Döner kebab

A jó kebab csakis döner,

Vakon rajong érte the NER.

Népnemzetünk szájat kitát,

S szaftos hússal nyel le pitát.

Török-magyar dva bratanki,

Kebab húsunk sosem monkey,

Hanem inkább birka, marha,

S nagy a jólét, nincsen tarha.

Csíp a táp, az orrod kifúdd,

Nehogy eme nemzeti food

Taknyodat tüsszenttesse szét,

S népek ennek vegyék neszét!

Sült húst szakács szaftba göbbeszt,

Így leend the good-ból thebb best,

S ezzel telik gyomorba’ lik…

Aki hun-türk, ilyet falik!

„Ők egyszer az országunkból haraptak ki egy jó nagyot. Miért ne tegyük ezt most mi is az ételeikkel? Náluk mennyire divat magyar ételt enni?” /M. András, a költő legállandóbb és legkíváncsibb kommentelője/

„Országot az oszmán eszik,

Foga alatt ropog e szik,

Ám mi nem vesztjük el eszünk,

S bosszúból türk tápot eszünk!”

/Hunormagor Hubamuba, hamumamu hamimamizó/

„A híres történész, Bonfini szerint, Dugovics Titusz meglátta régi jó barátját, Ahmedet, ahogy felkúszott a falra lófarkas zászlójával. Utána a következő párbeszéd zajlott le közöttük:

-Nem vagy éhes?

-Naná, hogy éhes vagyok.

-Alattunk egy kifőzde van, ott jó kebabot lehet enni.

-Jó, hamar megjárjuk. Ugorjunk le, együnk egy tányér kebabot. Ráérünk majd a kajálás után tusakodni.

És mi történt? Jóbarátként átölelték egymást. Aztán leugrottak.”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és leghistorizálóbb kommenetlője/

„Csak kitalált fiktív ficsúr

Vala csupán Dugovics úr,

Nem hullt ő és török beste,

S nem halt nem létező teste.”

/Dr. Toportyáni Töpörtyű, túl tutizó történész/

„Naésasztán! Miccámit az. A lényeg, hogy nemzeti hős volt. És ilyen felfogásban, egy kristálytiszta példa az ősi török-magyar barátságra. Azt is feljegyezték, hogy gyakran teniszeztek. Alinak meg volt egy magyar témájú balladája, a hét vezérről, a címe: Ond, Kont, Tas, Huba, Szendi, Szundi, Vidor, Morgó. (Egyesek szerint ez nyolc, ám ez nagyon besenyő felfogás!)” /Nyuggerapó, k. m. f./

„Apó, ön túl besenyő,

Feje lágya be se nyő!”

/özv. Basányi Busanyű, besenyő bús anyó/

„Egy gyors gyrost azonnal, mert zúzok-török!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas törökverő/

„Hogyha nagyon lüktet, doki,

Gyrososztól jön a koki,

S tör-zúz saller tenyeresen,

S maga leend nagyon esen-

-dő,

S toronyiránt egyenesen

Dő’!”

/Dőlésszög Dezső, irányvektor potrohátor és pofonosztóképzőkör átmérőóraleolvasó/

„Gyerekek, a költő bácsi hű maradt önmagához és ismét heti rendszeres, ezúttal anglicizmus szafttal átitatott táplírájában a költő bácsi ismét példát mutatott, és ismét elrettentőt. Gyerekek, ígérjétek meg, hogy akárhányast is adok nektek irodalomból, sosem fogjátok követni a költő bácsi példáját és eszetekbe sem jut ilyen verseket írni! Ha mégis eszetekbe jutna, gyorsan fojtsátok a szörnyű gondolatotokat erősen fűszerezett döner kebabba! Inkább a taknyotok-nyálatom folyjon, mint a csapból is a költő bácsi utóhatása! Sose majmoljátok a majomtalanul is majomkodó Frady Endrét!” /Éhenkórász Édua, általános iskolai magyartanár és betanított türk büfés/

„Sej, énnékem az a bajom,

A kebabhús mért nem majom?!

Imádom a csimpánz tokát,

Ha torkomon csusszan sok át!

Nincs is jobb egy nagy böjt után,

Mint az átsült orángután!

Olyan helyen sose nyaralj,

Hol nincs abált gibbonkaraj!

Ha konyhának nincsen majma,

Koplalhatunk bizony, jaj, ma!

Jeti jódliz’ jeges hegyen:

Aki éhes, majmot egyen!

Jolaladilijoladalajolidirijahóóóó…”

/Jódli Jenő, juh héj hámozó és az 1000 recept majomból c. bestseller szerzője/

„Költő polgártárs, már megint bérretteg és a lepcses szájára veszi a Nemzeti Együttgügyögés Rendszerét?! Ne lepődjön meg, ha döner kebab helyett egy kordon blőd könnygázát kapja a pofájába! Ahogy az udvari költőnk, Tökös-Tekes Tokmány írja:

          Aki nem együttműköd estére,

          Rája száll meggyütt mű köd testére!

Na, tartsa ide a szemgolyóit, nehogy a tonfától ne lássa az erőt, amit demonstrálunk! Hajtogassa magát papíralapon pontszerűvé és villámgyorsan vesse magát egy békemenet elé, oszt’ többet egy hangot se halljunk magáról! NEM ENG.!” /Vitéz Pofacsapi Satupofa, a Népnemzeti Einstandolási Rendészet (NER) origóig origamizható orgánumának orbitális oberstrurmbannführere/

„Ne legyek Buce Willis magyar hangja, ha értem! Fej vagy gyomor?! /Döner György, kebabcsicsázó szinkronhangember/

„Hé, Döner, ke’ bab vagy nem ke’ bab?! - az itt a kérdés. Na, későn szóltál, mer’ mos’ má’ hiába ke’, elfogyott, mer’ ham lett!” /Dögdog Dezső, dán bűzelzáró/

„A telt halála a torkoskodás!” /Omlett/

„Csak egy rosszabb van a műveletlen embernél, a félművelt! Értem én, hogy szóvicc, meg minden, de ahhoz pontosan kéne tudni, hogy a ’Tett halála az okoskodás’ mondatot nem Hamlet mondja a Lear királyban, hanem Lucifer a Bánk bánban! Na, ezért kell jól ismerni a Molière vígjátékokat!” /Tudom Ányos, betanított polisztirol/

„Mi ez a fékevesztett egyhelyben toporgás, ez a süket csendháborító vaklárma?! Értem én, hogy Frady Endrének eszébe jutott a döner - the NER kínrímpár, de ettől még szép nyugodtan ledőlhetett volna egy számítógép klaviatúrától hermetikusan elzárt kanapéra a kétoldali lágyéksérv műtétét kipihenendő, utókezelendő és a versírás ötletét gyorsan elfelejtendő! Ehelyett most nekünk kell a költeményként kiokádott kebabos klapanciája után pihennünk, utókezelődnünk és vért izzadva felejtenünk! El lehet ezt felejteni?! Nem, nem, soha! Feljelenteni!!! Életfogytiglan vagy halál?! – ez a kérdés, válasszatok! Ítélethirdetésig meg egyen nyers kebabot penészes süntüskelevessel! Anyám, küldj egy jelet fentről, hogy túlélem-e a Frady Endre nyomorkongató tápvers borzalmait!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én a marhát nem pitában eszem, hanem egyben. Lenyelem a csordát, utána meg kiköpöm a kolompot.” /Chuck Norris/

Cowboy

Cowboynak hallani muszáj,

Ha a marhán bőg a Múúú!-száj,

Ami jelzi, fogy a széna,

Vagy, hogy villanypásztor béna,

S ismét bejutott pár farkas,

Vagy kopasz méhraj, a tar kas,

S fogy a csorda, vagy épp dagad.

„Sápadtarcú, add meg magad!”

- Kiált lesből néhány apacs -

„Rád találtunk, ipiapacs!”

Nyílzápor hull cowboy fülbe,

Ha kínai íj nem sül be,

De hát besű’, ettő’ óccsó,

Így gyártotta le a jó Cho,

Meg segédje, ultragáz Lee,

Mi a cowboynak most mázli.

Eközben a csorda marha

Foggal apacs farkast mar, ha

Fűnek nézi véletlenül,

Ahogy a trágyában lenn ül.

Költő s a rét fel van dúlva…

„Lettenetes, szölnyen dulva!”

- Szól Tibol mint nallátol úl,

Hölögve, melt véle tolul…

Látjuk jőni Joe-t, a tulajt,

Káoszt látva hajat hullajt,

S parancsot ád, ő a Főni:

„Rusnya költőt agyonlőni!”

Ezer kéz a Lájk-ot nyomja,

S enyhül a nép bosszúszomja…

„Nem, egy sima agyonlövős Lájk-tól egyáltalán nem enyhül a bosszúszomjunk! Frady Endrét nem elég szimplán lelőni, hanem rögvest utána fel kell négyelni, kerékbe kell törni, máglyán elégetni és a hamvait szanaszét szórni a világűr szerte lévő szegleteibe, nehogy a feltámadáskor, az utolsó harsonaszóra összeálljon, mint nyughatatlan rokkantnyugger zenészek a búcsúkoncert sorozataikra! Visszacsinálhatatlan fradyendrepusztulatot akarunk!!!” /a nép/

„Nem kell aggódni, kedves nép, az illiberális közgazdaságtannak megvan a biztos módszere a Frady Endrék nyomtalan eltüntetésére! Csak ráhúzzuk a költőre a hatósági ársapkát és pillanatokon belül úgy eltűnik, mintha nem is lett volna. Holnaptól kezdve Frady Endre sosem létezett!” /Görcs Gernyő, a Gazokat Unikálisan Likvidáló Állami Gazdaság (GULÁG) hatékonysági kontraszelektátora/

„Súlyos anakronizmus, költő úr! Az indián-cowboy háború idején még nem volt feltalálva a villanypásztor és még nem a kínaiak gyártották az apacsok íjait. Arról sincs történelmi feljegyzés, hogy az apacsok ismerték a magyar gyerekek bújócska játékát. Ja, és a vadnyugaton még senki sem lájkolt, csak ’Jáj, colt!’ kiáltással lóra pattant és menekült, míg hátba nem lőtte egy kóbor serif.” /Dr. Csingacsguk Csaba, western szakértő és a fergeteges forgótáras Far Go Tours társtulajdonosa/

„... kár érte! Jó ügynök volt!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas Joe ügynök/

„Túl végzetes nagy kár érte,

Úgyhogy tényleg kár érte!”

/Dr. Kert, Seniorbudi-díjas Jim ügynök/

„Ez a Tibol nevű nallátol úl engem akalt palodizálni?! Lusnya kis latol! Dobjátok le a padlóla, de nagyon dulván!” /Poncius Pilátus, Jeluzsálem lómai helytaltója/

„Lemek klimi, pölgős sztoli,

Alfa límek, hajlá Flady!”

/F. Pétel, a költő humán végzettségű mélnökkollégája/

„Londa eF úl, én úgy vélem,

Maga szólakozik vélem!

Mélges vagyok, foll a vélem!”

/F. Endle, a lémesen mélges és altéliásan vélnyomásos költőóliás/

„Cho úr s fia, kis Lee Cho-ka

Kettő mekkmesteri csóka.

Sugároznak óccsó delejt,

Így minden termékük selejt.”

/Dr. Émi Emő, minőségellenőr és mennyiségadagoló entitáska/

„Cowboy rálő a költőre,

De nem cselekszik időre.

Tehén lép a költő elé,

Míg száguld a golyó felé

Golyóra harap a tehén,

Nem megy át a költő fején.

Így hárul el ez a merény.

Golyóból lesz tehénlepény.

A költőben él a remény:

Nem lő rá többet a legény.

De nem is ló, nincs több golyó,

Csak a farm mellett egy folyó.

Cowboy a költőt belöki,

És a költő megköszöni.

Így már el tud úszni messze,

Nem a mai nap a veszte.”

/M. András, a költő legállandóbb és legpárosrímelőbb kommentelője/

„eM úr, verse okés lét szer,

Egyszer jó túlélőshowba;

Senki sem léphet be kétszer

Ugyanabba a golyóba.”

/Zsűri Zsurló, zsúr ló és party arcél/

„Más szemszögből

Apacsvezír előveszi

Okostelefonját,

Miközben indián hurik

Fonják be varkocsát.

A seriffnek bejelenti:

Csináljátok eztet ni, ti,

Haggyátok békén az őslakóst

Marhát lopni prériszerte,

A sok migráns cowboy pedig

Menjen el a jó fenébe!”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legkavartrímelőbb kommentelője/

„Nyuggerapó, poézise

Minden sora negyed arasz.

Rövid, de ül pro-tézise:

Mint unikum, kegyed a rassz.”

/Dr. Tézis Antitézisné Szintézis Szintetika, az Arasznyi Rasszizmus Club (ARC) élharcosa/

„Coboly bolyban sok a coboly,

Co bolyban meg sok a co,

Cowboy bolyban sok a cowboy,

Soroljam még sokaccó’?”

/Kavboj Károly, sorsoroló és bájboj/

„Kedves Kavboj Károly, legyen szíves beállni az ön ellőtt álló túl hosszú kutyaütő költősor végére, de nagyon szorosan az ön előtti fűzfapoéta mögé és pont vonalba, hogy egyetlen golyóval eltudjam intézni magukat! Ki nem állhatom a rossz versek dilettáns előállítóit!” /Dulufuli, egylövetű hupikék törpike/

„Mi ez a megnevezhetetlen métely, ez a mániákus mindenellenesség?! Elég! Félre a diplomáciával, bátran tegyük ki végre a vesszőket! Sic: Fradyendrem occidere bonum est, timere nolite, et si omnes consenserint, ego non contradico. – Így: Frady Endrét megölni nem kell félnetek, jó lesz, ha mindenki egyetért, én nem ellenzem. Ahogy a bennem élő három testőr mondja: Ha egyetért velem mindenki, mindenkivel egyetértek! Mert adok a véleményemre! Énekeljük a Silver Convention után szabadon!: Die, Frady die! Be, be full dead guy!” /Puzsér Róbert, nyíltszíni kritikus/

„Ez a vers akár a texasi diliházban is játszódhatna, ha lenne Texasban diliház, de nincs rá szükség, mert az összes elmebeteget meggyógyítottam a mosolyommal. Most már mind Nobel-díjas cowboyok és indiánok.” /Chuck Norris/

Vágóhídi szótagszabdalós

Csapdos le a súlyos tagló,
s lezuhan az összes ló tag.
Nem sokáig bőg a marha,
mert levágják nagyon hamar.

Jó hurkába sok-sok vér kő’,
ezért csapolják a kövér
tulkokat az éles bárddal,
s vérszagú a sarki d’Dal Bár.

Tehenet nem eszik Kabir
Bedi, neki inkább birka-
-húst süt piréz szakács Vaszil,
köret pedig magos szilva.

Köhög s szakácsra száll át mag,
ki riad és vágja magát
torkon. Meghal. Sírján fejfa
szövege csak ennyi: „Fafej!”

„Fel vagyok háborodva, hogy engem egy olyan szánalmas személy alakítson, aki rasszista indíttatásból gyilkos szándékkal szilvamagot köhögjön a d’Dal Bár piréz migráncs szakácsára! Még jó, hogy az autógumijait nem szúrta ki egy lopott konyhakéssel!” /Szandokán, maláji tigris/

„Véletlen volt! A torkomon akadt az abált szilva, amelyik olyan magos volt, mint a Déva vára és így nem tudtam egyben lenyelni!” /Kabir Bedi, indiai színész, magyar hangja Újréti László/

„Jól van, büszke vagyok rá, hogy engem olyan hős alakít, aki a civil életében el mer bánni a piréz migráncs szakácsokkal! /Fekete Kalóz/

„Köszönöm, kalóz úr! Magának megsúgom, hogy direkt volt, de ígérje meg, hogy megvéd attól a maláj fenevadtól!” /Kabir Bedi, indiai színész, magyar hangja Reviczky Gábor/

„Hosszú évtizedekre visszamenő szakorvosi praxisomban eddig még nem találkoztam a skizofréniának azzal a speciális esetével, amikor a páciens énjei mind külön magyar szinkronhanggal rendelkeztek. Lehet, hogy a birkahústól van?” /Dr. Elme Alma, pszichiáternő/

„Hatásos szöveg. Nem művészi hatásról van szó, de az is egy fajta művészet, hogy egy perc alatt erőfeszítés nélkül elvegyük az ember kedvét az egész heti húsevéstől. Még a legvérmesebb vegán aktivistának is belekerül ez 48 percébe: https://www.youtube.com/watch?v=_K36Zu0pA4U Ráadásul Endrének esze ágában sincs bárkit is megtéríteni, ő csak szokás szerint beleszórta széleskörű irodalmi eszköztárát a ventilátorba, oszt hadd menjen. Laár csinál még ilyesmit, de Frady egészen más szintet képvisel!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Állati gyönyörű ez a vérbő szótagszabdalás! Lope de Vega és Suzanne Vega talán nem szereti az ilyen marhajó műveket, de baromarcú lány legyek, ha Frady Endre rímfűszeres irodalmi vérpudingjai és darált szódagadói helyett inkább alanyi zöldségeket legelek! Fröcsögjön az a lírahizlaló koleszterin! Tunkoljuk azt a versszaftot! Jó étvágyat!” /Kosár Árkosné Tele Etel, a Vérszagra Gyűlő Éji Vadak c. irodalmi szakácsmagazin tördelőszerkesztője/

„Mi ez az irodalmi székrekedés okozta nyögvenyelős erőlködés?! Mi ez a szánalmas vértolulás?! Anyám szerint, ha Frady Endrét nullával osztanánk, akkor mínusz egy jönne ki! A magasabb matematika nem érdekel, én csak szeretnék egy nagyot köpni ennek a szellemi bűzkupacnak a „Fafej!” feliratú fejfájára! MOST!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Kedves Puzsér úr, csak annyit szeretnék üzenni a kedves édesanyjának, pusztán szakmai alapon, hogy igaz ugyan, hogy Frady Endre költészete akár mínusz nulla értékűnek is tekinthető, és az is tényállás, hogy mínusz iksz per iksz az mínusz egy, ám ennek az egyenlőségnek csak az iksz nem egyenlő nulla értelmezési tartományon van megoldása. Köszönöm, hogy elmondhattam!” /Gyök Györök, középiskolai matematika tanár és maszek szótagszámláló/

„Nekem nincs szükségem vágóhídra. Ha megéhezem, beleharapok egy száguldó bivalycsordába.” /Chuck Norris/

Seszűk Sebő

Seszűk Sebő a macskájával /Seszűk Sebőné Art Aranka felvétele/

Sosem hord pénzt Seszűk Sebő,
Mivel nem egy tömött zseb ő,
Csupán szürke átlagalak,
Mint mondjuk a tavi halak.

Testalkata se bő, se szűk,
S macskái sem éles eszűk;
Van bár, amely pár szót megért,
Mégis esznek laptop egért.

Felesége Art Aranka,
Ki egy igen elvont tank a
Zirodalmi frontvonalon,
S izgibb, mint egy felvett talon.

Így él együtt tarka s szürke
(Nem marha!) és csupán űrke
Van bennük, egy apró hiány:
Pici Seszűk baba, ki lyány…

Ám születik s ő a topik!
Anyatejjel lírát szopik,
S apja víg örömtől kába.
Ő a jövő: Seszűk Sába!

„Jaj, Szürmikém, most megint megetted a szürke made in china egeremet, ezért csak szalonnázó deszkának tudom használni a laptopomat! Hogy fogok így majd fekete-fehér fotókat posztolni a tavi halak között pancsoló kislányomról a Greybook-ra?” /Seszűk Sebő, a szürkék hegedőse/

„Drága férjem, támaszom és párom, színpompás életem szürke világítótornya végre azőt megillető jogos hiánypótlás alanya és állítmánya lett szépirodalmice! Tarkaságom az ő szürke hegedölésének koordinátarendszerében szemkápráztató színkavalkáddá magasztosul. A mű a zenit és nadír közé szorított mindenbírás apoteózisa. A szürkeségből kinyíló gyerekvirág metamorfondírozás nélküli elődöbbenése a távoli jövőbe mutató irodalom messze meghaladásának a teremtő őserővel egybeforrt fraktálszimbiózisa. A mondanivaló mihezvégettsége irracionálisan hovatovábbítandó! Frady Endre ezzel a művével ismét tovább gyorsította a világirodalom vörös eltolódását! Arccal a világegyetem felé! Hódítsuk meg az analfabéta galaxisokat! Előre! Tűz!” /Seszűk Sebőné Art Aranka, a Bedarált Bőségszaru c. elvont irodalmi frontvonali tanklap művészeti vezetője/

„Oáááááá!!! Oáááááá!!! (rotty)” /Seszűk Sába/

„Jaj, fiam, megértem ugyan, hogy a brexit után miért tántorogtál ki a marhákban gazdag Magyarországra, de így alig fogom látni az unokámat! A magyarosított nevedet meg ki se tudom ejteni! Ezentúl ne csak fotókat küldj, hanem időnként pénzt is! Forinttal itt Londonban bárhol lehet fizetni. Hungary performs better.” /Neithernarrow Norwide, a brexit miatt elszegényedett angol poéngyáros/

„Mi ez a tiritarka szürkemarhaság?! Frady Endre szellemi kergemarhakórja miazmás hitványsággal fertőzi meg a költészet őmiatta már amúgy is sokat szenvedett testét, és ez a verse is egy tehénlepény evő verseny vonzerejével bír! Anyám szerint, ha az olvasótábora metálzöld döglegyekből áll, akkor számukra ez inkább a javára írandó. Hát igen, ahogy egykori tanárnőm és mesterem, Vitriol Vendetta mondta: A tehénlepényt is lehet szeretni, ha nagy zöld döglégy az ember!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nincs kedvem elemezni a verset, mert csak az jut eszembe róla, hogy milyen rég nem ettem már se tavi halat, se szürkemarhát. Hús is akkor volt utoljára a számban, amikor tavaly karácsonykor a plébános macskája elől lenyúltam a templom egerét. Lehet, hogy szakmát kellene váltanom és elmennem médiacelebnek? Vajon a tévéstúdiók ruhatárában a kabátommal együtt leadhatom az agyamat is?” /Szürreál Szidónia, középiskolai magyartanár/

A felvett talon csak azoknak a szürke kockafejűeknek izgi, akik nem tudják már eleve, hogy mik a letett lapok. Én mindig tudom. Az én elmém olyan fényesen ragyog, hogy a Nap is árnyékot vet a velem ellentétes oldalán.” /Chuck Norris/

Hinta

Cow Dance /egy cowboy felvétele/

Tintakék mezőn mér legel
Tehén himbálózva, mint a
Mérleghinta, ha mérleg el-
-vesztéskor marad csak hinta?

Hintáz csak, vagy palintáz is?
Ad-e frekvenciát e jel,
S van-e speciális fázis,
Melyben eme tehén tejel?

Tejel tehén s beleng far, hát
S önrezeg pár frekvencia.
Hintahuzat kap el marhát,
Aki tüsszent s száll hapcija.

Zöld hapci száll odakint a
Tejjel-mézzel folyó földön.
Víg tehénnel leng a hinta,
S mindenkit, ki ott jár, földön-

-t ő.