Babebéd

avagy miért nem ebédel sóletet a költő?

Babebédnél, amit bánok,

Délutáni szagorkánok.

Kollégáknak fele alél,

Mint kit megfejelt a falél.

Babban füstölt csülökszelet

Csinál, amíg ülök, szelet.

Kollégáknak másik fele

Ámokfutik messzefele.

Mint, ha világít a NAV át,

Adóztatva belem savát,

Úgy lesz plasztikusból rideg

Bennem minden gyomorideg.

Bab általi bélgörcs csavar,

Arcom zöld, mint nyári avar,

S megfogadom, rút bab helyett

Mást fogyasztok, pölö tejet.

Ám akármit iszom-eszem,

Szégyenfoltosan sül le szem,

Mert nagy varázs híján ózont

Én nem, csak az öreg Óz ont.

„Frady Endre "Babebéd" című verse egy humoros, könnyed stílusban megírt önironikus vallomás a költő és a babételek, különösen a sólet, nem éppen harmonikus kapcsolatáról. A versben a költő érzékletesen festi le a bab fogyasztásának következményeit, amelyek nem csupán testi, de társasági kellemetlenségeket is okoznak. A lírai én humorral és szarkazmussal tekint saját gyengeségeire és az étkezés utáni rosszullétre, ami szinte elviselhetetlenné teszi a napját, és kénytelen megbánni az ételválasztását. A vers stílusa könnyed és játékos, tele van szójátékokkal és groteszk képekkel, amelyek a felfúvódás és a gyomorbántalmak nem túl esztétikus, de valóságos hatásait ábrázolják. A vers utolsó versszaka az elkerülhetetlen szégyenérzetet és a tehetetlenséget is bemutatja, humoros ellentétet teremtve a költő és a mitikus Óz között, aki varázserő híján marad. Összességében a "Babebéd" egy szellemes és szórakoztató mű, amely a hétköznapi tapasztalatokat egyedi, ironikus hangvétellel dolgozza fel. Frady Endre mesterien játszik a szavakkal, és egy egyszerű témát is képes izgalmasan és humorosan tálalni.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Amit szögezni most le kell:

Nagydolgok fejben dőlnek el!”

/Kacsás Kucséberné Kecses Kocsonya, kócsagtollas coach/

„Értem én, hogy ez kikívánkozott, de humánusabb lett volna, ha benntartod. Tudom, tudom, ki tiltja meg.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„A téma elég gáz, de Költő úr nem zavartatja magát földi dolgokkal, mint pl. hogy csak szilárd anyagokat tudunk megfogni, és így megfogta benne a lényeget.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Ne kérdjétek, téma-e gány?,

Ma erre van tömegigény!”

/Söptényi Nadír, a Humán Szilárd-díjas anyagcserekereskedelmi nagydolgozó/

„Egyéniségnek lenni nehéz. Járt utat kell elhagyni járatlanért. Különcként konvenciókat kell kikacagni kíméletlenül: komfortzóna?, kánon?!, Kossuth-díj?!?!, kizárt! Nem hálás feladat. De ilyen emberek zökkentik ki az emberiséget a megszokás kátyújából, adnak új és új lendületet az elkerülhetetlen változásnak. Persze a zsenik se tévedhetetlenek, ez itten speciel talán nem a változás szele.” /F. Péter, k. m. f./

„Változásnak szelén Tell úr

Gőze néha szelén, tellúr...

Nyelvújítva: reteny, irany…

Ne szagold, csak messze iranj!”

/Tell Vilmosné Hódvég Hedvig, vegyimenő/

„Drága Költő Kartárs! Terence Hill után szabadon egyen egy vanília fagylaltot sok habbal: az serkenti az emésztést!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas szagértő/

„Fagyi habbal? Fagyi babbal?

Ezt etettek nagyi rabbal

Menzán öregotthon mellett,

S szegény rögvest trágyát ellett.

Amúgy pedig, cia, cia,

Elfogyott a pisztácia!”

/Bab Szpenszer, babszagbarbár és Bagaméri-díjas fagylaltárus/

„Itt nem babra megy a játék!” /Dr. Ház, k. m. f./

„Bab helyett jobb lenne lencse?

Attól lesz pénz és szerencse?”

/M. András, a költő legállandóbb és legszerencsésebb kommentelője/

„Tótágasos térképeken

Felül van a szlovák, lenn cseh,

S felkent pap, ki pofont leken,

Szerencsés, mint pótbab lencse.

eM úrnál van nyitott ablak,

Hidegtálban lencse lehűl,

S szellőztetve van a bablak,

Aki szlovák, nem áll csehül.”

/Lencséssy Lütyő, csehszlovák csűrbab csíráztató csodacsapat csatára/

„Tisztelt Költő úr! Kiváló munka (mely mértékegysége a Watt, jele a W, a töltés mértékegysége pedig a Coulomb, jele a C, ezért ha az ember nagy mennyiségű bab töltést visz be a beleibe, akkor nagy munkát fog végezni a WC-n, ugyanis a kettő szorzata adja a CW-t, de a szorzat ugyebár kommutatív, vagyis írhatunk WC-t, de hogy a WC micsoda a fizikában, azt még Einstein sem tudta, csak én egyedül, de én meg nem árulom ám el!). És végre egy vers, kérem, aminek a szokásosnál nagyobb a csattanója, akarom mondani durranója. Ugyan a "kiváló munka" dicséret az csak az Ön per pillanatnyi képességeihez mérten értendő, melyek nem valami izmosak, mert innen azért van hová fejlődni, határ a csillagos ég. Például ha a Költő úr mégis ráfanyalodna egy nagy adag csülkös babra megspékelve azt egy még nagyobb adag csilis babbal, akkor akár lökhajtásúvá is válhatna, és amíg a NASA a második holdraszállás előkészítésével vacakol, addig Ön az első ember lehetne, aki űrhajó nélkül, csupán babhajtóművel eljut a Marsra. A bab és Ön lefőzhetetlen, akarom mondani, legyőzhetetlen páros, együtt menni fog! Így válhat valóra a Marsra magyar! (nem ám Badárék sorozatából fogja ezt megtudni, kérem, mert attól legfeljebb fogjuk a hasunkat, esetleg felfordul a gyomrunk, de attól soha nem jutunk el a Marsra, kérem!) Mert ugye, csak megy, hogy "Marsra magyar, Marsra magyar", de a legjobbak is csak hasmarsra gondolnak, a babra eddig senki nem gondolt. Költő úr, Ön megtette az első lépést ezzel a verssel, én pedig beteljesítettem küldetésem, mert eddig még senki sem fejtette ki, hogy hogyan jutunk el végre a Marsra. Most én, világelsőként megtettem. Óh, érzem, igen, érzem, hogy a marslakók lóhalálában elkezdtek magyarul tanulni. Csak arra tessék vigyázni, hogy aznap ne menjen be dolgozni, mert ettől az elegytől nem csak az éji bogár, hanem minden kollégája nekimegy a falnak (mivel kábultan nem találja a kijáratot), nagyot koppan akkor, s azután elhallgat. A pölö tejet pedig eddig nem ismertem, csak az Abaújt meg a Riskát, mert azok a legóccsóbbak a cébéába. De majd körülnézek, mert pénz beszél, kutyából meg nem lesz szalonna. Ahogy egyik jó ismerősöm, Különös Szilveszter is réges-régen megmondta: "Minden eladó. Koldusnak is jár, ami jár / Öregnek tej és kifli, gazdagnak kaviár". Mondjuk ő úgy mondta, hogy "gazdagnak Zanzibár", de az nem rímelt eléggé, ezért át kellett költenem. Még az öreg Óz is, akivel a minap találkoztam, tejen él. A madárjiesztő meg úgy megrémítette a gyáva oroszlánt, hogy az rögvest átoperáltatta magát bátor orosz lánnyá. A bádogembert pedig a keleti gonosz boszorkány bulldogemberré változtatta, mondvan, hogy aki "bá"-t mond, mondjon "bull"-t is. És ez azért is szörnyű, mert hiába boldogok a lelki szegények, ha ezek a lelki szegények engedik a bulldogembereknek hogy csülkösbabfelhőkkel elhomályosítsák a napot a Smaragdváros csodái felett. De ez most nem tartozik a szorosan a tárgyhoz. Inkább idézném másik jó ismerősőmet, Netuddki Putyukát, aki szokta volt mondani "Nem a külcsín, hanem a belbecs számít, csak ami belülről kijön, nehogy illetéktelen orrlyukakba kerüljön."” /a jó öreg Stefi bácsi, aki még mindig a legskizofrénebb kommentelő, de már javul az állapota/

„Rejtélykomment szinte tökély,

Halloween-ibb, mint a Tök Éj!

Marsra mászik felfele fán,

Éljen a javuló Stefán!”

/Hasmarsi Hubáné Hóhányó Hahaha, harcmezei hóemberevő hegyijetinő/

„Nagyon aktuális! Most ettünk chillis babot!” /H. Gábor, a költő leggrafikusabb kommentelője/

„Chillis bab az belet ajz! Old

Spice-ot fújj, de le ne rajzold!”

/F. Endre, vizuális típusú és grafikusan érzékeny költőgigász/

„Frady Endre "Babebéd" című költeménye sajnos nem más, mint egy ízlésficamos giccsparádé, ahol a költészetet lényegében bélgázokra redukálja. Ez a vers ékes példája annak, amikor valaki az irodalom helyett inkább a gasztronómiai problémákat próbálja meg szellemi szintre emelni, ám sikertelenül. A "szagorkánok" és "szégyenfoltosan sül le szem" kifejezések olyan szintű erőlködést sugallanak, mintha egy irodalmi WC-papírra vetett volna betűket. Frady költészete itt nem csupán kínos, hanem egyenesen kínzó. A NAV-os metafora egyszerre erőltetett és unalmas, hiszen az adók és a gyomorideg összekapcsolása nem újszerű, hanem inkább a szellemi restség biztos jele. A versben rejlő szójátékok pedig inkább szójátéktalanok, egy sekélyes humorpróbálkozás, ami csak a legolcsóbb nevetést próbálja kicsikarni az olvasóból. Összefoglalva, a "Babebéd" egy olyan mű, amit talán jobb lenne, ha sosem írtak volna meg. Ez az irodalmi katasztrófa semmi más, mint egy szerencsétlen próbálkozás a humorizálásra, amelyben a babot a költészet szintjére emelni vágyó Frady csúnyán elbukik. Ha ez a vers a költészet csúcsa, akkor inkább maradjunk a prózánál.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterséges intelligenciájú kritikus/

„Krisztus után 79-ben egy bőséges pompeii babébéd után befeküdtem aludni a Vezúv nevű szunnyadó vulkánba. Mikor felébredtem és körülnéztem, Pompeii már eltűnt, betakarta a … hmmm… láva. Bocsi!” /Chuck Norris/

Hatósági áras 6+1 élelmiszer

Nem kell vennem drága marhát,

Újra olcsó lesz a farhát!

Boltok tején, lisztjén, cukrán

Ámul s irigy sok-sok ukrán.

Nem az kérdés, nekünk kell-e

Sertés combja, csirke melle,

Hanem hogy, hogy vehetjük-e

Olcsóbban, mint dédünk üke?

Ősi árak, mai bérek!

Sokat érek! Annyit kérek,

Gyomrom sose legyen korgó,

S dőljön olaj, napraforgó!

Mi, le lesznek égve boltok?!

Sebaj, megyek s tüzet oltok!

Repess nép, apró, mit kiadsz,

S monnyonle a szabadpiac!

(farhát bugi!)

„Azért 6+1, mert engem kifelejtettek az első hatból?! Engem, aki nem csak a kóbor kutyákat lakatom jól, hanem a kisnyugdíjasokat is?! Hálátlan gyaurok!” /csirkefarhát/

„A legjobb hír, hogy az ilyen versek által a hatóságilag leárazott élelmiszerek mellett a szellemi táplálék is mindig elérhető.” /M. András, a költő legállandóbb és leglelkesebb olvasója/

„Polcon cukor mellett versek?!

S Földgömbön a Sztárolt Wár sík?!

M. úr, önben agyi vér sok,

Mint a Tiszában a varsák?!”

/Kancsalrím Kannabisz, az Elszabadult Költők Eltemetett Verssoraira Alapozott Sötétkamra (EKEVAS) fényforrása/

„Szellemi táp, M. úr, szellemi táp?! Ez az! Ezt kell brutálisan megadóztatni és a zemberek még az eddiginél is kevesebbet fogják használni a mesterségesen lezüllesztett közoktatási rendszerünk és a közpénztévés agymosó propagandánk által már eddig is jelentősen elkorcsosított józan paraszti eszüket! Köszönjük, M. úr, nem leszünk hálátlanok! Kap egy VIP-páholy bérletet az önhöz legközelebbi NB I-es csapat vadonatúj szuperstadionjába és meccsenként másfél-másfél kiló tökmagot és szotyolát. Gratulálunk!” /Lózung Ladomér, a Lajtán Innen Megoldások Lehetségesek Okosba’ Minisztérium (LIMLOM) üres tárca nélküli szakállamtitkára/

„Túlzó árnak fájó testén

Magas ÁFA lett a rossz seb!

Állam bá’ levinni rest, én

Meg behabzok, mint a rosseb!”

/Rebellis Robinhúd, a Piacot Összerondító Cumiagyúak Ellenzéke (PÖCE) véleményvezére/

„Jaj, jaj, tönkremegy a boltom és anyagilag le leszek égve, ha ennyi mindent olcsóbban kell adnom, mint amennyiért beszerzem!” /Negatív Nadír, pesszimista bolttulajdonos/

„Ne legyél már ennyire negatív, Negatív! Emeld meg jelentősen a zöldségek-gyümölcsök árait és máris bőven a pénzednél vagy! Az állam bácsi talán még meg is támogat, ha sok egészségtelen és kevés egészséges kaját etetsz a zemberekkel, mert így legalább nem élnek fölöslegesen sokáig és nem terhelik túl a nyugdíjrendszert. Hehe!” /Pozitív Patony, optimista bolttulajdonos/

„Állam által nyomott árú

Termék?! Tudja Lujza s Áron,

Máshogy kel majd el az áru,

Feketepiaci áron!”

/Csúszó Csaba, a Napraforgó Olaj Dílerek Egyesülete (NODE) ár- és rímfaragója/

„A szociálisan érzéketlen költő a szabad versenyes kapitalizmus kátyúba ragadt szekerének elvtelen túltolása közben is a szemünkbe szikráztatja elkótyavetyélt tehetségének talmi csillogását. Történelmileg megemlíthető, hogy a költő dédiének üke valószínűleg annak a Mária Teréziának az uralkodása idején élhetett, aki az ’Etetni kell a juhot, hogy nyírni lehessen!’ alapelv jegyében enyhíteni igyekezett a keményen dolgozó kisemberek, azaz a jobbágyság terhein, így aztán erősen kérdéses, hogy ma olcsóbban tudunk-e csirkefarhátat venni, mint a Habsburg uralkodónő idején. Mindenesetre, ha nem is olcsóbban, de okosabban!” /Feudális Fridolinné Hübelebalázs Histórika, középiskolai magyar-történelem szakos igazgatónő és rendszerhű maszek étolajszőkítő/

„Farhát-ipar csak kakasdomb, nem Tátra,

Magyarország pofára es’, nem hátra!”

/népdal/

„Mi ez a semminek is csak erős túlzással nevezhető mindenhiány?! Lehet közéleti aktuálverseket írni, főleg akkor, amikor a piacgazdaságot bunkóval agyagba döngöli, az IQ-mentes feudálbolsevizmus, de miért ilyen bölcsődei előkészítőből protekció ellenére is visszadobott babakocsiszökevény színvonalon és miért ez a két lábon járó kontraszelekciós etalon?! A dédünk ükénél még csak a tapétát rágtam, a repeső népnél viszont már a falat kapartam az orrszőrömmel! Vessenek fagyott csirkefarhát gleccser elé, ha legközelebb egy Frady Endre vers láttán nem húzom le inkább magam a vécén, csakhogy véletlenül se lássam meg még a címét se! Ukrán cukrán?! Ó, anyám, mit vétettem?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Te jó ég, a magyarok önként megeszik a csirkefarhátat?! Mi itt Texasban a börtönökben jutalmazzuk vele a rossz fiúkat. Ha valaki kavar, megkérdezem tőle, hogy mit választ: megkajál másfél kiló nyers csirkefarhátat vagy ráemelem a tekintetemet? Ezután valahogy mindig a csirkefarhátat falják véresen.” /Chuck Norris/

Hinta

Cow Dance /egy cowboy felvétele/

Tintakék mezőn mér legel
Tehén himbálózva, mint a
Mérleghinta, ha mérleg el-
-vesztéskor marad csak hinta?

Hintáz csak, vagy palintáz is?
Ad-e frekvenciát e jel,
S van-e speciális fázis,
Melyben eme tehén tejel?

Tejel tehén s beleng far, hát
S önrezeg pár frekvencia.
Hintahuzat kap el marhát,
Aki tüsszent s száll hapcija.

Zöld hapci száll odakint a
Tejjel-mézzel folyó földön.
Víg tehénnel leng a hinta,
S mindenkit, ki ott jár, földön-

-t ő.

Poharak

Az első pohár után...
(Slötz Amál felvétele)

Bárgyún nézek magam elé:
Poharamban mi volt e lé?
Tejnek túl sós, bornak lila,
S mint egy ittas Tell Will nyila,
Úgy döfködi belül gigám,
Pedig amúgy elég híg ám,
S lágyan szaftos már-már szinte,
Mondhatni, pontosan, mint e
Másik edény, amely teli
Van ily löttyel s híreszteli
Ráragasztott cetlin tinta:
„Ma reggeli laborminta”