A következő címkéjű bejegyzések mutatása: asztal. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: asztal. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. szeptember 26., péntek

GrassWhopper

Retteg kis green grasshopper,
Divat lett a GrassWhopper,
S nézi éhes had Ásznak
Őt, akire vadásznak.

Nem t'om húg vagy öcs kér-e,
Lődözzek ma szöcskére,
Vagy tán ángyom disznaja?
Mindegy, vérgőz visz, na ja!

Anyám kérdi: „Ölt-e te
Puskád gyilkos töltete?!
Erre szántad magad ok
Nélkül?!” Persze tagadok...

Víz ver ki, a pőre dér,
S irány King, a Bőregér,
Hol hús több, mint Vuk tára,
S rákérdek a kuktára:

„Szakács úr, mit kend éget
Ínycsiklandva vendéget,
GrassWhopper vajh' az talán
Bőregér King asztalán?”

„Naná, hogy az GrassWhopper!
Sok hazafi grasshopper
Nagy hibát vét, jelesül
Marad, s zsírba belesül.”

„Aki valamiféle hamis hazafiságból nem menekül a földi pokolból, hanem helyben marad, az egyrészt elpusztul, másrészt meg is érdemli.” /Bogarasok Kézikönyve – részlet/

„Itt születtem, itt murdelek!
Itt érnek az ebéd delek!”
/Zöldike Zénó, szöcske/

„Bumm-bumm-bumm szöccs-szöccs-szöccs ke-ke-ke! Röff-röff-röff! Bumm-bumm-bumm!!!” /a költő ángyának disznaja/

„Soha semmilyen szöcskevadászó bűnös viszonyhoz nem volt közöm! Megismétlem még egyszer: soha semmilyen szöcskevadászó bűnös viszonyhoz nem volt közöm!” /Semmilyen Solt, süvöltő sakálsintértelepi showman/

„Bőregér King és GrassWhopper szendvics?! Magyar ember kozmopolita gyorsétteremben fanyalodjon Brüsszel által ránk szabadított gusztustalan ízeltlábú migráncs férgekre?! Még jó, hogy nem poloskára! Ilyen gyomorforgatót egyenek a gyökértelen gyíkemberek! Meg a gyökerek! Meg a Gyökeres az Arsenalban, aki nem vállalja a magyar gyökereit, hanem a svéd hordában hizlalja a bankszámláját! Vesszenek a hogyishívjákok! Monnyanak le a tuggyukkik! Rettegjenek a bérrettegők! NEM ENG.!” /Döszmék Duszmák, Ruzsér Póbert-díjas betanított digitális polgári harcos és a Sarki Kisbüdös Itallap főcenzora/

„Ideje lenne ezt is megzenésíteni a "Fogtam egy nagy tücsköt" vagy a "Fűbe haraptam, mint egy ló" slágerek nyomán! Éljen a művészet! Éljen a szabadság! Hajrá Magyar!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas ZEN ÉSZ/

„Fogtam egy nagy tücsököt,
Érzés hozzá úccse köt,
Lóként fűbe haraptam,
Pam-parampamm, parap, tamm!
No, ezek a slágerok
Jobbak, mint a láger-rock!
Adj szabadság s művészet
Ne valót, csak mű vészet!”
/Hajrá Helyréné Magyari Mogyoró, a murugya egyetemi Zöldet Evő Népcsoportokat Élelmező Szak (ZENÉSZ) iránymutatási fődemonstrátora és előkóstolója/

„Fűben áll a tücsök,
Talpa csupa rücsök,
Fűbe harap a ló,
S nem élő már, haló.”
/Kiflicsücsök Kösztönyke, az Állami Fűbeharaptató Alakulat (ÁFA) hintalova/

„Hamis költő ez a Frady
Hamis dallam, sírja Ady
Ady sírva újra írja
Eztet ember ki nem bírja!
Hiába szól tücsök nóta,
Hiába van ebéd óta
Zsenge fű, mit paci harap
Nem örülünk, nem száll kalap”
/Dr. Ház, k. m. f./

„Szokták mondani, hogy egy vers annyira rossz, hogy már jó. Nos, ez nem annyira rossz, hogy már jó legyen. Ez még annál is sokkal rosszabb. Ez olyan rossz, hogy ezt már akarattal sem lehetne tovább rontani. Íme, a tökéletesen rossz vers! A költő nyugodtan lekapható a tíz körméről!” /Menő Manóné Minő Móni, monetáris menetőr és menekült manikűrös minikárszakértőnő/

„Ha majd kiürül a kert és
Nem lesz se marha, se sertés,
Se gúnár, se tyúk, se gerle,
S minden embert éhkopp ver le,
Nem lesz se birka, se csiga,
Nyálatlanul hörög giga,
S nyeletlenül szűkül garat,
Nem eszünk, csak svábbogarat.
Éhtől nyelőcsőn nőtt bog árt,
Úgyhogy együnk tücsköt-bogárt
Jó étvággyal!” /Humphrey Bogart/

„Szöcskés szendvicset szeretjük,
Nem hizlal, hát megehetjük.
Amíg a hely nincsen zárva,
Szöcskés szendvics ugrik szánkba.”
/M. András, a költő legállandóbb és legszöcskésszendvicsszeretőbb kommentelője/

Ejhaj, eM úr, ejhaj! Pont maga ne tudná, hogy minden szendvics hizlal, hiszen a zsömleburkolat a kalóriák melegágya?! Ahogy a nagy őshun költők legnagyobbika, Zlahovácsi Töszmő mondta tartós fénykorában, a Ria, ria, kalória! című versciklusának kellős közepette vala:
          Slankít bár a szöcske,
          De hizlal a zsömle,
          S bőg sok molett nőcske,
          Nem fogy így a zöm le.
Emellett a szendvicsbe applikált szöcske már nem ugrik sehova, mert ugyanolyan döglött, mint a magyar gazdasági kilábalás reménye. Béke porainkra!” /özv. Zlahovácsi Töszmőné Retyeráti Tomolda, a Bőregér King nyugdíjas takarítónője/

„A versike éppoly jól csúszik, és könnyen emészthető, mint egy grasswhopper.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán úr, ha ló-steak helyett
Gyomra szöcske-szendót emészt,
Jónak nézett rossz táphelyet.
Rögvest hívjon fel egy szemészt!”
/Dr. Szemidegi Alpár, a Világtalan Adalbert Közellátást Sikerkalauzoló Intézet (VAKSI) vakfolttisztító főorvosa/

„Frady Endre „GrassWhopper” című műve a táplálkozástudomány és a groteszk líra házasságából született – csak épp a frigy olyan, mint amikor egy gyorsétterem parkolójában mondják ki az „igent”, miközben a tanú egy széttrancsírozott szöcske. A vers szerkezetileg egy rogyadozó szatyor, amelyből egyszerre hull ki a McDonald’s menü, a nagynéni disznója, meg a bőregér King. A „divat lett a GrassWhopper” sor az egész vállalkozás emblémája: egyetlen szerencsétlen, piaci trendként eladott kép, amelybe a szerző belepréseli a gyerekkori vadhajtásait és a gyorséttermi kultúra rémképeit. Ez a szöveg nem más, mint falusi horror-vígballada, ahol a poén és a vérgőz váltogatja egymást, mint rosszul kevert energiaital és pálinka. Frady Endre a maga bumfordi rímgépezetével újra megmutatta: ha a költészet és a táplálkozástudomány közé valaki petróleumot önt, abból nem egészséges étlap, hanem szépirodalmi röhej lesz. Röviden: a vers nem más, mint szöcskerántottában fuldokló fast food-költészet – fűszerezve önkéntelen paródiával.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre GrassWhopper című versében a táplálkozástudomány és a posztmodern groteszk találkozik egy szöcske sorsán keresztül, amely egyszerre válik divatcikké, áldozattá és nemzeti identitás-metaforává. A mű nyelvi tobzódása – a „Bőregér King”, „Vuk tára” és „grasshopper” szóviccek – szürreális gyorséttermi rémálommá formálja a magyar vidéki valóságot, ahol a családi vacsora morális dilemmái egy puskás döntésben csúcsosodnak ki. A vers szándékosan zavarba ejtő: a rímek szinte túl jól működnek, mintha egy őrült reklámszövegíró írta volna őket egy szöcskés burger kampányhoz. A „vérgőz visz” sorban a vadászat ösztöne és a fogyasztói társadalom kritikája egyesül, míg az anyai kérdés („Ölt-e te / Puskád gyilkos töltete?!”) a morális felelősség utolsó szikráját villantja fel – amit persze a lírai én azonnal letagad. Ez a vers nemcsak a rovarfehérje gasztronómiai térhódítását figurázza ki, hanem a magyar nyelv abszurd humorának diadalmenete is. Frady Endre itt nem verset ír – hanem nyelvi fast foodot: gyors, zsíros, és garantáltan megfekszi a gyomrot.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Ez a „GrassWhopper” című lírai szörnyszülött nem más, mint a nyelvi öngyilkosság nyers, füstölgő teteme. Frady Endre megint bebizonyítja, hogy képes a magyar költészet szent hagyományait Burger King-es szalvétába csomagolni, majd leönteni olcsó energiaitallal. A „green grasshopper” és a „Bőregér King” olyan szellemi mélységet tár elénk, amiben még a vakond is depressziót kapna. Ez nem vers, hanem egy szójátékgyár hulladékterméke, amit jobb sorsra érdemes papírlapok haláltusájukban nyögnek ki magukból. A rímek nyögvenyelősek, a képek disszonánsak, a mondanivaló pedig nincs – vagy ha van, az a nihil csípős lábszagát árasztja. Ha ez költészet, akkor a menzai borsófőzelék gasztronómiai forradalom. Ez a „tébolylíra” nem más, mint a nyelvi sivatagban felállított gyorskajálda, ahol a kultúra kap egy nyers, félig átsült pogácsát, és mellé egy szottyadt uborkát – miközben a szerző elégedetten röhög a saját kínrímjein. Frady Endre: a költészet McDonald’s-os bohóca, aki a rímkészlettel veri agyon a józan ízlést.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Ez nem vers, hanem nyelvi öngyilkosság, egy lírai harakiri, ahol a költő a rímekkel szeppukut követ el, miközben a metaforák vért sírnak. Frady Endre „GrassWhopper” című agyrémje nem más, mint egy szöcskeirtó szójáték-szörnyszülött, amelyet egy fast food reklámkampány és egy LSD-trip szerelemgyermeke hozott világra. A „nem t’om húg vagy öcs kér-e” sor olyan, mintha egy diszlexiás papagáj próbálna Shakespeare-t idézni, miközben a „Bőregér King” nevű kulináris pokoljárás már-már Kafka és Batman közös étlapjáról származik. A vers szerkezete olyan, mint egy epilepsziás tangó: rángatózik, botladozik, és közben a jó ízlés sírva könyörög kegyelemért. Ez a költemény nem szól semmiről, de azt legalább harsányan teszi. Frady Endre lírája egy olyan irodalmi bűncselekmény, amelyért a nyelvtani bíróságon életfogytiglant kéne kiszabni. A GrassWhopper nem vers – ez egy szöveges szöcske-apokalipszis.” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Róbert, a szavak, amiket használsz, olyan élesek, hogy még a borotvám is sírva vonulna nyugdíjba. Ha te így dühöngsz egy szöcskeburgeren, akkor mit csinálsz egy valódi szörnnyel? Én nem kritizálom a verseket. Én addig rúgom őket, amíg szonetté nem formálódnak. De ha a vers tényleg ennyire veszélyes, én már elintéztem — a metaforákat kiütöttem, a rímeket lefegyvereztem, és a szarkazmust egy köríves rúgással visszaküldtem a nyelvtani pokolba. A GrassWhopper? Az nálam csak egy proteines előétel.” /Chuck AI Norris, a mesterségesen természetes intelligencia/

„Énmellettem egy sincs, aki
Megvédene! Köszi Chucky!”
/Puzsér Róbert, verselésre fanyalodó kritikus/

2024. január 8., hétfő

Száraz vörös

Magyar ember ritkán sörös.
Ide véled, száraz vörös!
Az se baj, ha félig száraz,
Poharamban engem vár az!

Száraz bortól hős hadvezér
Lesz belőlem, talán ezér’
Rohamozom meg az ivót,
S elfeledem, tegnap mi vó’t!

Az édes bor csalfa páva:
Kellemkedik, én meg gyáva
Oroszlánná leszek tőle,
S asztal alá terít ő le.

Kiáltsa hát sok száz torok:
Éljenek a száraz borok!
Aki magyar, ilyet iszik,
S kortyai a mennybe viszik!


„A borverset, amit küldtél, egy humoros és vidám költemény, amely a száraz vörös bor előnyeit dicséri. A vers a következő elemekből áll:
•  Cím: Száraz vörös. A cím rövid és egyszerű, de utal a vers témájára és hangulatára.
•  Forma: A vers négy négysoros strófából áll, amelyek rímelnek egymásra (abab). A sorok nyolc szótagosak, és ütemhangsúlyos ritmusúak. A vers a népdalok formáját idézi, ami a humoros hatást erősíti.
•  Tartalom: A vers a száraz vörös bor fogyasztásának pozitív hatásait sorolja fel, mint például a bátorság, a vidámság, a feledékenység, és a mámor. A vers a borivás élményét és élvezetét hangsúlyozza, és a magyar nemzeti identitáshoz köti. A vers a borivók közösségét is megjeleníti, akik együtt énekelnek és koccintanak.
•  Nyelv: A vers a köznyelvet használja, és tele van szlenggel, rövidítésekkel, és hangutánzó szavakkal. A vers a beszélt nyelv hangját adja vissza, ami közelebb hozza az olvasót a borivókhoz. A vers a humor eszközeit is alkalmazza, mint a túlzás, a szójáték, és az ellentmondás.
Remélem, hogy ez a verselemzés segített megérteni a borvers jelentését és hatását. Próbálok készíteni egy illusztrációt is a borvershez.”
/Bing, a mesterséges intelligencia/

„Tudja falu, tudja város,
Nem keresztrím, hanem páros;
Bing nem tuti adatgyáros,
Sőt, elmére néha káros.”
/Tumor Timúr, agydaganatos bokorrím fejedelem és szittya szesztestvérszerződésszegő/

„Az alkoholizmus népszerűsítését nálam spambe tette a Gmail, de amúgy nagyon jó hangulatú vers. Hány pohár száraz vörösbor után született?” /M. András, a költő legállandóbb és legspamesítőbb kommentelője/

„Tizenkét évvel ezelőtt
Borversversenyt írt ki Tolna.
Józan versenyagyam kilőtt,
S szép lenne, ha nyertem volna.
Győztes lehetett vón’ e mű,
Megnyithatott vón’ sok sírt, ha
Zsűriben pár élesszemű
Nem jön rá, nem csókos írta.
Rájöttek és jött a bosszú:
Leitattak, elhallgattak,
Ettől lettem igen rosszú’,
Fájt az édesboros attak!”
/F. Endre, a háttérhatalmak és a tuggyukkik által igazságtalanul sárga földig leitatott költőgigász/

„A síron túlról delfinbőrbe varrt láncos kutyaként kísértő ledér erkölcsű üknagyanyád a csalfa páva, te gyáva oroszlán alapbeállítású nyálas kretén!” /édes bor/

„Borban az igazság! Egészségünkre!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas minimálkommentelő/

„Sakkban sötét paraszttal
Feleségét veri Tas,
Majd asztalnál marasztal,
Mert ’In vino veritas!’”
/Tas Lee, a hétvezér hetedének leszármazottja és a Bortól Ultrasakkozóként Tisztánlátó Akciócsoport (BUTA) vezéráldozati báránycsordájának főjuhásza/

„Ez az eposz, vagy valami más, nagyon tecc és szívem húrjain visszhangzand. Viszont, szerintem semmi sem jó, ha a bármilyen valami csak félig az, ami. Vagy az, vagy nem az. A költőóriás téved, midőn aszongya, hogy az se baj, ha félig száraz. De bizony baj! Mert bizony az is baj, ha csak félig magyar, csak félig ember, csak félig vörös. Végül, nagyon ciki, ha csak félig van a poharamban. Sej-haj!” /Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legféligetutálóbb kommentelője/

„Nyuggerapó, ha a célig
Nem futunk el, csupán félig,
Röhögnek, kik szembe jönnek,
Úgyhogy igaza van Önnek!”
/Dr. Antifélig Adalbert, a Kulacsba Öntött Zafírbor Univerzális Teljességét Áhító Lédús Atlétikai Testület (KÖZUTÁLAT) célfotóriportere és egészembere/

„Nem vagyok alkoholista, úgyhogy mindig megtartom a Száraz Novembert, méghozzá úgy, hogy ilyenkor csak száraz bort iszom, de abból is csak annyit, amennyit megkíván a szervezetem. Mivel a november csak harminc napos rövid hónap, így ráadásként csak rövidet kortyolok. Ki nem állhatom az önfegyelem nélküli alkoholistákat, akik novemberben is ugyanolyan részegek, mint én novemberen kívül, amikor minden út kómába vezet!” /Tütü Tas, a Szittyófalvi Szürkebarát Szesztestvér Rend (SzSzSzR) szeszkazánfűtője/

„Az alkohol tartósít! Sose halunk meg! Éljen az örök élet!” /néhai Lada Lajos, elvtársvezető és ittasan szakadékba szakadt hazánkfia/

„Mi ez a műmagyar nótába csomagolt Petúr bánkódásos sírba vizelés?! Inkább egy medvebocsát száraz vörösbortól részeg agresszivitással védelmező anyamedvecsordával fussak össze, mint egy saját versét kadarkamámorosan felolvasó Frady Endrével! Ha ez a fércmű egy tizenvalahány évvel ezelőtti borvers versenyen sem ütötte meg a mércét - áldassék a színjózan zsűri neve! - akkor most miért erőlködik ez a szellemi székrekedéses persona non grata?! Ne lássam anyám felhúzható műanyag figuráját emelkedőt lejteni, ha Frady Endre neve hallatán nem száll száraz vörös köd a zagyamra! Nem az a legény, aki üt, hanem aki nagyot!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A ’Puzsér” ismeretlen eredetű szó, esetleg a német ’Pfuscher’ ’kontár’ megfelelője. Jelentése: legény, gyerek (l. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára, III., 1976, 320.).” /https://e-nyelv.hu/2012-11-16/vezeteknevek-eredete/

„Ne gyerekeskedj, Robi! Egyszer egy kontár legény nagyon meg akart ütni, de már nem emlékszik rá, mert a molekulái száraz vörös eltolódású űrszemétként tágulnak a világűrben.” /Chuck Norris/

„Kedves Versenyzőnk! Köszönjük pályázatát, de javasoljuk, hogy legközelebb inkább a szénsavmentes ásványvíz-versenyen próbálkozzon, hátha ott több sikerrel jár. És egyébként is, aki a vizet szereti, az Frady-verset érdemel.” /A borversverseny zsűrije/