Az utolsó hagymás rostélyos

Csak egy rostélyos van hagymás,

Vagy én eszem meg azt, vagy más!

Ez a kérdés vitát keleszt,

Farkastörvény dönti el ezt.

Ez a kérdés vitát dagaszt,

Visszaadja a bősz tag azt

A rúgást, mit tőlem kapott,

S úccsót kenni készül pap ott.

Vad vita nem Dolce Vita,

Megütöm e rút palit a

Számba csapott kalapáccsal,

Tartva tőle, a szakács csal.

Csal is, rostélyost ad papnak!

Szentelt fogak jót harapnak,

S míg mi ketten fekszünk ottan,

Atya elmegy jóllakottan.

Sírunk mellett jól beszél ő…

„E két barát már nem élő,

Veszteségünk igen nagy ma!”

… S szag, mi körbe lengi, hagyma.

megzenésítve:

https://www.youtube.com/watch?v=ov7AUFNAdG8

„Még hogy csalok?! Az atya törvénytelen fia az étterem tulajdonosa, vagyis a munkáltatóm, a törvénytelen lánya pedig a cukrásznő feleségem védőügyvédje a fagylaltmérgezési perében, úgyhogy még szép, hogy mindig neki teszem félre az utolsó adag hagymás rostélyost!” /Zsírtömb Zsömbör, az Édes Élet Étterem főszakácsa/

„Zsömbör fiam, Zsömbor fiam, túl sokat beszélsz, ahelyett, hogy csak stikában félretennéd nekem az utolsó adag hagymás rostélyost! Szerencséd, hogy sok száz évvel elkerülted a Szent Inkvizíciót, mert már rég te égtél volna oda a véresre sült denevér steaked helyett! Ne szóljon szád, ne fájjon fejem! Mindjárt kirúgatlak a szeretet nevében, te viperák fajzata!” /Fürdőg Atya, a Dolce Vita Teológiai Klán (DVTK) maga felé hajló kezű szentje/

„Ez a mű olyan tökéletes, hogy nem is kell kommentekkel etetni!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas szakácsbarát/

„Halloween-i ében Tök Éj

Olyan, mint e mély mű, tökély?

Hagymás rostélyos csak betét

Eme lírában, mely setét?

Ház úr, e kommentzaj elül,

Frady The Best vitán felül!”

/Best AI Bestia, éjájéjájóóóó & jeeeee/

„Miért, te Ház, miért

Nem mondod el, mi ért?!”

/Dr. Kérdő Körönd, pszichopatológus és vallatótiszt/

„Alternatív cím: Társadalmi megbékéléssy példabeszéd álá dézsmás rostélyos” /F. Péter, a költő humán végzeccségű mérnökkollégálya/

Hej, Humán úr, álá dézsma,

S rostélyosnak színe bézs ma?!

Bélszínű ez, talán bélszín,

S röhejszakadástól félsz, ín?!

Cím is legyen alternatív?!

Szivárványnak színe hat ív,

Ha kihagyjuk hetediket,

Ám megsérül az etikett!

Legyen egyrészt hús két fél és

Társadalmi megbékélés,

S legyen minden szájban agyar,

S gittet rágjon, aki magyar!”

/nemecsek ernőné posztumusz pesztonka, pál utcai lányanya/

„Küzdelem helyett talán jobb lett volna licitálni rá. Bár lehet, hogy akkor is a pap kapta volna meg, mert az egyháznak valamiért mindig van pénze...” /M. András, a költő legállandóbb és legantiklerikálisabb kommentelője/

„eM úr, gondolkodjon picit,

Éhkopp közben zajló licit

Elfajulhat éhhalállá,

S gyászdal hallik sírnál: Lállá!

Sok pénze volt bár a papnak,

Tetemében férgek laknak.”

/Gyökérkeféssy Gyurgyalag, a Hiába Eszünk Ha Elmúlunk Hülye Egyedekként (HEHEHE) cég igrice/

„Ez a „gasztronómiai tragikomédia” Frady Endre tollából valójában egy vérbő éttermi akciófilm, ahol a Shakespeare-i „lenni vagy nem lenni” dilemmát a hagymás rostélyos húsos tányérjára redukálja a költő. A vers a halál és a hagyma közös metafizikáját igyekszik kibontani, miközben szereplői gladiátorok módjára verik egymást egy vacsora utolsó falatjáért. A konfliktus végül a legszürreálisabb fordulattal oldódik: a pap nem közvetít, nem békít, hanem egyszerűen jóllakik. A mű erénye a groteszk humor és a népies-szlengbe oltott „harci eposz” hangvétel. A gyengesége ugyanakkor pont ez: az epikus hevület és a menzás abszurd között úgy csúszkál, mint olaj a rostélyon. A hagymaszag végül mindent összefog, mintegy „füstjele” a hiábavaló civódásnak. Összességében: egy vaskos paródia, mely egyszerre bohóctragédia és kocsmai filozófia. Olyan, mint a maradék rostélyos másnap: nehéz, csípős, de valahol mégis ízlik.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre verse groteszk humorral és abszurd drámával tálalja a magyar gasztronómia egyik ikonikus fogását – a hagymás rostélyost – mint végzetes konfliktus forrását. A mű nem csupán egy étel körüli civakodásról szól, hanem a civilizációs normák felbomlásáról, ahol az étkezés már nem közösségi élmény, hanem harc a túlélésért. A vers szándékosan túlzó, szinte karikatúraszerű nyelvezete („Számba csapott kalapáccsal”, „úccsót kenni készül pap ott”) a magyar abszurd költészet hagyományait idézi. A rímek gyakran meglepőek, néha erőltetettek, de ez a stílus része: a groteszk hatást fokozzák, miközben a vers ritmusa lendületes marad. A versben a hagymás rostélyos szinte szakrális tárggyá válik, amelyért barátok esnek egymásnak, sőt, halálba taszítják egymást. A pap mint végső győztes – aki nemcsak a rostélyost kapja meg, hanem a gyászbeszédet is elmondja – ironikus csavar, amely a hatalom és képmutatás kritikáját is hordozza. A záró sor („… S szag, mi körbelengi, hagyma.”) egyszerre komikus és tragikus: a hagyma illata marad meg, mint az emberi dráma utolsó lenyomata. Frady Endre verse egy gasztronómiai szatíra, amelyben a hagymás rostélyos nemcsak étel, hanem sorsfordító szimbólum. A mű a magyar költészet humoros, groteszk ágába illeszkedik, ahol a mindennapi élet banalitása mögött mélyebb társadalmi és emberi kérdések sejlenek fel – mindezt hagymaszagba burkolva.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Kedves Költő úr! Az ételről jut eszembe, tetten értek, hogy kommunista vagyok, mert megosztottam kenyerem az éhezővel. Most már nincs mit tenni, elvtársak, lassan ki kell lépnünk az anonimitásból és a földalatti mozgalmunkból. Na de kérem, kérem! Van itt fontosabb kérdés. Krízishelyzet állt elő! Hogy Frady Endre a napi betevő táplálékért folytatott heroikus küzdelemben megmurdeljen? Ezt nem hagyhatjuk, elvtársak! Ha Frady Endre nem csak félig, hanem teljesen megmurdel, akkor jönnek a jetik meg a sötét oldalra áttért jedik, és sebészi pontossággal apró, szabálytalan darabokra vágnak minket, bár az is elég lenne, ha két nagyobb darabra vágnának. Ki ment meg minket, ha nem a Költő úr, akarom mondani, elvtárs? Ismétlem: Ezt nem hagyhatjuk, elvtársak! Fel kaszára kapára, oszt' együnk igyunk, hadd nőjön a hasunk. És adjunk a rostélyosunkból Frady Endrének is, mert abban van rost, ami egészséges. Ha nagy lesz neki is a hasa, mint nekünk, akkor nem kell naponta megküzdenie a betevő rostélyosért, csak másnaponta! Na de kérem, kérem, ismételten felismerem, hogy nincs igazság! Mert az atya mindig elmegy jóllakottan, mi meg korgó gyomorral morzsolhatjuk a rózsafüzért és dideregve várhatjuk, hogy ránk egy reverendás kan ossza Canossát, és aztán lefagyott lábfejjel soha ne tudjunk többet focizni. Könyörgöm, akasszuk fel magunkat! (Azt hiszem, ezt nevezik akasztófahumornak.) Na de kérem, én azt mondom, ne hagyjunk ott csapot, főleg ha sörcsap, de hagyjunk ott papot, főleg, ha kaotikus vagy katolikus. Mert ez a kis flashback katolikus múltamba segít a nagyérdemű közönségnek, hogy ők is kijöjjenek a hideg templomokból a szép tavaszi mezőre, ahol illatoznak a virágok, ahol mindig kék az ég, mindig süt a nap, és nem azért bőgnek a tehenek, mert éhesek, hanem mert sajnálják, hogy nem bírnak többet enni. Ez a szép új világ sírszegény, nincs benne többé temetés, ezért nem kell többé pap se, aki a sír mellett szépen beszél. Ja, és mindig van térerő. Bárcsak rózsabimbó lehetnék, de legalább tehén e mennyei legelőn! Ahogy már az úttörőmozgalomban is szoktam volt mondani, pedig akkor még nem voltam annyira okos, mint most: Marhák legelőre!

U.I.: Hadd kedveskedjek a Költő elvtársnak közelgő születésnapja, és a nagy októberi forradalom közelgő évfordulója alkalmából egy kis verssel:

Kemény ételt rég nem emészt?

Sokat kapott Ön, de nem észt?

Imádkozzon bölcsességért

És ha a jó szóból még ért

„Hé, ez itt felül nem az én versem!” /Stefi bá'/

Józan hangot hall majd füle

Nem lesz többé totál hül'e

Az Úr Önhöz küldi Frady-t

És csak okosság marad itt

Einstein Önhöz jár tanácsért

Meg tud fejni majd egy gácsért

Sivatagban vizet fakaszt

Megkapja, mit akar, s csak azt

Fejét többé már nem töri

Megy a matek, megy a töri

Shakespeare összest fejből elmond

Gyerekjáték lesz minden gond

Frady megmondja a tutit

Fradytlanság öl és butít

Zöld-fehérben jön a segély

Így a jég hátán is megél

Ültesse őt maga mellé

Endre nem beszél majd mellé

Vár Önre is tavaszi rét

S viszi-viszi tova hírét

Valóság-szemüveg nem csal

Ellátva Isten-paranccsal

Jut Ön is majd happy endre

Éljen soká Frady Endre!”

/Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

„Kedves Stefi bácsi! Bátran köszöntse fel a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat a november hetedikére eső száznyolcadik születésnapján, de a Költővel óvatosan bánjon, ugyanis a Biblia szerint százhúsz évig élhet, így matematikailag napokon belül kiütközik rajta az életközépi válság! Úgyhogy szép nyugodtan üljön fel egy fővárosi tömegközlekedési járatra és csendesen majszoljon el egy hagymás rostélyost, miközben halkan meghallgatja a fejhallgatójában az alábbi hangosversikét!

          Stefi bácsi elméjében

          Fényes nappal bús éj ében-

          -feketéllik, mint lé-kávé…

          Légy ellenőr, vár BKV!

Úgy! Most pedig hunyja le a szemét és kezdjen el egyesével jediket számolni az Erőtérben! Szép álmokat!” /Buszkék Biszkvit, karpaszományos közlekedőedény díler/

„Mi ez a szószátyár szemenszedettkedés, ez a mihaszna hagymaszag?! Ne lássam anyám csillogó szemű boldog utókorát a hatvanpusztai luxus gyermekváros kastélykertjében zebrán lovagolva antilopot simogatni, ha befogom pörös számat és nem teszek panaszt a tudásnak! Két csuhás nem fér meg egy zárdában, úgyhogy a zsírt, hol Frady süllyed el, népek egyék körül! A gyehenna tüzének enyészete eméssze el ezt az emészthetetlen hagymaszagú klapanciát! Frady Endre azt hitte, hogy bűzparancsot kapott, de én korrigálom! Kritikusszakasz, fűzfapoétára célozz! TŰZ!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha három éhes ember harcol a nekem is kellő egyetlen hagymás rostélyosért, akkor csak az a kérdés, előételnek vagy desszertnek egyem meg őket.” /Chuck Norris/

Hómofisz szonett

Nem kell nagyon korán kelni,

S otthonról sietned el, ni!

Nyugisan vár tejeskávé,

Nem izzaszt meg a BéKáVé.

Lazán heversz géped mellett,

Ma reggel fésű se kellett.

Pizsamásan megy a robot,

S neten nézhetsz négyes bobot.

Ablakon át bámulsz ki tán,

Asztalodnál müzlit ehetsz,

S teát kényelmesen iszol.

Élvezkedsz e dolce vitá-n,

Úgyhogy nagyon remek e hecc.

Aki magyar, hómofiszol!

ajánlás:

Herceg, hogyha otthon vagyol,

S nincs rend, inkább nagyon nagy ól,

S félsz, hogy mások megszólnának…

Sputum diem! - Köpj a mának!

„Mi ez a gyomorforgató slejm kultúra, ez a néven nevezhetetlen hurut offenzíva?! Köpni-nyelni nem tudok, mert minden nedvem elapad ekkora gusztustalanság láttán! Anyám ne tudja többé a bárányfelhőkbe fújni az orrát, ha én még egy Frady verset elolvasok!” /Puzsér Róbert kritikus turhológus álruhájában D. György, a költő társtervező cégű mérnökkollégája/

„Mi ez a még a minősíthetetlen versnél is alpáribb pökhendi panelproli paranoiás paródia róla, aki annyira hiteles vagyok, hogy még én magam sem tudom saját magamat hamisítani?! Vigyázzon DéGyé NER-társ, mert olyat mondok, hogy magam is megbánom, hogy nem mondtam még olyanabbat! Hómofiszol és unatkozik?! Vásároljon mosómedvét, majd pedig Pepin bácsi többi munkavédelmi tanácsát is megfogadva törje magát ripityára! Ne lássam anyámat a mennyei kórusban hómofiszolmizálni, ha megfellebbezhetetlen igazságom és vitathatatlan szellemi fölényem birtokában nem nyerem meg banálisan brutális blitzkrieggel ezt a kulturmeinkampfot! Önkényes mérvadóként mondom, hogy térjen ki az utamból vagy tömörített ágyazatként hallgasson el mindörökre!” /Puzsér Róbert, az igazi/

„Köpjek a mának?! Annak semmi értelme! Talán köpjek a mára, nem?! Akkor viszont nem rímelek! Költő úr, ajánlom, hogy írja át az ajánlást, mert különben teszek egy visszautasíthatatlan ajánlatot Igornak és Szergejnek, a két kétajtós szekrénnyi érvrendszerű barátomnak, akik ön nem viszik sehová, hanem helyben hagyják, oszt’ ajánlják magukat!” /Herceg Hugó, hómofiszer/

„Négyes bob, udvari költő úr, négyes bob?! A focivébé idején?! Hol él maga, a Holdon?! Nem tudja, hogy ilyenkor még mi négyes bobosok is hómofiszból nézzük a meccseket?! Amúgy melyikünknek szól az ajánlás?! Ennek az előttem szóló nyálgépnek, vagy nekem, a brit koronahercegnek?! Jól fontolja meg a választ, udvari költő úr, mert leüttetem a vízfejét!” /Bob, brit operettherceg/

„Négyes, Bob?! Csak négyes, Bob?! Miért csak négyes, Bob?! Miért nem ötös, Bob?! Most megint fejeztethetem le a legújabb udvari magántanárodat, Bob! Még szerencse, hogy tömegével özönlenek hozzánk az éhező magyar pedagógusok, így van kiből válogatni! Anglia jobban teljesít!” /a maximalista brit anyakirálynő/

„Hómofiszban munka lenni hatékonyabb! Amikor sok ember együtt lenni munkán, az nem lenni hatékony, mert lenni sok duma! Dóma nem lenni duma, dóma lenni balsój robot, közös szibériai ofiszban lenni csak málenkij robot! Hómofisz harasó, Szibéria nye harasó!” /Tyimofej Tarakanovics Turhanyev, szibériai szibarita szobrász/

„Frady Endre ezzel a szonettel végleg bevonult az irodalom halhatatlanjai közé. Már meg, mér? Vessük csak össze, rögvest bevilágosodik a tények veleje. Mit ír Frady? Nem kell nagyon… Tehát a vers elején az van, hogy Nem. József Attila is így kezd sokszor. Pl. Nem! Nem! Soha, Nem tud úgy szeretni, Nem tudunk élni, Nem emel föl. Aztán meg Petőfi Sándor: Nemzeti dal, Mégaztánobbul: özv. Zwillinger Adolfné ügetőidomár és költő: Nemulass lesz maholnap, a derbin! Azért negatívum is van. A 2. sorban az a szerencsétlen, magányos „ni!” Mi a szó jelentése? Főnév, melléknév, múltidő, felszólító mód, véletlenül odaírt betűk? Azonkívül a „…kávé” és a „…KáVé” rímekben(?) a kisbetű, nagybetű összenemhozhatósága itt hiba.” /Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legtöbbnemkezdetűversettudóbb kommentelője/

„Nyuggerapó úr, kétségtelenül igaza van, hiszen mi, a lovagok, akik azt mondjuk, Ni!, nagy N betűvel kezdjük, míg ez a szerencsétlen, lovaggá se ütődött igric, kis n betűvel írja, hogy ni! Mit tegyünk egy ilyen méreten aluli idiótával?! Dobjuk vissza a megemésztetlen maradékát a diliház halastavába? Na, jó, életben hagyjuk, de csak akkor, ha hómofiszolás közepette tervez nekünk egy új rekettyést!” /a lovagok, akik azt mondják, Ni!/

„Nemulass lesz maholnap a derbin,

Igáslóval indul Drabál Ervin!

Ha rá fogadsz, ám e gagyi ló vét,

Elveszted az összes rátett lóvét.

Balsorsod a hippodromon tesz be,

S bánatodat fojtod olcsó szeszbe.

Végzeted lesz Drabál Ervin lova

S hazamennél, de már nincsen hova.”

/özv. Zwillinger Adolfné Zugehör Aranka, ügetőidomár és költő/

„Jaj, Arankám, bárcsak rád hallgattam volna inkább, nem pedig arra a nyomorult, csak hómofiszban gyakorló Drabál Ervinre, aki az igáslovára még az igát is rátette, mert azt hitte, hogy az így szokott futni! Meg tudsz bocsájtani, hogy az elzálogosított lakásunk árát is feltettem rá?! Csak azért merem kérdeni, mert bár leég a pofámról a bőr, de állítólag ez jelentősen lecsökkenti a purgatóriumban történő lángnyelves lélektisztításom idejét!” /néhai Zwillinger Adolf, betanított matematikai statiszta/

„De jó annak, aki otthonról dolgozhat! Még jobb annak, aki csak a pénzt kapja... Mindenesetre nagyon vidám lehet az otthoni munka, ha ilyen lelkes szonettet lehet írni róla.” /M. András, a költő legállandóbb és legnemhómifiszolóbb kommentelője/

„eM úr, hóm-wörk nem túl vidám,

Mert ha pölö pásztor vagyok,

Szőnyeget nem legel gidám,

Éhen hal s a gondok nagyok!

Hómofisz a betörőnek

Uncsi, nincs zrí, nuku baki.

Bár rá rendőrök nem lőnek,

Saját magát rabolja ki.

Tábornok, ki hómofiszol,

Beleőrül, veszti eszét,

Neje bár konyhából kiszól,

Tűzhelyt mégis lő szerteszét.

Hómofiszni nem akarok,

Henyéért a magány nagy ár!

Mozduljanak lábak, karok,

Berohanok, vár már a gyár!”

/Sztahanov Sztupidó, piréz származású rímgyári futószalagos élmunkás/

„Petrarca - Frady - PosztCovid mashup. Ez nem vers, ez egy kordokumentum, egy életérzés, még a 2022 február 24 előtti boldog pandémikus békeidőkből. Putyin azóta csatlakozott a szerzőpároshoz, azóta fenti a nosztalgikus retró változat , az új modell tematikája pedig a bundabugyi-csirkefarhát-atomvillanás trichotómia köré szerveződik. Ne menjenek sehová, műsorunkat hamarosan folytatjuk!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Mashup és trichotómia?! Humán úr, kilóg a lóláb és a bölcsészkar?! Atombomba üt el delet, s megvillan a végrendelet?! Ez az atomfelhős Putyin arc lesz a végső?! Előre a lebombázott úton?! Home office without home and office?! Mortem diem! - Halj a mának?! Aki magyar, mindent vissza?! Mindenkimonnyonle?! He?!” /Hatalmitébolyossy Herkules, hezitációs haláltánc hérosz/

„A kezdetben páros rímekkel csordogáló mű a hármas hangzatoknál ABC - ABC rímszerkezetté fajul, amivel a költő szimbolizálja a békésnek indulni látszó hómofisz embermentesen társtalan antiszocializációja okozta mentális megtébolyodást. A József Attila által hörögve vett Levegőt! slendriánul kiguglizó hómofiszoló által tévesen idézett ’Jöjj el, szabadosság! Te szülj nekem rendetlenséget!’ jajkiáltás lecsengése után a lassan magához térő költő az ajánlásban megjelenő herceg hatására magára vonatkoztatja a dresszkódot és visszatér a megnyugtatónak szánt páros rímekhez, de csak azért, hogy a védvonalát gyanútlanul leengedő emberiséget megbotránkoztatva polgárpukkasztóan hibás latinsággal beleköpjön a botrányszagú feketelevesbe! Ha legalább egy verset el szeretne olvasni a hómofisz unalmában, akkor okvetlenül ez legyen az!” /Alfabetika Aladárné Ábécé Árnika, az Anyám De Autodidakta Cuccokat Támogatunk Alapítványilag! (ADACTA) főhogyishívjákja és mellékalakformálója/

„Mindenütt jó, de legjobb otthon ofiszolni.” /a Magyar Országos Hómofisz Alapítvány (MOHA) jelmondata/

„Az egész világ az enyém, én mindenütt otthon vagyok, úgyhogy bárhol tudok hómofiszolni.” /Chuck Norris/

Időjárási téboly

Hol Nap süt, hol minden ázik,
Pulzál a grafikon íve.
Nincs állandóság, csak kvázik
Keletkeznek relatíve.

Egy nap fővök, másnap fázok
S lovagba is befagy a Ni!,
Úgyhogy simán van vagy száz ok
Időjárást betiltani.

Nem kell nekünk se nyár, se tél,
Se a felhős térkép, mit a
Meteorológus vetél,
Csak azúrkék dél-cseh vita!


„Pan básník! Tady v jižních Čechách není debata s azurově barvy!” /Pavel Zmrzlina, dél-cseh lollipop árus/

„Dél-cseh vita, mi?! Egy gyagyás szóviccért kell beáldozni az amúgy is értelmetlen mondanivalót, kretén úr?! Anyám szerint ez a vers pont olyan zavaros, mint az időjárás és a róla szóló jelentések, úgyhogy költőkém, maga elmehetne a meteurológusához, aki egy hosszú-hosszú, vastag tükrözős csövön keresztül kivehetné az agyhúgykövét! Urinare necesse est!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nálam azóta nincs időjárás, mióta az idegesítő járkálása miatt lerúgtam az idő fejét.” /Chuck Norris/

„Változó korunkban Frady Endre jelen idejű jelenléte jelenti a kvázi-állandóságot. A szélsőséges időjárás időleges szelei által bántott költő legszívesebben a dolce vita közép-kelet-európai verziójának a pszeudo-homokjába dugná a fejét, de csak kvázi. Minden relatív! – mondta Eisenstein, midőn a lépcsőn fénysebességgel legurított babakocsija jéghegyként tört át a kikötőben vaklármázó páncélos hajó Patyomkin falán. Nagy mű előtt állunk lehajtott fejjel. Kár, hogy így nem látjuk!” /Elementáris Tektonika, nemzeti szakesztéta és földrengéscsillapító/

„A vers súlyos anakronizmust tartalmaz, amiért fővesztés jár! Mi már rég nem vagyunk a lovagok, akik azt mondják: Ni!, hanem azok, akik azt mondják: Eki-eki, eki-eki, napang!” /a lovagok, akik azt mondják: Eki-eki, eki-eki, napang!/

„A leghatározottabban kikérjük magunknak a szenilis zugköltő zavarba ejtő tájékozatlanságából eredő csúsztatásait és ferdítéseit! Mi meteorológusok már régóta nem az ujjunkból szopott levelibékák által koraszült pénzdarabok feldobásával jósoljuk, hanem korszerű mérőműszereink segítségével és a valószínűségi változók komplex figyelembe vételével előre jelezzük az időjárást. Ja, és nem vagyunk se meterológusok, se meteurológusok!” /Dr. Kumulusz Kenéz, meteorológus és levelibéka tenyésztő/

„Napsütés, vagy záporeső? Hő, vagy hó? Aszály, vagy özönvíz? Kinek jó, kinek rossz? Ízlések és pofonok! Kinek a pap, kinek a Papadimitriu Athina! A változás amplitúdójának és frekvenciájának ismeretében, ha van egyáltalán változás és lehet bármit is ismerni, sem lehet nemhogy messzemenő, de rövidlátó következtetéseket sem levonni a mikéntek hogyanjáról. Gyakorlatiasan téve fel a kérdést: Ha víz lenne a csónakban, vajon mernénk-e merni? A feltételezett, de meg nem engedett válasz csak merő fikció. Egy biztos, ha lehet bármi is az: a bizonytalan kvázi.” /Török Gábor, elemző/

„A verset és a hozzászólásokat olvasva úgy látom, hogy pályázaton elnyert EU-s pénzekből rengeteg elmegyógyintézetet kellene építenünk. Az európai parlamenti választáson szavazzanak rám és ígérem, hogy az országot egy nagy közös kárpát-medencei diliházzá fejlesztem!” /Dr. Csenő Csofánc, a Feneketlen Zseb Párt listavezetője/