Ugrálnak blőd kődelfinek,
Amik fájnak, sír ő, ám egy
Gyors ötlettel világgá megy.
Megy a kis Hutyonkaprézli,
Vele szemben halad Réz Lee,
Pihen félúton Rőt Erik,
Ámde egymást nem ismerik,
Úgyhogy tovább halad Réz Lee,
Szintúgy kis Hutyonkaprézli,
S pihen persze ott Rőt Erik.
Ekkor lépnek színre Terik,
S bemutatják őket: „Réz Lee,
Rőt Erik, Hutyonkaprézli”
(…)
Költőagyban pattan kis ér,
És e mese véget is ér.
„Ez most fájt. Pedig reális a sztori, igazi oknyomozó költői munka: NPC figurák támolyognak a pályán balladai homályban a semmiből a semmibe bármiféle szabad szemmel is látható ok, cél és összefüggés nélkül. Vagy ahogy a telex mondaná nem ilyen költőien: A világ zajosabb, zavarosabb, kiszámíthatatlanabb, mint valaha. Nehéz átlátni az összefüggéseket, megérteni a valódi okokot és következményeket. Frady Endre azért dolgozik, hogy biztos pontot nyújtson ebben a káoszban - érthetően, pontosan, függetlenül! Köszönjük, Endre!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Nagyon szívesen! Jó helyen kapizsgál, Humán úr, az NPC figurákat egy rejtélyes háttérprogram vezérli a bombabiztos pontok között nem szájbarágós módon. Éljen a csehszlovák benzinmotoros véletlenszámgenerátor, melynek környezetbarát kipufogó füstje jelentősen hozzájárul a balladai homályok kialakulásához! Ahogy az elégedett olvasók skandálják:
Generátor működött,
Okádta a működöt!
Mindig örülök, amikor azt tapasztalom, hogy az olvasók ugyan nem értik, mit gondolt a Költő, de ennek ellenére úgy tesznek, mintha értenék és még örülnek is neki!” /F. Endre, a Hutyonkaprézlit feltatláló költőgigász/
„Samuel Beckett NPC-i két felvonáson át mozognak - feltehetőleg hasonlóképpen a csehszlovák benzinmotoros varázsgomba véletlengenerátor hatása alatt - a Godot-ra várva című művében, ami az abszurd színház egyik klasszikusa. Vivian Mercier irodalomkritikus így írt erről: Beckett olyan darabot írt, melyben semmi sem történik, kétszer. Endrénknek négy versszakban ez négyszer is sikerült, de a Guinness szakemberei még vizsgálják, hogy ez négyszer ugyanaz a semmi-e, mert az már nem semmi.” /F. Péter, k.m.f./
„Színházba mentünk be ketten
Szórakozni jó Becketten,
S vártuk, hogy Godot békattan,
Mint gólyának a béka tan.
Gólyajeti jumbo Katán
Landol s rándul ki boka tán.”
/F. Endre, k.m.f./
„Frady Endre verse egy igazi irodalmi kemény eledel alias szellemi kényszerképzettársítás, ami mélységét tekintve átmenetet képez özv. Tahrányi Tódorné Stöpvejsz Sligovica: Gyanús gyökérgyíkok a topázhangú taplógombák árnyékában c. eltitkolt és soha meg nem jelent erdei bűnügyi tényfeltáró regénye, valamint Obádovics J. Gyula: Matematika c. kézikönyvének kelet-zulu nyelvű kiadása között. A mű ezért az első ezer elolvasás után talán kissé érthetetlennek tűnik, de aki nem adja fel és ezeregyedszer is nekifut, az olyat kap, de olyat, hogy még álmában is kísérteni fogja. Igazi rétegvers, ami az agykéreg azon rétegeit mozgatja meg, melyek legtöbbünknél vagy sosem léteztek, vagy csak azután nem, hogy elraboltak az UFO-k és kioperálták belőlünk. Ennek ellenére ugyanúgy ne adjuk fel, mint ahogy az analfabéta sem a sajátkezű önéletrajzát a postán, mert ami kés, az nem villa, de legalább nem forog kacsalábon, így megússzuk azt, hogy ránk értsék az ismert közmondást, miszerint ’Nem pörög a paraszt, ha nem fújja a forgószél’. Gondolkodjunk, tehát vagyjunk! Vagyni vagy nem vagyni, az itt a gondolkodnivaló!” /Hutyonkaprézli Höttyénné Orronki Arranka, a Hutyonkaprézlikkel Ünnepélyesen Jótékonykodó Egyesület (HÜJE) vezércikk cakkozója/
„Költőagytól függetlenül,
Mese a kriptában felül.
Bávatagon körbe szemlél,
Rossz bőrben van, de azért él.
Ténymahorkát kezd turlózni,
Sárlik ott egy bérkalóz, ni!
De ez neki mantrás kellék,
Orrvitorlán már ott van a lék.
No, de ismét burgundizik az a kis ér!
Bebizult, hogy valójában nem sokat ér.
A mese átall visszamenni a kriptába,
Ezért inkábban befeküd a nagy sárba.”
/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legpárosrímelőbb kommentelője/
„Nyuggerapó, ifjagg titán,
Ki időtlen főzseni tán,
S szellemesen rávilágít,
Költőagyat hol, mi rág itt!
Költőagyat rág itt hol, mi,
Ami nem mind hasznos holmi,
Ámde Nyuggerapó érti,
Jó olvasók sírtok mér’ ti.”
/Dr. Döglegyessy Determinánsné Dalív Dia, a Nyuggerapó Unikális Nyomhagyásait Óriásivá Katalizáló Alapítvány (NYUNYÓKA) tótumfaktuma és éceszgébere/
„Jól bemutatnék annak, aki be akar mutatni engem mindenféle Hutyonkaprézlinek, Réz Leenek, vagy Rőt Eriknek...” /M. András, a költő legállandóbb és legbemutatóbb kommentelője/
„eM úr, Emu nevű hajó
Hátulján van Emu tat, ó,
Ahol is, ha nem jó, ha jó,
Folyton folyik bemutató.
Hutyonkaprézli és eM úr,
Réz Lee, Rőt Erik és mások,
Nézik, hogy én, Doktor Lemur,
Költőagyból tumort ások.”
/Dr. Lemur Lümér, agysebész és amatőr cirkuszi lemur idomár/
„A leghatározottabban kikérem magamnak, hogy a puszta kínrím kedvéért hülye versekbe citáljanak be!” /Gyűrűsfarkú maki alias Lemur catta/
„Kedves Költő úr! Oly régen nem kommenteltem, hogy tán azt gondolta, már meg is haltam? Nem, nem, soha. Neil Young már 1978-ben megmondta, hogy "Rock 'n roll will never die", és mivel Neil Youngnak mindig igaza van, és én sem akarok meghalni, meg kellett oldjam ezt a problémát. Dolgoztam rajta, és hát marha sok időbe került, amíg a megfelelő hivatalokban el tudtam intézni a névváltoztatásomat Rock 'n Roll Istvánra! A sok bürokrácia minden időmet lekötötte, ezért nem tudtam kommentelni. Így, miután már sosem halok meg én sem, és most már van egy kis időm, egyelőre újra tudok kommentelni, akár az örökkévalóságig is. Na kérem, ami igaz, az igaz. Mi még annak idején német szinkronnal néztük a Terminátort VHS kazettáról magyar felirattal. Már akkor megmondta a Schwarzenegger abban a bizonyos ikonikus jelenetben, hogy "Ich komme wieder," ezért most én is megmondom, hogy "Ich kommente wieder", és lehet, hogy hasonlóan nagy rombolást fogok elkövetni, mint a terminátor a terepjárójával. Na de kérem, kérem, vágjunk a lecsó elejébe! Nem csak a kis Hutyonkaprézli ment ám világgá! Az én nagyontávoli rokonom, Fittipaldi Limoncello is világgá ment Taljánországból, és vesztére kis hazánkban leállította a világgá menését, ami még nem lett volna végzetes, de ide is házasodott. Házassága azonban nem lett hosszúéletű, pontosan két hétig tartott, egy nem eléggé megfőzött babgulyásig a közeli kifőzdében, amit késő bánatára Fittipaldi jóízűen elfogyasztott. Sajnos azonban este szex közben elszellentette magát, melynek hatását kedves felesége a náci haláltáborok elgázosító kamráihoz hasonlította, és ezt jogos válóoknak tekintette. Szegény nagyontávoli rokonom ezért világgá ment Szibériába, ahol találkozott egy aggastyánnal, bizonyos Sandorov Petroviccsal, aki még az 1848-as szabadságharc után került oda, és talán még mindig él a nagyon egészséges szibériai kosztnak köszönhetően. Nos, ez az aggastyán elmondta Fittipaldinak, hogy ne lepődjön meg a felesége viselkedésén, hiszen az asszony csak megismerette őt a magyarok Istenével. Mielőtt Fittipaldi visszatért Magyarországra, szép kis hazánkba, hogy tovább ismerkedjen a magyarok Istenével, Petrovics Sandorov írt számára egy szép verset, mely sajnos elveszett, kivéve az alábbi két sorát: "A magyarok Istenére esküszünk, esküszünk / hogy babot tovább nem eszünk!" Nos, miután Fittipaldi visszatért kis hazánkba, véletlenül összefutott a versben is megénekelt Terikkel és volt feleségével, és Terik bemutatták őket egymásnak, mintha még sosem találkoztak volna. Illendően el is beszélgettek egymással, mint még még sosem találkozott idegenek, és kiderült, hogy volt felesége újra megházasodott, mégpedig azzal a jóvágású férfival, akivel már esküvőjük napjától kezdve megcsalta nemjóvágású kedves rokonomat. De pár év múlva az asszony súlyos bélbetegségbe esett, mely erős bélgáz-képződéssel járt, és nem volt rá gyógymód, emiatt második férje elvált tőle. Miután Fittipaldi örömmel megbocsátotta a házasságtörést, és nagy nehezen felesége is megbocsátotta azt a bizonyos szex közbeni szellentést, újra összeházasodtak. Felesége annyira kegyelmes volt, hogy megengedte Fittipaldninak, hogy továbbra is a közeli kifőzdébe járjon, és akár nem túl jól megfőzött babgulyást fogyasszon jóízűen. Ezután boldogan éltek nagy szerelemben, csak azt nem értették, hogy a postás kis családi fészkükbe lépve gyakran miért fintorog és öklendezik, különösen akkor, amikor a közeli kifőzdében nem eléggé megfőzött babgulyás a menü. Szóval az egész versben semmi lényeges mondanivaló nincs, talán csak annyi, hogy egy Teri nem terítő, hanem maximum kerítő.” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb wieder-kommentelője/„Stefi bácsi, Stefi bácsi, maga javíthatatlan! Megy a szelektívbe és veszünk maga helyett egy új típusú Tesco gazdaságos kebabhajtású Stefi bácsit.” /Fakéz Fikusz, szelektív vallású skizofrénszarvasszerelő/
„Frady Endre nem önmagában baj, hanem mindenki másban, aki beleolvas! Ezek az agyalapig mételyezett alakok aztán a megfertőzött elméjükből előbuggyant hozzászólásaikkal tovább terjesztik a ragályt! Gyökeres megoldás kell! Az angol Arsenal magyar gyökerekkel rendelkező svéd Gyökerese nekifutásból rúgjon akkorát az ősmagyar Frady Endre focilabdányi golyófejébe, hogy az elmekórhordozórakétai pályára állva rögvest hagyja el a Naprendszert! Sírjon a szomszéd galaxis mamája, ne az enyém!” /Puzsér Róbert, kritkus/
„Brühühü!” /a szomszéd galaxis mamája/
„Ez a Gyökeres csak a szomszéd galaxisba tudja átrúgni Frady Endre golyófejét? Én a kisujjam pöccentésével a teljes Frady Endrét el tudom távolítani a világegyetem teljes területéről.” /Chuck Norris/
