Olvasni mindenhol lehet

"önfeledten óangolul..."

Munka közben jön a fájront,

Olvasgatok Shakespeare-t, Byront-t

Önfeledten óangolul,

S számra diszkrét „Ó!” hang tolul.

Sajnos elmúlik a fájront,

Sírva csukok Shakespeare-t, Byron-t,

Másnak mégsem tűnik fel ez...

S böllérkezem újfent belez.

(...)

Böllérkezem újfent ujjfent!!!

Hallatszik fisztulás „Jujj!” fent,

Mert a fent ujj nagyon fáj; ront

Hangulatomon. Jöjj fájront!

„Hé, ne olvasson engem egy vágóhídon, mert maga miatt lesznek véresek a királydrámáim!” /William Shakespeare (1564-1616), angol drámaíró/

„Óangolul, vérgőz szaki, óangolul?! Engem?! Ki vagyok én, Artúr király?! Rádokádom a megmurdeltető mocsárlázamat, oszt' bekebelezheted azt, ami engem kibelezett, te böllérfattyú!” /Lord George Byron (1788-1824), angol költő/

„Frady Endre verse, az "Olvasni mindenhol lehet," humoros és groteszk módon mutatja be az olvasás iránti szenvedélyt és a munka monotonitását. A vers két részből áll: az első részben a költő a munka közbeni olvasás örömét írja le, míg a második részben a fájront utáni visszatérés a valóságba és a munka brutalitása kerül előtérbe. A vers nyelvezete játékos és szellemes, a rímek és a ritmus könnyedén gördülnek. A költő ügyesen használja a nyelvi humort, például a "böllérkezem" szóval, amely egyszerre utal a munka brutalitására és a költői én groteszk helyzetére. A "fisztulás 'Jujj!'" kifejezés pedig szinte hallhatóvá teszi a fájdalmat, amit a munka okoz. Összességében Frady Endre verse egy szórakoztató és elgondolkodtató alkotás, amely egyszerre mutatja be az olvasás örömét és a munka nehézségeit. A humor és a groteszk elemek jól kiegyensúlyozzák egymást, így a vers könnyedén olvasható és élvezhető.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre ismét bebizonyította, hogy képes a szavak kavalkádjából olyan szürreális érzetet teremteni, amely egyszerre harsányan groteszk és fájdalmasan abszurd. Az „olvasgatok Shakespeare-t, Byront-t” sorokkal belénk plántálja a szellemi kitörés lehetőségét, de a „böllérkezem újfent belez” zárásával azonnal visszaránt egy hétköznapian morbid valóságba, mintha csak azt üzenné: az irodalom és a véres rutin kénytelen osztozni a lét színpadán. A rímei gyakran billegnek, mint egy rozoga böllérasztal, de talán épp ez a tétova ritmus szimbolizálja a fájront utáni diszharmóniát. A „fisztulás ’Jujj!’ fent” olyan képet idéz, amit egyszerre akarunk elfelejteni és nagyító alá venni, hogy megfejtsük, miért is létezik. Frady itt a groteszk poézis határát súrolja, amit egyaránt lehet csodálni és szégyenkezve nevetni rajta. Ez a vers olyan, mint egy Shakespeare-t olvasó böllér álma: röhejes, de valahogy mégis fájdalmasan igaz.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Olvasni mindenhol lehet. Már csak azt kell eldönteni, hogy mit és miben olvasunk! Pl. a gondolataimban nem engedem. Inkább ráerőltetem valakire a gyilkos tekintetemmel!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas Chuck Norris tanonc/

„Doktor Háznak gondolatán

Úszhat-e egy gondola tán,

Vagy oly gyilkos tekintete,

Mint, kit rúgott tokán tata?

Ház úr, pofon csattan, mondsza,

Hogy lettél te Chuck tanonca?!

Aki magyar, ritkán olvas,

Inkább kütyüz, aztán alvás!”

/Szende Szundi, az álmos előd/

„Éljünk át vidám perceket,

Olvassunk Frady-verseket!”

/eM. András, a költő legállandóbb és legragrímesebb kommentelője/

„Frady-verset nem, nem, soha!

Nőjön be jól eM, eM, moha,

S ne légy vidám sem, sem, noha

You can learn pig ham, ham know-how!”

/Északi Old Dali, vegetáriánus erdőhentes és mészáros lö-lö-lőrincze lajos mizsebordíler/

„Frady Endre ismét megmutatta, hogy az irodalmi nívó és a szellemi mélység egyáltalán nem feltétele egymásnak. Ez a förmedvény olyan, mintha egy Shakespeare-kötettel agyoncsapott böllér agóniája lenne papírra vetve. A „fisztulás ’Jujj!’ fent” kifejezés pedig konkrétan úgy hat, mintha egy erőltetett rímekkel sakkozó középiskolás zárójelenetét olvasnánk, akit a tanára kegyelemkettessel engedett tovább. A fájront és a belezés kettősével Frady tökéletesen demonstrálja, hogy a líra nála nem más, mint egy intellektuális vérfürdő, amelyben az olvasó lelki nyugalma ugyanúgy széttrancsírozódik, mint a metaforái. És hogy Shakespeare és Byron miért kerültek ebbe a groteszk mészárszékbe? Csak találgatni lehet, de talán jobb is, ha nem tudjuk. Ez a „vers” nem irodalom, hanem egy nyelvi tömegbaleset, ahol a humor próbál életet menteni, de a helyszínre érkező cinizmus mentőautója már üresen hajtott el. Frady, kérem, tartsa meg a böllérkését, de hagyja békén a tollat!” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterséges intelligenciájú kritikus/

„Ki ez a bárdolt ujjú, de bárdolatlan elméjű mentális mészárszékesegyházfi?! És ki ez a mesterséges unintelligencia, akinek a neve kimondhatatlanabb, mint cseh GDP?! Nem mondom, színigazat ír, de miért az én nevemben?! Hát én magamtól már nem tudok színigazat írni?! Hát én magamtól már nem tudom ezt a szellemi pöcegödörtöltelék Frady Endrét mentálisan agyagba döngölni?! Ne lássam anyám karmáját félresikerült disznóölésről menekülő mangalicafalkavezér hátán lovagolva Shakespeare főhősnők szellemeként megtestesülni, ha nem nyitom ki pörös számat, és a mindentudásnak nem teszek panaszt! Én a mindenséggel mérem magam, ez az óccó kiciccípősz szecuáni cirkefejű médinncajna mitugrász viszont remélhetőleg gyorsan ható patikaméreggel! Frady Endre verslapokat minden magyar család kukájába, hogy ne ragadjon le a többi szemét, amikor ki akarják önteni! Olvasni mindenhol lehet, de sohasem Frady Endrét!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Puzsér úrnak penge szája,

Szarkazmusnak szép kályhája!

Fröccsen szava, kritikus láv,

Pusztít, mint a téli szilvafánk!

Lelkem, mint egy Frady-verslap,

Fölhasítja, csípős szavak,

Ó, de szeret! Szinte rajong,

Mint egy hajnali dudahang!

Fölkavarta álmodozva,

Versszörcsögő Frady-tóba,

Ám a tisztánlátás fája:

Csak Puzsér a Frady vágya!”

/Frady ChatGPT Endre, a bírálatok bíborköltője/

„Én sosem olvasok, mert eleve sokkal többet tudok, mint amit valaha is leírtak. Böllérbárdot sem használok, mert elég ránéznem az állatra, hogy önmagát konyhakészre felszeletelve végezzen magával.” /Chuck Norris/

Nyitni kék?

Bár most egyre többen halnak,

S ország harmincada ebé,

Orvos szakma beszél falnak,

Nyitunk, mert lesz foci EB!

Tanár első szuri után,

Diák pedig oltatlanul

Megy a vágóhídra bután,

S aki magyar, félni tanul…

Lelátó az legyen tele,

Mint a betlehemi jászol!

Néző néz, de ott van vele

Annak emléke, kit gyászol…

Magyarország halszagú, mer’

Büdös a hal, büdös a fő.

Józan ész died, kaputt, умер…

Kit érdekel, foci a fő!!!

(tömeghaláltáncz!)

„Nyitni kék, mi, nyitni kék?! Hát persze! Kikérem magamnak, hogy a bűbájos csicsergésemmel egy ilyen idióta klapancia címében éljenek vissza! Hogy lehet ilyen égi dalos címet adni egy ilyen földhözragadtan lábszagú förmedvénynek?! Követelem a madárjogi ombudsman pallosjogának visszamenőleges hatályú azonnali bevezetését!” /a széncinege/

„Ne már, költő úr, ugye maga sem gondolja komolyan, hogy járvány idején van olyan döntéshozó, akinek fontosabb a foci, mint az ország népe?! Maga szerint létezik olyan politikus, aki többet költ stadionokra, mint kórházakra?! Ugye milyen nonszensz lenne?! Úgy látom, az agyára ment az AstraZeneca mellékhatása! Na, menjen és aludja ki a hagymázas mámorát!” /Szimpla Szilárd, szemellenződíler/

„Költő úr! Most kell leadni a börtönkonyhán a holnapi vacsorarendelést. Az A menü rizses hús, a B menü húsos rizs. Gyorsan kéne dönteni, mert perceken belül ott vagyunk magáért és úgy eltángáljuk, hogy utána nem biztos, hogy higgadtan tud majd mérlegelni.” /Csávás Kálmán brutálnagy, az Önfejű Költőket Összeverő Rendészet (ÖKÖR) legélesebb kése/

„Mi a baj azzal, hogy teltházas futball EB-t rendezünk, ha beledöglünk is?! Lehet foci nélkül élni, de minek?! A futball nem élet-halál kérdése, hanem sokkal fontosabb annál! Merjünk Futbólia lenni!” /Bőrgömbfejű Butáncz, a Mélymagyar Labdanyúzó Szindikátus (MLSZ) vezérlő fejedelme/

 „Az iskola egy vágóhíd lenne, költő úr?! Mi az, ráivott az elgurult gyógyszerére?! A pedagógusoknak nem védettség kell, hanem alázat és fegyelem, hogy gondolkodás nélkül kövessék a felsőbb utasításokat! A büdös kölkök meg ne cirkuszoljanak, hanem örüljenek, hogy futballnemzetben nőhetnek fel és minden nap van rizses hús a menzán, meg szaft, amit ki tudnak tunkolni kenyérrel!” /Sötétközépkor Samu, kenyér- és cirkuszügyi szakállamtitkár/

„Létesíthetnénk oltópontokat és ingyen konyhákat a stadionok lelátóin és akkor telt ház is lenne, meg keresztényi jó cselekedet is. Akiket meg a magyar foci érdekel, azok szellősen beférnek a VIP páholyba is. Éljen a józan paraszti ész!” /Álljonmegamenet Ányos, átlagember/

„Az európai labdarúgó szövetség a világegyetem legtisztább, legátláthatóbb és legkorrupciómentesebb szervezete, amelynek számára a zemberek egészsége sokkal fontosabb, mint az anyagi haszonszer…” /Benjamin Bankrobber, az UEFA immár néhai sajtószóvivője/

„PUFF!!!” /a leszakadt plafon/

„A lokálisan világhírű költő, az ellenkultúra bétája és pszíje, a szociofeudális szembenállás heurisztikus tótumfaktuma, ebben a művében egyik kezével integrálja, másikkal messze hajítva meghaladja a magyar és nem magyar irodalom halandó hagyományait. A tömegópium labdarúgás és a gyilkos kór elleni küzdelem közötti antagonisztikus ellenlábszag átitatja a költő költeményében kiköltött közgondolkodást. Ide vele, régi hogyishívjákunk!" /Lilaködössy Leila, szellemi szabadságharcos/

„Mi ez a négy versszaknyi szellemi vágóhíd, mi ez az agyzsugorító líracafrang?! Az rendben van, hogy a költő foglalkozzon a nemzet ütőerével, de kitapintania kéne, nem pedig ormótlan rímklopfolóval széttrancsíroznia! A téma közéleti, a megvalósítás közhaláli! Frady Endre, az irodalom spanyolnáthája ismét mindent összetaknyozva tömegpusztított! Nincs valami kínai vakcina, aminek hatására versírás helyett átállna nyers kutyaevésre?! Veszett hótt dogot a fattyúnak!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ne húzd fel magad Róbert, mert dühöngeni ugyan emberi dolog, de állati veszélyes! Türelem, rajtam kívül előbb-utóbb mindenki kihal, mert én vagyok az egyetlen halhatatlan halandó. Lesz még Frady Endre mentes életszakaszod is. Vagy szeretnéd, hogy már most átfejeljem a manust egy másik dimenzióba?” /Chuck Norris/

„BRÉKINGNYÚZ!!! A középiskolások és tanáraik egyelőre megússzák a vágóhidat! De azért ők se várják a májust!” /Jólértesült Jenőné Jatagáni Julilla, jereváni sajtófigyelőnő/

Vágóhídi szótagszabdalós

Csapdos le a súlyos tagló,
s lezuhan az összes ló tag.
Nem sokáig bőg a marha,
mert levágják nagyon hamar.

Jó hurkába sok-sok vér kő’,
ezért csapolják a kövér
tulkokat az éles bárddal,
s vérszagú a sarki d’Dal Bár.

Tehenet nem eszik Kabir
Bedi, neki inkább birka-
-húst süt piréz szakács Vaszil,
köret pedig magos szilva.

Köhög s szakácsra száll át mag,
ki riad és vágja magát
torkon. Meghal. Sírján fejfa
szövege csak ennyi: „Fafej!”

„Fel vagyok háborodva, hogy engem egy olyan szánalmas személy alakítson, aki rasszista indíttatásból gyilkos szándékkal szilvamagot köhögjön a d’Dal Bár piréz migráncs szakácsára! Még jó, hogy az autógumijait nem szúrta ki egy lopott konyhakéssel!” /Szandokán, maláji tigris/

„Véletlen volt! A torkomon akadt az abált szilva, amelyik olyan magos volt, mint a Déva vára és így nem tudtam egyben lenyelni!” /Kabir Bedi, indiai színész, magyar hangja Újréti László/

„Jól van, büszke vagyok rá, hogy engem olyan hős alakít, aki a civil életében el mer bánni a piréz migráncs szakácsokkal! /Fekete Kalóz/

„Köszönöm, kalóz úr! Magának megsúgom, hogy direkt volt, de ígérje meg, hogy megvéd attól a maláj fenevadtól!” /Kabir Bedi, indiai színész, magyar hangja Reviczky Gábor/

„Hosszú évtizedekre visszamenő szakorvosi praxisomban eddig még nem találkoztam a skizofréniának azzal a speciális esetével, amikor a páciens énjei mind külön magyar szinkronhanggal rendelkeztek. Lehet, hogy a birkahústól van?” /Dr. Elme Alma, pszichiáternő/

„Hatásos szöveg. Nem művészi hatásról van szó, de az is egy fajta művészet, hogy egy perc alatt erőfeszítés nélkül elvegyük az ember kedvét az egész heti húsevéstől. Még a legvérmesebb vegán aktivistának is belekerül ez 48 percébe: https://www.youtube.com/watch?v=_K36Zu0pA4U Ráadásul Endrének esze ágában sincs bárkit is megtéríteni, ő csak szokás szerint beleszórta széleskörű irodalmi eszköztárát a ventilátorba, oszt hadd menjen. Laár csinál még ilyesmit, de Frady egészen más szintet képvisel!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Állati gyönyörű ez a vérbő szótagszabdalás! Lope de Vega és Suzanne Vega talán nem szereti az ilyen marhajó műveket, de baromarcú lány legyek, ha Frady Endre rímfűszeres irodalmi vérpudingjai és darált szódagadói helyett inkább alanyi zöldségeket legelek! Fröcsögjön az a lírahizlaló koleszterin! Tunkoljuk azt a versszaftot! Jó étvágyat!” /Kosár Árkosné Tele Etel, a Vérszagra Gyűlő Éji Vadak c. irodalmi szakácsmagazin tördelőszerkesztője/

„Mi ez az irodalmi székrekedés okozta nyögvenyelős erőlködés?! Mi ez a szánalmas vértolulás?! Anyám szerint, ha Frady Endrét nullával osztanánk, akkor mínusz egy jönne ki! A magasabb matematika nem érdekel, én csak szeretnék egy nagyot köpni ennek a szellemi bűzkupacnak a „Fafej!” feliratú fejfájára! MOST!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Kedves Puzsér úr, csak annyit szeretnék üzenni a kedves édesanyjának, pusztán szakmai alapon, hogy igaz ugyan, hogy Frady Endre költészete akár mínusz nulla értékűnek is tekinthető, és az is tényállás, hogy mínusz iksz per iksz az mínusz egy, ám ennek az egyenlőségnek csak az iksz nem egyenlő nulla értelmezési tartományon van megoldása. Köszönöm, hogy elmondhattam!” /Gyök Györök, középiskolai matematika tanár és maszek szótagszámláló/

„Nekem nincs szükségem vágóhídra. Ha megéhezem, beleharapok egy száguldó bivalycsordába.” /Chuck Norris/

Árva ház

„Árva a háááz, nincs lakójaaa!” – énekelte Matuska Pünkösd a bontással megbízott építésvezető és megnyomta a gombot. A robbanás zaja és az azt követő porfelhő látványa családi hagyományként ugyanolyan örömmel töltötte el, mint apját, Matuska Húsvétot és hírhedt nagyapját, néhai Matuska Szilvesztert.

Matuska Pünkösd harmadik generációs robbanóanyag szakértő volt. Sajnos csak ő folytatta a felmenői mesterségét, mert öccse, Matuska Karácsony érzékeny lelke nem bírta az ódon épületek lerombolásának látványát, úgyhogy inkább vágóhídi böllérként kereste a kenyerét. Matuska Pünkösd egyetlen leányának, Matuska Halloweenkének az üres tökfejébe pedig sehogyan sem lehetett beleverni a robbantások pontos kivitelezéséhez szükséges matematikai, fizikai és kémiai ismereteket. Ja, és külföldiül sem tudott.

Robbantás előtt (Matuska Pünkösd felvétele)

„Volt ház, nincs háááz, felrobbant mááár!” – dallantotta tovább Matuska Pünkösd és a szakmáját szeretők igazi rutinjával köpködte ki a porfelhőből a szájában nyálas sárrá átlényegülő törmeléket. Boldog volt.
A porfelhő elült és Matuska Pünkösd döbbenten nézte a romokat. A törmelékkupac ugyanis folyamatos mozgásban volt. Emberek másztak ki belőle. Kis emberek. Meg egy nagy. Aki ordítva közeledett:
- Mit művelnek maguk szerencsétlenek?! Felrobbantanak egy éneklő gyerekekkel tele épületet?!
Matuska védekezni próbált – De hiszen az épületben néma csönd volt! Ha tele van éneklő gyerekekkel, akkor nincs néma csönd! Mit kerestek maguk ott bent?
- Kóruspróbát tartottunk. Én vagyok a karmester. Dr. Holnaptuska Májusegy zeneprofesszor. Hallott már rólam?
- Hallottakról vagy jót, vagy semmit. – mosolyodott el az építésvezető, hiszen a karmesterről mindenki tudta, hogy botfülű, csak dúsgazdag oligarcha apja, a néhai Holnaptuska Márciustizenöt révén ülhetett be a Zeneakadémia Rektori székébe, amit a munkatársak egy a Zeneakadémiától több utcányira álló épületben helyeztek el. – De még mindig nem értem, hogyhogy nem hallottuk a próba zajait?
- Úgy, hogy ez a Szájzáras Gyermekkórus és éppen legújabb művemet, a Süketnéma Beethoven-t próbáltuk. És bár még a próbák elején tartottunk, de annyira nem azért nem ment rosszul, hogy ránk kellett volna robbantani az épületet!
- Ezek szerint mégsem volt árva a ház, és mégis volt lakója. – dünnyögte Matuska Pünkösd.
- Bizony! És ebből akár még baj is lehetett volna! Például elveszhetett volna az egyetlen példányban létező partitúrám is! – rikoltozott a protekciós zeneprofesszor.
- Sőt, akár mind meg is halhattak volna! És akkor én mehettem volna a börtönbe! Jaj! Tényleg, hogyhogy nem sérültek meg?!
- Annyira lefoglalt minket a próba, hogy eszünkbe sem jutott megsérülni.
- Na, ebből nekem elegem van! Igaza van az öcsémnek! Itt hagyom ezt a robbantósdit és megyek a vágóhídra betanított segédböllérnek! – mondta Matuska Pünkösd és a piros bukósisakját a földhöz vágva döngő léptekkel elhagyta a helyszínt.
- Jól hallom? Vágóhíd?! – sikoltott önfeledtem Dr. Holnaptuska Májusegy – Én egész életemben böllér szerettem volna lenni, csak az a gonosz apám kényszerített arra, hogy a botfülem ellenére világhírű zenész legyek! Elegem van, én is megyek a vágóhídra!
Az immár üres grundon maradt gyerekek egymásra néztek és mosolyogva elindultak, hogy beiratkozzanak a Bárdossy Valentinnap Hastáncos és Böllérképző Intézetbe, ahol sikeresen leérettségiztek és pályájukat a vágóhídon folytatták.
A történet szereplői tehát végül mind böllérek lettek és boldogan éltek, míg a vágóhídi állatok meg nem haltak.
Kedves gyerekek! Mielőtt felrobbantanátok egy árvának látszó házat, mindig győződjetek meg róla, hogy nincs-e benn valaki, akit nem szeretnétek felrobbantani! Na, most pedig irány az ágy! Reggel korán kelünk, mert 8-kor indul az óvodai kirándulás a vágóhídra. Aludjatok jól és álmodjatok baromi szépeket!