Hivatalnok tótágast lóg.
Belül szelíd, ám a héj-én
Szikla Magóg s Betonvas Góg.
„Ahová a főnök zavar,
Kiszállok, majd rükverc s retúr,
Pörgök, mint a szélfútt avar,
S fogam tokák alá betúr.
Utálom, hogy ügyfélt ölök,
De hát muszáj, ez a munkám.
Szívem bűs és bájos kölök,
S nem vidít e véres tunk ám!
Álcám ádáz gyászmáz, s láttán
Retteg tőlem minden lélek,
Pedig nem vagyok én sátán!
Vérből s fizetésből élek…”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése