Költögető szonett

Olvasóim hada láttán

(Jönnek nézni, épp mit költök),

Azt mondhatom nékik: Hát, tán

Verset, hogyha meg nem öltök!

No meg persze pénzt is költök

Piacon: köll zabtejföl, tök,

Kis sztrapacska s jó nagy sztrapacs

Winnetou-nak, aki apacs.

Másik vendég hottentotta,

Harmadik kis hiú sziú,

Nekik készül bő rántotta

(Beleiket éh bántotta

Így nyögött a fiú: Íííí! Úúúú!)

S gyártunk tápvivő szánt, ott a-

-zajánlás:

Herceg, ha nem verset költesz,

Rabolj embert, ehhez kell túsz!

Zárjál be egy gazdag hülyét,

S váltságdíj jön jogdíj helyett!

„Énanyám, ki vagy a mennyekben, imádkozzál érettem! Mi ez a mentális casus belli?! Ilyen szellemi pusztulatok olvastán horgad föl az emberben az önbíráskodási vágy, amiért az előre megfontolt költészetgyalázásért nem jár visszamenőleges hatályú azonnali halálbüntetés! Justizmordot akarok! Vért, verítéket és könnyeket! Frady Endréét! Hadd legyek végre az utókora! MOST!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Kedves Puzsér úr, Frady Endre páciensem a beszámíthatatlan elmeállapota folytán nem büntethető. Sajnos bebizonyosodott, hogy a heti egyszeri gyógyszerbeállítás már nem vezet eredményre, a beteg állapota tovább súlyosbodott. Úgy tűnik, bentlakásos kényszergyógykezelésnek kell alávetnünk. Gumiszoba, kényszerzubbony, hidegzuhany és nyugiszuri… Amíg nincs teljesen leszedálva, addig költ, mint a sztahanovista tyúkok. A helyzet reménytelen, de nem súlyos. Drasztikus eredmények várhatóak. Az előjelek alapján kétséges ugyan, hogy milyen előjelűek, de drasztikusak. Ha túléli a kezelést, akkor nem hal bele.” /Dr. Ákóisz Igor, a Szemmelversz Klinika elme- és kórtan szakos főorvosa/

„Ó, jaj, nem végeztünk vele időben és megint költött egy verset! Elnézést kérünk az egész emberiségtől!” /az olvasótábor/

„Bocsássatok meg neki, mert nem tudja, mit cselekszik! Fontoljátok meg, hogy az indiánok is tisztelték az elmebetegeket! Legyetek ti is jó keresztény indiánok!” /Alsó G. atya, olvasótábori lelkész/

„Ez a sápadt arcú költögető úgy váltogatja a rímképletet, mint köpönyegforgató nagy fehér főnökök a rézbőrűekre is rákényszerített ideológiájukat! Őt magát kínzócölöpre vetem, a skalpját pedig a prérifarkasok elé! Nagy Manitou engem úgy segéljen! Uff!” /Vén Ottó, Winnetou-ra apacsosított nevű magyar származású rézbőrű törzsfőnök/

„A képes melléklet tetszik, meg ez a versíró-képesség is. Amúgy látom, ejtőernyős indián is lesz az asztalnál. (Aaaaaaaaa-PACS!)” /M. András, a költő legállandóbb és legejtőernyősindiánlezuhantatóbb kommentelője/

„Asztalra hull fapacsirta,

Jelenetét apacs írta.

eM úr ez a kreált apacs,

Kinek gépmotorja leállt… Aaaaaaa… pacccs!!!”

/Mogorva Mosómedve, a Fa törzs rímcsináló varázslója/

„Biztos, hogy váltságdíj? Inkább hagyjuk el a t-t, mert amíg kicsi a t-t, a kedvem sötét!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas BSTH valóság-válságdíjbehajtó/

„Ház úr, ne legyen oly álság,

Hogy azt mondjuk, itt a válság!

Élre állunk, legelőre,

Úgy hajtunk dús legelőre!

Honunk, melyre száll a karma,

Lesz a világ vezérbarma!”

/Vitéz Szittyássy Szotyola, a Legelöl Ügető Kipcsak Egylet (LÜKE) ősmagyarságteljesítményfokozója/

„Látod, Endre, tudsz te verset írni, ha akarsz! Kár, hogy most nem akartál és nyögés lett a vége!” /Dr. Frady Fikuszné Eftécé Etelka, a költő szókimondó sógornője/

„Bár a magam kezdetleges és bárdolatlan eszközeivel én is próbálkoztam, nem is keveset, és szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy értem el sikereket, sőt néhányan ünnepeltek is, de örülök, hogy születésem után bő fél illetve halálom után bő négy évszázaddal végre megtudhattam, milyen is egy igazi szonett! Köszönöm, hogy elmondhattam! Béke poraimra!” /William Shakespeare Endre Jenő (1965-1616), avoni bárd/

„Hé, itt valaki szórakozik és visszaél a nevemmel! Nehogy már a számba adják, hogy Frady Endre valaki, miközben egy senkinél is senkibb senkiházi! A legeslegsenkiházibb! Nálunk a Globe Színházban ilyen felháborítóan harmatgyenge rímeket még a tajtrészeg díszletmunkások sem írnak a vécéajtókra se! Ha Frady Endre költő, akkor én felhúzható műanyagkenguru vagyok! Négyszázhét éve porladva is jobb szonettet írok, mint ez az irodalmi dögevő hun hiéna!” /William Shakespeare (1564-1616), az igazi avoni bárd/

„Ide figyuzz Vili Sörpír,

Hogyha dühtől borít bőrpír,

Van itt olcsó kencefice,

Ingyom bingyom recefice!”

/Butykos Butélia, avoni tanácsadónő és betanított rímbárdoló/

„Nem elég, hogy a megállíthatatlan globális fölmelegedéstől kipusztul a Föld, hogy egy évszázad elteltével se csatolják vissza Trianont, hogy a Fradi kiesett a Bajnokok Ligája selejtezőjéből és még Tóth Gabi is válik, hanem még Frady Endre is láncreakcióban versel!!! Közel a vég! Kössön teljes körű élet-, vagyon- és versbiztosítást a Hentes & Mészáros Önbiztosító zárt osztályán! Megvédjük a pénzét! Mi az ön javait akarjuk!” /Csak Nóri, az Analfabéta Banki Cápák Újgazdag Garmadája (ABCÚG) ifjúsági tagozatának legnagyobb arca/

„A vers és a kommentek olvastán úgy tűnhet, mintha elszabadult volna a pokol, de ez lehetetlen, mert nem adtam rá engedélyt. Ha a beleegyezésem nélkül őrjöngenének, akkor cipóra verném a főördög fejét és Lucifer csak Buci Feri néven nyafogna a részletekben, ahol lakik.” /Chuck Norris/

Veszélyes szakma

- Statikus, a hidat számold! -
- sóz a puskájával rám Old
Shatterhand – Vagy újabb hetek
telnek el, míg átkelhetek?!

- Kalkulálj már, ne légy konok! -
- ordít, ám én vállat vonok:
- Ne üvölts, te szőrmók zsoké!
Hamar munka ritkán oké.

Arca zöldül, mint egy tuja,
S nyugtatgatja Winnetou-ja:
- Ne bőgj, sápadtarcú tesó!
Műmérnök ez, azért e show.

- Műmájer vagy, golyóm temet,
hisz' te csak műegyetemet
jártál! – szól, köp s hídra ugrat…
S zuhan ő meg Winnetou! Grat!


„Köszönöm mérnök úr, hogy a körülményes tüttyögésével hozzájuttatott egy ilyen bőséges lovas-indiános-cowboyos estebédhez! A türelmetlenségük miatt felszökő adrenalin szintjük kellemesen megédesítette az amúgy eléggé szálas húsukat. Csak a rokonaim meg ne tudják, hogy egyedül zabáltam be az egész bagázst, mert még idejönnek és bosszúból felfalnak!” /egy a neve elhallgatását kérő krokodil/

„Ha a jó öreg magyar szabvány szerint számolhattam volna, már rég kiderült volna, hogy ezen a gagyi hídon legfeljebb egy anorexiás moszkitóraj kelhetett volna át, de Eurocode szerint tízszer annyi munkával is csak odáig tudtam eljutni, hogy kiderült a hídról, hogy valóban híd, nem pediglen víztorony.” /Frady Endre, statikus művész és hidász-gigász/

„ A híd  az legyen híd, nem pediglen víztorony!” /Áder Kádár János, pártfőtitkár/

„Hát igen, a kaotikusan mérnök ellenes Eurocode nevű rendelet-egyveleg többek között a dinamikus lovascowboy teherről sem rendelkezik. Én ezt a kanadai szabvány rénszarvas terhének figyelembe vételével szoktam kiküszöbölni, de nem szeretném, ha ez kitudódna, mert kigolyóznának szakmából!” /egy a neve elhallgatását kérő hidtervező statikus/

„Minek a drága lóvért pazarolni, amikor ott a sokkal látványosabb dinamit! Nekem bejött!” /Matuska Szilveszter, biatorbágyi viadukt robbantó/

„ A Nemzeti Mérnöki Kamara Varieté nevében kikérjük magunknak a nem sokkal a bevezetési határidő utánra már harmadában, sőt negyedében magyarra fordított Eurocode szabványok szidalmazását, melyeknek a korábbi elavult honi előírásokkal szemben az alábbi előnyei vannak: … ööö... teszem azt... ööö... bocsánat, mennem kell, fontos telefonhívást várok... Nem, holnap sem érek rá, mert akkor is egész nap telefonon fognak keresni!” /dr. Mutyi Mátyás, kamarai kreatív tagdíjkreálási igazgató/

„Eine kleine Donnerwetter! Meine hőseim lenni beállítva das Idiotisch! Követelni der Kártérítésch! Schöne Ungarische Wirtschaft!” /Karl Műmayer, álíró és kalandregényszédelgő/

„Frady Endre híd a tehetségtelenség és a szorgalom között. Anyám szerint a statisztikus számolja a hidakat, hogy megtudja, mennyi van belőlük, de ő még  a Lőrincze Lajos és a Grétsy László előtt szociáldemokratizálódott. Kár, hogy nem inkább proletárdiktátor lett belőle, mert akkor a jogutódjaként közmunkatáborba terelhetném a költőt, hogy ott építse-szépítse ezt a mi kis ferde koronakeresztes stadionokráciánkat! Addig se lenne ideje írni!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A folyót nem áthidalni kell, hanem átugrani. Ahogy a dal mondja: Széles a Duna, Magos a partja, Nincs olyan legény, Ki átugorja. Csak Norris az átugrotta, Chuck-os is lett mindkét partja, Ez ám a legény!” /Chuck Norris/

Indián nyár

Winnetou és Old Shatterhand (Karl May felvétele)

- Hű, de meleg van! – mondta undorral Old Shatterhand.
- Uff! – válaszolta Winnetou.
- Utálom ezt a hőséget! – dühöngött Old Shatterhand és letörölte az izzadtságot a vöröslő sápadt arcáról.
- Nyár van, az mindig ilyen. – jegyezte meg Winnetou.
- Ki nem állhatom a nyarat! – szólt közbe Dulifuli, de az egyszerre dörrenő két lövés az örök vadászmezőkre küldte a ki tudja, honnan idekeveredett hupikék törpelelkét.
- Na, most már a Henry karabélyom is átforrósodott! – mérgelődött Old Shatterhand.
- Az én ezüstpuskám is meleg. Nyári lövöldözésekkor előfordul az ilyesmi. – vonta meg a vállát az apacs törzsfőnök.
- Totál büdös vagyok, Old Spice meg sehol! – köpött egyet a hámló nagy fehér harcos.
- Ő a barátod? – kérdezte az indián?
- Nem, a dezodorom. – sóhajtotta az egyre Oldabbnak látszó Shatterhand.
- Hónaljra? – érdeklődött a rézbőrű hős.
- Arra. Bizonyíték, nem ígéret! – röhögött fel a magyar Sátorhanádi család idegenbe szakadt sarja.
- Itassuk meg a lovainkat! – javasolta a szintén magyar Vén Ottó sokad-generációs leszármazottja.
- Hogyan? – kérdezte Old Shatterhand.
- Szájon át. Hogyan máshogyan? Mi indiánok még nem találtuk fel az infúziót. – értetlenkedett Winnetou.
- De hol a víz? – nézett az ég felé esőfelhőt kutatva a napszúrt európai.
- Itt alattunk. – nézett lefelé az őslakos. – Itt állunk benne. Ez az Ezüst tó!
Kinn cseh turisták fotóztak verejtékezve…
- Dejte si pozor! Krokodýl! – ordították, de a négyszerre dördülő nyolc lövés elhallgattatta őket.
- Hamm! – harapta ketté a krokodil Oldot és Shatterhandot.
- Nyamm! – forgatta meg a szájában a krokodil szintén magyar származású másod unokatestvére Winnetout.
- De jó, hogy ez a két finom ex-magyar nem tudott csehül! – nyalta meg a szája szélét az első krokodil.
- Ja, akkor most csehül állnánk! – böffentette a jóllakott rokon.
- Oh, was habe ich getan? Es wird kein Happy End! - ordított bele a novellájába a kétségbeesett Karl May, aki később May Károly néven vált szintén magyar származásúvá.
- Hamm! Nyamm! – habzsolták be őt is a dugig telt krokodilok és elégedetten felsóhajtottak – Hej, de szép is ez az indián nyár!

VÉGE

-Hé!!! És mi történt a két lóval?! – kiáltott fel a vájtszemű Olvasó.
-Hamm! Nyamm! – nyögte a két falánk krokodil nagy hascsikarások közepette…

Kedves krokodilgyerekek! Tanulság, hogy még a nyári szezonban sem egészséges napi egy indiánnál többet enni.

Szik

Agg Winnetou földön eszik,
Szikkadt sziken és most e szik
Sziklakemény, mivel száraz.
Rég nincs eső, jó nagy kár az.

Nem terem se rozs, se ringló,
S szomjtól alélt fejjel ló ring.
Hogyha hamar lenne eső,
Nem halna tán szomjan ő se.

Gyúl a préri, minden gaz ég,
Na, ekkor szakad le az ég,
S szikmocsárrá lesz a talaj.
Agg Winnetou sóhajt: Ajaj!