Semmittevés

Ha az ember semmit letesz,
Szükséges egy semmi retesz,
Hogy a semmi meg ne szökjön,
Ha nyakamon el a tök jön.

Semmi bélű tökfej? Hihi!
Rám fér már egy tartós pihi,
Hol nem kell, csak semmit tennem,
S ügy rám fogat sosem fen, nem!

Üres szemmel semmit nézek,
Köddé illant híg pirézek
Seholba tűnt lába nyomát…
S kórházajtón nővér nyom át.

Nyugiszuri, kényszerzubi,
Vacsikára koviubi,
Ágyikóban horki neszek…
Ha nagy leszek, semmit teszek!

(ásítós tánc…)

„Frady Endre egy agyhalál közeli élményparkőr retardált klónja! Ha a semmittevést nem kedvelő anyám elővigyázatosságból nem ásott volna el nyakig a földbe, akkor most hirtelen felindulásból összerugdosnám magam! Így csak segítségért kiáltozom, de nem azért, hogy kimentsenek, hanem, hogy a fejemet is temessék el, nehogy véletlenül tovább olvassam ezt a sürgős megsemmisítésből visszamaradt irodalmi degenerációt! Kényszerzubi?! Áááááááá!!! Kényszerzubiiii!!!” /Puzsér Róbert, kritikus állapotú kritikus/

„Előlünk nem szökhet el, sőt, még az őrületbe sem menekülhet, költő úr! A mi ellenséges lábunk már a maga agyába is betette a kezét! A rólunk szóló rémálmait nem nyomják el a horki neszek! Ne nyugodjék békében!” /Köd Kid, piréz kém/

„Jaj, ketteske, már megint kiszökött költeni?! Mi maga, tyúk?! Muszáj vagyok gumikötéllel lekötözni a gumiágyhoz, amíg megint elkapja a jótékony semmittehetnéke!” /Tenyeres Talpasné Behemót Brünhilda, főnővér/

„Én úgy döntöttem, hogy gazember leszek, Frady Endre meg úgy, hogy költő. Szerencsére mindkettőnk munkássága elég sok kárt okozott! Hahaha! Legszebb öröm a káröröm! Frady Endre irodalmi tömeggyilkossága rosszkedvünk telét tündöklő nyárrá változtatta át!” /III. Richárd, király/

„Harmadik Ricsárd? Hmmm… Harmadik Ricsárd… Milyen furcsa név már az, hogy Harmadik Ricsárd?!” /Kettedik Kocsárd, középső középpályás/

„Gyerekek, azt gondolta az épp unatkozó költő, hogy a semmittevés egy szellemi eltoprongyulásba torkolló karakteröngyilkosság, mely annyira eltorzítja a jellemet, hogy már csak egy paraszthajszálnyi jó- vagy balszerencsén múlik, hogy a dúlt erkölcsű emberi roncs diliházban köt-e ki, vagy celeb lesz, esetleg politikus. Bátran állíthatjuk, hogy a XXI. század költői közül Frady Endre az egyetlen, aki úgy tud semmit mondani a semmittevésről, hogy az már valami! Ha valaki következő órára nem tanulja meg a verset, nem tesz semmit!” / Semmi Sejóné Nihil Nadályka, a Pató Pál Gimnázium magyartanára és maszek zabhegyező/

„Én egyszer akartam semmit tenni, de úgy beleizzadtam, hogy semmi nem maradt szárazon.” /Chuck Norris/

„’Aki nem X, az ne is Y!’ algoritmusú kommenteket provokál az univerzalista nihilista művész makacsul kitartó olvasótáborának nyárspolgári tagozatából. X független és Y függő változók értékei világnézettől, vérmérséklettől, és pillanatnyi elmeállapottól függően a +/- ∞ értelmezési tartományban/értékkészletben találhatók, ha valaki meg akarná keresni. Aki meg nem keres, az ne is költsön.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

Jeges vízöntő kampány

Hogyha jeges vizet öntök
Bús fejemre önkezűleg,
Akkor van, ki így szól: „Ön tök,
Tökök közt is egyszerű leg!”

Kritikusom, hogyha eles,
Mert ez a kór legyengíti,
Melynek neve az ALS,
Nem gyógyítja csók, se E.T.!

Kampány kell, pénzt előkotró!
Részt vesz Darth Vader is, Óz is!
Szűnjön meg az amiotró-
-fiás laterálszklerózis!


„Kedves költő úr! Köszönjük, hogy mellénk állt, bár ilyen verseket írva nekünk hasznosabb lenne, ha inkább ellenünk harcolna. Nem tudna inkább pénzt küldeni? A bankszámlánk jobban bírná a terhelést, mint a szépérzékünk.” /Dr. Szóelszálli-Rásmegmaradi Íti, az ALS Alapítvány sajtószóvivő főorvosa/

„Phhh-pfff… phhh-pfff… sajnos amióta a fejemre öntöttem egy vödör jeges vizet, egyrészt berozsdált a sisakom, másrészt megfáztam és folyamatosan szörcsögök… phhh-pfff… phhh-pfff…” /Darth Vader, sötét nagyúr/

„Csodák csodája, hogy a költő úr rá tudott venni erre a jeges vízöntésre, de így legalább megúsztam a pénzbeli adományozást! Varázslatos!” /Óz, a nagy varázsló/

„E.T. nem gyógyít, E.T. hazamegy!” /E.T./

„Idegi alapú mozgásszervi betegnek pont olyan hatékonysággal vagyok adható, mint a halottnak.” /a csók/

„Nem lepődöm meg, hiszen miért pont rettegett költőnket ne érte volna el ez a 15 perc hírnevet és heveny agyhúgykőlefagyást biztosító celebtéboly?! Anyám szerint, ha ráfagyna a tökfejére a jeges pléhbili, akkor talán nem írna több verset, szerintem pedig sajnos de. Frady Endre olyan súlyos kór, amibe még egy ebola vírus is belepusztulna, ha elkapná.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én is gondoltam és öntöttem. Tanyámon gumicsizmában. Barna lovam nyerített, drága anyjukom röhögött, vérző orrú unokám bőgött, választási esélyem elszállt.” /Falus Ferenc, főpolgármester jelölt/

„Mi jobb, jeges vizet önteni a fejünkre, vagy pénzt adományozni? Vagy-vagy? Esetleg is-is? Mi jobb? Mi bal? Mi közép? Bízunk-e abban, akinek adományozunk? Ő bízik-e bennünk? Vagy jobban bízunk egy vödör jeges vízben? Hátha nincsen benne jég, vagy hátha el se találjuk magunkat? Hátha, vagy nátha? ALS, vagy LSD? Esetleg ADSL? E.T., vagy I.T.? Kérdések, amelyek hideg zuhanyként zúdulnak ránk! Kételyek fagynak belénk, de biztos van egy biztos pont. Ami mellé beszélhetek.” /Török Gábor, politikai elemző/

„Spórolási okokból én is a jeges vizes verziót választottam. Nekem speciel nem jött be.” /Titanic/

„Ja, hogy gyűjteni?! Én úgy értettem, hogy gyújtani! Bocsi, Róma!” /Néró/

„Nem kéne annyi jeges vizet pazarolni, ha a sok tökagyú mind ideállna elém egy kupacba, én meg a fejükhöz vágnék egy gleccsert.” /Chuck Norris/

Árva ház

„Árva a háááz, nincs lakójaaa!” – énekelte Matuska Pünkösd a bontással megbízott építésvezető és megnyomta a gombot. A robbanás zaja és az azt követő porfelhő látványa családi hagyományként ugyanolyan örömmel töltötte el, mint apját, Matuska Húsvétot és hírhedt nagyapját, néhai Matuska Szilvesztert.

Matuska Pünkösd harmadik generációs robbanóanyag szakértő volt. Sajnos csak ő folytatta a felmenői mesterségét, mert öccse, Matuska Karácsony érzékeny lelke nem bírta az ódon épületek lerombolásának látványát, úgyhogy inkább vágóhídi böllérként kereste a kenyerét. Matuska Pünkösd egyetlen leányának, Matuska Halloweenkének az üres tökfejébe pedig sehogyan sem lehetett beleverni a robbantások pontos kivitelezéséhez szükséges matematikai, fizikai és kémiai ismereteket. Ja, és külföldiül sem tudott.

Robbantás előtt (Matuska Pünkösd felvétele)

„Volt ház, nincs háááz, felrobbant mááár!” – dallantotta tovább Matuska Pünkösd és a szakmáját szeretők igazi rutinjával köpködte ki a porfelhőből a szájában nyálas sárrá átlényegülő törmeléket. Boldog volt.
A porfelhő elült és Matuska Pünkösd döbbenten nézte a romokat. A törmelékkupac ugyanis folyamatos mozgásban volt. Emberek másztak ki belőle. Kis emberek. Meg egy nagy. Aki ordítva közeledett:
- Mit művelnek maguk szerencsétlenek?! Felrobbantanak egy éneklő gyerekekkel tele épületet?!
Matuska védekezni próbált – De hiszen az épületben néma csönd volt! Ha tele van éneklő gyerekekkel, akkor nincs néma csönd! Mit kerestek maguk ott bent?
- Kóruspróbát tartottunk. Én vagyok a karmester. Dr. Holnaptuska Májusegy zeneprofesszor. Hallott már rólam?
- Hallottakról vagy jót, vagy semmit. – mosolyodott el az építésvezető, hiszen a karmesterről mindenki tudta, hogy botfülű, csak dúsgazdag oligarcha apja, a néhai Holnaptuska Márciustizenöt révén ülhetett be a Zeneakadémia Rektori székébe, amit a munkatársak egy a Zeneakadémiától több utcányira álló épületben helyeztek el. – De még mindig nem értem, hogyhogy nem hallottuk a próba zajait?
- Úgy, hogy ez a Szájzáras Gyermekkórus és éppen legújabb művemet, a Süketnéma Beethoven-t próbáltuk. És bár még a próbák elején tartottunk, de annyira nem azért nem ment rosszul, hogy ránk kellett volna robbantani az épületet!
- Ezek szerint mégsem volt árva a ház, és mégis volt lakója. – dünnyögte Matuska Pünkösd.
- Bizony! És ebből akár még baj is lehetett volna! Például elveszhetett volna az egyetlen példányban létező partitúrám is! – rikoltozott a protekciós zeneprofesszor.
- Sőt, akár mind meg is halhattak volna! És akkor én mehettem volna a börtönbe! Jaj! Tényleg, hogyhogy nem sérültek meg?!
- Annyira lefoglalt minket a próba, hogy eszünkbe sem jutott megsérülni.
- Na, ebből nekem elegem van! Igaza van az öcsémnek! Itt hagyom ezt a robbantósdit és megyek a vágóhídra betanított segédböllérnek! – mondta Matuska Pünkösd és a piros bukósisakját a földhöz vágva döngő léptekkel elhagyta a helyszínt.
- Jól hallom? Vágóhíd?! – sikoltott önfeledtem Dr. Holnaptuska Májusegy – Én egész életemben böllér szerettem volna lenni, csak az a gonosz apám kényszerített arra, hogy a botfülem ellenére világhírű zenész legyek! Elegem van, én is megyek a vágóhídra!
Az immár üres grundon maradt gyerekek egymásra néztek és mosolyogva elindultak, hogy beiratkozzanak a Bárdossy Valentinnap Hastáncos és Böllérképző Intézetbe, ahol sikeresen leérettségiztek és pályájukat a vágóhídon folytatták.
A történet szereplői tehát végül mind böllérek lettek és boldogan éltek, míg a vágóhídi állatok meg nem haltak.
Kedves gyerekek! Mielőtt felrobbantanátok egy árvának látszó házat, mindig győződjetek meg róla, hogy nincs-e benn valaki, akit nem szeretnétek felrobbantani! Na, most pedig irány az ágy! Reggel korán kelünk, mert 8-kor indul az óvodai kirándulás a vágóhídra. Aludjatok jól és álmodjatok baromi szépeket!

Nyakvállnyilallás

"Jáj! Na!"

Jaj, de fáj a nyaki vállam!
Agg, akár ős üregi hal,
Vagy, mint ezeréves állam,
S lassan mind a kettő kihal.

Jaj, hogy kimúl minden! És én
Nyilallok majd tök egyedül,
Vagy nyakoperátor késén
Ex-fejemként tökegyed ül?

Masszőr kéne, akupunktor,
S jól harapó vámpír! „Jáj! Na!” –
- kiáltanám s folyna tunk-tor…
Csak a nyakvállam ne fájna!!!