Fejszéjét vágva nagy fába:
- Ez nem csak a saját dilim,
Népemnek kell forradalom!
Lépcsőn Nemzeti Dalt mondja.
- Ebből nagy hirig lesz mindjá’! -
Csillan fel a jónép szeme,
S nő a népfelkelők száma.
Szabadul a mit sem sejtő
Táncsics s lelkendez a sajtó:
- Hoppá, itt a reménysugár!
Lám, remeg az osztrák sógor!
- Elnyomtatok! – szól a hun vád,
S támad a sok puskás honvéd. →
Császár behív medvét, oroszt,
S annak mancsa el nem ereszt.
Segesvárnál nagy a futás,
Elfogják még Petőfit is;
Jaja hangos, mint egy MIG show
S nem áll Barguzinig meg se…
(Onnantól a csend az néma,
Utókor meg dühöng: Ne má’!)
„A magyarságtudatot erősítendő, a honbuzgalmat forralandó és az ünnepeink fényét emelendő, március 15-én ellenforradalmároktól elkobzott közpénzből megalakul a Kuruc Nemzeti Dalnokok Képezdéje, azaz a KNDK, a szabadság szimbóluma!” / Ki Mint Ír, koreai származású magyar forradalmár/
„Na, költő úr, hát hol maradtak a Buda-bidé, az ágyú-ugye és a Táncsics-tancsúcs kancsal rímpárok, mi? Ha már értelmetlen a lúd, legalább legyen kövér! Ilyenkor fullba kellene ám nyomni a kretént! NEM ENG.!” /Tóbár Tibor, a Kancsal Kíncsel c. réteg honlap főcenzora/
„Szórakozunk a nemzeti ünneppel? Megröhögjük a fiatalon elesett fülkeforradalmár költőnket?! Meghamisítjuk a történelmet?! Azt hisszük, hogy mindezt megússzuk jellemnevelő pofonok nélkül?! Rossz válasz! Nesze, te, nesze, nesze!!! Őrmester, vigyék ki és szereljék össze!” /Csávás Kálmán übernagy, a Rendszert Aláásókat Gyepáló Alegység (RAGYA) akcióügyi főkoordinátora/
„A történelmet saját szemüvegen torzítva látást szimbolizáló kancsal rímekkel a költő magához ragadja az utókor tisztánlátási vágyának kezdeményezését és zsigeri őstehetséggel vezet végig a dicső tavasztól a csődi őszig. Az előbb fiatalon hősi halt, majd később idősen száműzetésben élő költőkolléga sorsán át Frady Endre bemutatja, hogy két pont között ugyan végtelen sok út vezethet, de végül mindegyik tragikumba fordul, így a relatíve legpozitívabb végkifejlet, ha semmit és senkit nem túl komolyan véve halálra röhögjük magunkat. Tánc!” /Sorstragédia Simeonné Vihánczy Vendetta, középiskolai magyartanár és maszek haláltáncoktató/
„Az, hogy Petőfi holttestét Barguzinban találták meg, nem azt jelenti, hogy ott halt meg száműzetésben, hanem valószínűbb, hogy Jókai Mór és Arany János titokban kiásatták a segesvári tömegsírból, az éj leple alatt Szibériába szállíttatták és ott eltemettették, majd elterjesztették, hogy felesége elől Oroszhonba szökött. Így akarták irodalmi vetélytársuk hősi halálát egy profánabb sorsra hamisítani, hogy ezáltal annak hírneve ne nőhessen az övék fölé. A szokásos írói-költői féltékenységből fakadó önfeledt viccelődés tipikus esete! A trükk bevált, mert az utókor Jókairól ízletes bablevest, Aranyról finom galuskát nevezett el, míg Petőfiről csak egy rozsdamarta, ütött-kopott, felsőpályás Duna hidat.” /Dr. Nagyagyi Agyar, a Magyar Tudományos Akadémia rémhírcáfoló szakcsoportjának levelező tagja/
„Brumm-brumm! Magyar nép lenni kövér, orosz medve lenni éhes! Orosz medve szeretni magyar nép! Nyamm-nyamm!” /Medvegy Medvegyevics Medvegyev, orosz medve és atomlobbista/
„Mi ez a kancsal rímekbe klopfolt hullagyalázás?! Mi ez a lúdtalpszagú kokárdatiprás?! Frady Endre egy fekete öves senki, egy olyan senki, aki, ha kimegy valahonnan, akkor ott többen lesznek! Bárcsak már Frady Endre utókoraként dühönghetnék, hogy Ne má’! Anyám szerint dühöngeni emberi dolog, de állati veszélyes, mert vérnyomásállapotba kerülök, úgyhogy inkább menjek ki a kertbe kisvirágokat szagolgatni! NEEEEEEM!!!” /Puzsér Róbert, vérnyomásállapotba került kritikus/
„Ha a mindig büszke magyarok alázatosan a segítségemet kérték volna, akkor egy mozdulattal lepofoztam volna mind a muszkát, mind a labancot, de nem, ezek mindig egyedül akarnak kuruckodni!” /Chuck Norris/
„Ej, mi a kő? Költő Úr, kend
Verset farag egész víkend?!
Lám csak, utókor mit mível:
Kétel, kutyul kancsalrímmel!
Frady komám, hegyezd füled,
Tudom én, nyelved mér' ered,
Vezérszónok harcra hangol
"Győztes lesz a magyar-angol!"
Ezután is jó légy, Endre!
Ne fintorogj a közrendre,
Terelj népet egy irányba'
Tedd, mi juhász kívánsága!”
/Petrovics Tribjúttu Sándor alias F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
