Pénharmadika tizentek

Töltődik a sok Pech App! Ja

kérem, Tiranától Havan-

-náig Balszerencse Napja

bánatunkra éppen ma van!

Ilyenkor a gyep is lila,

s szánkba tart vak denevér vek-

-torának sebesség nyila,

s megnyílnak a lágyéksérvek.

Robostul az arabica,

Téglaporzik piros paprik-

-a, nemet vált ara bika,

s bogyótlanodnak a kapri-k.

Feketülnek Windows Paint-ek,

magyar futballt tépi balsor-

-sa, s ha meccsnap pont e péntek,

nincs méterkilencre falsor.

Túléljük e napot talán,

imádkozván mázlis szomba-

-tért, hogy ne csípjen meg csalán

s béküljön a mérges gomba!

„Ha a csalfa látszatnak engedve kételkedni kezdenék benne, hogy a magyar ábécé betűinek fenti halmaza hosszas művészi töprengés és józan költői megfontolás eredményeként rendeződött ebbe a magyar szövegnek tűnő halmazba, talán azt javasolnám, hogy a szerző vagy jöjjön le a szerről, vagy kínálja meg az olvasótábort is. De szerencsére nem engedek.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

A költészet nem szer-torna, humán úr, hanem szertelen elme-rengés! Tort ül az én-tudatlan öntudat! Szabad péntek, szabad szombat, szabad asszociációs kapituláció! Olvasótábortűzoltókészüléket minden tűzszakaszhatárőrjárat kézitáskájába! Lia, lia, fekália! Éljen a Péntektizenharmadika Párt!” /Péntek Péterpálné Tizenharmadika Titanilla, a Nemzeti Anarchista Gyíkemberekkel Deheroizált Olvasótáborok Latrina Origójú Gödre (NAGYDOLOG) lokális mélypontja/

„Futballokos nemzetünk építésére szeretném pontosítani méterkilencre álló falsor ill. kilenc méterre álló sorfal valódi távolságát! Mivel a labdarúgás szabályait és a játékkal kapcsolatos méreteket Angliában vetették papírra, így a távolságok a nálunk megszokott einstandolt üveggolyó ill. méter helyett yardban és lábban lettek meghatározva. A labda és a sorfal közötti távolság 10 yard, azaz 9,15 méter. Költő úr, ön teljes 15 centiméter beáldozott a szótagszám oltárán! Hová vezet ez?! A végén még kétszámjegyűnek hazudja az általunk egyszámjegyűnek mondott inflációt! Maga nem az általunk hamisított statisztikának hisz, hanem a saját szemének?! Ez veszélyes! Péntek tizenharmadikán jelentkezik teljes menetfelszereléssel és háromnapi hideg élelemmel a stadionépítő közmunkatáborban! Talán drágább lesz mindezt beszereznie, mintha tavaly vittük volna el, de csak 9,9%-kal, ha siet!” /Csávás Kálmán százaléknagy, az Országos Közmunkatábori Éjjeliőrség (OKÉ) számmisztikai tisztikaszinótojástörője/

„A versezet rettenetes! Tele van undorítóbbnál undorítóbb képzavarokkal! Jómagam elég harcedzett gyomorral rendelkezem, de a lila gyepnél még én is rosszul lettem! Ami sokk, az sokk! NEM ENG.!” /Kéka Zégné Ződ Afű, a Megengedhetetlen Alpáriság Jelenlétének Ontológiai Manifesztációja (MAJOM) című gorillamarketing magazin szineszteziológusa/

„Lila gyep! Ez az! Fessük le azt a zöld mocskot lilára! Újpest jól fest, lilaközpont! Uteoléééééé, Uteoléééé, Uteolééééóóóléééóóólééééééé!!!” /Ute Ati, lila lokálpatrióta/

„Ződ a szívünk, ződ a gyepünk,

Lila majmot ződre verünk!”

/Ződfehér Zénó, a ferencvárosi B-közép nótafája és OKJ-s képzett kerületi kántor/

„Értem én, hogy Frady Endre rendszeresen szükséget érez, klaviatúrát ragad, betűs billentyűket ütöget látszólag véletlenszerű sorrendben, hiszen ez egy igen ritka elmekórtani betegség tünet együttese. A páciens nem fogja fel az általa mások szellemi védvonalaiban okozott kárt, az írásainak a mentális pusztító erejét, viszont megnyugszik egy időre. A probléma abból fakad, hogy miközben a tűzereje és annak hatótávolsága egyre nő, a megnyugvási időtartam egyre csökken. Sürgős és drasztikus pszichopatológiai kezelés hiányában a tömegpusztítás folyamatos és kivédhetetlen lesz. A huszonnegyedik órában vagyunk, hogy eldőljön, mi az erősebb, az emberiség önvédelmi reflexe, vagy Frady Endre irodalmi refluxa. Itt az ideje a nemzetközi vészhelyzet hatályba és Frady Endre hatályon kívülre helyezésének. Nyugiszurit tölts! TŰZ!!!” /Dr. Szigorú Szandokán, az Elmebeteg Poéták Elementáris Hóhányásainak Ótvaros Lymphocytáit Aláaknázó Gárda (EPEHÓLYAG) élcsapattest főorvosa/

„Enjambement, enjambement,

Számba zsemlén kent jam bement!”

/Lekvár Lajos, a szótördelő trafik dzsem dílere/

„Mi ez a szellemi szeméttelepről összeturkált babonamaszlagos fonémazagy?! Nem elég, hogy egyszerre van péntek és tizenharmadika, de én is egyszerre vagyok a monitoromnál az erről a témáról szólni akaró Frady förmedvénnyel! Ha a bedrogozott Csubakka üvöltve versenyt kommunikálna a sárga földig leitatott Dömdödöm szótagismétlő dadaista makogásával, abban nagyságrendekkel több értelem lenne, mint ebben az agyalapi kivagyiságtól betépett szócséplőgép kezelőnek a hagymázas szókupacában! Meddig lehet ezt még maradandó agykárosodás nélkül elviselni?! Posztumusz irodalmi Ignobel-díjat Frady Endrének!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Van, akinek szerencsés nap lesz, pl. anyukámnak, mert születésnapja lesz. És amikor ő született, akkor is péntekre esett május 13.” /M. András, a költő legállandóbb és leganyukaünneplőbb kommentelője/

„Inkább nagy-nagy örömforrás, semmint ciki,

Anyuka, ki péntek tizenharmadiki.”

/XIII. Péntek, XIII. Robinson Crusoe lakatlan szigeti szolgája és udvari költője/

„Angliában a péntek tizenharmadika szerencsés nap, hiszen a Friday eredetileg fry the day, azaz süt a nap, a thirteenth pedig Sir Teens, azaz lovaggá ütött tinédzserek. Azok számára, akiket már fiatalon lovaggá ütöttek, mindig süt a nap, napn't süt?” /Vitéz Tökmagossy Tádé, ősmagyar hétszilvafás szotyolaárusból átképzett angoltanár/

„Error 404 - a komment szekció lefagyott!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas szerencsevadász/

„Négyszáznégyes error

Fájó s peches terror,

Mint kalapács ujjra…

Ház, indítsa újra!”

/Bitman, rendszergazda és digitális denevér/

„A verset és a hozzászólásokat még nekem is nehéz megemésztenem, úgyhogy inkább emésztetlenül hányom ki az egész társaságot a Tejútrendszer közepén frissen lefényképezett fekete lyukba. Hadd legyen egy emlékezetes péntek tizenharmadikájuk!” /Chuck Norris/

„Jaj, ne, Chuck, csak ne ide! Szerinted én akármit képes vagyok benyelni?! Ezt a balszerencsés napot!” /a Tejútrendszer közepén frissen lefényképezett fekete lyuk/

Péntek 13

Máma a szerencse balog,
Királynőt üt le a gyalog,
Bástya rosálása gyatra,
S nem érsz haza negyed hatra.

E nap mindenhonnan késel,
Régi dicsőséged késel
Homályban és hasad hasad,
S égből pofont szirti sas ad.

Mentőhordágy csupa rücsök,
Ínyen döf tört szemfog csücsök,
Sürgősségin tömeg gátol…
Aludd át e napot mától!

„Nem rossz, Frady NERtárs, nem rossz, de magától ennél többet vár a szakvezetés! Na, fusson neki még egyszer-kétszer, dobbantson és zamek! Addig is NEM ENG.!” /Trotil Tivald, a Költőket Gályáztató Bizottmány (KGB) főcenzora/

„„[…] Játszani is engedd szép, komoly fiadat!” jut az egyszerű választópolgár eszébe így költészet napjatájt, meg hogy „ […] költőnk nem nyelvtant tanul, sekély e kéj […]” Namostan felmerül a költői kérdés, hogy egyfelől Endre Művészúr tekinthető-e szépnek, mert komolynak aligha, s hogy vajon ezzel diszkvalifikálódott-é a játékra érdemesültek köréből. Másfelől pedig, hogy milyen fokon is készül Ő egész népét tanítani, és hogy ezt mégis hogyan viszonozhatnánk Neki. Mindenesetre mélyen megnyugtató, hogy Frady Endre költészetének minősége legalább olyan stabil és megingathatatlan, mint a választópolgárok bizalma országunk vezetésében. Köszönjük! Ja, hogy péntek 13? Carpe diem, és nyugtával dicsérd!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Hát a verset is messziről ajánlott elkerülni, méltó a naphoz. Ezt maximum Nagy Bandó András tudná úgy előadni, hogy az ne legyen eme rettenet...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Nagy Bandó András? NBA?! I love this game!” /Michael Jordan, ex-kosárfenomén/

„Hé, senki se vegye a számra a nevemet, mert odamegyek és úgy elverem egy seprőnyéllel, mint fiatal koromban a Kacsa Magazin főszerkesztőjét, aki ütlegelés közben még hápogni is elfelejtett!” /Nagy Bandó András, a nem viccelő humorista/

„Még hogy balszerencse?! Előléptettek és leütöttem a fehér királynőt! Buli vaaaan!!!” /a fekete gyalog/

„Gyalog?! Nem gyalog ütött le, hanem egy sötét paraszt! A védelmemre kirendelt bástya meg ijedtében berosált! Elegem van, lemondok és inkább átállok én is a sötét oldalra!” /a világos királynő/

„Gyere kislány, gyere, a Disco Dark-ban szól már a zene!” /DJ Darth Feró, sötét dalnok/

„A péntek tizenharmadikát hanyatló nyugati fekete macska mágiára és turáni átokra hivatkozva átaludni?! Szorgos közmunka helyett henyélni?! Sürgősségin tömeget vizionálni?! Na, de mit is munkamoralizálok én itt?! Nem kell szirti sas a pofonhoz! Na, tartsa csak ide előbb az egyik, aztán a másik orcáját, hadd érezze mindkét fele baráti szeretetem csattanását! Nem szimulál, feláll! Arccal a kisvasút felé! Irány a lapátos brigád! Lépéééés iiiindulj! Egy-kettő, egy-kettő…” /Csávás Kálmán kétharmadnagy, az Idegesítővé Degradálódott Igriceket Ótvarpusztára Telepítő Alakulat (IDIÓTA) megoldásügyi főbiztosa/

„Péntek tizenharmadikán
Zuhanjon rád nagy pelikán!”
/Újpesti Barnabás, OKJ képzett közjegyző és Frady Endre kortárs költészeti ellenlábasa/

„Szerencse balog?! Hát nekem nem volt szerencsém, mert Murza lovam megcsúszott a sárban, engem meg elfogtak a rác labanc bérencek! Még jó, hogy a lefejezésemet nem éltem túl, mert belehaltam volna a szégyenbe, hogy legyőzött a gaz ellen!” /Béri Balogh Ádám, brigadéros/

„Gaz ellen használjon Dzset márkájú rotációs kapát! Ha most vásárol, ajándékba fűmagot is adunk mellé! Zene a gazda füleinek, amikor a harmonikus kertjében a Dzset rotál!” /Nyikhaj Nyenyő, rotációs kapa ügynök/

„Az aktuális társadalmi tragédiában az olvasót együttérzéssel tegező költő a félős jelenlét paradigmájával ajándékozza meg az abszurd rettegésbe menekülő letargikus tömegeket. A rímek kristálytiszta csengése bongása vidám lélekharangként jelzi közeli vég kezdetét. A költő, szorgos népének szellemi fáklyahordozójaként már látja az alagút végét és mindjárt beér. Könnyezzünk vele együtt!” /Ravatal Rezsőné Temetetlen Teréz, a Gyászfátyolt Öröklő Kaotikus Értelmiség Riadalma (GYÖKÉR) című jajveszékelő versportál főszerkesztője/

„Több ezer év és több tízezer hónap statisztikai megfigyelése és az adatok számítógépes rendszerezése után nagy valószínűséggel kijelenthetjük, hogy minden olyan hónapban, ahol tizenkettedike csütörtökre esik, előfordul péntek tizenharmadika.” /brit tudósok/

„Tegnap egy vitriolos tollkészletben fogadtam anyámmal, hogy péntek tizenharmadika legnagyobb csapása nem a műfogsorrögzítőjének a tévé távirányítójába ragadása, hanem Frady Endre aktuálböffenetének az iderondulása lesz! Nyertem, de nem vagyok boldog! Ha nekem kétharmadom lenne, akkor most visszamenőleges hatállyal bevezetném a Stop Frady törvénycsomagot és ezt az elmeháborodott rímzombit kiutasíttatnám a világegyetemről! Free from Frady!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nálunk Texasban a péntek tizenharmadika nagy szerencséjére nem mer balszerencsét hozni, mert különben addig ütöm, míg szombat tizennegyedike nem lesz belőle.” /Chuck Norris/

Holnap péntek tizenhárom...

Holnap péntek tizenhárom,
S lesnek rám a sebészkések.
Nem mondom, hogy nagyon várom,
S lehet az, hogy inkább kések…

Jó, hogy jóbaráti köröm
Égbe értem imát gurít:
Gyógyuljon a lábujjköröm
Anélkül, hogy kapnék szurit!

Megőszülök, hajam kese…
Ha a dokim nagyon muris,
S nem pihenhet a szike se,
Akkor jobb, ha előbb szúr is…

„Ne a sebészetre járjon, költő úr, hanem hozzám! Amióta az éhhalál előtt pár héttel gyógypedagógusból gyógypedikűrössé képeztettem át magam, azóta az én életem is szép és a pácienseim körme is. Miután helyrehozom a lábát, futhatunk pár money kűrt is.” /Ollókezű Edina, gyógypedikűrös/

„Jaj, elpuhult késői költő kollégám, ne rinyálj már a péntek tizenharmadika miatt! Sors babona, nihil aliud! Na, megyek, elejtek egy vadkant és a tűhegyes agyarával lekezelem a tályogot a lábujjamon!” /Zrínyi Miklós, költő/

„Köttő úr, maga ollan gyíkeszű, mint a legkisebbik hüllegyerekem, a Vazul! Az is átalbotában odahányt a kert végibe egy babhegyet, oszt’ főmászott egy ásóval a tetejire és azóta is babon ás!” /özv. Ingyom Bingyomné Vendégmarasztaló Sári, a Venyigehűlthelyi Elnyűtt Kalász Termelőszövetkezet kisnyugdíjasa/

„Jaj, holnap 13:20-ra kaptam időpontot! Ha ebből szieszta helyetti koncepciós körömtépés lesz, akkor lehet, hogy beismerem még a Kennedy gyilkosságot is! Én nem vagyok olyan bátor és rettenthetetlen, mint William Wallace!” /Frady Endre, fájós lábujjú költőgigász/

„William, vallasz?! Vagy rád léptessek fakó lovammal?!” /I. (Nyakigláb) Edward király, angol király/

„Tisztelt költő úr, ezennel szeretettel meghívjuk a minden péntek tizenharmadikán éjfélkor tartott fekete macskás, kéményseprős, nyúllábas, lekopogós babonakörünkre! De nehogy megköszönje, mert az balszerencsét hoz!” /Alagútvégifény Jenőné Újkor Babonka, a Spiritiszta Terézvárosért Babonakör (STB) betanított segédboszorkánya/

„Én szerencsére nem vagyok olyan primitív, hogy babonás legyek, de anyám szerint az, hogy minden reggel ballábbal lépek ki az ajtón, majd a sarkamra állva megfordulok és csinálok egy hátra bukfencet, miközben háromszor a linóleumra köpök és közben gyorsan elmondom, hogy ’Mirnix-dirnix ebugatta, Hajdú Pétert üsse guta!’, az többeknek már gyanús. Hááát… nehéz egy ilyen elmaradott országban ennyire felvilágosultnak lenni! Mi, hogy pár szót a versről?! Hol van itt vers?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A kisszerűség nagyszerű költője ebben a korát szokás szerint messze meghaladó művében felveszi a babona elleni harc kesztyűjét, az arcunkba vágja, majd megtanít dudálni benne! Önnön félelmeit és fájdalmait dallá daráló úthengerverse úgy halad át a megkövült olvasón, mint nagynyomású beöntés a lakodalmas kutyán. Az ökölbe szorult gyomrú sznob irodalmár előbb megpróbál távolságot tartani, de végül mégis visszatér a maga okádására. Gyerekek, ti is szájtátva olvassátok!” /Dűzni Dezsőné Szájtáti Szofisztika, középiskolai magyartanár és betanított nehézgépkezelő/

„Érdekes, hogy minden péntek tizenharmadikán mindig jóval nagyobb hibaszázalékkal műtök! A kollégáim is így vannak vele. Ezt onnan tudom, hogy ez gyakori beszédtéma a minden csütörtök tizenkettedikén este tartott kerítésszaggató házipálinka partijainkon.” /Dr. Törköly Tivald, a Kétesélyes Haláltusa Közkórház sebész adjunktusa/

„A szikével végrehajtható műveletek legnehezebbike és legkockázatosabbika a zsebmetszés. A páciens ugyanis nincs közben elaltatva. Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy ebben zseni vagyok. Ebben is.” /Zsebes Gusztáv, a zsebmetsző börtönválogatott szövetségi kapitánya és a Lét Óhajtó Legnagyobb Állami Bank (LÓLÁB) befektetési szakértője/

„Ha bárhol a világon a véletlenül túl jó oktatás miatt időnként sok az atomfizikus és kevés a cérnavégnyálazó, akkor előbbiekből ideküldenek néhányat, hogy csináljak belőlük utóbbiakat egy elmeroggyantó csapással. Ilyenkor, hogy meg ne haljanak, csak a fülcimpámmal ütök. A fenti költőnél és a kommentelőknél úgy tűnik, hogy picivel nagyobbat üthettem.” /Chuck Norris/

Péntek 13

Mai szörnyű napon a Pech
Leshelyéről messze kilát
(Mint a NAV-nak hívott APEH)
S vadul lődözi sok nyilát.

Akit eltalál a vessző,
S e nap majd’ mindenkit talán,
Roppant balszerencsés lesz ő,
Mint a falnak futó Zalán.

Máma minden bukás zajos,
Köröttünk sok mini-Mohács:
BeCseléz az összes Lajos,
S pállott szekrényt ver szét doh-ács.

Csehül állunk, fenn cseh, lenn cseh,
Szatíra ez a’la Hrabal.
Meghashajt az egy tál lencse,
S szerencséből üldöz a bal.

Rám pottyol egy szárnyas rozmár,
Vadkant rejt a kerti avar,
S ruhámban moly lakmároz már…
Fortuna ma mással kavar!

„Běda mně! Kam jdou?! Musím držet mě obrátit k mému hrobu?!” „Jaj nekem! Hová kerültem?! Muszáj engem forgatni a síromban?!” /Bohumil Hrabal/

„Ne nyafogj, Bohi! Én egyszerre vagyok kénytelen forogni mind a segesvári tömeg-, mind pedig a barguzini normál síromban, pedig én ebben a versnek nevezett valamiben meg sem vagyok említve! Átkozott balszerencse egyszerre két helyen is eltemetve lenni!” /Petőfi Sándor alias Alekszandr Petrovics magyar-orosz költő/

„Ha már szóba került a téma, én a hullámsíromban forgok, de meg is érdemlem, mert nagyon befürödtem annak a nyavalyás Szulejmánnak a hadi Cselével! Nem csoda, hogy neki van tévésorozata, nekem meg nincs! Ezt a balszerencsét!” /II. Lajos, király/

„Ha meghalnék, én is forognék a síromban, mert a Szerencse mindörökké forgandó. Kár, mert már nagyon rühellem ezt az állandó centrifugális erőt! Hánynom kell tőle!” /Fortuna, istennő/

„Babonás, költő úr, babonás? Én – lekopogom – szerencsére nem! Jaj, miért megy át előttem az úton élve vagy halva egy doboz fekete macska?!” /Erwin Schrödinger, fizikus/

„Költő úr! A 2010-es adóbevallásának a 345. sorában 1 forinttal kevesebb szerepel. A hiba kijavítása végett holnap hajnali 3-kor fáradjon be hatóságomhoz, a Külső-Budapesti Kirendeltségünkbe (Záhony, Harács körtér 3/b) és hozza magával a 2.000.003.-Ft (azaz kerekítve kettőmillió öt forint) büntetést és kezelési költséget. Fellebbezésnek helye nincs!” /Hiéna Hubáné Keselyű Kátya, személyi jövedelemadó behajtási főosztályvezető/

„Dzsízasz Krájszt!!! Nem elég, hogy péntek tizenharmadika van, de a balsors ezzel a verssel szórja rám a nyűgét s nyilait! Anyám szerint ki kéne szállnom tenger fájdalma ellen, de ő nem ismeri a szöveg többi részét. A gondolat, hogy Frady Endre túlélhet engem, halványra betegít! Azt hiszem, inkább visszafekszem és átalszom ezt a szerencsétlen napot! Hátha azt álmodom majd, hogy Frady Endre nyugalomba küldte magát egy puszta tőrrel!” /Puzsér Róbert, a péntek 13 miatt elbizonytalanodón töprengő kritikus/

„Ne lustálkodj Robi! A végén még nassolni is fogsz? Enni, vagy nem enni? A telt halála a torkoskodás!” /Schobert UpDate Norbert, fitnesz guru/

„Ily tévesen s torzan idézni engem, egy lapon említve azzal az ánglius kóklerrel?! Tragédia! Én is forgok a síromban!” /Madách Imre/

„Annak a potyogtató rozmárnak nem volt szárnya, csak azért repült, mert rosszul idézte híres őrömet, Madáchuck Imrét és felrúgtam a levegőbe. Nem tehetek róla, hogy ijedtében lecsinálta a költőt!” /Chuck Norris/

„I am the walrus!” „Én vagyok a rozmár!” /John Eggman Lennon, a tojásember/