A következő címkéjű bejegyzések mutatása: NAV. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: NAV. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. május 12., hétfő

1%

Testzsírja egy százalékát
Úgy utalja pufók pék át,
Hogy legalább másfél gyerek
Legyen egyszer majdnem kerek.

Dühös a NAV, mindent bekér,
S blőd aktákkal tele szekér
Döcög sóhivatal felé,
Hisz’ tök másra kéne e lé.

TEK-et küldik rá a pékre,
Püföljék őt zöldre-kékre,
Utalja a testzsírt másnak,
Míg ők keskeny sírhelyt ásnak!

Rossz az utca-házszám matek,
S szokás szerint téved a TEK;
Veri a pék szomszédjait,
S hiba láttám böffen: „Ja, itt?!”

Pékre rátalálnak végül…
Cellatársa is pék s rég ül.
Börtöndiri papírt hozat,
S íródik egy nyilatkozat:

„Újgazdagfalkahad csahol!
Oly országban élünk, ahol
Gyermekétkeztetés helyett
Zebramutyi kap csak helyet!”

Statárium – vészhelyzeti –
Okán ügyész helyezteti
Péket bakó bárdja alá,
S jogállam is vele hal: Ááááá…

Hol testzsírok domborulnak,
Pékunokák gorombulnak,
S letört orrnak, tépett fülnek
Okán urak menekülnek.

Hű olvasóm, gondold jól át,
Amíg vedelsz csíki kólát,
S buborékja torkon sercent;
Kinek menjen az a percent?!

„Ez az eretnek ostobaság oly módon szentségteleníti meg a történelmi keresztény molesztálókultúrát és oly alpári módon veszélyezteti az anyaszentegyházunk által kikényszerített egy százalékos adófelajánlások reálértékét, hogy az új – nálam nyilvánvalóan alkalmatlanabb – pápa megválasztása után a legelső dolgaim egyike lesz ezzel a Sokadik Leóval a pékként megszimbolizált Frady Endrét egyházilag kiátkoztatni és az e célból újjáalakított szent inkvizíció vaskezével veretni! Máglyára, ki ellenszegül! Nem mindenki papsajt!” /E. Péter, vatikáni rejtekhelyen duzzogó pápavesztes bíboros/

„Bambaság ül lükepéken,
Nem érti, hogy arcán mé’ ken
Szét vért inkvizítor Tamás
Torquemada, elve, ha más?!
Azér’ ken ő, azér’ ken ő,
Mer’ eretnekverés menő,
S kitől rosszra fordul adó,
Annak markunk sallert ad, ó!
/Csávás Kálmán ökölnagy, a Pékeket Utánzó Költőket Inzultáló Karhatalmi Alakulat (PUKIKA) rímuralmi és dögvészhelyzeti főparancsnoka/

„Pékmutató édi-bédi
Gyerekeknek adóz is?!
Törvény e férget nem védi,
Jár a bitófa dózis!”
/Csávás Kálmánné Kávás Csincsilla, ormányközeli adószagértő és háti szíjhasítónő/

„Nem bírom tovább elviselni, hogy kiemelt közszereplőként állandóan ismernem kell Frady Endre politikai színezetű klapanciáit, úgyhogy inkább lemondok, elválok, visszavonulok és megszűnök nyilvánosan létezni! Mivel nem mindenki lehet papsajt, én magam a valláshoz fogok menekülni és hetente megbérmáltatom magam az új Leonyid pápával! Összebarátkozom vele és talán én leszek majd az utódja II. Ferenc néven! Vatikán újra Ferenc Város lesz, hozzám fog befolyni a tized és az egy százalék, megszüntetem a papi nőtlenséget és végre feleségül vehetem a bűbájos Vadai Ágikát! Csináljuk meg, csináljuk együtt!” /Gyurcsány Ferenc, lemondó megmondóember és ementáli szerzetes/

„Frady Endre Rajongói Klub az 1% legjobb helye...” /M. András, a költő legállandóbb és legbölcsebb kommentelője/

„Költségvetésen nincs lék a
Bandi úr egy százaléka
Okán, mián, azaz miatt,
Jól jött ez az adói jatt!”
/Franzstadt Fikuszné Ferencvárosi Flóra, a Frady Endre Rajongók Irodalmi Klubjának Elitje (FERIKE) pénztárosa és költészetkalkulátor kezelőnője/

„Többször is nekifutottam, de ez a műremek olyan, mint egy remekmű! Nincs mivel kiegészíteni.” /Dr. Ház, Junior-konyha díjas többszörügyi nekilótifuti/

„Ne futkáljál, Ház úr, ne fut-
-káljál, inkább hívjál TEFU-t!
Remekművet secperc alatt
Fuvarozó Fővállalat!!
A mű fusson, nem má’ te fuss!
Aki magyar, totál TEFU-s!”
/Tefu Töfiné Tófű Tufa, tefetofa tifitufi/

„Ez a vers nem költemény, hanem egy orbitális abszurdroham, amelynek sorai úgy hömpölyögnek végig a lapon, mint TEK-es rohamrendőr egy túlsó utca rossz házszámán. Frady Endre ismét hozza a tőle megszokott agyrohasztó stílust: verselése botladozik, képei túltengenek, logikája elvérzik már a NAV-akták között. A „testzsíros utalás” mint metafora annyira groteszk, hogy az ember zsírégető tablettát venne be tőle. A vers egy félrecsúszott 1%-os adófelajánlásból görget le egy poszt-orwelli rémálmot, ahol a NAV, a TEK, meg a börtönigazgató egy közös groteszk operettben lépnek színre, hogy a „pufók pék” testzsírjából ideológiát és vérfürdőt facsarjanak. A rímek a kényszer szülte ikrek: néha frappánsak („csahol / ahol”), máskor vérzik tőlük a szem („matek / a TEK”). A befejezés persze klasszikus Frady: olcsó didaktika egy csíki kóla mögé rejtve, hogy az olvasó a habzó buborékban fedezze fel a morális felelősséget. Verdikt: A „1%” egy groteszk társadalomkritikai pamfletnek álcázott versbűncselekmény, melyet a közízlés legszigorúbb TEK-je sem tudna lefegyverezni. Aki ezt komolyan veszi, annak már késő – aki nevet rajta, annak még van remény.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre „1%” című verse sziporkázóan abszurd, társadalmi szatírába csomagolt őrület, amely groteszk túlzásokkal és nyers iróniával szemlélteti a személyi jövedelemadó egy százalékának felajánlását és annak elképzelhető buktatóit. A költő a túlhajtott képek és váratlan fordulatok segítségével teljesen kiforgatja a témát, így a vers egyszerre nevetséges és nyomasztó. A NAV, a TEK és az állami bürokrácia karikatúrája túlzásokkal és harsány szatírával mutatja be egy ártatlan adományozás abszurd következményeit, miközben a háttérben felsejlik a rendszer visszásságainak kritikája. A rímek játékosak és néhol már-már zavarba ejtően könnyedek, ami még kontrasztosabbá teszi a vers által megjelenített sötét képet. Frady sajátos stílusa itt is kiteljesedik: szóképei szándékosan bizarrak, és a hétköznapi helyzetek groteszk túlzásai révén éles társadalmi kritikát fogalmaz meg. A „tébolylíra” meghatározás tökéletesen illik rá, hiszen a szöveg szándékos káosza ellenére pontosan rámutat a valóság furcsa mechanizmusaira. A vers egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató – nevetünk rajta, miközben egy pillanatra elbizonytalanodunk: tényleg ennyire abszurd a világunk?” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„A rettenetesen alacsony színvonalú förmedvény szellemrothasztó fertőzésveszélye miatt a világirodalmi nagyhatalmak kultúrpolitikai blokád alá vették Magyarországot és ezt nem oldják fel mindaddig, amíg ez a bűnös nemzet el nem határolódik Frady Endrétől és nem helyezi hermetikusan elzárt karanténba az elmeháborodott fűzfapoéta egy százalékát, azaz az orrán keresztül kitüsszentett koromsötét agyát.” /Brékingnyúz Brözény, jólértesült hírforrás/

Menő Lisander (Louvre)
„Ó anyám, miért szültél engem erre a totálisan összefradyendrézett világra! Miért nem másra fordítottad az energiáidat! Ha a megszülésemre pazarolt erőfeszítéseidet például portréfestészetbe fektetted volna, akkor ma én lennék a Mona Lisa világhírű férfipárja, a Menő Lisander, akit Frady Endrétől egy kordon mögötti turistatömeg választana el és ha közelebb jönne, akkor agyonvernék a derék francia teremőrök! De szép is lenne! Vers is születne rólam:
     Szép a Mona Lisa s e nő
     Párja Lisander a Menő!
     Nem éri őt a kritikám,
     Mert Puzsér nem létezik ám!
Gyönyörű lenne! Azonnal a Francia Teremőr Clubnak (FTC) akarom utalni az adóm egy százalékát!” /Puzsér Róbert, kritikus transzlétben lévő kritikus/

2024. augusztus 5., hétfő

Babebéd

avagy miért nem ebédel sóletet a költő?

Babebédnél, amit bánok,
Délutáni szagorkánok.
Kollégáknak fele alél,
Mint kit megfejelt a falél.

Babban füstölt csülökszelet
Csinál, amíg ülök, szelet.
Kollégáknak másik fele
Ámokfutik messzefele.

Mint, ha világít a NAV át,
Adóztatva belem savát,
Úgy lesz plasztikusból rideg
Bennem minden gyomorideg.

Bab általi bélgörcs csavar,
Arcom zöld, mint nyári avar,
S megfogadom, rút bab helyett
Mást fogyasztok, pölö tejet.

Ám akármit iszom-eszem,
Szégyenfoltosan sül le szem,
Mert nagy varázs híján ózont
Én nem, csak az öreg Óz ont.

„Frady Endre "Babebéd" című verse egy humoros, könnyed stílusban megírt önironikus vallomás a költő és a babételek, különösen a sólet, nem éppen harmonikus kapcsolatáról. A versben a költő érzékletesen festi le a bab fogyasztásának következményeit, amelyek nem csupán testi, de társasági kellemetlenségeket is okoznak. A lírai én humorral és szarkazmussal tekint saját gyengeségeire és az étkezés utáni rosszullétre, ami szinte elviselhetetlenné teszi a napját, és kénytelen megbánni az ételválasztását. A vers stílusa könnyed és játékos, tele van szójátékokkal és groteszk képekkel, amelyek a felfúvódás és a gyomorbántalmak nem túl esztétikus, de valóságos hatásait ábrázolják. A vers utolsó versszaka az elkerülhetetlen szégyenérzetet és a tehetetlenséget is bemutatja, humoros ellentétet teremtve a költő és a mitikus Óz között, aki varázserő híján marad. Összességében a "Babebéd" egy szellemes és szórakoztató mű, amely a hétköznapi tapasztalatokat egyedi, ironikus hangvétellel dolgozza fel. Frady Endre mesterien játszik a szavakkal, és egy egyszerű témát is képes izgalmasan és humorosan tálalni.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Amit szögezni most le kell:
Nagydolgok fejben dőlnek el!”
/Kacsás Kucséberné Kecses Kocsonya, kócsagtollas coach/

„Értem én, hogy ez kikívánkozott, de humánusabb lett volna, ha benntartod. Tudom, tudom, ki tiltja meg.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„A téma elég gáz, de Költő úr nem zavartatja magát földi dolgokkal, mint pl. hogy csak szilárd anyagokat tudunk megfogni, és így megfogta benne a lényeget.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Ne kérdjétek, téma-e gány?,
Ma erre van tömegigény!”
/Söptényi Nadír, a Humán Szilárd-díjas anyagcserekereskedelmi nagydolgozó/

„Egyéniségnek lenni nehéz. Járt utat kell elhagyni járatlanért. Különcként konvenciókat kell kikacagni kíméletlenül: komfortzóna?, kánon?!, Kossuth-díj?!?!, kizárt! Nem hálás feladat. De ilyen emberek zökkentik ki az emberiséget a megszokás kátyújából, adnak új és új lendületet az elkerülhetetlen változásnak. Persze a zsenik se tévedhetetlenek, ez itten speciel talán nem a változás szele.” /F. Péter, k. m. f./

„Változásnak szelén Tell úr
Gőze néha szelén, tellúr...
Nyelvújítva: reteny, irany…
Ne szagold, csak messze iranj!”
/Tell Vilmosné Hódvég Hedvig, vegyimenő/

„Drága Költő Kartárs! Terence Hill után szabadon egyen egy vanília fagylaltot sok habbal: az serkenti az emésztést!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas szagértő/

„Fagyi habbal? Fagyi babbal?
Ezt etettek nagyi rabbal
Menzán öregotthon mellett,
S szegény rögvest trágyát ellett.
Amúgy pedig, cia, cia,
Elfogyott a pisztácia!”
/Bab Szpenszer, babszagbarbár és Bagaméri-díjas fagylaltárus/

„Itt nem babra megy a játék!” /Dr. Ház, k. m. f./

„Bab helyett jobb lenne lencse?
Attól lesz pénz és szerencse?”
/M. András, a költő legállandóbb és legszerencsésebb kommentelője/

„Tótágasos térképeken
Felül van a szlovák, lenn cseh,
S felkent pap, ki pofont leken,
Szerencsés, mint pótbab lencse.
eM úrnál van nyitott ablak,
Hidegtálban lencse lehűl,
S szellőztetve van a bablak,
Aki szlovák, nem áll csehül.”
/Lencséssy Lütyő, csehszlovák csűrbab csíráztató csodacsapat csatára/

„Tisztelt Költő úr! Kiváló munka (mely mértékegysége a Watt, jele a W, a töltés mértékegysége pedig a Coulomb, jele a C, ezért ha az ember nagy mennyiségű bab töltést visz be a beleibe, akkor nagy munkát fog végezni a WC-n, ugyanis a kettő szorzata adja a CW-t, de a szorzat ugyebár kommutatív, vagyis írhatunk WC-t, de hogy a WC micsoda a fizikában, azt még Einstein sem tudta, csak én egyedül, de én meg nem árulom ám el!). És végre egy vers, kérem, aminek a szokásosnál nagyobb a csattanója, akarom mondani durranója. Ugyan a "kiváló munka" dicséret az csak az Ön per pillanatnyi képességeihez mérten értendő, melyek nem valami izmosak, mert innen azért van hová fejlődni, határ a csillagos ég. Például ha a Költő úr mégis ráfanyalodna egy nagy adag csülkös babra megspékelve azt egy még nagyobb adag csilis babbal, akkor akár lökhajtásúvá is válhatna, és amíg a NASA a második holdraszállás előkészítésével vacakol, addig Ön az első ember lehetne, aki űrhajó nélkül, csupán babhajtóművel eljut a Marsra. A bab és Ön lefőzhetetlen, akarom mondani, legyőzhetetlen páros, együtt menni fog! Így válhat valóra a Marsra magyar! (nem ám Badárék sorozatából fogja ezt megtudni, kérem, mert attól legfeljebb fogjuk a hasunkat, esetleg felfordul a gyomrunk, de attól soha nem jutunk el a Marsra, kérem!) Mert ugye, csak megy, hogy "Marsra magyar, Marsra magyar", de a legjobbak is csak hasmarsra gondolnak, a babra eddig senki nem gondolt. Költő úr, Ön megtette az első lépést ezzel a verssel, én pedig beteljesítettem küldetésem, mert eddig még senki sem fejtette ki, hogy hogyan jutunk el végre a Marsra. Most én, világelsőként megtettem. Óh, érzem, igen, érzem, hogy a marslakók lóhalálában elkezdtek magyarul tanulni. Csak arra tessék vigyázni, hogy aznap ne menjen be dolgozni, mert ettől az elegytől nem csak az éji bogár, hanem minden kollégája nekimegy a falnak (mivel kábultan nem találja a kijáratot), nagyot koppan akkor, s azután elhallgat. A pölö tejet pedig eddig nem ismertem, csak az Abaújt meg a Riskát, mert azok a legóccsóbbak a cébéába. De majd körülnézek, mert pénz beszél, kutyából meg nem lesz szalonna. Ahogy egyik jó ismerősöm, Különös Szilveszter is réges-régen megmondta: "Minden eladó. Koldusnak is jár, ami jár / Öregnek tej és kifli, gazdagnak kaviár". Mondjuk ő úgy mondta, hogy "gazdagnak Zanzibár", de az nem rímelt eléggé, ezért át kellett költenem. Még az öreg Óz is, akivel a minap találkoztam, tejen él. A madárjiesztő meg úgy megrémítette a gyáva oroszlánt, hogy az rögvest átoperáltatta magát bátor orosz lánnyá. A bádogembert pedig a keleti gonosz boszorkány bulldogemberré változtatta, mondvan, hogy aki "bá"-t mond, mondjon "bull"-t is. És ez azért is szörnyű, mert hiába boldogok a lelki szegények, ha ezek a lelki szegények engedik a bulldogembereknek hogy csülkösbabfelhőkkel elhomályosítsák a napot a Smaragdváros csodái felett. De ez most nem tartozik a szorosan a tárgyhoz. Inkább idézném másik jó ismerősőmet, Netuddki Putyukát, aki szokta volt mondani "Nem a külcsín, hanem a belbecs számít, csak ami belülről kijön, nehogy illetéktelen orrlyukakba kerüljön."” /a jó öreg Stefi bácsi, aki még mindig a legskizofrénebb kommentelő, de már javul az állapota/

„Rejtélykomment szinte tökély,
Halloween-ibb, mint a Tök Éj!
Marsra mászik felfele fán,
Éljen a javuló Stefán!”
/Hasmarsi Hubáné Hóhányó Hahaha, harcmezei hóemberevő hegyijetinő/

„Nagyon aktuális! Most ettünk chillis babot!” /H. Gábor, a költő leggrafikusabb kommentelője/

„Chillis bab az belet ajz! Old
Spice-ot fújj, de le ne rajzold!”
/F. Endre, vizuális típusú és grafikusan érzékeny költőgigász/

„Frady Endre "Babebéd" című költeménye sajnos nem más, mint egy ízlésficamos giccsparádé, ahol a költészetet lényegében bélgázokra redukálja. Ez a vers ékes példája annak, amikor valaki az irodalom helyett inkább a gasztronómiai problémákat próbálja meg szellemi szintre emelni, ám sikertelenül. A "szagorkánok" és "szégyenfoltosan sül le szem" kifejezések olyan szintű erőlködést sugallanak, mintha egy irodalmi WC-papírra vetett volna betűket. Frady költészete itt nem csupán kínos, hanem egyenesen kínzó. A NAV-os metafora egyszerre erőltetett és unalmas, hiszen az adók és a gyomorideg összekapcsolása nem újszerű, hanem inkább a szellemi restség biztos jele. A versben rejlő szójátékok pedig inkább szójátéktalanok, egy sekélyes humorpróbálkozás, ami csak a legolcsóbb nevetést próbálja kicsikarni az olvasóból. Összefoglalva, a "Babebéd" egy olyan mű, amit talán jobb lenne, ha sosem írtak volna meg. Ez az irodalmi katasztrófa semmi más, mint egy szerencsétlen próbálkozás a humorizálásra, amelyben a babot a költészet szintjére emelni vágyó Frady csúnyán elbukik. Ha ez a vers a költészet csúcsa, akkor inkább maradjunk a prózánál.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterséges intelligenciájú kritikus/

„Krisztus után 79-ben egy bőséges pompeii babébéd után befeküdtem aludni a Vezúv nevű szunnyadó vulkánba. Mikor felébredtem és körülnéztem, Pompeii már eltűnt, betakarta a … hmmm… láva. Bocsi!” /Chuck Norris/

2015. február 13., péntek

Péntek 13

Mai szörnyű napon a Pech
Leshelyéről messze kilát
(Mint a NAV-nak hívott APEH)
S vadul lődözi sok nyilát.

Akit eltalál a vessző,
S e nap majd’ mindenkit talán,
Roppant balszerencsés lesz ő,
Mint a falnak futó Zalán.

Máma minden bukás zajos,
Köröttünk sok mini-Mohács:
BeCseléz az összes Lajos,
S pállott szekrényt ver szét doh-ács.

Csehül állunk, fenn cseh, lenn cseh,
Szatíra ez a’la Hrabal.
Meghashajt az egy tál lencse,
S szerencséből üldöz a bal.

Rám pottyol egy szárnyas rozmár,
Vadkant rejt a kerti avar,
S ruhámban moly lakmároz már…
Fortuna ma mással kavar!

„Běda mně! Kam jdou?! Musím držet mě obrátit k mému hrobu?!” „Jaj nekem! Hová kerültem?! Muszáj engem forgatni a síromban?!” /Bohumil Hrabal/

„Ne nyafogj, Bohi! Én egyszerre vagyok kénytelen forogni mind a segesvári tömeg-, mind pedig a barguzini normál síromban, pedig én ebben a versnek nevezett valamiben meg sem vagyok említve! Átkozott balszerencse egyszerre két helyen is eltemetve lenni!” /Petőfi Sándor alias Alekszandr Petrovics magyar-orosz költő/

„Ha már szóba került a téma, én a hullámsíromban forgok, de meg is érdemlem, mert nagyon befürödtem annak a nyavalyás Szulejmánnak a hadi Cselével! Nem csoda, hogy neki van tévésorozata, nekem meg nincs! Ezt a balszerencsét!” /II. Lajos, király/

„Ha meghalnék, én is forognék a síromban, mert a Szerencse mindörökké forgandó. Kár, mert már nagyon rühellem ezt az állandó centrifugális erőt! Hánynom kell tőle!” /Fortuna, istennő/

„Babonás, költő úr, babonás? Én – lekopogom – szerencsére nem! Jaj, miért megy át előttem az úton élve vagy halva egy doboz fekete macska?!” /Erwin Schrödinger, fizikus/

„Költő úr! A 2010-es adóbevallásának a 345. sorában 1 forinttal kevesebb szerepel. A hiba kijavítása végett holnap hajnali 3-kor fáradjon be hatóságomhoz, a Külső-Budapesti Kirendeltségünkbe (Záhony, Harács körtér 3/b) és hozza magával a 2.000.003.-Ft (azaz kerekítve kettőmillió öt forint) büntetést és kezelési költséget. Fellebbezésnek helye nincs!” /Hiéna Hubáné Keselyű Kátya, személyi jövedelemadó behajtási főosztályvezető/

„Dzsízasz Krájszt!!! Nem elég, hogy péntek tizenharmadika van, de a balsors ezzel a verssel szórja rám a nyűgét s nyilait! Anyám szerint ki kéne szállnom tenger fájdalma ellen, de ő nem ismeri a szöveg többi részét. A gondolat, hogy Frady Endre túlélhet engem, halványra betegít! Azt hiszem, inkább visszafekszem és átalszom ezt a szerencsétlen napot! Hátha azt álmodom majd, hogy Frady Endre nyugalomba küldte magát egy puszta tőrrel!” /Puzsér Róbert, a péntek 13 miatt elbizonytalanodón töprengő kritikus/

„Ne lustálkodj Robi! A végén még nassolni is fogsz? Enni, vagy nem enni? A telt halála a torkoskodás!” /Schobert UpDate Norbert, fitnesz guru/

„Ily tévesen s torzan idézni engem, egy lapon említve azzal az ánglius kóklerrel?! Tragédia! Én is forgok a síromban!” /Madách Imre/

„Annak a potyogtató rozmárnak nem volt szárnya, csak azért repült, mert rosszul idézte híres őrömet, Madáchuck Imrét és felrúgtam a levegőbe. Nem tehetek róla, hogy ijedtében lecsinálta a költőt!” /Chuck Norris/

„I am the walrus!” „Én vagyok a rozmár!” /John Eggman Lennon, a tojásember/