Ma is bal lábbal kelt reggel.
Száját csöndre ritkán zárja,
Zokszó dől ki dühsereggel:
„Utálom az összes tanárt,
Okosítnak túl sokakat!
Hatalmamnak minden tan árt!
Rács kell nekik s jó nagy lakat!
- Remek ötlet! - kacsint ki rám
Címeremből stoplis turul -
Ne hasson rád népi sirám!
Jaj, a gyógyszer hová gurul?!”
Tompafölde gumicárja
Benyugiszurizva utaz’…
Híres-neves Döbling várja.
Aki tompa, ide jut az.
„Tompafölde valahol az északi és déli pólus között elterülő nem hegyes, hanem sík banáncárság. Államformája rántott hús. Derék népessége létszámban fogy, derékban hízik. Szorgos népe győzni fog, de ezt nem győzi kivárni. Az országban az éhséglázadó tanárhordák akkumulátorgyári kényszermunkatáborokba terelése óta rend és fegyelem uralkodik. Meg a bölcs uralkodó, aki előtt anarchia volt, alatta verbális Kánaán, utána az özönvíz. A többi néma csend.” /Enciklopédia Britannica/
„A napi tizenhat órás futószalag melletti munka itt az akkumulátorgyárban és a napi három meleg étkezés látványa, ahogy az őrök esznek, sokkal kevésbé stresszes, mint az iskolai napi hat kontaktóra, mellette a felkészüléssel, dolgozatkészítéssel, dolgozatjavítással, szakkörökkel, korrepetálással, kirándultatással, táboroztatással, adminisztrációval, teljesítményértékeléssel háttérben a folyamatos hivatalos zaklatással éhbérért. Éljen a sötét kommunista középkor! Csak az a józan paraszti ész, csak azt tudnám feledni!” /Páternoszter Petúr, egykori középiskolai történelem-földrajz szakos tanár és osztályfőnök/
„Vigyázat! Nyomokban költészetet tartalmaz. Szerző, cím, nagybetűs sorok, rímek, szótagszámok, jambikus lüktetés, keretes szerkezet, történet valahonnan nemugyanoda. Mármár velszibárdos a sztori, csak nem ködös, hanem turulos. A vers a köznyugalom megzavarására alkalmas, de mentségére szóljon, hogy a keletkezéséhez vezető események szintén.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Humán úr, ha Török Gábor politológia mellett/helyett verselemzést is vállalna, ő is ugyanezen dolgok mellé beszélne közel sem ugyanígy. Well... see? Bár dos-os wordnek híg a leve, itt már új szelek vannak illendőségből visszatartva és székrekesztve. A köz meg nyugodjék békében!” /Zúzó Zöző, bukolikus békalékes és jambúsuló juhász/
„Megszólítva érzem magam, bár kérdéseket vet fel, hogy mit is jelent megszólítva lenni és ki is vagyok én valójában? Tudhatjuk-e magunkról, hogy kik vagyunk és ismerhetnek-e minket mások? Annyit meg merek kockáztatni, hogy a köznyugalom egy összetett szó, de a jelenésárnyalatainak előjelhelyessége nyilvánvalóan vitákat kavar olyan helyzetekben, amikor a konszenzus talán nyugalmasabbá tenné azt a közt, melynek közönye inkább az állóvíz felkavarását igényelné. De merhet-e vállalkozni erre bárki, aki nem bír kellő illetékességgel? Nem vagyok felhatalmazva ennek eldöntésére, de egy hezitációs tanfolyam elvégzése biztosan nem árt a túlzottan túlzó magabiztosság ellen. merjünk kérdéseket feltenni, de csak óvatosan! Jobb ma egy bizonytalan reménysugár, mint holnap egy biztos optikai csalódás.” /Török Gábor, szókimondó politikai elemző/
„Az összes előttem szóló vagy uszít, vagy hazudik, vagy bérretteg, vagy mellébeszél, vagy ködösít, vagy nem értem! Ha pedig valamit nem értek, akkor előbb ütök, és csak aztán rúgok, miután még párszor ütöttem! Kérdéseket sosem teszek fel, mert utálom, ha visszapofáznak! Büdös a munka és rossza szagú hónaljnak híg a leve?! Amúgy mindenki nyugodjon le, tanár nem vész el, csak átalakul keményen dolgozó közmunkásemberré!” /Csávás Kálmán gőznagy, a Tompafölde Anarchista Pedagógusait Leápoló Óriásöklű Káoszhad (TAPLÓK) szagszervezeti önbizalmija/
„Nem olvastam még az új törvényt, és nem vagyok a mostani kormány híve (szerintem hiba volt a rendszerváltás, és azóta egyetlen alkalmas kormányunk sem volt, de most van a legalkalmatlanabb kormányunk és a legtehetetlenebb ellenzékünk), de a tanárokra ráfér egy kis fegyelmezés. Ne csak mindig ők fegyelmezzenek!” /M. András, a költő legállandóbb és legmegfegyelmezhetetlenebb kommentelője/
„eM úr, ez a dumageg
Jelzi, maga demagóg!
Közlét csúcsán egy elem
Ön- s jelzőtlen -fegyelem.
Tanár, ki nem fegyelmez,
Csak negédes fagyalméz!”
/Dr. Dásztáprimecsátyelnosztyi Dezső, a Fegyelmezetlenül Rakoncátlankodó Alakokat Diagnosztizáló Intézet (FRADI) látnivalóságshowman főorvosa és önfegyelmi bizottsági elnök-ülnök/
„Kikérem magamnak, hogy Dásztyi… Dászat… Dászpri… ööö… az előttem beszóló rágalmazza a termékemet! A fagyalméz nem negédes, hanem édes és egészséges! Ahogy a reklámvers mondja:
Aki edz is, nem csak agyal,
Annak méz kell, édes fagyal!
Úgyhogy Dácsnyi… Dásztocs… Dászics… izé… szóval rohadék úr, maga felelni fog! Fel fogom jelenteni, amint le tudom írni a nevét! Magyarosítson, maga idegenszívű!” /Cugehőr Ciprián, méztermelő és mázlista/
„Mázlista a manus, hogy ő lehet az én mézbeszállítóm, nem pedig a konkurens Fagyal Tom, akit szintén sokáig figyeltem!” /Máz Lee, édesszájú ketrecharcos és kancsalrím kenőcsöző/
„Ezt a verset gyorsan le kellene fordítani mandarin nyelvre! A ritmusa rendben, a rímek tökéletesek, és ezáltal a szövegéből annyit értenénk, mint egy átlagos zöldséges a jelenből. Amíg ez nem történik meg, addig a tartalom sírni való!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas ordító/
„Zöldségesből dől a zöldség,
E katyvaszt nem értő bölcs ég,
Mint Johanna alatt máglya,
S mandarinját lisztbe vágja.
Mandarinért lisztben pék ás,
Ki tanár volt nemrég, hékás!
Elönt romlott nyelvtan árja
Tompát, ha nincs nyelvtanárja.”
/Templomossy Tompika, Tompafölde türk tannyelvi tanácsosa és tiktokos tökmagárus/
„Ami jó, az jó! Ez nem az! Akkor ez mi?! Mi ez?! Mi ez a hitvány slendriánság, ez az ordító alkalmatlanság?! Frady Endre jó szándékú oktatáspolitikai állásfoglalásának betonfalán is könnyedén átüt a tanult tehetségtelensége! Lehet, hogy nem eleve hülyén született, de szorgalmas munkával, a magyar közoktatás agydarálójával karöltve komplett idiótává képezte magát! Sivatagi teveként robotoló tanerő legyek, ha anyám emlőin történő tejivás után nem böfögtem sokkal értelmesebb dolgokat, mint a döblingi bentlakó Frady Endre legértelmesebb mondata! A saját maga által verseknek nevezett szómoslékokkal agyleszívó piócaként diszfunkcionáló irodalmi pojáca újabb kartácsot hajított az emberiség mentális pöcegödrébe! Világ dromedárjai, meneküljetek!” /Puzsér Róbert, kritkus/
„Egyszer Döblingben járva felpróbáltam egy kényszerzubbonyt. A rám támadó négy markos ápolóra. Tompán puffantak, amikor medicinlabdává gyúrva hozzávágtam őket a Holdhoz.” /Chuck Norris/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése