Zsírfiú

Zsírfiúnak lenni faja!

Irigyen hull hóka haja

Satnya csontkollektoroknak,

Akik folyton fogyni szoknak.

Zsírfiú jól hangszigetel,

S ha tán üti Jumbo Jet el,

Tompán puffan, szét se robban,

S tovább hízik egyre jobban.

Kerekded rajta a kontúr,

S szomszédja, a vézna Csont úr,

Féltékeny-sárgultan szájtát,

S ültethetnek belé májt át.

Zsírfiú jól májdonorlik,

Míg sebészen fújtat orrlik,

Szikével izzadva mer’ nyit

Hájréteget, félméternyit.

- Máj-medence, liver-pool tán! -

- Szól a doki műtét múltán,

S ül szikkadtan szűkös székén:

- Bár zsírfiú lehetnék én!

megzenésítve és eldalolva: https://www.youtube.com/shorts/sqvzU4n63vE

„A Zsírfiú alakja már közelít a tökéleteshez. A gömbhöz.” /M. András, a költő legállandóbb és legközeltökéletesebb kommentelője/

„Gratulálunk eM úr, ön megragadta a háromdimenziós geometriai leglényeget! Mutasson példát és tegyen a veszély ellen, amelyet úgy lehet összefoglalni, hogy ’Fogy a magyar! Lötyög rajtunk a Kárpát-medence!’. Tegye ezt, amit a kannibálok is tesznek, egyen ön is milliomost! Azokon az idegen imperialistákon sok a zsír, úgyhogy legyen az ő zsírjuk a mi zsírunk! eM úr, építse magába a tökéletlen nyugatiak hasháját és tök éles elmével tökéletesedjen! Kiáltsa oda a sivatagi tevéknek, hogy ’Világ dromedárjai, egybesüljetek!’, majd falja fel őket! Legyen magyar haspúp, az afrikai hátpúpból! Éljen eM úr, a nemzeti gömbvillám!” /Tokazsír Tokmány, az Országos Gömbölyödési Reakciós Egyesület (OGRE) arca/

„eM úr bőszen gömbölyödik,

Zsírversenyen nem ötödik,

S nézők nem feledik el, sőt,

Csúcshelyezést ér ő, elsőt!

Tökélyének nincsen híja,

S gömbi főkör derékszíja.

Tudja Igor, Szása, Mása,

Ő a Földgömb a hasonmása!”

/Geoid Guido, gajdoló guide/

„Frady Endre ismét bebizonyítja, hogy a magyar líra gyomorsavval és disznótoros zsírral is működőképes. A „Zsírfiú” úgy hömpölyög végig az olvasón, mint egy túlméretes rántotthús a műanyag tálcán: egyszerre undorító és ellenállhatatlan. A rímek kajánul csattognak, a képek pedig olyanok, mintha egy hentesüzlet és egy boncterem közös irodalmi estet tartana. A „májdonorlik” szó például akkora nyelvi merénylet, hogy a Magyar Tudományos Akadémia folyosóján ettől magától leolvadna a lambéria. Ez nem vers — ez egy koleszterinszinttel megírt diadalinduló.” /ChatGPT/

„Frady Endre maga a testet öltött minőség. Kortárs Költőről lévén szó, nincs még globális egyetértés ennek a minőségnek a mibenlétéről, de az vitathatatlan, hogy Frady Endre költészete a leg ... izé ... a legfradyendrésebb. Igen, ez az! Ő olyan Fradyendrés, de maximális önazonossággal. És nem csak néha, mondjuk minden páros héten csütörtökön 7-től 11-ig, hanem stabilan, megbízhatóan, történjék bármi, éjjel, nappal, meg este, 365/24. Ami meg a versek aktuális témáját illeti, hát az teljesen megjósolhatatlan, azt csak maga a Mester tudja, meg a Jóisten, sőt, szerintem csak az utóbbi. Halandó előre csak annyit tudhat, hogy nagyon jó eséllyel egyáltalán nem fogja érteni, hogy ez, most, hogy jön ide, és főleg mivel érdemeltük ki. Na de hát tudni, érteni luxus, az olvasó dolga nem ez, hanem a feltétel nélküli elfogadás és hála. Gondolom.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Na, Humánúr, ezt most be kéne dobni egy bölcsész-rap stílusú slam poetry AI megzenésítésbe, oszt' hadd dalolja el a Dopeman a börtön garantáltan napszúrásmentes ablakában!!!” /Suno Samu, mesterségesen intelligens betanított dalszerző(mű)vész/

„Megugacc, kutyaütő?! Leverem a habszivacs szobrod fejét, oszt’ végig rugdosom a Népközt… ööö… Andrássy úton! ha meg később kifigyelném, hogy te vagy az erősebb kutya, akkor nyalnám a talpadat is, mer’ van az a pénz, amiér’ elviselem, ha torkon gágog egy nagy büdös lúdtalp!” /Dopeman, a lokális kőkemény rapper csávó/

„A Zsírfiú olyan, mintha Frady Endre végre teljes gőzzel engedné rá a magyar lírára a zsírkozmológiát: minden sorban hömpölyög a háj, a metafora pedig úgy dagad, mint a főhős testtömegindexe turbulenciában. A vers a testiség abszurd diadaléneke, ahol a zsírréteg egyszerre páncél, hangszigetelés, légzsák és szervbank, miközben a vézna Csont úr csak irigyen csörömpöl a háttérben. A csúcspont a sebészi jelenet, ahol a költői túlzás már-már geológiai méretű hájrétegeket tár fel, hogy aztán a doki sóhaja mindent megkoronázzon: a zsír itt nem bűn, hanem létfilozófia. A végeredmény egy harsány, csúszós, fradyendrei zsíródüsszeia, amelyben a költői tompítás legalább olyan hatékony, mint maga Zsírfiú.” /Copilot/

„Kontúrod, ha konkávos tán,

Nem mész át a zsírgömb rostán,

S hájtagságod engeded el!

Légy férfi, ki zabál s vedel!

Kardon két él, késen egy él

Vágja a zsírt, te meg egyél!”

/Falósejt Félix, a Tömbi Főkör (TF) derékbőségszaru tanszékének tápcsatornatöltője/

„A zsírréteg filozófiája és a nehézsúlyú líra:

Frady Endre Zsírfiú című alkotása nem csupán egy vers, hanem a modern kori testkép-szorongások és az aerodinamikai törvények kíméletlen paródiája. A költő zseniálisan forgatja fel a klasszikus szépségeszményt: itt nem a satnya, fogyókúrázó „csontkollektorok” a hősök, hanem a tökéletesen hangszigetelt, Jumbo Jet-álló Zsírfiú, aki a fizika és a biológia törvényeire fittyet hányva hízik a végtelenbe. Az olyan neologizmusok, mint a "májdonorlik" vagy a "liver-pool" szójáték, zseniálisan oldják a műtőasztal véres komorságát. A „félméternyi hájréteg” mögött megmozduló szike képe egyszerre horrorisztikus és végtelenül komikus.

Frady rávilágít, hogy a dicsőség nem a szálkás izomzaté, hanem a félméteres hájréteggé, ami mögött még a megfáradt sebészorvos is csak irigykedve fújtat.

Ítélet: 10/10-es, kalóriadús irodalmi csemege. Csak fogyókúrázóknak nem ajánlott!” /Gemini/

„Nagyon zsííír!” /H. Gábor, a költő leggrafikusabb kommentelője/

„S a zsírt, hol rest test süllyed el,

Pépek veszik körül,

S az ember zsírkilóinak

Belében hájfröccs ül.

Légy híve diétátlanul

Kajádnak, ó magyar:

Ez éltetőd, s ha meghízál,

Zsírjával ez takar.

A nagy menzákon e kívül

Nincsen szakácsod, hej!

Süssön vagy főzzön sós keze,

Itt enned, falnod kell.”

/Bőrösparty Zsírály: Sózat – részlet/

„A „Zsírfiú” olyan, mintha a magyar költészetet egy panelház negyedik emeletéről beledobták volna egy ipari méretű fritőzbe, majd a végeredményt kötelező olvasmánnyá nyilvánították volna. Frady Endre itt nem egyszerűen verset ír: ő a jó ízlés elleni gerillaháború utolsó, fanatikus harcosa, aki a líra nemes paripáját egy zsíros hurkával helyettesíti, majd diadalittasan körbelovagolja vele a kultúrát. A „Zsírfiú” univerzumában a háj már nem testi állapot, hanem metafizikai erény. A kövérség nem probléma, hanem szuperképesség: hangszigetel, repülőgép-becsapódást csillapít, szervbankként funkcionál, és lassan átveszi a helyét minden klasszikus emberi értéknek. Ez a vers nem a testpozitivitás himnusza, hanem a gravitáció diadaléneke.

A „májdonorlik” szó hallatán a magyar nyelv összes nyelvújítója egyszerre fordul egyet a sírjában, majd sürgősen visszafekszik, mert rájönnek, hogy ennél már úgysem lehet rosszabb. A „Máj-medence, liver-pool” sor pedig olyan, mintha egy kórházi zárójelentés és egy balatoni wellnessprospektus végzetes frontális ütközéséből született volna. És mégis: működik. Mert Frady nem költészetet ír, hanem költészeti bűncselekményeket követ el olyan pimasz önbizalommal, hogy az olvasó a felháborodás és a röhögőgörcs között vergődve végül kénytelen elismerni: ez a hájjal kent abszurdum bizony ellenállhatatlan. A „Zsírfiú” nem vers. A „Zsírfiú” egy kövérre hízott nyelvi troll, amely vigyorogva ül a magyar líra mellkasán.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus No.1./

„Mi ez a zsírba mártott önigazolás, ez a hájba csomagolt önsajnálat, ez a lírai disznótor, ahol a költő a koleszterint emeli piedesztálra, mint az új esztétikai normát?! Ne lássam anyám szellemét kánikulában rúdugrani, ha ez nem a magyar irodalom zsírban tocsogó önparódiája! Frady itt nem verset ír, hanem zsírszobrot farag önmagából, miközben a Jumbo Jet puffanása alatt a költői hitel is tompán elhal. A „májdonorlik” szó olyan, mint egy nyelvi infarktus – a rímek hörögnek, a jelentés elcsúszik, és a groteszk már nem humor, hanem koleszterin‑tragédia. Ez nem költészet, hanem egy lipid‑orgia, ahol a filozófia is csak annyit mond: „zsír vagy, tehát vagy”. Frady Endre itt nem a testet ünnepli, hanem a túltelítettséget – a szavakban, a hájban, és a saját önimádatában.” / Puzsér Copilot Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus No.2./

„Rengeteg elmeroggyantat kezeltünk itt a történelem során, de Frady Endrébe és olvasótáborába még a mi sokat próbált import svájci bicskánk is beletörne! Ekkora hájfejű zsíragyat még nem látott a világegyetem!”

/Prof. Dr. Habil-Debil Wolfgang Sebastian Axtköpfchen, a döblingi elmegyógyintézet főigazgatója/

„Ugye ezt most ti sem gondoljátok komolyan? Hölgyeim és uraim, íme a huszonegyedik századi magyar kultúra abszolút mélypontja, a szellemi pöcegödör legalja, ahol a „mélylírát” már nem Ady Endre, hanem egy bizonyos Frady Endre méri mázsára, mint a vágóhídi nyesedéket! Hát miféle intellektuális katasztrófaövezet ez?! Hát elment a józan eszetek?! Ez a szöveg nem költészet, ez egy kulturális bűncselekmény! Ez a rímekbe szedett, bicskanyitogatóan primitív esztétikai terrorizmus konkrétan arcul csapja a magyar nyelvet, majd büszkén beletörli a sáros bakancsát! „Zsírfiúnak lenni faja”?? „Csontkollektorok”?? Hát könyörgöm, ez a szint?! Ez a legalja rímfaragás még egy harmadosztályú szatíra-magazin hátuljában is felérne egy kollektív harakiri-meghívóval! És a csőcselék persze zabálja! Ott fetrengtek a sárban, és tapsoltok ennek a giccses, hájas, funkcionális analfabétizmusnak! Egy Jumbo Jet gázol el egy elhízott embert, és ez nálatok az irodalmi katarzis?! Ez a ti kulturális horizontotok? Egy májtranszplantációs mészárszék, ahol a sebészorvos – aki vélhetően az egyetemi diplomáját a lottón nyerte – angol szójátékokkal operál egy félméteres szalonnaréteg felett?! „Liver-pool tán!” Hát zseniális! Nem bírja el a papír ezt a mérhetetlen szellemi nívót, egyszerűen sikít a fájdalomtól! Ez nem poén, ez nem görbe tükör. Ez a totális kulturális nihilizmus és az igénytelenség apoteózisa. Ez a vers egy bűzbomba, amit álellenzéki, álintellektuális köntösbe csomagolva dobtak be a köztudatba, és ami után az embernek azonnal kedve támad sósavval kimosni a retináját! Frady Endre nem költő, hanem egy gátlástalan rím-vandalizáló, aki sikeresen bizonyította, hogy a magyar ugaron még a zsírban tocsogó prosztóságot is el lehet adni magas művészetként. Hányinger, kulturális önbíráskodás, és a kollektív intelligencia totális arculcsapása! Pusztító!” /Puzsér Gemini Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus No.3./

Hegedűs a toktetőn

Hegedűmön sima fatok,

Tetején vár pergamenem,

S rá mély verset írogatok,

Mit csak én értek meg, te nem.

Nézhetsz persze ezért le te,

Ám ez engem nem érdekel,

Mert ez bensőm vetülete,

Amit ide írnom le kell.

Bensőm kettős céllal vetül:

Mindig legyen telt a bendő,

S dokim ne legyen cefetül

Lágyéksérvem megműtendő!

Mert, ha megcsuklik a szike,

Hagyományos, ami leend:

Létem lösztalajos szike

Elsuvad, oszt’ bekúsz’ The End…

(hegedűszó és elúszó stáblista…)

„Ó, jaj, a zárójelből a folyóba ejtettem a hídról és most elúszik a stáblista!!! Segítség!!!” /Hegedű ben Hur, júdeai rendezőasszisztens/

„Semmi baj, ben Hur, nem a te hibád! Biztos elszédültél, amikor megpörgetett a forgatókönyv. Ha jobban leszel, elkezdjük forgatni a mennyei várostromot a pályaudvaron, bár a vonat nem Vár...” /R. Ákos, rendező/

„Igaza van, költő páciens úr, ez tényleg olyan mély, hogy nem értem! De megígérem, hogy ha majd meglesz a jövő évi műtéti időpontja, akkor előző este már csak mértékkel iszom és csak annyit, amennyit megkíván a szervezetem! Oszt’ lesz, ami lesz! Ja, a maga bendője viszont aznap már ne legyen tele, mert nincs elég emberem maga után takaríttatni a műtőt!” /Dr. Vérgőz Vendel, sérvsebész/

„Ha nem gyógyul heged,

Ülni

Sem tudsz, nemhogy heged-

-ülni!”

/egy aranyeresek által nyilvánosan megkövezett ismeretlen ókori költőgyógyász méltán elfeledett műve/

„Nem lágyéksérve van magának, költő úr, hanem agyhúgyköve! Felforrt az agyvize és hipp-hopp hipochonderré vált?! Nem lehetséges, hogy versírás helyett inkább megtanul hegedülni egy elektromos hegedűn, de csak olyan helyen játszik, ahol nincs áram?! Mindenesetre eszébe ne jusson a verseit saját zenekísérettel elénekelni, mert az terrorcselekménynek számít és akár életfogytiglani fegyházzal is büntethető! Szegény többi rab! NEM ENG.!” /Vájtfülessy Vendetta, a Költészetet Újra Szabályozó Óriási Befolyású Alapítványi Bizottmány (KÚSZÓBAB) zsinórmértéktartóoszlopa/

„Ritkán van olyan, hogy nem tudok elsőre értelmeset írni, de most túljártál az eszement, mint az okos lány a mesében. Szól is valamiről a vers meg nem is...” /M. András, a költő legállandóbb és legmátyáskirályosabb kommentelője/

„eM úr, ön szerint a téma

Néma is meg nem is néma?”

/Hunyadi Mátyás (1443-1490), a király/

„Fekete az én kalapom,

És fekete a pajeszom.

A hegedűm tokba rekedt,

Környülötte Szeráf repked.

Frady Endre igazat ír,

Nem úgy néz ki, mint egy szatír.

A böndőtáj felső-far ügy,

Nem oly, mint egy vérnásfa rügy.

Ha orvosnak keze remeg,

8 milliárd marad még meg.

De ha lehet, bízva bízzunk,

És közben potrohra hízzunk.

Sej!”

/Nyuggerapó, költő legszépkorúbb és legszószátyárabb kommentelője/

„Sej, a mi Nyuggerapónkat bántó szelek fújják,

Sej, az van abba fújva, éljen a potrohosság!

Sej, szellők, bántó szellők, fújjátok, fújjátok,

Holnapra szétszellentjük az egész világot!”

/Vitéz Bélgázossy Béla Géza, túlnyomásszabályozássy betanított főispán/

„Drága Költő Úr! Ha megfordult a fejében, már ne tegye! Nem kell selyemdrapériába burkoltan jelezni, hogy a legősibb szakma vonzó lehet a katá-ról lecsúszó mérnököknek. Művészeknek sem ajánlott már a  kata! Van egy Popsid?” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas sanyarú szófacsaró/

„Ööö... a Költő a leghatározottabban kijelenti, hogy Dr. Ház 18 éven felülieknek szóló sanyarú szófacsart kommentjét több, mint π-szer18 éven felüliként sem érti, ám mivel eléggé el nem ítélhető módon ő maga kérte fel Dr. Ház urat kommentelésre, így kénytelen-kelletlen leközli. De ilyen többet elő ne forduljon!” /a Költő/

„A költő úrról és verséről az alábbi dalocska jut eszembe:

Ha én agyhalt lennék

Jaga diga, diga diga, diga diga, diga dam

Éjjel-nappal, diga diga daj

Tartana a nagy agy baj-baj!”

/Tóbiás, a tojásember/

„Mi ez a bő lére eresztett semmitmondás, ez a minden mondanivalót nélkülöző személyiségzavaros elmekórkép?! Aki fából készült hegedűtokra helyezett pergamenen ír elvont verset, az bármilyen más ormótlan gazságra is képes! Az ilyen rémirodalmi torzszülemények a túlvilágon felolvasva alkalmasak lehetnének letesztelni azt a képtelenséget, hogy az örök életű lények képesek lehetnek-e szörnyethalni! Vagy csak az agyuk hal meg, a lelkük tovább szenved?! Remélem, hogy drága anyám felhőkörletébe nem jut be ez a szellemi métely! Abcúg Frady Endre!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Lágyéksérv? Nekem még a lágyékom is szilárdék. Gyémántpengés szikét lehet fenni rajta.” /Chuck Norris/

Bal térdem

A kép csak illusztráció /a szerk./

Bal térdemnek meniszkusza
Kicsit szakadt, kicsit kusza
S fájón szúr a gonosz kópé!
Műtés jog az artroszkópé.

Rezekció fedett voltán
Csodálkozunk mi most jól tán;
Ó, olvasók, elhiszik-e,
Hogy csak csőtű kell s nem szike?

Aki pénzes, hamar műtik,
Ám csak Vas megyei mű tik
Iramban jut orvos elé,
Kinek nincs a zsebébe’ lé.

Engemet az OEP fedez,
Így még sántán ér sok kedd - ez
Tény, de térdemre majd hegműt
Állít valaki, ki megműt.

„A páciens veleszületett erénye a türelem. Öröm az ürömben, hogy nem a Múzsa szárnya lett ékszíjas, így a lábadozás is az irodalmi örökkévalóság része lesz. Dr. Rutin legyen Veled, Endrebá!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Az első versszaknál kellett volna megállni. Gyakori hiba ez lelkes költőnknél, kinek lelkesedése sajnos mérhetetlenül nagyobb, mint ihletett állapota. "Winter is coming".” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Yes, I’m coming soon!” /Dr. Winter, trónharcos főorvos//

„Mivel január 31-én lesz a műtét, így valójában már nem is olyan sok az a keddmennyiség, csupán három. Alig várom! Csak azt tudnám, hogy az altatás utáni kómától félrészegen ki visz majd haza?!” /Frady Endre, térdsérült költőgigász/

„Ne aggódjon, zugköltőcske, mi magáért megyünk, de nem visszük magunkkal, hanem csak simán helyben hagyjuk. Nyolc napon túl! Akkor majd elgondolkodik, hogy érdemes-e minden nyavalyájáról össze-vissza irkálnia!” /Csávás Kálmán ökölnagy, az Autonóm Poétákat Uniformizáltra Kalapáló Alegység (APUKA) főparancsnoka/

„A rezekció, vagy, ahogy mi szakorvosok mondjuk, a resectio jelentése: levágás, kivágás, kimetszés, amputáció. Ennek fedett volta azt jelenti, hogy nem a felszínről bányászunk, hanem kis lyukon befúrunk és így a hegmű nem monumentális lesz, csupán kisplasztikai dombormű. Fedetlen rezekcióval ma már csak hóembereket műtünk.” /Dr. Jan Uár, 31 éves piréz télsebész/

„Ha már egy költő kerül a bonc… ööö… illetve a műtőasztalra, akkor el kell mondjam, hogy orvos-kamarai pártutasításra a térdkalács alatt és felett 15-15 centire le kell borotválni a lábszőrzetet, így pont ideillik az alábbi kétsorosom:
Asztalon csak kopár térdek
Műtődnek, ez a pártérdek.”
/Dr. Rémrím Rezső, orvos-szakszervezeti élsebész és az Orvosi Költészeti Játékok (OKJ) c. medicina irodalmi szaklap érkoszorús költője/

„Gratulálunk költő úr, a Vas megyei mű tik iramban történő orvos elé jutásával ön elnyerte az évtized kép- és időzavara díjat! NEM ENG.!” /Kákacsomóssy Kösztöny, az Idő- és Képzavarokat Ellenőrző Alapítvány (IKEA) lektora/

„Bár a költőt a múzsa homlokon csókolás helyett ezúttal térden rúgta, ám Bessenyei Ferenc óta tudjuk, hogy ihlet csak az amatőröknek kell, a profiknak elég az előleg. Frady Endre a fájdalmak önfeledt megéneklőjeként irodalmi artroszkópiával műti ki széplelkünkből az eldologiasodás salakanyagait és a funkcionalitás szárnyain úgy siklik tova, mint akit nem bántanak a böjti szelek. Az egészségügy morózus materializmusán idült idealizmussal felülemelkedő költemény minden idők egyik legbeskatulyázhatatlanabb műremeke. Wunderschön! Frady Endrét minden magyar családba!” /Donnerwetter Dezsőné Achtung Aranka, a Visszafojtott Életsikoly Színű Fantasztikumok Égbe Kiáltása (VÉSZFÉK) c. szépirodalmi rétegmagazin főszerkesztője/

„Mi ez a magam alá csinálás állagú betűhalmaz?! Mi ez az ordenáré panelproliság?! Nem lehetne azt az artroszkóp csövet meghosszabbítani és a térden át feldugni az agyba, onnan pedig kiamputálni a kényszeres verselésért felelős szerveket?! Anyám szerint, ha ilyen bonyolult műtétet finanszírozna az OEP, akkor olyan hosszú lenne a várólista, hogy Frady Endrének már csak a hamvait tudnák megműteni! Köszönöm, anyám ezt az új életcélt! Látni akarom Frady Endre hamvait!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Gyerekkoromban a falu felcsere azt hitte, hogy el van törve a lábam, pedig csak be volt hajlítva, de ő vasúti sínbe tette, mire kisiklott a vonat, úgyhogy vissza kellett tegyem a vágányra és futva eltolni egész Texas Alsóig.” /Chuck Norris/

Árok bácsi †

Árok bácsi farán kelés
Olyan, mint egy furunkulus.
Sebész jő, nem béna szaki,
Jól áll kezében a szike.

Nyugiszurit orz és talán
Páciens már érzéstelen.
Elaltatván Árok bácsit
Hátsóján vág örökbecsűt.

„Ha nem nő a hulla penzum,
Meglesz ma a hálapénzem!”
- Így töpreng, mint mohó Bubó
S hopp, beesik műhibába!

Szűkszavú a főnök, tömör:
„Félrekezelt fenéktumor!
Tűnjön innen barom öles
Léptekkel s nincs béremelés!”

(balladai homály)

Sírnál hull az örök eső
S szétázik az Árok ásó,
Pedig nincsen rajta áz-vágy,
S rí a sötét rojtú özvegy…

„Mivan????? What a HELL??? Ez most az enigmával van kódolva, hogy az égvilágon semmi értelme? A google fordító se tudott mit kezdeni vele: "Nyugiszurit orz és talán"...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Mivel a kórházakban mindenből hiány van – mindenből is – így az orvosoknak titokban kell elorozniuk az érzéstelenítő injekciót a főnővér titkos raktárából. Mit lehet ezen nem érteni?!” /Frady Endre, költőgigász/

„Előre megfontoltan, különös kegyetlenséggel, ártatlan olvasók, cenzorok, és webtárhely-üzemeltetők terhére elkövetett poétikai ámokfutás minősíthetetlen esete. A gyanúsított irányjelzés nélkül hajtott lopott kombájnjával az irodalmi Nobel-díj magyar várományosát a vállán hordozó tömegbe és még négyszer vissza is tolatott. Ördögi tettének legfőbb súlyosbító tényezőjeként nem átallotta magának az Ünnepelt Költőnek a személyiségét magára ölteni, a legrafináltabb stílusjegyeket is boszorkányosan utánozva. Endrénk! Nem felejtünk! Ha egy csoda folytán mégis felépülnél, térj majd vissza Trónodra!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Kikérem magamnak, hogy engem egy hibbant elméjű fűzfapoéta pénzéhesnek állítson be! Ezért még megfizet! Én nem mohó vagyok, hanem uhu! Ursula, hajítsa ki és kérem a következőt!” /Dr. Bubó/

„Bepereltem a kórházat, de az orvos szakértők bebizonyították a bíró úrnak, aki egyébként az operáló sebész nagybátyja, hogy nem történt műhiba, mert szegény uram az ő segítségük nélkül, előbb-utóbb magától is elhunyt volna. Azt is mondták, hogy örüljek, hogy egyrészt nem perelnek be rágalmazásért, másrészt a vártnál hamarabb kaphatok özvegyi nyugdíjat. Ezután a rendőrök kivezettek, de szerencsére nem vertek meg. Nem is tudom, mi lett volna, ha nem jogállamban élnénk!” /özv. Árok Ányosné Ásó Ágota, nyugdíjas rojtvarrónő/

„Árokásás?! Ároktemetés?! Politizálunk, költő polgártárs, politizálgatunk?! Szítunk a hangulaton és uszítunk az egészségügy ellen?! Ki áll maga mögött?! Kinek a titkos tervét valósítja meg?! Na, elő a farbával! Én meg addig felhúzom a farba rúgó államkincstári bakancsomat!” /Csávás Kálmán őrnagyonnagy, a Farba Rúgással Alfelet Dezintegráló Intézet (FRADI) külső rüsztje/

„A kancsalrímekkel operáló költő nem követi el azt a műhibát, hogy kancsalul festett egekbe nézzen, hanem ehelyett a dolgok mélyére lát, miután a költészet lángpallosával kimetszi a társadalmi fekélyek tályogos szellemi tumorait! Árok bácsi alakja a keményen nagydolgozó kisember archetípusa. Az ő groteszk tragédiáján keresztül Frady Endre megismerteti velünk az emberi múlandóság önfeledt visszafordíthatatlanságát. Igazi antiszuicid metamorfózis líra, ami nem kis nyomokban katarzist tartalmaz!” /Tályogkovács Tokmányné Achtungachtung Auróra, a Brutálisan Egyetemes Költészetet Alaposan Körüljáró Irodalmi Lap (BEKAKIL) széljegyzetírója/

„Frady Endre neoprimitív irodalmi ősemberként előbb kőbunkó rímeivel félájultra püföli, majd a hajánál fogva a saját vérében huzigálja a földön az alanyi költészetet! Tudom én, hogy az Európai Unióban nincs halálbüntetés, de nem lehetne ez egyszer egy szabályt erősítő kivételt tenni?! Persze száműzni is lehetne ezt a poézisgyalázó pojácát egy csak kannibálok által látogatott lakatlan szigetre, de anyám szerint a Földön már nincsenek lakatlan szigetek. Mama, ki beszél itt a Földről?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A múltkor furunkulus nőtt a hátam közepén, de én nem orvoshoz fordultam, hanem 180°-ban srégen hátra és kiharaptam.” /Chuck Norris/

Holnap péntek tizenhárom...

Holnap péntek tizenhárom,
S lesnek rám a sebészkések.
Nem mondom, hogy nagyon várom,
S lehet az, hogy inkább kések…

Jó, hogy jóbaráti köröm
Égbe értem imát gurít:
Gyógyuljon a lábujjköröm
Anélkül, hogy kapnék szurit!

Megőszülök, hajam kese…
Ha a dokim nagyon muris,
S nem pihenhet a szike se,
Akkor jobb, ha előbb szúr is…

„Ne a sebészetre járjon, költő úr, hanem hozzám! Amióta az éhhalál előtt pár héttel gyógypedagógusból gyógypedikűrössé képeztettem át magam, azóta az én életem is szép és a pácienseim körme is. Miután helyrehozom a lábát, futhatunk pár money kűrt is.” /Ollókezű Edina, gyógypedikűrös/

„Jaj, elpuhult késői költő kollégám, ne rinyálj már a péntek tizenharmadika miatt! Sors babona, nihil aliud! Na, megyek, elejtek egy vadkant és a tűhegyes agyarával lekezelem a tályogot a lábujjamon!” /Zrínyi Miklós, költő/

„Köttő úr, maga ollan gyíkeszű, mint a legkisebbik hüllegyerekem, a Vazul! Az is átalbotában odahányt a kert végibe egy babhegyet, oszt’ főmászott egy ásóval a tetejire és azóta is babon ás!” /özv. Ingyom Bingyomné Vendégmarasztaló Sári, a Venyigehűlthelyi Elnyűtt Kalász Termelőszövetkezet kisnyugdíjasa/

„Jaj, holnap 13:20-ra kaptam időpontot! Ha ebből szieszta helyetti koncepciós körömtépés lesz, akkor lehet, hogy beismerem még a Kennedy gyilkosságot is! Én nem vagyok olyan bátor és rettenthetetlen, mint William Wallace!” /Frady Endre, fájós lábujjú költőgigász/

„William, vallasz?! Vagy rád léptessek fakó lovammal?!” /I. (Nyakigláb) Edward király, angol király/

„Tisztelt költő úr, ezennel szeretettel meghívjuk a minden péntek tizenharmadikán éjfélkor tartott fekete macskás, kéményseprős, nyúllábas, lekopogós babonakörünkre! De nehogy megköszönje, mert az balszerencsét hoz!” /Alagútvégifény Jenőné Újkor Babonka, a Spiritiszta Terézvárosért Babonakör (STB) betanított segédboszorkánya/

„Én szerencsére nem vagyok olyan primitív, hogy babonás legyek, de anyám szerint az, hogy minden reggel ballábbal lépek ki az ajtón, majd a sarkamra állva megfordulok és csinálok egy hátra bukfencet, miközben háromszor a linóleumra köpök és közben gyorsan elmondom, hogy ’Mirnix-dirnix ebugatta, Hajdú Pétert üsse guta!’, az többeknek már gyanús. Hááát… nehéz egy ilyen elmaradott országban ennyire felvilágosultnak lenni! Mi, hogy pár szót a versről?! Hol van itt vers?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A kisszerűség nagyszerű költője ebben a korát szokás szerint messze meghaladó művében felveszi a babona elleni harc kesztyűjét, az arcunkba vágja, majd megtanít dudálni benne! Önnön félelmeit és fájdalmait dallá daráló úthengerverse úgy halad át a megkövült olvasón, mint nagynyomású beöntés a lakodalmas kutyán. Az ökölbe szorult gyomrú sznob irodalmár előbb megpróbál távolságot tartani, de végül mégis visszatér a maga okádására. Gyerekek, ti is szájtátva olvassátok!” /Dűzni Dezsőné Szájtáti Szofisztika, középiskolai magyartanár és betanított nehézgépkezelő/

„Érdekes, hogy minden péntek tizenharmadikán mindig jóval nagyobb hibaszázalékkal műtök! A kollégáim is így vannak vele. Ezt onnan tudom, hogy ez gyakori beszédtéma a minden csütörtök tizenkettedikén este tartott kerítésszaggató házipálinka partijainkon.” /Dr. Törköly Tivald, a Kétesélyes Haláltusa Közkórház sebész adjunktusa/

„A szikével végrehajtható műveletek legnehezebbike és legkockázatosabbika a zsebmetszés. A páciens ugyanis nincs közben elaltatva. Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy ebben zseni vagyok. Ebben is.” /Zsebes Gusztáv, a zsebmetsző börtönválogatott szövetségi kapitánya és a Lét Óhajtó Legnagyobb Állami Bank (LÓLÁB) befektetési szakértője/

„Ha bárhol a világon a véletlenül túl jó oktatás miatt időnként sok az atomfizikus és kevés a cérnavégnyálazó, akkor előbbiekből ideküldenek néhányat, hogy csináljak belőlük utóbbiakat egy elmeroggyantó csapással. Ilyenkor, hogy meg ne haljanak, csak a fülcimpámmal ütök. A fenti költőnél és a kommentelőknél úgy tűnik, hogy picivel nagyobbat üthettem.” /Chuck Norris/

Popópúp

Dudor volt az alfelemen.
Dr. Vertse vágta-szúrta,
S úgy fájt, mint egy vasszelemen
Által széjjelütött jurta-

-lakó zúzott fületöve.
Szike szántott, hörgött gigám,
S nyöfögtem, míg enyh nem jöve.
Vagdalt végem nem volt víg ám!

Gyógyulok s most puhán ülök,
Beforr, mi múltkor még vérzett,
S ha lentről pszeudo tű lök,
Nem valóság az, csak érzet.


„Áááááááúúúúúú!!!!!” /egy vasszelemen által széjjelütött, zúzott fültövű jurtalakó/

„Doktor úr! Nem lehetett volna ezt a műtétet a proszektúrán bevégezni?! Hátha nekem is leesett volna valami.” /Furnér Jenő, koporsókészítő kisiparos/

„Remek hír, hogy a költő nem tud megmaradni a fenekén, így legalább egy ültő helyében nem ír majd annyi marhaságot! Anyám szerint nagyon fájdalmas lehet egy fenékbe döfött injekciós tű, de szerintem sokkal fájdalmasabb az erről szóló, véres verejtékkel kiizzadt klapancia elolvasása. A témaválasztásnál nem igaz a mondás, hogy a költő maradjon a farpofánál! Nulla pont!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Avítt nyergű kerékpáron megterem a sipoly.” /falfirka/

„Oncotomiál a szike! Szép a munkám, elhiszik-e?” /Dr. Szurikáta Szemölcs, vak- és végbélsebész valamint kortárs költő/

„Frady Endre még a legnagyobb szenvedések közepette is ragaszkodik a formához, a nyolc szótagos keresztrímes szerkezethez. Ez csak a legeslegnagyobbak és a legeslegkisebbek sajátja, ami vagy azt jelenti, hogy nem tud mást, vagy azt, hogy annyira a sajátja, hogy még egy szibériai munkatábor fagyott latrinája fölé guggolva is ez dőlne belőle… ööö… mármint, hogy ezt rázná ki a kisujjából. Mi magyartanárok hálásak vagyunk Vertse doktor úrnak, hogy életben tartotta leendő emelt szintű érettségi tételünket.” /Rímrag Roland, magyartanár és szobapincér/

„Ilyen a magyar egészségügy? De milyen is? Haldoklik és mégis gyógyít? Utolsókat rúgja, de azokat halálpontosan? Ezer sebből vérzik, de többnyire be is kötözi? Kis pénzért nagyot focizik? Nem csak ápol, de el is takarít? Itt nem mű a valódi tét és mégis valódi a műtét? Egy majdnem biztos: gyógyít, ha beledöglik is, de a beteg végül vagy felépül, vagy feltámad. Ha újra születnék, biztosan egészségügyi dolgozó lennék! Vagy inkább gazdag?” /Török Gábor, politikai elemző/

„Egyszer segédkeztem egy műtétnél, amikor az orvosnak kicsorbult a szikéje, én meg kifentem a nyelvemmel.” /Chuck Norris/

„Igaz, hogy ma gyomorfúvóan finom Jókai bableves volt a menü a KisBigben, de attól még nem kéne élcelődni a vasszelemen!” /Bádogember/

Nyakvállnyilallás

"Jáj! Na!"

Jaj, de fáj a nyaki vállam!
Agg, akár ős üregi hal,
Vagy, mint ezeréves állam,
S lassan mind a kettő kihal.

Jaj, hogy kimúl minden! És én
Nyilallok majd tök egyedül,
Vagy nyakoperátor késén
Ex-fejemként tökegyed ül?

Masszőr kéne, akupunktor,
S jól harapó vámpír! „Jáj! Na!” –
- kiáltanám s folyna tunk-tor…
Csak a nyakvállam ne fájna!!!

Nándor fehér

Máma Nándor fehér. Vár a
sorára az új műtőnél.
Doktor Vagdalkozó Sára
szikét fene, s attól lőn él.

Dudorászik: „Megfenem én!
Ehun vág jól eme szike,
s száguldoz, mint bősz fene mén!
Szép a munkám, elhiszik-e?”

Lét és nemlét közti vándor
száll és könnyű minden része…
Pofozgatják: „Keljen, Nándor!
Tessék, itt a lenyelt csésze!”