Nem hiányzó hiányok

Vesekövem nincsen nekem,

Nem rokonom David Beckham,

Nem vagyok én cölib celeb,

Nem harapja torkom el eb.

Nincs zsebemben mélyhegedű,

Se prérifarkasvér nedű,

Mivel ilyet meg nem iszok,

(Aki igen, dőlni ki szok’).

Nincsenek itt romlott kekszek,

Tele sírba be nem fekszek,

Nincsen karom helyén fakar,

Tigriskarom sosem vakar.

Talpam nem rágja le medve,

Drága húsnak nincsen nedve,

Étolajomban nincs oktán…

Ennyi hiányrím már sok tán?

Hiány hiánya nem mese,

Pláne, ha nincs értelme se,

Ilyet sose olvass, gyermek,

Inkább be Donald’s-ba jer, Mc!

„A vers második olvasatra bonyolultabbnak tűnik, mint elsőre, ám valójában roppant egyszerű, mint az alkotó gondolkodása. A McDonald’s gyorsétkezéstől önmagát megfosztó költőnek elvonási tünetei vannak, amely agysejt elvonási tünetekben és elmehiány betegségben nyilvánul meg, illetve ebben a versben. Adjanak egy duplasajtos BigMac menüt a szerencsétlennek nagyobb sült krumplival és nagyobb üdítővel, és rögvest lenyugszik a nyomorult! Meg tudom érteni, én is függő vagyok! I’m lovin’ it!” /Majonézes Mustárné Kecsap Klotild, a Gyorséttermi Addikciót Gyógyító Alapítvány (GYAGYA) bentlakásos ápoltja és eltakartja/

„Rezső vagyok. McDonalds függő. Négyszázkilencvenkilenc napja és öt órája vagyok tiszta. Még tizenkilenc óra és meglesz az ötszáz napos jubileumom. Kísértéseket szenvedő szívem szerint egy sajtburger menüvel ünnepelném, de szerencsére nincs rá pénzem, mivel pedagógus vagyok. Hála a kormányzatnak, esélyem sincs bűnbe esni semmiféle gyorskajával. Sajnos lassúval se nagyon…” /Rászoruló Rezső, középiskolai matematika-fizika szakos tanár/

„Istenek szülője, Anyám, ne hagyj el! Vasderesen nyújtóztassam eztán a tagjaimat, és hüvelykszorítóval manikűrözzenek, ha még egy Frady Endre verset elolvasok! Hát mi ez a nihilnek is kevés űrtelenség, ez a semmiből szőtt negatív nulla?! Ha én elkezdeném sorolni, hogy Frady Endrének mije nincs, csak mutatóba: költői adottsága, 60 feletti IQ-ja, hangyaszemnyi önkontrollja, stb., vélhetően sosem érne véget e lista. Így bele sem kezdek, csak azért imádkozom, hátha egy verse annyira felbőszíti Chuck-ot, hogy hónalj illatával csak azért is teli sírba kényszeríti! Lehetőleg tegnap.” /Leendő főpolgármesteretek, I. (Puzsér) Róbert a’la D. György, a költő társtervező cégű mérnökkollégája/

 „Ki meri pörös szájára venni apámtól örökölt vezeték- és anyámtól kapott keresztnevemet (bár már nincsen apám, se anyám, se istenem, aki nyugosztalja őket!), mely nem csak áruvédjegy, mint akármely mosóporé?! Nem kérek elnézést a képzavarokért, ugyanis épp egy József Attila kritikán dolgozom, mert most ő került sorra egy kis agyagba döngölésre! Elég tehetséges fiatal költő, akihez képest Frady Endre még a fasor gyökérzete alatt sincs, de jobban össze kéne szednie magát, mert időnként szét van esve és már évtizedek óta nem jön elő semmi újjal! Egy darabig sínen volt, de hirtelen mintha elvágták volna! Az egyetlen matematikus barátom szerint – több nincs, mert csak ő ad a véleményemre – a 60 alatti IQ-jával Frady Endre benne van az ország legbutább 4000 emberében! Ő kérjen elnézést a többi 3999-től! Amúgy úgy kell nekik! Dégyörgy pedig ne szórakozzon velem, mert úgy beperelem, mint liberálbolsevik lakásbetörő az őt felpofozó konzervatív házinénit súlyos testi sértésért! Amúgy direkt nem lettem főpolgármester és nem is hiányzik!!! Ordito ergo sum!!!” /Puzsér Róbert, kritikus és a főpolgármester verseny harmadik helyezettje/

„Hé, te Puzsér álcás D-ke,

Hónaljamnak szagos éke

Szaglószervednek lesz léke,

S nem kérdezed, az ég kék-e!

Orrba tolt hónaljszag betét

Nyomán neked ég már setét,

Nulla az életedre tét,

Nem rontod már Róbert hetét!”

/Chuck Norris/

„Erre mondják, hogy hiánypótló mű. De sose értettem, hogy miért kell pótolni - a hiány kinek hiányzik?! De most, hogy a Frady univerzum sztahanovista fekete lyukként egy csapásra bekebelezte az eleddig szűz területek teljes egészét, kiteljesedni látszik az életmű. Ha nem is hat napig tartott, de Frady is ember. Alkotó forog, olvasó pihen, és bízva bízik.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán úr, a hiány: nincs.

A hiány hiánya: van.

Különbség nem csak egy inch,

But at least seventy one.”

/Hetvenegy Herkulesné Hüvelyk Heuréka, antihumán értelmetlenségi izomagykapacitásbővítési főispánné/

„Cölib celeb?! Nagyon remélem, hogy nem rám céloztál, eretnekköltő fiacskám, mert úgy kiátkozlak, hogy a spanyolcsizmás lábad sem éri a földet a máglyarakás felé vezető úton!” /Degesz atya, rendfőnök és a Vármegyés Püspökfalat Csárda üzemeltetője/

„Felül kis ékezet fut Á-n,

Ha nem futna, mint egy baka,

Akkor nem Á lenne, csak A…

Hiány űrt hagy maga után.”

/Csúcsék Csöbörné Csodaszarvassy Csillámpala, az ABBA rímszerkezet virtuóza és alliterációs nomen est omen/

„Na, költő polgártárs, hogy fokozzuk a hiányérzetét, ezúton nem fizetjük ki az ön által igényelt 3 millió forint otthon felújítási támogatást, mivel találtunk az ön apai nagyapjánál egy 1946. július 31-én elkövetett négyezer kvadrilliós, azaz egy filléres köztartozást, amit nyilvánvalóan maga örökölt. Fellebbezni lehet - de nem ajánlatos - minden őszi óraállításkor hajnali kettő és három között a Karmelita Kolostor pincéjének közpénztévé híradót sugárzó szellemi kínzókamrájában.” /Csávás Kálmán csömörnagy, az Állampolgárokat Financiális Ínségbe Ugrató Minisztérium (ÁFIUM) hoppmestere/

„Költő úr, hiányzik az elgurult gyógyszere?! Miért mondaná a Donald, hogy mekk?! Maga keveri a kacsát a kecskével, pedig a McDonald’s-ban egyiket se lehet kapni! Vagy maga evett már McDuck és/vagy McGoat szendvicset nagyobb üdítővel és nagyobb sült krumplival, he?!” /Hógolyóssy Irén, alias HI lyány/

„Sem utódja, sem boldog őse,

Sem rokona, sem ismerőse

Nem vagyok Endrének,

Nem vagyok Endrének.

(Ady Endre)

Már egy hete csak a The End-re

Gondolok mindig, meg-meg erre:

Talán egyszer végre vége

(József Attila)

Együtt érzek Nagy Elmékkel

Frady rímmorzsa emlékkel

És nagyon fájó az a pont,

Hogy a vers végén nincsen pont.”

/Dr Ház, Juniorkonyha-díjas Rémrímfaragó/

„Cudar labanc, hát te engem

Kihagytál?! Most rólad zengem

Dalom, te Ház! Talpra magyar,

Harapjon meg farkas agyar!

Legyél honból elüldözött,

Haljál ágyban, párnák között!

Szoktasson a hóhér rendre,

S egyen meg a Frady Endre!”

/Petőfi Sándor, a költő Dr. Ház által kifelejtett költőgéniusz kollégája/

„Most már csak ez a vers hiányzott...” /M. András, a költő legállandóbb és leghiányérzetesebb kommentelője/

„eM úr, jó, hogy hiányt érez,

Egy költőnek sokat ér ez,

Mert e nélkül szíve vérez,

Így hát remek lelki bér ez.”

/Kicsikocsi Kocsonya, a Coach-ok Irodalmi Alapítványa (CIA) szívrengésügyi szakreferense/

„Nem értem! Én farmer vagyok, nem gyorséttermer! BigMac urat sem ismerem és nem is hiányzik! Na, mindenki húzzon haza, mielőtt lövöldözni kezdek! Idióták!” /Old MacDonald, hedefarmer éjá-éjá-óóó/

„Hőbörgő és kontraszelektált újságírók kérdésére elmondjuk, hogy Puzsér Róbert és Chuck Norris azért nem szóltak hozzá itt a végén, mert már fentebb megtették.” /Józanész Jeromos, a kommentszekció felelőse/

Medvedobb

A képen az önfeledt medvetánc látható. /Wikileaks fotó/

(gyerekdalocska)

Ugrabugrálgat a medve,
Telitalpa nagyot dobban,
Ettől igen tyű a kedve
S dibeg-dobog egyre jobban.

Annak, ki a földben lakik,
Szájában nincs nyugodt falat,
Mert dübörgő nagy valakik
Porrá zúznak plafont-falat.

refr.:
  Dibeg-dobog medve koma,
  Mélyre süpped lába nyoma,
  Nincs alatta víg lakoma,
  Jaaaaaaajj!!!

Vakond járat omlik-bomlik,
Ahogy rajta mackó tapos,
Nem marad, csupán egy rom lik,
S menekül, ki nem lett lapos.

refr.:
  Dibeg-dobog medve koma,
  Mélyre süpped lába nyoma,
  Nincs alatta víg lakoma!
  Jaaaaaaajj!!!

Látja bár, hogy mázsás tánca
Messze kerget nyestet, nyulat,
Mégse mélyül homlokránca,
Medvénk legyint s tovább mulat.

refr.:
  Dibeg-dobog medve koma,
  Mélyre süpped lába nyoma,
  Talpa alatt híg lakoma,
  Pfúúúúúújj!!!

„Pfúúúúúújj!!! Ez gusztustalan!!! Laposra taposott nyestek és fröcsögő vakondvér?! Meneküljön, ki merre nem lát?! Jaaaaaaajj!!!” /Vak Ond, honvesztő kondavezér/

„Örök polgárpukkasztó rokker lévén szívesen megzenésíteném ezt az agyatlan rettenetet, csak annyira gusztustalan, hogy attól félek, hogy a közönség visszasírja majd a fiatalkori, színpadon előadott csirkedarálós produkciómat!” /Nagy Feró, a nemzet csótánya/

„Endrénk új ifjúsági slágere remekül illeszkedik a Fiatalokat a Zéletre Nevelő Versikék évszázadokra visszatekintő zsánerébe. Ha nem tolod, összetöröm házadat, sós kútba tesznek, onnan is kivesznek, meg is hal egy kisbogár, menekül ki nem lett lapos. Merjük idejekorán megmondani a kölöknek a tuttit, mielőtt ő kezdi megmondani nekünk a frankót!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„2050. (A Felcsúti terror 30. évfordulója.) Kriminológiai záró vizsga kérdés:  Utalások és segélykiáltások címmel elemzést kérünk, a hírhedtté vált F. Endre terrorista (A "Felcsúti pusztító") lelkületéről, tudatmódosító szerek hatásáról.  Mi vezethette a költőt a radikalizáció felé?” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Jaj, reál úr, ha én ezt a kommentjét közzéteszem, akkor mindkettőnket elvisznek! Én tényleg szívesen lövöldöznék 2020-ban Felcsúton, de csak kapura a Pancho Arénában! Mindent eldöntő tizenegyest akarok rúgni az Újbudai Medvék csapatában a Csúti Csigák ellen!” /Frady Endre, költőgigász és achilles gyulladt amatőr futballista/

„Na, maguk ketten, a reál meg a firkász, holnap hajnali háromkor háromezerhatszázötven napi hideg élelemmel jelentkeznek rendészetünk antarktiszi közmunkatáborában pingvintrágya lapátolói munkakörbe! A jegesmedvéket etetni kötelező és életveszélyes! Futólépés! Dobbanjanak azok a satnya lúdtalpak!” /Csávás Kálmán fagynagy, a Liberálbolsevista Ótvar Nyikhajokat Átnevelő Láger (LÓNYÁL) táborparancsnoka/

„Jaj, ha ez az ugráló fenevad átszakítja a fölöttem felhalmozott talajrétegeket, akkor meg fogják találni az aranykoporsómat! Rá fognak jönni, hogy hun vagyok!” /Attila, a hun/

„A költő gyermeki lénye ismét előtört és bugyborékoló áradatként mossa el a begyöpösödve elfelnőttesedett társadalom eldologiasodott gátjait. Az a szabály, hogy nincs szabály, és azt is meg kell szegni! – sugallja az önnön babalétét újranyáladzó költőfenomén. A vérben tocsogás bája keveredik az önfeledt haláltánclírával. Frady Endre ismét mélyen önmaga fölé nőtt és meghaladta saját magát. Már novemberben megszületet a karácsonyi vásár irodalmi nyest zellere!” /Subidubi Sotokánné Tilláromhaj Titanilla, a Rész-rész gyermekláncfűrész c. meseportál nóta- és kutyafája/

„Mi ez a fertelmes idecsinálmány, amibe már megint beleléptem?! Mintha az agyamba talpalt volna egy eszeveszetten lambadázó medvecsorda! E vers olvastán haladéktalanul felvettem a kapcsolatot a Magyar Űrhajózási Társaság Univerzumba Rohamléptekkel Hiperűrugró Alapítványa (MŰTURHA) illetékeseivel, hogy amint felfedeznek egy lakható bolygót, anyámmal a legelsők között kaphassunk rajta irodalmi menedékjogot! Vagy legyen inkább börtönbolygó és száműzzék oda Frady Endrét! Visszamenő hatállyal!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer Texasban az erdőben aludtam, amikor véletlenül a fejemre szambázott egy másfél tonnás grizzly medve. Szegénynek szilánkosan tört a lábfeje és a lúdtalpát kénytelen volt eladni 1000 darabos puzzle-ként a mexikói bolhapiacon.” /Chuck Norris/

Útkeresők

- H’rrá, nyaralni fog’nk! Jan’ár, febr’ár, itt a nyár! - ordította fiszt’lás fejhangon F’r’lyás H’ba, t’ravezető.
- H’ha, H’ba! Egy kicsin f’rcsán ejted a szavakat! – kiáltotta meglepődve Gya’r Gy’la, t’ravezető helyettes.
- Br’mm-br’mm! – b’jt elő a bokorból egy d’rva tekintetű álmos medve.
- F’ss’nk! – üvöltötte bor’látóan a t’ravezető és ijedten eldobta a medveölő h’sángját.
- Cs’nya medve, h’zzál innen! – sikította a t’ravezető helyettes fel’gorva egy d’s lomb’ fára.
- Br’mm-br’mm! – követte őket továbbra is az egyre bor’sabb kinézetű vadállat, mert nem értette, mit akarnak a t’dtára adni.
- Eszembe j’tott, hogy mi a baj! – lihegte F’r’lyás H’ba a szomszéd fán – Elveszítettük az ’ betűt és így nem t’dj’k kifejezni mag’nkat! Emiatt aztán ez a s’lyos csapás’ r’t állat nem érti meg, hogy mit mond’nk neki!
- Szerintem nem elveszítettük, hanem ellopták, vagy elprivatizálták az ’ betűt a cs’nya b’dapesti oligarchák! – m’tatott a m’tató’jjával vádlón a távoli főváros felé Gya’r Gy’la.
- ’ndorodom a b’dapesti oligarcháktól! – f’jtatott a főnöke les’jtó arckifejezéssel.
- Szerintem menjünk és keressük meg az ellopott ’ betűk rejtekhelyét! – s’ttogta fennhangon a helyettes – Biztosan t’l van az erdőn!
- Hát, ha t’l van, akkor ideje ind’ln’nk! Gyerünk! – adta ki a parancsot az, akinek a feladata volt a parancsok kiadása.
No, le’grottak a d’s lomb’ fákról és gyorsan elind’ltak kifelé az erdőből. Ám ezt amilyen hirtelen tették, ’gyanolyan rossz’l, mert a medve elő’grott a bozótból és egyben lenyelte mindkettőjüket.
Ezt hívják a mesékben igazi pór’ljárásnak, ám itt hirtelen valami történt. A t’ravezető és a helyettese megakadtak a falánk medve torkán, aki cs’klani és öklendezni kezdett, majd visszaköhögte a tetőtől talpig nyálas t’ravezetőt és a talán még nála is nyálasabb helyettesét. Már majdnem jobban lett, amikor váratlan’l összegörnyedt és hányni kezdett. Hát, ’ramfia, nem kiokádta ez a szerencsétlen a lenyelt rövid u és hosszú ú betűket, méghozzá mindet?! Rögtön jobban is lett tőle!
- Brumm-brumm! – sóhajtotta megkönnyebbülten Suhajda Suviksz szabadúszó színművész, majd a jelmezként használt medvebundát az u, U, ú és Ú betűkkel telehányt tisztáson hagyva szélvész gyorsan elbicegett.
- Bunda! Bunda! – skandálta nyálasan, de felszabadulva a két túlélő, mire a Magyar Labdarúgó Szövetség fegyelmi bizottsága fejenként félmillió forintra büntette őket csoportosan elkövetett sportszerűtlen magatartásért.
- Juj! Ne már! – ordította Furulyás Huba, majd az íziben meglelt medveölő husángjával dühödten ütlegelni kezdte a szanaszét heverő ú betűket.
- Eddig ú-t keresők voltunk, innentől ú-t törők leszünk? – kérdezte meglepetten Gyaur Gyula, majd vállat vonva ő is beszállt a főnöke mellé csapkodni.
- Köszönöm, Gyula! Rád is igaz a mondás, hogy az ú-t törő, ahol tud, segít!
Sajnos addig-addig bántalmazták szegény u, U, ú és Ú betűket, hogy estére az összes ’-t összez’zták és így most mi mindnyájan ’jra ’-t keresők lettünk.
Ha a betűket mind össze nem z’zták volna, a mi ’-t keresésünk tovább már nem tartott volna.
Itt a vége, f’ss el véle! ’ttalan ’takon…

Állatkert

Állatkertben sok az állat.
Van zsiráf, ki messze ellát,
Oda, ahol bőg a tigris,
Kinek szája szörnyű tág rés,
Melyen befér másfél szarvas,
S lesz belőle trágya, szerves.

Csámcsogás hallik a Zoo-ból,
Medve épp gondozót zabál.
Bő szájából seprű nyele
Áll ki s közben folyik nyála.
Evés után jóllakottan
Szundít grizzly mackó itten.

Tóban él a sosem dalos
Kedvű néma krokodilus.
Pikkelyhátán nincsen tetve,
Bután néz, a szája tátva,
S hogyha behajol egy néző,
Leharapódik a nózi.

Rozsomákot nyel a jeti,
Míg oroszlán elé jut ő,
Akkor aztán őtet falják,
Utána még jön egy fél jak,
S Leó jóllakottan elnyúl,
S szája szegletében ül nyál.

Rab vad más rab vadat fal fel.
Rabjai e kertnek, föl-föl?
Nem lehet, mert sok-sok gyerek
(Gyulák, Ilák, Csengék, Györék)
Így látják meg, hogy a fajok
Között tápláléklánc folyik.

Ilyen kegyetlen az élet!
Egyszer elhull minden állat,
Meg persze az összes ember,
És ez még szomorúbb… ámbár,
Állat ritkán embertelen,
Míg sok ember állat talán…

„Az én szomszédom, nem csak talán volt állat, hanem ténylegesen! Késő estig brúgatta a fűnyírót meg a rotációs kapát! Csoda-e, ha rágyújtottam a házat?!” /Ember Előd, humánpolitikai főmunkatárs/

„Már megint a csúsztatás és a félretájékoztatás! Nem a grizzly medve ette meg a gondatlan gondozóját, hanem a jegesmedve a befagyott mini-taván jégkorongozó látogatót. Nem a seprű nyele lógott ki a szájából, hanem a hokiütőé. Költői szabadosság, mi?! Hányas lába van, poéta úr? Nem akarja felpróbálni ezt az éhes pumát?” /Bivaly Benő, állatkerti sajtószóvivő és pumaidomár/

„Hiába mondtam a Jenőmnek, hogy ott ne jégkorongozzon, mert amit ő hókupacnak néz, az szerintem brummog, de nem hallgatott rám a süketje! Mindig sejtettem, hogy előbb-utóbb Darwin-díjas lesz!” /özv. Jak Jenőné Vészmadár Vendetta, hallókészülék árus/

„Lánc, lánc, tápláléklánc, tápláléklánci béka. Béka volna, sólyom volna, mégis felfordulna. Rét volna, barika, barika. Barikának lába hamar kifordulna!” /Gyík Gyula, Impala Ila, Csirke Csenge és Gyurgyalag Györe, a Tarzan Majma Általános Iskola 2.b osztályos tanulói/

„A művi természet természetellenesen természetes velejáróját, a sors keserédesen kacagtató léttragédiáját kancsal rímekben megragadó költő ugyanaz a poézisnek, mint folyami vencsellő a lengeményes toszánkának, vagy még ugyanazabb! A ’lenni vagy nem lenni?’ kérdés ’enni vagy még enni?’ problémává történő materializálódása spirituális falósejtek önemésztő felböffenéseiként borít árnyékot a felfoghatatlan fantomvalóság fosszíliájára. E mű a víz alá nyomott világegyetem halálsikolyt hallatni vágyásának hiábavalóan bugyborékoló metadegenerációja és öndeformitása. A deformok működén át azonban fel-felsejlik a mindenség-szerű nagy büdös semmi! Igazi kozmikus kloáka líra!” /Páva Piténé Tyúk Tyityanilla, okleveles médiakatartika/

„ Okádnom kell ettől a kancsal rímes förtelem kupactól! Szerintem ez a miazmás kipárolgású dögkútvers még egy csótányzabáló csúcsragadozó gyomrát is megfeküdné! Anyám szerint egy jó forró fokhagymás  galócapálinka még egy halottat és életre hasmarsoltatna, de ő az én jóvoltomból még csak számára kiválogatott és sterilizált szótagokat olvasott a bélgyilkos Frady versekből. Remélem, lesz ereje simogatni a buksimat és egyidejűleg elém tartani a zacskót! Böáááá...” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Csúcsragadozónak lenni sem fenékig tejfel. Az oroszlán sörényét például semmilyen módon elkészítve sem szeretem.” /Chuck Norris/

Alekszandr Petrovics Barguzinban

Fogoly innen hogyan kúsz ki?!
Körülöttem csupa ruszki,
S bűzlenek, mint medvekarám!
Közülük legyen új arám?!

Hej, hun hon! Júliám vár ott?
Tudja vajh’, hogy Segesvárott
Csak beszóltak „Иди сюда!”-t,
S nem döfködött dárdarúd át?

Legyőzött a cári henger
S vonult a sok fázó венгер...
Eme -auszt-szerű holok-,
-ról most verset писать-olok.

Jó vagyok bár oroszul is,
Szibéria nem túl bulis.
Itt a párhetes nyár a show,
S hosszú зима не хорошо!

Bár valaki bundát adna,
В Сибири очень холодно!
Azt éneklem: Ria, ria,
De utállak Szibéria!

Konyhájuk is igen ócska,
Nincs galuska, csak булочка!
Elegem van! Ó, hogy az a...!
Engedjetek ruszkik haza!

„Narodnyik Frady, köszönöm, hogy a maga sekélyes tehetsége ellenére mindent megtett, hogy ezt a Barguzinban írt költeményemet a szibériai higiénia színvonalán ugyan, de nagyrészt lefordította magyarra! Kár, hogy nem egy világklasszis svéd poéta kezébe került a mű, mert akkor esetleg kaphattam volna egy posztumusz irodalmi Nobel-díjat! Azért az itteni kolhoz-büfében simán adtak volna legalább tíz liter karcos vodkát!” /Alekszandr Sztyepanovics Petrovics alias Sandor Petyofi, orosz-magyar szabadságharcos rabköltő/

„Hej, de nagy mókamester volt ez az Alekszandr Sztyepanovics! Folyton reformkajákat, Jókai bablevest és Aranygaluskát kért ebédre, amikor pipázva befordult a konyhába, pedig tudta, hogy az én vendégfogadómban csak scsí van, borscs, pirog meg bulocska. Vicces volt az is, hogy mindig barna kislánynak szólított! A bökversei miatt viszont többször bajba kerültünk. Amikor például kiragasztotta a kocsmaajtóra azt a felségsértő
                                                Azt mesélte W.A. Mozart,
                                                Senki nem látott még jó cárt!
kétsorosát, a rendőrség hetekig ütlegelte a falu lakosságát, hogy megtudja, hol rejtegetjük azt a Mozart nevű titkos ügynököt. Be kell vallanom, hogy miután elmentek, mi is jól eltángáltuk Alekszandr Sztyepanovicsot, de el ám! Hetekig feküdt ágyban, párnák közt!” /Nagyezsda Szergejevna Zubovka, barguzini fogadósné/

„Kétségtelenül jobban jártunk volna egy cserével, nevezetesen azzal, ha a cári csapatok Petőfit hagyják itthon és Frady Endrét hurcolják magukkal Barguzinba, mely helység gyanútlan lakóit pár hetes vihar előtti csend után hóviharként árasztották volna el az immár orosz nyelvű kínrím zuhatagok, minek hatására emberünket a helyi irodalombarátok beleszántották volna a községi céklaföldbe! Anyám szerint, ha Szendrey Júlia tudta volna, hogy drága Sanyija Szibériában lékhorgászik, akkor jó pár perccel tovább ellenállt volna dúsgazdag kérője ostromának, de szerintem ő elfogultan túlértékeli a női hűséget. Csak nehogy erről is szülessen egy Frady vers, mert vádlin harapom magam!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Hogy Petőfi hol halt meg, azt senki más nem tudná megmondani, csak Petőfi, de ő már halott. Ám, ha nem lenne halott, sem tudná megmondani, hogy hol halt meg, mert akkor még életben lenne, így honnan is tudhatná, hogy hol fog meghalni? Ráadásul, aki eltemette, az sem él már, így ő se tudja elárulni, hová temette Petőfit, ha egyáltalán tudta, hogy az, akit eltemetett, az Petőfi volt. A költő szelleme titokkal terhelten él közöttünk. Incognito ergo sum!” /Dr. Kétely Kotány, hulla holléti holisztikus/

„Egyszer jártam Barguzinban, pont akkor, amikor ezt a Petrovicsot lékhorgászat közben meg akarta enni egy medve, akit úgy lefejeltem, hogy medre és vére esett szét. A vére nyomán vöröslött a folyó medre.” /Chuck Norris/

Kedves vers

Kedves réten kedves bokrok,
Kedves nyuszik, kedves fecskék.
Kedves a csend, nem bőg sokk-rock,
Kedves ég sem villám-reccs-kék.

Kedves medvék lakomáznak,
Kedvesen örülnek méznek.
Kedvességük nem hat máznak,
Kedves, ahogy énrám néznek.

Kedves macifenék alól
„Kedvesem” szól by ByeAlex,
Kedves kisrádióm dalol,
Míg szétnyomva meg nem hal. Ex.

„Az én kedvesem egy olyan… xrrr… khrr… ő az én kedvesem… ssssz… ghrrr… xcccssss… pfff…” /ex-Szokol, néhai kisrádió/

„Kedves ez az édi-bédi, tündi-bündi, utyuli-putyuli, cuki-muki versike! Csak az a csúnya-múnya, fránya-mánya, ugyuta-bugyuta, undi-bundi, lompos-loncsos és bozontos piszén-pisze kölyökmackó ne trancsírozta volna szét azt az ütyüli-pütyüli, csili-vili, atyala-patyala Szokol rádiót!” /Bülbül Etelka, műkörmös és Avon tanácsadónő/

„Brühühü! Jaj-jaj, szegény néhai kisrádióm, kedves ex-Szokolom! Brühühü!” /Frady Endre, költőgigász/

„Jaj, ráültem a rádiódra?! Bocs!” /egyik kedves mackó/

„Elééég!!! Mi ez a síkdebil ultrakreténségbe fojtott álóvodás gügyögés?! Mi ez a mézesmázos medvenyál?! Mi ez a nyafka-böfke álprobléma feszegetés?! Ha anyám annak idején olyan bölcsödébe járatott volna, ahol ilyesmiket szavalnak, ma már túl lennék pár agyműtéten és a taknyomat húzogatva merednék magam elé a János kórház vigyorgójában! Vendettare necesse est!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Hát, költő úr, önhöz hasonlóan én sem vagyok a szavak embere, így csak röviden mondom el, hogy a ’by ByeAlex’ sziporkázó szójáték sőt szóvicc a kezdeti két-háromszáz elolvasásra még bugyutának, sőt ultraprimitívnek látszó verset ráemeli, rárezonáltatja az anglomán popkultúra mainstream vonulatának alsó rakodókövére, hiszen a ’by ByeAlex’, azaz a ’ByeAlex által’ kifejezés hangilag megjelenítve inkább a ’by-bye Alex’, azaz ’viszlát Alex’ jelentéstartalmat kezdi magára ölteni, miáltal megtudjuk, hogy ByeAlex épp távolodik ettől a fősodortól és kitisztulva mintegy végletekig leegyszerűsödik. No, hát ebben a szellemben olvassa csak fel még egyszer, költő úr! Hadd halljam csak!” /Kedves Lektor/

„Tökre cikiuncsi ez a vers! Ilyet bébikönnyű írni! Lehet, hogy költök egyet a huginak Karira!” /Safranek Zita, 4/c osztályos tanuló/

„Jaj, de jó! Költsél, lécci-lécci! Anya, majd olvasd fel nekem, mert én még nem ismerem a betűket!” /Safranek Lilla, nagycsoportos óvodás/

„Nem látod, kislányom, hogy hatfelé szakadok és közben térdig lóg a belem?! Kérd meg a jó apádat, majd ő felolvassa! Kedvesem, elszakadnál végre a nyavalyás számítógépedtől?! MOST!!!” /Safranekné Stressz Olga, zenepedagógus/

„Szóltál, szívem? Nem figyeltem!” /Safranek Kálmán, bértollnok és csembalószerelő/

„Safranek Kálmánt cserépedények okozta súlyos fejsérülésekkel szállították be kórházunkba, az éppen ügyeletes Szent Agapé Rendi Klinika sebészetére. Kedves feleségét, Olgát pedig egyidejűleg teljes idegösszeroppanással kezeljük. Mindketten folyton valami verset emlegetnek…” /Angelika kedvesnővér/

Vadvízi kaland

A Költő végzetes harca a medvék és a vércsigák ellen

Csónakázom s folyókanyar
Futtat velem cudar ívet,
S hangulatom igen fanyar,
Midőn bő víz partra kivet.

Éhes medvék serege vár,
S körben vércsiga had béget.
Nincs közelben kőfellegvár.
Hol lelhetnék menedéket?

Kezemben a csónaklapát,
Lábamon a fapapucsom.
Megütök egy medvepapát,
S csigát rúgok szakállcsúcson.

Nagy túlerő végül legyűr,
Testem immár rágott halom.
Marad-e utánam egy űr,
Vagy röhög az Irodalom?

Falánk kis borz

Falánk kis borz, ha egy ültő
helyben egész medvét megesz,
duzzad rajta még a fültő
is, mivelhogy olyan degesz.

Medvebrummtól hangos bendő
igen hamar kettéhasad!
Kis borz, ezt elkerülendő
kevésbé tömd meg a hasad!

Két kis félborz, aki all in-t
próbál, all out lesz és ő
még egy legutolsót bólint:
„Káros enni este késő’…”

A medve, a bölény és az egér

Medve és a bölény
Beszélgetnek éppen,
Arra megy az egér,
S vágja őket képen.

Medve és a bölény
Nem is néznek körül,
Eltört kezű egér
Bömbölget s nem örül.

Helyet cserél közben
Bölény és a medve,
Talpuk alatt egér
Síkba lett már fejtve.

Bölény és a medve
Hazafelé ballag,
Mögöttük az úton
Egérvérszín szalag…

(…)

Két lesittelt nagyvad
Statisztikát jobbít,
S hatalomhoz juttat
Harcos egér lobbit.

Ok, hogy megehette
Kishalraj a nagyhalt:
Költőnk, ki negyedik
Versszak után agyhalt.