Banánt szednék s az a bajom,
Banánfákon sok a majom,
Akik nem mondhatók fair-nek,
Mivel engem köpnek-vernek.
Úgyhogy, ha fán majom neszek
Zúgnak, mégsem banánt eszek;
Jó nekem a lehullt héja
Szürkésfehér tollú héja.
Míg rágom nyers héja héját
Undor jár, de igen mély át;
- Borzadj, ó, Olvasó tesó! –
Nincsen nálam se bors, se só!
„Magának egyrészt nem vagyok tesó, nyikhaj rímkupec úr, másrészt viszont borzadok, ó, mert ezen a klapancián csak azt lehet! Hogyhogy maga még mindig szabadlábon vétkezik ellenem?!” /az, ó, Olvasó/
„Hé, költő úr, maga illegális gyerekmunkát igénybe véve olyan óvodásokkal illusztráltatja a bugyuta irományait, akik nem tudnak megkülönböztetni egy medvét a majomtól?! A gyerekeket kötelező állatkert látogatásra, magát pedig öt év majomketrecben letöltendő szabadságvesztésre ítélem!” /Paragrafus Pögény, OKJ-s képzésű bíró és betanított jogtechnikus/
„Érdekes evolúciós megtapasztalás, hogy a költő a majomtól nem csupán származik, de fél is! És hogy kerül a banánfa alá a döglött héja?! NEM ENG.!” /Blazírt Böhény, a Magyar Egyetemes Költészeti Kiadó (MEKK) főcenzora/
„Hüccski innen a planétánkról élősködő költő koma! Ez a föld a miénk, ez a majmok bolygója!” /Maki, gorillafőnök/
„Romhányi Endre népi fruitáriánus költő pszichedelikus kiruccanása Karnivóriába. Korhatáros: > betöltött 475 év” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Az Eurocode 8 szerint a banánfákat 475 évenként egyszer előforduló földrengésre kell méretezni. Ezek szerint csak az olvashatja ezt a versemet, aki már egyszer megfordult egy epicentrumban?” /Frady Endre, költőgigász/
„Egy aranyszabály: ha nincs ihlet nem KELL "költeni". Ez már nem az a rendszer, hogy teljesíteni kell a kvótát. Költő elvtárs beragadt a Tanú korszakában. Ilyen versért járna a fekete autó...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/
„Ó, bárcsak minden versem után járna nekem egy fekete, vagy inkább egy bármilyen más színű autó! Sorra eladnám őket és dőlne a lé! Heeej… ha én gazdag lennék, jaga diga diga diga diga diga dum… A fekete kocsi viszont nem jó, mert nyáron úgy megsülnék benne, mint döglött héja a grillezőben!” /Frady Endre, költőgigász/
„Vevőink minden színigényét ki tudjuk elégíteni feltéve, hogy fekete kocsit rendelnek.” /Henry Ford/
„Boldogok a vaksüketek, mert hozzájuk nem jut el ez a sótlan vers. Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, már a nyers héja héjára sem szórható, hanem csak eltapossák a banánnal hajigáló majmok elől menekülő bűnös emberek. Ez az igazság!” /Poncius Pilátus apokrif evangéliuma 13:25-26/
„Mi ez a rühös panelproli hónaljszag felböffenésű szellemi népirtás?! Mi ez a tömegpusztító kivagyiság?! Ezerszer inkább rágcsálnám egy döglött héja sótlan héját nyersen, minthogy még egyszer beleolvassak ebbe a költészetet rímklopfolóval trancsírozó infantilizmusba! Az anyámra önvédelemből felszerelt kulturális igénytelenségmérő a vers megjelenésekor a szomszéd szobában előbb felvijjogott, majd kicsapta a központi biztosítékot és az egész kerület elsötétedett! Ránk telepedett Frady Endre, az irodalom sötét oldala!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Remek eme versezet! Kellemesen szellemes, de nem teljesen rettenetmentes! Lelkemet s vele szellememet megnyerve dereng fel veleje! Ellenszermentesen terjed bennem! Szeretem!” /Eszement Etele, egy egyetem egyede/
„A majmok okos állatok. Amikor egyszer alkonyatkor rám támadtak, elég volt legnagyobbat kihajítanom a világűrbe, mire a többiek rögtön, még világosnál letették a fegyvernek használt banántömböket és makogva elmenekültek.” /Chuck Norris/
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: majom. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: majom. Összes bejegyzés megjelenítése
2017. augusztus 17., csütörtök
2013. szeptember 19., csütörtök
Ha a hajam...
"Ha a hajam tigris lenne..." /King-Kong felvétele/ |
Akkor engem mind megenne,
S elhalkulván végső jajom,
Nem maradna más, csak hajom.
Ha a hajom King-Kong vanna,
Lenyomna mint betonkanna,
S oly nagy vanna szörnyű bajom
Akárcsak e böhöm majom.
Ha a hajom Tata Liga
Nevű Old Boys fataliga
Vóna, vagy egy opál stóla,
Szeretnám, ha tudnák róla.
Volna doki hajom a ha,
Gálna megvizs s szólna: „Aha!
Adok mindjárt olyat, mi jó!”
S hatna rám az injekció.
„Ettől a verstől olyan ideges lettem, hogy hirtelen felindulásból lerúgtam a saját hajamat és kettétörtem vele egy zsiráfot.” /Chuck Norris/
„A vers természetesen bekerül a 'Muszáj volt ezt megírni? avagy méltán elfeledett fűzfapoétáink klapanciái' c. antológiánkba, amelyet az ünnepi könyvhét szégyenfoltjaként jelentetünk meg öt példányban. Ennél kevesebbet a nyomda nem vállalna be.” /Ponyva Huba, a Megvető kiadó társtulajdonosa/
„Az első hajomnál még csak hörögtem, a vannánál már visítottam, a Tata Ligánál viszont már vécépumpákat kötöztem a végtagjaimra, hogy pókemberként rohangáljak a környékbeli toronyházak falain. Többre nem emlékszem. Anyám szerint az opál stólánál a mélybe akartam vetni magamat és ha nem lett volna ott a panelprogramnak köszönhető állványzat, akkor ez a megátalkodott Frady Endre már a sírversemet böfögné föl az érelmeszesedett agyereiből. Mit vétettem?!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„A Költő pengeéles elméje folyamatosan vagdossa belülről a nagy busa fejét, és ebből a fájdalomból mintegy szenvedő kagylóként izzadja ki magából a világirodalom eme mélylírai igazgyöngyszemeit. Frady Endre, nem vagyok méltó, hogy a lábad elé boruljak és vérszegény ajkaim vézna nyálával illessem rímbütykös lábujjaidat! Ó géniusz, ó pusztaszer, ó magyarmáriasiralom! Tyű!” /Immakuláta Donatella, eksztázis medika és kredit rendszer által megnyomorított bölcsészhallgató/
„A pácienst megvizsgáltam és örömmel jelenthetem, hogy a helyzet bár tragikusan reménytelen, a rokonoktól mégis rengeteg hálapénzre számítok. Az injekciók hatnak ugyan, ha legalább negyedóránként kap egy bivalynyi adagot, amire a rokonság ráfizeti a gatyáját is, viszont a fejemben már összeállt a 'Bevezetés a kretén költők gyógyszeres kezelésének alapjaiba' című szakkönyv témavázlata, amellyel – jó marketing esetén – akár dollármilliókat kereshetek és még az orvosi Nobel-díj sem kizárt. Nyugalom ketteske, mindjárt jön a következő adag lószérum!” /Dr. Nervőzzy Ajtony, a Nemzeti Nervőzzy Klinika és Agyvelőellátó Élüzem főprofesszora/
„Nem értem a költő urat! Négyhavonta nyírom a haját és eddig még sohasem panaszkodott, most meg ez a megszégyenítő vers! Hát mikor hagytam én óriásmajmot, betonkannát, vagy fataligát a frizurájában?! Jó, egyszer tényleg benne felejtettem az opál stólámat, de a borravalókból hamar vettem egy másikat! Hát ezt érdemlem én?! Most húzzam le a rolót?! Brühühü!” /Sírforsz Aranka, betanított mesterfodrász és nyírfabalalajka készítő/
2012. július 16., hétfő
Banánhéj
Buta majom ebéd gyanánt
Fal pár hámozatlan banánt.
Mosatlan a banán héja
És mire leszáll az éj a
Dzsungelre, a maki gyomra
Hasonlít egy csúszásnyomra.
Banánhéjon könnyű csúszni,
Jön, mint lovagszájból húsz „Ni!”,
Később meg sok „Eki-eki!”,
Siklik a táp be-ki, be-ki.
Gyerekek, megjegyezzétek,
Banánhéjat enni vétek,
Mert attól a belünk remeg,
Mosatlanul no pláne meg!
2010. április 30., péntek
Fradi - Újpest
Pajkos skinhead fiatalok
Legtöbbje jó, sőt még jobbik,
Ám én mégis elinalok.
Valahogy e focis hobbik
Riasztanak, mint zöld békát
Lila gólya tátott csőre.
Utánam száll utcán szék át,
S más is, miben utcakőre
Ismerek. Na, üt az óra,
Dolgozni kell, van teendő!
Elhangzik a parancs: Lóra!
S támadunk mi, lovasrendő-
-rök! Vidám a kardom lapja,
Nekem is elillan bajom,
Szineződik, aki kapja,
S fut a sok zöld-lila majom!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)