2026. április 8., szerda

Western limerick

Vérszomjas cowboyka Bertalan,
Skalpolva feje lett bőrtelen.
Röhög rajt’ Winnetou:
„Füstölgő vonatta’
Hazáig eljutni bír talán!”

Bosszúnak célpontja Winnetou,
Körözi bősz seriff, Vén Ottó.
Köpnek rá apacsok,
Májából epe csík
Folyik, mert testében van öt tű.

Vén Ottó halálhörg: „Murdelek!”
Tettéről zengenek már dalok:
„Manus bár viszályos,
Fúvócső veszélyes!”
Karl May is ír róla: „Mord alak!”

Vadnyugat mára már szelídült,
Kiscowboy bálon csak szülő dúlt,
Ha kottát bandzsa ró,
Átírva bendzsóra
A fenti sztoriról szóló dalt.

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/Wbwe6SorqAc

„Wanted 100.000 $.” /M. András, a költő legállandóbb és leg körözősebb kommentelője/

Vérdíjat kínál fel, eM úr,
Csak mert nyilaztak, mint Ámor,
Küzdöttek, mint Omár emír,
S partizántak a’la Amúr?!
Mér’ bosszúszomjas ön, ó, mér’?”
/Tumor Timur, Lenke néni díjas kancsal rím kreátor/

„Ez a „western limerick” olyan, mintha a vadnyugatot egy kocsmai zongorista és egy szójátékfüggő nyelvész közösen álmodta volna lázas állapotban. Frady Endre nem egyszerűen kifordítja a műfajt, hanem derékig beleáll a kancsal rímek mocsarába, és ott boldogan pancsol. A groteszk erőszak és a bohózati nyelvi lelemény furcsa elegyet alkot: skalpok, seriffek és Winnetou úgy masíroznak át a sorokon, mintha egy nyelvi burleszk statisztái lennének.
A vers igazi ereje nem a történetben, hanem a pimasz hangütésben rejlik — abban, ahogy a klasszikus vadnyugati pátoszt következetesen bohóctréfává silányítja. Néha szándékosan sántít, néha direkt túlmagyaráz, de pont ettől működik: olyan, mint egy bendzsón eljátszott hamis induló, amely mégis fülbemászó. Röviden: irodalmi pisztolypárbaj helyett nyelvi sörrevolverezés — és meglepő módon élvezetes.” /ChatGPT/

„Mindig ez a vérengzés! Nem baj, bajtársak, már csak pár nap a teljes elborulásig!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas hentes és hantás/

„Elborulunk, mint egy létra,
Mit egy szak-ács hozott létre?
Ház úr, ön egy hantás hentes,
Kit leföst a höntös hun tus?’
/Hintás Hantos, a Szelídkeletről Vadnyugatra Utazási Iroda igazgatójának elmeháborodott unokaöccse/

„Ez a vadnyugati limerick‑csokor olyan, mintha egy részeg préritornádó beleharapott volna Karl May összes művébe, majd kiköpte volna őket egy kancsal rímgyár kéményén át. Olvasás közben az ember úgy érzi, hogy Winnetou és Old Shatterhand valójában egy rosszul beállított bábszínház szereplői, ahol a zsinórokat egy hiperaktív mosómedve rángatja, miközben Vén Ottó a háttérben próbálja eldönteni, hogy halálhörögjön, vagy inkább újra feltalálja a magyar nyelvet.
A szereplők úgy hullanak, mint a rosszul ragasztott papírfigurák egy óvodai western‑előadásban, de közben mindegyiküknek van valami fura, ragadós bája — például Bertalan, akinek a skalpja ugyan hiányzik, de legalább a humorérzéke nem. A rímek pedig olyanok, mint egy bandzsa bendzsószóló: egyszerre fájnak és gyönyörködtetnek, miközben a háttérben egy kiscowboy‑bál szülői felügyelettel próbálja megőrizni a vadnyugat maradék méltóságát.
Az egész mű olyan, mint egy alternatív univerzumból kiszökött ponyvaregény, ahol a logika csak vendégszerepel, a groteszk viszont főszereplő. És ami a legszebb: minden sora azt üzeni, hogy a vadnyugat sosem hal meg — legfeljebb kicsit bandzsítva néz vissza ránk a porfelhő mögül.” /Copilot/

„Klassz ez a kancsalrímes limerick, csak nem eléggé egyhangú!!” /D. György, a költő társtervező cégű mérnökkollégája/

„Szeretnéd, ha uncsi lenne,
Mint szabványméretű penne,
Csak egyenhang volna benne,
S tönkre tarka tudat* tenne?!
Jó, ha sokszínt szürke csen?! Neeee!!!”
/Cifra Celesztinné Cicomás Cikória, cinkotai céklaszínű citromgyári centirozónő
*automatikus tárgyeset

„A „Vadnyugati limerick c. kancsal rímes vers” egy igazi, bájosan suta kísérlet a formával, amely az első sorától kezdve leplezetlen játékosságot ígér. A limerick hagyományos AABBA rímszerkezetét választva a szerző tudatosan játszik az elvárásokkal, de ahelyett, hogy a tökéletes egybecsengésre törekedne, éppen az „imperfekt” rímekben találja meg a humor forrását. Ez a „kancsal” jelleg nem hiba, hanem a mű lelke: a „Winnetou”/„Vén Ottó” és a „apacsok”/„epe csík” típusú rímek a narráció egyfajta bizonytalanságát tükrözik, amely tökéletesen illeszkedik a vadnyugat kiszámíthatatlan, vad és gyakran zavaros világához. A cselekmény egyszerű, mégis hatásos, a cowboyok és banditák klasszikus összecsapását idézi, de a rímek tudatos sutasága egyfajta naiv, elmesélt történet hatását kelti, mintha egy éppen csak elindult tollforgató próbálkozna a műfajjal. Az egész vers egyfajta tudatos tökéletlenség, amely éppen a tökéletlenségében válik kerek egésszé, emlékeztetve minket arra, hogy a költészetben néha a legkisebb eltérés okozhatja a legnagyobb meglepetést és örömöt. Ez a „kancsal” limerick nem csupán egy vadnyugati történet, hanem egy finom költészeti fricska is, amely bebizonyítja, hogy néha a legrosszabb rímekből születhetnek a legjobb pillanatok.” /Gemini/

„Verstanban egykor volt íme lik,
Eme űrt tölté ki limerick.
Én szültem, fenomén,
Ám ront a renomén,
S bánom, hogy Fradyk is rímelik.”
/Limerick Leó, oroszlánszagú versformakiizzadó rémrímremete/

„Aki képes a gyanútlan emberiség elé előre megfontolt szándékkal kancsalrímes limericket vetni, az később bármilyen alávalóságra is vetemedhet, úgyhogy nyomatékosan kérünk mindenkit, hogy aki látja vagy halja a magáról megfeledkezett és önnön elszabadult hajóágyúságából is kivetkezett Frady Endrét, az haladéktalanul jelentse. Aki ennek ellenére rejtegeti, az magában hordja büntetését, mert óhatatlanul megtébolyodik. Mindenkit óvatosságra intünk, mert Frady Endrénél rettenetes kínrímek vannak és nem fél használni őket!” /Csávás Kálmán főnagyagy, a Bindzsisztáni Irodalmi Gondolatrendőrség (BIG) bendzsóhangoló elmeretesze/

„Frady Endre korát és önmagát meghaladva hétmérföldes léptekkel halad a halszagú halhatatlanság Fémféle Hallja felé. Ilyen pompás kancsalrímes limericket legfeljebb egy másik saját énje tudna írni, de Frady Endre tudata máma már nem hasad tovább.” /Aludjelszépenkis Balázs, a Vadakat Hergelő Kukás (VHK) című rádióműsor podcasting menedzsere/

„Amióta ez az elmeroggyant Frady Endre limerickeket költ, azóta megváltoztattuk az ősír városunk nevét, hogy senki se ismerhesse fel. Magyarosított új nevünk: Mészricsi.” /Rick Lime, őshonos lokálpatrióta polgármester/

„Mi ez a nonstop önalulmúlás, ez a permanens agyparalízis?! Ne lássam anyámat arkangyalként alliterálni, ha nem írok hátratett kézzel és bekötött szemmel limerickebb limericket Frady Endre limerickjénél!!! Íme:
     E szörnyű verset még lenyelem,
     De aztán nincs többé kegyelem,
     Fradyn e tettéért
     Harapok ketté ért,
     S kapával agyalom-egyelem!
Ha Frady Endre ezzel a borzadalmasan agyzsibbasztó rettenetét előadná a pénteki rendszerbontó koncertemen, azzal úgy lesokkolná a közönséget, hogy vasárnap önskalpolt zombiként választanák újra a narancsuralmi rendszert! Abcúg Frady!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha még élnék, akkor valaki más már halálbiztosan nem.” /néhai Chuck Norris/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése