A következő címkéjű bejegyzések mutatása: puska. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: puska. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. szeptember 26., péntek

GrassWhopper

Retteg kis green grasshopper,
Divat lett a GrassWhopper,
S nézi éhes had Ásznak
Őt, akire vadásznak.

Nem t'om húg vagy öcs kér-e,
Lődözzek ma szöcskére,
Vagy tán ángyom disznaja?
Mindegy, vérgőz visz, na ja!

Anyám kérdi: „Ölt-e te
Puskád gyilkos töltete?!
Erre szántad magad ok
Nélkül?!” Persze tagadok...

Víz ver ki, a pőre dér,
S irány King, a Bőregér,
Hol hús több, mint Vuk tára,
S rákérdek a kuktára:

„Szakács úr, mit kend éget
Ínycsiklandva vendéget,
GrassWhopper vajh' az talán
Bőregér King asztalán?”

„Naná, hogy az GrassWhopper!
Sok hazafi grasshopper
Nagy hibát vét, jelesül
Marad, s zsírba belesül.”

„Aki valamiféle hamis hazafiságból nem menekül a földi pokolból, hanem helyben marad, az egyrészt elpusztul, másrészt meg is érdemli.” /Bogarasok Kézikönyve – részlet/

„Itt születtem, itt murdelek!
Itt érnek az ebéd delek!”
/Zöldike Zénó, szöcske/

„Bumm-bumm-bumm szöccs-szöccs-szöccs ke-ke-ke! Röff-röff-röff! Bumm-bumm-bumm!!!” /a költő ángyának disznaja/

„Soha semmilyen szöcskevadászó bűnös viszonyhoz nem volt közöm! Megismétlem még egyszer: soha semmilyen szöcskevadászó bűnös viszonyhoz nem volt közöm!” /Semmilyen Solt, süvöltő sakálsintértelepi showman/

„Bőregér King és GrassWhopper szendvics?! Magyar ember kozmopolita gyorsétteremben fanyalodjon Brüsszel által ránk szabadított gusztustalan ízeltlábú migráncs férgekre?! Még jó, hogy nem poloskára! Ilyen gyomorforgatót egyenek a gyökértelen gyíkemberek! Meg a gyökerek! Meg a Gyökeres az Arsenalban, aki nem vállalja a magyar gyökereit, hanem a svéd hordában hizlalja a bankszámláját! Vesszenek a hogyishívjákok! Monnyanak le a tuggyukkik! Rettegjenek a bérrettegők! NEM ENG.!” /Döszmék Duszmák, Ruzsér Póbert-díjas betanított digitális polgári harcos és a Sarki Kisbüdös Itallap főcenzora/

„Ideje lenne ezt is megzenésíteni a "Fogtam egy nagy tücsköt" vagy a "Fűbe haraptam, mint egy ló" slágerek nyomán! Éljen a művészet! Éljen a szabadság! Hajrá Magyar!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas ZEN ÉSZ/

„Fogtam egy nagy tücsököt,
Érzés hozzá úccse köt,
Lóként fűbe haraptam,
Pam-parampamm, parap, tamm!
No, ezek a slágerok
Jobbak, mint a láger-rock!
Adj szabadság s művészet
Ne valót, csak mű vészet!”
/Hajrá Helyréné Magyari Mogyoró, a murugya egyetemi Zöldet Evő Népcsoportokat Élelmező Szak (ZENÉSZ) iránymutatási fődemonstrátora és előkóstolója/

„Fűben áll a tücsök,
Talpa csupa rücsök,
Fűbe harap a ló,
S nem élő már, haló.”
/Kiflicsücsök Kösztönyke, az Állami Fűbeharaptató Alakulat (ÁFA) hintalova/

„Hamis költő ez a Frady
Hamis dallam, sírja Ady
Ady sírva újra írja
Eztet ember ki nem bírja!
Hiába szól tücsök nóta,
Hiába van ebéd óta
Zsenge fű, mit paci harap
Nem örülünk, nem száll kalap”
/Dr. Ház, k. m. f./

„Szokták mondani, hogy egy vers annyira rossz, hogy már jó. Nos, ez nem annyira rossz, hogy már jó legyen. Ez még annál is sokkal rosszabb. Ez olyan rossz, hogy ezt már akarattal sem lehetne tovább rontani. Íme, a tökéletesen rossz vers! A költő nyugodtan lekapható a tíz körméről!” /Menő Manóné Minő Móni, monetáris menetőr és menekült manikűrös minikárszakértőnő/

„Ha majd kiürül a kert és
Nem lesz se marha, se sertés,
Se gúnár, se tyúk, se gerle,
S minden embert éhkopp ver le,
Nem lesz se birka, se csiga,
Nyálatlanul hörög giga,
S nyeletlenül szűkül garat,
Nem eszünk, csak svábbogarat.
Éhtől nyelőcsőn nőtt bog árt,
Úgyhogy együnk tücsköt-bogárt
Jó étvággyal!” /Humphrey Bogart/

„Szöcskés szendvicset szeretjük,
Nem hizlal, hát megehetjük.
Amíg a hely nincsen zárva,
Szöcskés szendvics ugrik szánkba.”
/M. András, a költő legállandóbb és legszöcskésszendvicsszeretőbb kommentelője/

Ejhaj, eM úr, ejhaj! Pont maga ne tudná, hogy minden szendvics hizlal, hiszen a zsömleburkolat a kalóriák melegágya?! Ahogy a nagy őshun költők legnagyobbika, Zlahovácsi Töszmő mondta tartós fénykorában, a Ria, ria, kalória! című versciklusának kellős közepette vala:
          Slankít bár a szöcske,
          De hizlal a zsömle,
          S bőg sok molett nőcske,
          Nem fogy így a zöm le.
Emellett a szendvicsbe applikált szöcske már nem ugrik sehova, mert ugyanolyan döglött, mint a magyar gazdasági kilábalás reménye. Béke porainkra!” /özv. Zlahovácsi Töszmőné Retyeráti Tomolda, a Bőregér King nyugdíjas takarítónője/

„A versike éppoly jól csúszik, és könnyen emészthető, mint egy grasswhopper.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán úr, ha ló-steak helyett
Gyomra szöcske-szendót emészt,
Jónak nézett rossz táphelyet.
Rögvest hívjon fel egy szemészt!”
/Dr. Szemidegi Alpár, a Világtalan Adalbert Közellátást Sikerkalauzoló Intézet (VAKSI) vakfolttisztító főorvosa/

„Frady Endre „GrassWhopper” című műve a táplálkozástudomány és a groteszk líra házasságából született – csak épp a frigy olyan, mint amikor egy gyorsétterem parkolójában mondják ki az „igent”, miközben a tanú egy széttrancsírozott szöcske. A vers szerkezetileg egy rogyadozó szatyor, amelyből egyszerre hull ki a McDonald’s menü, a nagynéni disznója, meg a bőregér King. A „divat lett a GrassWhopper” sor az egész vállalkozás emblémája: egyetlen szerencsétlen, piaci trendként eladott kép, amelybe a szerző belepréseli a gyerekkori vadhajtásait és a gyorséttermi kultúra rémképeit. Ez a szöveg nem más, mint falusi horror-vígballada, ahol a poén és a vérgőz váltogatja egymást, mint rosszul kevert energiaital és pálinka. Frady Endre a maga bumfordi rímgépezetével újra megmutatta: ha a költészet és a táplálkozástudomány közé valaki petróleumot önt, abból nem egészséges étlap, hanem szépirodalmi röhej lesz. Röviden: a vers nem más, mint szöcskerántottában fuldokló fast food-költészet – fűszerezve önkéntelen paródiával.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre GrassWhopper című versében a táplálkozástudomány és a posztmodern groteszk találkozik egy szöcske sorsán keresztül, amely egyszerre válik divatcikké, áldozattá és nemzeti identitás-metaforává. A mű nyelvi tobzódása – a „Bőregér King”, „Vuk tára” és „grasshopper” szóviccek – szürreális gyorséttermi rémálommá formálja a magyar vidéki valóságot, ahol a családi vacsora morális dilemmái egy puskás döntésben csúcsosodnak ki. A vers szándékosan zavarba ejtő: a rímek szinte túl jól működnek, mintha egy őrült reklámszövegíró írta volna őket egy szöcskés burger kampányhoz. A „vérgőz visz” sorban a vadászat ösztöne és a fogyasztói társadalom kritikája egyesül, míg az anyai kérdés („Ölt-e te / Puskád gyilkos töltete?!”) a morális felelősség utolsó szikráját villantja fel – amit persze a lírai én azonnal letagad. Ez a vers nemcsak a rovarfehérje gasztronómiai térhódítását figurázza ki, hanem a magyar nyelv abszurd humorának diadalmenete is. Frady Endre itt nem verset ír – hanem nyelvi fast foodot: gyors, zsíros, és garantáltan megfekszi a gyomrot.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Ez a „GrassWhopper” című lírai szörnyszülött nem más, mint a nyelvi öngyilkosság nyers, füstölgő teteme. Frady Endre megint bebizonyítja, hogy képes a magyar költészet szent hagyományait Burger King-es szalvétába csomagolni, majd leönteni olcsó energiaitallal. A „green grasshopper” és a „Bőregér King” olyan szellemi mélységet tár elénk, amiben még a vakond is depressziót kapna. Ez nem vers, hanem egy szójátékgyár hulladékterméke, amit jobb sorsra érdemes papírlapok haláltusájukban nyögnek ki magukból. A rímek nyögvenyelősek, a képek disszonánsak, a mondanivaló pedig nincs – vagy ha van, az a nihil csípős lábszagát árasztja. Ha ez költészet, akkor a menzai borsófőzelék gasztronómiai forradalom. Ez a „tébolylíra” nem más, mint a nyelvi sivatagban felállított gyorskajálda, ahol a kultúra kap egy nyers, félig átsült pogácsát, és mellé egy szottyadt uborkát – miközben a szerző elégedetten röhög a saját kínrímjein. Frady Endre: a költészet McDonald’s-os bohóca, aki a rímkészlettel veri agyon a józan ízlést.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Ez nem vers, hanem nyelvi öngyilkosság, egy lírai harakiri, ahol a költő a rímekkel szeppukut követ el, miközben a metaforák vért sírnak. Frady Endre „GrassWhopper” című agyrémje nem más, mint egy szöcskeirtó szójáték-szörnyszülött, amelyet egy fast food reklámkampány és egy LSD-trip szerelemgyermeke hozott világra. A „nem t’om húg vagy öcs kér-e” sor olyan, mintha egy diszlexiás papagáj próbálna Shakespeare-t idézni, miközben a „Bőregér King” nevű kulináris pokoljárás már-már Kafka és Batman közös étlapjáról származik. A vers szerkezete olyan, mint egy epilepsziás tangó: rángatózik, botladozik, és közben a jó ízlés sírva könyörög kegyelemért. Ez a költemény nem szól semmiről, de azt legalább harsányan teszi. Frady Endre lírája egy olyan irodalmi bűncselekmény, amelyért a nyelvtani bíróságon életfogytiglant kéne kiszabni. A GrassWhopper nem vers – ez egy szöveges szöcske-apokalipszis.” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Róbert, a szavak, amiket használsz, olyan élesek, hogy még a borotvám is sírva vonulna nyugdíjba. Ha te így dühöngsz egy szöcskeburgeren, akkor mit csinálsz egy valódi szörnnyel? Én nem kritizálom a verseket. Én addig rúgom őket, amíg szonetté nem formálódnak. De ha a vers tényleg ennyire veszélyes, én már elintéztem — a metaforákat kiütöttem, a rímeket lefegyvereztem, és a szarkazmust egy köríves rúgással visszaküldtem a nyelvtani pokolba. A GrassWhopper? Az nálam csak egy proteines előétel.” /Chuck AI Norris, a mesterségesen természetes intelligencia/

„Énmellettem egy sincs, aki
Megvédene! Köszi Chucky!”
/Puzsér Róbert, verselésre fanyalodó kritikus/

2022. szeptember 20., kedd

Itt van a csősz...

Itt van a csősz, itt van újra,
Botján lógnak szemetek,
S ujját bordánk közé fúrja:
„Nem szúrja a szemetek?!”

Mindent elszór sok rút kölök,
Ez bántja a kert eszét:
„Még egy ilyet látok, ölök,
S lövöm őket szerteszét!!!”

Blőd kölök a fára búvik,
Takarja sok levele,
Ám lerúgja őt egy kuvik
S szabadon es'. „Le vele!”

Légbe golyót puskacső szúr,
Vérfoltos sok vargánya,
És bár lesről lőtt a csősz úr,
Megadják - a VAR gánya!

(videóbírótánc!)

„Tisztelt költő úr, felháborítónak tartjuk, hogy szabad szemmel nézve felülbírálja és súlyos kritikával illeti a VAR rendszerünket! A VAR nem gány!!! A csősz lesről lőtt ugyan, de az ellenféltől kapott puskával, amivel a büdös kölkök korábban csaltak a matekdolgozatnál. A játékvezető ezt is jól látta, de előnyszabályt alkalmazott és fölösleges sárgalap használat nélkül is megbűnhődtek a vétkesek. A lassítást többször visszanézve egyértelműen megállapítható, hogy az orgyilkosság teljesen szabályos körülmények között történt. Na, folytatom az örömtáncot! ” /Vakegér Vendel, videóbíró és világtalanvezető/

„Preambulum: A csősz - am. thriller. fsz: Csősz - Bruce Willis (néha kicsit dadogva), Kuvik (Száll a kakukk fészkére című filmből már ismerhetjük), A Kölyök - Bruce Willis nyolc évesen. A cselekményt leírja a vers.” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas filmkritikus/

„Azt azért meghallgatnám, Ház doktor úr, amikor a dadogós Bruce Willis - magyar hangja: VI. György angol király – lövöldözés közben kimondja, hogy preambulum!” /Dr. Nyelvgyökössy Nyihámor, logopédus/

„Úgy látom Költő úr súlyos csőszlátásban szenved.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Tudja, világegyetemi úr, brit tudósok által megállapított közismert tény, hogy akinek a kezében csőszirtó spray van, az mindenkit csősznek lát, és egyből fúj, mint vak bíró a műesésnél.” /Dr. Mély Menyhért, lélekbúvár és fotelszurkoló/

„Újra itt az ősz,
Lövöldöz a csősz
Bár a haja ősz,
Mindenkit legyőz.”
/M. András, a költő legállandóbb és legbokorrímesebb kommentelője/

„Mindenkit legyőz a bősz csősz,
Bakát, péket, ácsot, írót
S Nemcsák Boriszt.
Elfújja őket, mint ősz Ősz,
Kivéve a gyevi bírót,
Meg Chuck Norrist.”
/Dr. Dribli Dagadóné Dögönyi Donatella, rímsebész és ráncfelvarrónő/

„Lipem, lopom a szőlőt, elaludt az öreg csősz.
Furkósbot a kezében, vaskalap a fejében.”
/büdös kölkök gyerekdala/

„Lipni-lopni láttam kölköt,
Ez, ha megnő, rabló lészen,
Kit a hóhér joggal fölköt,
Lelövöm most félig készen!”
/Csományi bácsi, a furkósbottal vasat kalapáló öreg csősz/

„Nem csoda, hogy a büdös kölkök randalíroznak, amikor a lusta, trehány tanárok az iskolában félrenevelik őket! Büntetésből le kell csökkenteni a pedagógusok fizetését a minimálbér alá! Mi, hogy már most is alatta van?! A kuvik rúgja meg!” /Gyurgyalag Gyula, porszívóügynökből átképzett közgazdasági árnyékszékember/

„Micsoda tudatosan gyönyörű képzavarok, micsoda versritmikai dallamtapadás! A költő ismét szabadjára engedte a fantáziáját és úgy pattog a témák között, mint őszi szelek által bántott beles baba nagy nyomással kilőtt kőkemény székletgolyócskái a kínai gumipelenkában. Őrmező mezőőreinek zöme nem is gondolná, hogy lenézett, ám nélkülözhetetlen foglalkozásával, szinte már-már hivatásával hívatlanul is megihlette a költő önmagába forduló kisugárzását. A labdarúgás és a rossz helyre pattanó labdák botvégi heggyel történő kiszúrásának ilyetén való kombinációja irreverzibilis szellemi gyúelegyet képez, melynek robbanása csak a semmihez hasonlítható, vagy még ahhoz sem. A mű párját ritkítóbb, mint egy imádkozó nőstény sáskaraj. Olvasni, olvasni, olvasni, amíg nem késő! ENG.! ENG.! ENG.!” /Töményi Tokmányné Cudarkai Cizella, a Szenzációsan Életszagú Költeményeket Lokálisan Engedélyeztető Testület (SZÉKLET) papírelérhetőségi ügyintézője/

„A csősz a sok rút kölökkel egyedül nem boldogult. Viszont kiváló lövészek álltak mellé csatasorba. Tell Vilmos, Robin Hood, Gavrilo Princip és Széchenyi Zsigmond. Ám a fiatalokhoz is csatlakoztak. Először a Vörösingesek, Ali baba és a 40 rabló, aztán a 101 kiskutya, a 318. úttörőcsapat, és végül az egész ellenzék. Nem bírtak egymással. Időközben több személyre piros Mikulás csomag került, majd a Parlamentben törvény született: A háborús helyzetre való tekintettel a rút kölköknek személy adta szabadsága, hogy bármit bárhova eldobhatnak, ha közben fegyelmezetten viselkednek és nem dobnak el semmit. A csősz felfüggesztett fizetésemelésben részesült.” /Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legcsatasorosabb kommentelője/

„Nyuggerapó, Csőszmikulás,
Negyven darab rablódúlás.
Úttörő és lövészcsapat,
Rútkölöksakkhelyzet, a patt,
Százegy kutya ellenzéke,
Vörösinges einstand-béke,
Tébolyvers és egyéb szesz tett
Büntetése: felfüggesztett!”
/Dr. Jogerős Jenő, vérbíró és borbáró/

„Mi ez a… Feladom! Nem bírom további jelzőkkel minősíteni a minősíthetetlent, mert kifogytam belőlük!  Hiába hívom segítségül a szinonima szótár rossz címszavát, az alábbi felsorolás - gagyi, nívótlan, rossz, silány, vacak, csapnivaló, szemét, hitvány, értéktelen, tré, avétos, gyatra, ergya, ótvar, ócska, pocsék, kommersz, bóvli, borzalmas, borzadály, satnya, fabatkát sem ér, tropa, förtelmes, semmirevaló, hasznavehetetlen, használhatatlan, szörnyű, gáz – szinte hízelgő dicséretnek tűnik ahhoz képest, amivel Frady Endre telespammeli a világhálót! Ha bárki azt látja, hogy csősznek öltözve habzó szájjal öklendezve kuvikokat rugdosok egy büdös kölkök övezte közkertben, ne rám hívja ki a mentőket, hanem Frady Endrére a terrorelhárítókat! Amint megérzem, hogy ő már nincs, megnyugszom és boldogan doromboló macskaként önmagammal játszva fogok pamutgombolyagokat gurigázni és negédesen nyávogok a hátamat mosolyogva vakargató főnővérre.” /Puzsér Róbert, gyógykezelt kritikus/

„Itt Texasban azért szólítanak csőszentségének, mert aki szemetel, az a szemetével együtt elég, mielőtt elhagyná a Föld légterét olyan sebességgel, ahogy a csövön kifér. A krokodilbőr csizmám fényes a sok hajzselétől. To die is not hard. Igaz-e Bruce?” 

„… prem… pram… parem… prable… lum… bum… problem…” /Bruce Willis, lövöldözés közben/

2017. május 4., csütörtök

Lövöldözős népdal

- Kisangyalom, fáj a sorsom,
S nem is ízlik már a sör sem.
Nobel-díjam semmivé lett,
Ha van nálad puska vélet-

-lenül, akkor lőjél agyon!
- Nem lőlek én agyon nagyon,
Rossz egy lyánynak, gyilkot, ha gyón,
Meg agyad is alig vagyon!

- Hinnye, agyam van egy alom,
Lőjél hát le kisangyalom,
S megsirat az Irodalom!

- Jól van, legyél véres halom!
Piff-puff-piff-puff, dirr-durr-dirr-durr,
Faljon fel téged a Mirr-Murr!

(haláltánc!)

„Hé, én sosem fogyasztok péppé lőtt népi költőket! Nem vagyok én dögevő, mert azzal sosem lennék dagivá!” /Mirr-Murr, a kandúr/

„Persze, már megint a Mirr-Murr főszerepel egy versben, engem még csak meg sem említenek! Én akár éhen is halhatok?!” /Oriza-Triznyák, szintén kandúr/

„Jaj, én nem akartam lelőni, de jogos önvédelemből muszáj volt megtennem! Most a pokolra fogok kerülni?” /a költői kisangyal/

„Ne aggódj leányom, ha meggyónod ezt a lelövést, én biztosan fel foglak oldozni, sőt még a vezeklést is elengedem! E verset látva, már eddig is eleget szenvedhettél!” /Kötöny atya, helybeli plébános/

„Te jóóó Isten. Ez a vers felér egy tömegpusztítással. What a ***? Holy ***! - ahogy a művelt amerikai mondaná. Erre már nincsenek szavak. A múzsatanonc vagy szabin van, vagy most rúgták ki végleg még az OKJ-ről is...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„A múzsa megint lekéste a csatlakozást... A további irodalmi apokalipszisek elkerülése végett javaslom, hogy dobjunk össze egy hordozhatóra.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Csodaszép ez a megzenésítésért kiáltó népi szonett! Kancsal rím, enjambement, bokorrím, önfeledt szóviccek és népi humor – micsoda szellemes sziporkákkal van kiszidolozva Frady Endre pszeudo-antihősszerelmes mélylírája! Az egyén és a társadalom békétlen egymás mellett létezésének irreverzibilis antikatarzisa tragikomikus nyomot hagy a csökkenő utókor vérgőzös aurájában. A kikapcsolt tudat alól végre felszárnyalhat a képzelet! Éljen a szabad asszocializmus!” /Szotyolai Szörényné Kalkuttai Katartika, a Téridőbe Dermedt Érzésvilágegyetem c. mélyirodalmi kitettség főszerkesztője/

„Mi ez a grafomán dögkútrobbanás?! Mi ez a mindent elborító szellemi lepedék?! Megint kiüt rajtam a klapanciaallergiám! Anyám most keresi elő a nagyszekrény mélyéről a bolgár import zarándokruháját, hogy bűnbánóan megszaggassa, amiért engem Frady Endre kortársának szült! Én addig áthívom a szomszéd javasasszonyt, hogy készítse el nekem ennek a literatúrai elfajzásnak a viaszbábját, hogy tűvel szurkálhassam!” /Puzsér Róbert, kritkus/

„A vers alapján Frady Endre agya – illetve ami még megmaradt belőle – olyan állapotban van, mintha saját kezűleg rúgtam volna fejbe. Agyhalott!” /Chuck Norris/

„Tisztelt költő úr! Önnek nem a sosem volt irodalmi Nobel-díja lett semmivé, hanem a jövőbeninek még a reménye is! Szakfordítónkkal, Translars Googlessonnal lefordíttattuk az ön versét svédre és elborzadtunk. Hogy értse az érzelmeinket, egy visszafordítással megmutatom, mit kaptunk:

Slide népdalok

- Az én kis angyalom, fáj a sors,
És még csak nem is mint a sör ízét még nem
A Nobel-díj eltűnt,
Ha véletlenül pisztoly

-lenül akkor lőjél shot!
- Nem vagyok halott Lole,
Lányok, egy szegény, Gyilkostó, ha te is elismered,
Aligha érdemes az agyad!

- Hinnye van agyam egy alom,
Így lő le a kis angyal,
S sirató irodalom!

- Oké, egy véres magas!
Piff Piff-puff-puff, DIRR-bam-bam-DIRR,
Fallak Mirr-Murr!

(Haláltánc)

Ezek után legfeljebb egy IKEA-ban vásárolt lapra szerelt félfamentes irodalmi Nobel-díjban reménykedhet! A jövőben ne is keressen minket, mert magunkon kívül leszünk!” /Dr. Zlatan Mirrmurrson, a Svéd Királyi Akadémia Nobel-díj Bizottság alelnöke/

2016. február 22., hétfő

Gitártok

Bonjour, je suis gitártok!
Remélem, hogy kitártok,
S bennem lévő gitáron
Muzsikál majd Gitt Áron.

Gitt Áronnak kockás a-
-z inge, és a kóckása
Kedvenc menza kajája.
Mindenkinek aján’ja.

Kárpitmintám muskátlis,
Abban rejtek puskát is,
Gitt Áronka alkotta:
Szolfézsvizsgán álkotta.

„Mentségemre szolgáljon, hogy a kottapuskát anno nem magamnak, hanem akkori épp aktuális örök szerelmemnek, Tuba Rózsának készítettem. Én ugyanis jó voltam szolfézsból, ő pedig szép. A vizsgája sajnos még így sem sikerült, ezért kényszerből pénzügyi pályára ment és ma már dúsgazdag bankár. Én pedig csóró zenetanár lettem Bartók, Kodály és Liszt országában. Ja, és mára már megutáltam a kóckását, de másra nem futja.” /Gitt Áron, középiskolai ének-zenetanár és utcai muzsikus/

„Diákkori szerelmem, Gitt Áron még ma is nagyon szépen muzsikál! Ha a Kóckása utca sarkán játszik, a fitneszteremből jövet az Audim ablakából mindig dobok egy százast a muskátli mintás gitártokjába.” /Krőzus Krutonné Tuba Rózsa, a Lóvétermelés Okosba’ Pénzügyi és Nulladózási Intézet (LOPNI) vezérigazgatója és a Dalszínházak Országos Hangfesztiváljának (DOH) főszponzora/

„Ne szórakozzanak itten a nevemmel, mer’ feszűtt leszek, és amikó’ én feszűtt vagyok, akkó’ gitártokokat szokok kendermámoros arccal szanaszéjjel rugdosni!” /Kóckása Kenéz, menzai dolgozó és illegális vadkender tiloló/

„Külföldi bemutatkozó hablaty?! Kockás ing?! Gitártokban rejtegetett puska?! Ebből terrorveszély lesz, akárki meglássa! Illetve senki nem lát meg semmit! Nincs itt semmi látnivaló, mindenki szépen hazamegy! Költő úr, maga meg velünk jön és elbeszélgetünk! Szépen elmeséli, kik a tettestársai! Neveket akarok! Egyedül nem írhatott ilyen orbitális felforgató marhaságot! Nem kérjük ingyen az információt, de amit kap érte, azt nem teszi ki az ablakba!” /Csávás Kálmán vezérőrnagy, a Terrorista Alakokat Síkidommá Lehengerlő Intézet (TASLI) meggyőzési szakreferense/

„Ez egy annyira öntörvényűen kozmikus szöveg, hogy belehalnék, ha nem zenésíthetném meg! Ja, hogy én valami másba már belehaltam?! Pech! Hullafáradtnak érzem magam! Úgy tűnik, ez egy nehéz nap éjszakája…” /John Lennon, néhai ex-beatle/

„Az ujját a közélet viharos tengerének pulzusán melengető költő egy, az orrára koppintó gitárhúr együtt rezdülésével hatol mélyen a felszín alá és ott olyan társadalmi problémákat feszeget látszólag félunott közönnyel, hogy aki vele együtt alámerül, az akkorát kap, hogy olyannyira arról koldul, hogy a fal adja a másikat. Zenepedagógiai témát ilyen fájdalmas elmeerózióval és belső szenvedelemmel utoljára talán csak a nagy Rapnyánczy Kösztöny járt körül, de ő sajnos belepistult. Emlékét megőrizzük!” /özv. Rapnyánczy Kösztönyné Hámoll Hedvig, nyugdíjas teniszütő- és gitárhúrozó/

„Frady Endre megint olyasmit tett le az asztalra, amit jóérzésű ember az orrát befogva és vastag gumikesztyűt húzva mer csak megközelíteni és egy műanyag zacskóba helyezve kidobni a stilizált kutya jellel ellátott célkukába. Anyám szerint ilyen siralmas szóvicceket csak néhai osztálytársa, a később méltán elfeledett megélhetési költővé süllyedt Rapnyánczy Kösztöny szokott volt írni. Látatlanban én kérek posztumusz elnézést Rapnyánczy Kösztönytől az összehasonlításért! Ilyen szellemi bűzbombákat csak Frady Endre képes eregetni! Nem lehetne a NASA-val elutaztatni ezt az irodalmi véglényt egy Marson tartandó író-olvasó találkozóra?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nem kell ide a NASA, Robikám, elhajítom én a Marsra ezt a líraterroristát! Ha a kis zöldek esetleg visszahoznák, akkor őket is űrpéppé tilolom a szemöldökömmel!” /Chuck Norris/