Péntekesti szonett

Kedvenc időm a péntekest,

Ha nem kontaktolok TEK-est,

Aki éppen bottal agyal,

S bogyózok, mint rázott magyal.

Magyalbogyótól a has megy

S fáj, mint vadász lőtte sasbegy,

Mert a golyó végi vashegy

Üt, mint szíven pogányt Tas kegy.

Pogányt, ki Tas kegyéből él,

Később Álmos késen öl él,

S örökítik képes Paint-ek;

-est majd megrajzolom, Péntek-.

– El a vörös bogyó gurult,

Költő?! Fessen inkább turult!

„Ha apám nem lenne olyan kegyesen kegyelmes, mint amilyen, akkor a már rég holt költő úr és tettestársasága ugyanolyan vörös tócsa lenne, mint egy hektárnyi széttaposott magyalbogyó! Na, indulok kürtölve megmurdelni az augsburgi csatába!” /Lél (Lehel), Tas vezér jászberényi kürtös fia/

„Muszáj voltam pogányt ölni,

Különben nem támad föl, ni!

Ha élni hagyja kegy, tasi,

Soha nem hal meg a pasi!

Ki nem hal, nem támad, sej, föl,

A lét nem fenékig tejföl!”

/Álmos vezér vérrel áztatott szakrális szóvirágoskerti rímbokrétája/

„Ne nézzen, költőcske, ne nézzen, mert ki nem állhatom az ilyen szemi kontaktot! Vagy azt szeretné, hogy néhány botütéssel kiegyenesítsem a szemtengelyferdülését, hogy jobban lásson turult festeni?! Oszt’ ide ne bogyózzon nekem, mint a rázott magyal!” /Takáts Taksony, tokás TEK-es/

„Kontaktollak én TEK-es, te,

Szemgödrömmel péntek este!”

/Vakegér Vidor, az Áldozat Mentalitású Okostojás Költők Furkósbottal Utókezelt Társasága (ÁMOKFUT) Minek Ment Oda? (MMO) szakterületének hibáztatási referense/

„Magyal embel bátol embel, aki kolán leggel kel, amikol még litkán likkant a ligó! Aki magyal, tululmadalat lajzol! Vesszen Tlianon!” /Lozmál Licháld, őslégi lákoslendezői tolonyólalugószelelő peleputty salja/

„Ezentúl, ha péntekestek

Jőnek, akkor turult festek!”

/F. Endre, kontakthibás költőgigász/

„Péntekesti? Én először itt akadtam el. Ez (a péntekesti) most akkor egy szó? Vagy ez egyszó? Persze a folytatásban ennek már pont úgy nincs semmi jelentősége, mint ennek a kommentnek, de ez mégis legalább valami, amibe az egyszerű versolvasó halandó tud kapaszkodni. És talán még egy gondolat búcsúzóul. Ennek a versnek és a Trump győzelem után kezdődő világtörténelmi korszaknak érdekes módon ugyanaz lehet a mottója: "ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!" Fantasztikus időzítés, Költő Úr!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Úgy harsog a Trump, Peti,

Zaja már-már trumpet-i;

Teveraj, mely búcsúzó,

Tízszer kettő csúcsú Zoo.

Sorspofonunk kemény, nagy,

S bús a jövő, reményhagy!”

/Péntek Crusoe, örökbefogadott lakatlan szigetlakó esti meseverse/

„...és Isten elválasztotta Frady Endrét a kommersz költők társaságától. És Isten látta, hogy ez így jól van, és hogyan kételkedhetnének az oktalan olvasók, Isten Mindentudásában.” /F. Péter, k. m. f./

„Köszönjük Urunk, hogy elválasztottad tőlünk Frady Endrét! Kérhetnénk azt is, hogy az egész világegyetemtől válaszd el nagy kegyelmedben? Lehetőleg örökre és hermetikusan! Esetleg full kontaktolhatnád is végtelen jóságodban?” /kommersz költők/

„A félreértések és a rosszindulatú feltételezések elkerülése végett nyomatékosan le szeretném szögezni, hogy a versben szereplő érzelmi kapcsolat korántsem kölcsönös, azaz lehet, hogy Frady Endrének én vagyok a kedvenc időszaka, ezzel szemben Frady Endre nem az én kedvenc költőm! Sőt!” /péntekest/

„Frady Endre "Péntekesti szonett" című verse egy humoros és szatirikus költemény, amely a péntek esti szórakozás és a magyar történelmi utalások keverékével játszik. A vers könnyed hangvételű, ugyanakkor éles társadalomkritikát is megfogalmaz. A költemény első része a péntek esti kikapcsolódás örömeit és veszélyeit mutatja be, humorosan ábrázolva a TEK-esekkel való találkozást és a magyalbogyó fogyasztásának következményeit. A második részben a költő történelmi alakokat idéz meg, mint Tas és Álmos, akik a magyar múlt hősei, de itt groteszk módon jelennek meg. A vers zárása egy csattanóval ér véget, ahol a költő önironikusan reflektál saját művészetére, és a turul festésére buzdítja magát, mintegy elismerve, hogy a költészet helyett talán más művészeti ágban kellene tevékenykednie. Összességében a "Péntekesti szonett" egy szórakoztató és gondolatébresztő mű, amely a humor és a szatíra eszközeivel élve mutat rá a mindennapi élet és a történelem abszurditásaira.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre ismét elénk tárja lírai abszurditásának arzenálját, amelyben a magyalbogyóval bolyongó költői én szembesül a péntekesték groteszk nehézségeivel. A rímek olykor döcögve rázódnak, mint egy TEK-es elől menekülő magyalág, ám az alliterációk mentén nyílik némi fény az értelmetlenség sötétjében. Az "Álmos késen öl él" sor olyan, mintha egy hajdúszoboszlói escape room tematikájú szabadulóverséből került volna át a szövegbe, miközben a "képes Paint-ek" megidézése frissítő iróniát csepegtet a szimbolizmusba. A vers egyszerre akar politizálni, filozofálni és székrekedés-témakörű stand-upként működni, de végül egyiken sem talál igazán szilárd talajt. Az utolsó sor önreflexív csattanója – "Fessen inkább turult!" – a magyar költészet szent szimbólumainak profán szétcincálását célozza, de inkább nevettet, mint gondolkodtat. A "Péntekesti szonett" egy háztáji dadaista műhelyből szabadult groteszk rímkavalkád, amely egyszerre zavarba ejtő és szórakoztató, mint egy TEK-ellenőr magyalmezőn. Frady ismét bizonyítja, hogy nála semmi sem szent – különösen a költészet.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Péntek esti képzavar, 

Olvassa minden magyar!”

/M. András, a költő legállandóbb és legképzavarkedvelőbb kommentelője/

„Péntek esti zavart képek

Közepette hová lépek?

Bárhová, ott fű nem terem,

Hacsak nem a Kender Terem

Légterén lebegve feszem,

S égből néz egy színes hekk szem.”

/Vadkender Vendel, a pszichedelikus Hallucinációk (pH) értékteremtője/

„Na, Ezredik András úr, most elárulta magát! Ha magának a zavar szóra a magyar szót kell rímeltetnie, akkor maga egy káoszhívő anarchista, sőt egy hazátlan kozmopolita bitang, úgyhogy ön holnap hajnalban jelentkezik a baráti szibériai átnevelő célzatú építőtáborunkban ezer napi hideg élelemmel és egy négy évszakos közmunkaruhával! Jégesőnap: tegnapelőtt!” /Csávás Kálmán gőznagy, a Nyáladzva Unatkozó Gondolkodókat Gőzerővel Elimináló Rendészet (NYUGGER) ideológiai ökle/

„Itt kifogyott az építő kritika! A kockázatok és a mellékhatások tekintetében kérdezze kezelőorvosát vagy gyógyszerészét!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas elme- és gyógy építő/

„Hasznos kritika nem épít,

Illetve nem most, nem ép itt,

Hanem olvasókat vadít

Földbe döngölendő Fradyt!

Kemény kritika az lesújt,

Hullajtva Fradyra le súlyt!

Ne lássam anyám szellemét,

Amint kézzel eszik, nem ét-

-készlettel mennyei delejt,

Ha Frady Endrét, ki selejt,

Addig nem ütlegeltetem,

Míg nem lesz mentális tetem!

Purhabot rá! Frady abcúg!

Fújja világűrbe hab cúg!”

/Puzsér Róbert, kínjában verselő kritikus/

„Ha a péntek este beszeszelt TEK-esek nem bírnak a partidrogoktól elszabadult hajóágyúként ámokfutva verselő Frady Endrével, akkor egy fújás a pár éve Budapesten nekik ajándékozott Chuck Norris Hónaljszag Sprayből és úgy kifekszik a manus, mint egy általam fejen rúgott grizzlymedve.” /Chuck Norris/

Tompafölde

Tompafölde gumicárja

Ma is bal lábbal kelt reggel.

Száját csöndre ritkán zárja,

Zokszó dől ki dühsereggel:

„Utálom az összes tanárt,

Okosítnak túl sokakat!

Hatalmamnak minden tan árt!

Rács kell nekik s jó nagy lakat!

- Remek ötlet! - kacsint ki rám

Címeremből stoplis turul -

Ne hasson rád népi sirám!

Jaj, a gyógyszer hová gurul?!”

Tompafölde gumicárja

Benyugiszurizva utaz’…

Híres-neves Döbling várja.

Aki tompa, ide jut az.

„Tompafölde valahol az északi és déli pólus között elterülő nem hegyes, hanem sík banáncárság. Államformája rántott hús. Derék népessége létszámban fogy, derékban hízik. Szorgos népe győzni fog, de ezt nem győzi kivárni. Az országban az éhséglázadó tanárhordák akkumulátorgyári kényszermunkatáborokba terelése óta rend és fegyelem uralkodik. Meg a bölcs uralkodó, aki előtt anarchia volt, alatta verbális Kánaán, utána az özönvíz. A többi néma csend.” /Enciklopédia Britannica/

„A napi tizenhat órás futószalag melletti munka itt az akkumulátorgyárban és a napi három meleg étkezés látványa, ahogy az őrök esznek, sokkal kevésbé stresszes, mint az iskolai napi hat kontaktóra, mellette a felkészüléssel, dolgozatkészítéssel, dolgozatjavítással, szakkörökkel, korrepetálással, kirándultatással, táboroztatással, adminisztrációval, teljesítményértékeléssel háttérben a folyamatos hivatalos zaklatással éhbérért. Éljen a sötét kommunista középkor! Csak az a józan paraszti ész, csak azt tudnám feledni!” /Páternoszter Petúr, egykori középiskolai történelem-földrajz szakos tanár és osztályfőnök/

„Vigyázat! Nyomokban költészetet tartalmaz. Szerző, cím, nagybetűs sorok, rímek, szótagszámok, jambikus lüktetés, keretes szerkezet, történet valahonnan nemugyanoda. Mármár velszibárdos a sztori, csak nem ködös, hanem turulos. A vers a köznyugalom megzavarására alkalmas, de mentségére szóljon, hogy a keletkezéséhez vezető események szintén.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán úr, ha Török Gábor politológia mellett/helyett verselemzést is vállalna, ő is ugyanezen dolgok mellé beszélne közel sem ugyanígy. Well... see? Bár dos-os wordnek híg a leve, itt már új szelek vannak illendőségből visszatartva és székrekesztve. A köz meg nyugodjék békében!” /Zúzó Zöző, bukolikus békalékes és jambúsuló juhász/

„Megszólítva érzem magam, bár kérdéseket vet fel, hogy mit is jelent megszólítva lenni és ki is vagyok én valójában? Tudhatjuk-e magunkról, hogy kik vagyunk és ismerhetnek-e minket mások? Annyit meg merek kockáztatni, hogy a köznyugalom egy összetett szó, de a jelenésárnyalatainak előjelhelyessége nyilvánvalóan vitákat kavar olyan helyzetekben, amikor a konszenzus talán nyugalmasabbá tenné azt a közt, melynek közönye inkább az állóvíz felkavarását igényelné. De merhet-e vállalkozni erre bárki, aki nem bír kellő illetékességgel? Nem vagyok felhatalmazva ennek eldöntésére, de egy hezitációs tanfolyam elvégzése biztosan nem árt a túlzottan túlzó magabiztosság ellen. merjünk kérdéseket feltenni, de csak óvatosan! Jobb ma egy bizonytalan reménysugár, mint holnap egy biztos optikai csalódás.” /Török Gábor, szókimondó politikai elemző/

„Az összes előttem szóló vagy uszít, vagy hazudik, vagy bérretteg, vagy mellébeszél, vagy ködösít, vagy nem értem! Ha pedig valamit nem értek, akkor előbb ütök, és csak aztán rúgok, miután még párszor ütöttem! Kérdéseket sosem teszek fel, mert utálom, ha visszapofáznak! Büdös a munka és rossza szagú hónaljnak híg a leve?! Amúgy mindenki nyugodjon le, tanár nem vész el, csak átalakul keményen dolgozó közmunkásemberré!” /Csávás Kálmán gőznagy, a Tompafölde Anarchista Pedagógusait Leápoló Óriásöklű Káoszhad (TAPLÓK) szagszervezeti önbizalmija/

„Nem olvastam még az új törvényt, és nem vagyok a mostani kormány híve (szerintem hiba volt a rendszerváltás, és azóta egyetlen alkalmas kormányunk sem volt, de most van a legalkalmatlanabb kormányunk és a legtehetetlenebb ellenzékünk), de a tanárokra ráfér egy kis fegyelmezés. Ne csak mindig ők fegyelmezzenek!” /M. András, a költő legállandóbb és legmegfegyelmezhetetlenebb kommentelője/

„eM úr, ez a dumageg

Jelzi, maga demagóg!

Közlét csúcsán egy elem

Ön- s jelzőtlen -fegyelem.

Tanár, ki nem fegyelmez,

Csak negédes fagyalméz!”

/Dr. Dásztáprimecsátyelnosztyi Dezső, a Fegyelmezetlenül Rakoncátlankodó Alakokat Diagnosztizáló Intézet (FRADI) látnivalóságshowman főorvosa és önfegyelmi bizottsági elnök-ülnök/

„Kikérem magamnak, hogy Dásztyi… Dászat… Dászpri… ööö… az előttem beszóló rágalmazza a termékemet! A fagyalméz nem negédes, hanem édes és egészséges! Ahogy a reklámvers mondja:

          Aki edz is, nem csak agyal,

          Annak méz kell, édes fagyal!

Úgyhogy Dácsnyi… Dásztocs… Dászics… izé… szóval rohadék úr, maga felelni fog! Fel fogom jelenteni, amint le tudom írni a nevét! Magyarosítson, maga idegenszívű!” /Cugehőr Ciprián, méztermelő és mázlista/

„Mázlista a manus, hogy ő lehet az én mézbeszállítóm, nem pedig a konkurens Fagyal Tom, akit szintén sokáig figyeltem!” /Máz Lee, édesszájú ketrecharcos és kancsalrím kenőcsöző/

„Ezt a verset gyorsan le kellene fordítani mandarin nyelvre! A ritmusa rendben, a rímek tökéletesek, és ezáltal a szövegéből annyit értenénk, mint egy átlagos zöldséges a jelenből. Amíg ez nem történik meg, addig a tartalom sírni való!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas ordító/

„Zöldségesből dől a zöldség,

E katyvaszt nem értő bölcs ég,

Mint Johanna alatt máglya,

S mandarinját lisztbe vágja.

Mandarinért lisztben pék ás,

Ki tanár volt nemrég, hékás!

Elönt romlott nyelvtan árja

Tompát, ha nincs nyelvtanárja.”

/Templomossy Tompika, Tompafölde türk tannyelvi tanácsosa és tiktokos tökmagárus/

„Ami jó, az jó! Ez nem az! Akkor ez mi?! Mi ez?! Mi ez a hitvány slendriánság, ez az ordító alkalmatlanság?! Frady Endre jó szándékú oktatáspolitikai állásfoglalásának betonfalán is könnyedén átüt a tanult tehetségtelensége! Lehet, hogy nem eleve hülyén született, de szorgalmas munkával, a magyar közoktatás agydarálójával karöltve komplett idiótává képezte magát! Sivatagi teveként robotoló tanerő legyek, ha anyám emlőin történő tejivás után nem böfögtem sokkal értelmesebb dolgokat, mint a döblingi bentlakó Frady Endre legértelmesebb mondata! A saját maga által verseknek nevezett szómoslékokkal agyleszívó piócaként diszfunkcionáló irodalmi pojáca újabb kartácsot hajított az emberiség mentális pöcegödrébe! Világ dromedárjai, meneküljetek!” /Puzsér Róbert, kritkus/

„Egyszer Döblingben járva felpróbáltam egy kényszerzubbonyt. A rám támadó négy markos ápolóra. Tompán puffantak, amikor medicinlabdává gyúrva hozzávágtam őket a Holdhoz.” /Chuck Norris/

Magyar foci

Sír a labda /Frady Endre felvétele/

Zsebbe ömlő közpénznyaláb
Ellenére minden faláb
Labdázásra alkalmatlan,
S üres a sok futballkatlan.

Ki ül fel a lelátóra
Elszenvedni másfél óra
Pénzmosodás bundagyanút,
Lesvén, ellógni tán van út?!

Stadionnak környékét is
Kerülöm! E szörnyű fétis
Rémesebb, mint Mohács, Arad!
Aki magyar, otthon marad!

Bevallom ám, egye fene,
Nem is idegesítene
Ez a nézhetetlen semmi,
Hogyha más fizetné, nem mi!

(TAO tánc!)

„Éljen és virágozzon minden virág mellett a futballkulturális forradalom! Most jön a nagy ugrás! Három évi kemény munka, ezer év világbajnokság! Aki nem lép egyszerre, nép ítélje vegyszerre! Kötél általi életfogytiglan a fanyalgókra! Azé a közpénz, aki elkölti! Előre a focializmus végső győzelméért!” /Tao Ce-Tung, a nemzeti labdarúgás megújításának nagy kormányosa/

„Miért pont most és miért pont ide kellett születnem?! Valamelyik falábból előbb-utóbb belém fog állni egy szálka és akkor végem! Addig is csak sírok…” /a labda/

„Aszonta az edző bá, hogy fussak a tréningen, de havi rongyos tízmilláér nem fogom összeizzadni a frissen belőtt sérómat! Mi vagyok én, gyalogkakukk?!” /Sörhas Soma, NB I-es középpályás/

„A női terhestorna válogatott elleni felkészülési mérkőzésen kikaptunk ugyan 7-1-re, de nem a számszerű eredmény volt a lényeg, hanem hogy a kőkemény alapozás után fel tudjuk venni a pokoli iramukat. Meg kell dicsérnem a fiúkat, mert időnként szemet gyönyörködtetően tudtak kétszer egymáshoz passzolni. Főleg a tartalékok a szünetben, amikor az üres pályán senki sem zavarta a felépített összjátékot. Sajnos az ellenfél a sok röhögés miatt beindult szülésekre hivatkozva a megengedettnél jóval többet cserélt, ami megzavarta a taktikánkat, de optimista vagyok a jövőt illetően, hogy a bajnokságig hátralévő időben ezen a téren is sokat javulunk majd. Sokat erősödünk még az Afrikából nyáron érkező légiósokkal is, de neveket nem akarok mondani, mert fogalmam sincs, hogy kell kiejteni azt, hogy N’Knghzbdraingx Tgmbulung és Xntrliunnkté Snoanlatoah.” /Tótumfaktum Töhönyér, NB I-es sikeredző/

„Mester, szólítson csak Bulu-nak! Az egész törzs így hív!” /N’Knghzbdraingx Tgmbele, togói center/

„Nem akarok elbizakodott lenni, hiszen, ahogy a Szentírás mondja, az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság, de nem bánnám, ha jövőre a Bajnokok Ligája mínusz egyedik előselejtező körében a vatikáni bajnok Svájci Gárda FC magyar csapatot kapna ellenfélként. Akkor legalább személyesen megáldhatnám az általam nagyon tisztelt Böde Dani jobb csüdjét! Amúgy pedig boldogok, akik magyarok ellen focizhatnak, mert övék a következő selejtezőkör.” /Ferenc pápa/

„Mi ez a hurrápesszimista bérrettegés, ez a kozmopolita pánikkeltés?! A magyar labdarúgás egyre jobban teljesít! Aki nem hiszi, járjon ló után kötve!” /Csávás Kálmán rúgnagy, a Futball Ellenes Költőket Lórúgással Intő Alapítvány (FEKÁLIA) ideológia rüsztje/

„A költő a velejéig korrupt honi labdarúgás felett érzett csömörét párjukat ritkító páros rímekbe fújja-zokogja bele zsebkendőzetlen őszinteséggel. A toccsanósan híg líra avatott mestere biztos vonalvezetéssel löki a katarzistól alélt olvasót a paradigmaváltás szakadékába, hogy az teljes terjedelmével áthaladhasson az irodalmi beavatottság göröngyös gólvonalán. Olvassa el ön is pár százszor és váljon műértővé ahelyett, hogy csak lesen maradva lessen!” /Tizenegyes Tiborné Sárgalap Sarolta, a Futball Irodalmi Könyvkiadó Alapítvány (FIKA) recenzora/

„Letépem az összes fejedet zugköltőcske! Fikázod itt a magyar focit, miközben most hoztunk el egy pontot Zágrábból! Igaz, hogy rühnagy mázlival, de elhoztuk! Jövő héten meg péppé verjük őket az arénában! FRAAAAADI, FRAAAAADI!!!” /Zöldfehér „Zombi” Zotmund, franzstadti vezérszurkoló és biztosági őr/

„Belülről egy nagy vágy éget,
E költőnek vessünk véget!”
/falfirka a Magyar Tudományos Akadémia futball tagozatának férfivécéjében/

„Frady Endre, ez a szellemi dögkútásó koherenciába került önmagával és végre összeállt, mint a szibériai lótetembe fagyott lóbél, ugyanis míg a megverselt jelenség – a magyar sörfoci - egy gyomorforgató métely, ugyanakkor a megverselés is kimeríti a pusztító alpáriság fogalmát! Ennek az elmegyógyintézeti falfirka színvonalú öklendezésnek olvastán nyugdíjas anyámon idegi alapon egyidejűleg végigfutott a veszélyeztetett terhesség, a pszichoszomatikus lúdtalp és az idült tejfogzás minden ismert tünete! Frady Endre kockázatai és mellékhatásai nagyobb veszélyt jelentenek az emberiségre, mint a globális felmelegedés és az atomháború együtt! Főpolgármesterré választásom aznapján személyre szabott Frady adóval kergetem azonnali éhhalálba a világirodalom elsőszámú közellenségét!” /Puzsér Róbert, kritikus és főpolgármester jelölt/

„Kedves barátaim, aki, még egyszer mondom, aki, kedves barátaim, aki a magyar labdarúgást szidalmazza, az olyan, az éppen olyan, mint aki rothadó szóvirágokkal próbálja kisiklatni a jövő megállíthatatlanul dübörgő vonatát! A siker nem eladó, a sikerért meg kell dolgozni azokat, akit rejtegetni próbálják! Mindannyian tudjuk, kik próbálják! De mi, kedves barátaim, de mi nem olyanok vagyunk, mint akik másmilyenek, hanem vagyunk, akik vagyunk, és mindezt kellő alázattal! A labdát megszerezzük, a középpályát gyorsan, még egyszer mondom, gyorsan, sőt egyre gyorsabban átjátsszuk, a helyzeteket berúgjuk, és nem marad, mert nem maradhat el a biztos győzelem! Ahogy a dakota közmondás tartja: Attól, hogy valaki szembejön veled, még nem biztos, hogy fel kell rúgnod, mert lehet, hogy ő a játékvezető! (nevetés) Hajrá Magyarország, hajrá magyarok! (ütemes vastaps)” /Orbán Viktor, miniszterelnök és futballszurkoló/

„Ez az Viktor, utcai harcos örök barátom! Rúgd a labdát, ahol éred! Csak ne olyan erősen, mint én legutóbb, amikor egy lövéssel véletlenül lerúgtam két kínai műholdat a világűrből! No, de sebaj! Hajrá Fradi!” /Chuck Norris/