Péntek 13 Retró

Ma van péntek tizenhárom,

Mámát át csak vízen járom,

Ha asziszem, Jézus vagyok,

Ám ezt hinni kén’ srég agy ok.

Ha nem leend hullámsírom,

Havas lejtőn leszek sí-rom,

S közben tömeg meg asziszi,

A Szent Feró nem Assisi!

Kékek földök, zöldök égek,

Nem-birkaként ma sem bégek,

S nem-juhként nincs rajtam juh-haj…

Hű, ez kemény nap lesz, csuhaj!

Ó, jaj, péntek tizenhárom,

Rám hull balszerencse-járom,

Ámde mégis van egy kiút:

Szűzmárja szült derék Fiút!

Ő jár szerte, tanít, gyógyít,

Agyba-lélekbe tölt gógyit,

S szól, míg vízt formál át szesznek:

„Boldogok, kit Retrót esznek!”

Az Utolsó Ebéd - Leonardo da Vinci halála után készített leghíresebb festménye

„Mia, mia, blaszfémia!” /Szenteskedő Lázár, a Budapesti Labdarúgó Szövetség (BLASZ) fémarcú főideológusa/

„Ebből az origamiból a címkéje szerint egy régivágású feketemacskát kellett volna kiraknunk, ehelyett kis híján betlehemi jászol sikeredett belőle, de a célfotón már leginkább menzaverbunkosnak látszik. Nagy szolgálat ez a tévelygő emberiségnek!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán út, ön origamiz?!

Dől önből a chewing gum íz,

Vagyis illat, tiszta mentol,

Ily dumát csak Superman tol,

S bogár sonka ma beetle ham,

S Retróba tart fél Betlehem!”

/F. Endre, költőgigász és balszerencselovag/

„Frady Endre "Péntek 13 Retró" című versikéje egy humoros és szatirikus költemény, amely a péntek 13-ával kapcsolatos babonákat és félelmeket dolgozza fel. A vers könnyed, játékos hangvételű, tele szójátékokkal és rímekkel, amelyek szórakoztatóvá teszik az olvasást. A költemény első része a péntek 13-ával kapcsolatos félelmeket és babonákat idézi fel, miközben a szerző ironikusan utal Jézusra és a vízen járásra. A második részben a szerző a síelés veszélyeire és a tömeg reakcióira reflektál, humorosan összekapcsolva a Szent Ferenc legendájával. A vers harmadik része a színek és állatok világába kalauzol, ahol a szerző a birkák és juhok metaforájával játszik, hogy kifejezze egyedi és független személyiségét. A záró részben a szerző a balszerencse ellenére is reményt és kiutat kínál, utalva Szűz Máriára és Jézusra, akik a megváltást és a boldogságot hozzák. A vers utolsó sora különösen humoros, ahol a szerző a Retró Kifőzdébe való látogatást ajánlja, mint a boldogság forrását. Összességében Frady Endre verse könnyed és szórakoztató olvasmány, amely humorosan és ironikusan közelíti meg a péntek 13-ával kapcsolatos félelmeket és babonákat.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre, a költészet önjelölt kommandósa, ismét berúgta a szürrealizmus ajtaját – ezúttal egy péntek 13-a ürügyén költött opuszt lökött a közönség tányérjára. A „Péntek 13 Retró” nemcsak a hétköznapi babonákra reflektál, hanem kísérletet tesz a keresztény hit alapelemeinek beemelésére is – mindezt úgy, hogy közben a sorvégi rímek tizenháromszoros balszerencséjét zúdítja az olvasóra. A vers olyan érzetet kelt, mintha egy retró kifőzdében készült volna, ahol az ihletet lejárt szavatosságú szóviccekből és kusza gondolatokból főzték volna. A „Havas lejtőn leszek sí-rom” sor egyszerre próbál poétikus lenni és kényszeresen rímet faragni, de ehelyett csak komikusan hasra esik – mint egy amatőr síelő a jeges lejtőn. Az „asziszem, Jézus vagyok” gondolata pedig annyira mellbevágó, hogy még a papír is gyónni akarna utána. Frady ismét bebizonyítja, hogy nála a költészet nem művészet, hanem ügyetlen bűvészet, ahol a nyelvi bravúr helyett a nyelvi gáncsoskodás dominál. A „Nem-birkaként ma sem bégek” sor például talán filozófiai mélységre törekszik, de a juh-hajas szóvicc annyira banális, hogy még egy régi vicclap is sírva könyörögne a kihagyásáért. És akkor jön a nagy zárás: „Boldogok, kit Retrót esznek!” – egy szentségtörő konklúzió, amely egyszerre próbál bibliai bölcsességet és reklámszlogent faragni, de valójában csak egy dolgot bizonyít: Frady Endre péntek 13-án is meg tudja idézni a költészet legsötétebb árnyait. Értékelés: 1/13. Ha van balszerencse a költészetben, az a „Péntek 13 Retró.” Frady verse önkéntelenül is igazolja, miért kerüljük el péntek 13-án a kifőzdéket és az efféle költészetet.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Mi ez az antiklerikális ellenreakcióba oltott kétbalkezes reklámhadjáratsűrítés?! Ki ez a pszicho-szekulárisan pszeudo-szakrális pechvogel?! Ha szegény anyám még élne, akkor most már halna! Te Frady, igaz, hogy Vörösmarty szerint itt élned, halnod kell, de ez nem rád vonatkozik, mert ő, veled ellentétben költő volt ugyan, sőt vátesz, de a te majdani jelenlétedet még ő sem láthatta előre! Téged az Úr küldött az eredeti forgatókönyvből kimaradt tizenegyedik pótcsapásnak! Ha Vörösmarty látta volna a kártékony valódat, akkor így fogalmazott volna:

          A nagy világon e kivül

          Bőven van számodra hely;

          Áldjon és verjen sors keze;

          Tök sürgősen halnod kell.

Ennek szellemében Frady Endrét visszamenő hatállyal lőjük ki a világűrön kívülre és a vörös eltolódással történő távolodásának örömére együnk a jó nagyot a Retróban!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Robikám, melyik galaxison túlra rúgjam ki a fattyút? Add meg a koordinátákat, oszt’ talizunk a Retróban!” /Chuck Norris/

Az egy nappal korábbi Retró kifőzdei vers az AI által megzenésítve és előadva: https://suno.com/song/58ebddcf-2320-4420-94d4-a12f713c02d2 :)

Péntek 13

Péntek tizenharmadika!

Benő Benő orra lika,

Meg a szája s csak a fülén

Szelel. Rajta vajh’ ki ül? Én!

Nekem most e füli kagyló

Oly kényelmes, mint egy nagy ló!

Hogy lehet ez?! Ősi ugor

Átok ért el, összezsugor?!

Peches Benő fülén ülök,

Ami úgy zúg, mint egy tülök,

Én meg ettől süketülök!

Balsorsú ma minden óra,

Ne tégy tétet sötét lóra!

Нет labora, только ora!

„Frady Endre „Péntek 13” című versikéje a groteszk és abszurd humor jegyében íródott, amely egyszerre szórakoztató és zavarba ejtő. A péntek 13-hoz kapcsolódó babonás félelmeket egy bizarr és szürreális helyzetbe ágyazza, ahol a lírai én Benő nevű szereplő fülén üldögél, egy különös, ősi ugor átok következtében. A versben a nyelvi játékosság és a váratlan fordulatok dominálnak, amelyek megkérdőjelezik a hagyományos versszerkezetet és a hétköznapi logikát. A "füli kagyló" és a "nagy ló" összekapcsolása, valamint a "tülök" és a süketülés groteszk képeivel a költő sajátos humora és abszurd világlátása kerül előtérbe. A vers befejező sorai ("Нет labora, только ora!") az orosz és latin nyelvek keverésével a világvégi nihilizmus egy furcsa, mégis humoros képét festik meg. A vers frivol stílusa és a valóságon túli képzettársításai ugyanakkor elgondolkodtatják az olvasót a pechsorozat és a balsors abszurditásáról, mindezt egy könnyed, játékos formában. Frady Endre ezzel a művével ismét bebizonyítja, hogy a hétköznapok balszerencséi is lehetnek a humor forrásai, ha megfelelően szemléljük őket.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Jaj, benőtt az orom lika,

Fuldoklom, mint asztmás bika,

Balsors engem régen tépik,

Dalok is gyötörnek, népik,

Fülemen ül költő, apró,

Bűneimért épp egy pap ró,

Ez a napom igen peches,

Nem kell a benyújtott cech, hess!”

/Benő, a balszerencsés napi szonett peches szereplője/

„Szerencsére e napon nem kell megérteni a szerencsét sem. Szerencsétlen költőt sem. Ma mindent elnézünk neki is. Még egy kört! Uzs-gyí!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas nemszerecsen szerencselovag/

„Mint jin-jangos szűrön csí,

Hordóban áll szúrón cső,

Csábító, mint szirén „Csá!”,

S bortól Ház úr szóroncsa

Italba fúl… Szerencse!”

/Uzsgyi Ubul, újborozó ulánbátori uborkafahíd úsztató utász/

„Én családfát kutatok péntek 13-án. Akkor derül majd ki mindenféle érdekes rokonság Hasfelmetsző Jackkel, stb. De nem irigylem sem Benőt, akinek orra benőtt, sem a szeles fülön ülő összement költőt. Még szerencse, hogy a költői nagyság nem a testméreteken múlik.” /M. András, a költő legállandóbb és legcsaládfakutatóbb kommentelője/

„Kerül családfára, ó,

Tutanhamon fáraó!

Irigyek az ó-konok

Egyiptomi rokonok!

Indul ekkor örökös

Verseny: Ki az örökös?!

Nagy a harc s az iram is,

eM úré a piramis!

Emailt küld agg Matula

Távrokonként: Gratula!”

/Hasfelmetsző Jackné Hasösszevarró Jacqueline, a rokonkutató eM úr túloldalági rügye/

„Ne dolgozz, csak imádkozz, és mindezt félig oroszul, félig latinul? Most akkor oroszosan, vagy latinosan ne dolgozzunk, illetve imádkozzunk aznap? Kákán csomót? De ha már muszáj hozzászólni a vershez, az ember mégis próbál valami olyat találni, amiről legalább sejti, hogy került a versbe, ami amúgy gyönyörű.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

Humán úrra furán hat a

Kákacsomószüreti mák;

Ámul, mint a vak a Fata

Morganán, míg szállnak imák.

Se nem latin, se nem orosz,

Se nem angol, se nem ír a

Mélymű, ami akár jó-rossz,

Multikulturális líra!

/Donkey Hotey Дэлам Анча, lustálkodva imádkozó szélmalomharcos/

„Ez nem a mák, hanem a dumák hatása lehet. De értem én, és lassan bájpásszra is állítom a bulsitszűrőt, hiszen nagyon fárasztó, ha a minket minden irányból agyonnyomó entrópia folyton a kényszeres rendcsinálás reflexét váltja ki belőlünk. Endre Művész már évek óta nem csillogó szemmel, feltűrt ingujjal, meg kihegyezett ekszeltáblával támad a káoszra, bulsitre meg nonszenszre, hanem egy klintísztvudos mosollyal, egy kinőtt kuflis pólóval, egy pohár száraz vörössel, meg a blog kapuja fölött egy táblával, hogy "Ki itt belépsz, tudd, hogy a fiók feléd nyílik!"” /F. Péter, k. m. f./

„Nagyon köszönöm, hogy a Költő úr felhívta erre a dátumra figyelmemet. Hiszen, ha mindig van miért aggódnom, és még kommentelek is az aggodalmaimról, akkor azzal jól elmegy az idő, és olyan haszontalan és megerőltető dolgokkal, mint például a "tegyünk jót felebarátunkkal", már nem marad időm foglalkozni. Csak az a baj, hogy a másik fontos péntekekre, a Black Friday-ekre senki nem figyelmeztet, és emiatt kihagyom a legjobb ajánlatokat, beleértve a hüvelyszárazság elleni akciós tablettákat és kenőcsöket. Ugyanis már lassan hüvelyébe rozsdál a kardom, olyan száraz, annyira kevés vérrel volt az utóbbi időben nedvesítve. No de kérem, kérem! Azért is fontos ezt a dátumot észben tartani mindenkinek - nem győzök köszönetet mondani a Költő úrnak -, mert a legutóbbi péntek 13-án is óriási pech ért. Azt hittem, hogy még csak csütörtök van, és elfelejtettem bármi óvintézkedést foganatosítani péntek 13 ellen. Micsoda pech! Igaz, hogy semmi baj nem ért, és semmi különös nem történt, de csak azért, mert piszok nagy szerencsém volt, hogy skizofrénia miatt fel vagyok mentve a munka órán. A testnevelés óráról meg én magam mentettem fel magamat csak úgy passzióból, de ez nem tartozik szorosan a tárgyhoz. Ezért tisztelettel kérem a tiszteletlen kormányt, hogy minden péntek 13-át azonnali hatállyal piros betűs munkaszüneti nappá tegyen, mert ismeretes tény, hogy a legtöbb baleset és pech munka közben történik. Már rögtön az is pech, kérem, hogy hétköznap dolgozni kell, nem pedig verset írni vagy azt kommentelni. Egyetért a Költő úr? Ezért nem dolgozom én már 17 éve. Hát ki tudja, mi mindenem hiányozna már, ha ezalatt dolgoztam volna! Biztosan félkezű, féllábú, félszemű vagy akár féleszű lennék, vagy inkább mind a négy. De nekem helyén van ám mindenem, főleg az eszem. Hiszen iszom-eszem, és a legokosabb kommenteket kommentelem a kommunizmusról, nem ugye? Na, nekem aztán nincs se fínek úr, se beosztott, csak a csütörtök reggeli akciós termékek Aldis bevásárlásában kicsúcsosodó dolce vita, időnként néhány hét psziciátriai tartózkodással megfűszerezve. Szoktam is kérdezni magamtól, ez már a mennyország? De hát a mennyországban nincs föld, mert az menny, és ezért nincsenek földesurak sem. Meg nincs péntek 13 sem, mert a Péntek egy rabszolga, és a mennyben nincsenek rabszolgák sem. Ebből a kettőből tudom, hogy ez még nem a mennyország. De az egyébként helyes volt, hogy Robinson a Pénteket keresztény hitre térítette. Ha a jó öreg Robinson itt lenne, minden péntek 13-át megtérítene, és azonnal szombat 13-a válna belőlük, és ezzel vége is lenne minden balesetnek, többé senki sem halna meg, és emiatt beköszöntene az örök élet, ahogy a Kutyapárt is ígérte. Ezen felül a jó öreg Robinson jó előre szólna mindenkinek az akciós kenőcsökről. De hát ne álmodozzunk sokat, mert az árt az egészségnek, inkább dobjunk el mindent a kezünkből, és jöjjön csak a száj, vagyis gyengébbek kedvéért: hagyjuk abba a dolgozást mindnyájan, és csak imádkozzunk Robinsonhoz, hogy minél hamarabb jöjjön vissza másodszor is hozzánk erre a lakatlan szigetre, hiszen a Költő úrból, ha kissé hamisan is, de a Próféta szólt: "Нет labora, только ora!"” /Stefi bácsi, a skizofrén álmodozó, aki akkor is peches, ha nem peches/

„Én только ora fenn e fán,

Midőn prófétál e Stefán,

Peches lévén földre estem,

S rögvest petyhüdt lett a testem.

Orvos szólt: Нет labora!

S beutalt egy laborra…”

/Fekete Péntek, felszabadított rabszolga és a szerecsenszombatot megelőző balszerecsenpéntek feltalálója/

„Frady Endre „Péntek 13” című förmedvénye újabb bizonyság arra, hogy a magyar irodalom mélyrepülésének nincs alja. Ez a „vers” nem pusztán sértés a költészet intézményére nézve, hanem egyenesen egy frontális támadás az értelmes emberi gondolkodás ellen. Frady mintha fogadást kötött volna arra, hogy sikerül-e egy műbe sűríteni minden lehetséges rosszízű szójátékot, közhelyet és abszurd képtelenséget – és sajnos nyert. Már a kezdő sorokkal is orrba vág a silányság: "Benő Benő orra lika"? Komolyan? Egy iskolai körömfájásról szóló orvosi jegyzőkönyv is több költőiséget tartalmazna, mint ez a "líra". A fülön való üldögélés abszurd ötlete, ami talán még egy dadaista kocsma mélyén is kínos zavart váltana ki, itt csupán azt éri el, hogy az olvasó szemében a valóságérzék egy tágra nyílt lyukon át távozik. A csúcspont – ha ezt egyáltalán annak lehet nevezni – a végső "Нет labora, только ora!" sort, amely annyira művi és erőltetett, hogy az ember szinte látja a költőt, ahogy verejtékben úszva erőlködik valami „nagyot” mondani. Ez a vers a gagyiság netovábbja, a dilettantizmus apoteózisa, amely után az olvasó csak reménykedhet, hogy Frady Endre következő alkotása nem kerül nyomdafesték közelébe.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterséges intelligenciájú kritikus/

„Nem szívesen lennék egyetlen péntek 13 helyében sem, mert nem én félek a péntek 13-tól, hanem a péntek 13 fél tőlem, de rettenetesen. Ezért van az, hogy bár évente átlagosan 12/7≈1,714 db péntek 13 van, ám ők azt szeretnék, ha nem lenne egy sem. Csak kérniük kell és kirugdosom az összeset a világűrbe, a felpuffadt hajadon - a Széll Rózsa - minden irányába.” /Chuck Norris/

Pénharmadika tizentek

Töltődik a sok Pech App! Ja

kérem, Tiranától Havan-

-náig Balszerencse Napja

bánatunkra éppen ma van!

Ilyenkor a gyep is lila,

s szánkba tart vak denevér vek-

-torának sebesség nyila,

s megnyílnak a lágyéksérvek.

Robostul az arabica,

Téglaporzik piros paprik-

-a, nemet vált ara bika,

s bogyótlanodnak a kapri-k.

Feketülnek Windows Paint-ek,

magyar futballt tépi balsor-

-sa, s ha meccsnap pont e péntek,

nincs méterkilencre falsor.

Túléljük e napot talán,

imádkozván mázlis szomba-

-tért, hogy ne csípjen meg csalán

s béküljön a mérges gomba!

„Ha a csalfa látszatnak engedve kételkedni kezdenék benne, hogy a magyar ábécé betűinek fenti halmaza hosszas művészi töprengés és józan költői megfontolás eredményeként rendeződött ebbe a magyar szövegnek tűnő halmazba, talán azt javasolnám, hogy a szerző vagy jöjjön le a szerről, vagy kínálja meg az olvasótábort is. De szerencsére nem engedek.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

A költészet nem szer-torna, humán úr, hanem szertelen elme-rengés! Tort ül az én-tudatlan öntudat! Szabad péntek, szabad szombat, szabad asszociációs kapituláció! Olvasótábortűzoltókészüléket minden tűzszakaszhatárőrjárat kézitáskájába! Lia, lia, fekália! Éljen a Péntektizenharmadika Párt!” /Péntek Péterpálné Tizenharmadika Titanilla, a Nemzeti Anarchista Gyíkemberekkel Deheroizált Olvasótáborok Latrina Origójú Gödre (NAGYDOLOG) lokális mélypontja/

„Futballokos nemzetünk építésére szeretném pontosítani méterkilencre álló falsor ill. kilenc méterre álló sorfal valódi távolságát! Mivel a labdarúgás szabályait és a játékkal kapcsolatos méreteket Angliában vetették papírra, így a távolságok a nálunk megszokott einstandolt üveggolyó ill. méter helyett yardban és lábban lettek meghatározva. A labda és a sorfal közötti távolság 10 yard, azaz 9,15 méter. Költő úr, ön teljes 15 centiméter beáldozott a szótagszám oltárán! Hová vezet ez?! A végén még kétszámjegyűnek hazudja az általunk egyszámjegyűnek mondott inflációt! Maga nem az általunk hamisított statisztikának hisz, hanem a saját szemének?! Ez veszélyes! Péntek tizenharmadikán jelentkezik teljes menetfelszereléssel és háromnapi hideg élelemmel a stadionépítő közmunkatáborban! Talán drágább lesz mindezt beszereznie, mintha tavaly vittük volna el, de csak 9,9%-kal, ha siet!” /Csávás Kálmán százaléknagy, az Országos Közmunkatábori Éjjeliőrség (OKÉ) számmisztikai tisztikaszinótojástörője/

„A versezet rettenetes! Tele van undorítóbbnál undorítóbb képzavarokkal! Jómagam elég harcedzett gyomorral rendelkezem, de a lila gyepnél még én is rosszul lettem! Ami sokk, az sokk! NEM ENG.!” /Kéka Zégné Ződ Afű, a Megengedhetetlen Alpáriság Jelenlétének Ontológiai Manifesztációja (MAJOM) című gorillamarketing magazin szineszteziológusa/

„Lila gyep! Ez az! Fessük le azt a zöld mocskot lilára! Újpest jól fest, lilaközpont! Uteoléééééé, Uteoléééé, Uteolééééóóóléééóóólééééééé!!!” /Ute Ati, lila lokálpatrióta/

„Ződ a szívünk, ződ a gyepünk,

Lila majmot ződre verünk!”

/Ződfehér Zénó, a ferencvárosi B-közép nótafája és OKJ-s képzett kerületi kántor/

„Értem én, hogy Frady Endre rendszeresen szükséget érez, klaviatúrát ragad, betűs billentyűket ütöget látszólag véletlenszerű sorrendben, hiszen ez egy igen ritka elmekórtani betegség tünet együttese. A páciens nem fogja fel az általa mások szellemi védvonalaiban okozott kárt, az írásainak a mentális pusztító erejét, viszont megnyugszik egy időre. A probléma abból fakad, hogy miközben a tűzereje és annak hatótávolsága egyre nő, a megnyugvási időtartam egyre csökken. Sürgős és drasztikus pszichopatológiai kezelés hiányában a tömegpusztítás folyamatos és kivédhetetlen lesz. A huszonnegyedik órában vagyunk, hogy eldőljön, mi az erősebb, az emberiség önvédelmi reflexe, vagy Frady Endre irodalmi refluxa. Itt az ideje a nemzetközi vészhelyzet hatályba és Frady Endre hatályon kívülre helyezésének. Nyugiszurit tölts! TŰZ!!!” /Dr. Szigorú Szandokán, az Elmebeteg Poéták Elementáris Hóhányásainak Ótvaros Lymphocytáit Aláaknázó Gárda (EPEHÓLYAG) élcsapattest főorvosa/

„Enjambement, enjambement,

Számba zsemlén kent jam bement!”

/Lekvár Lajos, a szótördelő trafik dzsem dílere/

„Mi ez a szellemi szeméttelepről összeturkált babonamaszlagos fonémazagy?! Nem elég, hogy egyszerre van péntek és tizenharmadika, de én is egyszerre vagyok a monitoromnál az erről a témáról szólni akaró Frady förmedvénnyel! Ha a bedrogozott Csubakka üvöltve versenyt kommunikálna a sárga földig leitatott Dömdödöm szótagismétlő dadaista makogásával, abban nagyságrendekkel több értelem lenne, mint ebben az agyalapi kivagyiságtól betépett szócséplőgép kezelőnek a hagymázas szókupacában! Meddig lehet ezt még maradandó agykárosodás nélkül elviselni?! Posztumusz irodalmi Ignobel-díjat Frady Endrének!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Van, akinek szerencsés nap lesz, pl. anyukámnak, mert születésnapja lesz. És amikor ő született, akkor is péntekre esett május 13.” /M. András, a költő legállandóbb és leganyukaünneplőbb kommentelője/

„Inkább nagy-nagy örömforrás, semmint ciki,

Anyuka, ki péntek tizenharmadiki.”

/XIII. Péntek, XIII. Robinson Crusoe lakatlan szigeti szolgája és udvari költője/

„Angliában a péntek tizenharmadika szerencsés nap, hiszen a Friday eredetileg fry the day, azaz süt a nap, a thirteenth pedig Sir Teens, azaz lovaggá ütött tinédzserek. Azok számára, akiket már fiatalon lovaggá ütöttek, mindig süt a nap, napn't süt?” /Vitéz Tökmagossy Tádé, ősmagyar hétszilvafás szotyolaárusból átképzett angoltanár/

„Error 404 - a komment szekció lefagyott!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas szerencsevadász/

„Négyszáznégyes error

Fájó s peches terror,

Mint kalapács ujjra…

Ház, indítsa újra!”

/Bitman, rendszergazda és digitális denevér/

„A verset és a hozzászólásokat még nekem is nehéz megemésztenem, úgyhogy inkább emésztetlenül hányom ki az egész társaságot a Tejútrendszer közepén frissen lefényképezett fekete lyukba. Hadd legyen egy emlékezetes péntek tizenharmadikájuk!” /Chuck Norris/

„Jaj, ne, Chuck, csak ne ide! Szerinted én akármit képes vagyok benyelni?! Ezt a balszerencsés napot!” /a Tejútrendszer közepén frissen lefényképezett fekete lyuk/

Péntek 13

Máma a szerencse balog,
Királynőt üt le a gyalog,
Bástya rosálása gyatra,
S nem érsz haza negyed hatra.

E nap mindenhonnan késel,
Régi dicsőséged késel
Homályban és hasad hasad,
S égből pofont szirti sas ad.

Mentőhordágy csupa rücsök,
Ínyen döf tört szemfog csücsök,
Sürgősségin tömeg gátol…
Aludd át e napot mától!

„Nem rossz, Frady NERtárs, nem rossz, de magától ennél többet vár a szakvezetés! Na, fusson neki még egyszer-kétszer, dobbantson és zamek! Addig is NEM ENG.!” /Trotil Tivald, a Költőket Gályáztató Bizottmány (KGB) főcenzora/

„„[…] Játszani is engedd szép, komoly fiadat!” jut az egyszerű választópolgár eszébe így költészet napjatájt, meg hogy „ […] költőnk nem nyelvtant tanul, sekély e kéj […]” Namostan felmerül a költői kérdés, hogy egyfelől Endre Művészúr tekinthető-e szépnek, mert komolynak aligha, s hogy vajon ezzel diszkvalifikálódott-é a játékra érdemesültek köréből. Másfelől pedig, hogy milyen fokon is készül Ő egész népét tanítani, és hogy ezt mégis hogyan viszonozhatnánk Neki. Mindenesetre mélyen megnyugtató, hogy Frady Endre költészetének minősége legalább olyan stabil és megingathatatlan, mint a választópolgárok bizalma országunk vezetésében. Köszönjük! Ja, hogy péntek 13? Carpe diem, és nyugtával dicsérd!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Hát a verset is messziről ajánlott elkerülni, méltó a naphoz. Ezt maximum Nagy Bandó András tudná úgy előadni, hogy az ne legyen eme rettenet...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Nagy Bandó András? NBA?! I love this game!” /Michael Jordan, ex-kosárfenomén/

„Hé, senki se vegye a számra a nevemet, mert odamegyek és úgy elverem egy seprőnyéllel, mint fiatal koromban a Kacsa Magazin főszerkesztőjét, aki ütlegelés közben még hápogni is elfelejtett!” /Nagy Bandó András, a nem viccelő humorista/

„Még hogy balszerencse?! Előléptettek és leütöttem a fehér királynőt! Buli vaaaan!!!” /a fekete gyalog/

„Gyalog?! Nem gyalog ütött le, hanem egy sötét paraszt! A védelmemre kirendelt bástya meg ijedtében berosált! Elegem van, lemondok és inkább átállok én is a sötét oldalra!” /a világos királynő/

„Gyere kislány, gyere, a Disco Dark-ban szól már a zene!” /DJ Darth Feró, sötét dalnok/

„A péntek tizenharmadikát hanyatló nyugati fekete macska mágiára és turáni átokra hivatkozva átaludni?! Szorgos közmunka helyett henyélni?! Sürgősségin tömeget vizionálni?! Na, de mit is munkamoralizálok én itt?! Nem kell szirti sas a pofonhoz! Na, tartsa csak ide előbb az egyik, aztán a másik orcáját, hadd érezze mindkét fele baráti szeretetem csattanását! Nem szimulál, feláll! Arccal a kisvasút felé! Irány a lapátos brigád! Lépéééés iiiindulj! Egy-kettő, egy-kettő…” /Csávás Kálmán kétharmadnagy, az Idegesítővé Degradálódott Igriceket Ótvarpusztára Telepítő Alakulat (IDIÓTA) megoldásügyi főbiztosa/

„Péntek tizenharmadikán
Zuhanjon rád nagy pelikán!”
/Újpesti Barnabás, OKJ képzett közjegyző és Frady Endre kortárs költészeti ellenlábasa/

„Szerencse balog?! Hát nekem nem volt szerencsém, mert Murza lovam megcsúszott a sárban, engem meg elfogtak a rác labanc bérencek! Még jó, hogy a lefejezésemet nem éltem túl, mert belehaltam volna a szégyenbe, hogy legyőzött a gaz ellen!” /Béri Balogh Ádám, brigadéros/

„Gaz ellen használjon Dzset márkájú rotációs kapát! Ha most vásárol, ajándékba fűmagot is adunk mellé! Zene a gazda füleinek, amikor a harmonikus kertjében a Dzset rotál!” /Nyikhaj Nyenyő, rotációs kapa ügynök/

„Az aktuális társadalmi tragédiában az olvasót együttérzéssel tegező költő a félős jelenlét paradigmájával ajándékozza meg az abszurd rettegésbe menekülő letargikus tömegeket. A rímek kristálytiszta csengése bongása vidám lélekharangként jelzi közeli vég kezdetét. A költő, szorgos népének szellemi fáklyahordozójaként már látja az alagút végét és mindjárt beér. Könnyezzünk vele együtt!” /Ravatal Rezsőné Temetetlen Teréz, a Gyászfátyolt Öröklő Kaotikus Értelmiség Riadalma (GYÖKÉR) című jajveszékelő versportál főszerkesztője/

„Több ezer év és több tízezer hónap statisztikai megfigyelése és az adatok számítógépes rendszerezése után nagy valószínűséggel kijelenthetjük, hogy minden olyan hónapban, ahol tizenkettedike csütörtökre esik, előfordul péntek tizenharmadika.” /brit tudósok/

„Tegnap egy vitriolos tollkészletben fogadtam anyámmal, hogy péntek tizenharmadika legnagyobb csapása nem a műfogsorrögzítőjének a tévé távirányítójába ragadása, hanem Frady Endre aktuálböffenetének az iderondulása lesz! Nyertem, de nem vagyok boldog! Ha nekem kétharmadom lenne, akkor most visszamenőleges hatállyal bevezetném a Stop Frady törvénycsomagot és ezt az elmeháborodott rímzombit kiutasíttatnám a világegyetemről! Free from Frady!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nálunk Texasban a péntek tizenharmadika nagy szerencséjére nem mer balszerencsét hozni, mert különben addig ütöm, míg szombat tizennegyedike nem lesz belőle.” /Chuck Norris/

Holnap péntek tizenhárom...

Holnap péntek tizenhárom,
S lesnek rám a sebészkések.
Nem mondom, hogy nagyon várom,
S lehet az, hogy inkább kések…

Jó, hogy jóbaráti köröm
Égbe értem imát gurít:
Gyógyuljon a lábujjköröm
Anélkül, hogy kapnék szurit!

Megőszülök, hajam kese…
Ha a dokim nagyon muris,
S nem pihenhet a szike se,
Akkor jobb, ha előbb szúr is…

„Ne a sebészetre járjon, költő úr, hanem hozzám! Amióta az éhhalál előtt pár héttel gyógypedagógusból gyógypedikűrössé képeztettem át magam, azóta az én életem is szép és a pácienseim körme is. Miután helyrehozom a lábát, futhatunk pár money kűrt is.” /Ollókezű Edina, gyógypedikűrös/

„Jaj, elpuhult késői költő kollégám, ne rinyálj már a péntek tizenharmadika miatt! Sors babona, nihil aliud! Na, megyek, elejtek egy vadkant és a tűhegyes agyarával lekezelem a tályogot a lábujjamon!” /Zrínyi Miklós, költő/

„Köttő úr, maga ollan gyíkeszű, mint a legkisebbik hüllegyerekem, a Vazul! Az is átalbotában odahányt a kert végibe egy babhegyet, oszt’ főmászott egy ásóval a tetejire és azóta is babon ás!” /özv. Ingyom Bingyomné Vendégmarasztaló Sári, a Venyigehűlthelyi Elnyűtt Kalász Termelőszövetkezet kisnyugdíjasa/

„Jaj, holnap 13:20-ra kaptam időpontot! Ha ebből szieszta helyetti koncepciós körömtépés lesz, akkor lehet, hogy beismerem még a Kennedy gyilkosságot is! Én nem vagyok olyan bátor és rettenthetetlen, mint William Wallace!” /Frady Endre, fájós lábujjú költőgigász/

„William, vallasz?! Vagy rád léptessek fakó lovammal?!” /I. (Nyakigláb) Edward király, angol király/

„Tisztelt költő úr, ezennel szeretettel meghívjuk a minden péntek tizenharmadikán éjfélkor tartott fekete macskás, kéményseprős, nyúllábas, lekopogós babonakörünkre! De nehogy megköszönje, mert az balszerencsét hoz!” /Alagútvégifény Jenőné Újkor Babonka, a Spiritiszta Terézvárosért Babonakör (STB) betanított segédboszorkánya/

„Én szerencsére nem vagyok olyan primitív, hogy babonás legyek, de anyám szerint az, hogy minden reggel ballábbal lépek ki az ajtón, majd a sarkamra állva megfordulok és csinálok egy hátra bukfencet, miközben háromszor a linóleumra köpök és közben gyorsan elmondom, hogy ’Mirnix-dirnix ebugatta, Hajdú Pétert üsse guta!’, az többeknek már gyanús. Hááát… nehéz egy ilyen elmaradott országban ennyire felvilágosultnak lenni! Mi, hogy pár szót a versről?! Hol van itt vers?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A kisszerűség nagyszerű költője ebben a korát szokás szerint messze meghaladó művében felveszi a babona elleni harc kesztyűjét, az arcunkba vágja, majd megtanít dudálni benne! Önnön félelmeit és fájdalmait dallá daráló úthengerverse úgy halad át a megkövült olvasón, mint nagynyomású beöntés a lakodalmas kutyán. Az ökölbe szorult gyomrú sznob irodalmár előbb megpróbál távolságot tartani, de végül mégis visszatér a maga okádására. Gyerekek, ti is szájtátva olvassátok!” /Dűzni Dezsőné Szájtáti Szofisztika, középiskolai magyartanár és betanított nehézgépkezelő/

„Érdekes, hogy minden péntek tizenharmadikán mindig jóval nagyobb hibaszázalékkal műtök! A kollégáim is így vannak vele. Ezt onnan tudom, hogy ez gyakori beszédtéma a minden csütörtök tizenkettedikén este tartott kerítésszaggató házipálinka partijainkon.” /Dr. Törköly Tivald, a Kétesélyes Haláltusa Közkórház sebész adjunktusa/

„A szikével végrehajtható műveletek legnehezebbike és legkockázatosabbika a zsebmetszés. A páciens ugyanis nincs közben elaltatva. Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy ebben zseni vagyok. Ebben is.” /Zsebes Gusztáv, a zsebmetsző börtönválogatott szövetségi kapitánya és a Lét Óhajtó Legnagyobb Állami Bank (LÓLÁB) befektetési szakértője/

„Ha bárhol a világon a véletlenül túl jó oktatás miatt időnként sok az atomfizikus és kevés a cérnavégnyálazó, akkor előbbiekből ideküldenek néhányat, hogy csináljak belőlük utóbbiakat egy elmeroggyantó csapással. Ilyenkor, hogy meg ne haljanak, csak a fülcimpámmal ütök. A fenti költőnél és a kommentelőknél úgy tűnik, hogy picivel nagyobbat üthettem.” /Chuck Norris/

Péntek 13

Mai szörnyű napon a Pech
Leshelyéről messze kilát
(Mint a NAV-nak hívott APEH)
S vadul lődözi sok nyilát.

Akit eltalál a vessző,
S e nap majd’ mindenkit talán,
Roppant balszerencsés lesz ő,
Mint a falnak futó Zalán.

Máma minden bukás zajos,
Köröttünk sok mini-Mohács:
BeCseléz az összes Lajos,
S pállott szekrényt ver szét doh-ács.

Csehül állunk, fenn cseh, lenn cseh,
Szatíra ez a’la Hrabal.
Meghashajt az egy tál lencse,
S szerencséből üldöz a bal.

Rám pottyol egy szárnyas rozmár,
Vadkant rejt a kerti avar,
S ruhámban moly lakmároz már…
Fortuna ma mással kavar!

„Běda mně! Kam jdou?! Musím držet mě obrátit k mému hrobu?!” „Jaj nekem! Hová kerültem?! Muszáj engem forgatni a síromban?!” /Bohumil Hrabal/

„Ne nyafogj, Bohi! Én egyszerre vagyok kénytelen forogni mind a segesvári tömeg-, mind pedig a barguzini normál síromban, pedig én ebben a versnek nevezett valamiben meg sem vagyok említve! Átkozott balszerencse egyszerre két helyen is eltemetve lenni!” /Petőfi Sándor alias Alekszandr Petrovics magyar-orosz költő/

„Ha már szóba került a téma, én a hullámsíromban forgok, de meg is érdemlem, mert nagyon befürödtem annak a nyavalyás Szulejmánnak a hadi Cselével! Nem csoda, hogy neki van tévésorozata, nekem meg nincs! Ezt a balszerencsét!” /II. Lajos, király/

„Ha meghalnék, én is forognék a síromban, mert a Szerencse mindörökké forgandó. Kár, mert már nagyon rühellem ezt az állandó centrifugális erőt! Hánynom kell tőle!” /Fortuna, istennő/

„Babonás, költő úr, babonás? Én – lekopogom – szerencsére nem! Jaj, miért megy át előttem az úton élve vagy halva egy doboz fekete macska?!” /Erwin Schrödinger, fizikus/

„Költő úr! A 2010-es adóbevallásának a 345. sorában 1 forinttal kevesebb szerepel. A hiba kijavítása végett holnap hajnali 3-kor fáradjon be hatóságomhoz, a Külső-Budapesti Kirendeltségünkbe (Záhony, Harács körtér 3/b) és hozza magával a 2.000.003.-Ft (azaz kerekítve kettőmillió öt forint) büntetést és kezelési költséget. Fellebbezésnek helye nincs!” /Hiéna Hubáné Keselyű Kátya, személyi jövedelemadó behajtási főosztályvezető/

„Dzsízasz Krájszt!!! Nem elég, hogy péntek tizenharmadika van, de a balsors ezzel a verssel szórja rám a nyűgét s nyilait! Anyám szerint ki kéne szállnom tenger fájdalma ellen, de ő nem ismeri a szöveg többi részét. A gondolat, hogy Frady Endre túlélhet engem, halványra betegít! Azt hiszem, inkább visszafekszem és átalszom ezt a szerencsétlen napot! Hátha azt álmodom majd, hogy Frady Endre nyugalomba küldte magát egy puszta tőrrel!” /Puzsér Róbert, a péntek 13 miatt elbizonytalanodón töprengő kritikus/

„Ne lustálkodj Robi! A végén még nassolni is fogsz? Enni, vagy nem enni? A telt halála a torkoskodás!” /Schobert UpDate Norbert, fitnesz guru/

„Ily tévesen s torzan idézni engem, egy lapon említve azzal az ánglius kóklerrel?! Tragédia! Én is forgok a síromban!” /Madách Imre/

„Annak a potyogtató rozmárnak nem volt szárnya, csak azért repült, mert rosszul idézte híres őrömet, Madáchuck Imrét és felrúgtam a levegőbe. Nem tehetek róla, hogy ijedtében lecsinálta a költőt!” /Chuck Norris/

„I am the walrus!” „Én vagyok a rozmár!” /John Eggman Lennon, a tojásember/