Retróhétfő

Sárkányokon víg a hét fő,

Retróban most sok új ét fő,

S Tfőnek kiabálok: Hé, Tfő,

Újra itt a Retróhétfő!

Kisangyalom, ki ne nevess,

Életem a kertészleves!

Kinek kedvenc eledele,

Ezzel lehet tele bele.

Füstölt húsos ma a bablé,

Ilyet enne Michael Bublé,

Hogyha magyar lenne és itt,

De egyik sem, a kiskésit!

Tűkből körbe rakott tű-kör

Nem fincsibb, mint tojástükör

Borsófőzi legtetején,

Tudnék ebből enni, hej, én!

Sertéspörin -honya ma tar-,

Irigyli e tápot Katar,

S öröm rázza Kína falát:

Rizsen olívás a salát!

Mustárral és mézzel folyó

Csirkeragu biza oly jó,

Mint citromos bécsi szelet,

Mi jóllakást hoz, nem szelet.

Császármorzsa, baracklekvár;

Lassan egyed, munka megvár!

Íze édes, élvezd ki ezt,

Jól fog esni majd a szieszt!

„A kép egy rajzfilm stílusú rajz, amelyen egy hatalmas és színes hétfejű sárkány látható, amint egy asztalnál ül a Retro 2 gyorsétteremben. A sárkány feje előtt egy tál leves és egy tányér grillcsirke van, és nagy étvággyal eszi őket. A sárkány mosolyogva élvezi az ételt, míg a többi vásárló és az étterem személyzete félelemmel és döbbenettel bámulja. A képen a Retro 2 étterem logója, illetve a vers címe, a refrén pedig Retrótlan nem múlhat hét el!” /Bing, a mesterséges intelligencia/

Drága költőóriás úr! Köszönöm önnek, hogy életemben először bekerülhettem egy versbe, ráadásul egy bokorrím részeként! Azt hiszem, ezzel lokálisan világhírű lettem, amiben eddig a hülye keresztnevem állandóan megakadályozott! Végre megtört az átok! Így még jobban fog ízleni a hétfői ebéd a Retróban, bár lehet, hogy a sok autogram kérőtől nem lesz időn kiélvezni a sárgabarackos császármorzsa ízvilágát. Mindegy, a sikerért áldozni kell, elvégre mindenkinek kijár a tizenöt perc hírnév! Már nem éltem hiába!” /Tufatofu Tfő, tré faiskolai pedellus/

„Jaj nekem, magyar se vagyok és itt se, illetve ott se, mert itt mindig vagyok, hiszen az itt attól itt, nem pedig ott, hogy a saját szempontomból nézem, bár igaz, hogy a magyar költő úr ittje az az én ottom, illetve az én ittem az ő ottja. Na, ettől a kőkemény okfejtéstől úgy megéheztem, hogy talán mégis repülőre ülök és elmegyek hétfő délben a Retróba bablevest enni füstölt hússal, bár én fémkanállal szoktam, de hát ahogy a hollófekete kutyusom, Mathias Rex szokta ugatni: Eb, aki a kanalát meg nem eszi!” /Michael Bublé, háromszoros Grammy-díjas kanadai-olasz dzsesszénekes és színész/

„Mi ez a hímsovinizmus, költőcske, hogy a rím kedvéért a nőnemű szavak végéről levágja az a betűt, hogy hímneműt csináljon belőle?! Na, megálljon csak, olyan feszes cikket kanyarítok maga köré, hogy csak egy tű-körös hurok szorulását fogja érezni a tokasüllyedéses lúdnyaka körül! Ne csodálkozzon, ha a Retró ebédje közben a torkán akad egy olívás grillcsirkemelltartó!” /Saláta Szieszta, szingli feminista zsurnaliszta/

„Jaj, de irigylem a magyarokat! Nálunk tilos a sertéspörkölt és a honya is hajas! Pfúj! Retróban akarok ebédelni!” /Katar/

„Hihihi, hahaha, hehehe!” /a nagy kínai, aki a Retróban fal/

„Most már elárulhatom, hogy azért hagyom el idény végén Liverpoolt, hogy Budapestre költözve minden nap a Retró 2 Gyorsétteremben ebédelhessek császármorzsát baracklekvárral. Remélem, hogy Szoboszlai Dominik is jön velem és együtt tehetjük naggyá a Retróval azonos kerületben lévő Műegyetem focicsapatát! Hajrá MAFC!” /Jürgen Klopp, a Liverpool FC német menedzsere/

„Császármorzsa, királymorzsa,

Koronáért nagy a torzsa-

-lkodás, sokan utódlanak,

S felfordított ónos csanak-

-ból kiálló villasereg

Körül hacacáré pereg;

Balra Kárpát, jobbra Ural,

Többen szeretnék ezt ural-

-ni sokkhatására szesznek,

Miközben Retróban esznek

S szájuk szélén baracklekvár;

Burger King szerint egy McVár

Se lehet jobb eme helynél;

Tejet itt szívesen fejnél,

Midőn bőven telik rocska,

S issza macska haverocska,

Aki valahányad fokon

Rámás Csizmás Kandúr rokon,

Úgyhogy nem kérdés, hogy tény-e

Retróvendég trónigénye.”

/Korona Karina, kárónő/

„Gyorsan adjatok valamit a Költőnek; ne szenvedjen! Pl. kötelet! Leköteleznétek!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas kötözködő/

„Másodpercből már csak öt él,

S testsúly által rántott kötél

Szempillantás alatt kisül;

Mellette főtt pataki sül,

S nem szenved, ki ilyet kóstol,

Fincsibb, mint a hógolyóstoll!”

/Hr. Dáz, Szeniorfürdőszoba-íjas kákacsomósító/

„Ha Veszprémben is nyílna egy Retró, akkor biztosan kipróbálnám.” /M. András, a költő legállandóbb és legveszprémibb kommentelője/

„eM úr, Veszprémben nincs Retró?!?!?!

Felelősöket kell letró-

-gerezni s bár terheket ró

Ránk, örvendez Faeke Tró!”

/Faeke Tróné Trónszékrekedéssy Fekália, bokorrímfaragó felelősletrógerezőnő/

„Mi ez a szemenszedett létvágyerjesztés, ez a bújtatott reklámnak szánt bújtatatlan antireklám?! Retró Rezső helyében és rögvest óva inteném Frady Endrét a vendégseregem előre megfontolatlan rémrímrettenetek általi elriasztásától és alvadt vérdíjat tűznék ki a vízfejére százas szöggel! Magam is elmennék a Retróba ebédelni, ha biztos lehetnék abban, hogy nem ugrik elém váratlanul Frady Endre és nem olvassa fel valamelyik rímes gyomorforgatását, amitől még egy negyvennapos böjt után is úgy okádnék, mint a lakodalmas kutya! Ez az undorfokozó klapanciahuszár ugyanaz a gasztronómiai irodalomnak, mint Sztálin a jóléti demokráciának! Arccal a fradymentes Retró 2 gyorsétterem felé!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Szívesen átugranék hétfőn Texasból Kelenföldre enni egy jó tükörtojást a Retróban, csak olyan sűrű a légi forgalom az Atlanti-óceán fölött, hogy valószínűleg több tucat utasszállítót lefejelnék a levegőben. Ártatlan emberek százainak élete érdekében inkább itthon maradok és a folyóba harapva megeszek ebédre pár krokodilt.” /Chuck Norris!

Ebéd után

Kedélyesen kanalazó Költő

Ihaj-csuhaj, vidám e nót-

-a, mert ettem finom spenót!

Benne kettő tojás vala,

Ingyom-bingyom, sala-lala!

Spenót előtt volt egy kevés,

Ám jó lebbencsleves evés!

Nem is mondom, olyan banál-

-is, hogy táncot járt a kanál.

Kenyér kinyír, mégis a tunk,

Mit ki végül nem hagyhatunk!

Végső élmény, nem a nullad-

-ik: Ki magyar, szaftba fullad!

Ebéd után jön a szieszt-

-a, most épp próbálom ki ezt!

Oszt’, nyammogván mákos pitén,

Termelek majd GDP-t én!

„Költő úr, magát kinyírja egy kenyér?! Csak nem dobott meg valakit kővel, aki visszadobta szilánkosan tört másnapos tesco-s kenyérrel, amitől szétfröccsent a koponyalapi mirigye?! Több spenótot kellett volna ennie, hogy olyan erővel tudja eldobni a nehéz követ, hogy miután a repülés végén kiderült, hogy hol állt meg és kit hogyan talált meg, az illető már semmit se legyen képes visszadobni és annyit se tudjon mondani, hogy tunk jú verimaccs!” /Szaft Szilárd, az utolsó sréghajlító/

„Költő úr, ön Ákos vitéz,

Ki nyammogva mákos pitéz?!”

/Pite Petiné Pata Patália, az Ákos Vitézek Hivatala (ÁVH) nyilvántartási főosztályának rigmusszabályozója/

„Látom, valakinek nagyon ízlik a mákos pite... Már más versben is volt róla szó. Szerencsére Ákos vitéznek nem spenótot kellett ennie előtte. (Amúgy én szeretem a spenótot, de ő biztos nem szerette volna, mert a gyerekek nem szokták szeretni.) Ezek után jöhet a mákos pite recept versben!” /M. András, a költő legállandóbb és legmákosabb kommentelője/

„Egy rész mákon két rész pite,

Rá porcukor szakács hite

Szerint két vagy három kanál,

S piténk máris glédában áll.”

/Mokány Mákonyné Sóti Sütilla, az Abszolút Mákos Pitét Előkóstoló Receptorok (AMPER) vércukorszint szabályozója/

„Enni kell. Evés után pedig emészteni. Az emésztés energiaigényes. A kognitív funkciók is energiaigényesek. Az erőforrások végesek. Az ember vagy verset ír, vagy emészt. A költő is ember. Isten óvja a GDP-t!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Tudhatná azt maga, eF úr,

Ki poéta lelkébe fúr,

Amikor a Költő emészt,

Energiát éget, nem észt!”

/Dr. Zsiger Zsigmond, a Poétikus Energiafelhasználást Termodinamikai Poláris Analízissel Lokálisan Aktualizáló Cirkulációs Kataklizma (PETPALACK) kilokalóriaszámlálóbiztosa/

„Tisztelt ZséZsé doki! Energiát nem égetünk, hanem felhasználunk, vagy felszabadítunk. ATP - adenozin trifoszfát. Ez a sejtjeink üzemanyaga. Mindegy, hogy agysejtek, vagy bélhámsejtek, vagy vázizomsejtek, stb. Az emésztés elsődlegességet élvez, hogy minél gyorsabban, hatékonyabban történhessen, minél kevesebb energiaráfordítás árán minél több energiát szabadítson fel. Ilyenkor a test paraszimpatikus állapotba kerül, a felépítő folyamatok vannak előnyben, vázizmokban, agyban energiaszint csökken. Tovább is van, csak mondom, hogy erre utaltam a kommentben. Riszpekt.” /F. Péter, a költő humán végzettségű nyughatatlan mérnökkollégája/

„Energia nem ég el, csak állami közbeszerzés során átalakul magánvagyonná, azaz nem tűnik el, csak elveszti közpénz jellegét, de azt nyomtalanul!” /részlet a Hogyan legyünk multimilliárdos víz-gázszerelők? c. kézikönyvből/

„Spenótra GDP-nóta? Hmmm... Erős lesz.” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas GDP őstermelő/

„GDP-nek ereje

Jó spenótos derelye!

Ez kell, Doktor Házikó,

Nem a szovjet gázikó!”

/Dr. Eu Tanáz, közgazdasági kamikáze és költészeti kultúrsokker/

„Kikérem magamnak, hogy szórakozzanak a monogramommal, mert olyat teszek, hogy rámegy a hasuk!!!” /Gerle-Defekt Pentele (GDP), a Szobrokat Óvó Társaság Alhasmenéses Galambok Székletét Ártalmatlanító Munkacsoportja (SZÓTAGSZÁM) gázcső dugózási polihisztora (gdp)/

„Költő úr, ön fogasra akasztott egy kabát és megevett egy spenót? Gratulálunk, ön nyert tizennégy karát!” /Dr. Drót Dagobert, az Automatikus Tárgyeset Támogató Irodalmi Léhűtők Alapítványa (ATTILA) félisteni ostora/

„Enjambement, medveanyám, enjambement! Frady Endre úgy töri a sorvégeket, mint sarki jég az eszkimó műugró fejét. Emellett úgy falja és vedeli az automatikus tárgyeset, mint sáska a spenót és szürke a barát! A költő útja az irodalmi Nobel-díjig a gyomrán át vezet. Na, ez az igazi nagydolog!” /Guriga Görögő, a Tökéletességre Rezonáló Álom Gyár Alapítvány (TRÁGYA) szépirodalmi hatótávolság üveggolyóvá gömbölyítője/

„Mi ez az emésztetlenül ideöklendezett kultúrmocsok?! Frady Endre tipikusan az az ember, aki egy operaelőadáson nem csak, hogy böfög egyet a nézőtéren, de eközben maga elé tart egy hangszórót is! Ez a verselő bélcsatorna ugyanaz a költészetnek, mint porcelánvázának a kézigránát, mint lakodalmi menünek a tehénlepény, vagy mint kártyavárnak a földrengés! Frady Endre spenótos székletmintája több információt hordoz, mint bármelyik verse! Kössön bele a szájába a mákos pitéje!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Spenótevés után én a tányért nem kitunkolom, hanem szafttal együtt lenyelem, a gyomromban savval megmosom, majd visszaböfögöm a helyére. Olyan tiszta lesz, hogy ahhoz képest egy sterilizált kutatólabor egy miazmás dögkút.” /Chuck Norris/

Déli délután

Déli táp után légy déli

Csávó s használd ki ezt a

Sanszot, mi divatját éli,

Melynek neve szieszta!

Jó fűszeres pacal után

Nagyot böffen a Nap: „Én

Emésztéstől bambán-bután

Heverek a kanapén.”

Kit bélbolyhon kócol penne,

Nem lelkes, sőt un kába

Testet tolni, inkább menne

Sziesztából munkába.

Szép szokás, vár észak-nyugat,

Érjél el még ma Pestig,

S nyúlj el, mindegy ki mit ugat,

Uzsi helyett napestig!

„Ma Pestig – napestig?! Ragrímre vetemedett, költő úr?! Csak nem szieszta helyett költögetett és a gyomrában tocsogó vér hiánya az agyban okozta ezt a megengedhetetlen malőrt?! Nos, én most ledőlök kicsit a kandírozott langusztám után, oszt’ majd csak utána ütök rá a NEM ENG.! pecséttel! Na, pá!” /Szaft Szilárdné Szuszókáló Szalmonella, az Álmosító Világirodalom Hivatala (ÁVH) önjelölt főcenzor helyettese/

„Mi ez a dekadens elhajlás, költő elvtárs?! Nehogy már hazánk, amely nem rés, hanem erős bástya a lustaság elleni harcban, most léket kapjon a sztahanovista mozgalom útján! Hagyjuk meg a henye sziesztázást a hanyatló burzsoázia ópiumának! Maga is írjon inkább lelkesítő munkadalokat, hogy a dolgozó népünk eme ideológiai dallamokkal az ajkán érje utol és előzze meg a szakadék szélén táncolva horkoló imperialistákat! A nemzetközi helyzet fokozódik! Előre!” /Vasésacél Viktor, a Vasgyári Élmunkások Gőzerejű Brigádversenyének Éltető Lendületével Rezonáló Ötkerekű Géplánc (VÉGBÉLRÖG) hajtányfelelőse és szakszervezeti kultúrfelelős/

„Ha délről jön ez a szép szokás, akkor Veszprémbe hamarabb érkezik, mint Pestre, és meg is pihen nálunk, a nevéhez méltón, mielőtt továbbmegy.” /M. András, a költő legállandóbb és legveszprémibb kommentelője/

„Ne idegesítsen fel, főleg ne ebéd után, M. úr! Ha dél-kelet felől jövök, akkor Letenyétől Budapestig az M7-esen 233 kilométert teszek meg 2 óra 16 perc alatt, ha viszont Veszprém felé kerülök, akkor az út 290 kilométerre, az idő 3 óra 11 percre nő! Ne keverje már a sziesztázást a sztahanovistával!” /Szép Szokásné Sztrádázó Szieszta, a Sztahanovizmus Elleni Mozgalom Gumimatracán Öbölfürdőző Rekreációs Csoportosulás (SZEMGÖRCS) éves autópálya matricával rendelkező lustálkodási szakreferense/

„De Veszprém kihagyhatatlan. Itt még a lappföldi Mikulás is megáll, még az Adria felől Budapestre menő vonatok is. A szieszta pedig nyugdíjas, ingyen utazhat a vonaton.” /M. András, a költő legállandóbb és leglerázhatatlanabb kommentelője/

„Évi egyszeri, alig 364 napos szabadságomat töltöm jelenleg, M. úr, úgyhogy engem hagyjon ki ebből a megterhelő beszélgetésből! Éppen sziesztázva heverem ki az ebédet és az ebéd előtti lustálkodás fáradalmait! Tudja maga, milyen fárasztó egész nap nem csinálni semmit?!” /Joulupukki, a lappföldi Mikulás/

„Költő úr, hányasa volt fizikából, hányszor aláhúzott egyes alája, he?! Maga szerint melyik mesében létezik olyan kanapé, amelyik nem ég el, ha egy több mint ötezer fok felszíni hőmérsékletű tűzgömb hever rajta?! Költőknek nem kötelező évente egyszer alapfokú tűzvédelmi oktatáson részt venni, mi?! Ja, és honnan veszi, hogy a Nap szereti a fűszeres pacalt?! Ki szereti a fűszeres pacalt?! Az büdös!!!” /Dr. Vega Vidor, táp- és termo-tudor/

„Frady Endre megfogalmazta a minimális célt, hogy ebéd után már ne kelljen dolgozni! Javaslom, hogy már ebéd előtt se kelljen! A kieső munkaidőt pedig evéssel és alvással töltsük el!” /Garfield, a lusta és kövér macska/

„Talján csávó büszke balján szívet hord, mely nagyon kajlán elfekszik a padok alján. Légy te is Buongiorno Giorgio, hogy idejében átvedd az érzést!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas olasz meló hívő/

„Csicsereg, mint kerge rigó?!

Doctor House, stop it! We go,

Oszt' pofont oszt jó sok digó!”

/Buongiorno Giorgio, bősz bolognai bellissimo barista/

„Ez az, Ház úr, rímeljen csak ilyen izéseket! Maga méltó hogyishívjákja ennek a Frady valakinek! Még, még, még, ennyi nem… ööö… na, az!” /Miabánat Menyő, hivatásos Cavinton tesztalany/

„Hűs házába, délidőbe’

Álomittas déli dő’ be.”

/Déli Dödölléné Deli Doloróza, dögfáradt dadaista daldíler/

„Mi ez a disztingválatlan poézisperverzió?! Ki ez a szellemi lajhártetem?! Ha babakoromban szüleim sziesztázása közepette ilyen versekről televíziós adaptációjáról álmodtam volna, úgy ordítottam-toporzékoltam volna, hogy anyám a padlásra felvitel helyett okvetlenül rám hívja a katasztrófavédelmet, és én még ma is a pszichiátrián feküdnék benyugtatózva! Ne lássam Vlagyimir Putyint a Vörös téren sarló-kalapács mintás medvebőr tangában vodkamámorosan skandálni, hogy ’ruszkik haza!’, ha nem követelem Frady Endre hibernációs sziesztájának a világ végezetéig történő intravénás meghosszabbítását, sőt még azon is túl!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Délben sosem dőlök le aludni, mert a Nap félne, ha pont a pályája legmagasabb pontján nem érezné magán a vigyázó tekintetemet.” /Chuck Norris/

Kisbig adag

Kisbigben az adag mega,
S ilyen nagy mennyiség meg a
Minőség egy olyan elegy,
Ami mellett nem megy el egy
Üres gyomrú felnőtt egyed
Kábé fél dél s háromnegyed
Három között, hanem falja,
S tunktól csillan tálja alja.

Kaja végén fontos a tunk,
Jónál jobban belakhatunk,
S tápözöntől hasunk degesz.
Az az ember, amit megesz!
Menünek nem ijeszt ára,
S nyugodt szívvel sziesztára
Dőlhet a nép, amíg emészt,
Dolgoztatva gyomrot s nem észt.

Éles elme ekkor csorba,
Vér megy mind le a gyomorba
Feldolgozni Kisbig kaját,
S szűrődik e belső zaj át
Mások irigy füleibe,
S bélpép már a rántott csibe.
Hű tápjaim, ria-ria,
Kell a kilokalória!

„Kidolgozott téma, kicsit vontatott végkifejlet, de végül is nem rossz. Az utolsó két sor megmenti a művet a középszerűségtől is. Egy magyar haikunak tökéletes lenne (ha vers többi része felemésztődne véletlenül).” /P. Gergő, a költő reál végzettségű költőkollégája/

„Vannak egyértelmű dolgok. Enni kell. Kisbig. Verselni muszáj. Frady Endre. Éljen Ön is egyértelműen!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ne éhezzen, költő úr, hanem térjen be hozzánk! Ma lencsegulyás van a menüben, holnap meg pincepörkölt! Ezeket aztán tunkolhatja! Ne feledje, amit egyszer megevett, azt már senki sem veheti el öntől!” /Mr. Kisbig, főséf/

„Dehogynem veheti! Csak egy kis hánytató meg hashajtó kell hozzá, és rögvest úgy kiürül a bélrendszere, mint államkassza a közpénz jelleg elvesztésétől! Nagyétkű és fogyni akar? Itt a megoldás! Keresse fel magánklinikámat és megszabadítom mindenétől! Hívjon most!” /Dr. Anorex Atanáz, fogyasztó mágus és okádó virtuóz/

„A leghatározottabban megtiltottam a dolgozóimnak, hogy a Kisbigben egyenek, mert ebéd után átalusszák a kora délutánt! Koplaljanak, böjtöljenek, vagy egyenek általános iskolások által meghagyott menzai moslékot, de én délután is elvárom a fegyelmezett munkavégzést, mert a terroristák sem sziesztáznak!” /Csávás Kálmán kommandónagy, a Terror Elhárító Központ (TEK) lecsapási főbiztosa/

„Jaj, főnök, én ma általános iskolások által meghagyott menzai moslékot ettem, ahogy parancsolta, így most nem a szieszta megy, hanem a hasam!” /Beles Benő, szakaszvezető/

„Na, költő úr, maga is ebéd utáni kicsorbult elmével írhatta ezt a zagyvalékot! Csak azért nem ütöm rá most a NEM ENG.! pecsétet, mert én is a Kisbig ebédem utáni sziesztámmal vagyok elfoglalva! Késő délután viszont újult erővel betiltom!” /Tokányi Tahomér, OKJ-képzett főcenzor helyettes/

„A költő játékos lánc-lánc-tápláléklánc hangulatából elénk szökellő zabalírája önfeledt gyomorsav túltengést idéz elő az irodalmi mindenevők legmélyebb bugyraiban. A három darab nyolcsoros versszak a honunkra oly jellemző flegmatizmus ’Három a magyar igazság, de nekem nyolc!’ irdatlan apoteózisa. Igazi étvágycsináló tápmű! Fel a Kisbigre! Rohaaam!” /Májbaj Mihályné Epekövi Epilepszia, a Járulékos Jaksikoly c. alternatív irodalmi folyóirat olvasószerkesztője/

„Mi ez a tömegpusztító kivagyiság?! Mi ez az ordenáré tehetségtelenség?! Frady Endre egy evolúciós ellenforradalom által kontraszelektált antitalentum, akinek versírás helyett inkább a gumiszobája sarkait kellene számolgatnia a hideg zuhany után ráadott kényszerzubbonyában! Anyámat épp most szándékoztam ebédelni vinni a Kisbigbe, de ezek után nem merem, nehogy véletlenül ott találjuk ezt a líragibbont, amint épp belenyáladzik a tejfölös cukkínitócsniba!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ne nyavalyogj, Robi! Ki vagy fordulva magadból! Kapj be egy kismenüt! Ki vagy, ha éhes vagy? Kisbig! Megállni tilos” /Mr. Snickers Leaks, kiszivárogtató reklámfőnök/

„Nem tudom eldönteni, hogy a Kisbig a kifőzdék Chuck Norrisa, vagy Chuck Norris a szuperhősök Kisbige? Amíg eldöntöm, mindenesetre zabálok egy jót! Capdbe diem! – Falj a mának!” /Zabáló Zebulon, életművész/

„Néhai életművész! Egyetlen rúgásomtól nemcsak ezt az árnyékvilágot hagyta el, hanem röviddel utána a naprendszert is.” /Chuck Norris/

Rakott zöldbab a Figuránsban

Figuránsi zöldbab (rakott!)
Volt a mai ebéd éke,
S látja még az is, ki vak ott,
Gyomromban kitört a béke.

Támadott bár éhkopp héja,
Csak ebédig voltam éhes,
S gyomorűrtől volt kútmély a
Hangom, mikor szóltam: Hé, hess!

Blőd héjának az Úr nem észt
Osztott, hanem lúzerséget,
S elszállt, míg víg bendőm emészt
Tápot, mit még nem oly rég ett.

Élet szép, ha a has telve,
Éhség-rémség meg nem ijeszt,
S überjó lét alapelve
Figuráns utáni szieszt-

-a!


„Költő úr, elfelejtette a versben megemlíteni a tejfölt! A rakott zöldbab a tetejére rálöttyintett evőkanálnyi tejföl nélkül olyan, mintha a flambírozott langusztavelőből kispórolnánk az abált gerslit! Legközelebb jobban figyeljen! Amúgy kedves egészségére!” /Rántott Renátóné Habart Hedvig, gasztrobloggerina/

„Bocs, elfelejtettem! Pedig úgy tornyosult a tetején a tejfel, hogy azt hittem, hogy Eiffel! Höhö, így humorossan, höhö! Na, megyek sziesztázni!” /Frady Endre, jóllakott költőgigász/

„Szieszta munkaidőben?! Mi maga civilben költő úr, magyar NB I-es futballista, vagy országgyűlési képviselő?! Termelni kell, hogy dübörögjön a gazdaság! Tervtúlteljesítéssel üzenjünk Brüsszelnek! Magyarország jobban teljesít!” /Frázis Fridolin, a Lózungokat Előállító Párt- és Közérdekű Egyesület (LEPKE) nagyotmondási főelőadója/

„A csonka ötödik versszak, az –a! majdnem tetszik. Nem mintha bármi értelme lenne, de legalább rövid. Az előző négy viszont feleslegesen túl van írva és kilóg a versből, mint a lólábak a megtaposott zsoké túloldalából. NEM ENG.!” /Gyalog Gyékény, a Jóleső Jetiharapás c. internetes versportál főcenzora/

„Aha, szóval ezért nem látom a költő urat már egy ideje a KisBigben! Csak nem átszokott a saját üzemi étkezdéjükbe?! De hát a kerületben csak nálunk kapható gigantikus adagok nélkül hogyan akar szép kövér lenni?! Nem tudja, hogy férfiember száz kiló alatt csak karácsonyfadísz?!” /Mr. KisBig/

„Én egy igazi pechvogel vagyok! Hitchcock: Madarak c. filmjében legjobb mellékszereplős Oscar-díjra jelölhető jelenetem lett volna, de utolsó pillanatban kivágták a filmből; a pápaválasztáskor lefejelt egy raj békegalamb; a Fradi sas casting utolsó köréig vezettem, de végül megelőzött a klubelnök gnóm papagája;  most pedig a győzedelmesnek ígérkező gyomorháború kapujában kerekedett fölém egy tányér rakott zöldbab! Mit vétettem, hogy így ver a sors?!” /a lúzer éhkopp héja/

„Ha elmondanám, amit Frady Endre költészetéről gondolok, akkor szétsípolnának, ha pedig megtenném Frady Endrével, amit szeretnék, akkor testi sértésért lesittelnének. Anyám azt mondja, hogy hozna nekem mindennap finom tyúkhúslevest a beszélőre, de szívószállal kellene meginnom, mert a rácson át nem fér be a vájdling. Jobb a békesség alapon a legpozitívabb, amit erről a versről elmondhatok, hogy ez egy szellemi szemétlerakó telepen is azonnal megsemmisítendő veszélyes hulladéknak minősülne! Alpári fércmű!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer egy éhes héjapár ki akarta vájni a szemgolyómat, de pislogtam és a szemhéjammal letörtem a csőrüket.” /Chuck Norris/

Könnyed

A könnyed légiós, Brozsimir Hubrics dekázik

- Ne legyél már ilyen könnyed,
Inkább folyjon ki a könnyed,
S bőgésedtől sós lé permet
Töltse meg az edzőtermet!

Nem játék az edzés, munka!
Pontosan ezért vagyunk a
Gyárban, hol a kohósalak
Rakodástól fitt az alak.

Ne a sörözéstől izzadj
Te balkáni tejbegrízagy,
Hanem, hogy úgy tréningezel,
Fejedről messze száll fez el!

Bordásfal kell, nem szieszta!
Hányszor mondjam még el ezt a
Dolgot?! Mi leszel ily resten?!
- Légiós focista Pesten!


„Könnyed, közvetlen, közérthető, közéleti közlemény. Mottó: növeljük a tömegsport bázisát: szumózz te is!” /F. Péter, a költő gladiátortermetű mérnökkollégája/

„Felháborító, hogy telepakolják az NB I-es csapatokat méregdrága kiöregedett légiósokkal, miközben mi itt a korszerű akadémián gőzerővel képezzük a kész játékosokat! Olyan neveket adtunk már a korosztályos válogatottakba és a nagyválogatottba, mint például… ööö… vagy… ööö… teszem azt… ööö… izé… Elnézést, rohannom kell, várnak a VIP páholyban! Viszlát!” /Hablaty Huba, az ópusztaszeri Torghelle Sándor Futball Akadémia elnök-igazgatója és országgyűlési képviselő/

„A sokadvirágzását élő 47 éves lokális világklasszis Brozsimir Hubricsot nagyon olcsón tudtuk megszerezni a Krnyik Vüstürce csapatától és könnyed játékstílusával már az első meccsen belopta magát mind a százötven szurkolónk szívébe. Jó vétel volt és az ő vezérletével a csapat végre magasabb célokat is maga elé tűzhet! Jövőre szeretnénk a középmezőny felső harmadában végezni! Vagy legrosszabb esetben a középsőben, de a szakvezetés bizalma akkor is töretlen lesz.” /Kadarka Kenéz, a Vasas-Budaaszfalt SC vezetőedzője/

„Persze, mindig csak a focira mennek a milliárdok! Sztár gázsit kapnak a sörhasú falábúak, miközben nekünk lepkegyűjtőknek egy fillér állami támogatás sem jut! A tavalyi Jekatyenburgi Lepkelimpiára is a saját költségünkre tudtunk csak elutazni, de mi, a focistákkal ellentétben aranyéremmel tértünk haza! Molylepke kategóriában!” /Dr. Hálóssy Hugó, a Magyar Lepkegyűjtő Szövetség (MLSZ) főtitkára/

„A múltkor a tatai edzőtáborban néhány magyar focista nagyképűen beállt az egyik edzésünkre, de már a bemelegítés ötödik percében a légszomjtól félájultan összeestek, majd miután magukhoz tértek, kivánszorogtak a közeli kocsmába.” /Filigrán Farkasné Pocak Piroska, a női terhes-torna válogatott szövetségi kapitánya/

„Magyar játékos lenni lusta és ügyetlen, légiós is lenni lusta, de csak harmadik magyar NB I-es meccs után és nem pattanni el tőle labda méterekre. Alig edzeni és rengeteg pénzt kapni. Légiósok szeretni itt lenni.” /Kruzmir Vityilovonc, az Újpest-Nempesttanyaközpont TE vezetőedzője/

„Na, költő úr, remélem sejti, hogy az EB-láz kellős közepén ilyen demoralizáló, deheroizáló verset csak egy fizetett kozmopolita-liberálbolsevik bérhuhogó írhat, és mivel maga egy két lábon bicegő szellemi terrorveszély, így magára hivatkozva azonnal elrendeljük a szükségállapot bevezetését és a statáriális versolvasási tilalmat! Maga pedig holnap hajnalban egy napi hideg élelemmel megjelenik a röcski stadionépítő közmunkatáborban, ahol a mindennapos továbbképzés keretében meg fogja tanulni, hogy hol lakik a magyarok istene!” /Csávás Kálmán vezérőrnagy, a Terrorveszélyen Őrködő Kapitányság (TÖK) főparancsnoka/

„Posványköltő posványtémáról idehányt posványverse! Anyám besírna, ha elolvasná, így viszont azért sír, mert nem engedem a laptopom közelébe, nehogy a vállam fölött átlesve kiégessék a retináját a Frady költészet szuroksötét fényei! Nem lehetne ennek a retardált fűzfapoétának az internet hozzáférése köré is taxisblokádat szervezni?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Miután a tornaterem minden szerén könnyedén végrehajtok egy-egy 10 (Mr. Puzsér szerint 8) pontos gyakorlatot, majd lazán megcsinálom a világ összes felülését, rendszerint egy kicsit megéhezem és néhány követ kenyérré változtatok, ám mivel tudom, hogy nem csak kenyérrel él az ember, eszem hozzá pár darab frissen fojtott vérfarkast is.” /Chuck Norris/