Retrotáció

Pörgőn, mint jet rotál,

Énekli Jethro Tull:

Tök jó tál Retro Tál!

Kérdi Brassó, Brüsszel:

Eszel hallét küsszel,

Ha Retro-ba gyüssz el?

Jó okok, a „mert”-ek

Okán ide gyertek,

Át nem lesztek vertek!

Nyelvköszörül kaján

Kujon Retro-s kaján.

Nőjön korpa haján!

„A Retrotáció című verset Frady Endre írta, aki egy kortárs magyar költő, humorista és publicista. A vers egy játékos nyelvi kísérlet, amelyben a pörgő, a jet, a retro és a tál szavakat használja fel különböző módon. A vers hangulata vidám, bohókás és ironikus, a költő a modern élet és a régi idők közötti ellentétet mutatja be. A vers formája négy soros, rímes, szabadverses strófákból áll, amelyekben a rímek hol tökéletesek, hol hiányosak, hol pedig belső rímek. A vers nyelve tele van szójátékokkal, szlenggel, idegen szavakkal és szándékos torzításokkal. A vers címe a retorika egyik alakzatát, a retrotációt jelöli, amely azt jelenti, hogy egy mondatot vagy kifejezést úgy ismétlünk meg, hogy közben megváltoztatjuk a szavak sorrendjét. A versben ez a pörgő, a jet, a retro és a tál szavak kombinációival valósul meg.” /Bing, a mesterséges intelligencia/

„Strófa szabadverses lenne,

Mikor annyi rím van benne?!

Ráadásul bokorrímek!!!

Let us roast Bing, let it be Mac!”

/Rostélyos Rezső, a Binget Besütögető Qtyaütők (BBQ) szószólója/

„Ti még mindig a Retro-ban esztek?! Ti nem tudjátok, mi a jó?! A jó: magas minőségű, kedvező, megfelelő, elfogadható (tulajdonság, dolog). Szinonimái: kiváló, remek, nagyszerű, szuper, kitűnő, kifogástalan, pompás, klassz, tökéletes, elsőrangú, ideális, csúcs, isteni, szuper, király, klassz, oltári, frankó, cool, zsír, sirály, tuti, tök jó, kafa, állat, pöpec, príma, baró, klafa, istencsászár, baromi jó, eszméletlen, haláli, brutál, faja, menő, ütős, fenomenális, pompás, nagyszerű, állati, fain, csúcsszuper, szupcsi, zsírkirály, kiváló, fantasztikus, pazar, fantörpikus, kircsi, űberkirály, karaj, szupi, vagány, istenkirály, frenetikus, raj, csodás, remek, tökéletes, parádés, fergeteges, ász, atom, zsírkaraj, tutkeráj, atomzsír, észbontó, döfi, kitűnő, brutális, elképesztő, patent, csúcskirály, nagyon jó, észbontóan jó, bitang, tutkó, okés, nagyon szuper, kifogástalan, kifogásolhatatlan” /Ős Kaján Kujon, nyelvköszörűs nyugger/

„Kaján Kujon

Foga hulljon

Kajájába,

S legyen kába!

Nyála kössön

Szájba, s ős, ön

Fals táp szektán

Fúljon meg tán!”

/özv. Gosszip Borzné Titok Tamara, átokmondó kisiparos és traccspartitúravezetőnő/

„Az egy dolog, hogy egy ricsajos együttes előttem ismeretlen okból az 1960-as évek második felében felvette a nevemet, ám ez a másik, hogy most egy öncélúan értelmetlen mondókában szerepeljek pusztán a blőd bokorrím kedvéért, na ez már nekem is sok! Miért nem a vetőgép feltalálójaként verselnek meg hősi énekekben?!” /Jethro Tull (1674-1741), angol agronómus, a vetőgép és a lóvontatású kapa feltalálója, a norfolki négyes vetésforgó egyik feltalálója/

„Ha földön kipusztul e tő,

Pótlására gép kell, vető,

No meg lóvontatott kapa,

Ezt adta nekünk Tull papa!

Ki hallja Jethro Tull nevet,

Tuti önfeledten nevet,

Olyan mulatságos ez és

Ebből jövő névegyezés!

Zengik ifjak, hallják vének,

Ez Jethro Tull hősi ének!”

/özv. Jethro Tullné Retro Tália, nyugalmazott színművésznő/

„Legjobb löncs a Retro löncse,

Nem hagyja hidegen Önt se.

Szájába s ne földre öntse!”

/Vízöntő Vászoly, ebédgyári öntőmunkás és melegen hengerelt marhaszelet díler/

„Küsz?! Mi ez a nagyzolás, költő úr?! Küsz?! Ki ismeri ezt a halat az előkelő küsz néven?! Miért nem köznépi sneci szót használja, hogy megérthessék a keményen dolgozó kisemberek, mi?!

          Magára szállt küsz köd,

          Oszt’ amiatt küszköd?!

Maga talán a brassói aprópecsenyét is csak brüsszeli csipkével megterített asztalon hajlandó elfogyasztani?! Vissza kéne vennie ebből a plebejus tempóból, mielőtt a pofonfal adja a másikat és ez az arc lesz a végső! Na, gyorsan dobjon be a buta málészájába egy húsgombócot, oszt’ irány az átnevelde! Sokáig próbáljon emlékezni a Retro kajákra, mert nálunk ilyet nem kap!” /Csávás Kálmán főnagy, a Butatekintetű Anarchista Rímfaragókat Oskoláztató Minisztérium (BAROM) arca/

„Micsoda bokorrím triászok, költő úr, micsoda bokorrím triászok, sőt, bokorrím triolák! Tricepszre gyúrva se lehetne jobban triplázni az akusztikus triangulummal! Tricikliző triceratopszok is megnyalhatnák e Retro vers fogyasztása után mindhárom arcszarvukat és benyelhetnék a fröcsögő szaftot! Trilliószor is képes lennék végigolvasni, miközben végigeszem az étlapot! Vegytrisztán katartikus költészet! A trimeszter leggyönyörűbb alkotása és legjobb kajája!” /Trisztán Izolda, kulináris kritikus és haspókhálózati hierarchiai hősnő/

„Mi ez a kispolgárivá satnyított szellemi gyorsétkeztetés, ez a légvárrommá dagasztott szócséphadarás?! Kinek áll érdekében a magyar költészetet a félsejtű amőbák kommunikációjának a szintje alá silányítani?! Miért kell a mentális megszégyenülést pajzsmirigyen körbe-körbe hordozva magamutogatni?! Kinek áll érdekében az érdektelenség?! Talán ezzel a verssel indul a közpénzmédia új szánalomsorozata, az Önök Se Kérték, De Mi Alulteljesítjük?! Anyám retro vasbeton emlékműve boruljon rám, ha nem követek el mindent Frady Endre megkövetése megkövezése érdekében! Sipirc tarnsit gloria undi!” /Puzsér Róbert, nagyon kritikus/

„Múltkor felhőfejelés közben lenyeltem egy rotáló jetet, de sikerült olyan jól tompítanom az ütésem erejét, hogy a gép utasait sértetlenül tudtam felköhögni, csak a jet kiszékelése közben robbant fel a latrina. Azóta csukott szájjal felhőfejelek és barbár csirkemellet csak a Retro 2 gyorsétteremből hozatok.” /Chuck Norris/

Retrócsütörtök

Sej levesek, sej levesek,

Akkor jók, ha nem kevesek!

Tyű zöldbab és karalábé,

Megnyalt tíz ujj kézé s lábé!

Tudja bányász, szenet túró,

Gombócban van jó sok túró,

Édes tejföl, barack velő,

Ezért jön tárnából elő.

Csülkös batyun íz a torma,

Ettől csíp a duhaj tor ma.

Gatyát felköt a lord major,

Káposztája olyan bajor.

Várásó, miután várt ás,

Csirkemellet meggyes mártás

Nélkül talán be se falna,

S nyögne benne a hasfal: Naaa!!!

Foglyot, kit a cellaőr költ,

Vidít hozott zúzapörkölt,

S bár a zárka kicsit ázik,

Jól esnek az Eszterházyk.

Szakácsot az Isten tartsa

Meg, oly jó a rántott harcsa!

Nem leves ez, hanem filé,

Legalább nem löttyen ki lé!

Végül sütemény is omló,

Hej, Galuska a’la Somló!

Edd meg mindet, hajrá Frady!

Go to Retro everybody!

„Drága költő úr, végre valaki rólunk, várásókról is megemlékezik! Jól esik tudni, hogy fontosak vagyunk, hiszen mi ássuk el a fölöslegessé vált várakat. Ahol régen vár állott, most ne kőhalom álljon, hanem szépen visszatemetett várgödör! Kis vár, kis gödör, nagy vár, nagy gödör! - ahogy Pampuskás Öcsi mondta két meggyes mártásos csirkemell fogás között, mert abban van a kalória. Ria, ria, kalória! - szoktuk skandálni várásás közbeni megéhezéskor. Na, akkor mikor is találkozunk a Retó 2 gyorsétteremben? Csütörtököt mondott?” /Vitéz Várárkossy Várkony, várásó kisiparos/

„Tudja szovjet várásó,

Mártás ócseny hárásó!”

/Cirill és Metód betűs falfirka egy moszkvai üzemi sztalóvaja falán/

„Hé, költő úr, mi bányászok a szenet nem túrjuk, hanem vájjuk! Túrni az orrunkat szoktuk! De nem gombóccal, hanem férfiasan csákánnyal ám!” /Tárna Tódor, szénbányászbékaidomár és juhtúrógombócartúrkirály/

„Megyek seregemmel a Retró 2 gyorsétterembe! Most átkeltem a Rubikon, akinek a kockája el van vetve! Veni, vidi, vacsi... illetve ebédcsi! Vacsorára találkozunk Filippinél! Ott eszel te is fiam, Brutus?” /Julius Caesar, hadtápvezér/

„Miért nem nálam eszel, tesó?! Bár igaz, hogy itt kajál a Márciusi Dusán is, akitől óva intelek! Tudod mit, menj mégis a Retróba tormás-csülkös batyut enni!” /Julius Meinl, tömeges beetető/

„Emberek, városbéli puhányok, nyavalyások, a harcsát nem kirántani kell, hanem sokáig fárasztani, aztán merítőhálóval kiemelni! Rántani a kificamodott vállat kell vissza a helyére, vagy a kirándult bokát! Ho-ho-hóóó!” /a nagy ho-ho-horgász/

„Én sehová se rándultam ki, én végig ott voltam a Grundon! Akkor is őriztem, amikor a többiek a csata szünetében a vörösingesekkel együtt elmentek a Retróba somlói galuskát enni!” /Boka János, a Pál utcai fiúk vezére/

„Jaj, de kár, hogy csütörtökön Bulgáriában játszunk! Vagy Szófiában, vagy Plovdivban, vagy valamelyik bolgár kertészet füvesített gyepén! Nem tudna valaki repülőn utánunk küldeni egy kis zúzapörköltet? Nem tudom pontosan, hogy hová, de erőt adna!” /Szoboszlai Dominik, a magyar válogatott csapatkapitánya/

„Mi ez a szemenszedett szégyentelenkedés, ez a gyomorforgató öntöményezés?! Ki ez a retrográd reklámhadvezérürü?! Értem én, hogy tűrhető a kaja és sok jól megéhezett ember kis helyen is elfogyasztja, de egy fradyendre százat csinál! Jézusom, szentanyám segíts! Száz fradyendre az pont százzal több a kelleténél! Valaki állítsa meg fradyendrét, mielőtt még enne az éhenhalása előtt! Posztumusz akarok neki utolsó vacsorát rendelni volt pedagógusi kedvezménnyel! Valamikor én is éhbéres tanár voltam, mielőtt a ma megszokott jól táplált gonosszá váltam!” /Puzsér Róbert, a kritikus tömeg/

„A múltkor a Retróban megettem egy adag csirkepörköltet és majdnem jól is laktam tőle. Utána szóltak, hogy az nem egy adag volt, hanem az teljes aznapi készlet a bográcsban.” /Chuck Norris/

Zöldborsófőzelék gombás-sajtos frittátával

Mind, aki ma szájat tát a
Kisbigben, az a frittáta
Ízvilágát élheti át,
Ki meg nem, az bőghet Iááá!-t.

Ilyen étket csak a szamár
Hagy ebédjéből ki, ha már
Az étlapon fenn szerepel,
S elmegy crying in the Csepel.


„Költő elvtárs! Tudja meg, hogy inkább éhezve és ázva-fázva sírok együtt a kiszipolyozott csepeli munkásokkal, minthogy Budán dőzsöljek és nyugatimádó ételeket lakmározzak a burzsoák asztalánál! Vesszen az imperializmus! Szorgos népünk győzni fog!” /Vörösné Csepeli Csilla, nyugalmazott vas- és acélmunkásnő/

„Iáááá!!! Frittáta?! Böáááá!!! Iáááá!!!” /Lada szamara/

„Miááá?! Úúúú!!! Frittáta!!! Iáááá!!! Úúúúú!!!” /Bálám szamara macskanyelvórán/

„Mmmmm… mennyei manna… nyamm, nyamm!!!” /Frady Endre, jóllakott költőgigász/

„Na, ez se lesz a kedvenc kajám!” /M. János, fanyalgó kolléga/

„Kétszer ettél ilyet, először és utoljára… HÖHÖHÖHÖHÖ!!!” /K. András alias Bozsik Csucsu, zajosan kárörvendő kispesti kolléga/

„Melyiknek nem ízlik a süttöm-főztöm?! Lenyeltetem vele a merőkanalat, oszt’ mehet öklendezni a Mekibe! Ott kétszer ennyiért kap egy ultragagyi McHányás menüt kisebb zsömlével és nagyobb rosszulléttel!” /Mr. Kisbig, kifőzde tulajdonos/

„Micsoda földöntúli táp, telve a szférák ízeivel! És milyen olcsó! No, azonnal kirakom a csillagomat a homlokzatra!” /Sztárné Michelin Csilla, a Michelin Csillag Magyarország Kft ügyvezető igazgatója/

„Örök kérdés, hogy mitől vers a vers? Frady Endre most bemutatta, hogy mi mindentől nem az! Anyám szerint sürgősen el kéne őt vinnem ebédelni a Kisbigbe, de csak olyankor vagyok hajlandó erre, ha a költő már rég eltávozott onnan és ki is szellőztettek utána! Feláll a szőr az arcomon a celebszagtól!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Mitől finom egy étel és mitől nem? Ízlések és pofonok. Kinek a pap, kinek a pappa-rappa pappa-suappa papparam jeee! Mert mit is jelent finomnak lenni? Szükséges-e egyáltalán finomnak lenni? Muszáj-e finomkodni? Lehet-e dönteni? Dőlhet-e a lehetőség? Min dőlhet el? Kin múlhat? Ki kit ismer? Urambátyám összefonódások? Tyű, de finom lett ez a finn omlett! Vagy olasz? És már én is rímben beszélek? Ki tudja? Kérdezni még tudok, válaszolni viszont már nem merek.” /Török Gábor, politikai elemző/

„A költő e versében a kozmopolita világkonyhát kóstolgatja, miközben bele van gyökerezve a lábszagú honi szügyigsár rögvalóságába. Az anglicizmus és az állatvilág rímpárosításával egy új versfaj tenyészik az ugor ugaron, a food-nyálas-szaftos ínyenc zsírlíra. Kedves olvasók, jó étvágyat!” /Rizskoch Rezsőné Cubák Cecília, világirodalmi gasztro-blogger és nyelvtanár/

„A múltkor egy szakács odaégette a frittátámat. Hamvasztásos temetése volt, mert nem tudták koporsóképesre összeragasztani. Egyet rúgtam, kettő lett belőle.” /Chuck Norris/