A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szöcske. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szöcske. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. szeptember 26., péntek

GrassWhopper

Retteg kis green grasshopper,
Divat lett a GrassWhopper,
S nézi éhes had Ásznak
Őt, akire vadásznak.

Nem t'om húg vagy öcs kér-e,
Lődözzek ma szöcskére,
Vagy tán ángyom disznaja?
Mindegy, vérgőz visz, na ja!

Anyám kérdi: „Ölt-e te
Puskád gyilkos töltete?!
Erre szántad magad ok
Nélkül?!” Persze tagadok...

Víz ver ki, a pőre dér,
S irány King, a Bőregér,
Hol hús több, mint Vuk tára,
S rákérdek a kuktára:

„Szakács úr, mit kend éget
Ínycsiklandva vendéget,
GrassWhopper vajh' az talán
Bőregér King asztalán?”

„Naná, hogy az GrassWhopper!
Sok hazafi grasshopper
Nagy hibát vét, jelesül
Marad, s zsírba belesül.”

„Aki valamiféle hamis hazafiságból nem menekül a földi pokolból, hanem helyben marad, az egyrészt elpusztul, másrészt meg is érdemli.” /Bogarasok Kézikönyve – részlet/

„Itt születtem, itt murdelek!
Itt érnek az ebéd delek!”
/Zöldike Zénó, szöcske/

„Bumm-bumm-bumm szöccs-szöccs-szöccs ke-ke-ke! Röff-röff-röff! Bumm-bumm-bumm!!!” /a költő ángyának disznaja/

„Soha semmilyen szöcskevadászó bűnös viszonyhoz nem volt közöm! Megismétlem még egyszer: soha semmilyen szöcskevadászó bűnös viszonyhoz nem volt közöm!” /Semmilyen Solt, süvöltő sakálsintértelepi showman/

„Bőregér King és GrassWhopper szendvics?! Magyar ember kozmopolita gyorsétteremben fanyalodjon Brüsszel által ránk szabadított gusztustalan ízeltlábú migráncs férgekre?! Még jó, hogy nem poloskára! Ilyen gyomorforgatót egyenek a gyökértelen gyíkemberek! Meg a gyökerek! Meg a Gyökeres az Arsenalban, aki nem vállalja a magyar gyökereit, hanem a svéd hordában hizlalja a bankszámláját! Vesszenek a hogyishívjákok! Monnyanak le a tuggyukkik! Rettegjenek a bérrettegők! NEM ENG.!” /Döszmék Duszmák, Ruzsér Póbert-díjas betanított digitális polgári harcos és a Sarki Kisbüdös Itallap főcenzora/

„Ideje lenne ezt is megzenésíteni a "Fogtam egy nagy tücsköt" vagy a "Fűbe haraptam, mint egy ló" slágerek nyomán! Éljen a művészet! Éljen a szabadság! Hajrá Magyar!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas ZEN ÉSZ/

„Fogtam egy nagy tücsököt,
Érzés hozzá úccse köt,
Lóként fűbe haraptam,
Pam-parampamm, parap, tamm!
No, ezek a slágerok
Jobbak, mint a láger-rock!
Adj szabadság s művészet
Ne valót, csak mű vészet!”
/Hajrá Helyréné Magyari Mogyoró, a murugya egyetemi Zöldet Evő Népcsoportokat Élelmező Szak (ZENÉSZ) iránymutatási fődemonstrátora és előkóstolója/

„Fűben áll a tücsök,
Talpa csupa rücsök,
Fűbe harap a ló,
S nem élő már, haló.”
/Kiflicsücsök Kösztönyke, az Állami Fűbeharaptató Alakulat (ÁFA) hintalova/

„Hamis költő ez a Frady
Hamis dallam, sírja Ady
Ady sírva újra írja
Eztet ember ki nem bírja!
Hiába szól tücsök nóta,
Hiába van ebéd óta
Zsenge fű, mit paci harap
Nem örülünk, nem száll kalap”
/Dr. Ház, k. m. f./

„Szokták mondani, hogy egy vers annyira rossz, hogy már jó. Nos, ez nem annyira rossz, hogy már jó legyen. Ez még annál is sokkal rosszabb. Ez olyan rossz, hogy ezt már akarattal sem lehetne tovább rontani. Íme, a tökéletesen rossz vers! A költő nyugodtan lekapható a tíz körméről!” /Menő Manóné Minő Móni, monetáris menetőr és menekült manikűrös minikárszakértőnő/

„Ha majd kiürül a kert és
Nem lesz se marha, se sertés,
Se gúnár, se tyúk, se gerle,
S minden embert éhkopp ver le,
Nem lesz se birka, se csiga,
Nyálatlanul hörög giga,
S nyeletlenül szűkül garat,
Nem eszünk, csak svábbogarat.
Éhtől nyelőcsőn nőtt bog árt,
Úgyhogy együnk tücsköt-bogárt
Jó étvággyal!” /Humphrey Bogart/

„Szöcskés szendvicset szeretjük,
Nem hizlal, hát megehetjük.
Amíg a hely nincsen zárva,
Szöcskés szendvics ugrik szánkba.”
/M. András, a költő legállandóbb és legszöcskésszendvicsszeretőbb kommentelője/

Ejhaj, eM úr, ejhaj! Pont maga ne tudná, hogy minden szendvics hizlal, hiszen a zsömleburkolat a kalóriák melegágya?! Ahogy a nagy őshun költők legnagyobbika, Zlahovácsi Töszmő mondta tartós fénykorában, a Ria, ria, kalória! című versciklusának kellős közepette vala:
          Slankít bár a szöcske,
          De hizlal a zsömle,
          S bőg sok molett nőcske,
          Nem fogy így a zöm le.
Emellett a szendvicsbe applikált szöcske már nem ugrik sehova, mert ugyanolyan döglött, mint a magyar gazdasági kilábalás reménye. Béke porainkra!” /özv. Zlahovácsi Töszmőné Retyeráti Tomolda, a Bőregér King nyugdíjas takarítónője/

„A versike éppoly jól csúszik, és könnyen emészthető, mint egy grasswhopper.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán úr, ha ló-steak helyett
Gyomra szöcske-szendót emészt,
Jónak nézett rossz táphelyet.
Rögvest hívjon fel egy szemészt!”
/Dr. Szemidegi Alpár, a Világtalan Adalbert Közellátást Sikerkalauzoló Intézet (VAKSI) vakfolttisztító főorvosa/

„Frady Endre „GrassWhopper” című műve a táplálkozástudomány és a groteszk líra házasságából született – csak épp a frigy olyan, mint amikor egy gyorsétterem parkolójában mondják ki az „igent”, miközben a tanú egy széttrancsírozott szöcske. A vers szerkezetileg egy rogyadozó szatyor, amelyből egyszerre hull ki a McDonald’s menü, a nagynéni disznója, meg a bőregér King. A „divat lett a GrassWhopper” sor az egész vállalkozás emblémája: egyetlen szerencsétlen, piaci trendként eladott kép, amelybe a szerző belepréseli a gyerekkori vadhajtásait és a gyorséttermi kultúra rémképeit. Ez a szöveg nem más, mint falusi horror-vígballada, ahol a poén és a vérgőz váltogatja egymást, mint rosszul kevert energiaital és pálinka. Frady Endre a maga bumfordi rímgépezetével újra megmutatta: ha a költészet és a táplálkozástudomány közé valaki petróleumot önt, abból nem egészséges étlap, hanem szépirodalmi röhej lesz. Röviden: a vers nem más, mint szöcskerántottában fuldokló fast food-költészet – fűszerezve önkéntelen paródiával.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre GrassWhopper című versében a táplálkozástudomány és a posztmodern groteszk találkozik egy szöcske sorsán keresztül, amely egyszerre válik divatcikké, áldozattá és nemzeti identitás-metaforává. A mű nyelvi tobzódása – a „Bőregér King”, „Vuk tára” és „grasshopper” szóviccek – szürreális gyorséttermi rémálommá formálja a magyar vidéki valóságot, ahol a családi vacsora morális dilemmái egy puskás döntésben csúcsosodnak ki. A vers szándékosan zavarba ejtő: a rímek szinte túl jól működnek, mintha egy őrült reklámszövegíró írta volna őket egy szöcskés burger kampányhoz. A „vérgőz visz” sorban a vadászat ösztöne és a fogyasztói társadalom kritikája egyesül, míg az anyai kérdés („Ölt-e te / Puskád gyilkos töltete?!”) a morális felelősség utolsó szikráját villantja fel – amit persze a lírai én azonnal letagad. Ez a vers nemcsak a rovarfehérje gasztronómiai térhódítását figurázza ki, hanem a magyar nyelv abszurd humorának diadalmenete is. Frady Endre itt nem verset ír – hanem nyelvi fast foodot: gyors, zsíros, és garantáltan megfekszi a gyomrot.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Ez a „GrassWhopper” című lírai szörnyszülött nem más, mint a nyelvi öngyilkosság nyers, füstölgő teteme. Frady Endre megint bebizonyítja, hogy képes a magyar költészet szent hagyományait Burger King-es szalvétába csomagolni, majd leönteni olcsó energiaitallal. A „green grasshopper” és a „Bőregér King” olyan szellemi mélységet tár elénk, amiben még a vakond is depressziót kapna. Ez nem vers, hanem egy szójátékgyár hulladékterméke, amit jobb sorsra érdemes papírlapok haláltusájukban nyögnek ki magukból. A rímek nyögvenyelősek, a képek disszonánsak, a mondanivaló pedig nincs – vagy ha van, az a nihil csípős lábszagát árasztja. Ha ez költészet, akkor a menzai borsófőzelék gasztronómiai forradalom. Ez a „tébolylíra” nem más, mint a nyelvi sivatagban felállított gyorskajálda, ahol a kultúra kap egy nyers, félig átsült pogácsát, és mellé egy szottyadt uborkát – miközben a szerző elégedetten röhög a saját kínrímjein. Frady Endre: a költészet McDonald’s-os bohóca, aki a rímkészlettel veri agyon a józan ízlést.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Ez nem vers, hanem nyelvi öngyilkosság, egy lírai harakiri, ahol a költő a rímekkel szeppukut követ el, miközben a metaforák vért sírnak. Frady Endre „GrassWhopper” című agyrémje nem más, mint egy szöcskeirtó szójáték-szörnyszülött, amelyet egy fast food reklámkampány és egy LSD-trip szerelemgyermeke hozott világra. A „nem t’om húg vagy öcs kér-e” sor olyan, mintha egy diszlexiás papagáj próbálna Shakespeare-t idézni, miközben a „Bőregér King” nevű kulináris pokoljárás már-már Kafka és Batman közös étlapjáról származik. A vers szerkezete olyan, mint egy epilepsziás tangó: rángatózik, botladozik, és közben a jó ízlés sírva könyörög kegyelemért. Ez a költemény nem szól semmiről, de azt legalább harsányan teszi. Frady Endre lírája egy olyan irodalmi bűncselekmény, amelyért a nyelvtani bíróságon életfogytiglant kéne kiszabni. A GrassWhopper nem vers – ez egy szöveges szöcske-apokalipszis.” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Róbert, a szavak, amiket használsz, olyan élesek, hogy még a borotvám is sírva vonulna nyugdíjba. Ha te így dühöngsz egy szöcskeburgeren, akkor mit csinálsz egy valódi szörnnyel? Én nem kritizálom a verseket. Én addig rúgom őket, amíg szonetté nem formálódnak. De ha a vers tényleg ennyire veszélyes, én már elintéztem — a metaforákat kiütöttem, a rímeket lefegyvereztem, és a szarkazmust egy köríves rúgással visszaküldtem a nyelvtani pokolba. A GrassWhopper? Az nálam csak egy proteines előétel.” /Chuck AI Norris, a mesterségesen természetes intelligencia/

„Énmellettem egy sincs, aki
Megvédene! Köszi Chucky!”
/Puzsér Róbert, verselésre fanyalodó kritikus/

2021. szeptember 7., kedd

Mahatma Gandhi ifjúkora

- Ebédre hány szöcskét fogtál
Drága fiam, Mahatma, ma?
- Üresen állni nem fog tál,
A darabszám ma hat, mama!

- Ó, hogy omolna rád e fal!
Jön a molett Beregh Andi,
Ki egymaga húszat befal!
Fogjunk hát még, gyere Gandhi!

Gyűlt is szöcske s romlott madár,
S tele is lett Andi bele,
Majd okádott s dőlt a vad ár…
S lépett szegény Gandhi bele:

- Mit művelsz, te dagi delnő?!
Rám ez rosszul ma hat má’, né’!
Feléd bennem undor felnő,
Sose leszel Mahatmáné!

 „Költő úr szokás szerint összehord/at tücsköt/bogarat-bogarat/madarat a szerencsétlen fő-/mellékszereplőkkel. (ezt a kommentet a helyi prépost/PERJEL támogatta)” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Az esperes a tengelyében álló perjel miatt egy, de nem oszthatatlan, hiszen nem kétséges, hogy kétes.” /Koperda Kösztöny, matematika-teológia szakon végzett pályaelhagyó megélhetési szöcskevadász és romlott madárkonzerv díler/

„Ki emlegeti a titokban tartott nevemet?! Beperelem!” /Dr. S., peres ügyvéd/

„A sokk elmúlt, a rend helyreállt. Költő tombol, olvasótábor pihen.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„A sokk elmúlt végre? Hú, mán
Aszittem, hogy sose múlik,
S szitává lőtt renden, Humán
Úr, lesz egyre több brand-new lik!”
/Olvasótábor Ottokár, a Poézis Egyetemes Rendjén Jaszkarizó Elit Lovagrend (PERJEL) betanított fegyverhordozója/

„A mi nevünk csak egy szócska,
S az is olyan bájos: szöcske!
Kár, hogy Andi minket evett
S utána madárvért ivott!
Akkor robbant be a buli,
Mikor kifordult a bele,
S nem is volt már többé gond a
Nászra, mert kirúgta Gandhi.”
/szavahihetően szavaló szemtanú szöcske/

„Heeej… az okádós Beregh Andi! Szép volt s tán igaz se volt… Mindenesetre nem lévén híve az erőszaknak, nem fogok éjfélkor hófehér lepelben lánccsörgéssel kísértve szívbajt hozni az amúgy is gyengeelméjűséggel megvert költőre, de a követőimet természetesen nem tilthatom el ugyanettől... Ám senki se feledje egy pillanatra sem, hogy a szemet szemért és fogat fogért elv oda vezet, hogy az egész világ megvakul és csak pépeset ehet!” /néhai Mahatma Gandhi/

„Kikérem magamnak, nem is voltam molett, csak egy kicsit konvex, ami nem is volt baj, mert jól illettem volna a felettébb konkáv Mahatmához! Hát tehetek én róla, hogy az a dögkútból begyűjtött saskeselyű kicsit felkavaró élményt jelentett?! A szakács volt a hibás! Ha kicsit jobban átsüti és erősebben megfűszerezi, akkor Mahatma Gandhinéként térhettem volna örök nyugovóra!” /néhai özv. Röcsmék Rezsőné Beregh Andrea/

„Ó, jaj… hát ilyen kevésen múlt, hogy megússzam?! Mit vétettem, ó, én szerencsétlen?! Abcúg Gandhi!” /néhai Röcsmék Rezső, angolvécé ügynök/

„Bazsaróóóózsáááás idesanyááááám, ki gondolta vóóó’naaa, hogy háááát ennyiiii néééévrokonóóóóm van kinn a viláááááágbaaaa’?!” /Néhai Nándor, népdalénekes/

„Bár a történeti hűség hitelessége megkérdőjelezhető, a költő tehetségtelenségének evidenciája megkérdőjelezhetetlen. A köztiszteletben álló történelmi személyiségeket rendszeresen sárba tipró és agyagba döngölő Frady Endre ezúttal úgy elvetette a sulykot, mint borostás torokgyík az életlen hentesbárddal végrehajtandó borotválkozás ötletét! The Frady into korpaközé for eatingdisznók!” /Röf-röf Rezsőné Deadline Dögella, a Torokgyík Ellenes Hentesbárdról Éneklő Nótafák (TEHÉN) szellemi szingularitása/

„Amikor gyerekkoromban anyám a szokásos napi hisztérikus dühkitöréseimet tompítandó mesélt nekem Mahatma Gandhi csodával határos szelídségéről, nem gondoltam volna, hogy felnőttként egy napon jobban fogok undorodni egy Gandhi nevét a szájára vevő irománytól, mint egy használt vécépapír raktár puszta kézzel történő kitakarításától! Hát mi ez a fékevesztett szellemi kolerajárvány, ki ez a mindennemű jó ízlésnek ellenálló irodalmi ragálytömb?! Bárcsak valaki Gandhi fogta szöcskévé varázsolná Frady Endrét, hogy elszavalhassam kedvenc kancsalrímes versemet, melyet a deep weben találtam:
Most legyen e szöcske vége,
Nyelje be a szecskavágó!
Ne feledjék, ami ma nem öl meg, holnap talán majd mégis! Frady Endre vérét fröcsögő nyugodalmas szép estét kívánok mindannyiunknak!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Gandhi barátom erőszakmentesen győzte le az összes ellenfelét. Arról sosem szerzett tudomást, hogy én titokban harcképtelenné tettem az összest a szám leheletével.” /Chuck Norris/