Magánysámli lila tájon (egy csikidám felvétele) |
Lila tájra rogyó ködök
Magánysámlin heverésznek.
Alábújván kiböködök
Egészeként üres résznek.
Üres résznek egészeként,
Melynek mindegy, haljon, éljen,
Léthordóba töltök be ként
Mulya molyként mályva-mélyen.
Mályva-mélyen böködök én,
Rám omlanak magánysámlik,
S bamba keddek bús köldökén
Kora őszi hétfő hámlik.
Hámló hétfő őszi kora
Ellenére fut az ámok,
S elárulja, jő Szikora
Robi és a csikidámok.
Csikidámok s Robi jőnek?!
Talán mégsem! Népem, remélj!
Üzenem férfinak s nőnek:
Bárgyú bár e versem, de mély.
Örülök, hogy előkerült végre a Paint igazi lila szine.
VálaszTörlésÚgy látszik, az itthoni Paint már egy fejlettebb verzió és a fotót készítő csikidám fényképezőgépe is a szovjet ipar csúcsterméke. :)))
TörlésAmit Frady úr előállít az PAIN, nem egyéb.
VálaszTörlés"No pain, no gain!" /ismeretlen angolszász bodybuilder költő/
Törlés:)
Kedves Endre!
VálaszTörlésKérésednek megfelelően ide is elhoztam a mély vershez írt "mély" elemzést.
Nos ha mély vers, nézzünk egy mély elemzést:
A költő az első versszakban az egyhangúság megalkuvással súlyosbított magánya alól, elkeseredett mozdulatokkal palástolja a ledegradáltság érzetét.
A második versszakban felszínre tör a jelentéktelenség érzete, melyet súlyosbít a letargikus hangulat miatt kialakult önnön alulértékeltség.
A harmadik versszakban kibontakozik az a tény, hogy az elvetélt próbálkozások még mélyebbre taszítják az egyént a depressziós tünetek erdejébe, és a szürke hétköznapok felőrlik az utolsó reménysugarakat, ezzel egyfajta elmúlásba taszítva a lelket.
A negyedik versszak már a végső elkeseredettség jelképeként, igénytelen hangzavarral kísért zord száguldást vizionál a pokol bugyrai felé.
Az ötödik versszak az előző négy feloldásaként ad információt arról, hogy a költőnknek nemes egyszerűséggel agymenése volt, de jól szórakozott és vele együtt mi is.
Megköszönni sem tudom, mert bővizű könnypatakként fröcsögő szemem szottyá áztatja a klaviatúrámat... :)))
Törlés