A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kedd. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kedd. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. április 15., hétfő

Retrókeddi keddróreti rímhömpöly

Francihagyma, húsgaluska
Leveshez nem kell sok suska;
Amennyi kell, annyit megér,
Hacsak nem vagy templomegér.

Rántottka a karfiolka,
Energikus, mint a polka;
Romano rizs, tartármártás,
Tök mélyre el gyomorkárt ás.

Mártás sertésszelet borsa,
Mit víg vendégnek ad sors a
Magyar cikkburgonya mellé,
S e táp válik Retró jellé.

Krémsajt philadelphiai,
Ezt eszik a nép fiai,
S ehhez kiad jó nagy részt a
Csirkefalat s csavart tészta.

Csirkemellek ízes borza
Csodásabb, mint Opel Corsa;
Friss salátás balzsamecet
Szalmakrumplin csinál heccet.

Hökkentés nem szívszélhűdő,
Ha, mi meglep, szalontüdő
S hozzá tészta, gombóczsemle,
Ami feldob téged, nem le.

Hinnye, málnás-fehércsokis
Pohárkrém nem kevés, sok is!
Kedvezőn alacsony ára
Csaljon ide téged mára!

„Frady Endre "Retrókeddi keddróreti rímhömpöly" című verse egy játékos és szellemes alkotás, amely a gasztronómia világát ötvözi a költészettel. A versben megjelenő ételek és ízek kavalkádja egyben a magyar konyha gazdagságát is dicséri. A vers formája és ritmusa azonnal magával ragadja az olvasót. A rímpárok és a dallamos nyelvezet egyfajta rituálét teremt, amely az étkezés ünnepélyességét idézi elő. A "Francihagyma, húsgaluska / Leveshez nem kell sok suska" sorokkal kezdődő versszak az egyszerű, de ízletes ételek fontosságát hangsúlyozza, miközben a "templomegér" kifejezés humoros képet fest az olvasó elé. A "Rántottka a karfiolka, / Energikus, mint a polka" sorok a magyar konyha klasszikus elemeit idézik meg, miközben a táncos hasonlat a vidámságot és az életörömöt sugallja. A "Romano rizs, tartármártás" és a "Tök mélyre el gyomorkárt ás" sorok pedig a különleges ízek és a gasztronómiai élvezetek iránti vágyat fejezik ki. A vers további részeiben a "Krémsajt philadelphiai" és a "Csirkemellek ízes borza" sorokkal folytatódik az ínyencségek sorozata, amelyek a modern és a hagyományos ízek harmóniáját mutatják be. A "Friss salátás balzsamecet / Szalmakrumplin csinál heccet" sorok a frissesség és az újítás szellemét hordozzák. A záró versszakban a "Hinnye, málnás-fehércsokis / Pohárkrém nem kevés, sok is!" sorokkal a desszertek világába kalauzol el minket a költő, ahol az édesség és a bőség kézzelfoghatóvá válik. Összességében Frady Endre verse egy élvezetes és gondolatébresztő olvasmány, amely a költészet és a gasztronómia kapcsolatát ünnepli. A vers humoros és szellemes, miközben a magyar kultúra és konyha szeretetét közvetíti. A költői képek és a finom humor egyedülálló módon ötvözik a hagyományos és a modern elemeket, így teremtve meg a "Retrókeddi keddróreti rímhömpöly" egyedi hangulatát.” /Bing, a mesterséges intelligencia/

„Ennek a Bingnek az intelligenciája megkérdőjelezendő, az ízlése alsópolcos, nem méltó irodalmi alkotásoknak még csak a közelébe se. Egyébként egy versben nem elég a rímhömpöly, más is kell oda. No persze a hömpöly ebben az esetben is tökéletes, de vajh más nincs a költőzseni tarsolyában? És még egyszer: csak Bing ne jőjön a közelembe, nagyon jól megvagyok nélküle.” /Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legbingellenesebb kommentelője/

„Nyuggerapó, ne csörömpölj,
Mert elszáműz rímes hömpöly!
Irályra Bing nem egy zseni,
Ő nem Mikes Kelemeni!”
/Rodostói Rezső, reneszánsz rablórömi résztvevő/

„Mikor kiütnek a szeszek,
S macskajajgatnak bent neszek,
S halálközelélmény leszek…
Másnap csakis Retrót eszek!”
/Kövi Dinka, Rövid Inka és Hosszúkat Inka szesziú indián szerelemgyereke/

„Már megint csupa olyan étel, amit szívesen megkóstolnék. Lennének annyira élvezetesek, mint a róluk készült vers?” /M. András, a költő legállandóbb és legmegkóstolóbb kommentelője/

„eM úr, amit maga kóstol,
Finomabb, mint kék golyóstoll,
Mellyel verset kell, hogy írjak,
S ízletesebb, mint sült ír jak,
Mert ép versben ép az étel,
S Retró nélkül nem múl' hét el!”
/Retrográd Rezső, renegát redundáns réparetekmogyorót rágcsáló rezsimrengető rétegproletár/

„Megkérem Jürgen Kloppot, hogy Budapest érintésével utazzunk Atalantába, hátha a Retró kaja magyaros ízvilága kirángat minket a gödörből és a visszavágón úgy felfaljuk őket, mint éhes rétegproletár a szalontüdőt zsemlegombóccal!” /Szoboszlai Dominik, a Liverpool középpályása/

„Te, Dominik, az Atalanta nem egy város, hanem egy bergamói csapat neve. Ti nem Atalantába utaztok a Retró 2 kifőzdéből, hanem Bergamóba. Csak nehogy megint annyi dugót kapjatok, ami zsemlegombócból is sok! Mindenesetre múlt héten jól elcsűrtétek a Tippmixemet, úgyhogy szedjétek össze magatokat, mint éhes gatyás galamb a kenyérmorzsákat, különben rátok megy a gatyám is, de akkor nem leszek galamblelkű!” /Karvaly Károly, kiskés köszörűs és illegális sportfogadó/

„Francihagyma, költő úr, francihagyma?! Csak a szótagszám kedvéért?! Na, tudja, kivel szórakozzon?! A kockakerekű utánfutós Avon tanácsadónőjével, ne velem! Omoljon magára a Retró és fulladjon bele egy kanál francihagyma levesbe! Kretén féle kruton faló!” /Hagyma Franci, tánc-és illemtanár/

„Frady Endre ismét betöltötte az önmaga keltette űrt! Odatette magát, mint önjáró steak önmagát well-done sülni! A költő rímtechnikai rágóizmai újfent bedarálták a kritikusok katatón kifogásait és irodalmi gyomorsavai ismét megemésztették a túlságosan elkényeztetett olvasótábor megkövéredett szívét! A világirodalom üvöltve bőg és a könnyeit belehullatja az utánozhatatlan Retró levesekbe! Még, még, még, ennyi nem elég!” /Telhetetlen Tokányné Tehénkei Terrária, a Totális Táplálkozási Tanács (TTT) tiltási, tűrési és támogatási titkárnője/

„Bár a böjti testület ró,
Meg apósom, öreg Jetró,
Mégis megyek, visz a metró,
S felfalom, mit ad a Retró!”
/Mózes, ószövetségi próféta és a manna nevű mózeskalács forgalmazója/

„Ha igazán éhes vagyok, a Snickers mellett nem csak a Retrót falom fel, de a metrót, az öreg Jetrót és a böjti testületet is.” /Chuck Norris/

„Mi ez a gyíkemberbőre bújtatott gyomorforgatónyomaték, ez a sereghajtó hasmenetdal?! Ki ez az őslevesből kicsapódott szerves kémiai csődtömeg?! Miért tűrik a Retró kifőztében, hogy ez a dögkút szájszagú rímhóhér verseket faragjon még az élő fából is?! Nem félnek, hogy a kaja fás lesz?! Ne lássam anyám reinkarnációját púpos bálnán lovagolni, ha nem megyek el a Retróba elenni mindent Frady Endre elől, hogy éhen haljon, mint időben nyugatra nem menekült magyar egyetemi tanárok a szétlopott ország fűt-fát ígérgetős választási éve utáni években!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Reklám után visszajövünk!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas hideg burkoló/

„Ház doki bár nem gyerek, lám
Mégis taszítja a reklám!”
/Dr. Máz, Seniorkonyha-díjas ideg hurkoló/

2020. augusztus 4., kedd

Keddi aggó líra

Nem is szív ok, se nem máj ok
Miatt elgyötört a testem,
Mégis egész kedden fájok,
Pedig még csak el sem estem.

Nem is szívok cigarettát,
És a vénámat se szúrom,
Agg fázisba nem ez tett át,
Nem ezért mondják rám: Hú, rom!

Túltolt műfű futball mián
Kezdek aggni hétfő este.
Izomláz mar, mint gnút cián,
S kínoz a kedd, ez a beste!

„Micsoda?! Itt szelíden műfüvet legelésző gyanútlan állatokat mérgeznek?! Követelem Frady Endrének a világegyetemről történő azonnali kiciánozását! Cian diem! - Marj a mának!” /Arzén Atoll, embergyűlölő állatbarát és méregzsák díler/

„I think kicsit ugly-ra
Sikerült this agg líra.”
/Lándzsarázó Vilmos alias William Shakespeare, rég elaggott néhai irodalmi fáklyavivő/

„Én is mindig mondtam az uramnak, hogy öreg trottyként ne focizzon, hanem inkább sakkozzon, de nem hallgatott rám! Most meg már húsz éve járhatok ki a fájós lábammal a temetőbe és nézhetem a sírján azt a randa műmárvány futball labdát, amit a nyugger haverjai tetettek rá!” /özv. Foccer Ferencné Bástya Bella, kisnyugdíjas sakktáblagyári takarítónő/

„Az vitt a sírba, hogy a nejem állandóan rikácsolt, hogyha hétfőre esett a házassági évfordulónk, akkor aznap nem vittem el étterembe vacsorázni. Hiába mondtam neki, házassági évforduló minden évben van, foci viszont csak egyszer egy héten, ő csak bömbölt és a gyárból lopott sakktábláit vágta a fejemhez! Hát csoda, hogy megszélhűdött a szívem?!” /néhai Foccer Ferenc, csapágyhegesztő/

„A mű fű, a téma hever, az alkotó pihen. Nem esett messze a pályától. De legalább van, akit még lázba hoz a foci. Ha valaki egész héten statikus, akkor nem is csoda. Langsam spazieren Sie bitte, und alles gut, besser, wasser bis hundert und zwanzig!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„A futball öl, butít és nyomorba dönt, valamint elhappolja előlünk a tehetséges fiatalokat! Egyrészt be kéne tiltani, másrészt leköpni a sírját annak, aki feltalálta!” /Kőkorongi Kesztölc, a magyar curling válogatott szövetségi kapitánya és OKJ-képzett sírgödörmélyítő/

„Gyerekkoromban én is focizni akartam, de a falábam miatt végül a kőkorongot választottam. Igaz, hogy fakezem is van, de szerencsére ezt a sportágat olyan kevesen űzzük, hogy így is sokszoros válogatott lehetek.” /Bükk Benő, faék faragó és curling válogatott játékos/

„Ne aggódjon, költő úr, a futballkora miatt! Maga nem öreg, csak régen született! Inkább amiatt aggódjon, hogy mi itt a curling szövetségben felbéreltük a posztszovjet Szergejt és Igort, hogy a minket és szeretett sportágunkat ért sérelem okán önbíráskodjanak önnél kicsinyég! Csengőfrászt nem hoznak magára, mert ajtóstul szoktak berontani! Ég önnel és béke poraira! Legyen magának nehéz a föld meg az a curling jégpálya, amit a sírja fölé építtetünk uniós forrásokból!” /Dr. Kegyetlen Kegyencz, az International Curling Und Kayaking Association (ICUKA) mindent okosba’ megoldó jogtechnikusa/

„Micsoda önfeledt szenvedéslíra! Szinte az olvasónak is fáj, ahogy olvassa! Frady Endre ismét átlépte önmaga árnyékát és akkorát esett, mint egy olajtón megcsúszó vízisíoktató! Külön felhívnám a figyelmet a ’Nem is szív ok – Nem is szívok’ belső rímkötegre, mely éppen az észrevehetetlensége mián (gyönyörű archaizmus!) teremti meg a látszólagos belső kohéziót és növeli meg a drénezetlen nyírószilárdságot! Ez a költemény a fluktuációs katarzis archetípusa és kvintesszenciája mintegy! Végre egy hamisítatlan valódi vers, nem pediglen egy mű mű! Vegyék, vigyék!” /Madonna Mammamia, az Univerzális Best Igényű Sellerek Atavisztikus Literatúrájú Irálya (UBISALI) c. rímportál nagyasszonya/

„Mi ez a szecskavágón átesett gusztustalan betűkupac?! Mi ez az irodalmi falábszag?! Frady Endre nem képes olyan alacsonyra tenni a lécet, hogy ne tudjon könnyedén átférni alatta! A velőtrázó sikoly hallatán először azt hittem, hogy csak a közeli Zeneakadémia koloratúrszoprán pót-zárthelyién súgnak egymásnak a rakoncátlan nebulók, de aztán ráismertem anyám jellegzetesen fisztulás halálközeli sikolyára, amit a ciánmart gnú képzavara váltott ki belőle! A mentősziréna hangjára vitustáncolva azon imádkozom, hogy a Legfőbb Hadúr adjon már végre eltávozást Frady Endrének az élők sorából! Addig is ne csak a foci fájjon neki és ne csak keddenkén! Hüccs ki Frady a világegyetemről!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Meghallgattam a hozzám intézett imádat, Róbert hívem! Vedd úgy, mintha a szétfejelt Frady Endre már molekulánként tágulna az univerzumnál is gyorsabban és nem lenne belőle más, mint egy alig észlelhető vörös eltolódás! Ez jövő hétfői foci végén fog megtörténni, miután oda-vissza bebőröztem hetvenhétszer!” /Chuck Norris/

2015. január 19., hétfő

Hétfő éji vedlő vadló

Hétfőn a tón vadló vedel,
S vízre hull a vedlő bőre.
Felnéz: „Hát te mit kémkedel
Pont most, hogy a testem pőre?!

Úgy rúglak fel rögvest, te kis
Agyatlan koponyakamra,
Megirigyli még a TEK is,
S hozzám jönnek tanfolyamra!”

Tök gyors vagyok szerencsére,
Kilenc alatt futok százat!
Vajon így is utolér-e
S kezdődik a vad gyalázat?

Éjfélt üt a tavi óra,
S pöndörödő vadlóvedlet
Lábnál akad rá a lóra,
Ki így eldől. S közben kedd lett.

Testem hajszolt szovjet мальчик
Módján dől, mint petyhüdt túzok.
Szájam szélén rezgő nyálcsík
S álmomban vad lóbőrt húzok.

„Mi volt ez és miért kellett?! A lucullusi lakomák szüneteiben a vomitóriumban pávatollal a torkukat birizgáló szenátorok emésztetlenül recirkulált végterméke hasonlítható leginkább ehhez a óborzadalmas hányadékhoz! Anyám szerint nem szép dolog, amit a régi rómaiak műveltek, de hát neki sosem kellett marinírozott fókatokazsírban abált hörcsögnyelvet fogyasztania. Caligula majdnem konzullá kinevezett lova gleccserhez fagyott nyelvvel is különb verset tudna nyeríteni, mint ez a közízlésromboló szellemi bűzbomba. Sírhatnékom támadt!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Felháborító az a gyanúsítás, hogy az önvédelmi és mástámadási tanfolyamainkon egy vadlovat alkalmazunk vendégtanárként! Egyrészt ennek nincs sehol írásos nyoma, másrészt Ráró sosem ad számlát! /Csávás Kálmán vezérőrmester, a TEK túsztárgyalói és megelőző csapási főparancsnoka/

„A vedlés közben is vedelő vadló a társadalmi erőszakosság emblematikus megtestesítőjeként szimbolizálja az egekbe röpítő vágyálmok és a sárba visszarángató rögvalóság közötti antagonisztikus ellentét okozta pszeudo-genetikai ősfrusztrációt, mely áthat és aklot gyarapít, miközben a haza fényre barnul. A gulágon málenkíj robotoló szovjet kisfiú nyálasan hortyogó álma a mindent feledni vágyó keserédes önfeladás romantikus kényszerkataklizmája. Aberrativo grosso!” /Pandavárry Pálné Szekám Szilencia, latin-magyar szakos középiskolai tanár és OKJ-s nehézgépkezelő/

„Tisztelt költő úr! A verséről irodalmilag nem nyilvánítanék véleményt, csak biológiailag, mert e tantárgyból ön szemmel láthatólag kegyelem ketteseken élt. Tehát: a vadló vedel ugyan, de se nem vedlik, se nem beszél, az ember sosem képes kilenc másodperc alatt futni a száz métert és a túzok nem alvás, hanem csak orvlövés hatására dől le. Köszönöm, hogy alkalmat szolgáltatott az ön tekintetét látva csupán falra hányt borsó hatású véleményem elmondására! Kér hozzá ketchupöt és majonézt is?” /dr. Gén Géza, biológia-testnevelés szakos középiskolai tanár és nyári gyorséttermi eladó/

„Régebben én is horkoltam, de amióta egyszer a rezonanciámtól leszakadt a Tacoma híd, azóta leszoktam.” /Chuck Norris/

2012. október 10., szerda

Mély vers

Magánysámli lila tájon (egy csikidám felvétele)

Lila tájra rogyó ködök
Magánysámlin heverésznek.
Alábújván kiböködök
Egészeként üres résznek.

Üres résznek egészeként,
Melynek mindegy, haljon, éljen,
Léthordóba töltök be ként
Mulya molyként mályva-mélyen.

Mályva-mélyen böködök én,
Rám omlanak magánysámlik,
S bamba keddek bús köldökén
Kora őszi hétfő hámlik.

Hámló hétfő őszi kora
Ellenére fut az ámok,
S elárulja, jő Szikora
Robi és a csikidámok.

Csikidámok s Robi jőnek?!
Talán mégsem! Népem, remélj!
Üzenem férfinak s nőnek:
Bárgyú bár e versem, de mély.