Ebéd után

Kedélyesen kanalazó Költő

Ihaj-csuhaj, vidám e nót-

-a, mert ettem finom spenót!

Benne kettő tojás vala,

Ingyom-bingyom, sala-lala!

Spenót előtt volt egy kevés,

Ám jó lebbencsleves evés!

Nem is mondom, olyan banál-

-is, hogy táncot járt a kanál.

Kenyér kinyír, mégis a tunk,

Mit ki végül nem hagyhatunk!

Végső élmény, nem a nullad-

-ik: Ki magyar, szaftba fullad!

Ebéd után jön a szieszt-

-a, most épp próbálom ki ezt!

Oszt’, nyammogván mákos pitén,

Termelek majd GDP-t én!

„Költő úr, magát kinyírja egy kenyér?! Csak nem dobott meg valakit kővel, aki visszadobta szilánkosan tört másnapos tesco-s kenyérrel, amitől szétfröccsent a koponyalapi mirigye?! Több spenótot kellett volna ennie, hogy olyan erővel tudja eldobni a nehéz követ, hogy miután a repülés végén kiderült, hogy hol állt meg és kit hogyan talált meg, az illető már semmit se legyen képes visszadobni és annyit se tudjon mondani, hogy tunk jú verimaccs!” /Szaft Szilárd, az utolsó sréghajlító/

„Költő úr, ön Ákos vitéz,

Ki nyammogva mákos pitéz?!”

/Pite Petiné Pata Patália, az Ákos Vitézek Hivatala (ÁVH) nyilvántartási főosztályának rigmusszabályozója/

„Látom, valakinek nagyon ízlik a mákos pite... Már más versben is volt róla szó. Szerencsére Ákos vitéznek nem spenótot kellett ennie előtte. (Amúgy én szeretem a spenótot, de ő biztos nem szerette volna, mert a gyerekek nem szokták szeretni.) Ezek után jöhet a mákos pite recept versben!” /M. András, a költő legállandóbb és legmákosabb kommentelője/

„Egy rész mákon két rész pite,

Rá porcukor szakács hite

Szerint két vagy három kanál,

S piténk máris glédában áll.”

/Mokány Mákonyné Sóti Sütilla, az Abszolút Mákos Pitét Előkóstoló Receptorok (AMPER) vércukorszint szabályozója/

„Enni kell. Evés után pedig emészteni. Az emésztés energiaigényes. A kognitív funkciók is energiaigényesek. Az erőforrások végesek. Az ember vagy verset ír, vagy emészt. A költő is ember. Isten óvja a GDP-t!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Tudhatná azt maga, eF úr,

Ki poéta lelkébe fúr,

Amikor a Költő emészt,

Energiát éget, nem észt!”

/Dr. Zsiger Zsigmond, a Poétikus Energiafelhasználást Termodinamikai Poláris Analízissel Lokálisan Aktualizáló Cirkulációs Kataklizma (PETPALACK) kilokalóriaszámlálóbiztosa/

„Tisztelt ZséZsé doki! Energiát nem égetünk, hanem felhasználunk, vagy felszabadítunk. ATP - adenozin trifoszfát. Ez a sejtjeink üzemanyaga. Mindegy, hogy agysejtek, vagy bélhámsejtek, vagy vázizomsejtek, stb. Az emésztés elsődlegességet élvez, hogy minél gyorsabban, hatékonyabban történhessen, minél kevesebb energiaráfordítás árán minél több energiát szabadítson fel. Ilyenkor a test paraszimpatikus állapotba kerül, a felépítő folyamatok vannak előnyben, vázizmokban, agyban energiaszint csökken. Tovább is van, csak mondom, hogy erre utaltam a kommentben. Riszpekt.” /F. Péter, a költő humán végzettségű nyughatatlan mérnökkollégája/

„Energia nem ég el, csak állami közbeszerzés során átalakul magánvagyonná, azaz nem tűnik el, csak elveszti közpénz jellegét, de azt nyomtalanul!” /részlet a Hogyan legyünk multimilliárdos víz-gázszerelők? c. kézikönyvből/

„Spenótra GDP-nóta? Hmmm... Erős lesz.” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas GDP őstermelő/

„GDP-nek ereje

Jó spenótos derelye!

Ez kell, Doktor Házikó,

Nem a szovjet gázikó!”

/Dr. Eu Tanáz, közgazdasági kamikáze és költészeti kultúrsokker/

„Kikérem magamnak, hogy szórakozzanak a monogramommal, mert olyat teszek, hogy rámegy a hasuk!!!” /Gerle-Defekt Pentele (GDP), a Szobrokat Óvó Társaság Alhasmenéses Galambok Székletét Ártalmatlanító Munkacsoportja (SZÓTAGSZÁM) gázcső dugózási polihisztora (gdp)/

„Költő úr, ön fogasra akasztott egy kabát és megevett egy spenót? Gratulálunk, ön nyert tizennégy karát!” /Dr. Drót Dagobert, az Automatikus Tárgyeset Támogató Irodalmi Léhűtők Alapítványa (ATTILA) félisteni ostora/

„Enjambement, medveanyám, enjambement! Frady Endre úgy töri a sorvégeket, mint sarki jég az eszkimó műugró fejét. Emellett úgy falja és vedeli az automatikus tárgyeset, mint sáska a spenót és szürke a barát! A költő útja az irodalmi Nobel-díjig a gyomrán át vezet. Na, ez az igazi nagydolog!” /Guriga Görögő, a Tökéletességre Rezonáló Álom Gyár Alapítvány (TRÁGYA) szépirodalmi hatótávolság üveggolyóvá gömbölyítője/

„Mi ez az emésztetlenül ideöklendezett kultúrmocsok?! Frady Endre tipikusan az az ember, aki egy operaelőadáson nem csak, hogy böfög egyet a nézőtéren, de eközben maga elé tart egy hangszórót is! Ez a verselő bélcsatorna ugyanaz a költészetnek, mint porcelánvázának a kézigránát, mint lakodalmi menünek a tehénlepény, vagy mint kártyavárnak a földrengés! Frady Endre spenótos székletmintája több információt hordoz, mint bármelyik verse! Kössön bele a szájába a mákos pitéje!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Spenótevés után én a tányért nem kitunkolom, hanem szafttal együtt lenyelem, a gyomromban savval megmosom, majd visszaböfögöm a helyére. Olyan tiszta lesz, hogy ahhoz képest egy sterilizált kutatólabor egy miazmás dögkút.” /Chuck Norris/

Hogyha lenne...

Hogyha lenne Mercédeszem,
Látná garázsomban e szem,
Mely a szemgödrömből figyel,
Nem mulasztaná ezt így el.

De hát Mercédeszem nincsen,
Talicskám a legfőbb kincsem,
Ámbár az sem garázsban áll,
S nincs itt se villa se kanál.

Töpörtyűt is kézzel eszek,
Torkomat se mossák szeszek,
Spórolok bár s ritkán eszem,
Jaj, így se lesz Mercédeszem!

Ámde mégse vágok eret,
Barna kislány engem szeret;
Szusznyák Merci, aki Sz.M.
Hozzám jön s lesz Mercédeszem!

(néptánc!)

„Jaj, kőttő úr, nagy a mi szomorunk, rágatlanul csekergődik a szájamban a früstök! Esztendők ótta pöndörgettyük a Merci lyányunk kelengyéjét, meg egyengettyük a jövőjit nekijje, oszt’ mostan egy ilyen sehonnai füdürjés pernahajder elmállasztya a szívét és magába bolondíttya, mink meg kibeszélhettyük a pesjlinket is az annyukkal, hogy ne hozzája mennyen, hanem a Lisztessy pék deli focista fijához, a Lajcsihoz, de ő csak pelvánkázik a füle bottyával a cudarja! Most mi lészen?! Aggyam hozzá, vagy verjem agyon?!” /Szusznyák Szilárd, a cudarszenthalmi Zabhegyező Kft tulajdonosa/

„Házassági ígéret megszegése! Vérbosszú! Kaszára, kapára, péklapátra! Kemencébe az áruló hajadonnal! Égessük meg a boszorkányt! Egyházi átok! Kiközösítés! Szent inkvizíció! Drasztikus zsömleáremelés!” /Lisztessy Leó, a Cudarszenthalmi Áfavisszaigénylő Pékek Akciócsoportjának (CÁPA) elnöke és a Megelőző Tízcsapás nevű ökomenikus terrorszervezet főideológusa/

„Tudom, hogy apuska, anyuska, meg a Leó bá’ is mérges, de hát nem tehetek róla, hogy nem tudok parancsolni a szívgörbémnek! Visznek az érzéseim! A szerelmem vak! Sebaj, majd én vezetek!” /Szusznyák Mercédesz, a cudarszenthalmi Halálközeli Élmény Klinika diplomás főnővére/

„A kodályi és bartóki hagyomány méltó követője ez a cudarszenthalmi népies műdal, mely az egyszerű érzések felkorbácsolódásának, a kietlen vágyódásnak a fájdalmát a mindent lebíró szerelem gyógyító írjával kenegetve bazsalyozza, sőt szinte bönyellésig kalaványozza. A ritmusból ki-kibotló dallam mélylélektanilag jelképezi a pikszisből kieső szárnyatlan darumadár enervált gémkinyúlásának csakazértiselgető reménysugarát. Az embernek önkéntelenül is összefacsarodik a rámás csizmája!” /Szinkópa Szidónia, a cudarszenthalmi Vitéz Lisztessy Lipót Gimnázium és Pékipari Szakközépiskola ének-zene tanára és betanított nehézgépkezelő/

„Nyuszifiúk, őszintén megsúgom, hogy egyáltalán nem bánom, hogy a Merci szakított velem, mert én igazából a csapattársamat, a Rocsmák Rezsőt szeretem! Ő olyan cukifiú!” /Lisztessy Lajos, a Cudarszenthalmi SE baloldali középpályása/

„Ó, Uram, nem veszel nekem egy Mercedes Benz?
A barátaim mind meghajtó Porsche, meg kell jóvátenni.
Keményen dolgozott egész életemben, nem segítettek a barátaim,
Tehát Uram, nem veszel nekem egy Mercedes Benz?”
/Janis Joplin (az Amerikába kitántorgó cudarszenthalmi Jöplényi János blúzgyári munkás unokája) + Michael McClure + Bob Neuwirth + translate.google.com/

„Fenti fordítás eredetije is mókás, 4 strófás, igaz AAAA rímképletű, de amúgy dettó ugyanez, csak amerikaiul. Ja, és ugye ott van még Reb Tevje három lépcsős háza, Eisemann Mihály habos süteménye, József Attila kuglere.... Állítólag az emberrel két nagy tragédia történhet az életben. Az egyik, ha nem kapja meg, amire vágyik, a másik, ha megkapja.” /F. Péter, a költő cudarszenthalmi aszkétikus kollégája/

„Ha a költészet egy behavazott táj, akkor Frady Endre verse a sárga vizelettel beléírt ormótlan betűk rendszertelen halmaza. Frady Endre ugyanaz az irodalomnak, mint versenylónak a vágóhídi húsdaráló. Anyám szerint a versenylovakat nem ledarálják, hanem lelövik, ugye, és a lókolbász különben is finom, igaz-e fiacskám, mire én csak annyit tudok válaszolni, hogy ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ…” /Puzsér Róbert, a Cudarszenthalmi Elmegyógyító Tábor (CET) kritikus bentlakója/

„A minap a zebrán átsétálva elütöttem egy szabálytalanul száguldó Mercédesz terepjárót. Ha a szélvédőn át kirepülő szenátor nem ütközik fejjel előre a hasfalamnak, akkor talán még ma is él...” /Chuck Norris, a cudarszenthalmi Csák Nóri unokája/

Különös Ajándék

"bőgve rohant ki az osztályból" /egy aranyhal felvétele/

Különös Ajándék tanárnő sikítva vágta a földhöz a naplót.
- Ülj le, Birkássy, egyes! Egyes alá!!! NULLA, TE SZERENCSÉTLEN!!! Honnan vetted azt a baromságot, hogy Kossuth Lajost a Duna jegén választották meg MLSZ elnöknek?!
- Miért, talán a Tiszán?! – kérdezett vissza röhögve a trendi takonyzöld orr-piercinget viselő Birkássy Bendegúz, mire Különös Ajándék történelem-földrajz szakos tanárnő bőgve rohant ki az osztályból.
Szülei, Dr. Különös Béla és Dr. Különös Béláné Szimpla Matild mindig arra tanították, hogyha szorgalmasan tanul, akkor sokra viszi és boldog lesz. Ajándék szófogadó lányként megfogadta a tanácsot és nap mint nap leült tanulni, tanulni, tanulni. Ilyenkor mintha Lenin jól temperált viaszbábja is elégedetten mosolygott volna a Mauzóleum félhomályában. Az azóta már felnőtt tanárnő viszont zokogott:
- Tanultam, tanultam, tanultam és mégse vittem semmire, sőt még boldogtalan is vagyok!
A könnyeitől keletkezett bokáig érő tóból ekkor az ölébe ugrott egy aranyhal és felajánlotta, hogy teljesíti három kívánságát. Ahogy ígérte, úgy is lett:
Először a váratlanul örökös antarktiszi nagykövetségbe küldött Dr. Birkássy Bottyán magával vitte feleségét és egyszülött Bendegúz fiát.
Másodszor a fizetését triplájára emelték és így már majdnem annyit keresett, mint egy parlamenti takarítónő.
Harmadszor az iskolai menzán roston sült aranyhalat kanalazhatott rósejbnivel és zsenge parajjal.
- Na, most már tudom, mi a különbség a valódi életpálya és az életpályamodell között! – böffentett elégedetten, majd visszament az osztályába. Aznap minden felelőnek csak csillagos ötöst adott és az elégedett nebulók azzal a tudattal mehettek haza, hogy az Ob mégis egy kanadai tó, az Urálon túl már tényleg látszik Bécsnek büszke üzletsora és a Nagy Októberi Kapitalista Forradalmat valóban Mátyás király vörös ingesei verték le.
Mindenki boldog volt, csak egy mélyen csalódott aranyhal szelleme sóhajtotta bele hitetlenkedve és lélekfejcsóválva az éjféli csendbe:
- Halat kanállal?!