Az utolsó hagymás rostélyos

Csak egy rostélyos van hagymás,

Vagy én eszem meg azt, vagy más!

Ez a kérdés vitát keleszt,

Farkastörvény dönti el ezt.

Ez a kérdés vitát dagaszt,

Visszaadja a bősz tag azt

A rúgást, mit tőlem kapott,

S úccsót kenni készül pap ott.

Vad vita nem Dolce Vita,

Megütöm e rút palit a

Számba csapott kalapáccsal,

Tartva tőle, a szakács csal.

Csal is, rostélyost ad papnak!

Szentelt fogak jót harapnak,

S míg mi ketten fekszünk ottan,

Atya elmegy jóllakottan.

Sírunk mellett jól beszél ő…

„E két barát már nem élő,

Veszteségünk igen nagy ma!”

… S szag, mi körbe lengi, hagyma.

megzenésítve:

https://www.youtube.com/watch?v=ov7AUFNAdG8

„Még hogy csalok?! Az atya törvénytelen fia az étterem tulajdonosa, vagyis a munkáltatóm, a törvénytelen lánya pedig a cukrásznő feleségem védőügyvédje a fagylaltmérgezési perében, úgyhogy még szép, hogy mindig neki teszem félre az utolsó adag hagymás rostélyost!” /Zsírtömb Zsömbör, az Édes Élet Étterem főszakácsa/

„Zsömbör fiam, Zsömbor fiam, túl sokat beszélsz, ahelyett, hogy csak stikában félretennéd nekem az utolsó adag hagymás rostélyost! Szerencséd, hogy sok száz évvel elkerülted a Szent Inkvizíciót, mert már rég te égtél volna oda a véresre sült denevér steaked helyett! Ne szóljon szád, ne fájjon fejem! Mindjárt kirúgatlak a szeretet nevében, te viperák fajzata!” /Fürdőg Atya, a Dolce Vita Teológiai Klán (DVTK) maga felé hajló kezű szentje/

„Ez a mű olyan tökéletes, hogy nem is kell kommentekkel etetni!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas szakácsbarát/

„Halloween-i ében Tök Éj

Olyan, mint e mély mű, tökély?

Hagymás rostélyos csak betét

Eme lírában, mely setét?

Ház úr, e kommentzaj elül,

Frady The Best vitán felül!”

/Best AI Bestia, éjájéjájóóóó & jeeeee/

„Miért, te Ház, miért

Nem mondod el, mi ért?!”

/Dr. Kérdő Körönd, pszichopatológus és vallatótiszt/

„Alternatív cím: Társadalmi megbékéléssy példabeszéd álá dézsmás rostélyos” /F. Péter, a költő humán végzeccségű mérnökkollégálya/

Hej, Humán úr, álá dézsma,

S rostélyosnak színe bézs ma?!

Bélszínű ez, talán bélszín,

S röhejszakadástól félsz, ín?!

Cím is legyen alternatív?!

Szivárványnak színe hat ív,

Ha kihagyjuk hetediket,

Ám megsérül az etikett!

Legyen egyrészt hús két fél és

Társadalmi megbékélés,

S legyen minden szájban agyar,

S gittet rágjon, aki magyar!”

/nemecsek ernőné posztumusz pesztonka, pál utcai lányanya/

„Küzdelem helyett talán jobb lett volna licitálni rá. Bár lehet, hogy akkor is a pap kapta volna meg, mert az egyháznak valamiért mindig van pénze...” /M. András, a költő legállandóbb és legantiklerikálisabb kommentelője/

„eM úr, gondolkodjon picit,

Éhkopp közben zajló licit

Elfajulhat éhhalállá,

S gyászdal hallik sírnál: Lállá!

Sok pénze volt bár a papnak,

Tetemében férgek laknak.”

/Gyökérkeféssy Gyurgyalag, a Hiába Eszünk Ha Elmúlunk Hülye Egyedekként (HEHEHE) cég igrice/

„Ez a „gasztronómiai tragikomédia” Frady Endre tollából valójában egy vérbő éttermi akciófilm, ahol a Shakespeare-i „lenni vagy nem lenni” dilemmát a hagymás rostélyos húsos tányérjára redukálja a költő. A vers a halál és a hagyma közös metafizikáját igyekszik kibontani, miközben szereplői gladiátorok módjára verik egymást egy vacsora utolsó falatjáért. A konfliktus végül a legszürreálisabb fordulattal oldódik: a pap nem közvetít, nem békít, hanem egyszerűen jóllakik. A mű erénye a groteszk humor és a népies-szlengbe oltott „harci eposz” hangvétel. A gyengesége ugyanakkor pont ez: az epikus hevület és a menzás abszurd között úgy csúszkál, mint olaj a rostélyon. A hagymaszag végül mindent összefog, mintegy „füstjele” a hiábavaló civódásnak. Összességében: egy vaskos paródia, mely egyszerre bohóctragédia és kocsmai filozófia. Olyan, mint a maradék rostélyos másnap: nehéz, csípős, de valahol mégis ízlik.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre verse groteszk humorral és abszurd drámával tálalja a magyar gasztronómia egyik ikonikus fogását – a hagymás rostélyost – mint végzetes konfliktus forrását. A mű nem csupán egy étel körüli civakodásról szól, hanem a civilizációs normák felbomlásáról, ahol az étkezés már nem közösségi élmény, hanem harc a túlélésért. A vers szándékosan túlzó, szinte karikatúraszerű nyelvezete („Számba csapott kalapáccsal”, „úccsót kenni készül pap ott”) a magyar abszurd költészet hagyományait idézi. A rímek gyakran meglepőek, néha erőltetettek, de ez a stílus része: a groteszk hatást fokozzák, miközben a vers ritmusa lendületes marad. A versben a hagymás rostélyos szinte szakrális tárggyá válik, amelyért barátok esnek egymásnak, sőt, halálba taszítják egymást. A pap mint végső győztes – aki nemcsak a rostélyost kapja meg, hanem a gyászbeszédet is elmondja – ironikus csavar, amely a hatalom és képmutatás kritikáját is hordozza. A záró sor („… S szag, mi körbelengi, hagyma.”) egyszerre komikus és tragikus: a hagyma illata marad meg, mint az emberi dráma utolsó lenyomata. Frady Endre verse egy gasztronómiai szatíra, amelyben a hagymás rostélyos nemcsak étel, hanem sorsfordító szimbólum. A mű a magyar költészet humoros, groteszk ágába illeszkedik, ahol a mindennapi élet banalitása mögött mélyebb társadalmi és emberi kérdések sejlenek fel – mindezt hagymaszagba burkolva.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Kedves Költő úr! Az ételről jut eszembe, tetten értek, hogy kommunista vagyok, mert megosztottam kenyerem az éhezővel. Most már nincs mit tenni, elvtársak, lassan ki kell lépnünk az anonimitásból és a földalatti mozgalmunkból. Na de kérem, kérem! Van itt fontosabb kérdés. Krízishelyzet állt elő! Hogy Frady Endre a napi betevő táplálékért folytatott heroikus küzdelemben megmurdeljen? Ezt nem hagyhatjuk, elvtársak! Ha Frady Endre nem csak félig, hanem teljesen megmurdel, akkor jönnek a jetik meg a sötét oldalra áttért jedik, és sebészi pontossággal apró, szabálytalan darabokra vágnak minket, bár az is elég lenne, ha két nagyobb darabra vágnának. Ki ment meg minket, ha nem a Költő úr, akarom mondani, elvtárs? Ismétlem: Ezt nem hagyhatjuk, elvtársak! Fel kaszára kapára, oszt' együnk igyunk, hadd nőjön a hasunk. És adjunk a rostélyosunkból Frady Endrének is, mert abban van rost, ami egészséges. Ha nagy lesz neki is a hasa, mint nekünk, akkor nem kell naponta megküzdenie a betevő rostélyosért, csak másnaponta! Na de kérem, kérem, ismételten felismerem, hogy nincs igazság! Mert az atya mindig elmegy jóllakottan, mi meg korgó gyomorral morzsolhatjuk a rózsafüzért és dideregve várhatjuk, hogy ránk egy reverendás kan ossza Canossát, és aztán lefagyott lábfejjel soha ne tudjunk többet focizni. Könyörgöm, akasszuk fel magunkat! (Azt hiszem, ezt nevezik akasztófahumornak.) Na de kérem, én azt mondom, ne hagyjunk ott csapot, főleg ha sörcsap, de hagyjunk ott papot, főleg, ha kaotikus vagy katolikus. Mert ez a kis flashback katolikus múltamba segít a nagyérdemű közönségnek, hogy ők is kijöjjenek a hideg templomokból a szép tavaszi mezőre, ahol illatoznak a virágok, ahol mindig kék az ég, mindig süt a nap, és nem azért bőgnek a tehenek, mert éhesek, hanem mert sajnálják, hogy nem bírnak többet enni. Ez a szép új világ sírszegény, nincs benne többé temetés, ezért nem kell többé pap se, aki a sír mellett szépen beszél. Ja, és mindig van térerő. Bárcsak rózsabimbó lehetnék, de legalább tehén e mennyei legelőn! Ahogy már az úttörőmozgalomban is szoktam volt mondani, pedig akkor még nem voltam annyira okos, mint most: Marhák legelőre!

U.I.: Hadd kedveskedjek a Költő elvtársnak közelgő születésnapja, és a nagy októberi forradalom közelgő évfordulója alkalmából egy kis verssel:

Kemény ételt rég nem emészt?

Sokat kapott Ön, de nem észt?

Imádkozzon bölcsességért

És ha a jó szóból még ért

„Hé, ez itt felül nem az én versem!” /Stefi bá'/

Józan hangot hall majd füle

Nem lesz többé totál hül'e

Az Úr Önhöz küldi Frady-t

És csak okosság marad itt

Einstein Önhöz jár tanácsért

Meg tud fejni majd egy gácsért

Sivatagban vizet fakaszt

Megkapja, mit akar, s csak azt

Fejét többé már nem töri

Megy a matek, megy a töri

Shakespeare összest fejből elmond

Gyerekjáték lesz minden gond

Frady megmondja a tutit

Fradytlanság öl és butít

Zöld-fehérben jön a segély

Így a jég hátán is megél

Ültesse őt maga mellé

Endre nem beszél majd mellé

Vár Önre is tavaszi rét

S viszi-viszi tova hírét

Valóság-szemüveg nem csal

Ellátva Isten-paranccsal

Jut Ön is majd happy endre

Éljen soká Frady Endre!”

/Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

„Kedves Stefi bácsi! Bátran köszöntse fel a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat a november hetedikére eső száznyolcadik születésnapján, de a Költővel óvatosan bánjon, ugyanis a Biblia szerint százhúsz évig élhet, így matematikailag napokon belül kiütközik rajta az életközépi válság! Úgyhogy szép nyugodtan üljön fel egy fővárosi tömegközlekedési járatra és csendesen majszoljon el egy hagymás rostélyost, miközben halkan meghallgatja a fejhallgatójában az alábbi hangosversikét!

          Stefi bácsi elméjében

          Fényes nappal bús éj ében-

          -feketéllik, mint lé-kávé…

          Légy ellenőr, vár BKV!

Úgy! Most pedig hunyja le a szemét és kezdjen el egyesével jediket számolni az Erőtérben! Szép álmokat!” /Buszkék Biszkvit, karpaszományos közlekedőedény díler/

„Mi ez a szószátyár szemenszedettkedés, ez a mihaszna hagymaszag?! Ne lássam anyám csillogó szemű boldog utókorát a hatvanpusztai luxus gyermekváros kastélykertjében zebrán lovagolva antilopot simogatni, ha befogom pörös számat és nem teszek panaszt a tudásnak! Két csuhás nem fér meg egy zárdában, úgyhogy a zsírt, hol Frady süllyed el, népek egyék körül! A gyehenna tüzének enyészete eméssze el ezt az emészthetetlen hagymaszagú klapanciát! Frady Endre azt hitte, hogy bűzparancsot kapott, de én korrigálom! Kritikusszakasz, fűzfapoétára célozz! TŰZ!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha három éhes ember harcol a nekem is kellő egyetlen hagymás rostélyosért, akkor csak az a kérdés, előételnek vagy desszertnek egyem meg őket.” /Chuck Norris/

GrassWhopper

Retteg kis green grasshopper,

Divat lett a GrassWhopper,

S nézi éhes had Ásznak

Őt, akire vadásznak.

Nem t'om húg vagy öcs kér-e,

Lődözzek ma szöcskére,

Vagy tán ángyom disznaja?

Mindegy, vérgőz visz, na ja!

Anyám kérdi: „Ölt-e te

Puskád gyilkos töltete?!

Erre szántad magad ok

Nélkül?!” Persze tagadok...

Víz ver ki, a pőre dér,

S irány King, a Bőregér,

Hol hús több, mint Vuk tára,

S rákérdek a kuktára:

„Szakács úr, mit kend éget

Ínycsiklandva vendéget,

GrassWhopper vajh' az talán

Bőregér King asztalán?”

„Naná, hogy az GrassWhopper!

Sok hazafi grasshopper

Nagy hibát vét, jelesül

Marad, s zsírba belesül.”

„Aki valamiféle hamis hazafiságból nem menekül a földi pokolból, hanem helyben marad, az egyrészt elpusztul, másrészt meg is érdemli.” /Bogarasok Kézikönyve – részlet/

„Itt születtem, itt murdelek!

Itt érnek az ebéd delek!”

/Zöldike Zénó, szöcske/

„Bumm-bumm-bumm szöccs-szöccs-szöccs ke-ke-ke! Röff-röff-röff! Bumm-bumm-bumm!!!” /a költő ángyának disznaja/

„Soha semmilyen szöcskevadászó bűnös viszonyhoz nem volt közöm! Megismétlem még egyszer: soha semmilyen szöcskevadászó bűnös viszonyhoz nem volt közöm!” /Semmilyen Solt, süvöltő sakálsintértelepi showman/

„Bőregér King és GrassWhopper szendvics?! Magyar ember kozmopolita gyorsétteremben fanyalodjon Brüsszel által ránk szabadított gusztustalan ízeltlábú migráncs férgekre?! Még jó, hogy nem poloskára! Ilyen gyomorforgatót egyenek a gyökértelen gyíkemberek! Meg a gyökerek! Meg a Gyökeres az Arsenalban, aki nem vállalja a magyar gyökereit, hanem a svéd hordában hizlalja a bankszámláját! Vesszenek a hogyishívjákok! Monnyanak le a tuggyukkik! Rettegjenek a bérrettegők! NEM ENG.!” /Döszmék Duszmák, Ruzsér Póbert-díjas betanított digitális polgári harcos és a Sarki Kisbüdös Itallap főcenzora/

„Ideje lenne ezt is megzenésíteni a "Fogtam egy nagy tücsköt" vagy a "Fűbe haraptam, mint egy ló" slágerek nyomán! Éljen a művészet! Éljen a szabadság! Hajrá Magyar!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas ZEN ÉSZ/

„Fogtam egy nagy tücsököt,

Érzés hozzá úccse köt,

Lóként fűbe haraptam,

Pam-parampamm, parap, tamm!

No, ezek a slágerok

Jobbak, mint a láger-rock!

Adj szabadság s művészet

Ne valót, csak mű vészet!”

/Hajrá Helyréné Magyari Mogyoró, a murugya egyetemi Zöldet Evő Népcsoportokat Élelmező Szak (ZENÉSZ) iránymutatási fődemonstrátora és előkóstolója/

„Fűben áll a tücsök,

Talpa csupa rücsök,

Fűbe harap a ló,

S nem élő már, haló.”

/Kiflicsücsök Kösztönyke, az Állami Fűbeharaptató Alakulat (ÁFA) hintalova/

„Hamis költő ez a Frady

Hamis dallam, sírja Ady

Ady sírva újra írja

Eztet ember ki nem bírja!

Hiába szól tücsök nóta,

Hiába van ebéd óta

Zsenge fű, mit paci harap

Nem örülünk, nem száll kalap”

/Dr. Ház, k. m. f./

„Szokták mondani, hogy egy vers annyira rossz, hogy már jó. Nos, ez nem annyira rossz, hogy már jó legyen. Ez még annál is sokkal rosszabb. Ez olyan rossz, hogy ezt már akarattal sem lehetne tovább rontani. Íme, a tökéletesen rossz vers! A költő nyugodtan lekapható a tíz körméről!” /Menő Manóné Minő Móni, monetáris menetőr és menekült manikűrös minikárszakértőnő/

„Ha majd kiürül a kert és

Nem lesz se marha, se sertés,

Se gúnár, se tyúk, se gerle,

S minden embert éhkopp ver le,

Nem lesz se birka, se csiga,

Nyálatlanul hörög giga,

S nyeletlenül szűkül garat,

Nem eszünk, csak svábbogarat.

Éhtől nyelőcsőn nőtt bog árt,

Úgyhogy együnk tücsköt-bogárt

Jó étvággyal!” /Humphrey Bogart/

„Szöcskés szendvicset szeretjük,

Nem hizlal, hát megehetjük.

Amíg a hely nincsen zárva,

Szöcskés szendvics ugrik szánkba.”

/M. András, a költő legállandóbb és legszöcskésszendvicsszeretőbb kommentelője/

Ejhaj, eM úr, ejhaj! Pont maga ne tudná, hogy minden szendvics hizlal, hiszen a zsömleburkolat a kalóriák melegágya?! Ahogy a nagy őshun költők legnagyobbika, Zlahovácsi Töszmő mondta tartós fénykorában, a Ria, ria, kalória! című versciklusának kellős közepette vala:

          Slankít bár a szöcske,

          De hizlal a zsömle,

          S bőg sok molett nőcske,

          Nem fogy így a zöm le.

Emellett a szendvicsbe applikált szöcske már nem ugrik sehova, mert ugyanolyan döglött, mint a magyar gazdasági kilábalás reménye. Béke porainkra!” /özv. Zlahovácsi Töszmőné Retyeráti Tomolda, a Bőregér King nyugdíjas takarítónője/

„A versike éppoly jól csúszik, és könnyen emészthető, mint egy grasswhopper.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán úr, ha ló-steak helyett

Gyomra szöcske-szendót emészt,

Jónak nézett rossz táphelyet.

Rögvest hívjon fel egy szemészt!”

/Dr. Szemidegi Alpár, a Világtalan Adalbert Közellátást Sikerkalauzoló Intézet (VAKSI) vakfolttisztító főorvosa/

„Frady Endre „GrassWhopper” című műve a táplálkozástudomány és a groteszk líra házasságából született – csak épp a frigy olyan, mint amikor egy gyorsétterem parkolójában mondják ki az „igent”, miközben a tanú egy széttrancsírozott szöcske. A vers szerkezetileg egy rogyadozó szatyor, amelyből egyszerre hull ki a McDonald’s menü, a nagynéni disznója, meg a bőregér King. A „divat lett a GrassWhopper” sor az egész vállalkozás emblémája: egyetlen szerencsétlen, piaci trendként eladott kép, amelybe a szerző belepréseli a gyerekkori vadhajtásait és a gyorséttermi kultúra rémképeit. Ez a szöveg nem más, mint falusi horror-vígballada, ahol a poén és a vérgőz váltogatja egymást, mint rosszul kevert energiaital és pálinka. Frady Endre a maga bumfordi rímgépezetével újra megmutatta: ha a költészet és a táplálkozástudomány közé valaki petróleumot önt, abból nem egészséges étlap, hanem szépirodalmi röhej lesz. Röviden: a vers nem más, mint szöcskerántottában fuldokló fast food-költészet – fűszerezve önkéntelen paródiával.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre GrassWhopper című versében a táplálkozástudomány és a posztmodern groteszk találkozik egy szöcske sorsán keresztül, amely egyszerre válik divatcikké, áldozattá és nemzeti identitás-metaforává. A mű nyelvi tobzódása – a „Bőregér King”, „Vuk tára” és „grasshopper” szóviccek – szürreális gyorséttermi rémálommá formálja a magyar vidéki valóságot, ahol a családi vacsora morális dilemmái egy puskás döntésben csúcsosodnak ki. A vers szándékosan zavarba ejtő: a rímek szinte túl jól működnek, mintha egy őrült reklámszövegíró írta volna őket egy szöcskés burger kampányhoz. A „vérgőz visz” sorban a vadászat ösztöne és a fogyasztói társadalom kritikája egyesül, míg az anyai kérdés („Ölt-e te / Puskád gyilkos töltete?!”) a morális felelősség utolsó szikráját villantja fel – amit persze a lírai én azonnal letagad. Ez a vers nemcsak a rovarfehérje gasztronómiai térhódítását figurázza ki, hanem a magyar nyelv abszurd humorának diadalmenete is. Frady Endre itt nem verset ír – hanem nyelvi fast foodot: gyors, zsíros, és garantáltan megfekszi a gyomrot.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Ez a „GrassWhopper” című lírai szörnyszülött nem más, mint a nyelvi öngyilkosság nyers, füstölgő teteme. Frady Endre megint bebizonyítja, hogy képes a magyar költészet szent hagyományait Burger King-es szalvétába csomagolni, majd leönteni olcsó energiaitallal. A „green grasshopper” és a „Bőregér King” olyan szellemi mélységet tár elénk, amiben még a vakond is depressziót kapna. Ez nem vers, hanem egy szójátékgyár hulladékterméke, amit jobb sorsra érdemes papírlapok haláltusájukban nyögnek ki magukból. A rímek nyögvenyelősek, a képek disszonánsak, a mondanivaló pedig nincs – vagy ha van, az a nihil csípős lábszagát árasztja. Ha ez költészet, akkor a menzai borsófőzelék gasztronómiai forradalom. Ez a „tébolylíra” nem más, mint a nyelvi sivatagban felállított gyorskajálda, ahol a kultúra kap egy nyers, félig átsült pogácsát, és mellé egy szottyadt uborkát – miközben a szerző elégedetten röhög a saját kínrímjein. Frady Endre: a költészet McDonald’s-os bohóca, aki a rímkészlettel veri agyon a józan ízlést.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Ez nem vers, hanem nyelvi öngyilkosság, egy lírai harakiri, ahol a költő a rímekkel szeppukut követ el, miközben a metaforák vért sírnak. Frady Endre „GrassWhopper” című agyrémje nem más, mint egy szöcskeirtó szójáték-szörnyszülött, amelyet egy fast food reklámkampány és egy LSD-trip szerelemgyermeke hozott világra. A „nem t’om húg vagy öcs kér-e” sor olyan, mintha egy diszlexiás papagáj próbálna Shakespeare-t idézni, miközben a „Bőregér King” nevű kulináris pokoljárás már-már Kafka és Batman közös étlapjáról származik. A vers szerkezete olyan, mint egy epilepsziás tangó: rángatózik, botladozik, és közben a jó ízlés sírva könyörög kegyelemért. Ez a költemény nem szól semmiről, de azt legalább harsányan teszi. Frady Endre lírája egy olyan irodalmi bűncselekmény, amelyért a nyelvtani bíróságon életfogytiglant kéne kiszabni. A GrassWhopper nem vers – ez egy szöveges szöcske-apokalipszis.” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Róbert, a szavak, amiket használsz, olyan élesek, hogy még a borotvám is sírva vonulna nyugdíjba. Ha te így dühöngsz egy szöcskeburgeren, akkor mit csinálsz egy valódi szörnnyel? Én nem kritizálom a verseket. Én addig rúgom őket, amíg szonetté nem formálódnak. De ha a vers tényleg ennyire veszélyes, én már elintéztem — a metaforákat kiütöttem, a rímeket lefegyvereztem, és a szarkazmust egy köríves rúgással visszaküldtem a nyelvtani pokolba. A GrassWhopper? Az nálam csak egy proteines előétel.” /Chuck AI Norris, a mesterségesen természetes intelligencia/

„Énmellettem egy sincs, aki

Megvédene! Köszi Chucky!”

/Puzsér Róbert, verselésre fanyalodó kritikus/

Konyhai tragédia

Megmérgezett sertésflekken
Okán szakács huppan s nyekken
Padlóra szórt rántott hekken.

Kollégái – Béla, Erik –
Élesztgetve ütik-verik,
Mígnem megérkezik Derrick:

- Ne püföljék, ő már tetem!
Lefagyott, mint ma a netem.
Magamat az ügyre vetem.

Kérd’ a szürke agyi kéreg:
- Hogy került a húsba méreg?
Ki lehet a gyilkos féreg?

Elmefényt gyújt ötletbomba,
S bilincsben ül azon nyomba’
Tettesünk, a mérges gomba.

Vallató egy izmos palóc,
Kezében egy szúvas falóc-
a és vall a gyilkos galóc…

- Aaaaaa…

„Ez nem igazság, ebben a versben is csak Derrick főfelügyelőt fényezik, pedig sosem jött volna rá az igazságra, ha én a saját szakállamra végzett gombakóstolástól nem kezdek el rókázni és nem ugrik elő a számból a kis Vuuuuk!” /Harry Klein, felügyelő/

„A svéd Harisnyás Pippi minden élettani következmény nélkül megkóstol egy légyölő galócát. Frady Endre fiktív magyar szakácsa csak a mérgezés gyanújába is belehal. Ha a svéd akadémia egyszer képes lesz kiheverni az irodalmi Nobel-díj körüli botrányokat, nem kérdés, kinek ítéli majd a tavalyit, és az ideit is. A kérdés csak az, hogy egy következmények nélküli banánköztársaság holmi akadémiájának talmi elismerését Költőnk milyen formában fogja visszautasítani.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Mindent visszautasítok, humán kolléga úr, hacsak nem tesznek egy visszautasíthatatlan ajánlatot, hogy a gusztustalan díj mellé adnak sok-sok millió forintnyi svéd pénzt.” /F. Endre, költőgigász/

„Nem értem, miért kéne félnem egy légyölő galócától, ha az ember nem légy!” /Harisnyás Pippi, azaz teljes nevén Harisnyás Pippilotta Citadella Intarzia Majolika Ingaóra, a Villekulla-villa lakója/

„Aaaaaaa… vallomásomat kényszer alatt tettem! A hekk tette! Én csak a legyet ölöm és eszem, mert a légy jó mindhalálig.” /légyölő galóca/

„Ordibál a galóca,
Fáj neki a falóca.”
/Kínrím Kenéz, palóc pribék és a Véreskezű Verselők Versenye kétszeres első helyezettje/

„Költőnk névjegye: ha vmi jó nem rest elszúrni az utolsó versszakkal. Igen ez most is sikerült, gyerünk csináljuk meg... De miért volt elszórva a hekk? Lehet, hogy itt nem is véletlen mérgezés történt??? Derrick felügyelő helyett Columbo kellett volna vagy Kojak. Biztos Derricket is Soros pénzeli...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Reális, amit mond, reál úr, hiszen korábban Kojakot és Columbot is én pénzeltem, de most éppen Derrick a soros.” /Soros György, multimilliárdos plakátarc/

„Frady Endre, a költészet kertjének kincstárnoka, a poézis pázsitjának pillangópingálója briliáns bokorrím bokrétákkal ültette körbe a sóvár tömegek lelkét. A kultikus krimibe ágyazott költemény kőkemény sorvezetése pőre pörölycsapásként zúzza ripityára a köz közönyét. A brutálisan bájos mű ívhídként feszül a megoldás katarzisa és az önfeledt halálhörgés antagonisztikus ellentéte között. Letehetetlen létlíra!” /Ihaj Csuhajné Sosehalunk Meggi, a Vakarható Rímrüh c. alternatív irodalmi folyóirat recenzora/

„Mi ez a degenerált aberráció?! Ez a bárgyúság együgyűbb, mint egy kétfordulós szocialista előválasztás! Még ha falócával püfölnének, se olvasnám el ezt a szellemi dögkútból ideloccsantott gennyförmedvényt! Je suis galóca! Anyámnak megtiltottam, hogy felvegye a békebeli fehér pöttyös piros kalapját, nehogy Frady Endre róla írjon egy újabb delíriumos rettenetet, ami rosszabb, mintha a derék Derrick véletlenül kiütné a műfogsorát egy nyers sertésflekkennel! Javaslom a fradyállapot bevezetését!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Amikor egy kiadós galócapörkölt után böffentek egy embereset, akkor mindenki tudja, hogy mitől döglik a légy!” /Chuck Norris/

Vágóhídi szótagszabdalós

Csapdos le a súlyos tagló,
s lezuhan az összes ló tag.
Nem sokáig bőg a marha,
mert levágják nagyon hamar.

Jó hurkába sok-sok vér kő’,
ezért csapolják a kövér
tulkokat az éles bárddal,
s vérszagú a sarki d’Dal Bár.

Tehenet nem eszik Kabir
Bedi, neki inkább birka-
-húst süt piréz szakács Vaszil,
köret pedig magos szilva.

Köhög s szakácsra száll át mag,
ki riad és vágja magát
torkon. Meghal. Sírján fejfa
szövege csak ennyi: „Fafej!”

„Fel vagyok háborodva, hogy engem egy olyan szánalmas személy alakítson, aki rasszista indíttatásból gyilkos szándékkal szilvamagot köhögjön a d’Dal Bár piréz migráncs szakácsára! Még jó, hogy az autógumijait nem szúrta ki egy lopott konyhakéssel!” /Szandokán, maláji tigris/

„Véletlen volt! A torkomon akadt az abált szilva, amelyik olyan magos volt, mint a Déva vára és így nem tudtam egyben lenyelni!” /Kabir Bedi, indiai színész, magyar hangja Újréti László/

„Jól van, büszke vagyok rá, hogy engem olyan hős alakít, aki a civil életében el mer bánni a piréz migráncs szakácsokkal! /Fekete Kalóz/

„Köszönöm, kalóz úr! Magának megsúgom, hogy direkt volt, de ígérje meg, hogy megvéd attól a maláj fenevadtól!” /Kabir Bedi, indiai színész, magyar hangja Reviczky Gábor/

„Hosszú évtizedekre visszamenő szakorvosi praxisomban eddig még nem találkoztam a skizofréniának azzal a speciális esetével, amikor a páciens énjei mind külön magyar szinkronhanggal rendelkeztek. Lehet, hogy a birkahústól van?” /Dr. Elme Alma, pszichiáternő/

„Hatásos szöveg. Nem művészi hatásról van szó, de az is egy fajta művészet, hogy egy perc alatt erőfeszítés nélkül elvegyük az ember kedvét az egész heti húsevéstől. Még a legvérmesebb vegán aktivistának is belekerül ez 48 percébe: https://www.youtube.com/watch?v=_K36Zu0pA4U Ráadásul Endrének esze ágában sincs bárkit is megtéríteni, ő csak szokás szerint beleszórta széleskörű irodalmi eszköztárát a ventilátorba, oszt hadd menjen. Laár csinál még ilyesmit, de Frady egészen más szintet képvisel!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Állati gyönyörű ez a vérbő szótagszabdalás! Lope de Vega és Suzanne Vega talán nem szereti az ilyen marhajó műveket, de baromarcú lány legyek, ha Frady Endre rímfűszeres irodalmi vérpudingjai és darált szódagadói helyett inkább alanyi zöldségeket legelek! Fröcsögjön az a lírahizlaló koleszterin! Tunkoljuk azt a versszaftot! Jó étvágyat!” /Kosár Árkosné Tele Etel, a Vérszagra Gyűlő Éji Vadak c. irodalmi szakácsmagazin tördelőszerkesztője/

„Mi ez az irodalmi székrekedés okozta nyögvenyelős erőlködés?! Mi ez a szánalmas vértolulás?! Anyám szerint, ha Frady Endrét nullával osztanánk, akkor mínusz egy jönne ki! A magasabb matematika nem érdekel, én csak szeretnék egy nagyot köpni ennek a szellemi bűzkupacnak a „Fafej!” feliratú fejfájára! MOST!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Kedves Puzsér úr, csak annyit szeretnék üzenni a kedves édesanyjának, pusztán szakmai alapon, hogy igaz ugyan, hogy Frady Endre költészete akár mínusz nulla értékűnek is tekinthető, és az is tényállás, hogy mínusz iksz per iksz az mínusz egy, ám ennek az egyenlőségnek csak az iksz nem egyenlő nulla értelmezési tartományon van megoldása. Köszönöm, hogy elmondhattam!” /Gyök Györök, középiskolai matematika tanár és maszek szótagszámláló/

„Nekem nincs szükségem vágóhídra. Ha megéhezem, beleharapok egy száguldó bivalycsordába.” /Chuck Norris/