Az utolsó hagymás rostélyos

Csak egy rostélyos van hagymás,

Vagy én eszem meg azt, vagy más!

Ez a kérdés vitát keleszt,

Farkastörvény dönti el ezt.

Ez a kérdés vitát dagaszt,

Visszaadja a bősz tag azt

A rúgást, mit tőlem kapott,

S úccsót kenni készül pap ott.

Vad vita nem Dolce Vita,

Megütöm e rút palit a

Számba csapott kalapáccsal,

Tartva tőle, a szakács csal.

Csal is, rostélyost ad papnak!

Szentelt fogak jót harapnak,

S míg mi ketten fekszünk ottan,

Atya elmegy jóllakottan.

Sírunk mellett jól beszél ő…

„E két barát már nem élő,

Veszteségünk igen nagy ma!”

… S szag, mi körbe lengi, hagyma.

megzenésítve:

https://www.youtube.com/watch?v=ov7AUFNAdG8

„Még hogy csalok?! Az atya törvénytelen fia az étterem tulajdonosa, vagyis a munkáltatóm, a törvénytelen lánya pedig a cukrásznő feleségem védőügyvédje a fagylaltmérgezési perében, úgyhogy még szép, hogy mindig neki teszem félre az utolsó adag hagymás rostélyost!” /Zsírtömb Zsömbör, az Édes Élet Étterem főszakácsa/

„Zsömbör fiam, Zsömbor fiam, túl sokat beszélsz, ahelyett, hogy csak stikában félretennéd nekem az utolsó adag hagymás rostélyost! Szerencséd, hogy sok száz évvel elkerülted a Szent Inkvizíciót, mert már rég te égtél volna oda a véresre sült denevér steaked helyett! Ne szóljon szád, ne fájjon fejem! Mindjárt kirúgatlak a szeretet nevében, te viperák fajzata!” /Fürdőg Atya, a Dolce Vita Teológiai Klán (DVTK) maga felé hajló kezű szentje/

„Ez a mű olyan tökéletes, hogy nem is kell kommentekkel etetni!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas szakácsbarát/

„Halloween-i ében Tök Éj

Olyan, mint e mély mű, tökély?

Hagymás rostélyos csak betét

Eme lírában, mely setét?

Ház úr, e kommentzaj elül,

Frady The Best vitán felül!”

/Best AI Bestia, éjájéjájóóóó & jeeeee/

„Miért, te Ház, miért

Nem mondod el, mi ért?!”

/Dr. Kérdő Körönd, pszichopatológus és vallatótiszt/

„Alternatív cím: Társadalmi megbékéléssy példabeszéd álá dézsmás rostélyos” /F. Péter, a költő humán végzeccségű mérnökkollégálya/

Hej, Humán úr, álá dézsma,

S rostélyosnak színe bézs ma?!

Bélszínű ez, talán bélszín,

S röhejszakadástól félsz, ín?!

Cím is legyen alternatív?!

Szivárványnak színe hat ív,

Ha kihagyjuk hetediket,

Ám megsérül az etikett!

Legyen egyrészt hús két fél és

Társadalmi megbékélés,

S legyen minden szájban agyar,

S gittet rágjon, aki magyar!”

/nemecsek ernőné posztumusz pesztonka, pál utcai lányanya/

„Küzdelem helyett talán jobb lett volna licitálni rá. Bár lehet, hogy akkor is a pap kapta volna meg, mert az egyháznak valamiért mindig van pénze...” /M. András, a költő legállandóbb és legantiklerikálisabb kommentelője/

„eM úr, gondolkodjon picit,

Éhkopp közben zajló licit

Elfajulhat éhhalállá,

S gyászdal hallik sírnál: Lállá!

Sok pénze volt bár a papnak,

Tetemében férgek laknak.”

/Gyökérkeféssy Gyurgyalag, a Hiába Eszünk Ha Elmúlunk Hülye Egyedekként (HEHEHE) cég igrice/

„Ez a „gasztronómiai tragikomédia” Frady Endre tollából valójában egy vérbő éttermi akciófilm, ahol a Shakespeare-i „lenni vagy nem lenni” dilemmát a hagymás rostélyos húsos tányérjára redukálja a költő. A vers a halál és a hagyma közös metafizikáját igyekszik kibontani, miközben szereplői gladiátorok módjára verik egymást egy vacsora utolsó falatjáért. A konfliktus végül a legszürreálisabb fordulattal oldódik: a pap nem közvetít, nem békít, hanem egyszerűen jóllakik. A mű erénye a groteszk humor és a népies-szlengbe oltott „harci eposz” hangvétel. A gyengesége ugyanakkor pont ez: az epikus hevület és a menzás abszurd között úgy csúszkál, mint olaj a rostélyon. A hagymaszag végül mindent összefog, mintegy „füstjele” a hiábavaló civódásnak. Összességében: egy vaskos paródia, mely egyszerre bohóctragédia és kocsmai filozófia. Olyan, mint a maradék rostélyos másnap: nehéz, csípős, de valahol mégis ízlik.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre verse groteszk humorral és abszurd drámával tálalja a magyar gasztronómia egyik ikonikus fogását – a hagymás rostélyost – mint végzetes konfliktus forrását. A mű nem csupán egy étel körüli civakodásról szól, hanem a civilizációs normák felbomlásáról, ahol az étkezés már nem közösségi élmény, hanem harc a túlélésért. A vers szándékosan túlzó, szinte karikatúraszerű nyelvezete („Számba csapott kalapáccsal”, „úccsót kenni készül pap ott”) a magyar abszurd költészet hagyományait idézi. A rímek gyakran meglepőek, néha erőltetettek, de ez a stílus része: a groteszk hatást fokozzák, miközben a vers ritmusa lendületes marad. A versben a hagymás rostélyos szinte szakrális tárggyá válik, amelyért barátok esnek egymásnak, sőt, halálba taszítják egymást. A pap mint végső győztes – aki nemcsak a rostélyost kapja meg, hanem a gyászbeszédet is elmondja – ironikus csavar, amely a hatalom és képmutatás kritikáját is hordozza. A záró sor („… S szag, mi körbelengi, hagyma.”) egyszerre komikus és tragikus: a hagyma illata marad meg, mint az emberi dráma utolsó lenyomata. Frady Endre verse egy gasztronómiai szatíra, amelyben a hagymás rostélyos nemcsak étel, hanem sorsfordító szimbólum. A mű a magyar költészet humoros, groteszk ágába illeszkedik, ahol a mindennapi élet banalitása mögött mélyebb társadalmi és emberi kérdések sejlenek fel – mindezt hagymaszagba burkolva.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Kedves Költő úr! Az ételről jut eszembe, tetten értek, hogy kommunista vagyok, mert megosztottam kenyerem az éhezővel. Most már nincs mit tenni, elvtársak, lassan ki kell lépnünk az anonimitásból és a földalatti mozgalmunkból. Na de kérem, kérem! Van itt fontosabb kérdés. Krízishelyzet állt elő! Hogy Frady Endre a napi betevő táplálékért folytatott heroikus küzdelemben megmurdeljen? Ezt nem hagyhatjuk, elvtársak! Ha Frady Endre nem csak félig, hanem teljesen megmurdel, akkor jönnek a jetik meg a sötét oldalra áttért jedik, és sebészi pontossággal apró, szabálytalan darabokra vágnak minket, bár az is elég lenne, ha két nagyobb darabra vágnának. Ki ment meg minket, ha nem a Költő úr, akarom mondani, elvtárs? Ismétlem: Ezt nem hagyhatjuk, elvtársak! Fel kaszára kapára, oszt' együnk igyunk, hadd nőjön a hasunk. És adjunk a rostélyosunkból Frady Endrének is, mert abban van rost, ami egészséges. Ha nagy lesz neki is a hasa, mint nekünk, akkor nem kell naponta megküzdenie a betevő rostélyosért, csak másnaponta! Na de kérem, kérem, ismételten felismerem, hogy nincs igazság! Mert az atya mindig elmegy jóllakottan, mi meg korgó gyomorral morzsolhatjuk a rózsafüzért és dideregve várhatjuk, hogy ránk egy reverendás kan ossza Canossát, és aztán lefagyott lábfejjel soha ne tudjunk többet focizni. Könyörgöm, akasszuk fel magunkat! (Azt hiszem, ezt nevezik akasztófahumornak.) Na de kérem, én azt mondom, ne hagyjunk ott csapot, főleg ha sörcsap, de hagyjunk ott papot, főleg, ha kaotikus vagy katolikus. Mert ez a kis flashback katolikus múltamba segít a nagyérdemű közönségnek, hogy ők is kijöjjenek a hideg templomokból a szép tavaszi mezőre, ahol illatoznak a virágok, ahol mindig kék az ég, mindig süt a nap, és nem azért bőgnek a tehenek, mert éhesek, hanem mert sajnálják, hogy nem bírnak többet enni. Ez a szép új világ sírszegény, nincs benne többé temetés, ezért nem kell többé pap se, aki a sír mellett szépen beszél. Ja, és mindig van térerő. Bárcsak rózsabimbó lehetnék, de legalább tehén e mennyei legelőn! Ahogy már az úttörőmozgalomban is szoktam volt mondani, pedig akkor még nem voltam annyira okos, mint most: Marhák legelőre!

U.I.: Hadd kedveskedjek a Költő elvtársnak közelgő születésnapja, és a nagy októberi forradalom közelgő évfordulója alkalmából egy kis verssel:

Kemény ételt rég nem emészt?

Sokat kapott Ön, de nem észt?

Imádkozzon bölcsességért

És ha a jó szóból még ért

„Hé, ez itt felül nem az én versem!” /Stefi bá'/

Józan hangot hall majd füle

Nem lesz többé totál hül'e

Az Úr Önhöz küldi Frady-t

És csak okosság marad itt

Einstein Önhöz jár tanácsért

Meg tud fejni majd egy gácsért

Sivatagban vizet fakaszt

Megkapja, mit akar, s csak azt

Fejét többé már nem töri

Megy a matek, megy a töri

Shakespeare összest fejből elmond

Gyerekjáték lesz minden gond

Frady megmondja a tutit

Fradytlanság öl és butít

Zöld-fehérben jön a segély

Így a jég hátán is megél

Ültesse őt maga mellé

Endre nem beszél majd mellé

Vár Önre is tavaszi rét

S viszi-viszi tova hírét

Valóság-szemüveg nem csal

Ellátva Isten-paranccsal

Jut Ön is majd happy endre

Éljen soká Frady Endre!”

/Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

„Kedves Stefi bácsi! Bátran köszöntse fel a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat a november hetedikére eső száznyolcadik születésnapján, de a Költővel óvatosan bánjon, ugyanis a Biblia szerint százhúsz évig élhet, így matematikailag napokon belül kiütközik rajta az életközépi válság! Úgyhogy szép nyugodtan üljön fel egy fővárosi tömegközlekedési járatra és csendesen majszoljon el egy hagymás rostélyost, miközben halkan meghallgatja a fejhallgatójában az alábbi hangosversikét!

          Stefi bácsi elméjében

          Fényes nappal bús éj ében-

          -feketéllik, mint lé-kávé…

          Légy ellenőr, vár BKV!

Úgy! Most pedig hunyja le a szemét és kezdjen el egyesével jediket számolni az Erőtérben! Szép álmokat!” /Buszkék Biszkvit, karpaszományos közlekedőedény díler/

„Mi ez a szószátyár szemenszedettkedés, ez a mihaszna hagymaszag?! Ne lássam anyám csillogó szemű boldog utókorát a hatvanpusztai luxus gyermekváros kastélykertjében zebrán lovagolva antilopot simogatni, ha befogom pörös számat és nem teszek panaszt a tudásnak! Két csuhás nem fér meg egy zárdában, úgyhogy a zsírt, hol Frady süllyed el, népek egyék körül! A gyehenna tüzének enyészete eméssze el ezt az emészthetetlen hagymaszagú klapanciát! Frady Endre azt hitte, hogy bűzparancsot kapott, de én korrigálom! Kritikusszakasz, fűzfapoétára célozz! TŰZ!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha három éhes ember harcol a nekem is kellő egyetlen hagymás rostélyosért, akkor csak az a kérdés, előételnek vagy desszertnek egyem meg őket.” /Chuck Norris/