

„Ne szórakozzanak itten a nevemmel, mer’ feszűtt leszek, és amikó’ én feszűtt vagyok, akkó’ gitártokokat szokok kendermámoros arccal szanaszéjjel rugdosni!” /Kóckása Kenéz, menzai dolgozó és illegális vadkender tiloló/

„Külföldi bemutatkozó hablaty?! Kockás ing?! Gitártokban rejtegetett puska?! Ebből terrorveszély lesz, akárki meglássa! Illetve senki nem lát meg semmit! Nincs itt semmi látnivaló, mindenki szépen hazamegy! Költő úr, maga meg velünk jön és elbeszélgetünk! Szépen elmeséli, kik a tettestársai! Neveket akarok! Egyedül nem írhatott ilyen orbitális felforgató marhaságot! Nem kérjük ingyen az információt, de amit kap érte, azt nem teszi ki az ablakba!” /Csávás Kálmán vezérőrnagy, a Terrorista Alakokat Síkidommá Lehengerlő Intézet (TASLI) meggyőzési szakreferense/

„Ez egy annyira öntörvényűen kozmikus szöveg, hogy belehalnék, ha nem zenésíthetném meg! Ja, hogy én valami másba már belehaltam?! Pech! Hullafáradtnak érzem magam! Úgy tűnik, ez egy nehéz nap éjszakája…” /John Lennon, néhai ex-beatle/

„Az ujját a közélet viharos tengerének pulzusán melengető költő egy, az orrára koppintó gitárhúr együtt rezdülésével hatol mélyen a felszín alá és ott olyan társadalmi problémákat feszeget látszólag félunott közönnyel, hogy aki vele együtt alámerül, az akkorát kap, hogy olyannyira arról koldul, hogy a fal adja a másikat. Zenepedagógiai témát ilyen fájdalmas elmeerózióval és belső szenvedelemmel utoljára talán csak a nagy Rapnyánczy Kösztöny járt körül, de ő sajnos belepistult. Emlékét megőrizzük!” /özv. Rapnyánczy Kösztönyné Hámoll Hedvig, nyugdíjas teniszütő- és gitárhúrozó/

„Frady Endre megint olyasmit tett le az asztalra, amit jóérzésű ember az orrát befogva és vastag gumikesztyűt húzva mer csak megközelíteni és egy műanyag zacskóba helyezve kidobni a stilizált kutya jellel ellátott célkukába. Anyám szerint ilyen siralmas szóvicceket csak néhai osztálytársa, a később méltán elfeledett megélhetési költővé süllyedt Rapnyánczy Kösztöny szokott volt írni. Látatlanban én kérek posztumusz elnézést Rapnyánczy Kösztönytől az összehasonlításért! Ilyen szellemi bűzbombákat csak Frady Endre képes eregetni! Nem lehetne a NASA-val elutaztatni ezt az irodalmi véglényt egy Marson tartandó író-olvasó találkozóra?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nem kell ide a NASA, Robikám, elhajítom én a Marsra ezt a líraterroristát! Ha a kis zöldek esetleg visszahoznák, akkor őket is űrpéppé tilolom a szemöldökömmel!” /Chuck Norris/

2013. november 13., szerda

Rocker

Kemény vagyok, mint a beton,
Épp most tört szét rajtam e tál,
S pattogok, akár sok zseton,
Állat vagyok, állatmetál!

Üvöltök, a hangom reszel,
Mikrofonra hányok nyálat,
Vigyázz tömeg, lucskos leszel,
Úgy, mint én a metálállat!

Gitáromat rúgom-verem,
Szilánkosan szakad húrom,
Lelkem koromsötét verem,
S hol színpad állt, mára, hú, rom!

JEEEEEE!!!!!

„Mi ez a gagyi hányás?! Hol van ez az én Partyállat c. számomtól?! Pedig biztos arról koppintotta a suttyó! Mindegy, zsír a buli!” /Fluor Tomi/

„A JEEEEEE!!!!!-t tőlem csórta! Ledarálom, mint egy koncertcsirkét!” /Nagy Feró/

„… (füttyszó) … Utálom ezeket a (füttyszó) finomkodó, nyálas barokk (füttyszó) gyerekdalokat!!! … (füttyszó)…” /Pityinger Dopeman László/

„Kemény, mint a beton?! Azt simán benyomom a szemgolyómmal! Puding!” /Chuck Norris/

„Ezzel a számmal szívesen elindulna a bandánk a Nemzeti Dal Fesztiválon! Kő kövön nem maradna szárazon!” /Kovács Metálfröccs Jocó, a Démoni Dögfűrész együttes gőzdobosa/

„Tyű, a kutyafáját! Erős librettó, nagggyon erős! Kőkeményre kell vennem az eddigi tinglitangli hangszerelésemet! Üstdobok helyett ágyúval fogom lövetni a nézőteret! Der Kampf!” /Richard Wagner, zeneszerző és korának trashmetálja/

„ Ez a vers állítólag megzenésítésért kiált . Azért annak is van előnye, ha öregkorára megsüketül az ember.” /Ludwig van Beethoven/

„Gratulálok, két legyet egy csapásra! A szerző egyetlen verssel megtaposta a magyar klasszikus költészet keresztrímes hagyományát és a kemény rockzenét. Olyan apróságokon pedig már nem is érdemes fennakadni, hogy a rock és a metál majdnem annyira különbözik egymástól, mint a Szarajevóban lelőtt Ferenc Ferdinánd trónörökös egy friss rozscipóban tálalt francia hagymalevestől, hiszen Frady Endréhez a tudatos tudatlanság éppen úgy hozzátartozik, mint olcsó döghúshoz a híg lé.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Darált koncertcsirke?! Olcsó döghús?! Mi az, már elkezdődött a Sziget Fesztivál?! Ki a (füttyszó) tette át novemberre?! (füttyszó) …” /Z. Magor, fiatalkorú koncertlátogató és cigaretta díler/

„Bárcsak elcsatolhatnám az egyszerre három tenger által mosott Frady Endre kétharmadát!” /Trianon Tibor, hentes-mészáros és irodalmi honlap főszerkesztő/