Gyomorgyógyító sörrecept

Bing, a mesterséges intelligencia illusztrációja

Felnőve, ha elér gyom orrt,

Bűzével irritál gyomort,

S bélbolyhokból lesz sprőd sörte.

Doktor erre felír sört-e?

Felír, felír, mennyit, de még!

Gyomtól nem csak orr, de szem ég!

Kellenek ide az örök

Gyógymódok, a vényes sörök!

Patikánál emberörvény,

Mindenki kezében sör vény.

Roger Moore és Tony Curtis

Egyaránt receptes sört isz’.

„A Gyomorgyógyító sörrecept című verset Frady Endre kortárs magyar költő, humorista, műfordító írta. A vers a hagyományos magyar népköltészet paródiája, a modern magyar egészségügyet és táplálkozást gúnyolja. A vers a sört a gyomorproblémák, például az emésztési zavarok, gyomorégés és bélproblémák csodálatos gyógymódjaként dicséri és hirdeti. A vers azt sugallja, hogy a sört az orvosok írják fel, és mindenki igényli, még a híres színészek is. A vers nem komoly, hanem szatirikus, hiszen kigúnyolja a magyar egészségügyet, a drogfüggőséget, a túlzott alkoholfogyasztást és a magyarság életmódját. A vers különféle eszközöket használ a paródia megalkotásához, például erőltetett rímeket, vegyes szókincset, városi és gyógyszerészeti képeket, valamint vidám, önironikus és kritikus hangvételt. A vers szembe állítja és összehasonlítja a magyar kultúra hagyományos és modern elemeit, így a népi és az idegen szavakat, a természetes és mesterséges gyógymódokat, a történelmi és a mai eseményeket.” /Bing, a mesterséges intelligencia/

„Mi… min… minden lében két kanál… mi… min… mint két szomjas vadkan ál… áll… szügyig a sörös lében… da… da… das ist das süßes Leben!” /Roger Moore & Tony Curtis, az ősmagyar Rigó Mór és Kertész Tóni kései leszármazottjai/

„Ez a bordal kevésbé ismert változata, a sördel.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Sördel, Ádám bátyám, sördel?!

Maga itten agyat tördel?!

Borszag helyett legyen sörszeg?!

Hordóját lyukassza sör-szeg!”

/Borissza Boriszné Sörnemissza Sóvirág, a Költészet Örömét Szegről Végről Élvezhetetlenítő Nyavalya (KÖSZVÉNY) nem százas szögezője/

„A sör sokkal több, mint egy egyszerű reggeli ital. Kis mértékben gyógyszer, nagy mértékben vényköteles. Borbana zigasság, sörbena megmondás ... hát valami ilyesmi itten a buzgó kőbevésés tárgya. Drukkoljunk, hátha sikerül globálisan intézményesíteni ezt a hungarikumot!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Sörben áll egy kislányka…

Sörben áll egy kislányka,

lássuk mit isz a párja!

Lássuk, gyógyszerez-e legjobban!

Azzal vényez oly gyorsan.

Bort szereti legjobban,

ettől fordul fel gyorsan.

Vége, vége, vége mindennek,

Vége a szerelemnek.”

/népdalvariáció a Sörbena Humánúr dallamára/

„Sörös Gyüri azt üzente,

Főzzél söröt széntüzen te!

Jobb a sörbet, mint a pálesz,

Hogyha rágyúrsz, izommá lesz!”

/Seress Rezső, szomorú vasárnapi ivócimbora és hordós ser erőemelő/

„Amit ma megihatsz, ne halaszd holnapra, mert elisszák elöled!” /falfirka az Okádó Mikádó patikában/

„Mire iszunk? Receptre!” /egy másik falfirka egy másik patikában/

„Elvonón kevés a beteg,

De van sör recept rengeteg.

Felírják az embereknek,

Az elvonón sokan lesznek.”

/M. András, a költő legállandóbb és legelvonóbb kommentelője/

„Sok sörtől törik el vonó?

Sebaj, segít az elvonó

Hegedűsön – Húzd rá cigány!

Jobb ez, mint a műnépi gány!

eM úr, maga tud itt tutit,

Receptsör nem öl, csak butít!”

/Serman Sörmen, tanklyuk foltozóvarga és az Elvonási Tünet Együttes balalajka szólistája/

„Két európai országban már receptre kapható a sör, aki Lengyelországban és Csehországban vesekő betegségben szenved, sörét a társadalombiztosítás fizeti.” /ingatag igazságtartalmú internetes információ iszáktalan iszákosoknak/

„Megragadnám az alkalmat, hogy jelezzem, nem csak a patikákban lehet államilag támogatatlan drága sört kapni, hanem nálunk, az Operaház büféjében is. A jó ser elősegíti a nyugodt szendergést a Carmina Burana második felének zajongása közepette is.” /Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főispánja/

„Millió, millió, millió róka száll,

Répaszín takaró tavaszi út porán.”

/Alla Pugacsova sörözős dala az Operaház büféjében/

„Mi ez a lakodalmas gyomorforgatás, ez a bulvármédiát is alulról szagoló gyomverselés?! Hogy keletkezhet egy ilyen alkoholmámorban fetrengő előemberi roncsderbi?! Hogy kerül Roger Moore és Tony Curtis az asztalra, illetve az asztal alá?! Ha szegény anyám élne, el se hinné, hogy a patikákban szakképzett gyógyszerészek híján szeszkazánkovácsok verik a blattot, sőt szilveszterkor szeszkazánókovácsok büféztetik a népet, miközben a vérciki dilettantizmussal megvert Frady Endre minden tehetségtelenségét összekaparva megverseli nekünk, vagy legalább is azt teszi, amit ő verselésnek hisz! Mondanám, hogy legyen a hite szerint, de egyrészt ne legyen, másrészt meg sajnos már van! Elég!!! Patikus kisasszony, a legeslegnagyobb kiszerelést kérem!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Mivel sosem vagyok beteg, így én a sört nem receptre iszom, hanem éhgyomorra. De csak az első hordót, mert a többi értelemszerűen már nem éhgyomorra megy.” /Chuck Norris/

Lusta szakács

Hogyha éhen maradok én,

Üres gyomrom nem lesz okén,

Szakácsom remeghet méltán,

Jobban teszi, hogyha fél tán!

Ha egy szakács ilyen lusta

Karddal érdemel egy tust a

Hájtól hurkás sörhasába,

Hadd rogyjon meg görbe lába!

Ha hasából jön ki sólet,

Ami nyilván nagyon jó lett,

S egészet be maga falta,

Sújtson le rá hóhérbalta!

Könyörülő ember vagyok,

Bosszúmra kell igen nagy ok,

S árulásból sem lesz baj, ám

Nem tűröm, ha lopják kajám!

Megbocsájthatatlan vétek,

Hogyha nem jut nekem étek!

Az ember az, amit megesz,

Aki magyar, legyen degesz!

„Jaj, költő úr, az nem úgy volt! Épp hűlt a lábasnyi sólet a konyhaasztalon, amikor megcsúsztam egy valaki által eldobott banánhéjon és hanyatt esve bevertem a fejemet, miközben a sípcsontomtól meglökődött az asztal, oszt’ a megbillent lábasból az egész sólet beleesett az jajkiáltásra kitátott szájamba és olyan lendülettel zúdult, hogy mire ki tudtam volna köpni, már mind lenyelődött! Ártatlan vagyok!” /Dobhas Dudor, főszakács/

„Szakácsba kerülő sólet-

-től ez véres konyha-show lett!”

/Showman Simon, simán sámán/

„Ha igaz, hogy a férfiak szívéhez a gyomrukon át visz az út, akkor jogos, ha a költő úrnál a szívkatétert a vastagbélen keresztül vezetjük be a szervezetbe.” /Dr. Végh Béláné Aranyér Aranka, szívsebész/

„Úgy néz ki, Frady Bocshogyélek Endrének újabb rántotthús alakú mérföldköveket sikerült atomokra bombázni. Költőnk nem csúsztat, hanem világrekorder műket tesz le a műtőasztalra. Nemzetgazdasági hasznosításra ajánlom a Frady életmű alkalmazását a közutak síkosságmentesítésében.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökollégája/

„Költőcske, ne keltse itt a forradalmat, mert nem kap enni ma sem!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas forradalmár-McTorló Troll-ló/

„Ház úr, ön McTorló Troll-ló?!

Nyílik már a Vágó olló

Véglegesen jelölendő,

S véres lesz partedli kendő!”

/Kannibál Kuntabunta, az Egyen Ön Is Milliomost! vetélkedő véresszájú versenyzője/

„Költő úr, önben úgy hemzsegnek a tárgyi tévedések, mint kólikás versenylóban a bélférgek! Egyrészt a hóhéroknak nem baltájuk volt, hanem bárdjuk – kivéve a bárdolatlan, villamosszékes szakirányt – másrészt a rendszerváltás óta nincs halálbüntetés, így a hóhérok legfeljebb a sóletjükön mászkáló legyekre sújthatnak le, a szakácsokra semmiképp. Szóval, költő úr, magának még az anakronizmusa is olyan képzavaros, mint egy bedrogozott kortárs festő önmegvalósító életműve!” /Dr. Kotász Kösztöny, nyugalmazott hóhér/

„Hogyha csak keveset eszem,

Elvesztem a józan eszem,

Hogyha nincsen elég kaja,

Kihull koponyámnak haja,

Hogyha kimarad egy evés,

Önuralmam igen kevés,

Hogyha lusta szakács kölök

Éheztet, hát öldökölök!”

/F. Endre 57,5 éves budapesti lakos bírósági önvédőbeszéde/

„Tisztelt Országgyűlés és Alkotmánybíróság! A bűncselekménylíra és a verses önvédőbeszéd hatására ezennel javasolom a halálbüntetés visszamenőleges hatályú azonnali érvénybe helyezését! Frady Endre társadalmi veszélyessége és a puszta léte által okozott szellemi kár visszafordíthatatlansága alapján még a kötél általi villamosszékes lefejezés sem elég súlyos büntetés, úgyhogy egyrészt kegyelmet kérek a társadalomnak, másrészt a Szent Istváni keresztény hagyományok alapján javaslom Frady Endrét felnégyelni és testének darabjait elrettentésül az ország legnagyobb stadionjának a négy kapufájára felszögelni, hogy lakmározhassanak a keselyűként köröző játékos ügynökök!” /Dr. Jófogás Jusztícia, a Népnemzeti Bűnbíróság Igazságossági Intézete (NB II) legfőbb hogyishívjákja/

„Mai magyar világ, avagy így él Frady Endre?

(válaszlat, a költő-gigász remekbeszabott förmedvényére)

Tényleg szakácsa van? Privát?

Manapság? A rozmaringját!

Saját kocsis, saját sofőr,

A lován meg saját lóbőr?

Ahol gyomlál saját kertész,

Vármegyényi az a kert rész?

Saját mosónő mossa a hátát?

Magán istennek mond hálát?

Van persze, mi illet mást is,

Évát, Bélát, vagy Tamást is,

Ha azt hallom, fene megesz,

Hogy a magyar dagadt, degesz.”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legdegesztelenebb kommentelője/

„Messze lekörözve Noét,

Ilyen gazdag eme poét:

Saját zoo-park, saját bárka

(Legmodernebb türkmén márka!),

Haját vágó gép is saját,

Saját szájból halljuk Jaj!-át,

Mivel fejsebe is privát,

Úgyhogy ünnepeljük: Vivát!

Ja, ha gáz a saját szakács,

Szekercézze szét egy szak ács!”

/Bárdossy Büdöske, a Sajátságosan Privatizált Riaria Ősmagyar Degesztán (SPRŐD) vármegye főispánja/

„Ha a szakács megette a sóletet, meg kell enni a szakácsot!  Lehet, hogy csak minőséget ellenőrzött a szakács, de kissé túlzásba vitte...” /M. András, a költő legállandóbb és legkétmondatosabb kommentelője/

„Sólet szakácsba tekerve,

Vagy csak töltött gyomorszerve,

Mint lufi, mit feszít metán,

Ez legyen ma tápunk netán?!

eM úr, kissé morbid maga,

S fura, mint egy Lady Gaga,

Ön csámcsogjon szakácsokon,

Akár Lillasültön Csokon-

-ai Vitéz Mihály ínye

Fogatlan aggkorban, hinnye!”

/Sátőfi Pendor, kögyar maltő és mirguzini bagráns/

„Amennyiben a szakács nem csak főz, hanem süt is, akkor miért csak főztje van, miért nincs sütje?” /Tompika Tudorka, általános iskolai tanuló/

„Mi ez a vegetatív idegrendszer oltógyomrát megforgató vehemens tahótempó?! Mi ez az úrhatnám pallosjoggal szégyentelenkedő senkiháziság?! Ki ez az önmagába visszagörbülő szellemi féregjárat?! Bárcsak sólet töltené ki a szemgödrömet, hogy ne tudjam elolvasni ennek az irodalmi pöcegödörnek a miazmás kicsapódásait! Követelem a status quo-t, azaz Frady Endre 1920 előtti állapotának soron kívüli visszaállításának törvénybe iktatását! Ha Trianon előtt nem volt Frady Endre, akkor azóta se legyen! Ki iktat? Ni!” /Puzsér Róbert, a sóletszemű kritikus, aki azt mondja: Ni!/

„Ha a szakácsom elenné előlem a sóletemet, fejem fölött megpörgetném a lábujjainál fogva, hogy a szemén keresztül kirepüljön a teljes sóletes belseje, majd az üres szakácshéjat keresztényi/keresztyéni kegyességből koncként kihajítanám a kolduló kannibáloknak.” /Chuck Norris/

Bitharapó Bitman

Sosem evett Bitman hambit,

Bitbe harapott be, hamm! Bit

Sok cafatként fogak között

Nyálfátyolba beöltözött.

Bitekből lettek nagy bájtok,

Brit tudósok szerint right ok:

Mind ragadtak bélbolyh gyomra,

S így várt rájuk Bitman gyomra.

Jöttek újabb békés bitek,

Nem kellett itt gyomori TEK,

Csöndes zaj volt szana-szerte,

S szutyokformát mind elnyerte.

Bitmérget tárolt a máj-tok,

Nyugton csúsztak bitek, bájtok,

S epéset bár epe szólott,

Mind hagyták őt. Helyben. Jól ott.

Indult székletfolyamparti

Elválási Before Party,

Végül Bitman s bitsár ketten

Szétváltak a toaletten…

„Ez szinte már-már gyönyörű lett, költő úr! Egész a legbensőmig hatolt a katarzis, úgyhogy most magam is a toaletten válok szét! Ajjaj, most látom, hogy hiányzik a papír, ami elérhető! Költő úr, küldjön gyorsan egy verset az After Party-ról is! Lehetőleg egy féltekercsnyi hosszút!” /Trauma Truman, true man alias tré manus/

„Hányasa volt angolból, költő úr, hogy a true-t trének fordítja?! A true jelentése igaz, míg a tré szinonimái: nívótlan, rossz, silány, vacak, csapnivaló, szemét, hitvány, gagyi, értéktelen, avétos, gyatra, ergya, ótvar, ócska, pocsék, kommersz, bóvli, borzalmas, borzadály, satnya, fabatkát sem ér, tropa, förtelmes, semmirevaló, hasznavehetetlen, használhatatlan, szörnyű, gáz. Hmmm… mintha a kritikusok legvisszafogottabb jelzőit olvasnám a maga verseivel kapcsolatban! NEM ENG.!” /Gyökér Győző, gyaluagyú gyom és cizellálatlan cenzor/

„Ne emberkedjen, Gyökér úr, ne emberkedjen! A költő pontosan tudja, hogy az angol bit szócska az információs adatmennyiség legkisebb egységén túl többek között falatot is jelent, azaz Bitman nevű főhősével azt szimbolizálja, amikor valaki a világi hívságoktól, a felturbózott matériáktól megcsömörlött lélekkel a szellemi gyomor megtöltésére, a lelki valóság egyszerű, bukolikus információira vár, amikor egy túlszaftozott hamburger helyett csak a szellemi öröklétbe harapásra vágyik.” /Dr. Magasröptű Menyhértné Mélyenszántó Matild, magyar származású brit tudós/

„Vágyik a fene! Ria, ria, matéria! Hambit akarok, hambit akarok!” /Bitman/

„Sétáljon bár völgyön-hegyen,

Hambit csakis nálunk egyen!”

/Meki Miki, móka muki/

„Meki aggyal nagy baj van, biz,

Bitman csakis nálunk hambizz!”

„Burger Kinga, versszféra menedzser/

„Teljes körű ismeretterjesztés az emésztésről informatikusoknak. Nem könnyű megemészteni ennyi információt!” /M. András, a költő legállandóbb és leginformatikusemésztőbb kommentelője/

„Informatikus nem emészt

Gépe nélkül! Azon tárol

Fájlt, mi mást igényel, nem észt,

S tölt le gyümit hackelt fáról.”

/Féknyúz Francstatt, illegálisan idemigrált informatikus és gyümipálesz díler/

„Bitman, we have little bit Liszt,

But you tölthetsz itt le Beatles-t!”

/Beatman Béla, a budapesti éhbér elől Liverpoolba menekült középiskolai ének-zene szakos tanár/

„Herr Beatmann, you'll never walk alone!” /Jürgen Klopp, a Liverpool FC német menedzsere/

„Jürgen, Jürgen, te viszont hamarosan egyedül mész valahová, hiszen még nálunk is lezakóztatok! Ismét pontokat vettünk el a gazdagoktól és odaadtuk a szegényeknek! Így igazságos!” /Robin Hood, Nottingham Forest szurkoló/

„’Bitte ein Bit’* túlzott bevitele a szervezetbe ilyen szervezeten kívüli verseket eredményez. Tessék figyelni a mértékletességre!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas beer-tokos/

*: (Bitburger)

„Nálam húsz burger a mérték,

Ügynökeim annak mérték!

Hogyha kevesebbet eszek,

Nincs zsír s megártanak szeszek!”

/Szaft Szilárd, szárazvöröshúsimádó zsírgömbtömbházfelügyelő/

„Bit, te schön!” /D. György, a költő társtervező céges mérnökkollégája/

„Ez a bites fánk schön,

Betölti its function.”

/falfirka a nemzetközi informatikai és gasztronómiai kiállításon/

„Tisztelt költő úr, a verse közepét elsőre úgy olvastam, hogy ’Csöndes zaj volt szauna szerte’, ami felidézte ifjúkorom finn-szovjet háborúját, ahogy a tűzszünet idején vedeltük a krumpli-vodkát a gőzfürdőben, oszt’ kirobbanva berobbantunk a latrinába, onnan meg rögvest a frissen vágott lékbe! Teljesen felfrissülve mentünk vissza a tűzvonalba megdögleni! Fiatalság, bolondság! Régi szép idők!” /Mikka Makkanen, finn ugorka termesztő nyugdíjas/

„Amiképpen Petőfi Sándor, József Attila és Ady Endre a költészet pontifex maximusai, azaz legfőbb hídépítői, akképpen a félbites agyú Frady Endre ugyanennek a szakmának a Matuska Szilvesztere! Irodalmi vandalizmusa abban áll, hogy megragadván egy selejtes rímpárt vagy aljas szóviccet, addig tapossa, gyalázza, nyúzza, nyújtja, facsarja, amíg elő nem állít belőle valami penetráns förtelmet, valami barbár szégyentelenséget, amit aztán szétszaggatva belegyötör az általa verssoroknak kinevezett valamik Prokrusztész ágyába! Ahogy a gyárak és áruházláncok gyorsan ki szokták vonni a selejtes termékeiket a forgalomból, amint kiderül, hogy veszélyesek az emberek egészségére, ugyanígy a Teremtő is kivonhatná már Frady Endrét körülbelül mindenhonnan! MOST! Na, szegény anyám most elküldene gyónni…” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Róbert, Róbert! Ideges gyermekem, tudhatnád, hogy én sosem termelek selejtet! Frady Endre sem selejt, csak még nem derítettétek ki, hogy mire jó!” /a Teremtő/

„Tisztelt Puzsér úr! A pontosság kedvéért megjegyezném, hogy én nem magát a hidat robbantottam fel, csak a vasúti pálya egy részével együtt a hídon áthaladó szerelvény egy részét, mely rész azután lezuhant a hídról, de maga a híd, azaz a biatorbágyi viadukt a helyén maradt.” /Matuska Szilveszter, az 1931-es robbantás elkövetője/

„Minek kell egy hidat robbantani? Elég csak felugrani és lefejelni. Ugyanakkora kár, de kevesebb a por. Ki nem állhatom a környezetszennyező hídrobbantókat! Az ilyen félbiteseket a Föld túloldaláról is megölöm az irányított hónaljszagommal.” /Chuck Norris/

Lángos

Aki magyar s dagadni vágy,

Lángost zabál, kettőt-hármat,

Aztán már ledőlni hív ágy,

S koleszterintől jön pár matt.

Hogy viszonylag békén alhass,

Beled önvédően rosál,

Ám zsírsakkal sokkol alhas,

Mint miben faltörő kos áll.

Ha bélbolyhod kivan attól,

Hogy a lángos földre tepert,

S hagymás tejföl gyomron mattol,

Egyél inkább földi epert!

(alhastánc!)

„Földi eper?! Amit telemászik és összenyálaz a földigiliszta?! Fújj! A földieper nem étel, hanem gyógyszer, ugyanis a főzetét szájnyálkahártya-gyulladás és fogínysorvadás, teáját gyomor- és bélpanaszok, hasmenés és aranyér esetén használják. Egy lángost viszont meg lehet enni, ha éhes az ember! Ha nagyon éhes, akkor kettőt, ha farkaséhes, akkor hármat is! Epret meg egyen a farkas, ha megfeküdte a gyomrát a Piroska és a nagymamája! /Bendő Boáz, az Országos Bélpoklos Intézet (OBI) tápcsatornázási szakfelügyelője/

„Miféle nemzetietlen tudat(hasadás)os táplálkozásra való felbujtás ez itt, kérem?! Aki magyar, és dilettáns, az nyugodtan álljon be a sorba napi harmadik lángosáért. Aki magyar, és dietetikus, az nyugodtan bátorítsa nemzeti szuperélelmiszereink fogyasztására a lakosságot. Mire való a tudomány, ha nem arra, hogy a nemzeti oldalnak legyen igaza?!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ez az, humán polgártárs, küzdjünk nemzeti tudományos alapon a nemzetietlen nemzettudathasadás ellen! Ne a brit tudósok mondják meg, mi kerüljön a magyar ember nemzeti oldalbordájának a tepsijébe, hanem a magyar tudósok döntsék el, mi kerüljön a magyar bélbe! Nemzeti hacker éljen nemzeti hekkel! Magyar szájpadlást magyar lángos söpörjön! Hol zsírjaink domborulnak, unokáink odabújnak, s bájos hízelgés mellett kérik el ezreseinket!” /Tömb Tádé, az Állami Fogyasztásszabályozó Akadémia (ÁFA) tudományos táplálékláncreakciós tanszékvezetője/

„Magyar lángossütő vagyok,

Vadászhelyem a Balaton,

S áraim bár kicsit nagyok,

Olcsóbb, mint a hekk vagy a ton.”

/Árvalányhajassy Ártány, nemzeti lángossütő I./

„Örömtől forr magyar ember vére,

Duplázódott Orbán Viktor bére!

Reméljük, hogy mind lángosra költi,

Lángososai a Földnek, föl ti!”

/Avasolajossy Ajtony, nemzeti lángossütő II./

„Azért szeretek strandra menni, mert ott van lángos. Csak ritkán jutok el, mert Veszprémben nincs strand. A Balaton meg csak látszólag, a térképen van közel, a valóságban éppen az a távolság, ahová már nem sétálnék el. Oda még talán, de vissza már nem, mert felfelé vezet az út. Ez Veszprém nagy dilemmája, hogy megszűnt a Csomay strand, újabb még nincs, de azt mondják, hogy nem is lesz, mert itt a Balaton, de mégsincs annyira itt, hogy elsétálhassunk oda. A megyében még Ajkán is van strand, pedig Veszprém kb. 3-szor vagy 4-szer akkora... És éppen a megyeszékhelyen, Európa leendő kulturális fővárosában nincs...” /M. András, a költő legállandóbb és legstrandolnivágyóbb kommentelője/

„eM úr, töltsön jó sok vizet

Völgybe a viadukt alá,

S ki e strandon lángost fizet,

Vígan dalol: salalalááá!”

/Jajúgyélvezeménastrandot Jenőné Ottanannyiraszépésjó Oktávia, láng(os)lelkű strandmágusnő/

„Ami a magyar labdarúgás aranykorának a grund, az a magyar sakkozás zenitjének a strand: tömegbázis. A tömegnövelés bázisa pedig a lángos. Egy százötven kilós sakkozó megingathatatlan és sosem kerül időzavarba, mert körbe van párnázva az idegrendszere. A hanyatló nyugat cingár versenyzője csak ránéz és ijedtében rögtön berosál. Ria, ria, hagymás-tejfölös Hungária!” /Sötétbástya Sebő, maszek lángosos és a strandsakk válogatott táplálkozástaktikai menedzsere/

„Sajnos idén a szokottnál is jobban meg kell emelnem a balatoni büféhálózatom árait, hogy a bankokhoz és a légitársaságokhoz hasonlóan én is teljes mértékben át tudjam hárítani az extraprofitom vészhelyzeti különadóját a keményen dolgozó kisemberekre. Aki nem ezt teszi, az annyit is ér! Még szerencse, hogy a drága miniszterelnök úrnak - áldassék a neve! - a parlament megduplázta a fizetését, így ő is megengedheti magának a napi háromszori fokhagymás koleszterinbombát!” /Gázár Géza, alig ár-hű oligarcha/

„A műhöz nem tudok hozzászólni; nem szeretem a lángost. PUSZTÍTOM! Egy sem maradhat!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas lángoló langalló, azaz a lángoshoz vezető fény az éjszakában/

„Jaj, jön Ház doki, az irtó-

-zatos szájú Lángosirtó!!!”

/Strandi Strómanné Standi Stoéta, balatoni béltömő banditanő/

„Lángosképű állat a babám!” /Nagy Feró, Kossuth-díjas frontember és a nemzet csótánya/

„Folyton lángosomat falom,

Van előttem egész halom,

Számon a zsírfoltok nagyok,

Lángosképű állat vagyok!”

/Nagy Feró babája/

„Frady Endre, a magyar nemzeti tápkultúra Edson Arantes do Nascimento-ja, a balatoni strandsakk Walther von der Vogelweide-je és az avas hekkolajban történő fokhagymás-sajtos-tejfölös lángossütés Rabindranáth Tagore-ja ismét megcselekedte, amit a haza ugyan nem követelt meg, ám a költő honfiúi kebeléből felszakadó népi indulatfoszlány mégis előkényszerítette a nyaraláshoz készülődő gyanútlan olvasók életpályájának gyomorsavszint általi verses lederiválását. Az eposzi jelző nélkül árválkodó epret a földdel egyenlővé tevő zsírbő böffenetében az antipatetikus poéta szekurálisra deheroizálja a tápvezérelt tömegek már-már szakrálisnak tűnő koleszterin imádatát. A deréktáji diaméter duzzasztás hamis prófétáinak partikuláris pellengérre poentírozásával Frady Endre újra és újra kihívja maga ellen a sorsot, vagy legalábbis a készenléti rendőrséget a spontán író-olvasó találkozóra kaszával-kapával felszerelkezve érkező utóbbiak mián. A materiális tobzódásában megzavart világ minden tájáról érkeznek felháborodott hangnemű emailek, melyekből kiderül, hogy bár a művészt senki sem fogja a saját halottjának tekinteni, a leendő temetés iránt már most akkora az érdeklődés, hogy valószínűleg meg kell majd ismételni. Jaj, csak ne essen!” /Esőnap Elemérné Trójai Tragika, a Tökkelütött Alanyi Költők Orbitális Nyálkupacai (TAKONY) című ellenkulturális folyóirat töredelmes tördelőszerkesztője/

„Mi ez az avas olajnál is ótvarosabb mentális alhasmenés?! Ki ez a koleszterintől tocsogó koponyaüregű kutyaütő kókler?! Hogy kerül a lángos a sakkasztalra?! Miért kell ezt nekem sziszifuszian szenvedve véleményeznem, ha a kritikusi extraprofitomat nem háríthatom át az olvasótáboromra?! Ó, anyám, miért nem szültél belém labdaügyes géneket, hogy ilyen földhözdagadt hülyeségek helyett inkább a Juventus futballistája lehetnék évi bruttó 10 millió eurós fizetéssel?! Akkor nem zsírban tocsogó lángossal és Frady Endre klapanciákkal tömném az agyamat, hanem egészséges tengeri herkentyűkkel és zsírégető gatto gorgonzolával! Mangiamo il gatto fritto! Forza Juve! Gettiamo Endre Frady davanti ai leoni!” /Roberto Puzséro, critico/

„BREAKING NEWS! A magyar válogatott szenzációs angliai győzelme örömére a köztársasági elnöknő megkegyelmezett Frady Endrének és a költőt Puzsér Róbert jogos követelése ellenére sem vetik az oroszlánok elé! A hírre az országban tömegtüntetések kezdődtek és általános a zavargás! Megélhetési lángossütők és a ’Mit gondolt a költő?’ kérdésen nevelkedett versolvasók tízezrei követelik az ítélet mielőbbi végrehajtását! Frady Endre korábban meghirdetett felolvasó estjére a világ minden tájáról özönlenek a visszaküldött tiszteletjegyek! Az oroszlánokat még nem merte megkérdezni senki, az ápolójuk viszont nyomtalanul eltűnt.” /Magyar Távirati Iroda/

„Olyan balatoni lángossütő, aki ne friss olajban sütött lángost készített volna nekem olcsón és pillanatokon belül, nincs. Már életben.” /Chuck Norris/

Nem használ...

Nem használ a jó lecsónak,

Hogyha benne fő egy csónak,

Mert az ínynek nagyon fáj a

Tölgyevező szálkás fája.

Jó lecsónak az sem használ,

Hogyha sűrűbb nádmelasznál;

Szalonnazsír nem kell tonna,

Kínpadra az gyomrot vonna.

Nem lecsónak használ a jó

Mélyen belesüllyedt hajó

Árbocáról málló festék;

Hányósak attól az esték.

Lecsónak használ jót nem a

Belekevert MÁV-os szema-

-forkezelő Rókuska bá’-t

Széltől óvó mókuskabát.

Nem használ a rímköltőnek,

Kit keresztül-kasul lőnek

S belőle sok lecsó spriccel,

Ha ezt elütné egy viccel…

„Kivételesen igazat mond az utolsó versszak. Ha ugyanis szitává vagyunk lőve és a lyukakon spriccelve távozik a nemrég elfogyasztott lecsó, akkor a nevetés csak ront a helyzeten, mert fokozza a lövedékek be- és kimeneti nyílásainál fellépő feszültségeket és visszafordíthatatlan sebszakadásokhoz vezet. Ilyen esetben hasznosabb elájulni és a remélhetőleg hamarosan megérkező mentős szakorvosra bízni magunkat, mint röhögcsélve vicceket mesélni, mintha misem történt volna. Sajnos túl sok a felelőtlen ember, aki ehhez hasonló krízishelyzetekben halálra röhögi magát.” /Dr. Szájtépő Szemölcs, mentőorvos és az Országos Lecsókészítési Túlkapásoktól Óvó Paleolit Orvosok Népgyógyászati Testülete (OLTÓPONT) főszakácsa/

„Ki volt az a megátalkodott idióta, aki ellopta és lecsóba keverte a szemaforállítás közben a széltől is óvó mókuskabátomat, he?! Szitává lövöm a gazembert!” /Reteráti Rókuska bá’, nyugdíjasként továbbszolgáló MÁV alkalmazott/

„A költő ebben a művében játékos közvetlenséggel adja tudtunkra, hogy jelentős különbség van a már-már túlzásba menő tudálékossággal megszabott összetételű lecsó és a ’mindent bele!’ szemléletű Fradi kolbász között. Hogy eközben csónakok tölgyfaevezői szálkásodnak, tonnányi szalonnazsírok sűrűsödnek, süllyedő hajók festékei oldódnak és szemaforkezelő bácsik mókuskabátjai tűnnek el, csupán a Frady Endrétől megszokott bohókás önfeledtség non plus ultrái. Ha lesz vers, amit az emberiség egy időkapszulában az űrbe lőne, ezt feltétlenül vegyék be a tízmillió legesélyesebb közé!” /Fajsúlyos Fityfenéné Mélyenszántó Miabánatka, az Orbitális Költészeti Játékterem (OKJ) megfellebbezhetetlen tótumfaktuma/

„Frady Endre kétségkívül egy jól költő jó költő, de nem az irodalomban, hanem csupán a madaras teszkó önkiszolgáló pénztáránál, ahol a kerekes szekere lecsómentes instant lecsóporral van tele. Verset írni nem tud, de sajnos legalább annyira szeret, mint állatkerti pávián vörös ülepet mutogatni a ketrecénél bámészkodó siserahadnak. Ez a rímdüh nevű kényszerbetegség a modern orvostudomány mai állása szerint gyógyíthatatlan, de a hagyományos népgyógyászat nyomtalanul el tudja tüntetni egy lecsóillatút böffentő markos legény által megsuhintott szeneslapáttal. A betegség ilyenkor a beteggel együtt szűnik meg. A jövő héten a kopasz, kétajtós szekrény méretű merdzsós és audis fiatalok kóros nemindexelési viszketegségének drasztikus gyógymódjait fogom ismertetni. Népi hagyományőrző viszontlátásra!” /Ősmagyar Ődöng, irodalmi sámántáltos és ősgyula/

„Lecsón felnőtt tonka már ton,

Mondja libát evő Márton

Tele szájjal, ahogy illő…

(Szinkronhangja nem Vass Villő)”

/Lecsóffy Löftény, a tonhalas lecsó feltalálója és népművészeti színfolt/

„Akárki akármit mond, én a lecsót mindig megbolondítom egy kevéske tölgyfaevezős csónakkal, pár tonna szalonnazsírral, némi leázott árbocfestékkel és másfél adag mókuskabáttal. Fokhagymaszörppel és dögkúti rühsodóval felejthetetlen gasztronómia élmény! Nálam vendég szeme és papírzacskója még nem maradt szárazon.” /Békanyuvasztó Bödella, az Okádó Mikádó kisvendéglő tulajdonosa és főszakácsa/

„Lecsót főzni csak foltosan-pépesen, ahogy a csillapítatlan hangrezgéshullám megy a jégen, úgy érdemes! De minek, amikor előfagyasztottan meg lehet venni a moszkvai OlcsóLecsó boltban?” /Dr. Szaft Szaftovics Szaftov, a Joszif Áronovics Attila díjas mirelit lecsó fizikus/

„Nem használ?! Nemhogy nem használ, hanem kifejezetten árt az embernek, ha egy Frady Endre bármely klapanciának akár csak a másfél kilométeres körzetébe is sodorja a kegyetlen balsorsa! Egy merőkanál lecsóban fuldokló leguángyík haláltáncban vonagló farkával csapkodott klaviatúrával összekapcsolt monitoron megjelenő kaotikus betűhalmaz mondanivalója kenterben veri ennek az elmezsugorodott szellemi szafttunkoló életműnek nevezett hagymázas ámokfutását! Ezt a szemenszedett szégyentelenkedést pedig egy benzinmotoros árboc darabológép által megzenésítve vessék egy ismeretlen szájzáras szovjet katonakórus elé!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha éhesek vendéghadaim,

Lesz itt lecsó nagy garmada, ím:

Rájuk nézek s százötven főnek

Összetevők maguktól főnek.”

/Chuck Norris, a nyugger költő/

Kisbig adag

Kisbigben az adag mega,
S ilyen nagy mennyiség meg a
Minőség egy olyan elegy,
Ami mellett nem megy el egy
Üres gyomrú felnőtt egyed
Kábé fél dél s háromnegyed
Három között, hanem falja,
S tunktól csillan tálja alja.

Kaja végén fontos a tunk,
Jónál jobban belakhatunk,
S tápözöntől hasunk degesz.
Az az ember, amit megesz!
Menünek nem ijeszt ára,
S nyugodt szívvel sziesztára
Dőlhet a nép, amíg emészt,
Dolgoztatva gyomrot s nem észt.

Éles elme ekkor csorba,
Vér megy mind le a gyomorba
Feldolgozni Kisbig kaját,
S szűrődik e belső zaj át
Mások irigy füleibe,
S bélpép már a rántott csibe.
Hű tápjaim, ria-ria,
Kell a kilokalória!

„Kidolgozott téma, kicsit vontatott végkifejlet, de végül is nem rossz. Az utolsó két sor megmenti a művet a középszerűségtől is. Egy magyar haikunak tökéletes lenne (ha vers többi része felemésztődne véletlenül).” /P. Gergő, a költő reál végzettségű költőkollégája/

„Vannak egyértelmű dolgok. Enni kell. Kisbig. Verselni muszáj. Frady Endre. Éljen Ön is egyértelműen!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ne éhezzen, költő úr, hanem térjen be hozzánk! Ma lencsegulyás van a menüben, holnap meg pincepörkölt! Ezeket aztán tunkolhatja! Ne feledje, amit egyszer megevett, azt már senki sem veheti el öntől!” /Mr. Kisbig, főséf/

„Dehogynem veheti! Csak egy kis hánytató meg hashajtó kell hozzá, és rögvest úgy kiürül a bélrendszere, mint államkassza a közpénz jelleg elvesztésétől! Nagyétkű és fogyni akar? Itt a megoldás! Keresse fel magánklinikámat és megszabadítom mindenétől! Hívjon most!” /Dr. Anorex Atanáz, fogyasztó mágus és okádó virtuóz/

„A leghatározottabban megtiltottam a dolgozóimnak, hogy a Kisbigben egyenek, mert ebéd után átalusszák a kora délutánt! Koplaljanak, böjtöljenek, vagy egyenek általános iskolások által meghagyott menzai moslékot, de én délután is elvárom a fegyelmezett munkavégzést, mert a terroristák sem sziesztáznak!” /Csávás Kálmán kommandónagy, a Terror Elhárító Központ (TEK) lecsapási főbiztosa/

„Jaj, főnök, én ma általános iskolások által meghagyott menzai moslékot ettem, ahogy parancsolta, így most nem a szieszta megy, hanem a hasam!” /Beles Benő, szakaszvezető/

„Na, költő úr, maga is ebéd utáni kicsorbult elmével írhatta ezt a zagyvalékot! Csak azért nem ütöm rá most a NEM ENG.! pecsétet, mert én is a Kisbig ebédem utáni sziesztámmal vagyok elfoglalva! Késő délután viszont újult erővel betiltom!” /Tokányi Tahomér, OKJ-képzett főcenzor helyettes/

„A költő játékos lánc-lánc-tápláléklánc hangulatából elénk szökellő zabalírája önfeledt gyomorsav túltengést idéz elő az irodalmi mindenevők legmélyebb bugyraiban. A három darab nyolcsoros versszak a honunkra oly jellemző flegmatizmus ’Három a magyar igazság, de nekem nyolc!’ irdatlan apoteózisa. Igazi étvágycsináló tápmű! Fel a Kisbigre! Rohaaam!” /Májbaj Mihályné Epekövi Epilepszia, a Járulékos Jaksikoly c. alternatív irodalmi folyóirat olvasószerkesztője/

„Mi ez a tömegpusztító kivagyiság?! Mi ez az ordenáré tehetségtelenség?! Frady Endre egy evolúciós ellenforradalom által kontraszelektált antitalentum, akinek versírás helyett inkább a gumiszobája sarkait kellene számolgatnia a hideg zuhany után ráadott kényszerzubbonyában! Anyámat épp most szándékoztam ebédelni vinni a Kisbigbe, de ezek után nem merem, nehogy véletlenül ott találjuk ezt a líragibbont, amint épp belenyáladzik a tejfölös cukkínitócsniba!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ne nyavalyogj, Robi! Ki vagy fordulva magadból! Kapj be egy kismenüt! Ki vagy, ha éhes vagy? Kisbig! Megállni tilos” /Mr. Snickers Leaks, kiszivárogtató reklámfőnök/

„Nem tudom eldönteni, hogy a Kisbig a kifőzdék Chuck Norrisa, vagy Chuck Norris a szuperhősök Kisbige? Amíg eldöntöm, mindenesetre zabálok egy jót! Capdbe diem! – Falj a mának!” /Zabáló Zebulon, életművész/

„Néhai életművész! Egyetlen rúgásomtól nemcsak ezt az árnyékvilágot hagyta el, hanem röviddel utána a naprendszert is.” /Chuck Norris/

Kisbigben...

Kisbigben tök hasznos a táp,
Ha a testépítés a cél.
Ki itt esz’, lesz hasizma táp-
-iószentmártoni acél.

Kismenü is meglehetős,
Ezzel vészelünk át telet,
Ha evett volna ilyet ős-
-ünk, élne s nem lenne lelet.

Makett csak s így ehetetlen
Kis Londonban a kis Big Ben.
Víg gyomrodban lesz nyelet lenn,
Ha itt esző’ a Kisbigben!

 „Én is mindég a Kisbigbe’ eszek, oszt’ tényleg olyan a hasam, mint a tápiószentmártoni vastömb! Végre egy reklám, ami az igazat szólja, csakis az igazat!” /Tömb Töhötöm, tápiószentmártoni kazánkovács és kohókihűtő/

„Ha reggeli helyett is edzek és ebédig csak koplalok, akkor talán meg tudom enni az egész kismenüt. Talán…” /Böhönyei Brünhilda, diszkoszvető világbajnok/

„Kismenüt, hölgyem, kismenüt?! Mi maga, fakír, vagy cirkuszi éhezőművész?! Én pont azt szeretem, amikor a nagymenünél kipúposodik a bödönnyi mélytányérból a csülkös bableves, a másikból meg a lencsefőzelék füstölt hússal! Utána egy ízes palacsinta és tuti kibírom uzsonnáig!” /Bud Spencer/

„Mi itt a Kisbigben hiszünk a dialektikus materializmus azon tanításában, mely szerint a mennyiség idővel átcsap minőségbe, hiszen nálunk már régóta átcsapott.” /Mr. Kisbig, tulajdonos főséf/

„Pfúj, már megint ez a magyaros konyha! Már megint ezek a sülve-főve felszolgált döglött állatok! Sehol egy tányér szélén át menekülni akaró osztriga, sehol egy szökni vágyó garnélarák?! Hányszor mondjam még, hogy az evőeszköz nem csak evésre szolgál, hanem a menekülő tengeri puhatestűek tányérba való visszaterelésére is?! Vive la France!” /Jean Baptiste Marseillaise, francia Michelin-csillag odaítélő bizottmányi tag/

„Mit hőbörögsz itt, te nyeszlett Trianon fejű rákzabáló?! Egy kis adag paradicsomlevesbe is belefulladsz, mint atomerőművi vécén lehúzott mutáns patkány a radioaktív trágyalébe, oszt’ te vagy, aki itt észt oszt?! Ütlek, borulsz! Na, haladjon az a sor, mert éhen halok, mielőtt megkaphatnám a kétszemélyes big tálamat!” /Bicepsz Botond, toronydaru ellensúly rakodó szakmunkás/

„Frady Endre, a keresztrímes tápversek Andy Vajnamöjnenje, valamint a vidám telehaslíra Mahatma Gandhija! Az első tíz-húsz ránézésre látszólag bugyuta képzavarok rusztikus kakofóniája a túlerőltetett elméjű mélyolvasás hatására előbb-utóbb az olvasó recehártyáján szintetizálódik magasztos kalórialírává és nemesedik oly lelki táppá, mely nélkül lehet ugyan élni, de csak maximum 80-100 évig. Hamisítatlan gyomortöltő világirodalom!” /Zsírlírai Zsigerné Tápiói Tamara, középiskolai magyartanár és maszek hamburgeres/

„Mi ez a kulináris blaszfémia?! Az össznépi gyomorvallás Kisbig Szentélyének ily alacsony színvonalú dicsőítése a brutális költői tehetségtelenség okán önnön ellentétébe fordulva vad gyalázkodássá fajul! Frady Endre bűzhödt verslábakkal tapossa meg a szent kismenüt, miáltal szegény megtévesztett anyám már-már a Burger King felé kacsintgat, úgyhogy most keresgélhetem a kipattant kontaktlencséjét! Pitepoéta poste restaurante!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A Kisbig harcsatáljánál talán csak az én texasi helyben készült krokodil krokettem és anakonda sodóm finomabb, de csak azért, mert a végső fojtás előtt kicsit elbirkózgatok velük, hogy a megemelt adrenalin szinttől édesebb legyen a húsuk. Ők az igényes tömegtermelés mellett mégsem küzdhetnek meg egyenként minden hallal, sertéssel, marhával és baromfival!” /Chuck Norris/

Mardosó éhség

Engem szilaj éhség mardos,
Mintha bennem kivont kardos
Huszársereg-féle roham
Lenne, pedig kéne jó hamm!

Gyomrom űrje épp oly akut,
Mint idült aszálykor a kút,
S bélvizenyőm immár pangó.
Kezdődik a haláltangó?

Éhség fő- és nem csak alok
Abban, ha tán éhen halok.
Halnék is, de jönnek delek,
Úgyhogy inkább ebédelek.

„A költő érzékenyen fordul egy olyan komoly társadalmi tömegprobléma felé, mint a reggeli és az ebéd közötti éhhalál. Az olyan képek, mint a haláltangó a gyomor űrjének pangó bélvizenyőjében, a költőt már-már a vizualitás Vivaldijának, a nagy Csobánkay Lepnyőnek a világába emelik. Ugyanúgy, ahogy Csobánkay Lepnyő híres egysorosa, a ’Hanyatt vetem magam a hátam közepébe’, ez is a mindent jelentő semmi körül forog, csak itt a váratlan happy end rózsaszínűre festi a katarzis tragikus lepkehálóját.” /Vernyák Veronika, a Fa- Fém- és Üvegfúvósok Lapja tördelőszerkesztője és amatőr UFO szakértő/

„Boldogult uram nevében kikérem magamnak ezt a vérig sértő összehasonlítást! Ebből kegyeletsértési per lesz, akárki meglássa!” /özv. Csobánkay Lepnyőné dr. Gőz Matild, jogorvos/

„Van egy szint, ami alá az ember akkor sem megy le, ha hetven vudu öregasszony szurkálja tűvel a viaszbábuját. Frady Endre ezek szerint nem is ember, hanem valami huszadrangú csehszlovák sci-fi paródia elrontott jeleneteiből is kimaradt rímrobot. Anyám szerint ez a ’Zmrzlina na Marsu’ (Fagylalt a Marson) c. film volt. Frady Endre magyar hangja Csobánkay Pufi. Lett volna. Te jó ég, hová kerültem?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Felháborító, hogy Frady Endre dilettantizmusa miatt szegény férjem nem kapta meg élete első és utolsó szinkronszerepét! Emiatt bánatában kivándorolt, alulról föltörve monoton kizsákmányolással rengeteg pénzt harácsolt és eltorzult jellemmel céltalan milliárdosként élte le szürke életét.” /özv. Csobánkay Pufiné Zsír Zsanett, a Bostoni Kőgazdagok Klubja (BKK) arca/

„Éhség… hmmm… éhség? Sajnos nem ismerem ennek a kifejezésnek az értelmét, de szólok az államtitkárnőmnek és harminc munkanapon belül utánanéz.” /Dr. Toka Pál, Gyermekétkeztetési Miniszter/

„Én a magam idejében nem csak a feleségeimet fejeztettem le, hanem az udvari költőimet is, mégpedig akár egy rossz strófáért is. Frady Endre ennek a versének a végét nálam már nem érhette volna meg.” /VIII. Henrik, angol király/

„A költő úr nálunk ebédelve szokta enyhíteni mardosó éhségét és étkezés végén a kenyérrel olyan alaposan kitunkolja a szaftot, hogy utána már el se kellene mosogatni a tányérját. De persze mi elmosogatjuk ám!” /Mr. Kisbig, a Kisbig Kifőzde tulajdonosa/

„Egy vers, aminek olvastán úgy arcon rúgtam magam, hogy szikrázott a nagylábujjam.” /Chuck Norris/

Mezőn sétáló filozófus

Filozófus a mezőn (egy birkapásztor felvétele)

Mezőn sétál filozófus.
Belső gyermek kiált: „Ó, fuss!”
Külső teste viszont gyarló,
Petyhüdt, mint egy műmagyar ló,
S úgy lepi a veríték el,
Mintha betondinnyét lékel-
-ne s közben olvasna Nietzsche-t.
Csoda-e hát az, hogy nincs ét-
-vágya, csupán füves ágyik-
-óba beledőlni vágyik?
Filozófus végül leül.
Kivan, mondhatni, hogy cse’ül.
Szütyőjében Kantot keres,
De csak hagyma van benn, veres.
Oly bűzhödt e vereshagyma,
Alig eszi, sokat hagy ma,
S gyomra bár nem ér el degeszt,
Éhe szilárd lelket hegeszt.

Banánhéj

Buta majom ebéd gyanánt

Fal pár hámozatlan banánt.

Mosatlan a banán héja

És mire leszáll az éj a

Dzsungelre, a maki gyomra

Hasonlít egy csúszásnyomra.

Banánhéjon könnyű csúszni,

Jön, mint lovagszájból húsz „Ni!”,

Később meg sok „Eki-eki!”,

Siklik a táp be-ki, be-ki.

Gyerekek, megjegyezzétek,

Banánhéjat enni vétek,

Mert attól a belünk remeg,

Mosatlanul no pláne meg!

Gyomortöffenés

Gyomrod gyenge, szegény kölyök?
Lecsapnak rá szaftpörölyök!
Majonézes ürücupák
Bélben bolyhot kócol, pupák!
Darálthúsba abált fűszer?
Nem kell ide csodaműszer
Meglátni, hogy bélrendszered
Koleszterin-tusban fered.
Pörctömbök és disznóteper-
-tők hada a földre teper.
Zsírzuhanytócsamaradvány,
Melyben halsz, mint egykor Radvány
Erdejében Bárczi Benő!
Bár, ha fejed lágya benő
Addigra, és pacallevest
Sose eszel (tán csak kevest),
S nem zabálsz több tokaszalon-
-nát, s fenyőről zselés szalon-
-cukrot, s nem lesz többé nasi:
Gyógyulhat a gyötört hasi!
Megoldás a léböjt, meg a
Létmódváltás: Legyél vega!
(Léböjt?! Vega?! Nekem tú’sok!
Öljetek meg szaftos húsok!!!)