Konyhában hagyott banán

Imént a konyhában járva

Banánt láttam – szegény árva

Úgy hever az asztal sarkán,

Mint ravatalon egy tar kán.

Árva banán, kié vajon? – 

- e kérdés, mint kés a vajon,

Hatol át most tielétek:

Szemét lesz, vagy boldog étek?

* * *

„Frady Endre "Konyhában hagyott banán" című verse egy érdekes metaforát használ, amely az elhagyatottság és a feleslegesség érzését jeleníti meg. A banán, mint hétköznapi tárgy, életre kel a versben, és szinte emberi tulajdonságokat ölt. A költői kép – a banán, mint egy "tar kán" a ravatalon – erős vizuális hatást kelt, és elgondolkodtatja az olvasót a fogyasztói társadalom feleslegességéről.

A vers rövidsége ellenére is mély mondanivalót hordoz: felveti a kérdést, hogy mi történik a mindennapi tárgyainkkal, amikor már nem kellenek nekünk. Az utolsó sorok – "Szemét lesz, vagy boldog étek?" – pedig arra ösztönöznek, hogy gondoljunk a választásaink következményeire. Vajon mi döntjük el, hogy mi lesz a sorsuk, vagy hagyjuk, hogy a természet rendje döntsön?

Összességében a vers egyszerű, mégis hatásos eszközökkel hívja fel a figyelmet a tárgyak és az élet múlandóságára, valamint arra, hogy milyen könnyen válhat valami értéktelenné a modern világban. A költői nyelv és a képek gazdagsága miatt a vers több olvasásra is érdemes, hogy teljes mélységében megérthessük a benne rejlő üzeneteket.”

/Copilot, a mesterséges intelligencia/

„A költemény tárgyát képező déligyümölcs természetesen nem az itthoni, hanem a céges konyhában lett ott felejtve, hiszen a saját lakásomban pontosan tudom, hogy épp ki unja a banánt.” /F. Endre, okleveles költőgigász és betanított családfő/

Banán

Banánt szednék s az a bajom,
Banánfákon sok a majom,
Akik nem mondhatók fair-nek,
Mivel engem köpnek-vernek.

Úgyhogy, ha fán majom neszek
Zúgnak, mégsem banánt eszek;
Jó nekem a lehullt héja
Szürkésfehér tollú héja.
   
Míg rágom nyers héja héját
Undor jár, de igen mély át;
- Borzadj, ó, Olvasó tesó! –
Nincsen nálam se bors, se só!

„Magának egyrészt nem vagyok tesó, nyikhaj rímkupec úr, másrészt viszont borzadok, ó, mert ezen a klapancián csak azt lehet! Hogyhogy maga még mindig szabadlábon vétkezik ellenem?!” /az, ó, Olvasó/

„Hé, költő úr, maga illegális gyerekmunkát igénybe véve olyan óvodásokkal illusztráltatja a bugyuta irományait, akik nem tudnak megkülönböztetni egy medvét a majomtól?! A gyerekeket kötelező állatkert látogatásra, magát pedig öt év majomketrecben letöltendő szabadságvesztésre ítélem!” /Paragrafus Pögény, OKJ-s képzésű bíró és betanított jogtechnikus/

„Érdekes evolúciós megtapasztalás, hogy a költő a majomtól nem csupán származik, de fél is! És hogy kerül a banánfa alá a döglött héja?! NEM ENG.!” /Blazírt Böhény, a Magyar Egyetemes Költészeti Kiadó (MEKK) főcenzora/

„Hüccski innen a planétánkról élősködő költő koma! Ez a föld a miénk, ez a majmok bolygója!” /Maki, gorillafőnök/

„Romhányi Endre népi fruitáriánus költő pszichedelikus kiruccanása Karnivóriába. Korhatáros: > betöltött 475 év” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Az Eurocode 8 szerint a banánfákat 475 évenként egyszer előforduló földrengésre kell méretezni. Ezek szerint csak az olvashatja ezt a versemet, aki már egyszer megfordult egy epicentrumban?” /Frady Endre, költőgigász/

„Egy aranyszabály: ha nincs ihlet nem KELL "költeni". Ez már nem az a rendszer, hogy teljesíteni kell a kvótát. Költő elvtárs beragadt a Tanú korszakában. Ilyen versért járna a fekete autó...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Ó, bárcsak minden versem után járna nekem egy fekete, vagy inkább egy bármilyen más színű autó! Sorra eladnám őket és dőlne a lé! Heeej… ha én gazdag lennék, jaga diga diga diga diga diga dum… A fekete kocsi viszont nem jó, mert nyáron úgy megsülnék benne, mint döglött héja a grillezőben!” /Frady Endre, költőgigász/

„Vevőink minden színigényét ki tudjuk elégíteni feltéve, hogy fekete kocsit rendelnek.” /Henry Ford/

„Boldogok a vaksüketek, mert hozzájuk nem jut el ez a sótlan vers. Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, már a nyers héja héjára sem szórható, hanem csak eltapossák a banánnal hajigáló majmok elől menekülő bűnös emberek. Ez az igazság!” /Poncius Pilátus apokrif evangéliuma 13:25-26/

„Mi ez a rühös panelproli hónaljszag felböffenésű szellemi népirtás?! Mi ez a tömegpusztító kivagyiság?! Ezerszer inkább rágcsálnám egy döglött héja sótlan héját nyersen, minthogy még egyszer beleolvassak ebbe a költészetet rímklopfolóval trancsírozó infantilizmusba! Az anyámra önvédelemből felszerelt kulturális igénytelenségmérő a vers megjelenésekor a szomszéd szobában előbb felvijjogott, majd kicsapta a központi biztosítékot és az egész kerület elsötétedett! Ránk telepedett Frady Endre, az irodalom sötét oldala!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Remek eme versezet! Kellemesen szellemes, de nem teljesen rettenetmentes! Lelkemet s vele szellememet megnyerve dereng fel veleje! Ellenszermentesen terjed bennem! Szeretem!” /Eszement Etele, egy egyetem egyede/

„A majmok okos állatok. Amikor egyszer alkonyatkor rám támadtak, elég volt legnagyobbat kihajítanom a világűrbe, mire a többiek rögtön, még világosnál letették a fegyvernek használt banántömböket és makogva elmenekültek.” /Chuck Norris/