Banánt szednék s az a bajom,
Banánfákon sok a majom,
Akik nem mondhatók fair-nek,
Mivel engem köpnek-vernek.
Úgyhogy, ha fán majom neszek
Zúgnak, mégsem banánt eszek;
Jó nekem a lehullt héja
Szürkésfehér tollú héja.
Míg rágom nyers héja héját
Undor jár, de igen mély át;
- Borzadj, ó, Olvasó tesó! –
Nincsen nálam se bors, se só!
„Magának egyrészt nem vagyok tesó, nyikhaj rímkupec úr, másrészt viszont borzadok, ó, mert ezen a klapancián csak azt lehet! Hogyhogy maga még mindig szabadlábon vétkezik ellenem?!” /az, ó, Olvasó/
„Hé, költő úr, maga illegális gyerekmunkát igénybe véve olyan óvodásokkal illusztráltatja a bugyuta irományait, akik nem tudnak megkülönböztetni egy medvét a majomtól?! A gyerekeket kötelező állatkert látogatásra, magát pedig öt év majomketrecben letöltendő szabadságvesztésre ítélem!” /Paragrafus Pögény, OKJ-s képzésű bíró és betanított jogtechnikus/
„Érdekes evolúciós megtapasztalás, hogy a költő a majomtól nem csupán származik, de fél is! És hogy kerül a banánfa alá a döglött héja?! NEM ENG.!” /Blazírt Böhény, a Magyar Egyetemes Költészeti Kiadó (MEKK) főcenzora/
„Hüccski innen a planétánkról élősködő költő koma! Ez a föld a miénk, ez a majmok bolygója!” /Maki, gorillafőnök/
„Romhányi Endre népi fruitáriánus költő pszichedelikus kiruccanása Karnivóriába. Korhatáros: > betöltött 475 év” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Az Eurocode 8 szerint a banánfákat 475 évenként egyszer előforduló földrengésre kell méretezni. Ezek szerint csak az olvashatja ezt a versemet, aki már egyszer megfordult egy epicentrumban?” /Frady Endre, költőgigász/
„Egy aranyszabály: ha nincs ihlet nem KELL "költeni". Ez már nem az a rendszer, hogy teljesíteni kell a kvótát. Költő elvtárs beragadt a Tanú korszakában. Ilyen versért járna a fekete autó...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/
„Ó, bárcsak minden versem után járna nekem egy fekete, vagy inkább egy bármilyen más színű autó! Sorra eladnám őket és dőlne a lé! Heeej… ha én gazdag lennék, jaga diga diga diga diga diga dum… A fekete kocsi viszont nem jó, mert nyáron úgy megsülnék benne, mint döglött héja a grillezőben!” /Frady Endre, költőgigász/
„Vevőink minden színigényét ki tudjuk elégíteni feltéve, hogy fekete kocsit rendelnek.” /Henry Ford/
„Boldogok a vaksüketek, mert hozzájuk nem jut el ez a sótlan vers. Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, már a nyers héja héjára sem szórható, hanem csak eltapossák a banánnal hajigáló majmok elől menekülő bűnös emberek. Ez az igazság!” /Poncius Pilátus apokrif evangéliuma 13:25-26/
„Mi ez a rühös panelproli hónaljszag felböffenésű szellemi népirtás?! Mi ez a tömegpusztító kivagyiság?! Ezerszer inkább rágcsálnám egy döglött héja sótlan héját nyersen, minthogy még egyszer beleolvassak ebbe a költészetet rímklopfolóval trancsírozó infantilizmusba! Az anyámra önvédelemből felszerelt kulturális igénytelenségmérő a vers megjelenésekor a szomszéd szobában előbb felvijjogott, majd kicsapta a központi biztosítékot és az egész kerület elsötétedett! Ránk telepedett Frady Endre, az irodalom sötét oldala!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Remek eme versezet! Kellemesen szellemes, de nem teljesen rettenetmentes! Lelkemet s vele szellememet megnyerve dereng fel veleje! Ellenszermentesen terjed bennem! Szeretem!” /Eszement Etele, egy egyetem egyede/
„A majmok okos állatok. Amikor egyszer alkonyatkor rám támadtak, elég volt legnagyobbat kihajítanom a világűrbe, mire a többiek rögtön, még világosnál letették a fegyvernek használt banántömböket és makogva elmenekültek.” /Chuck Norris/
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: héja. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: héja. Összes bejegyzés megjelenítése
2017. augusztus 17., csütörtök
2016. július 21., csütörtök
Rakott zöldbab a Figuránsban
Figuránsi zöldbab (rakott!)
Volt a mai ebéd éke,
S látja még az is, ki vak ott,
Gyomromban kitört a béke.
Támadott bár éhkopp héja,
Csak ebédig voltam éhes,
S gyomorűrtől volt kútmély a
Hangom, mikor szóltam: Hé, hess!
Blőd héjának az Úr nem észt
Osztott, hanem lúzerséget,
S elszállt, míg víg bendőm emészt
Tápot, mit még nem oly rég ett.
Élet szép, ha a has telve,
Éhség-rémség meg nem ijeszt,
S überjó lét alapelve
Figuráns utáni szieszt-
-a!
„Költő úr, elfelejtette a versben megemlíteni a tejfölt! A rakott zöldbab a tetejére rálöttyintett evőkanálnyi tejföl nélkül olyan, mintha a flambírozott langusztavelőből kispórolnánk az abált gerslit! Legközelebb jobban figyeljen! Amúgy kedves egészségére!” /Rántott Renátóné Habart Hedvig, gasztrobloggerina/
„Bocs, elfelejtettem! Pedig úgy tornyosult a tetején a tejfel, hogy azt hittem, hogy Eiffel! Höhö, így humorossan, höhö! Na, megyek sziesztázni!” /Frady Endre, jóllakott költőgigász/
„Szieszta munkaidőben?! Mi maga civilben költő úr, magyar NB I-es futballista, vagy országgyűlési képviselő?! Termelni kell, hogy dübörögjön a gazdaság! Tervtúlteljesítéssel üzenjünk Brüsszelnek! Magyarország jobban teljesít!” /Frázis Fridolin, a Lózungokat Előállító Párt- és Közérdekű Egyesület (LEPKE) nagyotmondási főelőadója/
„A csonka ötödik versszak, az –a! majdnem tetszik. Nem mintha bármi értelme lenne, de legalább rövid. Az előző négy viszont feleslegesen túl van írva és kilóg a versből, mint a lólábak a megtaposott zsoké túloldalából. NEM ENG.!” /Gyalog Gyékény, a Jóleső Jetiharapás c. internetes versportál főcenzora/
„Aha, szóval ezért nem látom a költő urat már egy ideje a KisBigben! Csak nem átszokott a saját üzemi étkezdéjükbe?! De hát a kerületben csak nálunk kapható gigantikus adagok nélkül hogyan akar szép kövér lenni?! Nem tudja, hogy férfiember száz kiló alatt csak karácsonyfadísz?!” /Mr. KisBig/
„Én egy igazi pechvogel vagyok! Hitchcock: Madarak c. filmjében legjobb mellékszereplős Oscar-díjra jelölhető jelenetem lett volna, de utolsó pillanatban kivágták a filmből; a pápaválasztáskor lefejelt egy raj békegalamb; a Fradi sas casting utolsó köréig vezettem, de végül megelőzött a klubelnök gnóm papagája; most pedig a győzedelmesnek ígérkező gyomorháború kapujában kerekedett fölém egy tányér rakott zöldbab! Mit vétettem, hogy így ver a sors?!” /a lúzer éhkopp héja/
„Ha elmondanám, amit Frady Endre költészetéről gondolok, akkor szétsípolnának, ha pedig megtenném Frady Endrével, amit szeretnék, akkor testi sértésért lesittelnének. Anyám azt mondja, hogy hozna nekem mindennap finom tyúkhúslevest a beszélőre, de szívószállal kellene meginnom, mert a rácson át nem fér be a vájdling. Jobb a békesség alapon a legpozitívabb, amit erről a versről elmondhatok, hogy ez egy szellemi szemétlerakó telepen is azonnal megsemmisítendő veszélyes hulladéknak minősülne! Alpári fércmű!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Egyszer egy éhes héjapár ki akarta vájni a szemgolyómat, de pislogtam és a szemhéjammal letörtem a csőrüket.” /Chuck Norris/
Volt a mai ebéd éke,
S látja még az is, ki vak ott,
Gyomromban kitört a béke.
Támadott bár éhkopp héja,
Csak ebédig voltam éhes,
S gyomorűrtől volt kútmély a
Hangom, mikor szóltam: Hé, hess!
Blőd héjának az Úr nem észt
Osztott, hanem lúzerséget,
S elszállt, míg víg bendőm emészt
Tápot, mit még nem oly rég ett.
Élet szép, ha a has telve,
Éhség-rémség meg nem ijeszt,
S überjó lét alapelve
Figuráns utáni szieszt-
-a!
„Költő úr, elfelejtette a versben megemlíteni a tejfölt! A rakott zöldbab a tetejére rálöttyintett evőkanálnyi tejföl nélkül olyan, mintha a flambírozott langusztavelőből kispórolnánk az abált gerslit! Legközelebb jobban figyeljen! Amúgy kedves egészségére!” /Rántott Renátóné Habart Hedvig, gasztrobloggerina/
„Bocs, elfelejtettem! Pedig úgy tornyosult a tetején a tejfel, hogy azt hittem, hogy Eiffel! Höhö, így humorossan, höhö! Na, megyek sziesztázni!” /Frady Endre, jóllakott költőgigász/
„Szieszta munkaidőben?! Mi maga civilben költő úr, magyar NB I-es futballista, vagy országgyűlési képviselő?! Termelni kell, hogy dübörögjön a gazdaság! Tervtúlteljesítéssel üzenjünk Brüsszelnek! Magyarország jobban teljesít!” /Frázis Fridolin, a Lózungokat Előállító Párt- és Közérdekű Egyesület (LEPKE) nagyotmondási főelőadója/
„A csonka ötödik versszak, az –a! majdnem tetszik. Nem mintha bármi értelme lenne, de legalább rövid. Az előző négy viszont feleslegesen túl van írva és kilóg a versből, mint a lólábak a megtaposott zsoké túloldalából. NEM ENG.!” /Gyalog Gyékény, a Jóleső Jetiharapás c. internetes versportál főcenzora/
„Aha, szóval ezért nem látom a költő urat már egy ideje a KisBigben! Csak nem átszokott a saját üzemi étkezdéjükbe?! De hát a kerületben csak nálunk kapható gigantikus adagok nélkül hogyan akar szép kövér lenni?! Nem tudja, hogy férfiember száz kiló alatt csak karácsonyfadísz?!” /Mr. KisBig/
„Én egy igazi pechvogel vagyok! Hitchcock: Madarak c. filmjében legjobb mellékszereplős Oscar-díjra jelölhető jelenetem lett volna, de utolsó pillanatban kivágták a filmből; a pápaválasztáskor lefejelt egy raj békegalamb; a Fradi sas casting utolsó köréig vezettem, de végül megelőzött a klubelnök gnóm papagája; most pedig a győzedelmesnek ígérkező gyomorháború kapujában kerekedett fölém egy tányér rakott zöldbab! Mit vétettem, hogy így ver a sors?!” /a lúzer éhkopp héja/
„Ha elmondanám, amit Frady Endre költészetéről gondolok, akkor szétsípolnának, ha pedig megtenném Frady Endrével, amit szeretnék, akkor testi sértésért lesittelnének. Anyám azt mondja, hogy hozna nekem mindennap finom tyúkhúslevest a beszélőre, de szívószállal kellene meginnom, mert a rácson át nem fér be a vájdling. Jobb a békesség alapon a legpozitívabb, amit erről a versről elmondhatok, hogy ez egy szellemi szemétlerakó telepen is azonnal megsemmisítendő veszélyes hulladéknak minősülne! Alpári fércmű!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Egyszer egy éhes héjapár ki akarta vájni a szemgolyómat, de pislogtam és a szemhéjammal letörtem a csőrüket.” /Chuck Norris/
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)