A következő címkéjű bejegyzések mutatása: lékhorgász. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: lékhorgász. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. január 17., kedd

Mínuszok

Mikor soká sok a mínusz,
Nincs vízfelület, amin úsz’
Uszály, sirály s tőkés réce,
És a nemzet limbóléce
Alatt átcsúszunk s nem mászunk,
S kézbe fagy az adu ászunk,
Hóemberré merevedve
Náthát kap a jegesmedve,
Nem indul pöccre a Merci,
Űrben farkasordít Berci,
Fázó Napon jégcsap csillog,
Marhát hűt a jelző billog,
Jégpáncélosak a tavak
S lékhorgászt átkoz ott a vak,
Operában rozmár hangol,
Tovább hűl sok hűvös angol,
S after six centuries again
Király lesz a Duna jegén!

„Nem vállalom! Ha véletlenül megcsúszna a hoppmester és elejtené az országalmát, akkor reflexszerűen rávetődnék és az éles jégrögök kiszakíthatnák a szürke mackóalsómat! Ennyit nem ér meg az egész hercehurca!” /Király Gábor, a válogatott előnyugdíjas kapusa/

„Ne kerekítsen, költő úr, ne kerekítsen! Mátyás királyt 1458. január 24-én jegeltették bele a trónba, az meg ugye csak ötszázötvenkilenc éve volt. Ő amúgy ott sem volt, csak a tömegek. Történészni csak pontosan, szépen! Ria, ria, história! Ezt a szaktanácsadást most baráti áron megszámítom 44 ezer plusz ÁFÁ-ért, ami 55 ezer 880, azaz kerekítve 60 ezer. Erzsébet utalványt is elfogadok!” /Dr. Századelő Szilárd, az Átértékelt Múlt Alapítvány történésze és állandó jellegű VIP-páholy tag/

„Első gondolat: jjjajjjjjj mi ez??? Most tényleg lefagytam, mint a windows, kék halál forever... Inkább a mínuszok. Azt se tudom hova kapjam a fejem: 12 különböző kép villan fel, még jó hogy nem vagyok epilepsziás, most rohamot kapnék az tuti. Azon már nem is lepődök meg, hogy 6 sor is van, amit nem is értek mit jelent. Összefoglalva: ’kevés vagy, mint téliszalámiban a hólánc’. Pont így érzek most.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Mínuszból indulunk és szilárdan tartjuk a helyünket. A mélyhűtött betűtészta leveshez most sem csomagoltak szövegkohéziót, csak a páros rímek voltak leakciózva. Jutott a tányérunkra jópár témakör, soronként néha több is: a hadronütköztető ezek szerint orosz gyártmány. Kevesen tudnak a klasszikus tizennyolcsoros műfajból ilyen komplett kis mirelit mikrokozmoszt építeni. Az univerzum összes atomja jégbe fagyott, a kortárs költészet hőmérsékletfüggetlen szürke(állományú) eminenciása számára ez üzemi hőmérséklet. Lendületesen keveri a paklit a puklival, miközben precízen lajstromozza a Duna jégtábláiba merevedett uszadékok teljes spektrumát. Málágyec.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Kedves költő elvtárs! Az igaz, hogy a világűrben mindig farkasordító hideg van, ám mivel nincs farkas, van viszont fűtött űrhajó meg vodka, így senki sem ordít, csak dalol! Idesanyáááám…” /Farkas Bertalan, az első magyar úrhajós/

„Költő polgártárs, maga igencsak feszegeti a nagy nemzeti pofonládát, mert erősen remeg a politikailag veszélyes limbóléc! Királyt vizionál a Duna jegére egy liberálbolsevik bérrettegő?! Ilyen célozgatások és sorok közötti áthallások után ne csodálkozzon, ha a tenyerem akkorát csattan a bal fülén, hogy áthallja a jobbra, maga meg addig csúszik a sorok között, míg fejjel bele nem áll a két üres szektort elválasztó falba!” /Csávás Kálmán vezérőrnagy, az Önfejű Költőket Önfejűtlenítő Rendszerv (ÖKÖR) ideológiai ökle/

„Őrült beszéd, őrült beszéd: de van benne rendszer! Nem sétálna odább a légvonatból, fönséges úr? - mondta Hamletnek Polonius; Őrült beszéd, őrült beszéd: és nincs benne rendszer! Huzatot kapott az agyad, te szerencsétlen költészeti kártevő?! - mondom Fradynak én. Persze csak tisztes távolságból, a neten keresztül, és anyámat sem engedem a közelébe, nehogy egy óvatlan író-olvasó találkozón keresztül elkapjon egy agyevő vírustörzset! Verskáosz! Szó, szó, szó… De miért ennyi és miért pont ebben a sorrendben?! Anyám szerint Frady Endre egy dologban hasonlít William Shakespeare-re: egyikük sem dán vízilabdázó!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Imádok télen vízilabdázni, mert szeretem hallgatni, amikor az általam leütközött jéghegy megrian!” /Chuck Norris/

„Megrian, Chuck?! Megrian?! Miért nem akarod megjegyezni a nevemet annak ellenére, hogy együtt szerepeltünk a Ryan közleány megmentése c. filmben?! Bühühü…” /Meg Ryan, amerikai színésznő/

„Jéggé dermedt gondolati kaleidoszkóp szikrázik fel a fagyott költői lélek segélykérő téllírájában, melynek zihálva le-lecsapódó rímpárája önfeledt sorozatlövésként csitti-csattog és önpusztítón zúzza pirruszi porrá az olvasó közönykemény szívpáncélját. Az irodalmilag megjajgatott negatív hőmérséklet ellenére is beleizzadunk a gyötrelmeken át a diadalba torkolló végkifejlet anakronisztikus ürömmámorába. Aki holnapra megtanulja, globálisan felmelegszik a lelke és félévkor eggyel jobb jegyet kap!” /Örömóda Budáné Ürömi Aroma, gimnáziumi magyar-történelem szakos tanár és maszek kürtőskalács árus/

„A globális felmelegedés és a vizelő kutya egylényegűek. Mindkettő megolvasztja a sarki jeget.” /Rottweiler Rezső, romkocsmai filozófus és ebtenyésztő/

2015. március 13., péntek

Alekszandr Petrovics Barguzinban

Fogoly innen hogyan kúsz ki?!
Körülöttem csupa ruszki,
S bűzlenek, mint medvekarám!
Közülük legyen új arám?!

Hej, hun hon! Júliám vár ott?
Tudja vajh’, hogy Segesvárott
Csak beszóltak „Иди сюда!”-t,
S nem döfködött dárdarúd át?

Legyőzött a cári henger
S vonult a sok fázó венгер...
Eme -auszt-szerű holok-,
-ról most verset писать-olok.

Jó vagyok bár oroszul is,
Szibéria nem túl bulis.
Itt a párhetes nyár a show,
S hosszú зима не хорошо!

Bár valaki bundát adna,
В Сибири очень холодно!
Azt éneklem: Ria, ria,
De utállak Szibéria!

Konyhájuk is igen ócska,
Nincs galuska, csak булочка!
Elegem van! Ó, hogy az a...!
Engedjetek ruszkik haza!

„Narodnyik Frady, köszönöm, hogy a maga sekélyes tehetsége ellenére mindent megtett, hogy ezt a Barguzinban írt költeményemet a szibériai higiénia színvonalán ugyan, de nagyrészt lefordította magyarra! Kár, hogy nem egy világklasszis svéd poéta kezébe került a mű, mert akkor esetleg kaphattam volna egy posztumusz irodalmi Nobel-díjat! Azért az itteni kolhoz-büfében simán adtak volna legalább tíz liter karcos vodkát!” /Alekszandr Sztyepanovics Petrovics alias Sandor Petyofi, orosz-magyar szabadságharcos rabköltő/

„Hej, de nagy mókamester volt ez az Alekszandr Sztyepanovics! Folyton reformkajákat, Jókai bablevest és Aranygaluskát kért ebédre, amikor pipázva befordult a konyhába, pedig tudta, hogy az én vendégfogadómban csak scsí van, borscs, pirog meg bulocska. Vicces volt az is, hogy mindig barna kislánynak szólított! A bökversei miatt viszont többször bajba kerültünk. Amikor például kiragasztotta a kocsmaajtóra azt a felségsértő
                                                Azt mesélte W.A. Mozart,
                                                Senki nem látott még jó cárt!
kétsorosát, a rendőrség hetekig ütlegelte a falu lakosságát, hogy megtudja, hol rejtegetjük azt a Mozart nevű titkos ügynököt. Be kell vallanom, hogy miután elmentek, mi is jól eltángáltuk Alekszandr Sztyepanovicsot, de el ám! Hetekig feküdt ágyban, párnák közt!” /Nagyezsda Szergejevna Zubovka, barguzini fogadósné/

„Kétségtelenül jobban jártunk volna egy cserével, nevezetesen azzal, ha a cári csapatok Petőfit hagyják itthon és Frady Endrét hurcolják magukkal Barguzinba, mely helység gyanútlan lakóit pár hetes vihar előtti csend után hóviharként árasztották volna el az immár orosz nyelvű kínrím zuhatagok, minek hatására emberünket a helyi irodalombarátok beleszántották volna a községi céklaföldbe! Anyám szerint, ha Szendrey Júlia tudta volna, hogy drága Sanyija Szibériában lékhorgászik, akkor jó pár perccel tovább ellenállt volna dúsgazdag kérője ostromának, de szerintem ő elfogultan túlértékeli a női hűséget. Csak nehogy erről is szülessen egy Frady vers, mert vádlin harapom magam!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Hogy Petőfi hol halt meg, azt senki más nem tudná megmondani, csak Petőfi, de ő már halott. Ám, ha nem lenne halott, sem tudná megmondani, hogy hol halt meg, mert akkor még életben lenne, így honnan is tudhatná, hogy hol fog meghalni? Ráadásul, aki eltemette, az sem él már, így ő se tudja elárulni, hová temette Petőfit, ha egyáltalán tudta, hogy az, akit eltemetett, az Petőfi volt. A költő szelleme titokkal terhelten él közöttünk. Incognito ergo sum!” /Dr. Kétely Kotány, hulla holléti holisztikus/

„Egyszer jártam Barguzinban, pont akkor, amikor ezt a Petrovicsot lékhorgászat közben meg akarta enni egy medve, akit úgy lefejeltem, hogy medre és vére esett szét. A vére nyomán vöröslött a folyó medre.” /Chuck Norris/