Esik eső...

Esik eső karikára,

Lezuhan a barik ára,

S nagy a pásztor Mari kára:

„Tetemes a légtér nyirka,

S holtra ázva köhög cirka

Minden másfeledik birka!!!

Zsírszegény lesz nyájam teje!

Issza após Ahmed bej-e

S vígan böffen-e, hogy yeah-yeah?”

Tovább esik… Mari mára

Besokall s rogy karimára,

S nem lendül a kar imára.

Ráül Sára paripára,

Fentről ráköp tar ipára,

Gyí! s csíkot húz fari pára.

Fröccsen egy lötty nóva-sár* a

Vers rezignált lovasára,

S röhögve fut tova Sára.

Viszi csatakos út… Haj, Os-

-maniyében** jó sut zajos:

Bent népdalol Kossuth Lajos!

*nóva-sár: vízzel kevert csillagpor

**Osmaniye: város Törökországban, nagyjából félúton Adana és Gaziantep között, nem messze az Iszkenderuni-öböltől, Osmaniye tartomány központja (wikipédia)

„Teringettét, de nagy szerencse, hogy nem voltam rosszkor rossz helyen és ezt a nótát nem nekem kellett begyűjtenem!” /Kodály Zoltán (1882-1967), zeneszerző és népzenekutató/

„Bokorrímek, sámánanyám, bokorrímek! És milyen átázott árvalányhajasan cizelláltak! Ahogy a janicsárok böfögik: yeah-yeah! Egy ilyen vers után még Kossuth Lajos is megnyalná mind a tíz ujját! Annak, aki begépelte!” /Gyökérkefe Gyurgyalag, őstáltos és esőerdőkerülő/

„Senki ujját nem nyalom én,

Folt esne a jó renomén!

Nagyvilágnak nekimentem,

Mert elfogyott regimentem!

Költő, ha én azt üzenem,

Mindenki eljöjjön, te nem!

Csuhajja!”

/Kossuth Lajos (1802-1894), emigrációs népdalnok és Kütahya leghíresebb menekültje/

„Költő effendi, nem jön ki a bokorrím, mert a yeah-yeah kiejtve csak majdnem a világ összes nyelvén je-je, ám törökül jü-jü! A versszak az Osmaniyei Lírai Alakítások Fesztiválján (OLAF) helyesen így szólna:

Zsűrszügűny lüsz nyűjüm tüjü!

Üsszü üpűs Ahmed büj-ü

S vűgün büffün-ü, hügy jü-jü?”

/Dr. Jumurdzsák Ürdüngbürdüng Tüftü, a Türk Irodalmi Központ (TIK) tudományos szakreferense/

„Jó kis esős száguldozás volt ez, nyihaha! Avagy törökül: Jű küs üsűs szűgüldüzűs vült, nyühühü!” /Sára a ló, avagy törökül: Sűrü ü lű/

„Ez az eső sokat ér. Beindult tőle minden... Még Kossuth Lajos is feltámadt. De mi lett a birkákkal Mari nélkül?” /M. András, a költő legállandóbb és leglelkesebb olvasója, avagy törökül M. Ündrüs, a kültű lügűllündűbb űs lüglülküsübb ülvüsűjü/

„Mari nélkül mit érek éééén?! Beeeeee! Mari nélkül mit érek éééén?!” /Máté & Péter, a birkaduett, avagy törökül: Műtű &Pűtür, ü bürküdüütt/

„Mindenki nyugodjon meg, maga is M. úr, csak vaklárma volt! A birkák nem az eső okozta megfázástól köhögtek, hanem csupán félrenyelték a dőlt domboldal aszimmetrikusan növő ferde füvét. A karom pedig nem azért nem lendült imára, mert nem voltam hálás az esőért, hanem ahogy lerogytam, beszorult a karima alá és odaragadt a perem alatti szennyeződésekhez. Szerencsére pont arra úszott egy toalett kacsa és kiszabadított, hogy ellovagolhassak!” /Mari a pásztorlány, avagy törökül: Mürü a pűsztürlűny/

„Még jó, hogy nem a mi pályánkon legelnek a vezérszurkolónk fiának magyar feleségének a birkái, mert akkor állandóan belevetődhetnék a trágyájukba! Már csak az a kérdés, hogy melyik csapatban játszik az a Kossuth Lajos?!” /Mehmet Akif Önal, a török negyedosztályú Omaniyespor Futbal Kulübü kapusa/

„Fari pára, mi?! Nem elég, hogy a menyem zsírszegény birkatejjel itat, de még a turbántalan kopasz fejemre is ráköp és rámereszti a lova büdös kipuffogó gázát! Jaj, fiam, miért Taktapölöskéről nősültél?!” /Ahmed Tülülü Brümbrüm bej, Mari ipa/

„Gyaur költő, Allah nagyúr

Megbüntet és agyagba gyúr!

Ahmed bejes versed ára

Az, hogy mész a gyehennára!”

/Dr. Musztafa Ükülbükül Mühülümbü, Ahmed bej ügyvédje és birkatej előkóstolója/

„Ó, hogy egy politikailag inkorrekt gendersemleges birkamenet gázoljon halálra, ha még egyszer olyan elővigyázatlan leszek, hogy rákattintok ennek a trágyadombi száműzetés szagú elmeháborodottnak a dilettantizmustól fröcsögő betűgarmadájára! A sósavnyálú migráns alienek nyalják meg Frady Endre mind a tíz ujját! Chuck Norris rúgja szupernóva porrá ezt a maga alá öklendezett szemétdombon kapirgáló török zúzájú elfajzott szellemi fajdkakast! Ó, anyám, kicsit feszült lettem!!! Ááááááááááááááááá!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nyugi, Robi, nem kell rúgnom! Elég, ha rávetem a tekintetem és darabokra hullik. Ahogy a Szovjetunióval is csináltam anno. Jaj, most elszóltam magam! Pedig Budapesten járva megígértem az utcai harcos Viktor barátomnak, hogy nem árulom el, hogy nem tökegyedül ő zavarta ki a szovjet csapatokat Európából…” /Chuck Norris/

„Ja, hogy minket kizavartak?! Eddig úgy tudtam, hogy simán haza lettünk rendelve. Heeej, azóta is hiányzik a zsírszegény birkapálinka!” /szovjet csapatok/

„Bátran kijelenthetjük, hogy verset írni felelősség. Valami fontosat kell akarni mondani, és azt egy csomó szabálynak megfelelő művészi formában kell kifejezni. E mű olvastán az első gondolatom ez volt: mindig is irigyeltem a lázadókat!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

Naplemente

Kossuth Lajos azt üzente,
Legyen magyar naplemente,
S ne Habsburg Sonnenuntergang,
Mert ott sok a labanc felhang…
Hagyja rám a verset, ácsi,
Nyugodjon le, Lajos bácsi!

Tehát:

Szép álmokat, tente, tente! –
- Zengené a naplemente,
Hogyha hangja volna néki,
S beremegne a környéki
Panelházak hosszú sora
S jönne vissza sok vacsora.

Ám ő néma, sosem zajos,
Nem üzen, mint Kossuth Lajos,
Nem beszél, nem rí, nem ugat,
Csupán hanyatlik a nyugat
Répaszínre festett egén
S ettől nyugszom rögvest meg én.

Let’s pszt again!

„Nem tűröm, hogy ugyanúgy el akarjanak hallgattatni, mint a Habsburg császárok idejében! Éljen a szólásszabadság! Magyar égre magyar naplementét! Csak az a fránya eső ne esne karikára! Hej, ha nem fogyott volna el a regimentem, most nagy patáliát csapnék!” /Kossuth Lajos/

„Kultúrtörténeti kutatások szerint Amerikába Kossuth Lajos vitte be a stand up comedy műfaját. Mivel angolul a börtönben tanult meg, ahol és akkoriban nem voltak nyelvi hanganyagok, így mindent úgy mondott fonetikusan, ahogy le volt írva. Beszédeit egyre nagyobb tömegek röhögték végig. Óriási sikere volt!” /Dr. Szürkeállományi Szütyő, a Tudományos Alapon Sokakat Lejárató Intézet (TASLI) történésze/

„Most meglepett, költő úr! Sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen egyszerű témáról, mint a naplemente, ennyi marhaságot össze lehet hadoválni! Kossuth Lajostól pedig én kérek elnézést! NEM ENG.!” /Sivár Savanya, az Országos Betiltási Intézet (OBI) főcenzora/

„Leendő költő palántáknak oktatnám a művet: Na, ilyen, amikor a szerény tehetség nagy szorgalommal párosul... Már majdnem jó, de ha csak ennyi tellene, akkor menjetek inkább péknek. Szerencsére F. Endre elkövetőtől láttunk már jobbakat. Van benne fantázia, akár jó is lehetne...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Lehet, hogy régen voltam töri korrepetáláson, de szerintem Kossuth úgy került ebbe a posztmodern nonfiguratívba, mint Pilátus a Volvóba. Amúgy gyönyörű!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Kossuth urat nincs szerencsém ismerni. Szerintem ilyen nevűt nem végeztettem ki, a Volvót pedig Heródestől kaptam ajándékba, amikor a nagy hepaj után kibékültünk és meghívott nyaralni a galileai krédójába.” /Poncius Pilátus/

„A kérómba, Pili, a kérómba hívtalak meg, nem a krédómba! Annyi időt helytartóskodtál itt és még mindig nem beszélsz rendesen óhéberül?!” /Heródes Antipász/

„A krédó latin, a kéró pedig cigány szó. Ezek szerint minden út romába vezet?” /Dr. Ősnyelv Ödön, a Nemzeti Etimológiai Múzeum (NEM) szakreferense/

 „A történelem véres kezéből kiragadott természetrajz egyidejűleg szekuláris és szakrális ábrázolása jól kézben tartottan jelenik meg Frady Endre kozmikus őslírájában, ahol a békére vágyó embernek örök harcot kell folytatnia a végső megnyugvásért. Olvasás közben csendesítsük el a belső zajt és bátran aludjunk bele az utolsó sorba! Újra és újra… Let’s pszt again!” /Zaj Zénóné Mély Mályva, a Körbenyálazott Katarzis c. szépirodalmi folyóirat lektor helyettese/

„Mi ez a kínrímes bulvárdögevés?! Ha létezne olyan betegség, hogy agyrüh, akkor annak az egyik nyilvánvaló tünete az ilyen hevenyészett írásművek gátlástalan elkövetése lenne. Hát minek nézi ez a fékevesztett közellenség az olvasókat, szellemi hányótálnak?! Anyámmal elhatároztuk, hogy gyűjtést rendezünk – ő már fel is rakta a Vaterára a tartalék műfogsorát – és amint megvalósul a bárki számára elérhető bolygóközi utazás, befizetjük rá Frady Endrét! Csak oda útra!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer beszólt a Nap, hogy nincs kedve még lemenni, mert bulizni szeretne, de úgy lefejeltem, hogy másnap hajnalban nekem kellett felrugdosnom, mert félkómásan azt énekelte, hogy az éjjel soha nem érhet véget. Na, erre kapott egy pofont és azóta csöndben van.” /Chuck Norris/

Különös Ajándék

"bőgve rohant ki az osztályból" /egy aranyhal felvétele/

Különös Ajándék tanárnő sikítva vágta a földhöz a naplót.
- Ülj le, Birkássy, egyes! Egyes alá!!! NULLA, TE SZERENCSÉTLEN!!! Honnan vetted azt a baromságot, hogy Kossuth Lajost a Duna jegén választották meg MLSZ elnöknek?!
- Miért, talán a Tiszán?! – kérdezett vissza röhögve a trendi takonyzöld orr-piercinget viselő Birkássy Bendegúz, mire Különös Ajándék történelem-földrajz szakos tanárnő bőgve rohant ki az osztályból.
Szülei, Dr. Különös Béla és Dr. Különös Béláné Szimpla Matild mindig arra tanították, hogyha szorgalmasan tanul, akkor sokra viszi és boldog lesz. Ajándék szófogadó lányként megfogadta a tanácsot és nap mint nap leült tanulni, tanulni, tanulni. Ilyenkor mintha Lenin jól temperált viaszbábja is elégedetten mosolygott volna a Mauzóleum félhomályában. Az azóta már felnőtt tanárnő viszont zokogott:
- Tanultam, tanultam, tanultam és mégse vittem semmire, sőt még boldogtalan is vagyok!
A könnyeitől keletkezett bokáig érő tóból ekkor az ölébe ugrott egy aranyhal és felajánlotta, hogy teljesíti három kívánságát. Ahogy ígérte, úgy is lett:
Először a váratlanul örökös antarktiszi nagykövetségbe küldött Dr. Birkássy Bottyán magával vitte feleségét és egyszülött Bendegúz fiát.
Másodszor a fizetését triplájára emelték és így már majdnem annyit keresett, mint egy parlamenti takarítónő.
Harmadszor az iskolai menzán roston sült aranyhalat kanalazhatott rósejbnivel és zsenge parajjal.
- Na, most már tudom, mi a különbség a valódi életpálya és az életpályamodell között! – böffentett elégedetten, majd visszament az osztályába. Aznap minden felelőnek csak csillagos ötöst adott és az elégedett nebulók azzal a tudattal mehettek haza, hogy az Ob mégis egy kanadai tó, az Urálon túl már tényleg látszik Bécsnek büszke üzletsora és a Nagy Októberi Kapitalista Forradalmat valóban Mátyás király vörös ingesei verték le.
Mindenki boldog volt, csak egy mélyen csalódott aranyhal szelleme sóhajtotta bele hitetlenkedve és lélekfejcsóválva az éjféli csendbe:
- Halat kanállal?!

Zöld erdőben...

(locsolólírák)

Húsvét közeledtével mindig igényszinten merül fel a „Zöld erdőben…” kezdetű locsolólírák hozzáférhetősége. Magyar ember zöld erdő nélkül nem locsol, de ritkán talál egyszerre szellemes és mélyenszántó, sírva vigadtató, érzelmileg zenitet és nadírt is érintő versikét. Ennek mától vége! Íme a világirodalom leggyönyörűbb zöld erdős locsolólíráiból való csokréta! Felebarátaim, locsolkodjunk!

0.,
Zöld erdőben Kossuth Lajos
Üzenget, de kissé zajos,
Így az erdész elkergeti.
Locsoljak, vagy legyek jeti?

1.,
Zöld erdőben grizzly méne,
Szembe csoszog öreg néne
S jó nagy pofont kap a medve.
Átitathat kölnim nedve?

2.,
Zöld erdőben fának mentem,
Szemüvegem eltört menten,
S nem maradt épen, csak a tok.
Nem látok, de locsolhatok?

3.,
Zöld erdőben éles vakuk
Villannak, mert sztár a kakukk.
Lesz-e hímes kakukktojás,
Ha indul a kölni folyás?

4.,
Zöld erdőben sok kék traktor
Fehér bottal – mi ez, vak tor?
Vagy performance, mit a TSZ
Csinál? Locsolhatok-é, yes?

5.,
Zöld erdőben büdös kölni,
Halott ettől támad föl, ni!
Én is föltámadtam lám a
Szagtól! Locsolhatok máma?

6.,
Zöld erdőben zöld az erdő,
Ha fát vágnak, vigyázz, mer’ dő’
S szétkenődsz, mint só a hólén!
Locsolhatok síromból én?

7.,
Zöld erdőben sok a moha,
Észak felé mutat, noha
Mutathatna akár délnek
Is. Locsoljak, vagy tán félnek?

8.,
Zöld erdőben úsz’ sok izé,
Csónakjával kárment Bizet.
Tűz jön, miután az ár ment,
Locsoljak-e slaggal Carmen-t?

9.,
Zöld erdőben, pont legbelül,
Vártetőre Sólyom felül.
Sólyom után Schmitt és Áder.
Locsolhat a munkáskáder?

10.,
Zöld erdőben, jaj, de lila
Ibolyát talál Delila!
Hajas Sámson szól: Fúj UTE!
Ha locsolok, bejgli jut-e?

11.,
Zöld erdőben Ben Hur lő benn
Személyesen, mivel ő Ben.
Fajdsebet köt, jó a géz ár.
Locsolhatok, Áve Caesar?

12.,
Zöld erdőben nincsen panel,
Melyben vadász ritkán van el.
Liftben nem tud lőni őzet.
Löttyenhet hűs kölni főzet?

13.,
Zöld erdőben Birodalmi
Lépegető, de csak talmi,
Műanyagból van a burka.
Jó kölniért jár sok hurka?

13+1.,
Zöld erdőben bőg a diszkó,
Minden állat messze iszkó’,
Csak a fajd marad, ki siket.
Locsolhatok mindenkiket?

13+2.,
Zöld erdőben betonsiló,
Nekiszalad a vaksi ló,
Ami nyerít, aztán dögöl.
Locsolhatok, vagy még bőgöl?

13+3.,
Zöld erdőben kerámia-
-törő vandál kérdi: „Mi a’?!
Beborulsz, ha megütlek én!”
Kölni fröccsen a földtekén…

13+4.,
Zöld erdőben Puzsér Róbert
Alatt sírdogál a ló, mert
Kritizálja őt a zsoké:
Nulla pontos kölni oké?

13+5.,
Zöld erdőben fehér tejfel
Hömpölyög a messzi Eiffel
Toronyiránt s fricseg-fröcsög.
Borulhat a kölnis köcsög?

13+6.,
Zöld erdőben Chuck Norris áll,
Úgyis-úgyis riszál-riszál,
S szakállával képes ölni.
Kell-e brutál erős kölni?

13+7.,
Zöld erdőben dől a hitel,
Vész a Svájcba vetett hit el,
S árvereződnek a falak.
Édesem, fellocsoljalak?

13+8.,
Zöld erdőben nem látom a
Fától az erdőt, nincs nyoma,
Mivel nem nő más, mint finn gyom.
Locsolhatok, ingyom-bingyom?

13+9.,
Zöld erdőben él a guru,
Tápláléka főtt kenguru,
No meg abált orángután.
Locsoljak, vagy nézzek bután?

13+10.,
Zöld erdőben, kicsit jobbra
Áll Obi-Wan lovas szobra.
Bő galampotty réteg fedi.
Locsolkodjon, aki Jedi!

13+11.,
Zöld erdőben faiskola
Menzáján van ma is kóla,
Attól vásik el a gyökér.
Kölnit adnék sütőtökér’

13+12.,
Zöld erdőben útvonalak
Mentén szemetel egy alak,
Míg egy parkőr le nem üti.
Ha locsolok, lesz majd süti?

13+13.,
Zöld erdőben kockás piton
Táncol egy zsák dinamiton,
Ami aztán fel is robban.
Locsoljalak meg még jobban?

77.,
Zöld erdőben kék Zastava,
Rozsdásítja tavasz hava,
S szennyezi a környezetet.
Meglocsolom azt, ki etet.

100.,
Zöld erdőben nádházs Ging-Gong
Gyorzsan baddog mind a bingbong,
Zsebezzsége fényzsebezzség.
Idd a finom gölni, dezzség!

1001.,
Zöld erdőben zúg az ELMÜ,
Így tehát nem félkegyelmű,
Kinél bekötött a villany.
Meglocsollak, el ne illanj!

Péntek tizenharmadika turmix

Péntek tizenharmadika:
Összenő az orrok lika
S falat fal sok bölömbika

Ika péntek tizenharmad:
Véres pofont medvekarm ad
S elsüllyed a spanyol Armad.

Harmadika péntek tizen:
Kossuth Lajos megin’ izen:
„Ne járjatok forró vizen!”

Tizenharmadika péntek:
Fagynak Windows-ban a Paint-ek
S nem nős ma a szegény vén tek.

Ketnép akidamrahnezit:
Letépkedik Messi mezit!
„Költő úr! Mi a gány ez itt?!”

(tánc)

Kossuth Lajos aztat írja...

Kossuth Lajos aztat írja,
Elfogyott a faxpapírja,
Komputere viszont kímélt,
Arról küldözget majd emailt.

Árad a mail, gépem mail-tó,
Lajos bá’, nem vagyok méltó!
Annyit ír, mint három Gogol,
Ki ily aktív, mért nem blogol?!

Főoldal lőn Nemzeti Dal,
Ferenc Jóska földre hidal,
S magyar nemzet klikkel: „Tetszik”
Ja, és elég napi egy cikk!

A szoba

Ajtó mögött mi van, szoba?
Ha belépek, felém dob a
Bent ülő egy vaskos dárdát,
Mondván: „Szikkadt szívét járd át!”?

Vagy tán néhány öreg néni
Kötöget bent Frédi-Béni
Mintás sálat s egyik sem rest
Horgolni pár húszméterest?

Mi van, hogyha Kossuth Lajos
Rádiózik étolajos
Hordón állva? (S a regiment?
Szétesett, míg a reggae ment?)

S ha az ajtó nem is ajtó,
Csupán jajhullámzó baj-tó?!
Maradjon csak mindez titok,
Úgyhogy inkább be sem nyitok!