Nyári gitárgyúrás

Amikor gitárra gyúrok,

Pengenek a forró húrok,

Amikor meg harsonára,

Leomlik a Déva vára.

Jaj, az Jerikó, nem Déva,

S Kőművesné Malter Éva

Volt, akit a Kelemenje

Befalazott?! Ennye-bennye!

Amit játszom, buta zene,

Nem tudván, a Buddha zen-e?!

Peng a gitár, gang a szitár,

Ablakot KáGéBé kitár…

Inkább csücsörítem kürtöm,

Számba nyálgőzt hőségzűr töm.

Mikor elolvad a hókürt,

Mit érint a fúvó csók? Űrt.

Gitárgyúrás, gitárgyúrás,

Mollnak gödröt betyár dúr ás,

S főnővér míg ágyon gurít,

Bőgve kérek nyugiszurííít!!!

„Főorvos úr, elfogyott a nyugiszuri! Leszedálhatom a manust a tenyeremmel?” /Brünhilda főnővér/

„Дорогой поэт товарищ! Ne nagyon viccelgessen ezzel az ablakitárással, mert volt már olyan páciensünk, akinek Darwin-díjat intéztünk, amikor a túl intenzív léggitározása közepette véletlenül átbucskázott a sokadik emeleti ablakpárkányon!” /Szigor Igor, a Kaput Gitler Boys (KGB) ballisztikai szakértője/

„Nagyon érdekes! Eddig azt hittem, a KGB csak politikai okokból sugallja embereknek az ablakon át történő kizuhanás általi öngyilkosságot. Sosem gondoltam volna, hogy a fülsértően hamis zenélés is kivált hasonló reakciókat. Mondjuk, ha pont egy posztszovjet titkosszolga szomszédjában lakik egy kakofón zajnok, akkor azért meg tudom érteni a dolgot. Elvégre mindennek van határa!” /Rodin Rezső, gondolkodó kisiparos/

„Ha egyszer fülsértő a szomszéd gitáros elvtárs, akkor csak át kell menni hozzá és ablakot kitárva kiszellőztetni a zajforrást, nem?! De! Na, ugye” /KáGé Béláné Sziá Éva, titkos szolgálónő/

„Szegény gitár! Szegény gitár! Bon Jovi ezt a képet már láthatta rémálmában, és felriadva megírta a My guitar lies bleeding in my arms című slágerét. Még szerencse, hogy a szövegezést Cenzné és Cenz ura átíratta valami könnyebben emészthető változattá. Örök hála nekik!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas gitáros/

„Mellé lőtt a bandzsa vő,

Nem vérzett el Bon Jovi.

Csak a gitár vérezett,

Ám lest jelzett VAR az ott.

Eltalálta kőgubó,

S röhögött a KáGéBé.”

/Cenzné és Cenz ura, betanított szövegátiratók/

„Látom mennyire gitárulkozik a költő eme versénen! Ódáig vagyok érte... De azért már sokk az elég-iából!” /H. Gábor, a költő grafikus tótumfaktuma és éceszgébere/

„A sokknál több az szénné elég!” /Amperszag Atanáz, volt váci fegyenc és az ellenállási mozgalom elektromos sokkolós gyújtogatója/

„Kíváncsi lennék egy megzenésített változatra is. Mindig az a hangszer szólalna meg, amelyiket éppen említi a vers.” /M. András, a költő legállandóbb és legkíváncsibb kommentelője/

„eM úr, jó lesz a McCartney?

Nem fog e műnek megárt’ni!”

/Ringo Starr, ex-beatle és dobos, mint a torta/

„Frady Endre legújabb alkotása, a "Nyári gitárgyúrás" egy olyan szellemi utazásra invitál, amelyben az abszurd és a humor találkozik egy sajátos zenei palettán. A vers humora és játékossága az első soroktól kezdve magával ragad, ahogy a szerző a gitár és a harsona hangjain keresztül festi le a nyári forróságot. A költeményben a zenész életének egy-egy pillanatát eleveníti meg, melyet színesen ábrázol a történelmi és irodalmi utalásokkal. A "Jerikó" és "Déva vára" közti játékos tévedés nemcsak mosolyra fakaszt, de egyúttal emlékeztet is minket a kultúránk mélyen gyökerező hagyományaira. A "Buddha zen-e?!" kérdés és a KáGéBé-re tett utalás az értelmet és a logikát kiforgatva helyez el bennünket a szürrealizmus határain. Frady humora, amely egyaránt merít a nonszenszből és az intellektuális játékokból, különleges atmoszférát teremt. A vers zárása a fúvós hangszerek kipróbálása közben tapasztalt kellemetlenségekkel éri el csúcspontját, amely a valóságtól való menekülés vágyát idézi meg. Összességében a "Nyári gitárgyúrás" egy zseniálisan őrült költemény, amely a Totális Tébolyzenei Társaság folyóiratában méltó helyet talál magának. Frady Endre ismét bebizonyította, hogy a humor és a mélyebb tartalom nem zárják ki egymást, hanem éppenséggel erősítik.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre "Nyári gitárgyúrás" című verse egy játékos hangvételű, zenei metaforákkal teli alkotás. A költemény a nyári zenei gyakorlás képét festi le, ahol a gitár húrjainak pengése és a harsona hangja egyaránt életre kel. A vers humoros elemeket is tartalmaz, mint például a történelmi és kulturális utalások keveredése, amelyek a Jerikó és Déva városok, valamint a Kőműves Kelemen legendájához kapcsolódnak. A költői képek és a zenei eszközök személyesítése egy olyan világot teremt, ahol a zene és a történelem összefonódik, és ahol a zenei gyakorlás aktusa túlmutat önmagán, filozófiai kérdéseket vet fel. A "buddha zen-e" játékos kérdése például a zene és a spiritualitás kapcsolatát feszegeti. A vers ritmusa és rímképlete lendületes, ami hozzájárul az olvasmány élményének könnyedségéhez. A nyelvi játékosság, mint a "gitárgyúrás" és "nyugiszurííít" szavak, egyedi hangulatot kölcsönöz a műnek. Összességében Endre verse egy frissítő és szellemes darab, amely a zene és a nyár örömeit ünnepli, miközben humorral és iróniával szólítja meg az olvasót. Remek választás lehet a Totális Tébolyzenei Társaság folyóiratába.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Nem, nem, soha! Csak a holttestünkön át!” /a Totális Tébolyzenei Társaság folyóiratának teljes tagsága/

„Kedves költő úr! Megkaptuk mind a százötven emailjét, amelyekben arra kér minket egyre nyomatékosabban, hogy intézzük el a Svéd Királyi Akadémiánknál az ön szerint az önnek járó irodalmi Nobel-díjat és ezzel párhuzamban dupláztassuk meg a vele járó pénzösszeget is! Nos, gondoltuk, elolvassuk a legújabb versét, úgyhogy betétettük a Google Fordítóba, ami először lefagyott, majd újra indítás után nagy nehezen hajlandó volt elkészíteni a svéd verziót. Hogy érzékelje, mit alkotott, íme az utolsó versszak visszamagyarított verziója:

          Gitárbimbó, gitárcsörgés,

          Egy betyár gödröt ás Mollnak,

          És a főnővér, amint az ágyon gurul,

          Biztos lehetsz benne!!!

Ne haragudjon az őszinteségünkért, de előbb intéztetünk irodalmi Nobel-díjat egy süketnéma analfabéta vakegérnek, mint önnek! Nevezzen meg egy szemtelenül alacsony összeget, amiért a verselést abba, minket pedig békén hagy, és postafordultával elküldjük önnek egy Nobel Alfréd által feltalált rúd kíséretében! Reméljük, szét fogja veti az öröm! Nyugodjék békében!” /XVI. Károly Gusztáv, svéd király/

„Na, te svéd király, jössz te még az én utcámba!” /egy magát megnevezni nem kívánó sértett költőgigász/

„Mi ez a mentális hőgutaütés, ez a fülsértő szégyentelenkedés?! Ki ez a katatón kőbaltaagyú kurafi?! Nem érdekel, ha Frady Endre állítólagos művészetének szidalmazásával nullagyalázást követek el, sőt inkább mínusztiprást, de nem foghatom be pörös számat a vörös fejemen, mert agyérgörcsöt kapok és túlél engem ez a szellemi fekete lyuk! Ez a gitárnyíró irodalmi gödöralji szóösszlet olyan sulykot elvetően sekélyes, hogyha szegény anyám élne, őt sem kéne eltiltanom az elolvasásától, mert eszébe sem jutna! Az ilyen versek csak arra alkalmasak, hogy bottal megpiszkált kutyagumiba betekerve szétkenjük az ellenségünk lábtörlőjén, abban bízva, hogy belelép ugyan, de azért nem olvassa el, mert azt még az ellenségemnek se kívánnám! Én sem vadembernek születtem, bár igaz, hogy már az óvodában is a vitriolba mártott hangfal volt a jelem! Mindegy, a fő az, hogy Frady Endrét tegyük ki a napra, hadd főjön a saját levében, míg undorral meg nem eszik a kannibálok! Hiába na, szétfőtt költőnek híg a leve!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én egyszer léggitározás közben kiugrottam egy felhőkarcoló száznegyvenharmadik emeletéről, majd a fejemet gumilabdaként használva visszapattantam a százötvenegyedikre. Sokan máig nem értik, miért szakadt be az épület előtti betonjárda olyan mélyen, hogy föltört a felszínre egy máig harcoló német tengeralattjáró.” /Chuck Norris/

Tompafölde

Tompafölde gumicárja

Ma is bal lábbal kelt reggel.

Száját csöndre ritkán zárja,

Zokszó dől ki dühsereggel:

„Utálom az összes tanárt,

Okosítnak túl sokakat!

Hatalmamnak minden tan árt!

Rács kell nekik s jó nagy lakat!

- Remek ötlet! - kacsint ki rám

Címeremből stoplis turul -

Ne hasson rád népi sirám!

Jaj, a gyógyszer hová gurul?!”

Tompafölde gumicárja

Benyugiszurizva utaz’…

Híres-neves Döbling várja.

Aki tompa, ide jut az.

„Tompafölde valahol az északi és déli pólus között elterülő nem hegyes, hanem sík banáncárság. Államformája rántott hús. Derék népessége létszámban fogy, derékban hízik. Szorgos népe győzni fog, de ezt nem győzi kivárni. Az országban az éhséglázadó tanárhordák akkumulátorgyári kényszermunkatáborokba terelése óta rend és fegyelem uralkodik. Meg a bölcs uralkodó, aki előtt anarchia volt, alatta verbális Kánaán, utána az özönvíz. A többi néma csend.” /Enciklopédia Britannica/

„A napi tizenhat órás futószalag melletti munka itt az akkumulátorgyárban és a napi három meleg étkezés látványa, ahogy az őrök esznek, sokkal kevésbé stresszes, mint az iskolai napi hat kontaktóra, mellette a felkészüléssel, dolgozatkészítéssel, dolgozatjavítással, szakkörökkel, korrepetálással, kirándultatással, táboroztatással, adminisztrációval, teljesítményértékeléssel háttérben a folyamatos hivatalos zaklatással éhbérért. Éljen a sötét kommunista középkor! Csak az a józan paraszti ész, csak azt tudnám feledni!” /Páternoszter Petúr, egykori középiskolai történelem-földrajz szakos tanár és osztályfőnök/

„Vigyázat! Nyomokban költészetet tartalmaz. Szerző, cím, nagybetűs sorok, rímek, szótagszámok, jambikus lüktetés, keretes szerkezet, történet valahonnan nemugyanoda. Mármár velszibárdos a sztori, csak nem ködös, hanem turulos. A vers a köznyugalom megzavarására alkalmas, de mentségére szóljon, hogy a keletkezéséhez vezető események szintén.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán úr, ha Török Gábor politológia mellett/helyett verselemzést is vállalna, ő is ugyanezen dolgok mellé beszélne közel sem ugyanígy. Well... see? Bár dos-os wordnek híg a leve, itt már új szelek vannak illendőségből visszatartva és székrekesztve. A köz meg nyugodjék békében!” /Zúzó Zöző, bukolikus békalékes és jambúsuló juhász/

„Megszólítva érzem magam, bár kérdéseket vet fel, hogy mit is jelent megszólítva lenni és ki is vagyok én valójában? Tudhatjuk-e magunkról, hogy kik vagyunk és ismerhetnek-e minket mások? Annyit meg merek kockáztatni, hogy a köznyugalom egy összetett szó, de a jelenésárnyalatainak előjelhelyessége nyilvánvalóan vitákat kavar olyan helyzetekben, amikor a konszenzus talán nyugalmasabbá tenné azt a közt, melynek közönye inkább az állóvíz felkavarását igényelné. De merhet-e vállalkozni erre bárki, aki nem bír kellő illetékességgel? Nem vagyok felhatalmazva ennek eldöntésére, de egy hezitációs tanfolyam elvégzése biztosan nem árt a túlzottan túlzó magabiztosság ellen. merjünk kérdéseket feltenni, de csak óvatosan! Jobb ma egy bizonytalan reménysugár, mint holnap egy biztos optikai csalódás.” /Török Gábor, szókimondó politikai elemző/

„Az összes előttem szóló vagy uszít, vagy hazudik, vagy bérretteg, vagy mellébeszél, vagy ködösít, vagy nem értem! Ha pedig valamit nem értek, akkor előbb ütök, és csak aztán rúgok, miután még párszor ütöttem! Kérdéseket sosem teszek fel, mert utálom, ha visszapofáznak! Büdös a munka és rossza szagú hónaljnak híg a leve?! Amúgy mindenki nyugodjon le, tanár nem vész el, csak átalakul keményen dolgozó közmunkásemberré!” /Csávás Kálmán gőznagy, a Tompafölde Anarchista Pedagógusait Leápoló Óriásöklű Káoszhad (TAPLÓK) szagszervezeti önbizalmija/

„Nem olvastam még az új törvényt, és nem vagyok a mostani kormány híve (szerintem hiba volt a rendszerváltás, és azóta egyetlen alkalmas kormányunk sem volt, de most van a legalkalmatlanabb kormányunk és a legtehetetlenebb ellenzékünk), de a tanárokra ráfér egy kis fegyelmezés. Ne csak mindig ők fegyelmezzenek!” /M. András, a költő legállandóbb és legmegfegyelmezhetetlenebb kommentelője/

„eM úr, ez a dumageg

Jelzi, maga demagóg!

Közlét csúcsán egy elem

Ön- s jelzőtlen -fegyelem.

Tanár, ki nem fegyelmez,

Csak negédes fagyalméz!”

/Dr. Dásztáprimecsátyelnosztyi Dezső, a Fegyelmezetlenül Rakoncátlankodó Alakokat Diagnosztizáló Intézet (FRADI) látnivalóságshowman főorvosa és önfegyelmi bizottsági elnök-ülnök/

„Kikérem magamnak, hogy Dásztyi… Dászat… Dászpri… ööö… az előttem beszóló rágalmazza a termékemet! A fagyalméz nem negédes, hanem édes és egészséges! Ahogy a reklámvers mondja:

          Aki edz is, nem csak agyal,

          Annak méz kell, édes fagyal!

Úgyhogy Dácsnyi… Dásztocs… Dászics… izé… szóval rohadék úr, maga felelni fog! Fel fogom jelenteni, amint le tudom írni a nevét! Magyarosítson, maga idegenszívű!” /Cugehőr Ciprián, méztermelő és mázlista/

„Mázlista a manus, hogy ő lehet az én mézbeszállítóm, nem pedig a konkurens Fagyal Tom, akit szintén sokáig figyeltem!” /Máz Lee, édesszájú ketrecharcos és kancsalrím kenőcsöző/

„Ezt a verset gyorsan le kellene fordítani mandarin nyelvre! A ritmusa rendben, a rímek tökéletesek, és ezáltal a szövegéből annyit értenénk, mint egy átlagos zöldséges a jelenből. Amíg ez nem történik meg, addig a tartalom sírni való!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas ordító/

„Zöldségesből dől a zöldség,

E katyvaszt nem értő bölcs ég,

Mint Johanna alatt máglya,

S mandarinját lisztbe vágja.

Mandarinért lisztben pék ás,

Ki tanár volt nemrég, hékás!

Elönt romlott nyelvtan árja

Tompát, ha nincs nyelvtanárja.”

/Templomossy Tompika, Tompafölde türk tannyelvi tanácsosa és tiktokos tökmagárus/

„Ami jó, az jó! Ez nem az! Akkor ez mi?! Mi ez?! Mi ez a hitvány slendriánság, ez az ordító alkalmatlanság?! Frady Endre jó szándékú oktatáspolitikai állásfoglalásának betonfalán is könnyedén átüt a tanult tehetségtelensége! Lehet, hogy nem eleve hülyén született, de szorgalmas munkával, a magyar közoktatás agydarálójával karöltve komplett idiótává képezte magát! Sivatagi teveként robotoló tanerő legyek, ha anyám emlőin történő tejivás után nem böfögtem sokkal értelmesebb dolgokat, mint a döblingi bentlakó Frady Endre legértelmesebb mondata! A saját maga által verseknek nevezett szómoslékokkal agyleszívó piócaként diszfunkcionáló irodalmi pojáca újabb kartácsot hajított az emberiség mentális pöcegödrébe! Világ dromedárjai, meneküljetek!” /Puzsér Róbert, kritkus/

„Egyszer Döblingben járva felpróbáltam egy kényszerzubbonyt. A rám támadó négy markos ápolóra. Tompán puffantak, amikor medicinlabdává gyúrva hozzávágtam őket a Holdhoz.” /Chuck Norris/

Árok bácsi †

Árok bácsi farán kelés
Olyan, mint egy furunkulus.
Sebész jő, nem béna szaki,
Jól áll kezében a szike.

Nyugiszurit orz és talán
Páciens már érzéstelen.
Elaltatván Árok bácsit
Hátsóján vág örökbecsűt.

„Ha nem nő a hulla penzum,
Meglesz ma a hálapénzem!”
- Így töpreng, mint mohó Bubó
S hopp, beesik műhibába!

Szűkszavú a főnök, tömör:
„Félrekezelt fenéktumor!
Tűnjön innen barom öles
Léptekkel s nincs béremelés!”

(balladai homály)

Sírnál hull az örök eső
S szétázik az Árok ásó,
Pedig nincsen rajta áz-vágy,
S rí a sötét rojtú özvegy…

„Mivan????? What a HELL??? Ez most az enigmával van kódolva, hogy az égvilágon semmi értelme? A google fordító se tudott mit kezdeni vele: "Nyugiszurit orz és talán"...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Mivel a kórházakban mindenből hiány van – mindenből is – így az orvosoknak titokban kell elorozniuk az érzéstelenítő injekciót a főnővér titkos raktárából. Mit lehet ezen nem érteni?!” /Frady Endre, költőgigász/

„Előre megfontoltan, különös kegyetlenséggel, ártatlan olvasók, cenzorok, és webtárhely-üzemeltetők terhére elkövetett poétikai ámokfutás minősíthetetlen esete. A gyanúsított irányjelzés nélkül hajtott lopott kombájnjával az irodalmi Nobel-díj magyar várományosát a vállán hordozó tömegbe és még négyszer vissza is tolatott. Ördögi tettének legfőbb súlyosbító tényezőjeként nem átallotta magának az Ünnepelt Költőnek a személyiségét magára ölteni, a legrafináltabb stílusjegyeket is boszorkányosan utánozva. Endrénk! Nem felejtünk! Ha egy csoda folytán mégis felépülnél, térj majd vissza Trónodra!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Kikérem magamnak, hogy engem egy hibbant elméjű fűzfapoéta pénzéhesnek állítson be! Ezért még megfizet! Én nem mohó vagyok, hanem uhu! Ursula, hajítsa ki és kérem a következőt!” /Dr. Bubó/

„Bepereltem a kórházat, de az orvos szakértők bebizonyították a bíró úrnak, aki egyébként az operáló sebész nagybátyja, hogy nem történt műhiba, mert szegény uram az ő segítségük nélkül, előbb-utóbb magától is elhunyt volna. Azt is mondták, hogy örüljek, hogy egyrészt nem perelnek be rágalmazásért, másrészt a vártnál hamarabb kaphatok özvegyi nyugdíjat. Ezután a rendőrök kivezettek, de szerencsére nem vertek meg. Nem is tudom, mi lett volna, ha nem jogállamban élnénk!” /özv. Árok Ányosné Ásó Ágota, nyugdíjas rojtvarrónő/

„Árokásás?! Ároktemetés?! Politizálunk, költő polgártárs, politizálgatunk?! Szítunk a hangulaton és uszítunk az egészségügy ellen?! Ki áll maga mögött?! Kinek a titkos tervét valósítja meg?! Na, elő a farbával! Én meg addig felhúzom a farba rúgó államkincstári bakancsomat!” /Csávás Kálmán őrnagyonnagy, a Farba Rúgással Alfelet Dezintegráló Intézet (FRADI) külső rüsztje/

„A kancsalrímekkel operáló költő nem követi el azt a műhibát, hogy kancsalul festett egekbe nézzen, hanem ehelyett a dolgok mélyére lát, miután a költészet lángpallosával kimetszi a társadalmi fekélyek tályogos szellemi tumorait! Árok bácsi alakja a keményen nagydolgozó kisember archetípusa. Az ő groteszk tragédiáján keresztül Frady Endre megismerteti velünk az emberi múlandóság önfeledt visszafordíthatatlanságát. Igazi antiszuicid metamorfózis líra, ami nem kis nyomokban katarzist tartalmaz!” /Tályogkovács Tokmányné Achtungachtung Auróra, a Brutálisan Egyetemes Költészetet Alaposan Körüljáró Irodalmi Lap (BEKAKIL) széljegyzetírója/

„Frady Endre neoprimitív irodalmi ősemberként előbb kőbunkó rímeivel félájultra püföli, majd a hajánál fogva a saját vérében huzigálja a földön az alanyi költészetet! Tudom én, hogy az Európai Unióban nincs halálbüntetés, de nem lehetne ez egyszer egy szabályt erősítő kivételt tenni?! Persze száműzni is lehetne ezt a poézisgyalázó pojácát egy csak kannibálok által látogatott lakatlan szigetre, de anyám szerint a Földön már nincsenek lakatlan szigetek. Mama, ki beszél itt a Földről?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A múltkor furunkulus nőtt a hátam közepén, de én nem orvoshoz fordultam, hanem 180°-ban srégen hátra és kiharaptam.” /Chuck Norris/

Semmittevés

Ha az ember semmit letesz,
Szükséges egy semmi retesz,
Hogy a semmi meg ne szökjön,
Ha nyakamon el a tök jön.

Semmi bélű tökfej? Hihi!
Rám fér már egy tartós pihi,
Hol nem kell, csak semmit tennem,
S ügy rám fogat sosem fen, nem!

Üres szemmel semmit nézek,
Köddé illant híg pirézek
Seholba tűnt lába nyomát…
S kórházajtón nővér nyom át.

Nyugiszuri, kényszerzubi,
Vacsikára koviubi,
Ágyikóban horki neszek…
Ha nagy leszek, semmit teszek!

(ásítós tánc…)

„Frady Endre egy agyhalál közeli élményparkőr retardált klónja! Ha a semmittevést nem kedvelő anyám elővigyázatosságból nem ásott volna el nyakig a földbe, akkor most hirtelen felindulásból összerugdosnám magam! Így csak segítségért kiáltozom, de nem azért, hogy kimentsenek, hanem, hogy a fejemet is temessék el, nehogy véletlenül tovább olvassam ezt a sürgős megsemmisítésből visszamaradt irodalmi degenerációt! Kényszerzubi?! Áááááááá!!! Kényszerzubiiii!!!” /Puzsér Róbert, kritikus állapotú kritikus/

„Előlünk nem szökhet el, sőt, még az őrületbe sem menekülhet, költő úr! A mi ellenséges lábunk már a maga agyába is betette a kezét! A rólunk szóló rémálmait nem nyomják el a horki neszek! Ne nyugodjék békében!” /Köd Kid, piréz kém/

„Jaj, ketteske, már megint kiszökött költeni?! Mi maga, tyúk?! Muszáj vagyok gumikötéllel lekötözni a gumiágyhoz, amíg megint elkapja a jótékony semmittehetnéke!” /Tenyeres Talpasné Behemót Brünhilda, főnővér/

„Én úgy döntöttem, hogy gazember leszek, Frady Endre meg úgy, hogy költő. Szerencsére mindkettőnk munkássága elég sok kárt okozott! Hahaha! Legszebb öröm a káröröm! Frady Endre irodalmi tömeggyilkossága rosszkedvünk telét tündöklő nyárrá változtatta át!” /III. Richárd, király/

„Harmadik Ricsárd? Hmmm… Harmadik Ricsárd… Milyen furcsa név már az, hogy Harmadik Ricsárd?!” /Kettedik Kocsárd, középső középpályás/

„Gyerekek, azt gondolta az épp unatkozó költő, hogy a semmittevés egy szellemi eltoprongyulásba torkolló karakteröngyilkosság, mely annyira eltorzítja a jellemet, hogy már csak egy paraszthajszálnyi jó- vagy balszerencsén múlik, hogy a dúlt erkölcsű emberi roncs diliházban köt-e ki, vagy celeb lesz, esetleg politikus. Bátran állíthatjuk, hogy a XXI. század költői közül Frady Endre az egyetlen, aki úgy tud semmit mondani a semmittevésről, hogy az már valami! Ha valaki következő órára nem tanulja meg a verset, nem tesz semmit!” / Semmi Sejóné Nihil Nadályka, a Pató Pál Gimnázium magyartanára és maszek zabhegyező/

„Én egyszer akartam semmit tenni, de úgy beleizzadtam, hogy semmi nem maradt szárazon.” /Chuck Norris/

„’Aki nem X, az ne is Y!’ algoritmusú kommenteket provokál az univerzalista nihilista művész makacsul kitartó olvasótáborának nyárspolgári tagozatából. X független és Y függő változók értékei világnézettől, vérmérséklettől, és pillanatnyi elmeállapottól függően a +/- ∞ értelmezési tartományban/értékkészletben találhatók, ha valaki meg akarná keresni. Aki meg nem keres, az ne is költsön.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

Kötőhártya gyulladásom

Mi csípi a szemem vajon?
Szorgos népünk sok-sok pártja,
S bőgök fül mögötti vajon?
Á, csak gyulladt kötőhártya!

Szemem nem csak csíp, de veres,
Váladéka folyvást beken,
S gyógyszeripar sokat keres
Rajtam és a szemcseppeken.

Fel nem fogja magas IQ-m,
Mért ily drága egy kis Floxal?!
Tán az antibiotikum
Ipar mögött mozog sok szál?!

Világ összeesküvések,
Vagy valami őssy átok?!
Nyugiszurimról bár kések,
Jó, hogy újra tisztán látok!

„Jaj, leleplezték a magyarországi antibiotikumok árfelhajtására, a magyar pártrendszer korrupttá tételére, a magyar foci pénzmosodává züllesztésére és a balsors általi régen tépésre irányuló világ összeesküvésemet! Monnyakle?!” /Őssy Átok, a döblingi elmegyógyintézet Napóleonok fölötti emeletének lakója/

„Mi kerül ezen a két apró flakonkányi folyadékon 1556 forintba?! Nyilvánvaló, hogy a nemzetközi piréz gyógyszermaffiának és a szabadkőműves patikusok világszövetségének a keze van a dologban! Itt rajtam kívül mindenkinek vaj van a füle mögött! Vagy margarin, ami még rosszabb! Mindenki monnyonle! Nővérke, mikor érkezik a mentesítő nyugiszuri?!” /Frady Endre, az újra tisztán látó költőgigász/

„Be van gyulladva, hogy gyulladt kötőhártyája miatt nem látja a kigyúló fényeket az alkonyi Duna-parton? Használjon ön is antibakteriális Floxal szemcseppet! Napi ötször egy csepp mindkét szembe, és rögtön meglátja, hogy mi jön szembe! Ha csak egy szeme van, fél adag is elég! A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!” /Dr. Floxal Filoxéra, piréz gyógyszervegyésznő és szabadkőműves páholytag/

„ Ismét az az érzés fogalmazódott meg bennem, milyen jó vers is lehetne ha csak két versszakból állna. Lehet a szemből kigördülő váladék okozta homályos látás, égő szemek eme kézzel fogható átélését akarta a költő megragadni ezzel a csökkenő a lendülettel, folyamatosan egyre jobban kínzó rímekkel. Zseniális ötlet, profi kivitelezéssel. Fellelhető a vergődés megélése, szinte átéltem a kötőhártya gyulladást a versen, rímeken keresztül. Nekem is kéne most egy nyugiszuri, biztos ami biztos…” / P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Vaj nincs a fülem mögött, csak nemzeti rágógumi, amit a sajtótájékoztatók előtt ragasztok oda, mert sehol sem találok szemeteskukát! Valaki még minket is meglop?!” /Párt Péter, a Párt ifjúsági tagozatának sajtószóvivője/

„Elegem van már abból, hogy nem tudok normálisan végigmenni a szerelvényen, mert bár utast nem csak a kötőhártya gyulladásom miatt nem látok, viszont minden tele van ezekkel a szotyola- és tökmaghéjjal teleköpött szemeteskukákkal! Hogy kerülnek ezek ide?!” /Homály Huba, a felcsúti kisvasút kalauza/

„Magyarország erősödik! Ma már minden embernek lehet alanyi jogon kötőhártya gyulladása, sőt, amíg a jól kihasznált rendelőben várakozik, addig influenzája és tüdőcsúcshurutja is! Ez már valami!” /Bájboly Béla, nyugdíjas reklámarc/

„Abban a pillanatban, amikor a sikertelen kísérletből rájönnek, hogy az én kötőhártyámat próbálták megtámadni, akkor fojtom meg a begyulladt bacilusokat a szemhéjammal.” /Chuck Norris/

„Mi ez az idefröccsent líraváladék?! Mi ez a zacskós könnyben tocsogó tömény degeneráció?! Ha egy tízes skálán a tíz a még engem is megríkató világlíra, a nulla pedig az anyámat is inkább Izaura tévére fanyalító klapancia, akkor rettegett fűzfapoétánk erre a fércművére mínusz 273 pontot érdemel! Frady Endre az abszolút nulla!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„ A 'Mit gondolt a költő?' kérdés helyett helyesebb feltenni a 'Mit nem?' kérdést. A helyes válasz, hogy 'Semmit!', azaz nincs semmi olyan, amit ne gondolt volna, és mindezt gondolkodás nélkül le is írta. Frady Endre úgy csapong és röpköd a szabad asszociációk véletlenszerűségében, mint kerge Batman a légelhárító rakéták kereszttüzében,  miközben mi, alélt olvasók, egyre többek leszünk és megváltozik az életünk!” /Külcsín Kenézné Belbecs Ballisztika, középiskolai magyartanár és maszek rakétakészítő/

Holnap péntek tizenhárom...

Holnap péntek tizenhárom,
S lesnek rám a sebészkések.
Nem mondom, hogy nagyon várom,
S lehet az, hogy inkább kések…

Jó, hogy jóbaráti köröm
Égbe értem imát gurít:
Gyógyuljon a lábujjköröm
Anélkül, hogy kapnék szurit!

Megőszülök, hajam kese…
Ha a dokim nagyon muris,
S nem pihenhet a szike se,
Akkor jobb, ha előbb szúr is…

„Ne a sebészetre járjon, költő úr, hanem hozzám! Amióta az éhhalál előtt pár héttel gyógypedagógusból gyógypedikűrössé képeztettem át magam, azóta az én életem is szép és a pácienseim körme is. Miután helyrehozom a lábát, futhatunk pár money kűrt is.” /Ollókezű Edina, gyógypedikűrös/

„Jaj, elpuhult késői költő kollégám, ne rinyálj már a péntek tizenharmadika miatt! Sors babona, nihil aliud! Na, megyek, elejtek egy vadkant és a tűhegyes agyarával lekezelem a tályogot a lábujjamon!” /Zrínyi Miklós, költő/

„Köttő úr, maga ollan gyíkeszű, mint a legkisebbik hüllegyerekem, a Vazul! Az is átalbotában odahányt a kert végibe egy babhegyet, oszt’ főmászott egy ásóval a tetejire és azóta is babon ás!” /özv. Ingyom Bingyomné Vendégmarasztaló Sári, a Venyigehűlthelyi Elnyűtt Kalász Termelőszövetkezet kisnyugdíjasa/

„Jaj, holnap 13:20-ra kaptam időpontot! Ha ebből szieszta helyetti koncepciós körömtépés lesz, akkor lehet, hogy beismerem még a Kennedy gyilkosságot is! Én nem vagyok olyan bátor és rettenthetetlen, mint William Wallace!” /Frady Endre, fájós lábujjú költőgigász/

„William, vallasz?! Vagy rád léptessek fakó lovammal?!” /I. (Nyakigláb) Edward király, angol király/

„Tisztelt költő úr, ezennel szeretettel meghívjuk a minden péntek tizenharmadikán éjfélkor tartott fekete macskás, kéményseprős, nyúllábas, lekopogós babonakörünkre! De nehogy megköszönje, mert az balszerencsét hoz!” /Alagútvégifény Jenőné Újkor Babonka, a Spiritiszta Terézvárosért Babonakör (STB) betanított segédboszorkánya/

„Én szerencsére nem vagyok olyan primitív, hogy babonás legyek, de anyám szerint az, hogy minden reggel ballábbal lépek ki az ajtón, majd a sarkamra állva megfordulok és csinálok egy hátra bukfencet, miközben háromszor a linóleumra köpök és közben gyorsan elmondom, hogy ’Mirnix-dirnix ebugatta, Hajdú Pétert üsse guta!’, az többeknek már gyanús. Hááát… nehéz egy ilyen elmaradott országban ennyire felvilágosultnak lenni! Mi, hogy pár szót a versről?! Hol van itt vers?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A kisszerűség nagyszerű költője ebben a korát szokás szerint messze meghaladó művében felveszi a babona elleni harc kesztyűjét, az arcunkba vágja, majd megtanít dudálni benne! Önnön félelmeit és fájdalmait dallá daráló úthengerverse úgy halad át a megkövült olvasón, mint nagynyomású beöntés a lakodalmas kutyán. Az ökölbe szorult gyomrú sznob irodalmár előbb megpróbál távolságot tartani, de végül mégis visszatér a maga okádására. Gyerekek, ti is szájtátva olvassátok!” /Dűzni Dezsőné Szájtáti Szofisztika, középiskolai magyartanár és betanított nehézgépkezelő/

„Érdekes, hogy minden péntek tizenharmadikán mindig jóval nagyobb hibaszázalékkal műtök! A kollégáim is így vannak vele. Ezt onnan tudom, hogy ez gyakori beszédtéma a minden csütörtök tizenkettedikén este tartott kerítésszaggató házipálinka partijainkon.” /Dr. Törköly Tivald, a Kétesélyes Haláltusa Közkórház sebész adjunktusa/

„A szikével végrehajtható műveletek legnehezebbike és legkockázatosabbika a zsebmetszés. A páciens ugyanis nincs közben elaltatva. Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy ebben zseni vagyok. Ebben is.” /Zsebes Gusztáv, a zsebmetsző börtönválogatott szövetségi kapitánya és a Lét Óhajtó Legnagyobb Állami Bank (LÓLÁB) befektetési szakértője/

„Ha bárhol a világon a véletlenül túl jó oktatás miatt időnként sok az atomfizikus és kevés a cérnavégnyálazó, akkor előbbiekből ideküldenek néhányat, hogy csináljak belőlük utóbbiakat egy elmeroggyantó csapással. Ilyenkor, hogy meg ne haljanak, csak a fülcimpámmal ütök. A fenti költőnél és a kommentelőknél úgy tűnik, hogy picivel nagyobbat üthettem.” /Chuck Norris/

Akut kleptománia

Én csupán egy dolgot bánok,
Azt, hogy bezárult az OPNI*,
S így az akut kleptománok
Könnyen tudnak közpénzt lopni.

Döfődjön egy injekció
Igazmondó lével farba,
 Kiderül, hogy ki rossz, ki jó,
 S előáll végre a farba!

Á, elméből nem az ép ül
 Tort! – tanulságot  így vonok:
OPNI* itt már sosem épül,
Csupán üres stadionok...

*Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet, egykori Magyar Királyi Tébolyda alias diliház

„ Na, költő úr, most lelepleződött! Lehullt a nyugatimádó rókapofájáról a multi-áruházláncban vasárnap vásárolt pakisztáni gyerekmunkával gyártott álarc és kiderült, hogy maga egy Gyurcsány kottájából játszó amerikai szekértoló liberálbolsevista komcsibérenc! Maga egy rezsinövelésért kampányoló drogos vizeletű romkocsmatöltelék,  és még maga merészel lobbizni a bolondokháza megnyitásáért?! Majd mindjárt kap egy-két lenyugtató kokit és sallert, oszt' hentereghet a kettes cella betonpriccsén! Goodfriend pincsi!” /Csávás Kálmán, NER-TEK vezérőrnagy/

„Én már 1791-ben javasoltam a tébolyda felépítését, de a sok debil bürokrata miatt csak 1868-ban kezdett üzemelni a rólam elnevezett mezőn. Hála a – nyilvánvalóan – Habsburg származású udvari költőnek, hogy felelevenítette  eme jeles intézmény fájó hiányát! A megszűnése azt jelenti, hogy a Monarchiában már nincsenek elmebetegek? Jaj, de jó, akkor nyilván minden alattvaló boldogan él, amíg meg nem hal! Vagy már a halál ellen is megtalálták a tökéletes elixírt? Kár, hogy én ezt már nem érhettem meg!” /II. Lipót császár/

„Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve! A nép szeret és Ferenc Jóskának hív! Ha meggondolom, hogy én fojtottam vérbe a szabadságharcukat, akkor azt kell gondolnom, hogy vagy nekem kéne a Lipótmezőn laknom, vagy a magyaroknak...” /Ferenc József császár/

„Kikérjük magunknak a nyilvánvalóan szer hatása alatt álló költő vádaskodását, a stadionok ugyanis nem üresek! Meccsenként és csapatonként jelen van tizenegy kezdőjátékos, öt csere, egy edző, egy gyúró, egy orvos, egy intéző, huszonhárom meghatározatlan funkciójú főállású kísérő, plusz egy játékvezető, két asszisztens, egy negyedik  csereintéző lótifuti, valamint a játékvezetői testület ellenőre és a sportújságírók. Ez simán van száz-százötven ember! Még hogy üres stadionok?! Rágalom!” /Sörhas Sumák, sportért felelős államtitkár helyettes/

„Szegény anyám migrénes fejfájásos és heveny hasmenéses tüneteket produkálna, ha ezt a szellemi kútmérgezést felolvasnám neki! Én magam legszívesebben sárba tipornám ezt a pszichopata ámokfutást, de félek, hogy kiújul a lúdtalpam és még lábgombát is kaphatok! Abban viszont egyetértek a költővel, hogy tényleg kár volt megszüntetni a diliházat, mert így valóban hontalanul kóborol ez a rosszabb sorsa érdemes kübliagyú guanóvájár!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én egyszer helyrerúgtam egy akut kleptomániás OPNI szökevény  politikus agyát, aki utána hatszoros Teréz anya díjas alamizsnaosztó lett és épp a múlt héten halt éhen az általa alapított ingyenkonyha színültig telt gulyáságyúja mellett.” /Chuck Norris/

Nyári emlék

Máig él bennem az emlék:

Csónak van a tavon, nem lék,
s nem fáznak az eszkimók a
parton... tölti őket szesz ki… móka,

kacaj, néptánc, vodka s rá bor…
vidám ma a fogolytábor!
Ám emelem én a balt a
szoldátra, kezemben balta…

Ekkor jő nyugiszurival
Főnővér és énrám rivall!
Lóarcában patakék szem…

A többire nem emlékszem.

Hozzászólások:

„Nem emlékszel, mi?! Nem csodálom, ekkora pofon után én sem emlékeznék! De megérdemelted, mert előző télen még házasságot ígértél egy bödön meleg fókazsírért cserébe, de amint kitavaszodott, már csak öklendezve néztél rám! Bunkó málenkíj robotos!” /Ludmilla Taplova, szibériai főnővér és lóimitátor/

„ Mi nem lenni hadifogoly, mi csak menni, mikor mondani igyi szudá, és fogni hal, meg bányászni szén. Vodka lenni jó, főnővér lenni ronda lópofa, szoldát lenni  tajtrészeg, költő lenni vidám állat. Mindenki hányni.” /Durák Ájszkrím, eszkimó törzsfőnök/

„Ruszkik haza!” /a fiatal Bánkbán Traktor/

„Sto?! Nu págágyí!” /Putyin/

„Ööö, ne azt nézzék, amit mondok, hanem, amit teszek! Éljen a keleti szél!” /a középkorú Bánkbán Traktor/

„Mit is mondhatnék? Mélységesen csalódtam a szovjet fogolytáborokban, hogy az ilyen Frady Endre-féle mételyek akadálytalanul kiszabadulhatnak belőlük! Újabb világháború esetén egy percet sem lennék hajlandó ilyen hányaveti helyen eltölteni!  Anyám szerint még mindig jobbak, mint az óvóhely, de nem érek rá vitatkozni vele, mert sietnem kell a rádióba, valami általam sosem látott hollywood-i filmet agyagba döngölendő. Abcúg Frady Endre!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Szépek ezek a Moszkva-parti esték! Tök jó, hogy az esti meccseket is engedik nézni itt a Joszip Viszarjonovics Sztálin Öregek Otthonában!” /az agg Bánkbán Traktor/

„Egyszer kiütöttem másfél liter vodkát.” /Chuck Norris/

„Látogasd meg a Szovjetuniót, mielőtt a Szovjetunió látogat meg téged!” /finn falfirka/

„Nem csatlakozhatnánk titokban Finnországhoz?” /a volt Szovjetunió/

Hőguta

Pénznek öltözik fel Jenő,
Azt hiszi, hogy ötven jen ő.
Nem csoda, hisz’ olyan nagy a
Hőguta, hogy forr az agya.

Én a fridzsiderbe mászok,
Ahol van pár Arany Ászok,
Dreher Bak és Pécsi Szalon,
S Han Solo a hátsó falon.

Kezelőorvosunk gurít
Sört le torkán s nyugiszurit
Adat, mitől Jenő meg én
Lebegünk a kórház egén…

„Ebben a nyugiszuriban ugyanaz a szer lehet, mint aminek a hatása alatt összedobtuk a srácokkal a Bors őrmestert. Igazi pszichedelikus röpvers, bármit is jelentsen ez. Lucy in the Sky with Diamonds! Oh, yeah!” /John Lennon, ex-beatle/

„Sajnos a költségvetésünk nem teszi lehetővé a megfelelő mennyiségű nyugtatószer hivatalos úton történő beszerzését, úgyhogy a belátogató rokonokat kérjük meg, hogy hozzanak valami alkalmasnak látszó, vagy azzal egyenértékű szert a kínai piacról. Változó a minőség és néha meglepő a hatás. Na, egészségünkre!” /Dr. Imbecil Igor, a Nemzeti Vigyorgó igazgató helyettese/

„Jó, hogy kigyüttem, mer nekünk itten künn Inglendba, a sörhempsíri hoszpitálba bőven van nyugiszuri tőttetünk, meg a píz is jó, úgyhogy szívesen maradnák akár életem végéjjig is, csak az a fránya Turró Rudi ne hijjányozna jazannyira!” /Dr. Szimpla Szilárd, emigráns orvos/

„Ötven jen az több mint százezer forint! Jenő, te drága! Holnap is hozok be jéghideg gyümölcslevest, meg azt a finom lila löttyöt a kínai piacról, amit úgy szeretsz nyugiszuriban kapni!” /Komposzti Jenőné Slötz Delila, maszek fagylaltos/

„成本稍微辣紅汁雞！” „Olcsó a kicsit csípős lila csirkelé!” /Nag Yon Jo, kínai piacos/

„Ez a mű méltán nevezhető a hőség által módosult tudatúak himnuszának! A költő a hűtőbe menekülve Jabba a hutt barlangjába képzeli magát és fagyasztott Han Solo-t vízionál, majd a nyugiszuri hatására lebegő tudatállapotba kerül és verselni kezd. A kiterjedt én-ek dala első olvasatra talán jelentéktelennek tűnhet, de higgyük el, hogy önnön kozmikumunkba fészkelve magát, még hetek múlva is képes felkelteni a legszebb álmunkból és lunatikus sétára indítatni a nyeregtetőn. Hej, ha ezt egy ByeAlex kaliberű nagyágyú megzenésítené!” /ByeAlexandra, a Látens Lótekintet c. alternatív irodalmi lap főszerkesztőnője és ByeAlex húga/

„Az én orvosom az olyan gány, hogy amikor jön a hőgutám, ő nem ad szurit délután, s így nem szállok az égre tán, az én orvosom, gány az én orvosom!” /ByeAlex/

„Ne kornyikálj, te sapkás szőregér, inkább azt áruld el, ki itta ki a Han Solo mintás hűtőmből az összes sörömet! Úgy lefejelem, hogy ötször körbetekeredik saját magán! Amúgy nem értem, miért rinyálnak az emberek, ha mostanában egy kicsit erősebben sütök!” /Chuck Norris, a Nap/

„Teljesen egyértelmű, hogy mindannyian sokkal jobban járnánk, ha Frady Endre állna konnektorba bedugottan a sarokban, míg helyette a sörrel telt hűtőszekrény írná a verseket. Ha Frady Endre nagyon zúgna, csak rácsuknám a hangszigetelt konyhaajtót és anyámmal nyugodtan megnézném a tévészerepléseim uborkaszezoni sokadik ismétlését. Csak ne könnyezné össze a folyton a zakóm vállát! /Puzsér Róbert, kritikus/

A zajfalfirkáló ítélete

- Megépültek szép zajfalak,

Ám e szörnnyé elfajz’ alak

Összesprézte éjjelenként!

- Egyen a gyehennán lenn ként!

„Jaj nekem, szigorú tekintetes bírónő úr! Hát honnan tudhattam volna, hogy az a matt sötétzöld izé az a zajfal?! Én iskolai rajztáblának hittem! A bírónő úr összes fel- és lemenőjének az életére esküszöm, hogy ártatlan vagyok, mint egy ma szürkített bálvány, vagy mi! Tessék mondani, a gyehenna az ugye jobb, mint a szegedi csillag?” /Spriccnyik Huba, kipuffogódíler és zajfalfirkáló/


„A gyehenna szörnyű hely, de mindig van remény! Ha a szívedbe imádkozod Jézust és a szektánknak adod a bevételed tíz, nekem pedig a húsz százalékát, akkor mindenki jól jár, és az örökkévalóságig jóllakhatunk a maradék káposztás kecskedagadóval! Ámen!” /Belzebub Bödönc, az Ördögi Körösztény Szekta ügyvezető igazgatója és kuplungdíler/

„Az enyhe ítélet nem áll arányban a bűnös tett rettenetes súlyával! Ezt a zajfalat órákig terveztem és most nem tudok referencia fotókat készíteni róla a rajta éktelenkedő ’Táncolly Törrő!’ és a ’Hallyrá ullypest!’ feliratok miatt! Hogy a dinamikus tényezővel felszorzott mértékadó szélteher passzírozza az elvetemült elkövetőt a fal réseibe! Követelem a halálbüntetés, vagy a nyers pacalevés azonnali visszaállítását!” /Frady Endre, zajfaltervező és rímdíler/

„Zajfal?! Azonnal bontsák le a zajfalat! Enélkül is elég nagy zaj van itt, nem kell, hogy még egy fal is idezajongjon az orrunk alá! Eltöröm a kezét annak, aki legközelebb zajfalat mer ide építeni! Huligán mérnöklobbi!” /özv. Irgumburgum Dühönczné Saller Irén, tömbházmester és Szokol kisrádió díler/

„Felnégyelni! Felnégyelni!” /Közvélemény Jenő, polgár és adócsalási kiskapu díler/

„Anyám kérdezte, hogy akkor, ezentúl ugye én sem fogom a közelünkben épült zajfalakra firkálni éjjelente, hogy ’Minden celeb monnyonle!’ és ’Abcúg bulvár!’, de megmondtam neki, hogy jupiterlámpa nélkül minden kisökör fekete. Nem értette és ideges lett. Én is hasonlóan vagyok ezzel a verssel! Te Frady, én úgy megírnám már a nekrológodat!” /Puzsér Róbert, kritikus és ekedíler/

„Vezessünk áramot a zajfalakba! Fellendülne az energiaszektor, száguldana az ipar, nőne a vásárlóerő, bőven adóznának a temetkezési vállalkozók és dübörögne a gazdaság! Ugrásszerűen növekvő monetáris hatalmunk révén befolyásunk alá vonnánk Svájcot, Németországot és Trianont, majd a Nagy-Magyarunió (volt Európa) gyarmataivá tennénk az összes kontinenst, a Földhöz csatolnánk a Marsot és az onnan szállított olcsó kis zöld rabszolgákkal zajfalakat építtetnénk végig a Tejút mentén! Hű, de nagy csönd lenne hirtelen az űrben!” /Elmü Ilma, energetikai szóvivő és áramdíler/

„Jól van, az én megélhetésem itt évtizedekre biztosítva van!” /Zamek Jolán, főnővér és nyigiszuri- ill. kényszerzubbonydíler/

Tetőablak...

Tetőablak esőeres,
Barna kislyány, engem szeress!
Ha nem szeretsz, megpusztulok,
Mint egy félbe vágott tulok.

Esőeres tetőablak,
Ló zablája nyálas zablak.
Nyálas, mint e kicsi dalom,
Sírós-rímes ritmushalom.

Ablakeres tetőeső,
Barna kislyány, engem leső’?
Ugye engem, nem a Gézát,
Ki a szomszéd házból néz át?

Esőablak, erestető,
Zsandárokkal kerestet ő,
Engemet, ki úgy szeretek,
Mint rigó rikkát a retek.

Tetőablak, tetőablak,
Lego-kutyám, széjjelkaplak
S poraidon víziló nő!
Szuri, zubbony, ápolónő…