A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ruszkik haza. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ruszkik haza. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. február 1., szerda

Jön a Putyin!

Csütörtökön jön a Putyin,
S hajbókol a teljes elit,
Hogy, mi bejön atom mutyin,
Ossza meg velük a felit!

Putyin mellett Szergej, Igor,
Mint két gigantikus jeti;
Mért e biztonsági szigor,
Őt a nép tán nem szereti?

Orosz vodka, magyar narancs!
Aki iszik, tán nem tüntet,
Ám van pár szigorú parancs:
Minden, ami nem taps, bűntett!

Elv az átalakul, az át,
Alig holnapra a márúl,
S aki egykor ruszkik hazát
Szónokolt, most hazát árul.

Szorgos népünk sosem árva,
Adoptálja orosz medve,
S bár a város le van zárva,
Aki magyar, jó a kedve!

(guggolós össztánc!)

„Várakozásom sorról sorra nőtt bennem, hátha ez lesz az A MŰ, na még egy jó sor, sehol egy bukfenc. Várakozás átcsapott reménybe: csak nehogy az utolsó versszakban legyen a törés. Végül hatalmas megkönnyebbülés: IGEN megszületett, ez az a vers amiért eddig küzdöttem a kín rímekkel. Stílusosan megjegyezném: el kéne talán gondolkozni: lehet a csúcson MOST kéne abbahagyni...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Látogasd meg a Szovjetuniót, mielőtt a Szovjetunió látogat meg téged!” /finn falfirka/

„Én személy szerint örülök Putyin elvtárs látogatásának, mert ez annak az előjele, hogy április 4-e újra piros betűs ünnep lesz, és mivel idén pont keddre esik, valószínűleg összejön belőle egy négynapos hosszú hétvége! Áááááprilis 4-ről szóóóóljon a zééének…” /Vörös Csepelné Dal Matild, gimnáziumi énektanár és az Újragombolt Kommunisták Áprilisnégy Zenekarának (UKÁZ) nótafája/

„Így írtatok Te

Csütörtököt mond a vátesz
Józan esze és a naptár,
Hatalmat ő lám lóvá tesz,
S morcos rá a lovas zsandár

Medvebajszot rángat merőn,
Tekintélyelv nála talmi,
Mást ért közben elven, s erőn
Stratégánk, a nagyhatalmi.

(Frady Endre emlékverseny fájdalomdíjasa)
ui.: Elv nem vész el, csak átalakul Elvtárssá!”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ez a szerencsétlen klapanciagyáros kihagyta a legkézenfekvőbb motívumot, ami összekötné az orosz elnök látogatását a tél orvtámadásával és így egy kis hidegháborús áthallást csempészne a műbe. Valahogy így:
   Pont most jön a Putyin
   Keresztül e trutyin?
De hát mit várhatunk egy ilyen zakkant zugköltőtől, ugyebár? Abcúg Frady Endre!” /Újpesti Barnabás, konkurens kortárs költő/

„Joszif Visszarionovics Putyin… őőő… szovjet főtitkár… őőő… páncélozott Volgán repül ide… őőő… a Dunakanyarból… őőő… illetve a Don-kanyarból… őőő… megbonthatatlan baráti látogatásra… őőő… és amikor kilép a gépből a hóra… őőő… ha meglátja a saját árnyékát, akkor visszabújik a barlangjába.” /Faék Ferike, 5.c. osztályos tanuló felelete/

„Mi ez a… hoppá! Nocsak, nocsak? Frady Endre élete első nem is olyan rossz versét olvasva afféle érzésem van, mint amikor egy soha életében nemhogy gólt nem szerző, hanem még a labdát sem eltaláló sánta kutyaütő center térdéről valami fatális véletlen folytán az ellenfél kapujába pattan a játékszer. Anyám szerint mégis igaza lehet a diabetikus militarizmusnak és a mennyiség valóban átcsap minőségbe. Nem diabetikus militarizmus, mama, hanem dialektikus materializmus! És nincs igaza, mert Frady Endre nem csapott át minősíthetetlenségből minőségbe, csak vak tyúkként talált végre egy szemet! A következő verse nyilván megint olyan vérforralóan és gutaütően szánalmas lesz, mint egy ajánlóblokk az Izaura tévén!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Товарищ Фрaди! Иди сюда! B Сибири будет маленький робот! Давай, давай!” /Vlagyimir Putyin, orosz elnök/

„Én biztosan nem mennék el Szibériába kis robotnak! Utálom a vodkaszagú jegesmedvéket!” /R2D2, droid/

„Nem szeretem az orosz nyelvet. Kitépjem?” /Chuck Norris/

„Chuck Norris öncélúan agresszív kijelentésével nem értünk egyet, de a véleményét kénytelen kelletlen tiszteletben tartva mi kérünk elnézést!” /a szerkesztőség/

2015. március 13., péntek

Alekszandr Petrovics Barguzinban

Fogoly innen hogyan kúsz ki?!
Körülöttem csupa ruszki,
S bűzlenek, mint medvekarám!
Közülük legyen új arám?!

Hej, hun hon! Júliám vár ott?
Tudja vajh’, hogy Segesvárott
Csak beszóltak „Иди сюда!”-t,
S nem döfködött dárdarúd át?

Legyőzött a cári henger
S vonult a sok fázó венгер...
Eme -auszt-szerű holok-,
-ról most verset писать-olok.

Jó vagyok bár oroszul is,
Szibéria nem túl bulis.
Itt a párhetes nyár a show,
S hosszú зима не хорошо!

Bár valaki bundát adna,
В Сибири очень холодно!
Azt éneklem: Ria, ria,
De utállak Szibéria!

Konyhájuk is igen ócska,
Nincs galuska, csak булочка!
Elegem van! Ó, hogy az a...!
Engedjetek ruszkik haza!

„Narodnyik Frady, köszönöm, hogy a maga sekélyes tehetsége ellenére mindent megtett, hogy ezt a Barguzinban írt költeményemet a szibériai higiénia színvonalán ugyan, de nagyrészt lefordította magyarra! Kár, hogy nem egy világklasszis svéd poéta kezébe került a mű, mert akkor esetleg kaphattam volna egy posztumusz irodalmi Nobel-díjat! Azért az itteni kolhoz-büfében simán adtak volna legalább tíz liter karcos vodkát!” /Alekszandr Sztyepanovics Petrovics alias Sandor Petyofi, orosz-magyar szabadságharcos rabköltő/

„Hej, de nagy mókamester volt ez az Alekszandr Sztyepanovics! Folyton reformkajákat, Jókai bablevest és Aranygaluskát kért ebédre, amikor pipázva befordult a konyhába, pedig tudta, hogy az én vendégfogadómban csak scsí van, borscs, pirog meg bulocska. Vicces volt az is, hogy mindig barna kislánynak szólított! A bökversei miatt viszont többször bajba kerültünk. Amikor például kiragasztotta a kocsmaajtóra azt a felségsértő
                                                Azt mesélte W.A. Mozart,
                                                Senki nem látott még jó cárt!
kétsorosát, a rendőrség hetekig ütlegelte a falu lakosságát, hogy megtudja, hol rejtegetjük azt a Mozart nevű titkos ügynököt. Be kell vallanom, hogy miután elmentek, mi is jól eltángáltuk Alekszandr Sztyepanovicsot, de el ám! Hetekig feküdt ágyban, párnák közt!” /Nagyezsda Szergejevna Zubovka, barguzini fogadósné/

„Kétségtelenül jobban jártunk volna egy cserével, nevezetesen azzal, ha a cári csapatok Petőfit hagyják itthon és Frady Endrét hurcolják magukkal Barguzinba, mely helység gyanútlan lakóit pár hetes vihar előtti csend után hóviharként árasztották volna el az immár orosz nyelvű kínrím zuhatagok, minek hatására emberünket a helyi irodalombarátok beleszántották volna a községi céklaföldbe! Anyám szerint, ha Szendrey Júlia tudta volna, hogy drága Sanyija Szibériában lékhorgászik, akkor jó pár perccel tovább ellenállt volna dúsgazdag kérője ostromának, de szerintem ő elfogultan túlértékeli a női hűséget. Csak nehogy erről is szülessen egy Frady vers, mert vádlin harapom magam!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Hogy Petőfi hol halt meg, azt senki más nem tudná megmondani, csak Petőfi, de ő már halott. Ám, ha nem lenne halott, sem tudná megmondani, hogy hol halt meg, mert akkor még életben lenne, így honnan is tudhatná, hogy hol fog meghalni? Ráadásul, aki eltemette, az sem él már, így ő se tudja elárulni, hová temette Petőfit, ha egyáltalán tudta, hogy az, akit eltemetett, az Petőfi volt. A költő szelleme titokkal terhelten él közöttünk. Incognito ergo sum!” /Dr. Kétely Kotány, hulla holléti holisztikus/

„Egyszer jártam Barguzinban, pont akkor, amikor ezt a Petrovicsot lékhorgászat közben meg akarta enni egy medve, akit úgy lefejeltem, hogy medre és vére esett szét. A vére nyomán vöröslött a folyó medre.” /Chuck Norris/