Máma Nándor fehér. Vár a
sorára az új műtőnél.
Doktor Vagdalkozó Sára
szikét fene, s attól lőn él.
Dudorászik: „Megfenem én!
Ehun vág jól eme szike,
s száguldoz, mint bősz fene mén!
Szép a munkám, elhiszik-e?”
Lét és nemlét közti vándor
száll és könnyű minden része…
Pofozgatják: „Keljen, Nándor!
Tessék, itt a lenyelt csésze!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése