Vetrece

Készül már a vetrece,
Üres a nyúl ketrece.
Tokányszerű tapsi fül
Elé testes hapsi ül.

Kezében a kanala,
S dudorászik: „Salala!
Pocikám, a degeszem
Örül, ha ezt megeszem!”

Amit megesz, kiokád,
Otthon csordul ki jó kád.
Vetrecében ISO nyúl
Nagy gyomrosnak bizonyul.

Éttermekben tarha nincs,
S mert itthon a marha kincs,
Nyúlból főtt a vetrece,
S vakbelekben lett rece.

„Ne marhuljon, költő úr, hanem vegye fel a nyúlcipőt és iszkoljon, mert bottal ütöm nyomban! Hát nem tudja, hogy a nyúlhús drágább, mint a marhahús?! Az csinál nyúlból vetrecét, aki keveri a gasztronómiát a Castro fóbiával! A csecsen Che Guevara fenyegesse meg az ilyen dilettáns firkászokat, akik összekeverik a szak ácsot a szakáccsal, a Szekut meg a fakúttal! Idióta!” /Csömörédi Csubakka, a székelyföldi Medveharapó Csárda főszakácsa/

„Mi minden fakút minden csöbrét bepoloskáztuk, úgyhogy most vagy lebuktunk, vagy csak véletlen a szóvicc és akkor továbbra is áskálódhatunk! Ezt a Csömörédi Csubakkát pedig vagy beszervezzük, vagy kiiktatjuk egy radioaktívan mérgezett nyúlvetrecével!” /Irgumburgumeanu Kukurescu, a Securitate máig harcoló földalatti szervezetének tartótiszt helyettese/

„Na, költő úr, mérget vehet rá, hogy bepereljük hitelrontásért! Egy általunk ISO minőségtanúsítványt szerzett házinyúl sosem okoz emésztési panaszokat! Savanyú vetrecében pedig olyan ízletes, hogy egy finnyás favágó is megnyalja utána mind a három ujját! Ön ellen a legeslegjobb ügyvédeket fogjuk felfogadni! Tehetjük, mert mi minden audit árából vehetünk egy új Audit!” /Kákacsomóssy Kond, ISO auditor és amatőr orvhorgász/

„Egy nyúl rágta salátalevél szokott olyan recés lenni, mint a magamból ma délután kioperált vakbelem. Lehet, hogy ebédre nem kellett volna nyúlvetrecét ennem sünpörkölttel? A süntű mindenesetre nem volt haszontalan, mert azzal varrtam be a sebet, ugyanis a 7-es buszon nem volt nálam a teljes orvosi készletem.” /Dr. Vagdaló Vendel, közkórházi sebész és másodállású cirkuszi fakír/

„Még szerencse, hogy mi itt a Kisbigben színtiszta marhahúsból készítjük a savanyú vetrecét! Ezt eleddig egyetlen vendégünk sem hányta még a szemünkre!” /Mr. Kisbig, főséf/

„Hurrá, ma savanyú vetrece lesz kagylótésztával a Kisbigben! Gyerünk!” /Frady Endre, éhes költőgigász/

„Költőnk ismét a tőle megszokott érzékenységgel nyúlt a témához. A témaválasztás szofisztikált algoritmusának vázlata: 1. ehető? igen → jöhet, nem → 2. befér a sportrovatba, az időjárás jelentésbe, vagy a napi politikába? igen → jöhet, nem → 3. de legalább rímel valamire, amihez nehezen köthető? igen→ jöhet, nem → 4. nincs lehetetlen, csak tehetetlen! → jöhet.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Megtáltosodott ez a múzsa, ez már egy 3-as. Chuck Norris tud marha vetrecét csinálni! (nyúlból és bármiből is).” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Jól látod a helyzetet, reálka. Én szalonnából is tudok kutyát csinálni. Meg marhavetrecéből nyulat. Nyulat is!” /Chuck Norris/

„Na, gyerekek, ha egy verstől ugyanúgy hánytok, mint a menzai kajától, akkor az a vers hat. Ettől költészet. Frady Endre a gyomorforgató katarzis okozás koronázatlan királya! Na, most mossátok fel az osztálytermet, utána Tolsztoj röpdolgozat!” /Vetrecei Vidorné Kontyosi Kólika, középiskolai magyartanár és megélhetési gasztroblogger/

„Nincsen ingyen ebéd, csak olcsó nyúl, aminek híg a leve! Mi ősmagyarok, akik a Vetrece… ööö… Vereckei hágón jöttünk be, jogunk van ahhoz, hogy a nyereg alatt puhított marhatokány legyen nyereg alatt puhított marhatokány! Szavazz ránk, és még az unokád is ezt fogja rágni!” /Visszanyilazó Vazul, az Egyesült Leopárdbőrös Lovasok Országos Pártja (ELLOP) főgyulája/

„Mi ez a megye hármas kiesőhelyen totálisan reménytelenül vergődő szógejzír?! Mi ez a tudatmódosult létrombolás?! Mi ez a borjú bécsit is nyúlkarajból hamisítani vágyás?! De mi más is várható egy Frady Endrétől, akinek már az óvodában is a sárga földig felszántott és sóval behintett Parnasszus volt a jele! Anyámat visszamenőleges hatállyal eltiltottam attól, hogy ebben a visszataszító rímpocsolyában tapicskoljon!” /Puzsér Róbert, kritikus/

Kisbig adag

Kisbigben az adag mega,
S ilyen nagy mennyiség meg a
Minőség egy olyan elegy,
Ami mellett nem megy el egy
Üres gyomrú felnőtt egyed
Kábé fél dél s háromnegyed
Három között, hanem falja,
S tunktól csillan tálja alja.

Kaja végén fontos a tunk,
Jónál jobban belakhatunk,
S tápözöntől hasunk degesz.
Az az ember, amit megesz!
Menünek nem ijeszt ára,
S nyugodt szívvel sziesztára
Dőlhet a nép, amíg emészt,
Dolgoztatva gyomrot s nem észt.

Éles elme ekkor csorba,
Vér megy mind le a gyomorba
Feldolgozni Kisbig kaját,
S szűrődik e belső zaj át
Mások irigy füleibe,
S bélpép már a rántott csibe.
Hű tápjaim, ria-ria,
Kell a kilokalória!

„Kidolgozott téma, kicsit vontatott végkifejlet, de végül is nem rossz. Az utolsó két sor megmenti a művet a középszerűségtől is. Egy magyar haikunak tökéletes lenne (ha vers többi része felemésztődne véletlenül).” /P. Gergő, a költő reál végzettségű költőkollégája/

„Vannak egyértelmű dolgok. Enni kell. Kisbig. Verselni muszáj. Frady Endre. Éljen Ön is egyértelműen!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ne éhezzen, költő úr, hanem térjen be hozzánk! Ma lencsegulyás van a menüben, holnap meg pincepörkölt! Ezeket aztán tunkolhatja! Ne feledje, amit egyszer megevett, azt már senki sem veheti el öntől!” /Mr. Kisbig, főséf/

„Dehogynem veheti! Csak egy kis hánytató meg hashajtó kell hozzá, és rögvest úgy kiürül a bélrendszere, mint államkassza a közpénz jelleg elvesztésétől! Nagyétkű és fogyni akar? Itt a megoldás! Keresse fel magánklinikámat és megszabadítom mindenétől! Hívjon most!” /Dr. Anorex Atanáz, fogyasztó mágus és okádó virtuóz/

„A leghatározottabban megtiltottam a dolgozóimnak, hogy a Kisbigben egyenek, mert ebéd után átalusszák a kora délutánt! Koplaljanak, böjtöljenek, vagy egyenek általános iskolások által meghagyott menzai moslékot, de én délután is elvárom a fegyelmezett munkavégzést, mert a terroristák sem sziesztáznak!” /Csávás Kálmán kommandónagy, a Terror Elhárító Központ (TEK) lecsapási főbiztosa/

„Jaj, főnök, én ma általános iskolások által meghagyott menzai moslékot ettem, ahogy parancsolta, így most nem a szieszta megy, hanem a hasam!” /Beles Benő, szakaszvezető/

„Na, költő úr, maga is ebéd utáni kicsorbult elmével írhatta ezt a zagyvalékot! Csak azért nem ütöm rá most a NEM ENG.! pecsétet, mert én is a Kisbig ebédem utáni sziesztámmal vagyok elfoglalva! Késő délután viszont újult erővel betiltom!” /Tokányi Tahomér, OKJ-képzett főcenzor helyettes/

„A költő játékos lánc-lánc-tápláléklánc hangulatából elénk szökellő zabalírája önfeledt gyomorsav túltengést idéz elő az irodalmi mindenevők legmélyebb bugyraiban. A három darab nyolcsoros versszak a honunkra oly jellemző flegmatizmus ’Három a magyar igazság, de nekem nyolc!’ irdatlan apoteózisa. Igazi étvágycsináló tápmű! Fel a Kisbigre! Rohaaam!” /Májbaj Mihályné Epekövi Epilepszia, a Járulékos Jaksikoly c. alternatív irodalmi folyóirat olvasószerkesztője/

„Mi ez a tömegpusztító kivagyiság?! Mi ez az ordenáré tehetségtelenség?! Frady Endre egy evolúciós ellenforradalom által kontraszelektált antitalentum, akinek versírás helyett inkább a gumiszobája sarkait kellene számolgatnia a hideg zuhany után ráadott kényszerzubbonyában! Anyámat épp most szándékoztam ebédelni vinni a Kisbigbe, de ezek után nem merem, nehogy véletlenül ott találjuk ezt a líragibbont, amint épp belenyáladzik a tejfölös cukkínitócsniba!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ne nyavalyogj, Robi! Ki vagy fordulva magadból! Kapj be egy kismenüt! Ki vagy, ha éhes vagy? Kisbig! Megállni tilos” /Mr. Snickers Leaks, kiszivárogtató reklámfőnök/

„Nem tudom eldönteni, hogy a Kisbig a kifőzdék Chuck Norrisa, vagy Chuck Norris a szuperhősök Kisbige? Amíg eldöntöm, mindenesetre zabálok egy jót! Capdbe diem! – Falj a mának!” /Zabáló Zebulon, életművész/

„Néhai életművész! Egyetlen rúgásomtól nemcsak ezt az árnyékvilágot hagyta el, hanem röviddel utána a naprendszert is.” /Chuck Norris/

Kuszkusz

Kisbig tálban finom kuszkusz,
Vega kaja, nem sült nyuszmusz.
Kajatolvaj mögém kúsz-kúsz,
Nem jár neki „szia pusz-pusz”,
Hanem bal-jobb pofon húsz-húsz,
S taknyán járdaszélig csúsz-csúsz.
Ám ennyivel meg nem úsz-úsz,
Elüti szegényt egy tussz-tussz
Zenét játszó mikrobusz-busz...

Jaj, közben kihűlt a kuszkusz!

(tánc!)

„Mi van, költő báci, agyára ment a tegnapi ciceriborszósz kuszkusz a Kiszbigben?! Ha legközelebb isz ilyen közlészkényszerbe teccik lenni, akkor gyorszan tesszék lecendeszíteni magát egy Kussz-kussz! kiáltásszal!”/Naposzcibe Caba, szomszéd kiszfiú/

„Nemesz Nagy Ágnesz:
Mit beszél a kuszkusz?
Pici madár vagyok én,
pici nótát tudok én,
cipity Lőrinc, meg egy pici
kusz, kusz, kusz!”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Mit is mondhatnék -nék, korszakalkotó- az alkotó... Ha eddig nem volt ilyen irányzat most megszületett az Echo líra, népiesebb nevén VV, de nem az a VV, ez még durvább: visszhang vers, Majka hajrá...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Jaj, kérem, én nem azért kúsztam-másztam a költő úr mögött a földön, hogy ellopjam a kajáját, hanem hogy felvegyem az elgurult gyógyszerét! Többre nem emlékszem… Most hol vagyok? Már feltámadtam?” /Lúzer Lázár, munkanélküli űrhajóvezető oktató/

„Ahogy vezetés közben kicsit rámozogtam a decibelekre, véletlenül felhajtottam a járdára és fröccsent némi vér a szélvédőmre, de szerencsére mindig fel van töltve az ablakmosó tartályom, így gond nélkül tovább tudtam hajtani.” /Tapló Tipold, a McDöglesz Rágcsálóirtó Kft buszsofőrje/

„A Kisbig szerdai vega menüje valóban csicseriborsós kuszkusz egytál volt, ám a többi csak a költői képzelet szüleménye, ugyanis egy esetlegesen lepofozott kajatolvaj nem tudna kicsúszni a járdára, mert ahhoz át kellene szakítania előbb a helyiség nyugati téglafalát, majd a kerítés vasbeton lábazatát is.” /Mr. Kisbig, főséf/

„Frady Endre duplarímes bravúrlírájában nem az a szép, hogy már eleve is gyönyörű, hanem hogy olyan, mint a tubusos sűrített élet, amit ha megnyomunk, elénk toccsan a valóság minden szelete, és bő redőjű hurkaként gőzölögve tekergőzik a tányérunk szélén. Letehetetlen étvágypoézis nem csak naturalista ínyenceknek! Pörögjön az az élet és forogjon az a gyomor!” /Vastag Béláné Vékony Bella, a Gasztroenteriőr c. irodalmi emésztőműsor kedvcsinálója/

„Nem, nem, nem és nem! Nem akarok tovább kritikus lenni! Ó anyám, miért is írattál be annak idején a Közérdekű Egyetem Kritikus Szakára (KEKSZ), miközben tudhattad volna, hogy ez egy életveszélyes szakma?! Frady Endre egy sehonnai bitang ember, ki hogy ha kell, ha nem kell, csak ír, csak ír, csak ír ahelyett, hogy kényszerzubbonyba bújtatva nyáladzana egy világvégi kisváros szökésbiztos magánklinikáján! A megüresedett költői munkakörébe pedig be lehetne állítani egy véletlenszerű billentyűnyomogatásra betanított csimpánzot és állítom, hogy senki sem venné észre a cserét! Bár lehet, hogy az olyan vájtszeműeknek, mint én, hamar feltűnne a minőségjavulás.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Bár nem a híres Kisbig előtt, de egyszer engem is elütött a járdán egy figyelmetlenül száguldozó tankhadosztály. Sajnos az ütközéstől mind szörnyethaltak.” /Chuck Norris/

Cukkínitócsni sültkrumplival és fokhagymás tejföllel a Kisbigben

(főnévi igenévlíra)

Tócsni ment a cukkíni
S cukkíni a tócsni,
S evett Pekka Pukkini
S szólt a lovag-coach: Ni!

Tócsok, tócsolsz, tócsik ő,
Tócsunk, tócstok, tócsnak,
S ha Jin Jangnak jó csí kő’,
Szóljon a szatócsnak!

Cukkilok, cukkilsz, cukkil ő,
S birkákról hull juh haj,
Facebook-ra like-ot Zucki lő:
Vivát Kisbig, tyuhaj!

„Hé, költő elvt… őőő… polgártárs, milyen illegális ajzószer keveredett a fokhagymás tejfölébe, hogy ilyen pszichedelikus katyvaszt nyomott ide?! Tudja-e, hogy ez összeegyeztethetetlen a szoc… őőő… illetve a kapitalista polgári erkölccsel! Fogadjunk, hogy ebéd végén a tócsnit még szétcsapatta egy doboz tiltott önkényuralmi jelképes hanyatló nyugati sörrel is! NEM ENG.!” /Ötágú Ödönné Vörös Csilla, gimnáziumi KISZ titkárból lett főcenzor helyettes/

„Kisbig’s profile on my Facebook is very good but the food is even better! I like it!” /Mark Zuckerberg, a Facebook feltalálója és a magyar származású Cukorhegyi Márk amerikai unokája/

„Nem tudom, költő úr, hogy mi volt abban a tócsniban, de én is kérek belőle! Ennek hatása alatt olyan számokat tudnék rittyenteni, hogy zokogva lebegne tőlük az egész koncertterem!” /Ritmus Rezső, az Underdose együttes frontembere/

„Úristen, a gyógyszerezéssel komoly gondok vannak költő sporttárs, vagy többet kéne vagy kevesebbet... Mindössze egy sort értettem: "szóljon a szatócsnak", jobban belegondolva lehet ezt sem :(. (Ez már több mint Mensa level...) Akut esettel állunk szemben, be is írtam péntekre Dolgos doktorhoz kontrollra, de lehet ide specialista kell vagy a NASA kutatói. Houston baj van!!!” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Nyugalom emberek! Annyi történt, hogy a Kisbigben eszegetve eszembe jutott, hogyha magyarul tanuló külföldiek (mint pl. a finnugor Pekka Pukkini, vagy az amerikai Mark Zuckerberg) elé tennénk a tócsni és a cukkíni szavakat, főnévi igenévnek néznék és aszerint igeragoznák őket. Ennyi!” /Frady Endre, költőgigász/

 „A költő úr által megverselt probléma valós. Amikor én oroszórán a betűfelismerő csoportom egyik tagját megkértem, hogy ragozza el a карандаш (ceruza) szót, ő a súgások segítségével ezt hozta össze: я карандашy, ты карандашешь, он карандашет, мы карандашем, вы карандашете, они карандашyт. Na, ekkor felgyújtottam a diplomámat és azóta Tirolban tanítok teheneket bőgni havi 2500 euróért. Végre béke van bennem, csak a Kisbig menü hiányzik nagyon!” /Páslidámój Pjotrné Igyiszudá Irina, emigrált középiskolai orosztanár/

„Végre egy költő, aki szembe meri köpni a begyöpösödött grammatikai tradíciókat, akit nem korlátoz az értelemnek nevezett reneszánsz áltudomány, és aki ízekre meri szedni az anyanyelvét, hogy önmagában szintetizálva újjáteremtse és a közjó érdekében irodalmi piedesztálra helyezze, miközben még jól is lakik! Ilyen szellemes szószatócskodást csak fényévente egyszer olvas az ember! Frady for President!” /Igerag Igricné Névmás Noémi, a Puzzle Poézis c. szellemi agytornacsarnok házigazdája/

„Frady Endre személyisége a szemünk láttára esik szét annyi apró darabocskára, mint amennyire az egymást légkalapáccsal ütlegelő Tom és Jerry szoktak. Megbomlott elméjű nyugdíjas pártfőtitkárok utolsó beszédei akadémiai székfoglalóknak tűnnek ehhez a dadaista szótörmelékhez képest. Anyám számára rendkívüli állapotot rendeltem el és nem hagyhatja el addig a spájzot, amíg meg nem semmisítem ezt a verset és minden mást, amihez véletlenül hozzáért. Most kezdem csak igazán megérteni a koruk Frady Endréi ellen harcoló középkori könyvégetők lelkivilágát! Tűz!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Többen megkértek, hogy ezúttal ne csak szemmel verjem Frady Endrét, hanem valóságosan, azaz ne elégedjek meg a szemi kontakttal, hanem jöjjön a full is! Én ugyan a tekintetemmel is tudok ölni, de nem bántok olyat, akivel előttem már a természet is így elbánt.” /Chuck Norris/

Rövid ebédszünet

(tészta horror)

Épp ettem vón’ spagettimat
Mikor megugatott Szimat,
Mert nem adtam spagettit én
Neki s belém vetett hitén
Folt esett meg szörnyű csorba.
Muszáj voltam rúgni orrba!

Leharapta lábujjamat,
Fájt, mint svájci hitelkamat,
S vér spriccelt fel homlokomra.
Ezt látva a szomszéd gyomra
Kifordult és csülökpürés
Lett a szája méretű rés.

Szétesett, mint tilolt lentő,
El is vitte rohammentő.
Ott maradt a spagetti s én…
Szimat bájkutyai klisén
Túljutva jött: szem-szem, orr-orr
Összefeszült… Tészta horror!

Veni, vidi, vici nyomán
Átléptem a kimúlt komán,
S vakmerőn szóltam az Égre:
„Uram, figyelmezz rám végre,
Mint Istvánra egykor Imre…
Adj időt a spagettimre!”

„Nem adok! Már így is folyton csak eszel, sőt falsz, gyermekem! Koplalj, böjtölj és ne a testedet tápláld, hanem a lelkedet! Olcsóbban kijössz!” /az Úr/

„Büszkén mondhatom, hogy a költőt a múlt csütörtökön nálunk a Kisbigben evett spagetti all’arrabiata parmezános pangrattoval ihlette meg! Öröm volt látni, ahogy kenyérbéllel kitunkolta a szaftot! Váljék egészségére!” /Mr. Kisbig, konyhafőnök/

„Köttő báci, adni oda agyoncapott Szimat kutyusz, apukám cinálni belőle kiciccípős szecuáni cirke!” /Hambe Kap Lak, a Trancsír téri kínai gyorsétterem tulajdonosának kisfia/

„Ez a vérengző dúvad poéta elpusztított egy védtelen kutyuli mutyulit csak azért, mert az kérni mert a spagettijéből?! Vérbosszú! Vendetta! Éljenek a humánus állatok, pusztuljanak az elállatiasodott emberek! Támadááás!!!” /Tücsökbogár Teodor, a Kutya Ellenes Bűnözőket Agyonverő Bizottmány (KEBAB) sötétzöld ügyi főelőadója/

„Ő kezdte! Amikor váratlanul rám vakkantott, ijedtemben elharaptam a nyelvem és majdnem torkon szúrtam magam a villával! Különben sem szerette a spagettit, csak irigy volt!” /Frady Endre, ebugatta költőgigász/

„De igenis szerettem a spagettit, ha bolognai volt, mert abban mindig sok a darált hús! Itt a kutyamennyben bezzeg csak manna ízű macskacsont van, a szférák állandóan zenélnek és mindenki a folyton tele Holdat ugatja! Nagyon idegesítő! Vaúúúúú…” /Szimat, néhai foxtrott terrier/

„Én is bolognai vagyok, még sincs bennem darált hús! Igaz, én nem spagetti vagyok, hanem védekező középpályás. Vagy csere.” /Nagy Ádám, a Bologna FC magyar futballistája/

„Kutyából nem lesz szalonna, se darált hús, csak hótt dög! Mustárral és ketchuppel!” /Virsli Vendel, hot dog árus/

„Na, költő elvtárs, most benne van a slamasztikába, de vastagon ám! Nem tudta, hogy a foxtrott terrier védett állat és maga még önvédelemből sem végezhet vele?! A törvény nem ismerete nem felmentő hatályú, úgyhogy most eljárás indul. Eljárjuk a fogdai pofozóst és a cellai rugdosóst, utána pedig elgondolkodhat a ravatalon, hogy megért-e ennyit egy tányér spagetti!” /Csávás Kálmán, a Kutya Ölőket Veréssel Élettelenítő Rendészet (KÖVÉR) ideológiai ítéletvégrehajtója/

„De hiszen a szomszédban lakó költő úrnak nincs és soha nem is volt kutyája, mert szerinte a panelba nem való semmilyen állat, legfeljebb néha egy-két pók, amíg ki nem porszívózom a sarokból! Nekem sem a kutyaharapás miatt költővéres spagettitól fordult ki a gyomrom, hanem az első versszaktól! Émelyítő volt!” /Belbecs Béláné Külcsín Klotild, középiskolai magyartanár és maszek takarítónő/

„Mi ez a szellemi sötétség cunami?! Meddig rikácsol még ez a mételyező tehetségtelenség?! Frady Endre átesett a tébolyküszöbön és rémületében telebüdösítette a tudatalattimat! Anyámat beírattam egy betűfelejtő tanfolyamra, hogy még véletlenül se tudja elolvasni ezt az ölebirtó spagetti versternt! Ó, boldog analfabetizmus! Lehet, hogy önvédelemből nekem is felejtenem kéne?” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én a forró nyálammal főzöm a spagetti szálakat, de sosem túl puhára, hogy meg tudjam velük fojtani az ebéd közben rám támadó texasi aligátorokat!” /Chuck Norris/

Keddi Kisbig

Ha a bélrendszered szittya
éhkoppjárvány mián kusza,
jó Kisbigben meggyógyítja
bográcsgulyás s túrós csusza.

Mindig ez a Kisbig keddi
menüje, mit falni rang. Ja,
és ezt eszi persze Eddie
Murphy összes magyar hangja.

Éhet ver e kajadorong!
Jóllaksz, akár jak a réten,
s tág beledben táp úgy szorong,
mint egy kannnnnnnában a hét nnnnnnn.


„Hé, minnnnnnnek kellennnnnnne bennnnnnnem hét nnnnnnn-nnnnnnnek lennnnnnnie?! Abcug Frady Ennnnnnndre!” /egy kannnnnnna/

„Jaj, eredetileg Eddy-t írtam, de szerencsére még idejében kicseréltem Eddie-re!” /Fradie ill. Frady Endre, költőgigász/

„Sokkal jobb lett! Belegondolni is szédítő, milyen sikert érhetnél el, ha a többi ötvenvalahányat is kicserélnéd egy még megfelelőbbre. Nem kérek sokat, maradhat a szerző, a háttérszín, a betűtípus, sőt maguk a betűk is, mindössze a sorrendjükön változtathatnál - radikálisan.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Többszöri elolvasás után is kevésnek érzem magam én ehhez a vershez. Beleszédültem mintha egy sliders részbe csöppentem volna. Van itt minden mi szem-szájnak ingere: Eddie Murphy, jak, bél, járvány, gulyás, szittya, rét... Rekord gyanús, haló mindenki: elő a rekordok könyvét, volt-e már egy röpke 3 versszakos kis versben ennyi téma, kép és fordulat? (Kőszívű ember fiai első 200 oldalában nem találtam ennyi mindent az tuti). Megyek gyomrom nyugtatásaképp egy túros csuszával enyhítem ezt a káoszt. (Utolsó kérdés a csusza előtt: mi a fene az a kajadorong?)” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Költő polgártárs, nyomatékosan felhívjuk a figyelmét, hogy a megfellebbezhetetlen cenzorátus árgus szemei rögvest észreveszik, amikor a költő nem maga hamisítja az álhozzászólásokat, hanem valódi személyekkel, jelesül a saját kollégáival dolgoztat! Ilyen esetekben nem csak a szerzői jog, hanem ennek következtében maga a mások tollával ékeskedő szerző is sérül, mégpedig gyakran nyolc napon túl gyógyulóan, ugyanis ügynökeink túlbuzgósága már-már közmondásos! A jövőben kéretik fentiek figyelembe vételével meghúzni magát!” /Sújtó Samott, az Álkommenteket Vizsgáló Hivatal (ÁVH) nyomatékos meggyőzési főbiztosa/

„A kulináris költészet gourmandjának szellemi gyomorsavakat bugyborékoltató és intellektuális ínyeket csiklandozó táplírája keresztrímekben kápráztatja el az ínyenc olvasókat, akik a mű végén bőven csorgó nyállal nyalják meg mind a tíz ujjukat! Frady Endre bélbolyhokat kócoló versét még sokáig fogjuk emészteni!” /Tunk Tódorné Szaft Szotyola, a Vesevelős Verseltetők 2017 c. szépirodalmi evőantológia menüfelelőse/

„Amióta F. Endre budapesti lakos önmagát büntetlenül költőnek titulálhatja, azóta mi kollektíve forgunk a sírunkban!” /Holt Költők Társasága/

„Mi ez az ét- és létvágyromboló rímszátyárkodás?! Mi ez az önmaga ellenreklámjába forduló médiamócsing?! Ha Frady Endre nevének agysejtpusztító megjelenéséből nem sejteném, hogy ez a szóösszlet vers akar lenni, akkor azt hinném, hogy egy sör-virsli verseny után levett vizeletminta bilirubin szint analízisének a gépi kódját látom! A nyálas Eddie Murphy említésétől pedig úgy elönt az epefesték, hogy sárgalázzal ágynak esve még anyámat is elfelejtem eltiltani az Izaura tévé nézésétől! Ó, ha tudhatnám, hogy Frady Endrének a torkán akad a keddi Kisbig menü, akkor biztosan odaparkolnék egy kamionnal, hogy ne tudjon a közelben megállni a rohammentő!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A Kisbig keddenként majdnem ugyanaz az ebédre éhes tömegeknek, mint én a védelemre vágyó világegyetemnek. Remélem, hogy az én magyar hangjaim is rendszeresen ott táplálkoznak!” /Chuck Norris/

„Most már értem, miért kaptam fel keddenként néha a fejemet, amikor azt hittem, hogy maga Chuck Norris és Eddie Murphy kér nagymenüben bográcsgulyást túrós csuszával!” /Mr. Kisbig, kifőzde tulajdonos és főséf/

„Tényleg szeretjük a bográcsgulyást túrós csuszával, de a Kisbigről sajnos még egyikünk sem hallott. Eddig a keddig! Mostantól viszont majd ajánljuk egymásnak és Eddienek is!” /Csankó Zoltán, Dörner György, Felföldi László, Kálid Artúr, Kálloy Molnár Péter, Kerekes József, Rudolf Péter, Varga Tamás, Viczián Ottó – Eddie Murphy magyar hangjai alfabetikus* sorrendben/

*ugyanez a lista analfabetikus sorrendben: XX, XX, XX, XX, XX, XX, XX, XX, XX

Kisbigben...

Kisbigben tök hasznos a táp,
Ha a testépítés a cél.
Ki itt esz’, lesz hasizma táp-
-iószentmártoni acél.

Kismenü is meglehetős,
Ezzel vészelünk át telet,
Ha evett volna ilyet ős-
-ünk, élne s nem lenne lelet.

Makett csak s így ehetetlen
Kis Londonban a kis Big Ben.
Víg gyomrodban lesz nyelet lenn,
Ha itt esző’ a Kisbigben!

 „Én is mindég a Kisbigbe’ eszek, oszt’ tényleg olyan a hasam, mint a tápiószentmártoni vastömb! Végre egy reklám, ami az igazat szólja, csakis az igazat!” /Tömb Töhötöm, tápiószentmártoni kazánkovács és kohókihűtő/

„Ha reggeli helyett is edzek és ebédig csak koplalok, akkor talán meg tudom enni az egész kismenüt. Talán…” /Böhönyei Brünhilda, diszkoszvető világbajnok/

„Kismenüt, hölgyem, kismenüt?! Mi maga, fakír, vagy cirkuszi éhezőművész?! Én pont azt szeretem, amikor a nagymenünél kipúposodik a bödönnyi mélytányérból a csülkös bableves, a másikból meg a lencsefőzelék füstölt hússal! Utána egy ízes palacsinta és tuti kibírom uzsonnáig!” /Bud Spencer/

„Mi itt a Kisbigben hiszünk a dialektikus materializmus azon tanításában, mely szerint a mennyiség idővel átcsap minőségbe, hiszen nálunk már régóta átcsapott.” /Mr. Kisbig, tulajdonos főséf/

„Pfúj, már megint ez a magyaros konyha! Már megint ezek a sülve-főve felszolgált döglött állatok! Sehol egy tányér szélén át menekülni akaró osztriga, sehol egy szökni vágyó garnélarák?! Hányszor mondjam még, hogy az evőeszköz nem csak evésre szolgál, hanem a menekülő tengeri puhatestűek tányérba való visszaterelésére is?! Vive la France!” /Jean Baptiste Marseillaise, francia Michelin-csillag odaítélő bizottmányi tag/

„Mit hőbörögsz itt, te nyeszlett Trianon fejű rákzabáló?! Egy kis adag paradicsomlevesbe is belefulladsz, mint atomerőművi vécén lehúzott mutáns patkány a radioaktív trágyalébe, oszt’ te vagy, aki itt észt oszt?! Ütlek, borulsz! Na, haladjon az a sor, mert éhen halok, mielőtt megkaphatnám a kétszemélyes big tálamat!” /Bicepsz Botond, toronydaru ellensúly rakodó szakmunkás/

„Frady Endre, a keresztrímes tápversek Andy Vajnamöjnenje, valamint a vidám telehaslíra Mahatma Gandhija! Az első tíz-húsz ránézésre látszólag bugyuta képzavarok rusztikus kakofóniája a túlerőltetett elméjű mélyolvasás hatására előbb-utóbb az olvasó recehártyáján szintetizálódik magasztos kalórialírává és nemesedik oly lelki táppá, mely nélkül lehet ugyan élni, de csak maximum 80-100 évig. Hamisítatlan gyomortöltő világirodalom!” /Zsírlírai Zsigerné Tápiói Tamara, középiskolai magyartanár és maszek hamburgeres/

„Mi ez a kulináris blaszfémia?! Az össznépi gyomorvallás Kisbig Szentélyének ily alacsony színvonalú dicsőítése a brutális költői tehetségtelenség okán önnön ellentétébe fordulva vad gyalázkodássá fajul! Frady Endre bűzhödt verslábakkal tapossa meg a szent kismenüt, miáltal szegény megtévesztett anyám már-már a Burger King felé kacsintgat, úgyhogy most keresgélhetem a kipattant kontaktlencséjét! Pitepoéta poste restaurante!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A Kisbig harcsatáljánál talán csak az én texasi helyben készült krokodil krokettem és anakonda sodóm finomabb, de csak azért, mert a végső fojtás előtt kicsit elbirkózgatok velük, hogy a megemelt adrenalin szinttől édesebb legyen a húsuk. Ők az igényes tömegtermelés mellett mégsem küzdhetnek meg egyenként minden hallal, sertéssel, marhával és baromfival!” /Chuck Norris/

Megint nem én kaptam az irodalmi Nobel-díjat!

Más kapta a Nobel-díjat,
Úgyhogy máma én emiatt
Új verseket juszt se költök
Akkor se, ha mind megöltök!

Megsértődtem, bár mimóza
Nem vagyok, s csak azért sóz a
Svéd királynak oda térdem,
Nekem járt volna az érdem!

Eme fehérorosz mutyin
Felháborodik még Putyin
Elvtárs is, meg sok száz Szása,
S kezdődhet Minszk bombázása!

Lángok, vér, veríték, könnyek…
Bánatomba hová mönjek?!
Kisbigbe tán? Van még sólet?
Van! Ettem s a kedvem jó lett!

Jó a sütött babos lóbél,
Nem is hiányzol már Nóbél…
Vagy hogy hívják azt a gagyit…
Nem kellesz, ha most nem vagy itt!

(brühühü…)

„Hányszor magyarázzam még el, költő úr, hogy a sólet nem lóbelet tartalmaz, hanem gerslit és marhafelsálat. A lóbél az a lóban van! Amúgy mi is sajnáljuk, hogy nem kapta meg a Nobel-díjat és így nem tudja nálunk leenni az érte járó szerény összeget! Talán majd máskor!” /Mr. Kisbig/

„Szerény összeg, apjuk?! Kétszázhetvenmillió forint!!! Abból több mint ezer évig ehetne nálunk ebédre egy kismenüt!!! Néha még egy nagy is beleférne, vagy egy fatányéros…” /Kisbigné/

„Az a felháborító, hogy nem én kaptam ezt a Nobel-díjat valamelyik beszédem írott változatáért, hanem egy szakadár poszt-szovjet mensevik zugfirkásznő! Úgy látom, hogy ezen a területen is van bőven visszacsatolnivalónk!” /Vlagyimir Putyin/

„Frady Endre legalább annyira megérdemelné az irodalmi Nobel-díjat, mint én a díszdoktori kinevezést! Ő szinte már-már olyannyira izé-féle, amennyire én hogyishívják vagyok!” /Mocsai Lajos, ex kézilabda szövetségi kapitány és a Testnevelési Egyetem rektora/

„Nem engedhetjük meg, hogy a magyar névre szégyent hozó, idegenszívű kozmopolita liberálbolsevik bérrettegő a büntetésből megemelt közműdíjon kívül bármi más díjat is kapjon! A harminchárom tenger mosta Nagymagyarhont egy igazi ősmagyar képviselje ezen az irodalmi versengésen, ne egy elfajzott halvérű pirézkorcs!” /Táltos Gyula, a Turul Vérű Magorok Archaikus Cipőjű Igriceinek (TVMACI) tárogató őrizője és a Groupama Aréna biztonsági őre/

„Bocs Frady, de idén az én hátszelem erősebb volt! Talán még több sóletet kellene enned? Amúgy a többszólamú írásaim, amelyben a jelenkor szenvedéseinek és a bátorságnak állítok emlékművet, egyszerűen sokkal jobbak, mint a te… mint a te… mijeid is? Elnézést, de még egy sorodat sem olvastam! Ugye nem vesztettem semmit?” /Szvetlana Alekszijevics, ukrán születésű fehérorosz írónő/

„Daragaja Szvetlana! Máig ugyan még a nevedet sem hallottam, de egyrészt gratulálok, másrészt meg a ló lambadázzon a füled körül! Nem igaz már, hogy se a KiMitTube-ot, se a Nobel-díjat nem tudtam megnyerni! El vagyok átkozva!” /Frady Endre, mimóza lelkű költőgigász/

„Előbb adnék az azeri baltás gyilkosnak Nobel-békedíjat, mint ennek az eszement klapanciabelű rímszellentőnek irodalmit! Anyám szerint azonban mindannyian jól járnánk, ha mielőbb kapna egy posztumusz életmű díjat, ám ő nem számol az ennek mellékhatásaként mindent elöntő Frady Endre Összes Művei elmefertőző kockázataival! Frady kitűzők, Frady bögrék, Frady hónaljsprayk, Frady végbélkúpok, Frady műfogsorok, Frady kőbalták… Még a csapból is Frady folyna, és nekünk Frady lében kellene zuhanyoznunk! Brrr!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer én is majdnem megkaptam az irodalmi Nobel-díjat, de a svéd akadémia tagjai sajnos úgy elgyengültek a véleményformáló veréstől, hogy abban az évben nem is tudtak szavazni. Pedig csak a fülszőrömmel csapkodtam meg őket egy kicsit.” /Chuck Norris/

Sömönye

Gyaloghídon megy a gyalog
(sakktanilag sötét paraszt)
s balkezében (mivel balog)
sömönyét tart, másfél araszt.

Fehér paraszt elibe áll,
kap is sömönyével hármat.
Tekintete nem túl reál
s bután kérdezgeti: - Már matt?

- Hogy lenne matt király né’kül?! –
- röhög fel a sötét gyalog.
Sömönyeseb közben kékül
s égszín paraszt eloldalog.

Ilyen prosztó ez az élet,
évelő növény csak ével,
s ki ab ovo senkivé lett,
győző lehet sömönyével.

„Érdekes, rám is mindig azt mondták, hogy egy bunkó, verekedős sötét tajtparaszt vagyok, oszt’ mégis milyen sokra vittem! Igaz, hogy a választások előtt végigpofoztam a fél községet, de lám, meglett az eredménye!” /Sömönyei Győző, orvhorgász és Böhönyecickánd polgármestere/

„Erőszak és brutalitás a költészetben?! Hol él maga, egy banánköztársaságban?! Csak nem egy olyan országba képzeli magát, ahol összefirkálnak minden frissen festett falat, ahol ellopnak minden mozdítható fémet, ahol rongálnak, ahol tanárokat vernek, ahol ellenőrök és utasok egymást inzultálják, ahol rendőrök hajléktalanokat vegzálnak, ahol leütik azt, aki a villamoson rászól a zsebtolvajokra, ahol kopasz merdzsósok és audisok keresztben állnak a mozgássérült parkolóhelyen, ahol szkinhed bandák vonulhatnak fenyegetőzve az utcán, ahol mindent csak kenőpénzzel lehet elintézni, ahol meg lehet halni az utcán anélkül, hogy bárki is odafigyelne, ahol nem lehet találni egy normális szerelőt, ahol csúcsra jár a korrupció meg a kontraszelekció, és ahol ember embernek a farkasa?! Költőkém, ne terjeszd az ország rossz hírét, mert lefejellek, mint zsiráf a gyaloghidat!” /Szittya Szilárd, a Kiváló Őserény Párt (KÖP) tánc- és illemtanára/

„Anyám szerint mi a nyavalya az a sömönye, szerintem meg ki a nyavalya az a Frady Endre?! Az ilyen sömönyés líraagresszor szellemi kútmérgező megérdemelné, hogy személyesen kelljen felolvasnia a versét a böhönyecickándi Kis Büdösben közvetlenül a csúcsidei verekedés előtt! Hogy a Hajdú Péter és a Havas Henrik csináljon vele riportot a háromszemélyes közös cellájukban a Börtönújság számára! No, azt még anyámnak is szívesen felolvasnám!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Mennyi keresztrím?! Micsoda életképek?! Sakkszakrális mélylélektan! A mélyből a csúcsra jutni a szívcsakra felőli balkézben hősiesen hordott égszínkékítő sömönyével! Atosz, Pátosz, Aramisz, Darth Anyám! A keményen dolgozó kisember heroizálása! A sömönye a munkás-paraszt osztály fegyvere! Az értelmiség megálmodta gyaloghíd összeköt afölött, ami elválaszt! Méltó válasz a fel sem tett kérdésekre! Igazi irodalmi sakk-matt!” /Töhönyei Tasné Ámuló Imola, a literatúra-lingvisztika leopárdja és a Léhűtött Lólégyköpet c. szakzsurnál heurisztikusa/

„A sömönye az egyetlen a kertemben, amin nem fog a rotációs kapa, úgyhogy kénytelen vagyok a nagylábujjammal kirugdosni a talajból. Nagyobbat lehet vele ütni, mint a csomózott végű óriáskígyóval.” /Chuck Norris/

„Kevés ízesebb, zamatosabb növényt ismerek a sömönyénél, Ha a kemény kérgét lehántjuk és a gyökerét lerobbantjuk, szinte bárhogyan elkészíthetjük. A jövő hét slágere a sömönyés paculka lesz cafrangos vihonyával itt a Kisbigben. Hosszú sorokra számítok.” /Mr. Kisbig, főséf/

„Fenébe az update diétával, jövő héten bezabálok a Kisbigben!” /Schobert Norbert, fitneszguru/

Zöldborsófőzelék gombás-sajtos frittátával

Mind, aki ma szájat tát a
Kisbigben, az a frittáta
Ízvilágát élheti át,
Ki meg nem, az bőghet Iááá!-t.

Ilyen étket csak a szamár
Hagy ebédjéből ki, ha már
Az étlapon fenn szerepel,
S elmegy crying in the Csepel.


„Költő elvtárs! Tudja meg, hogy inkább éhezve és ázva-fázva sírok együtt a kiszipolyozott csepeli munkásokkal, minthogy Budán dőzsöljek és nyugatimádó ételeket lakmározzak a burzsoák asztalánál! Vesszen az imperializmus! Szorgos népünk győzni fog!” /Vörösné Csepeli Csilla, nyugalmazott vas- és acélmunkásnő/

„Iáááá!!! Frittáta?! Böáááá!!! Iáááá!!!” /Lada szamara/

„Miááá?! Úúúú!!! Frittáta!!! Iáááá!!! Úúúúú!!!” /Bálám szamara macskanyelvórán/

„Mmmmm… mennyei manna… nyamm, nyamm!!!” /Frady Endre, jóllakott költőgigász/

„Na, ez se lesz a kedvenc kajám!” /M. János, fanyalgó kolléga/

„Kétszer ettél ilyet, először és utoljára… HÖHÖHÖHÖHÖ!!!” /K. András alias Bozsik Csucsu, zajosan kárörvendő kispesti kolléga/

„Melyiknek nem ízlik a süttöm-főztöm?! Lenyeltetem vele a merőkanalat, oszt’ mehet öklendezni a Mekibe! Ott kétszer ennyiért kap egy ultragagyi McHányás menüt kisebb zsömlével és nagyobb rosszulléttel!” /Mr. Kisbig, kifőzde tulajdonos/

„Micsoda földöntúli táp, telve a szférák ízeivel! És milyen olcsó! No, azonnal kirakom a csillagomat a homlokzatra!” /Sztárné Michelin Csilla, a Michelin Csillag Magyarország Kft ügyvezető igazgatója/

„Örök kérdés, hogy mitől vers a vers? Frady Endre most bemutatta, hogy mi mindentől nem az! Anyám szerint sürgősen el kéne őt vinnem ebédelni a Kisbigbe, de csak olyankor vagyok hajlandó erre, ha a költő már rég eltávozott onnan és ki is szellőztettek utána! Feláll a szőr az arcomon a celebszagtól!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Mitől finom egy étel és mitől nem? Ízlések és pofonok. Kinek a pap, kinek a pappa-rappa pappa-suappa papparam jeee! Mert mit is jelent finomnak lenni? Szükséges-e egyáltalán finomnak lenni? Muszáj-e finomkodni? Lehet-e dönteni? Dőlhet-e a lehetőség? Min dőlhet el? Kin múlhat? Ki kit ismer? Urambátyám összefonódások? Tyű, de finom lett ez a finn omlett! Vagy olasz? És már én is rímben beszélek? Ki tudja? Kérdezni még tudok, válaszolni viszont már nem merek.” /Török Gábor, politikai elemző/

„A költő e versében a kozmopolita világkonyhát kóstolgatja, miközben bele van gyökerezve a lábszagú honi szügyigsár rögvalóságába. Az anglicizmus és az állatvilág rímpárosításával egy új versfaj tenyészik az ugor ugaron, a food-nyálas-szaftos ínyenc zsírlíra. Kedves olvasók, jó étvágyat!” /Rizskoch Rezsőné Cubák Cecília, világirodalmi gasztro-blogger és nyelvtanár/

„A múltkor egy szakács odaégette a frittátámat. Hamvasztásos temetése volt, mert nem tudták koporsóképesre összeragasztani. Egyet rúgtam, kettő lett belőle.” /Chuck Norris/

Csicseriborsó pörkölt kagylótésztával

Csicseriborsó pörköltöt
ettem a Kisbigben kagyló-
-tésztával s most testet öltött
Pegazusnak (szárnyas nagy ló)

nyomán jövő ihlet folytán
erről immár verset költök
oly lazán, mint zsírtyúk toj tán,
míg bő hasán leng a köldök:

Csicseriről elmondható,
hogy annak, ki megízlelte,
száját elhagyta vagy hat óóóóóó!
s bölcs ésszel élt, mint az ELTE.

BME-s is megeheti,
sőt SOTE-s is, meg még bárki.
„Mérésünk szerint e heti
legjobb kaja ez volt.” /Tárki/

„Na, ezek a Tárkisok valamit nagyon benézhettek, mert a mi felmérésünk szerint a lecsós tokány tarhonyával győzött.” /Szonda Ipsos/

„A biztos tápválasztóknál szignifikáns a babgulyás főlénye.” /Századvég/

„Nyihaha! Miért kellett nekem ebben a primitív kajaversben testet öltenem és miért kering körülöttem üres ételhordókkal, hangosan nyeldekelve ez a sok éhes kisnyugdíjas?! Segítséééég!!!” /Pegazus, leendő szárnyas lóhúsétel/

„Amikor egy Grand Canyon fölött kifeszített kötélen sétáló NDK-s artistát gyomorszájon fejel egy szárnyas jeti, az érezheti hasonlóan magát, mint én a zsírtyúkhoz érve. A vele egy időben felszerelés nélkül szabadon eső pápua ejtőernyős az élete filmjének lepergése közepette is összeszedettebb gondolatsort vetne papírra, mint ez az egyetemneveket értelmetlenül egymásra halmozó nyikhaj trubadúr. Hegyek, essetek rá! Vae victis!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Így van, ez kell! Az irodalom jöjjön le az elefántcsonttoronyból és törjön be a konyhába! Írjunk a gyomornak! Konyhalíra kell a népnek! Szaftos verslábak, abált rímek, rántott ritmus, koleszterinben fetrengő mondanivaló! Fogy a nemzet, fel kell hizlalni! A férfi száz kiló alatt csak karácsonyfadísz! Arccal a hasunk felé! Zabálj boldog birodalom!” /Tokányi Tocsmány, zsírépítő világbajnok és fókaimitátor/

„A csicseriborsó a múlté. Mi a jövőbe nézünk! Holnap bajai halászlé és túrós csusza lesz a menü! Tyű, még a Budafoki úti járdán is kígyózni fog az éhes tömeg!” /Mr. Kisbig/

„Hö?! Bajai micsoda?! Nöhogy már halászlénök hívjuk azt a löttyöt, amibön tésztaföllegek úszkálnak! Lögfeljebb halászszaft! Brrr!!!” /Dóm Dözső, szögedi halász és szabadtéri színpadi szúnyogcsapó/

„Amiben nincsen tészta, az nem halászlé, ollé, ollé! Tésztát akarunk, tésztát akarunk! Abcúg Szeged, abcúg Szeged! ” /Súgó Vica, bajai tésztaszaggató és rendezvényszervező/

„Ezek a rövidítések! Sose tudom, hogy az ELTE, a SOTE és a BME közül melyik az, ahol spirituszban tartósítva tananyagként mutogatják azokat a költőket, akiket én alkalomadtán fejbe rúgok.” /Chuck Norris/

KISBIG

A sor déltájban /Balotelliné felvétele/

Kisbig előtt hosszú sor áll,
Azaz inkább lassan halad,
Ám bent jó a munkamorál,
S pikk-pakk kész a rántott halad.

Bár inkább a menü menő.
Olyan nagyemberes adag,
Behalsz, mint egy Bárczi Benő,
S szelíd ifjú lesz a vad agg.

Egyszóval az átlagdózis,
Amellett, hogy jó az ára,
Hat, mint hasmetamorfózis,
S nem vágysz, csupán sziesztára.


„Tisztelt költő úr! A mintegy 137 évvel ezelőtt kivizsgált és lezárt bűnesettel kapcsolatos tárgyi tévedését kijavítandó, ezúton közölni kívánom önnel, hogy a Bárczi Benő névre hallgató halálos áldozat nem a Kisbigben hunyt el idült túltáplálás, hanem Radvány sötét erdejében a Kund Abigél nevezetű hű ara és kacérkodó karakterű felbujtó által pszeudo-szuicid célzattal átadott tőr okozta öngyilkosság következtében. Eme kapitális baklövésétől függetlenül jó étvágyat kívánok a mai menühöz!” /Dr. Arany Galuska, rendőr főhadnagy és bűnügyi irodalmi szakértő/

„Kisapám, a Kisbigben nemcsak a hajnal hasad, hanem a hasam is, höhö! Ezért hordok derékszíjat, hogy szét ne essek, mint Koppány vezér!” /Hasadi Hajnalka, súlylökő világbajnok és csűrdöngölő táncosnő/

„Elnézését kérem világbajnoknő úr, de megjegyezni kívánom, hogy fent nevezett Koppány úr sem a Kisbigben hunyt el idült túltáplálás miatt, hanem egy bizonyos István nevű király négyeltette fel feltehetőleg egy gyenge, kadarkamámoros pillanatában. Ordító műveletlensége ellenére önnek is jó emésztést kívánok!” /Dr. Arany Galuska, rendőr alezredes és bűnügyi irodalmi szakértő/

„Hű, de gyorsan megy itt az előléptetés! Úgy halad felfelé a ranglétrán, mintha alárúgtam volna. Hajnalka, folytassuk az edzést! Lökd azt a golyót, én meg visszafejelem!” /Chuck Norris/

„Azért szeretem a Kisbiget, mert egy nagymenü után hosszú percekig jóllakottnak érzem magam.” /Bud Spencer/

„A Kisbig pont annyira jó, mint amennyire rossz a róla írt vers. A költője inkább egyen és csupán annyit költsön, amennyibe a vegetáriánus tőkehalfilé kerül! Anyám azt üzeni, hogy nehogy egybe nyelje le a halat, mert a torkán akad, mint Jónás a lovának! Jaj, mama, maradjon már! Nem bírom! Hol az a szieszta?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Jónás kontra nagy hal ügyben hadd helyesbítsek, ugyani… (bumm) /néhai Dr. Arany Galuska, rendőr vezérőrnagy és bűnügyi irodalmi szakértő/

„Hűha, véletlenül kapott tőlem egy golyót a fejébe!” / Hasadi Hajnalka, súlylökő világbajnok és csűrdöngölő táncosnő/

„Ráncos agresszív nyuggerként jöttem be, ám a marinírozott csirkedara hatására kisimult arcú békés sihederré változtam. Tényleg szelíd ifjú lett a vad agg. Na, megyek is galambokat simogatni!” /Nagy Feró, a nemzet csótánya/

„Galamb, galamb… Ez az! Jövő héten finn begyleves és ugor gerlés kuszkusz lesz a szerdai menü!” /Mr. Kisbig főkifőzdés/

Cukkíni fasírt sült krumplival

A költő és menüje

Boldogtalan Ön, és ma sírt
Nagy éhségtől vezérelve?
Megoldás: cukkíni fasírt,
Amit meggusztál a nyelve.

Sült krumplival égi manna,
S ha a számon nincs épp lakat
(Ez így igen gyakran van, na!)
Ebédelve tök jól lakat.

„Na, költő úr, csak nem cukkíni fasírt volt sült krumplival a mai vega menü a KisBigben? Ha ízlett magának, akkor miért nem írt róla egy jó verset? Mondom, jót! A bugyuta színvonal és a tiltott reklám miatt NEM ENG.!” /Csöblönyi Hötyénc, főcenzor és bélyeggyűjtő/

„Ebéd után szelídebb hangulatban lévén csak annyit mondanék, hogy a lakatot a költő szájáról át kellene helyezni a klaviatúrájára és az irodalombarátok szívéről legördülő hatalmas követ rögvest messze fújná az irodalombarátnők kebeléből felszakadó sóhaj.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nem is ettől laktál jól, te kanapéfradista, hanem az előtte bedöntött küblinyi gyümölcslevestől! Hehehe! Az ilyen műmájer fotelfradisták már ennyi kajától is kidőlnek! Hehehe! Csak a Kispeeest!!! Hehehe!” /K. András alias Bozsik Csucsu, budapesti statikus és pszeudo-agresszív Kispest szurkoló/

„Kinek nem volt elég a kismenü?! A Mekiben 850 forintért legfeljebb csak szalmonellát kaphatsz!” /Mr. KisBig, főszakács és kifőzde tulajdonos/

„Étkezés és líra! Test és lélek egysége! Néptestben néplélek! A költő a maga emelkedett megfoghatatlanságában tálalja elénk a materiális hajtóerőt nyakon öntve a századelő turbószószával. A szájlakat eltávolítása az akaraterővel átitatott önfegyelem metaforájaként hívja fel a figyelmet arra, hogy egészséges táplálkozás esetén nem lesz a fiatalkori reflexből öregkori reflux. Gondold meg és egyél! Frady Endre friss szelének padlássöprő ereje egy szóval jellemezhető: világirodalomtalanítás!” /Alakart Eklektika, gasztronómiai költő és betápblogger/

„Kapható a KisBigben tárkonyos gyümölcsleves? Rázva, nem keverve!” /Bond, James Bond/

„Egyszer a KisBigben valaki el akarta venni előlem az utolsó cukkini fasírtot sült krumplival. Vinni vitte, de nem a kaját el, hanem az oldalfalat ki.” /Chuck Norris/

„Da zucchini, Domine!” /Ferenc pápa/

„Ó Uram, Uram! Nem tudom, hogy ez a cukkíni fasírt sült krumplival tényleg van-e olyan jó, mint a manna, de nem lehetne, hogy így negyven év elteltével egyik nap ezt kapjuk, a másik nap meg azt? Hétfőnként esetleg rizzsel?” /Mózes/