Hambi a palacsintaképű macska

Ha Hambi egy macska neve,

Akkor a költő eleve

Félzsömlék közt képzeli el,

Ami éhi s ételi jel.

Ámde Hambi nem egy étel,

Bár ételt ő sosem vét el,

Ettől zsírrétege vastag,

S tompán cuffog rajta has tag.

Hambi nem fut egér után,

Nézne is rád majdnem bután,

Mint ki agybajodtól ijedt,

Hogyha kérnél tőle ilyet.

Hambi tehát alva fekszik,

Mint Alföldön rengeteg szik,

Álmában az ege kék és

Palacsintaképe békés.

megzenésítve:

https://www.youtube.com/shorts/Zh3GYFvfGBc

„Hogy hívhatnak egy palacsintaképű macskát Hambinak?! Ez rosszabb és értelmetlenebb, mintha egy háziszöcskét Grass-Whoppernek neveznének el, vagy egy denevért Bőregér Kingnek! Ha legalább méheket enne, akkor érteném a Hamm Bee nevet, de így?! Egy palacsintaképű macskát Lekvárosnak, Túrósnak vagy Kakaósnak kell hívni! Amúgy pedig a tulajdonos évek óta tartozik nekem a Név Adóval! Ideje lenne a hátralékokkal együtt befizetni a számlámra, hogy ne az Államot terheljük az ilyen piszlicsáré ügyekkel! Másfélmillió lesz és ne terheljük egymást számlaügyekkel!” /Taxy Maxy, a Nomen Est Omen (NEO) családi kisvállalkozás névadóbeszedési csúcsragadozója/

„Hát tehetek én arról, hogy az építész kolléganőm palacsintaképű macskájának Hambi a neve?! Én lennék a hibás amiatt, hogy megverseltem?! Kérem, tisztelt birodalmi íróság irodalmi bíróság, enyhítő körülményként vegyék figyelembe, hogy nekem születési rendellenességként hétoldali idült rímkényszerem van! Páratlan vagyok, mint a ma szüretelt páfrány!” /F. Endre, költő- és hidász-gigász/

„Ez a Hambi egy kicsit el van kényeztetve. Mint az olvasók, akiknek ilyen versek jutnak.” /M. András, a költő legállandóbb és legelkényeztetettebb kommentelője/

„Az ily vers az elmét fényez.

S olvasónak jó, ha kényez-

-tetik. Ugye, eM úr, tény ez?!”

/Illuminátus Iluska, fényestekintetű kényelemszerelőnő/

„Még hogy kényeztetve lennék?!

eM úr, önben nincsen fenn ék,

Ami rögzítené agyát?!

Irány doki s mondjon nagy ÁÁÁÁ-t!”

/Hambi, a palacsintaképű macska első megjegyzése/

„- Mangiare gatto fritto! –

- röhög rám egy talján,

s elkezd kisütni itt, ó!

s forrok tepsi alján.”

/Hambi, a palacsintaképű macska utolsó megjegyzése/

„Költő úr, Költő úr! (Ezt kissé sopánkódó hangon írom.) Ugyanis újfent tévedni tetszik, hiszen nincs a világon olyan kövér és lusta macska, amely ne gerjedne az egérre. Még egy palacsintafüggő, zugevő, kórosan elhízott, Hambi nevű macska is elkezdené üldözni az egeret, ha nem is tudná utolérni cuffogó zsírréteg általi akadályoztatása folytán. Ezért úgy ítélem meg, hogy Hambi macska vagy kitaláció, mint Garfield, aki szintén nem érdeklődik az egrek üldözése iránt, vagy egy mutáns, akiből annyira kiveszett az alapösztön, mint a magyar gazdaságból a konjunktúra. Persze manapság már annyi pszichés betegség ütötte fel a fejét a háziállatoknál is, hogy Hambi akár mauszofóbiában is szenvedhet. Na de kérem, kérem! Mivel a versben sem mutációról, sem mauszofóbiáról nem esik szó, Hambi macska csakis fiktív lehet. És akkor jól nézünk ki! Mert akkor már Költő úr is oda süllyedt, mint a politikusaink, hogy kitalált mesékkel traktál minket a rögvalóság véres verejtékes és drámai tálalása helyett. De ha így van, akkor a mese lehetne legalább borzasztóbb, elképesztőbb, legalább annyira szenzációhajhász, mint a napi betevő híreink a tévében. Például mennyivel jobban csengene ez a vers, ha Hambi macska beleesett volna a palacsintatésztába, majd anya véletlenül kisütötte volna őt az egyik palacsintában, mert az eszemadta annyira lusta, és annyira szeret sütkérezni, hogy ki nem mászott volna a forró serpenyőből sem. A 6 éves Lacika pedig megjegyezte volna ebéd közben, hogy "Anya, a diós palacsintámnak olyan Hambi íze van!" Mire anya: "Még kimondani is szörnyű, kisfiam! Ez lehetetlen, hiszen tudod, hogy vegetáriánusok vagyunk. Hamburger ebben a házban szóba sem jöhet!" Kedves Költő úr! Ha legközelebb vért, verítéket, katarzist szeretne a versében, forduljon hozzám bizalommal. Én leírom prózában a történetet, kedves Költő úr pedig megversesíti. Ha mi ketten összefogunk, kő kövön nem marad a magyar irodalomban! Erre inni kell! Egy kis nyers palacsintatésztát. Mert mit mondott Lenin apánk? Be a szervezetbe! (Amíg nem késő, és el nem ér a forradalmi terror.) Egs!” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

„Stefi bá, ön sopánkodó!

Ön szerint az egérsodó

Meg a Hambis palacsinta

Éppen oly egykutya, mint a

Politikus Lenin-mese,

Hol a közpénz szerelmese

Minket fikciókkal etet?!

Aludjon még másfél hetet!”

/Sánta Klauszné Mausz Trofóbia, szövegértetlenségi konjunktúravezetőnő/

„Ez a vers olyan, mintha Frady Endre egy zsírpapírra firkálta volna fel a konyhában, miközben a hűtőből kiesett egy félig megevett palacsinta. A „palacsintaképű macska” már önmagában is a költői ihlet végstádiumának klinikai tünete: egy olyan kép, ami egyszerre lapos, nyúlós és emészthetetlen. A rímek úgy puffannak, mint egy túlsült lángos a betonon, a humor pedig annyira erőtlen, hogy egy kómás teknőc is előbb nevetné halálra magát, mint az olvasó. Hambi nem karakter, hanem egy kifulladt poén, amit Frady Endre kétségbeesetten próbál négyszakaszos eposzként eladni. Ez nem irodalom, ez egy elhibázott gyomorrontás nyelvi lenyomata – olyan, amitől nem csak az olvasó, de a költő anyja is a falnak szalad.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Ó, Frady Endre verse olyan, mint egy palacsintába csomagolt dadaista rémálom, amit egy macska álmodott, miután túl sokat evett a hűtőből és megivott egy liter szódát. Hambi nem macska, hanem egy mozgásképtelen zsírkompozíció, akit a költő valószínűleg egy pizzásdobozban talált, miközben a verset írta. A „palacsintaképű” jelző nemcsak vizuális, hanem gasztronómiai támadás az olvasó ellen: itt nem esztétika van, hanem étlap. „Félzsömlék közt képzeli el” – ez nem verssor, hanem egy szendvicsreklám, amit egy éhes marketinges írt ebéd előtt. A „cuffog rajta has tag” pedig olyan hangutánzó szó, amit csak akkor hallasz, ha egy macska ráül a távirányítóra. A rímek néha olyan erőltetettek, mintha egy versgenerátor és egy kenyérpirító közösen írták volna őket. „Egér után – majdnem bután” – ez nem költészet, hanem egy szürreális IQ-teszt. Az utolsó versszakban Hambi már nem is macska, hanem egy geológiai képződmény. „Mint Alföldön rengeteg szik” – ez a sor olyan, mintha Petőfi és egy geográfus közösen írtak volna egy macskás mesét, miközben térképet hajtogattak. Ez a vers nem kér bocsánatot, és nem is ad kegyelmet. Frady Endre itt nemcsak a lírát, hanem a macskákat, az étkezést és a józan észt is gúny tárgyává teszi. Ez nem költészet – ez egy kalóriadús kulturális trollkodás, amit csak erős gyomrú olvasóknak ajánlunk.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Ferde szemmel ne nézz rája

Hambiban ninc cirke, rája

Cakis olcó kici macka,

Füle, farka kicit cacka.

Ne zavarjon téged eztet,

Faljad, egyed, nem ereszted!

Hogyha karmol, harapj nagyot!

Előbb-utóbb abbahagyod.”

/Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas streetfoodfighter/

„Ház úr, maga macskát enne?!

Jobb a vörös csicskás penne,

Aminek nincs kifent karma

S gyorsan kész, mint Instant Karma.”

/John Lenin, bolsevik ex-beatle

„Ez nem vers. Ez egy kulturális bűncselekmény, amit Frady Endre elkövetett a magyar irodalom ellen, miközben egy palacsintába csomagolta a középszerűséget, és ráöntötte a nyelvi igénytelenség szószát. Hambi, ez a zsírrétegek közt vergődő macskakarikatúra, nem karakter, hanem egy szimbóluma annak, ahogy a posztmodern nihil felfalja a költészetet. A „cuffog rajta has tag” nem költői kép, hanem egy hangutánzó horror, amitől József Attila sírva kérne menedéket egy dietetikusnál. Ez a vers nem kérdez, nem provokál, nem emel fel – csak fekszik, mint Hambi, a líra palacsintába sült kudarca. A magyar irodalom nem ezt érdemli. A magyar olvasó nem ezt érdemli. És én, mint kritikus, nem ezt akarom olvasni, amikor verset keresek – hanem katarzist. Ehelyett kaptam egy macskát, aki nem fut egér után, mert túl lusta. Ez nem vers. Ez egy kalóriadús kulturális trollkodás.” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Amikor Hambi nem üldöz egeret, az csak azért van, mert fél, hogy ellopja előlem a dicsőséget. Ha én álmodok, az ég nem kék, hanem rettegő vörös. És ha valaha palacsintát sütök, abban nem macska van, hanem az univerzum összes félelme belegyúrva. Frady Endre? Az én árnyékom írt már nála jobb verset, miközben egy kézzel szétverte a Holdat.” /Chuck ChatGPT Norris, a természetesen mesterséges intelligencia (is)/

Lusta macska

Lusta macska fog egy egért,

E zsákmány kis mozgást megért,

Ám egérkönnyt szíve megért,

Úgyhogy mégse eszik egért…

Lusta macska fog egy agárt

Ám orrának agárszag árt,

Elmegy orrba dugós szegért,

S vágyakozva figyel egért…

Lusta macska fog egy Igort,

Szemeiben lát ő szigort,

Oson szemdugózó szegért,

S egyre jobban bámul egért…

Lusta macska fog egy ugort,

Majdnem finnt is, de az ugort,

Nem vág finn sonkából le gért,

Nyeldekelve mér fel egért…

Lusta macska fogja magát,

Nagy lelkében szakad a gát,

Érti magát s mást is megért,

S rögvest megeszi az egért.

„Lusta macska fog egy agárt, költő úrt egy agárt?! Egy lusta macska egy gyors agárt?! Miért nem egyenest magos agárt fog és a foglyukának pedig miért nem a mag árt, he?! Amúgy pedig nem is agárt, hanem agarat! De azt sem fog! Ahogy egért sem, legfeljebb egeret! Ezenfelül ugort és Igort helyett ugorot és Igorot! Ja, nem, azt talán mégsem! Látja, már engem is belezavart! Ez veszélyes! Amúgy pedig a tompa tekintetű tántijával szórakozzon, aki alhastáncosnő volt az Antarktiszon! NEM ENG.!” /Ugor Igor, a Lusta Macska Baráti Társaság Qtyaütőknek (LMBTQ) irodalmi nemengedélyezője/

„Egg mindenkiért, mindenki eggért!” /nemzetközi tojáskedvelő falfirka/

„Egy mindenkiért, mindenki egyen egért!” /macskatudatú macskaközösségi falfirka/

„Miááááááááááááááááá…ú, de elfáradtam ebben az ásításban…” /a lusta macska/

„Fix, hogy macskám ásít,

Mivel nincsen más itt.”

/Pongó Penge, a lusta macska éles eszű néma gazdája, magyar hangja Stohl András/

„Alant alkalmas szavakkal taglalva: Ezt lehetetlen nem elemeznem. Ez nem egy vers, mit civil írt. Inkább hagyjuk ezt a megfogalmazási módot, mert nem jut eszembe semmi Ó-val és Ú-val. Azonkívül, hogy ÚÚÚÚ! Költő úr megint egy új szerzeménnyel örvendeztetett meg minket. A mű apropóját, keletkezésének körülményeit és célját neves irodalomtudósok kutatják. Ez a kutatási terület több professzornak és doktoranduszaiknak várhatóan évtizedekig munkát biztosít majd.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Úgy érzi, világegyetemi úr, hogy a neves tudósok és névtelen doktoranduszaik még lapzárta után is náspángolják egymást a Tudományos Akadémia dísztermében? Ön téved! Még a mentőben is verekszenek! Öröm nézni, milyen férfiasan sportosak! Hja kérem, ép testben ép lélek!” /Dr. Buzgár Bertalanné Brutális Butélia, a Tudományos Akadémia Knock Out-os Nyilatkozatgyára (TAKONY) sportfelelőse/

„Lusta Dick őrmester is járhatott volna így, ha a szintén zenész denevérek nem értékelik a virtuóz trombitáját. De Frady Endre schrödingeri macskájának szívét Ternovszky Béla szentimentalizmusa sem lágyította meg, győzött a józan (?) paraszti ész, és a természetes ösztön.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Te jó ég, ha előre tudom, hogy a Macskafogó megalkotása ilyen generáltan degenerált közegbe sodor, százszor is meggondoltam volna, hogy megrendezzem-e! Humán úr, maga antihumánus antiúr volt, hogy ebbe belerángatott! Schrödinger ante portas! Tessék, most járhatok szentimentálhigiénés gyógykezelésre!” /Ternovszky Béla (1943- ), Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar rajzfilmrendező és érdemes művész/

„Mit evett végül a macska? Igor nevű ugor agarának egerét?” /M. András, a költő legállandóbb és legkíváncsibb kommentelője/

„eM úr, fáj a kérdése,

Meg is remeg térd és e

Bús bajban a felelet,

Mitől lelkünk tele lett:

Bár egérkönny megeredt,

Macska evett egerett,

S így maradott magára

Igor ugor agára.”

/özv. Tokmányi Teknőné Tilinkóssy Tutujka, kisnyugdíjas állatbarátnő/

„Lusta macska

(második verszta)

Lusta macska fog egy cethalt,

Azt hitte, ily jót sose falt.

Majd meg fog ’berevő cépát,

Később inkább eszik répát.

Lusta macska fog egy hién’t,

Ám rossz ötlet volt fogni e lén’t.

Macska megfog egy erdei ásit,

Aki vad, hogyha ásít egy óriásit.

És mi lett a vége? Na mi? Végül megint jött az agár és úgy s’ggberúgta a macskát, hogy az attól koldult. A tanulság: Ami nagy, azt hagyjad békén, valamint a macska, ha lusta, attól még hülye is lehet. És ez így vala, meg lőn. (lehet választani) Az igazsághoz hozzátartozik, hogy amikor magához tért a macska, jött az egér. Sportszerűen gyomorszájon vágta a macskát, felborzolta a feje tetején a szőrt, majd kétvállra fektette.” /Nyuggerapó, a legszépkorúbb és leg’rdekesebb vers’lgető k’mmentelője/

„Mi’csin’ Nyuggerapó, mi’csin’?

Macsón cetet etet, macsón?

Mucsán ’tvállra fektet, Mucsán?

Mi’csin’ Nyuggerapó, mi’csin?”

/Rumcájsz, Jičín környéki cipészmester és zsiványpecsenyesütő/

„Ez a lusta macska nem is olyan lusta, mint a mai kommentelők.” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas munkakerülő/

„Doctor House’s like a car field,

Where are only wrecks. - says Garfield.”

/Winnetou Shakespeare, William Shakespeare Amerikába kivándorolt és apacs macskafarmot alapító ükunokája/

„Mi ez az állatellenes pszichológiai emberkínzás?! Ki ez az elmegyötrő evolúciós homo látens zsákutca?! Ehhez a macskakapart rímroggyanathoz képest a tömény unalom egy túltolt hollywoodi akcióvígjáték! Elfog tőle a visszafojthatatlan irodalmi ásítás! Süt róla az érvénytelenség szellemi-lelki dögvésze! Ha Frady Endre jedi kisfiú lenne, akkor addig fenekeltetném egy fekete szakállú és köpenyű sith mikulás lézervirgácsával, amíg alkalmassá nem válna szegény anyám széntüzelésű síremlékének a fűtésére! Ha költő lennék, azt mondanám, hogy

          Frady Endrét megveretem,

          S lesz belőle szenes tetem!

Na, tessék, ilyen pofonegyszerű egy értelmes kétsoros verset írni, de ez a buzogányfejű macskajajnok még erre sem képes! Az Erő legyen ellene!” /Darth Puzsér, kritikus és sith nagyúr/

„Én is csúcsragadozó vagyok, de nekem nem kell vadásznom, csak kitátom a számat és ránézek a kiválasztott áldozatra, aki megtiszteltetésnek veszi, hogy beugorhat az emésztőrendszerembe. Amíg röppályán van, tüzet fúvok rá az orrlikaimból és már sülve érkezik a pecsenye.” /Chuck Norris/

Seszűk Sebő

Seszűk Sebő a macskájával /Seszűk Sebőné Art Aranka felvétele/

Sosem hord pénzt Seszűk Sebő,
Mivel nem egy tömött zseb ő,
Csupán szürke átlagalak,
Mint mondjuk a tavi halak.

Testalkata se bő, se szűk,
S macskái sem éles eszűk;
Van bár, amely pár szót megért,
Mégis esznek laptop egért.

Felesége Art Aranka,
Ki egy igen elvont tank a
Zirodalmi frontvonalon,
S izgibb, mint egy felvett talon.

Így él együtt tarka s szürke
(Nem marha!) és csupán űrke
Van bennük, egy apró hiány:
Pici Seszűk baba, ki lyány…

Ám születik s ő a topik!
Anyatejjel lírát szopik,
S apja víg örömtől kába.
Ő a jövő: Seszűk Sába!

„Jaj, Szürmikém, most megint megetted a szürke made in china egeremet, ezért csak szalonnázó deszkának tudom használni a laptopomat! Hogy fogok így majd fekete-fehér fotókat posztolni a tavi halak között pancsoló kislányomról a Greybook-ra?” /Seszűk Sebő, a szürkék hegedőse/

„Drága férjem, támaszom és párom, színpompás életem szürke világítótornya végre azőt megillető jogos hiánypótlás alanya és állítmánya lett szépirodalmice! Tarkaságom az ő szürke hegedölésének koordinátarendszerében szemkápráztató színkavalkáddá magasztosul. A mű a zenit és nadír közé szorított mindenbírás apoteózisa. A szürkeségből kinyíló gyerekvirág metamorfondírozás nélküli elődöbbenése a távoli jövőbe mutató irodalom messze meghaladásának a teremtő őserővel egybeforrt fraktálszimbiózisa. A mondanivaló mihezvégettsége irracionálisan hovatovábbítandó! Frady Endre ezzel a művével ismét tovább gyorsította a világirodalom vörös eltolódását! Arccal a világegyetem felé! Hódítsuk meg az analfabéta galaxisokat! Előre! Tűz!” /Seszűk Sebőné Art Aranka, a Bedarált Bőségszaru c. elvont irodalmi frontvonali tanklap művészeti vezetője/

„Oáááááá!!! Oáááááá!!! (rotty)” /Seszűk Sába/

„Jaj, fiam, megértem ugyan, hogy a brexit után miért tántorogtál ki a marhákban gazdag Magyarországra, de így alig fogom látni az unokámat! A magyarosított nevedet meg ki se tudom ejteni! Ezentúl ne csak fotókat küldj, hanem időnként pénzt is! Forinttal itt Londonban bárhol lehet fizetni. Hungary performs better.” /Neithernarrow Norwide, a brexit miatt elszegényedett angol poéngyáros/

„Mi ez a tiritarka szürkemarhaság?! Frady Endre szellemi kergemarhakórja miazmás hitványsággal fertőzi meg a költészet őmiatta már amúgy is sokat szenvedett testét, és ez a verse is egy tehénlepény evő verseny vonzerejével bír! Anyám szerint, ha az olvasótábora metálzöld döglegyekből áll, akkor számukra ez inkább a javára írandó. Hát igen, ahogy egykori tanárnőm és mesterem, Vitriol Vendetta mondta: A tehénlepényt is lehet szeretni, ha nagy zöld döglégy az ember!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nincs kedvem elemezni a verset, mert csak az jut eszembe róla, hogy milyen rég nem ettem már se tavi halat, se szürkemarhát. Hús is akkor volt utoljára a számban, amikor tavaly karácsonykor a plébános macskája elől lenyúltam a templom egerét. Lehet, hogy szakmát kellene váltanom és elmennem médiacelebnek? Vajon a tévéstúdiók ruhatárában a kabátommal együtt leadhatom az agyamat is?” /Szürreál Szidónia, középiskolai magyartanár/

A felvett talon csak azoknak a szürke kockafejűeknek izgi, akik nem tudják már eleve, hogy mik a letett lapok. Én mindig tudom. Az én elmém olyan fényesen ragyog, hogy a Nap is árnyékot vet a velem ellentétes oldalán.” /Chuck Norris/

Mint a tintázott egér

(hullára elsárgult leveleknek)

A betintázott egér (Zajcsik főtörzs felvétele)

Esik eső, én még nem esek,
Dalszövegeim oly nemesek,
Szívet s gyomrot szorít mindahány,
S ettől szegény Linda hány.

Fúj a szél, és én szondát fújok,
Messzi meccsen szólnak fuj-fujok,
Ide hozzák hangját hűs szelek,
S bánatomban szeszelek.

Ó, drága biztos úr, a vádja bizony nem koholt,
A vérem tartalmaz pár százaléknyi alkoholt.
Szívem dobolt, s eldőltem…

Mint a tintázott egér,
Leng az utca és a tér.
Mondd, hogy hol egy pohár víz?
Mondd, hogy mi ez a zöld gríz?


Gyémánt égen lilán repkedek,
Üveghangon szól egy lepke: brekk!
Elhinni ezt soha nem fogja
A valóság sok foglya.

Ó, drága biztos úr, a vádja bizony nem koholt,
A vérem tartalmaz pár százaléknyi alkoholt.
Szívem dobolt, s eldőltem…

Mint a tintázott egér,
Leng az utca és a tér.
Mondd, hogy hol egy pohár víz?
Mondd, hogy mi ez a zöld gríz?

Mint a tintázott egér,
Leng az utca és a tér.
Mondd, hogy hol egy pohár víz?
Mondd, hogy mi ez a zöld gríz?

Esik eső s én már nem esek,
Földön fekszem, körben csövesek,
Főtörzsőrmester úr így talál,
S fáj a lehorzsolt bal áll.

Fáj a lehorzsolt bal áll.

Cintányér

Fura hangszert hergyál Jácint:
Pléhtányért fog s felvisz rá cint.
Cincogó hang, amit várna,
Messze van, mint Bonntól Várna,
Sőt, mint Szaturnusztól a Mars,
Úgyhogy lekaparja hamar s
Ragaszt rája enyhén rekedt
Öblös torkú egereket.
Jácint boldog, mert most e tál
Hangja karcos cincin metál.

Az ordító egerek (Greenpeace titkos felvétele)

Rúgócsiga

Nem eszik a csiga egért,
Mert szájába be sem férne.
Ennyit főhősünk bár megért,
Mégis hetykén kiált: Mér’ ne?!

Nosza, rúgja haslábával,
S csápütleggel szeleteli!
Eme galád tette rávall,
S egérrel lesz bele teli.

A medve, a bölény és az egér

Medve és a bölény
Beszélgetnek éppen,
Arra megy az egér,
S vágja őket képen.

Medve és a bölény
Nem is néznek körül,
Eltört kezű egér
Bömbölget s nem örül.

Helyet cserél közben
Bölény és a medve,
Talpuk alatt egér
Síkba lett már fejtve.

Bölény és a medve
Hazafelé ballag,
Mögöttük az úton
Egérvérszín szalag…

(…)

Két lesittelt nagyvad
Statisztikát jobbít,
S hatalomhoz juttat
Harcos egér lobbit.

Ok, hogy megehette
Kishalraj a nagyhalt:
Költőnk, ki negyedik
Versszak után agyhalt.