Március 15

Pilvaxba megy Petőfi be,
Fejszéjét vágva nagy fába:
- Ez nem csak a saját dilim,
Népemnek kell forradalom!

Lépcsőn Nemzeti Dalt mondja.
- Ebből nagy hirig lesz mindjá’! -
Csillan fel a jónép szeme,
S nő a népfelkelők száma.

Szabadul a mit sem sejtő
Táncsics s lelkendez a sajtó:
- Hoppá, itt a reménysugár!
Lám, remeg az osztrák sógor!

- Elnyomtatok! – szól a hun vád,
S támad a sok puskás honvéd. →
Császár behív medvét, oroszt,
S annak mancsa el nem ereszt.

Segesvárnál nagy a futás,
Elfogják még Petőfit is;
Jaja hangos, mint egy MIG show
S nem áll Barguzinig meg se…

(Onnantól a csend az néma,
Utókor meg dühöng: Ne má’!)

„A magyarságtudatot erősítendő, a honbuzgalmat forralandó és az ünnepeink fényét emelendő, március 15-én ellenforradalmároktól elkobzott közpénzből megalakul a Kuruc Nemzeti Dalnokok Képezdéje, azaz a KNDK, a szabadság szimbóluma!” / Ki Mint Ír, koreai származású magyar forradalmár/

„Na, költő úr, hát hol maradtak a Buda-bidé, az ágyú-ugye és a Táncsics-tancsúcs kancsal rímpárok, mi? Ha már értelmetlen a lúd, legalább legyen kövér! Ilyenkor fullba kellene ám nyomni a kretént! NEM ENG.!” /Tóbár Tibor, a Kancsal Kíncsel c. réteg honlap főcenzora/

„Szórakozunk a nemzeti ünneppel? Megröhögjük a fiatalon elesett fülkeforradalmár költőnket?! Meghamisítjuk a történelmet?! Azt hisszük, hogy mindezt megússzuk jellemnevelő pofonok nélkül?! Rossz válasz! Nesze, te, nesze, nesze!!! Őrmester, vigyék ki és szereljék össze!” /Csávás Kálmán übernagy, a Rendszert Aláásókat Gyepáló Alegység (RAGYA) akcióügyi főkoordinátora/

„A történelmet saját szemüvegen torzítva látást szimbolizáló kancsal rímekkel a költő magához ragadja az utókor tisztánlátási vágyának kezdeményezését és zsigeri őstehetséggel vezet végig a dicső tavasztól a csődi őszig. Az előbb fiatalon hősi halt, majd később idősen száműzetésben élő költőkolléga sorsán át Frady Endre bemutatja, hogy két pont között ugyan végtelen sok út vezethet, de végül mindegyik tragikumba fordul, így a relatíve legpozitívabb végkifejlet, ha semmit és senkit nem túl komolyan véve halálra röhögjük magunkat. Tánc!” /Sorstragédia Simeonné Vihánczy Vendetta, középiskolai magyartanár és maszek haláltáncoktató/

„Az, hogy Petőfi holttestét Barguzinban találták meg, nem azt jelenti, hogy ott halt meg száműzetésben, hanem valószínűbb, hogy Jókai Mór és Arany János titokban kiásatták a segesvári tömegsírból, az éj leple alatt Szibériába szállíttatták és ott eltemettették, majd elterjesztették, hogy felesége elől Oroszhonba szökött. Így akarták irodalmi vetélytársuk hősi halálát egy profánabb sorsra hamisítani, hogy ezáltal annak hírneve ne nőhessen az övék fölé. A szokásos írói-költői féltékenységből fakadó önfeledt viccelődés tipikus esete! A trükk bevált, mert az utókor Jókairól ízletes bablevest, Aranyról finom galuskát nevezett el, míg Petőfiről csak egy rozsdamarta, ütött-kopott, felsőpályás Duna hidat.” /Dr. Nagyagyi Agyar, a Magyar Tudományos Akadémia rémhírcáfoló szakcsoportjának levelező tagja/

„Brumm-brumm! Magyar nép lenni kövér, orosz medve lenni éhes! Orosz medve szeretni magyar nép! Nyamm-nyamm!” /Medvegy Medvegyevics Medvegyev, orosz medve és atomlobbista/

„Mi ez a kancsal rímekbe klopfolt hullagyalázás?! Mi ez a lúdtalpszagú kokárdatiprás?! Frady Endre egy fekete öves senki, egy olyan senki, aki, ha kimegy valahonnan, akkor ott többen lesznek! Bárcsak már Frady Endre utókoraként dühönghetnék, hogy Ne má’! Anyám szerint dühöngeni emberi dolog, de állati veszélyes, mert vérnyomásállapotba kerülök, úgyhogy inkább menjek ki a kertbe kisvirágokat szagolgatni! NEEEEEEM!!!” /Puzsér Róbert, vérnyomásállapotba került kritikus/

„Ha a mindig büszke magyarok alázatosan a segítségemet kérték volna, akkor egy mozdulattal lepofoztam volna mind a muszkát, mind a labancot, de nem, ezek mindig egyedül akarnak kuruckodni!” /Chuck Norris/

„Ej, mi a kő? Költő Úr, kend
Verset farag egész víkend?!
Lám csak, utókor mit mível:
Kétel, kutyul kancsalrímmel!

Frady komám, hegyezd füled,
Tudom én, nyelved mér' ered,
Vezérszónok harcra hangol
"Győztes lesz a magyar-angol!"

Ezután is jó légy, Endre!
Ne fintorogj a közrendre,
Terelj népet egy irányba'
Tedd, mi juhász kívánsága!”

/Petrovics Tribjúttu Sándor alias F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

Árpád

- Mondd meg nekem Árpád,
Földeden van árpád?
- Nincs árpa, se búza,
Se baromfizúza,
Se tyúk, se lúd, se ló,
Se egy okosteló’,
Se kőház, se pajta,
Se nádfedél rajta,
Se gesvári költő,
Se nektárzó szől’tő,
Se herezádéka,
Se egy marék véka,
Se sebességmérő,
Se krestyés úr (mér ő?),
Se kóc’ tengerihaj,
Se föld nincsen, ihaj,
S erre van egy nagy ok,
Nem is Árpád vagyok
…
Hanem Béla. Tánc!

„Jaj, már megint összekevertek minket az élhetetlenül becsületes, vagy inkább pancser-balek ikertestvéremmel, a Bélával! Se a pártba nem hajlandó belépni egy kis haszon reményében, se semmilyen mutyiban nincs benne elvi okokból, nem ül be VIP páholyba szotyizni és nem hajlandó eljönni egyetlen urambátyám sógorkoma nem-taggyűlés-volt összejövetelre, ahol eldől, hogy kinek mennyi jut a zsíros kenyérből! Az a mániája, hogy ő becsületes munkával akarja eltartani a családját! Csoda, hogy még nem haltak éhen!” /Abasári Árpád, földtulajdonos oligarcha/

„Jaj, Árpikám, nincs itt semmi csoda! Tudom, hogy titokban te támogatod azt a bárgyú öcsédet! Ha nem intézkedsz felsőbb helyen, már rég kilakoltatták volna a madárijesztői szolgálati fabódéjából, aminek a helyén felépíthetnénk végre a cuki carrarai márvány családi kriptánkat!” /Abasári Árpádné Mohó Marietta, műkörmös és föld-oligarcha/

„A világon a föld a legértékesebb! Ígérem, hogy megválasztásom esetén Magyarországot a földdel teszem egyenlővé!” /Dr. Vályog Vendel, a Népnemzeti Tejjel és Mézzel Folyó Őshaza Párt miniszterelnök jelöltje/

„Akinek nincs földje, az annyit is ér!” /Földnélküli János, angol király/

„Hé, maga ütődött dinasztikus uralkodócska, ez az én mondásom ám! Úgy látszik, hogy a plagizálás a hanyatló nyugat ópiuma!” /Lázár János, államminiszter/

„Te, Lézer… ööö… Janikám, nem lehetne ezt a plagizálás ügyet végre végleg hanyagolni?” /Schmitt Pál, ex-államfő/

„A feszes népi hatodos sorok igazi kesergő kurucos néptáncos lincshangulatot varázsolnak a keményen dolgozó kisemberek szívébe és azonnal önfeledt duhajkodnékjuk támad! A józan paraszt költőnek ami a szívén, az a száján látszó remegés szerint valószínűleg infarktus, de hát mi is lehetne szebb, mint szilaj csűrdöngölés közben feldobni a rámás bakancsot?! Haláltánc!” /Ihaj Csuhajné Szedtevette Szinkópa, középiskolai zenetanár és félállású béres/

„Ha lett volna földem, talán itthon maradok tengerit hajazni és nektárszőlőt tövezni, de így egyszerűbb volt kitántorogni Amerikába és itt szakállat növesztve Kossuth Lajos imitátorként magyar akcentusú beszédekkel hadsereget toborozni, amit rendszeresen bérbe adhatok hollywood-i csatajelenetekhez tömegstatisztának. Usaország jobban tejel!” /Abasári Béla alias Bale Abbamuddy, az Abbamuddy & Co tömegstatiszta ügynökség tulajdonosa/

„Szent Szívinfarktus, mi ez a hónaljszagú lábgombatelep dalban elbeszélve?! Szegény anyámat már hang- és netszigetelt búvárharangban kell tartanom egy cápákkal őrzött akváriumban, hogy megóvjam ennek az irodalmi gennykelésnek a neuro-nukleáris klapanciacunamijától?! Magyar bakók, mennyi lehet Frady Endre felezési ideje?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Szakértők szerint ez a vers merénylet az irodalom ellen. Ha az elnök ellen lenne, akkor a költőt megölném a szájam leheletével, de így életben hagyom, hadd büdösödjön a nyomorult kis közép-európai tyúkmellű sörhasú testében.” /Chuck Norris/

Alekszandr Petrovics Barguzinban

Fogoly innen hogyan kúsz ki?!
Körülöttem csupa ruszki,
S bűzlenek, mint medvekarám!
Közülük legyen új arám?!

Hej, hun hon! Júliám vár ott?
Tudja vajh’, hogy Segesvárott
Csak beszóltak „Иди сюда!”-t,
S nem döfködött dárdarúd át?

Legyőzött a cári henger
S vonult a sok fázó венгер...
Eme -auszt-szerű holok-,
-ról most verset писать-olok.

Jó vagyok bár oroszul is,
Szibéria nem túl bulis.
Itt a párhetes nyár a show,
S hosszú зима не хорошо!

Bár valaki bundát adna,
В Сибири очень холодно!
Azt éneklem: Ria, ria,
De utállak Szibéria!

Konyhájuk is igen ócska,
Nincs galuska, csak булочка!
Elegem van! Ó, hogy az a...!
Engedjetek ruszkik haza!

„Narodnyik Frady, köszönöm, hogy a maga sekélyes tehetsége ellenére mindent megtett, hogy ezt a Barguzinban írt költeményemet a szibériai higiénia színvonalán ugyan, de nagyrészt lefordította magyarra! Kár, hogy nem egy világklasszis svéd poéta kezébe került a mű, mert akkor esetleg kaphattam volna egy posztumusz irodalmi Nobel-díjat! Azért az itteni kolhoz-büfében simán adtak volna legalább tíz liter karcos vodkát!” /Alekszandr Sztyepanovics Petrovics alias Sandor Petyofi, orosz-magyar szabadságharcos rabköltő/

„Hej, de nagy mókamester volt ez az Alekszandr Sztyepanovics! Folyton reformkajákat, Jókai bablevest és Aranygaluskát kért ebédre, amikor pipázva befordult a konyhába, pedig tudta, hogy az én vendégfogadómban csak scsí van, borscs, pirog meg bulocska. Vicces volt az is, hogy mindig barna kislánynak szólított! A bökversei miatt viszont többször bajba kerültünk. Amikor például kiragasztotta a kocsmaajtóra azt a felségsértő
                                                Azt mesélte W.A. Mozart,
                                                Senki nem látott még jó cárt!
kétsorosát, a rendőrség hetekig ütlegelte a falu lakosságát, hogy megtudja, hol rejtegetjük azt a Mozart nevű titkos ügynököt. Be kell vallanom, hogy miután elmentek, mi is jól eltángáltuk Alekszandr Sztyepanovicsot, de el ám! Hetekig feküdt ágyban, párnák közt!” /Nagyezsda Szergejevna Zubovka, barguzini fogadósné/

„Kétségtelenül jobban jártunk volna egy cserével, nevezetesen azzal, ha a cári csapatok Petőfit hagyják itthon és Frady Endrét hurcolják magukkal Barguzinba, mely helység gyanútlan lakóit pár hetes vihar előtti csend után hóviharként árasztották volna el az immár orosz nyelvű kínrím zuhatagok, minek hatására emberünket a helyi irodalombarátok beleszántották volna a községi céklaföldbe! Anyám szerint, ha Szendrey Júlia tudta volna, hogy drága Sanyija Szibériában lékhorgászik, akkor jó pár perccel tovább ellenállt volna dúsgazdag kérője ostromának, de szerintem ő elfogultan túlértékeli a női hűséget. Csak nehogy erről is szülessen egy Frady vers, mert vádlin harapom magam!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Hogy Petőfi hol halt meg, azt senki más nem tudná megmondani, csak Petőfi, de ő már halott. Ám, ha nem lenne halott, sem tudná megmondani, hogy hol halt meg, mert akkor még életben lenne, így honnan is tudhatná, hogy hol fog meghalni? Ráadásul, aki eltemette, az sem él már, így ő se tudja elárulni, hová temette Petőfit, ha egyáltalán tudta, hogy az, akit eltemetett, az Petőfi volt. A költő szelleme titokkal terhelten él közöttünk. Incognito ergo sum!” /Dr. Kétely Kotány, hulla holléti holisztikus/

„Egyszer jártam Barguzinban, pont akkor, amikor ezt a Petrovicsot lékhorgászat közben meg akarta enni egy medve, akit úgy lefejeltem, hogy medre és vére esett szét. A vére nyomán vöröslött a folyó medre.” /Chuck Norris/