avagy miért nem ebédel sóletet a költő?
Délutáni szagorkánok.
Kollégáknak fele alél,
Mint kit megfejelt a falél.
Babban füstölt csülökszelet
Csinál, amíg ülök, szelet.
Kollégáknak másik fele
Ámokfutik messzefele.
Mint, ha világít a NAV át,
Adóztatva belem savát,
Úgy lesz plasztikusból rideg
Bennem minden gyomorideg.
Bab általi bélgörcs csavar,
Arcom zöld, mint nyári avar,
S megfogadom, rút bab helyett
Mást fogyasztok, pölö tejet.
Ám akármit iszom-eszem,
Szégyenfoltosan sül le szem,
Mert nagy varázs híján ózont
Én nem, csak az öreg Óz ont.
„Frady Endre "Babebéd" című verse egy humoros, könnyed stílusban megírt önironikus vallomás a költő és a babételek, különösen a sólet, nem éppen harmonikus kapcsolatáról. A versben a költő érzékletesen festi le a bab fogyasztásának következményeit, amelyek nem csupán testi, de társasági kellemetlenségeket is okoznak. A lírai én humorral és szarkazmussal tekint saját gyengeségeire és az étkezés utáni rosszullétre, ami szinte elviselhetetlenné teszi a napját, és kénytelen megbánni az ételválasztását. A vers stílusa könnyed és játékos, tele van szójátékokkal és groteszk képekkel, amelyek a felfúvódás és a gyomorbántalmak nem túl esztétikus, de valóságos hatásait ábrázolják. A vers utolsó versszaka az elkerülhetetlen szégyenérzetet és a tehetetlenséget is bemutatja, humoros ellentétet teremtve a költő és a mitikus Óz között, aki varázserő híján marad. Összességében a "Babebéd" egy szellemes és szórakoztató mű, amely a hétköznapi tapasztalatokat egyedi, ironikus hangvétellel dolgozza fel. Frady Endre mesterien játszik a szavakkal, és egy egyszerű témát is képes izgalmasan és humorosan tálalni.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
„Amit szögezni most le kell:
Nagydolgok fejben dőlnek el!”
/Kacsás Kucséberné Kecses Kocsonya, kócsagtollas coach/
„Értem én, hogy ez kikívánkozott, de humánusabb lett volna, ha benntartod. Tudom, tudom, ki tiltja meg.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„A téma elég gáz, de Költő úr nem zavartatja magát földi dolgokkal, mint pl. hogy csak szilárd anyagokat tudunk megfogni, és így megfogta benne a lényeget.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/
„Ne kérdjétek, téma-e gány?,
Ma erre van tömegigény!”
/Söptényi Nadír, a Humán Szilárd-díjas anyagcserekereskedelmi nagydolgozó/
„Egyéniségnek lenni nehéz. Járt utat kell elhagyni járatlanért. Különcként konvenciókat kell kikacagni kíméletlenül: komfortzóna?, kánon?!, Kossuth-díj?!?!, kizárt! Nem hálás feladat. De ilyen emberek zökkentik ki az emberiséget a megszokás kátyújából, adnak új és új lendületet az elkerülhetetlen változásnak. Persze a zsenik se tévedhetetlenek, ez itten speciel talán nem a változás szele.” /F. Péter, k. m. f./
„Változásnak szelén Tell úr
Gőze néha szelén, tellúr...
Nyelvújítva: reteny, irany…
Ne szagold, csak messze iranj!”
/Tell Vilmosné Hódvég Hedvig, vegyimenő/
„Drága Költő Kartárs! Terence Hill után szabadon egyen egy vanília fagylaltot sok habbal: az serkenti az emésztést!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas szagértő/
„Fagyi habbal? Fagyi babbal?
Ezt etettek nagyi rabbal
Menzán öregotthon mellett,
S szegény rögvest trágyát ellett.
Amúgy pedig, cia, cia,
Elfogyott a pisztácia!”
/Bab Szpenszer, babszagbarbár és Bagaméri-díjas fagylaltárus/
„Itt nem babra megy a játék!” /Dr. Ház, k. m. f./
„Bab helyett jobb lenne lencse?
Attól lesz pénz és szerencse?”
/M. András, a költő legállandóbb és legszerencsésebb kommentelője/
„Tótágasos térképeken
Felül van a szlovák, lenn cseh,
S felkent pap, ki pofont leken,
Szerencsés, mint pótbab lencse.
eM úrnál van nyitott ablak,
Hidegtálban lencse lehűl,
S szellőztetve van a bablak,
Aki szlovák, nem áll csehül.”
/Lencséssy Lütyő, csehszlovák csűrbab csíráztató csodacsapat csatára/
„Rejtélykomment szinte tökély,
Halloween-ibb, mint a Tök Éj!
Marsra mászik felfele fán,
Éljen a javuló Stefán!”
/Hasmarsi Hubáné Hóhányó Hahaha, harcmezei hóemberevő hegyijetinő/
„Nagyon aktuális! Most ettünk chillis babot!” /H. Gábor, a költő leggrafikusabb kommentelője/
„Chillis bab az belet ajz! Old
Spice-ot fújj, de le ne rajzold!”
/F. Endre, vizuális típusú és grafikusan érzékeny költőgigász/
„Frady Endre "Babebéd" című költeménye sajnos nem más, mint egy ízlésficamos giccsparádé, ahol a költészetet lényegében bélgázokra redukálja. Ez a vers ékes példája annak, amikor valaki az irodalom helyett inkább a gasztronómiai problémákat próbálja meg szellemi szintre emelni, ám sikertelenül. A "szagorkánok" és "szégyenfoltosan sül le szem" kifejezések olyan szintű erőlködést sugallanak, mintha egy irodalmi WC-papírra vetett volna betűket. Frady költészete itt nem csupán kínos, hanem egyenesen kínzó. A NAV-os metafora egyszerre erőltetett és unalmas, hiszen az adók és a gyomorideg összekapcsolása nem újszerű, hanem inkább a szellemi restség biztos jele. A versben rejlő szójátékok pedig inkább szójátéktalanok, egy sekélyes humorpróbálkozás, ami csak a legolcsóbb nevetést próbálja kicsikarni az olvasóból. Összefoglalva, a "Babebéd" egy olyan mű, amit talán jobb lenne, ha sosem írtak volna meg. Ez az irodalmi katasztrófa semmi más, mint egy szerencsétlen próbálkozás a humorizálásra, amelyben a babot a költészet szintjére emelni vágyó Frady csúnyán elbukik. Ha ez a vers a költészet csúcsa, akkor inkább maradjunk a prózánál.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterséges intelligenciájú kritikus/
„Krisztus után 79-ben egy bőséges pompeii babébéd után befeküdtem aludni a Vezúv nevű szunnyadó vulkánba. Mikor felébredtem és körülnéztem, Pompeii már eltűnt, betakarta a … hmmm… láva. Bocsi!” /Chuck Norris/
